Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
1978. szeptember 10., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A KAC-ból jelentjük: Az öreg koliómű „tövében” cpiil az új, kombinált technológiájú acélmű. Képünkön: a daru helyére állította a hatodik húszméteres acél tartóoszlopot. Nyolc év távlatából 1978. szeptember 5.. 10 óra ... A vasbeton alapokon hat gigantikus oszlop nyúlik a magasba. Az első kettőn már a keresztkötéseket szerelik. de a hatodikat még fogva tartja a hatalmas autódarú drótkötél-,.marka”. Az oszlophoz, s a daruhoz tucatnyi védősisakos ember támaszkodik, s .iólesően füröszti arcát a melengető napfényben. Szabó Péterrel, a diósgyőri kohászat ifjú. talpraesett daruvezetőjével kezdem a társalgást. — Hogy haladnak a munkával ? — Most már jól. Augusztus 2-án este 6 órakor emeltük be az első oszlopot. Fél hétre már állt is. i — Most mire várnak? I — A geodéták a finom- beállítást csinálják. Körbeintésére veszem észre, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem emberei színes napernyők alatt négy „ponton” dolgoznak műszereikkel. Nyúlánk ifjú. kezében rádió-adóvevővel érkezik a várakozó csoporthoz. Tóth József, az EÁÉV brigádvezetője emberünkre szól: — Péterkém,'- adjál rá egy lapáttal! A darus bekapcsolja a gépet, s a jelzésekre figyel. — Emeld meg. Péter! — hangzik az újabb utasítás és valamennyi ember vaskos acéldarabokkal nekifeszül az oszlopalapoknak. Üjabb jelzés: — Ereszd meg .,. még egy kicsit... Jó. Az építők másik brigádvezetője, Adomi Sándor elmagyarázza, hogy millimé- temyi nontossággal kell dolgozniuk. A hűszméteres oszlon csúcsánál legfeljebb 5 milliméteres eltérés lehet, mert különben nem egyeznek az oszlopok és a darupálya furatai. A kombinált acélmű leendő 240x145 méteres főcsarnokának területén gének, s emberek hada munkálkodik Az Pszak-magyarországi Állami Énftőinari Vállalat dolgozói 1!) oszlonalapot elkészítettek, tizennyolcon munkálkodnak. Jó ütemben haladnak a knn- verteralaD és a kocsinál ve készítésénél is. Nem könnyű munka. A szerelők olvas vaskos, súlvos betonacéllal dolgoznak, hogy azt daru emeli fel és engedi a belvé- re szálanként. Az építész jellegű munkával — mint Hegedűs Imre. az LKM beruházási főmérnöke érlékeli — lemaradás itt nincs. Az acél- .CTö-lrevet beállítására, szerelődére azonban ezt már nem lebet elmondani. A késésnek több oka is van. A húsz mé+er hosszú 50 tonna, vagv még nagyobb súlyú oszlopokat és az acél- szerkezeteket a KGYV készíti. A vállalatnak Tápió- szelén levő egysége kapta ezt feladatul, de mivel a darupálya csak 32 tonnányi anyagot bír megemelni, így az oszlopot két részben készítik el. s a helyszínen a diósgyőri kohászatban kell azokat összehegeszteni. Hosz- szú huzavona után az érdekelt vállalatok vezérigazgatói, az államtitkár, a miniszterhelyettes végül is megegyeztek. hogy 21 oszlopot a GYGV egyesíti, s közben az EÁÉV felkészül a további hegesztések végzésére. A szerelés kezdéséhez a jókora mélységből „kinövő” alapok közeit fel kellett és keli tölteni, aszfaltszőnyeget kellett rá bontani, hogy a daruk biztonságosan tudják beemelni az oszlopot. Külön utat kellett építeni, hogy az ÉPFU kilenc és fél millió forintért vásárolt 30 méteres trélere a szerelőcsarnokból az alapokhoz cipelje a szerkezetet. Kezdetben az oszlopok átadásakor, átvételekor minőségi kifogások is voltak. Végül is lassan minden gond megoldódik, s így kezdhették meg az oszlopok, acélszerkezetek beépítését, hegesztését. Mi a kívánság? A KGYV- nek fokoznia kell az acél- szerkezet gyártását, szállítását, az ÉÁÉV kérése szerinti sorrendben. Az utóbbinak pedig meg kell gyorsítani a "szerelést. Az idő erre most alkalmas, mert ha beköszönt a tél, az 50—00 tonnás szerkezetek beépítése igen nehéz lesz. Örvendetes dolog, hogy a KOGÉPTERV eddig 1.8 milliárd forint értékű építéshez, szereléshez készítette el a tervet, az év végére megközelíti a 3 milliárd forintot. Így tervhiány nem akadályozza a munkát. Közismert, hogy a tavaszi nagy esőzések alkalmával alaposan megrongálódtak a megye közútjai. Sok községben, elsősorban a gyengébb alapozású utakon, süllyedések, kátyúk keletkeztek, jó néhány útszakaszon elmosódtak a padkák, az aszfaltburkolat alá befolyt víz fellazította a bitumenréteget. A KPM kezelésében levő utak rongálódásait az igazgatóság gyors ütemben kijavította, ám a tanácsi utak nagy része, elsősorban Sárospatak, Ernőd, Kazincbarcika és Sátoraljaújhely körzetében a felújítási hí unkák késedelme miatt ma is sok gondot okoz a járművezetőknek. Sürgőssé vált a szociális épület, a trafóház és az úgynevezett vizes létesítmények építése. Ennek alapozása végett 50 ezer köbméter földet hell kiemelni, elszállítani. Gondot oboz a szállító- eszközök hiánya. Múlt időben mondjuk: okozott. Az ÉPFU a szállítógépek átcsoportosításával — a sok ezer tonna kavics odaszállítása mellett — felkészült a föld elszállítására is. A jellemzésekhez tartozik; elismeréssel 'szólnak a BÁ- ÉV-ről, amelynek emberei a 2000 adagos konyhát, éttermet. készítik, elégedettek a KÉV—Metró munkásaival is. A 22-es ÁÉV-re vár az oxigéngyár építése, amelybe szovjet berendezés kerül. A 24 ember munkája édeskevés a nagy feladat elvégzéséhez. Az építést, szerelést végzőket szorítja az idő, és a külföldi partner is. amely már felkészült a konverter szállítására. Októberben Re- gensburgban hajóra rakják az első berendezéseket.. A MAHART vízi jármüve egész a Tisza—II. vízlépcsőig szállítja, Kiskörén kamionra kerülnek a berendezések, és úgy jutnak az LKM-be. A szállítás sok gonddal jár. hiszen az alsó rész, s a hord- gyűrű G5—65 tonna súlyú. Ütbejárást, jó előkészítést kíván, hiszen tíz méter széles útra van a szállításhoz szükség. A gyár szakemberei .azon is törhetik a fejüket, hogy melyik kaput tudják tíz méter szélesre kitárni, s melyik úton gurulhatnak’az óriási súlyú berendezések az .építkezés színhelyére. Csorba Barnabás Fotó: Irmai György Ennek oka az, hogy útfenntartást, kisebb - javításokat végző tanácsi költségvetési üzemek gépparkja elavult, hiányosak a technikai felszerelések, nem rendelkeznek elegendő, a rendszeres karbantartáshoz szükséges szállítójárművel. A megyei tanács már az év első hónapjaiban jelentős összeget, 4,5 millió forintot biztosított a helyi tanácsi szervek kezelésében levő utak, hidak rendbetételére. Ebből, amennyire az üzemek felszereltsége engedte, elvégezték a legsürgetőbb munkákat. — az összeg azonban nem tette lehetővé a gépparkok felújítását, új járművek beszerzését. Pedig erre az őszi-téli várható útronk Nyolc ’esztendő telt el azóta, hogy 1970-ben Moszkvában aláírták a magyar— szovjet olefinegyezményt. Ez idő alatt felépült Leninvá- rosban az olefingyár, Kazincbarcikán a PVC—III., ez utóbbi éppen ezekben a hetekben, hónapokban végzi a próbaüzemeltetést. Mit jelent a magyar népgazdaság számára az olefinprogram megvalósítása? A magyar—szovjet olefinegyezmény hosszabb távra szól, tulajdonképpen az 1985-ig terjedő időszakra vonatkozik, ezekre az évekre szabja meg a magyar vegyipar fejlesztési irányát, szerkezeti átalakulásának útját. Korszerű vegyipar Az olefinprogram a IV. ötéves terv egyik legnagyobb fejlesztése volt hazánkban, amely- egyben megteremtette a korszerű vegyipar alapját. Első lépcsőként felépült, a Tiszai Vegyikombinát olefingyára. Ez az üzem mindenekelőtt két nagyon fontos alapanyagot, a műanyagipar nyersanyagát, az etilént és a propilént állítja elő. Etilénből évi 250 ezer tonnát, míg propilénből 125 ezer tonnát termel. A leninvárosi üzemmel egyidőben készült el a Szovjetunióban a Kalusi Klórvinil Egyesülés nagykapacitású pvc-gyára, amely egy 330 kilométer hosszú, a magyar és szovjet vállalatot összekötő csővezetéken kapja a TVK-ban termelt etilén egy részét (évi 130 ezer tonnát), és abból vinilklori- dot, vagyis pvc-t gyárt. Az etiléntermeléssel párhuzamosan keletkező 125 ezer tonna propilénből 80 ezer tonnát a TVK ugyancsak a Szovjetuniónak szállít. Mindezek ellenében a szovjet partner különféle készterméket ad hazánknak. Egyebek között polietilént, ugyanis a TVK-ban gyártott műanyag ma még nem elegendő az országos igények kielégítésére. Ezenkívül a magyar etilénért és propilénért cserébe a Szovjetuniótól akrilnitrilt (ebből műszálat és műanyagokat készítenek), polisztirolt (ezt a terméket elsősorban hőszigetelésre használják) és egyéb, a gyógyszeripar számára és a poliészter műszálgyártáshoz nélkülözhetetlen nyersanyagot kapunk. Csökken a behozatal A nemzetközi együttműködés létrejöttét indokolta, hogy az olefinkémiai iparág híján a magyar népgazdagálódások miatt nagy szükség lesz. A megyei tanács minap megtartott végrehajtó bizottsági ülésén ezért úgy döntöttek. hogy az említett körzetek költségvetési üzemei részére további 1 millió 520 ezer forint támogatást nyújtanak. A négy költségvetési üzemre elsősorban azért esett a választás, mert ezeknél legrosszabb a gépellátottság, ugyanakkor itt tudják leghatékonyabban felhasználni a plusz anyagi támogatást. Az említett üzemek a részükre juttatott 370—380 ezer forintot forgalomtechnikai táblák beszerzésére. szállító gépkocsik vásárlására. különböző kézi szerszámok pótlására fordítják majd. ságnak évenként sok millió dollárt kellett kifizetni az egyre fokozódó műanyagbehozatal miatt. Tehát célszerűnek látszott, hogy az ország fizetési mérlegének javítására új termelőkapacitásokat hozzunk létre, ily módon csökkenteni tudjuk a tőkés importot. S mert az igények a műanyagok iránt állandóan nőnek, a magyar és a szovjet kormány elhatározta, hogy Leninvárosban megépítik az etilénbázist, a szovjetunióbeli Kalusban pedig feldolgozó üzemet létesítenek. Mindkét fél számára előnyös volt ez a megoldás, hiszen a beruházási költségek nem egy országot terheltek, s gyorsabban lehetett az új létesítményeket megépíteni. Mint már említettük, az olefinprogram szerves részeként Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinátban is megépült egy nagy pvc- üzem, az etilén feldolgozására. A BVK, a TVK-tói vásárolt etilénből tekintélyes mennyiségű pvc-t gyárt. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a pvc a polietilénnel együtt a legelterjedtebb és a legnagyobb meny- nyiségben használt műanyagok családját alkotja. A magyar—szovjet olefin- egyezmény tette lehetővé azt is, hogy a Tiszai Vegyikombinát erőteljesen bővíthesse a műanyagfeldolgozó iparágat. A polietiléngyár, amely az olefinüzemben termelt etilén egy részét használja fel, az utóbbi években csaknem megduplázta termelését. Jelenleg évenként több mint 50 ezer tonna granulátumot termel, amelyből értékes műanyagokat, csomagolóeszközöket készítenek a vállalatnál. Tehát a műanyagfeldolgozás fejlesztése ugyancsak az olefinprogram megvalósításának köszönhető. Szükség is van erre, hiszen 1980 végére az ország ossz műanyagfogyasztása, az előzetes számítások szerint, eléri a 420 ezer tonnát. KGST-integráció Különös jelentőséggel bír a magyar vegyipar számára, hogy a BVK-ban felépült PVC—III. gyár a jövő évtől már többszörösét adja a jelenleg gyártott pvc-nek. Mindez széles körű lehetőséget biztosit a hazai igények fedezésén kívül a KGST komplex programja keretében a szocialista országokkal való gyártásszakosítás bővítésére. A Lengyelországgal kötött kétoldalú, hosszú lejáratú egyezmény értelmében például a pvc ellenében poliészter-szálakat szerzünk be, ezáltal a hazai textilipar ilyen szálak iránti igényét teljes mértékben ki tudjuk elégíteni anélkül, hogy poliészter vegyiszálgyártó üzemet létesítenénk. A hetvenes évek közepére tehát megvetettük a magyar petrolkémiai ipar alapját, termelni kezdtek a legfontosabb alaplétesítmények, és megkezdődhetett a magyar— szovjet olefinegyezménv teljesítése. Eközben bővültek a hazai műanyagfeldolgozo kapacitások. de legalább ilyen fontos volt az is, hogy fokozódott a hazai petrolkémiai gyártás gazdaságossága. A beruházások határidőre való teljesítése és a próbaüzemeltetés sikere révén lehetővé vált a választék növelése, nem utolsósorban a gazdaságos tőkés export megindítása. A csomagolástechnikában, az építőiparban, a mezőgazdaságban és számos más iparágban új műanyagtermékek honosodtak meg, nagy lépést tettünk a népgazdaság kemizálásának fokozására. Újabb feiezet Az V. ötéves terv idejére a kormányzat alapvető feladatként a petrolkémia vertikumának növelését tűzte célul. így került sor a Borsodi Vegyikombinát PVC— III. üzemének felépítésére, és a TVK-ban egy évi 40 ezer tonna kapacitású polipropiléngyár beruházására. Ezek a létesítmények az olefingyárban termelt etilén, illetve propilén egy részét dolgozzák fel igen gazdaságosan. A hazai petrolkémiai iparág nagyarányú fejlesztése eredményeképpen nemcsak a belső piaci igények fokozottabb kielégítését értük el, illetve érjük el, de lehetővé vált az is, hogy részt vegyünk a KGST-országok gazdasági integrációjában. Történetesen, ha nem fejlesztettük volna petrolkémiai iparunkat, és nem törekednénk további fejlesztésekre, 1985-ben mintegy félmilli- árd dollár értékű tőkés behozatalra szorulnánk. Ez olyan tehertételt jelentene a népgazdaságnak, amelyre aligha lehetne vállalkozni. Kölcsönös előnyök Az olefinegyezmény a legteljesebb mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Joggal állapította meg Leonyid Kosztandov, a Szovjetunió vegyipari minisztere — aki a közelmúltban hazánkban járt, és Simon Pál nehézipari miniszterrel áttekintette a két ország vegyipari együttműködésének helyzetét —, hogy mind hazánk, mind pedig a Szovjetunió számára kölcsönösen előnyös ez a termelésigazdasági kooperáció, megfelel a két ország érdekeinek. Sőt, szó van róla — erről a két miniszter is behatóan tárgyalt —, hogy tovább bővítik a magyar—szovjet vegyipari együttműködést. A termékcsere, a szakosítás fokozását maga az élet sürgeti. Tárgyalások folynak többek között arról, hogy a TVK- ban gyártandó polipropilénből bizonyos mennyiséget a Szovjetunió esetleg megvásárolna. Tervezik továbbá, hogy a 80-as évek közepé- -től a propilénfeldolgozásra helyezik a fő hangsúlyt. A propilén ugyanis a szerves vegyipar egyik legfontosabb nyersanyaga, amelynek feldolgozásával egyebek között nagy mennyiségű lakkfestékipari alapanyagra lehet szert tenni. Ily módon biztosítanánk a hazai felhasználó gyárak alapanyag-szükségletét, másrészt a Szovjetunió is igényt tart ilyen nyersanyagra. Az sem titok, hogy megyénk két nagy vegyipari vállalatánál, a JBVK-ban és a TVK-ban a szakemberek számításokat végeznek abból a célból, milyen műszaki megoldásokkal tudnák bővíteni a PVC—III., valamint az olefingyár termelőkapacitását. Nemcsak a növekvő hazai igények késztetik erre a lépésre üzemeinket, hanem annak felismerése is, hogy az olefinek előállítási költsége — figyelembe véve, hogy a petrolkémia rendkívül eszközigényes iparág —. akkor a legkedvezőbb, minél nagyobb üzemméreteket, termelőkapacitásokat tudunk létrehozni. Lovas Lajos Jobb utak - biztonságosabb közlekedés
