Észak-Magyarország, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-22 / 250. szám
ÉSZAK-MAGVARORSZÁG .4 1978. október 22., vasárnap (összeállítás o 6. oldalon) A léit éjszaka eltePa kis várost, amely hegyek és kőfalak közepette a hóförgetegben szinte lappangva húzódott meg egy nagy országút mentén. A távolban, mint fenyegető, néma ki- | sértetek fehérlettek a határszéli hegyek, amelyek között oly buzgón csavarog a Poprád. mint egy kis kutya, A szél barna felhőszárnyakon kel át a hegyek felett és lenn az apró városkában a zegzúgos utcák, furcsa házikók muzsikálnak és sírnak, jajveszékelnek. A > lombtalan fűzfák a folyó partján úgy tördelik a kezeiket, mint a mesebeli öreg anyókák. A torony körül mintha nagy másvilági baglyok suhogtatnák a szárnyaikat. A polgárok minden kulcsot megfordítanak a zárban Az ablakokra ráhajtják a faköpenyeget és az állatbőrök nagy szolgálatot tesznek a félhomályos szobákban, ahol csupán a terjedelmes kályhából pirosló \parazsak világítanak, mint a ház fogságban tartott védelmezői. A polgár. I midőn búskomolyan felhajtotta estéli borát, másban már nem találhat vigasztalást. mint a tűzben, i amelybe hosszadalmason lehet benézni, háborúkat, újesztendei bajokat, betegségeket onnan kiolvasni. A parázsból füst lesz, bejárják az országot és a kéményben bizonyára lakik egy vén füstmacska, aki pontosan tudja, csinál-e háborút Szaniszló király újesztendőre. Katonát szednek, zsoldosok követelnek éjszakai kvártélyt, aranyér ezüstpénz lábra kel. De az is lehetséges, hogy egy véresfejű horda kirabolja a várost, bár a kapukat éjjel-nappal őrzik az őrök. De hátha leütik az őröket és betörik a kapukat? A I; lányokat, asszonyokat el kell fnajd előlük rejteni a kolostor kriptájába, ahonnan nyavalyáson, sírbolt- szagúan térnek vissza, hogy az embernek esztendőre el- tl megy a kedve a csókolózástól. Tavaly is kimászott egy vén püspök a koporsójából. mint egy nedves fekete pók, tapogatta végig az asszonyokat — mialatt a polgárok arra ügyeltek, hogy Szaniszló mulatozó hadai fel ne gyújtsák jókedvükben a várost. A sikoltozásra előrohané szerzetesek csak nagynehezen tudták a vén püspököt koporsójába visszahelyezni. És az asszonyok nyavalyatörő- sen kerültek haza férjeikhez. Meg aztán a falak is meglehetősen régiek a város körül. A folyó felé beomlott a bástya, ősszel rablók másztak be, az országúiról és csak a darabont éberségén múlott, hogy ki nem fosztották a várost. A tűzszemek ráhunyorí- tanak a polgár búsongó gondolatára. Ideje volna az asszony! előszólítani, aki a gyermekkel a konyhán meghúzódott és szalmával tüzelnek, ha ugyan már el nem aludtak a kemence körül. Már megint zörög a láncos kísértet a padláson. Cserépedényeket vagdos a falhoz. Miféle nap is van ma. hogy a kísértet nyugtalankodik? A polgár néhány fenyőhasábot vet a nyugtalankodó tűzállótoknak, amelyek mohón ragadják meg. a prédát és lángra lobbanva, vidáman kurjantanak valamit a maguk nyelvén a kéményben tanyázó vén füstkandúrnak. A világosságnál a polgár leveszi a szögről a kalendáriumot, 'Pirosbetűs könyvecske, amely megfakult a sok használattól; még a polgár apja vette valaha a krakkói vásáron, s ezért tud mindent a kis könyv. A polgár a tűz közelében sillabizáí, az ujjúval kíséri a sort és az ajka halkan mondja a betűket. — Andreás! — mondja. — Persze hogy Andreás napja van. Ezért nyugtalankodik a vén bolond kísértet, amely még nagyapja idejében került a házhoz. A tudós könyv visszakerül a helyére. A polgár még halogatja 'a lefekvést; a beszélgető tűz mellett marad, ha már fájába került. A tűz most a kardkovácsról . duruzsol, akit Andreás Cleinnek hívnak, és bizonyosan meggyónt, megáldozott a névnapján, habár ádventben nem szokás áldozni és azóta már részegen hever az ágyán Délután hívták is .a kürtöst valahová kürtölni, talán éppen Andreás Clein- hoz. A hó nagyban szakadt, szél is . mutatkozott, mintha előre kémlelné az esti fergeteg útját: a polgárnak nem volt kedye az utcára kilépni, bár Andreás dein egykor jó cimborája volt, mikor még fiatal gyerekek voltak, s a vásárosok otthonmaradt asszonyai körül legyeskedtek Andreás Clein nagyon szeretett medvebőrbe öltözni, hogy a kívánt menyecskét kellően megijessze, még az erkélyekre is felmásztak éjszaka, s a szép mézeskalácsosné reggelig is elmulatozott velük, pedig halálbüntetés járt a hűtlen asszonyoknak. A kard élesre volt fenve, amellyel a szép nyakakat a hóhér leütögette... Ifjúság-bohóság Baj nélkül elmúlt minden. Andreás dein ma olyan, mint egy boroskancsó, az udvarra sem szeret már kijárni, legényei kalapálják a kardot. Vajon felmászna-e az erkélyre a szép mézes- kalacsosnéhoz? Hej, hogy dudál a szél odafent a tető felett! A kéményen hangosan bekiált, megszeppen hangjától a tűz és a polgár hűvös sóhajtást érez a térdén. Micsoda bolondság ez, ébren tölteni az alvásra szánt időt! Gyerünk a nagy nyo- szolyába, amelyet az állatbőrök meleggé és puhává tesznek. Csak ne csináljon háborút Szaniszló újeszten- döre. Tavaszig ki sem mozdul a házból a polgár. A faragványos ajtót az öklével megdöngeti. Az asz- szonynak szól ez a jeladás, előjöhet, a gazda megengedi, hogy mulattassa. A parázs helyeslőén hunyor- gat, nemsokára aludni térnek ők is a nagy éjszakába. pedig nekik nincs is asszonyuk, hideg füstként szállnak el csupán, s ki India, visszajöhetnek-e? Mielőtt az asszony előjöhetett volna, a polgár hirtelen hallgatózni kezdett. Mintha a kaput döngetné valaki? Megállóit a szoba közepén. Fülelt... Igen, most már világosan hallja. Odalent hatalmasan döngetik a kaput. Rablók vagy katonák? Egyre megy. Nagyon meleg éjszaka lesz ez. Vajon jó helyen van-e a lakat a kapun? Ejnye, most jut eszébe. hogy a biztosító keresztvasat elfelejtette föltenni. Az asszony minden tagjában remegve lépett a szobába, a polgár még tőle is megijedt, amint a félhomályban az ajtót kinyitotta. — A kapun vannak! — mondta félénk hangon a nő. — Takarodj a kamrába! — felelt hevesen a polgár. — Senkinek se nyiss ajtót, csak nekem. Ügy látszik, rablók járnak a városban! Az ablakhoz lopódzott; a karikás szárnyakat halkan félrehajtotta. , Csupán annyit látott, hogy tiszta fekete az éjszaka és a vihar őrült módjára sikolt és vágja a havat. A kaput pedig ezalatt hevesen döngetik. A polgár végre elhatározta magát a cselekvésre. Egy kis olajmécsest meggyújtott és remegő térdekké] lement a lépcsőn a kapualjba. ahol a zaboszsákok szinte idegenül meredtek a gazdájukra. Itt már világosan hallatszott, hogy éles fejszékkel vagdossák a kaput. A kemény tölgy ropogott, a vasak csikorogtak, a nagy lakat nyugtalankodva himbá- lódzott a helyén. A polgár sat. Megigazította a reteszt. Aztán lekuporodott a legalsó lépcsőre, dideregve gubbasztott helyén, onnét várta, hogy az éjszakai látogatók lesznek-e erősebbek, vagy pedig a megvasalt. kapu? Az olajmécs reszketve táncolt a hideg kapubolto- zát alatt és óriási póklábakat rajzolt árnyaival a szürke falakra. Kulturális körkép ÜJ ÉLET VIRRAD RANK A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának, 60 évfordulója tiszteletére a Táncsics Könyvkiadó szép kivitelű miniatűr könyvet jelentet meg: „Űj élet virrad ránk” címmel. A kiadvány az gyesült munkáspárt lapjaiból és a korabeli szakszervezeti sajtóban közreadót! cikkgyűjteménnyel emlékszik a történelmi eseményekre A kiadvány a párt- és a szak- szervezeti " lapok cikkéinek tükrében érzékelteti a magyar munkásosztály hősies harcát. A kis könyvet a Tanácsköztársaság néhány plakátjának, sajtójának reprodukciója és a történelmi események hangulatát idéző eredeti fotók illusztrálják. ♦ DOBBAN A FÖLD A fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadványokat jelentet meg az 1918—1919-es magyar történelmi események: a polgári demokratikus forradalom, a KMP "egalakulása és a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából. Október utolsó napjaiban adja közre a Budapest-gyűjtemény munkatársainak szerkesztésében az Őszirózsás forradalom című kollekciót. A Magyar Úttörők Szövetsége budapesti elnökségével közösen, november első felében adják ki a „Dobban á föld...” című bibliográfiát, amely a gyermekkönyvtárakban megtalálható dokumentumokat, verseket, regényeket, elbeszéléseket, irodalmi műsorokat ajánlja az olvasóknak. — Javasolnám: a vállalatok a bejáró dol- J -gőzök törzsgárda-tag- • jai után a lakóhelyen működő művelődési intézménynek a számfejtett (ti. a kulturális alapból) utaljanak át egy bizonyos hányadot. Ezzel a dolgozókat serkentenék a művelődési intézmény látogatására is, mert jobban magukénak éreznék — írja dédestapolcsányi olvasónk. — A SZOT-nak és a Kulturális Minisztériumnak az az állásfoglalása, hogy a bejáró dolgozók művelődésének lehetőségét a munkahely segítségével a lakóhelyen kell megoldani, mind a mai napig nem valósult meg •— olvashatjuk a megyei művelődési központnak A bejáró munkások és a közművelődés című módszertani kiadványában. (1977). Most megint az jut eszembe; amivel levélírónk mondandójának a kifejtését kezdte: „Manapság sokat meditál az újság.. de csak írnak és mi olvasunk” ... .* Azokról van szó, akiket így emlegetünk: 75 ezer bejáró dolgozó ... Akárhogy csűr- jük-csavarjuk a szót: az ő művelődésükről vajmi keveset tudunk. Vannak felmérések, vannak elképzelések, vágyak és törekvések. Ám kemény diónak bizonyul ez a probléma közművelődési berkekben. Mint korábban utaltunk rá, a megyei művelődési központ immár negyedik éve működtet öt községben művelődési klubot a bejáró dolgozóknak. Kísérletként kezdtek a munkához, azzal a szándékkal, hogy — siker esetén — a gyakorlatban megvalósított, tehát átvenni érdemes módszert követésre ajánlanak munkahelyeknek, lakóhelyeknek. Illetékeseknek ... Negyedik éve, hogy ezek a klubok — a megyei művelődési központ anyagi támogatásával, szakmai segítségével és irányításával élnek, létez. # nek, működnek. A közelmúltban részese lehettem a klubvezetők megyei találkozásának. Az arnóti klubvezető — Nagy József iskolaigazgató — egyebek között felvetette a szemléletváltozás (változtatás) kérdését, akként fogalmazva, hogy, vajon, csak a munkások esetében van erre szükség — vágj’ a vezető, irányító emberek szemléletében is lehetne találni változtatásra érdemeset? Ugyancsak pedagógus — Puchy Istvánná Ernődről — tette szóvá: bármennyire is örülnek a lehetőségnek, a helyi művelődési intézmény objektív körülményei nem teszik lehetővé, hogy valóban otthont találjanak benne ... („Pusztulásra ítélt épületben”!... Kiderült az is — mint Hegedűs Róbert, a bükkszentkereszti klub vezetője, maga is bejáró dolgozó, említette —, _ hogy adott településen máig* ez- a klub jelenti az egész község lakosságának a művelődési lehetőségét. Szikszón pedig, ahol korábban a legjobban működő klub dolgozott, most „vérátömlesztés” folyik. Itt szintén bejáró dolgozó a klubvezető — Sípos György —. s mint mondta: az utazási idő is alkalom a szerveződésre, agitációra, toborzásra. A felsorolásból kimaradt a taktaharkúnyi klub. Nem mintha gondjaik-örömeik, problémáik mások lennének, mint egyebütt. Hanem: mert itt több idő jutott, helyszínen, egy szombat esti foglalkozáson, a szóváltásra. Ide látogattak el ugyanis a Sza- bolcs-Szatmár megyei Művelődési Központ munkatársai az elmúlt hét végén. Tapasztalatot szerezni. Ezen a beszélgetésen többnyire mindaz szóba került, amiről már a korábbiakban szóltunk. Tehát: hogy egyedül a községi jQiűvelődési ház képtelen lett volna ilyen kezdeményezésre; hogy a feltételek — anyagiak — biztosítása mellett is szükség van a személyes kapcsolatokra, a tagság szervezésében, a programok lebonyolításában; hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt: a bejáró dolgozók korántsem szakadtak el annyira a lakóhelytől, hogy otthon ne dolgoznának, termelnének, s innen fakadó igényeiket nem lehet figyelmen kívül hagyni a művelődési tervek készítésekor; kiderült, s ezt már a klub tagjai mondták el, hogy szükségét érzik az effajta közösségi találkozásoknak, s nem szabad belenyugodni abba, hogy „nem lehet kimozdítani otthonról az embereket” ... (Hiszen itt is előfordult már, hogy egy bejáró dolgozó innen, a klubfoglalkozásról ment a vonathoz, hogy munkába induljon) ... Nem udvariassági látogatás volt ez. Nem „szégyenkeztek” a vendégek, a „kötekedő” kérdésekkel őszinte szót vártak. S nem szépítgették a dolgot a helybeliek sem. A klub vezetője. Verba Endre — ugyancsak naponta jár Miskolcra dolgozni — is kertelés nélkül kimondta: „Gondolkodtam már magam is rajta, hogy 'bedobom a törülközőt, nem csinálom tovább” ... Mert voltak ennek a klubnak az életében is völgyek. Vannak is. Ám, alighanem itt és ez ügyben fogalmazódott meg, szó szerint ki sem mondva az, hogy „aki belekóstolt ebbe a munkába, az már nehezen tudja enélkül” ... Talán ezért is, a nyíregyháziak-azzal búcsúztak: jó tapasztalatokra tettek szert, használhatókra... Amire inkább szükség lenne, vágj' lett volna: hogj’ ne egy másik megye figyeljen fel erre a kezdeményezésre. Hiszen elsősorban is van nekünk itthon tennivalónk. Am úgy tűnik, hiányzik az érdeklődés: Kováts György, a megyei művelődési központ igazgatója: — Sokat vajúdunk mi, mióta létrehoztuk ezeket a klubokat. Még akkor is. ha ennél okosabbat a bejáró dolgozók művelődésének az ügyében nem találtak még ki. Sokat vitatkoztunk azokkal — nagj’üzemekkel, intézményekkel —, akik nem akarják ezt á munkát átvenni, folytatni, továbbvinni. A rendszeres — a bejáró dolgozók művelődését segítő — köz- művelődési munkát jelenleg e keretek között látjuk leghasznosabban megoldhatónak. Mi folj'tatjuk ... Ténagy József ItVnlinpc századának min,, nuiidts detl nagy kér_ dése: a török veszély, a Habsburg-uralom, Erdély sorsa és jövője, a reformáció vagy ellenreformáció győzelme felvetődött — egymással összekapcsolódva —a századfordulón. A nagj' próbatétel, a 15 éves, vágj'; hosszú török háborúval indult 1591-ben” — írják Ma- gj'arország . rténete című könyvükbe Unger Mátyás és Szabolcs Ottó. E háború egj'ik legnagj'obb, s mindenképp legdöntőbb kimenetelű csatája 1596. október 23—26. között Mezőkeresztes mellett zajlott le. írásunkban e csaknem négy évszázaddal ezelőtt lezajlott nagy ütközetre emlékezünk. Csata volt a javából! A harmadik napi ütközet után legalább 20 ezer török, s mintegy 12—15 ezer császári (német, magyar) holttest borította a keresztesi, ábrányi csatamezőt. A korabeli szemtanúk szerint „tíz esztendő múlva is ugyan feié- redett az embercsont, és a sok sisak és fegyverderék”. No, de menjünk sorjába.. Amikor 1594-ben Báthory Zsigmond erdélj’i fejedelem is csatlakozott a törökellenes „Szent Ligához”, várható volt a Magyarország elleni török támadás. S valóban. 1596-ban III. Mohammed szultán nagy seres élén sze- mélj'esen vezeti ezt a hadA tizenöt éves háború sorsdöntő csati járatot országunk ellen. Ennek a hadjáratnak esett áldozatául jó néhány várunk, közöttük Eger. a nről az egj'kori török író azt írta: „egy nagy ország meghódításával fölér”. A császári hadak fővezérének kinevezett Miksa főherceg késlekedve, csak az egri vár eleste után indította meg csapatait a Felvidékre. Október 18-a volt már. amikor Szikszó és Sajóvá- mos között tábort ütött. Serege. ameh'et egyes források szerinl 50—60 ezer. mások szerint 63 ezer jól felfegyverzett harcos alkotott, a következő egységekből állt' Miksa vallon és vesztfáliai lovassága, valamint német gj'alogosai. Báthory Zsigmond erdélj'i és német lovassága. Teuffenbach generális felső-magyarországi lovas és gyalogos katonái. Pálffy Miklós alsó-magyarországi fegyveresei. Volt ezen kívül 70 saru réz-ágj'u- juk. 10—20 csöves egj'szerre elsüthető golyószórójuk „har lálorgonáiuk” és több .for- góágyújuk”. A sereget nagy élelmiszerkészlettel kísérte a hadtáp. ami annál is jelentősebb. mert a szultán serege bizony szűkölködött az, élelemben. Burton angol követ szerint — aki a szultánt kísérte — 5 napra való élelmük volt csak. Még kétszersült ábománvuk is kifocvó- ban volt A török seres létszámé* a jö’'’énei’*-é '0--e- lius, Jansonius, Istvánffj’) I sn °7er embern.-V teszik. Miksa a Sajó vámoson megtartott haditanács után, Miskolcon át Mezőkeresztesre vonult azzal a céllal, hogy a Csincse-patak mocsa-
