Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-12 / 215. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. szeptember 12., keuü Október 13-án, pénteken Mi (és mi nem) kerül képernyőre? Csendet kérünk ... felvétel... indít... csapó ... tessék . .. ennyi... köszönjük.... — sűrűn hangzottak efféle szavak és félmondatok az elmúlt hét utolsó napjaiban. Televíziós stáb forgatott szűkebb pátriánkban. Két évvel ezelőtt kezdődött meg a televízió „Röpülj páva!” népművészeti vetélkedőjének az előkészítése. Ez év febru­árjában fejeződött be a képernyőre került' műsorok össze­mérése, s emlékezhetünk: megyénk a február 10-i versengés­ben vívta ki a döntőbeli részvétel jogát. És jött a sorsolás: „Borsod-Abaúj-Zemplén csapata október 13-án, pénteken mu­tatja be újabb műsorát” ... Hogyan készül a molnárkalács? És hogyan a molnárkalács- sütő vasak? Honnan egyáltalán az elnevezés? Ezt rögzítet­ték a kamerák, magnetofonok Borsodnádasdon. Majd Tel­kibánya következett, mert „régi szokás a Hernád mentén, hogy a legények májusfát állítottak a kedvesüknek”. (Heré­nyi Endre bácsi: „Én magam harmincöt évvel ezelőtt állítot­tam májusfát... A mostani feleségemnek”). Egy másik na­pon, Tiszacsermelyen, Horváth Péter és Horváth Sándor mu­tatta be, hogyan kell a fát a fával „a szívénél kettéválasz­tani” hogy aztán tekenő készüljön belőle; a paraszti házakban ma is használatos sózótekenő. (Haraszti Zsolt, operatőr: „Amit .csinálnak, még takar egy életformát, és ez a képernyőn ösz- szesen egy-másfél perc lesz. Mindig úgy érzem, sokkal több van a bemutatott anyag mögött, mint ami végül is megörökí- tődik. Örökös lelkesedéssel indulunk mindig, és rettenetesen sajnálom, hogy ennyire redukálódik a bemutathatóság. Egyéb" ként úgy látom, hogy amit a megye „felvezet”, széles népszokásba illeszthető, jól megalapozott”). Akik látták a vetélkedő eddigi szakaszát, emlékezhetnek rá, hogy minden megye műsorát filmre vették és amikor az adás időpontja volt, azon már „segíteni” nemigen lehetett. A döntőn másként lesz, erről beszélt a „Röpülj páva!” népmű­vészeti vetélkedő televíziós szerkesztője, Lengyelfy Miklós: — Október 6-án lesz az első adásnap, s négy egymást kö­vető pénteken mutatja be a tíz, döntőbe került csapat a mű­sorát. Megpróbáltunk erre érdekes műfajt „kitalálni”. M tői lesz érdekesebb a korábbiaknál? Talán attól, hogy az adás idő­pontjában a színpadon történik — a budapesti, Pataky Ist­ván művelődési központban — a produkció és eközben sze­retnénk felvillantani a háttéranyagot filmfelvételekkel, diák­kal. Bízunk abban, hogy ilyenformán a már rögzített anyag és az élőműsor izgalma további élményt ad ... A televíziósok már elmentek, amikor vasárnap délután a megyei művelődési központ színháztermében a majdan szín­padi műsort adó énekesek, táncosok, zenekarok még egyszer próbálni kezdtek. Aztán még egyszer és ismét, befejezésül... Nos, igen: Ezek a pi’óbák, a koránkelést legyűrő nekibuzdu­lások, szabad időt nem sajnáló lelkesedések nem kerülnek majd a képernyőre. Csak a „produkció”: amit ebben az ösz- szeállításban senki nem magáért — hanem mindenki a csa­patért a megyéért csinál. A cigándi és a mezőcsáti gyer­mekcsoport; a forrói és a garadnai asszonyok; a mezőke­resztesi, az erdőbényei és az emődi férfiak; az Avas Tánc- együttes; Herényi Endre meg Tóth Imre bácsi, meg Murányi Béláné... (És lesz még egy munkáskórus. Már eddig kettőt — a diósgyőri Vasast és Járműjavító férfikarát — kérték fel közreműködésre. A vasárnapi próbáig — mindhiába. Te­hát: lesz még egy munkáskórus is. Bizonyosan.) „Nagyon szépen köszönöm az egész napi próbát, az eddigi segítséget” — mondta vasárnap késő délután Stoller Antal, a megyei műsor szerkesztője és színpadra állftója a megyei művelődési központ színháztermében a résztvevőknek. (És aki közel ült hozzá, hallhatta, amint felesége így szólt: „Most már, vedd oda, egy fél percre, a /fiadat is magadhoz”) ... Nos, igen: nem kerülnek képernyőre az ilyen és ehhez ha­sonlatos pillanatok sem. Háttérben maradnak majd az adás huszonöt perce alatt azok, akik napokat, heteket, hónapokat dolgoztak azért, hogy e vetélkedő országos döntőjén méltón jelen legyünk. (Dr. Bodó Sándor, a Herman Ottó Múzeum igazgatóhelyettese, dr. Fügedy Márta, muzeológus, Vavrinecz András, a zenei felelős. És ne feledkezzünk meg a művelődési központok munkatársairól sem.) ... És még van munkára egy hónap. Amikor, október 13-án este majd oda ülünk a képernyő elé — üljünk ott valamennyien drukkerként, önmagunk ér­tékeinek megbecsülésként, támogatóiként annak a jó szán­dékú akaratnak és lelkesedésnek, amely hírt adni akar az or­szágnak megyénk népművészetéről. Ténagy József A CSŐSZER 1. SZ. ÜZEME azonnali belépéssel felvesz cső- és központifűtés-szerelőket, minősített hegesztőket, segédmunkásokat. Minden héten szabad szombat, munkásszállást és különélési pótlékot biztosítunk. Jelentkezni lehet: Leninváros, CSŐSZER 1. sz. Üzem (Űj Erőmű), Miskolc, Kabar u. 16. CSŐSZER 11. sz. Főszerelésvezctöség. Ifjú népművészek Hímzett térítők, párnák, kézi csomózású szőnyegek, fafaragások, mázas kancsók, tálak, vázák: mind-mind a népművészet remekei. Aligha találunk olyan lakást, me­lyet ne díszítene belőlük egy- egy szép darab. Ezek a tár­gyak hozzátartoznak minden­napi életünkhöz, de csak ritkán gondolunk alkotóikra, akik között sok fiatal is van. Népművészetünk hagyomá­nyait mentette át a jelenkor­nak az a felismerés, hogy a szövetkezeti mozgalom kere­tein belül ezek az értékek nemcsak megőrizhetők, ha­nem tovább is fejleszthetők. Ezért alakították meg huszon­öt évvel ezelőtt a Háziipari és Népi Iparművészeti Szö­vetkezetek Országos Szövet­ségét. amely kezdettől fogva fő feladatának tpkinti a szö­vetkezetek alapszabályszerű működésének segítését, a ta­gok tulajdonosi érzésének erősítését, a szövetkezeti de­mokrácia érvényesítését. Ma a HISZÖV-höz 71 szö­vetkezet tartozik, tagjaik és az alkalmazottak száma megha­ladja a 40 ezret. A dolgozók egyharmada 30 éven aluli fiatal. A szövetkezetek választott vezetőségi tagjainák 21 szá­zaléka harminc éven aluli fiatal, s ezt az arányt a jö­vőben még fokozni kívánják. Az előmenetel lehetősége nyitva áll a népművészetet élethivatásként vállaló fiata­lok előtt. Jelenleg 110 Nép­művészet Mestere és 22 Nép­művészet Ifjú Mestere címet viselő fiatal dolgozik a szö­A legutóbbi negyedszázad alatt kialakultak a HISZÖV tevékenységének, szervezeti életének és szellemi irányí­tásának sajátos formái. A népi iparművészet keretébe tartoznak a szőttesek, a fafa­ragások, a fazekasság, a népi kerámia, a hímzés és a vas­kovácsok, szűrszabók, bőr­díszművesek munkái. A má­sik csoportba a hagyományos háziipari tevékenység sorol­ható: a kosárfonás, a sző­nyegkészítés, a gyermekruha- varrás. — Somogybán szegényes a kerámiakészítés múltja, nem úgy mint a fafaragásé, ezért a sárközi népi cserepet hoz­tuk át Kaposvárra — mondja Tamás László, a népművészet mestere, aki a Kaposvári Fa­zekas Szövetkezet művészeti vezetője és elnökhelyettese. Később felújítottuk a habán fazekasságot és zömében ma is habán edényeket készítünk. Sok fiatalt szeretnénk felké­szíteni arra, hogy méltókép­pen folytassák a szakmát. Most 26 tanulónk van, szep­temberben 12 fiatalt szerződ­tetünk. A kaposvári szövetkezetben a tagság 03 százaléka 30 évnél fiatalabb. Rendszere­sen foglalkoznak velük, ezért szívesen dolgoznak a szövet­kezetben. Azosztályfőnök festő, képzőművész, így a ta­nulóknak nagyobb lehetősé­gük van arra, hogy megis­merkedjenek a különféle mű­vészetekkel. Kiszel Zsuzsanna, a Békésszentandrási Szőnyegszövő HSZ tagja vetkezetekben. S jó a fiatalok versenyszelleme: soraikból kerül ki a szakmai vetélke­dők részvevőinek 90 száza­léka. — A Népművészek Házi­ipari Szövetkezetének félez.er dolgozója van. Tavalyi ár­bevételük elérte a 43,2 millió forintot — tájékoztat Kelen „A játék olyan cselekvés, amelynek célja szórakoztató, szabad időtöltés. Sajátos fel­adata van a gyermek életé­ben, annak egyik legfontosabb tevékenysége. A játéknak nagy a jelentősége az iskolai oktató, nevelő munkában, nagy szerepe van abban is, hogy játékos, alkotó módon kiélhesse a gyermek, az ifjú, a benne rejlő alkotó ösztö­nöket, tanulja meg meglátni a szépet az őt körülvevő vi­lágban —. egyszóval tartal­masabb legyen az élete. Játék magas fokon a mű­vészet is — bár nemcsak az... Ezt a szép célt kívánta szolgálni az úttörőházban működő kerámiaszakkör, amelynek 15—20 tagja évek óta boldogan jött össze hét­ről hétre, hogy K. L. tanárnő festőművész vezetésével ked­ves, harmonikus közösséget alkotva korukhoz, tehetsé­gükhöz mérten kis szobrokat, színes tálakat formáljanak agyagba, samot.tba, amelyet aztán az LKM-től kapott kis elektromos kemencében ki­égettek. Sok örömet szerezve maguknak és azoknak, akik az ajándékká előlépett kis kedves, sokszor még sutács- ka, olykor már érettséget is mutató tárgyaknak mindig örültek, hiszen érezhető volt bennük a tehetség, mint magban a jövendő virág. Ámde jött a nyár. A kis szakkör természetesen szüne­telt, az elkészült kis figurá­kat nem őrizte sem „múze­umőr”, sem ajtónálló ala- bárdos. De minek is tette volna, nem voltak azok aranyból készült trák kin­csek, mint a Műcsarnok mos­tani kiállításán és különben is a kis műhely ajtaján a la- katocska őrizte a falakat. S nem tudni mikor, hogyan, kik. a lakat ellenére bejutot­tak, s mindent, mindent, amit találtak, kis szobrokat, tála­kat, kis fali képeket, de még a fcstékes tégelyeket is ösz- szetörték. Csupán egy kis mogyorót eszegető mókusfi­gura maradt épen. S aztán még egy újabb já­ték következett. A szakkör­vezetőt súlyos családi gondjai idegenbe szólították nagyon sürgősen, s mielőtt végleges búcsút mondott volna a kis Béla elnök, aki maga is fia­talember. A fővárosi közpon­tú szövetkezet az ország egész területén — Debrecentől Za­laegerszegig — foglalkoztat népművészeket. Tagjai közül 21-en a Népművészet Meste­re, 69-en pedig a Népi Ipar­művész címet viselik. Nagy figyelmet fordít a szövetke­zet a bedolgozók és a fiata­lok foglalkoztatására, helyze­tének javítására. Mind kedve­zőbbé teszi a munkakörül­ményeket, ösztönöz a tanulás­ra, a szakmai továbbképzés­re. A szövetkezet tagságának 10 százaléka állami oktatás­ban vesz részt és sokan lá­togatják a különféle tanfo­lyamokat. — A mi fiataljaink a saját hazájukban is próféták lehet­nek — mondja Farkas Jenő, a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet elnöke. — A mű­szaki gárda és a kiszolgáló személyzet 80 százalékának szövetkezetünk az első mun­kahelye, sokan az általános iskola elvégzése után kerül­tek hozzánk. A velük való törődést igen fontos felada­tunknak tartjuk. A HISZÖV-höz tartozó szö­vetkezetekben mind többen vannak a főiskolai és egye­temi végzettségűek. Mindemellett bőven van még tennivaló is. Erre utal az, hogy a fiatalok öt száza­léka még az általános iskola 8 osztályát sem végezte el. Ez természetesen gátolja a továbbtanulást. Főként a szö­vetkezetek vezetői és KISZ- szervezetei tehetnek sokat azért, hogy a fiatalok gyara- píthassák ismereteiket, foly­tathassák tanulmányaikat. A szakmai fejlődés, a közmű­velődés elősegítése a népmű­vészetben is bőségesen kama­tozik. A népművészeti és házi­ipari szövetkezetekben még sohasem tevékenykedett any- nyi fiatal, mint napjainkban. Munkájukkal, tehetségükkel jelentékenyen hozzájárulnak az arra érdemes hagyomá­nyok ápolásához. S ahhoz, hogy itthon és külföldön egy­aránt még népszerűbbek le­gyenek a kalocsai hímzések, a halasi csipkék, a békés­szentandrási szőnyegek, a hódmezővásárhelyi és karcagi cserépedények, hogy csak né­hányat említsünk a gazdag választékból, az ő munkájuk is hozzájárul. A fiatalok méltóképpen akarják és tudják folytatni a népművészeti és háziipari •szövetkezetekben mindazt, ami hírneves elődeik hagy­tak rájuk örökségül. Szenté Erzsébet Ifj. Fazekas István nádudvari népművész műhelynek — elment ott levő szerszámaiért. A leírt szomo­rú kép fogadta. A romhal­maz közti keresgélésben hal­lott valami furcsa zajt, de nem volt ideje vele törődni. Dolga befejeződvén, haza akart indulni —, de lám, az ajtó csukva — nem tudott kimenni. Az udvaron vihogó suhancok játszottak azzal, hogy nem engedték ki, s jobb híján, már igazán nem fia­talon kiyergödni kényszerült az ablakon, amely nem volt magasan a földtől. Senki nem volt a suhancok között, aki megérezte volna a „játék” méltatlan voltát. Vaion hon­nan veszik a példát? — mo­toszkál bennem a gondolat. A rombolást túlélő kis mó­kus lakókonyhám virágos pol án eszegeti vidáman, ked­vesen a mogyorót. Talán, mi­re elfogy — egyre többen i lesznek, akik sem gyermekek, sem felnőttek játékait nem törik össze, nem csukjak rá korban tőlük már messze ál­lóra az ajtót : akik ..., akik . . . sok mindent megtesznek és nem tesznek meg, hogy ér­demes legyen szépen dolgoz­ni, szépen élni és szépen ját szani. V. Zalán Irén Kulturális körkép ÖSZTÖNDÍJASOK A Szovjetunióban tanuló ösztöndíjasaink nagy többsé­ge olyan szakmákat saj Uít el, amelyekből hazánkban nincs felsőfokú képzés. Sok fiatal választott ilymódon mérnök­közgazdász szakot. Először utaztak az idén ösztöndíja­sok Moszkvába az orosz nyelv és irodalom elsajátítására. FILMFESZTIVÁL Szeptember 12 és 21 között Veszprémben rendezik meg a I báruli szociális:?! hadseregek filmfesztiválját. A kulturális rendezvénysorozaton a Vu"-.l i Szerződés tagállamai filmjein kívül mongol és kubai, viet­nami alkotások is szerepel­nek. A dokumentumfilmek a katonaélet mindennapjait, a szolgálat epizódjait, a testvéri szocialista országok hadsere­geinek fegyverbarálságát örö­kítették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents