Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-10 / 214. szám
ESZAK-MAGYÄRORSZAS 4 T978. sreptember 10,, vasárnap — Végignéztem a képernyőn a Z. szerkesztő emlékezetes esetei című sorozatot. Meg kell mondanom, hogy meglepett. Most nem az egyes adások milyenségéről aloarok beszélni, azokról szólt a kritika bemutatásuk után. Nekem az tűnt furcsának, hogy tévéfilmként hirdették, így szerepelt a műsorújságban is, s amit láttam, valahogy eltér attól, amit én filmnek képzelek. Mert. ugye film volt ez is, még film az Illetlenek, Az elefánt, vagy a. Memento — Nürnberg, hogy csak hirtelen néhány példát említsek az utóbbi hetekből. — Persze folytathatná, hogy ugyanazon a képernyőn látta az Ingrid Bergman-so- rozatot, vagy Kabos Gyula filmjei, meg A hekus és azok a hölgyek című játékot, vagy éppen a felújított írott ma- lasztot. hogy valami hazai jót is említsek, s azok is filmek. Sejtem, hová akar a kérde- zösködéssel jutni. — Nem kell sejtenie, megmondom: ha azt olvasom a műsorújságban, hogy filmet sugároznak este nyolctól, hát úgy ülök a képernyő elé, hogy filmet fogok látni. Olyan hangulatban. Vagy, ahogy azt mostanában mondani divatos: olyan elvárássalNéha olyan valami pereg előttem, ami megfelel ezeknek az elvárásbeli igényeknek, de többször olyan játék, amelyről nehéz elhinnem, hogy film. Miért filmként sugározzák azt, ami szerintem nem film? —1 Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a film kizárólag azt a fogalmat jelenti. ami az Ön elvárásaiban jelentkezik. Mert abban igaza van, hogy valóban nagyon sokféle film pereg a képernyőn. Ha a rövidfilmeket, a dokumentumfilmeket, a különböző ismeretterjesztő jellegű, vagy oktató adásokat, az esti meséket, egyebeket figyelmen kívül is hagyjuk, s csak a- játékfilmeket, tévéjátékokat, szórakoztató filmeket is tekintjük, roppant nagy a választék és a műfaji szóródás. De vegyük ki még azt a nem kevés filmet is, ami a moziból került át a képernyőre, s eredetileg nem is szánták televíziós bemutatásra. — Közbe kell itt szólnom, mert nekem, a nézőnek tulajdonképpen teljesen mindegy, honnan származik a film. Nem nézem a keresztlevelét, hogy a filmgyárban készült-e, vagy az MTV IV. sz. stúdiójában, bár gyakran látom azt a feliratot is. hogy készült a MAFILM stúdiójában a Ma- gi/ar Televízió megbízásából.. Nekem minden adá.s, minden műsor egyazon dobozból jön ki. aztán egyszeresük filmet várok, s jön Z. szerkesztő, azaz Polgár Géza, hogy csak éppen bevezessen egii monológot, amiről, azt állítják nekem. hogy film. Vagy várom a filmet, mert azt hirdetik, s jön egy énekes, meg egy zenekar. Soroljam még a példákat? — Szükségtelen. Amit elmondott, az valamit fényesen bizonyít. Nevezetesen, hogy Ön a film fogalmát igen szűkén értelmezi. Természetesen. nem ön az egyetlen. A több mint nvolcvanesztendős mozi generációkon át nevelt belénk egy meghatározott fogalomkört, kénét a filmművészetről, a jpval fiatalabb, nálunk csak huszonegy éves televízió adásai még nem tudták ezt a régi filmfoga- Iom-tudatot társadalmi méretekben megingatni. — Miért kellene a tömegek felfogását a. filmről megingatni? Elvégre az emberek ülnek a képernyők előtt, az n kedvükért van az adás, hát hozzájuk kellene inkább igazodni. Nem ért egyet? — Nehéz lenne hatmillió- nyi néző felfogásához igazodni. De térjünk vissza a képernyőn látható filmekhez. A nyár elején Veszprémben, a Magyar Televízió drámai munkáinak éves mérlegelésénél az volt a központi vitatéma, hogy van-e a tévédrámának esztétikája. A sokrétű eszmecsere lényegében arra a megállapodásra jutott, hogy napjainkban még nincs a televíziózás drámának önálló esztétikája, mert a tévé-' film és a tévéjáték, de a szórakoztató tévéműsorok, a show-jellegű adások, esetleg kabarék is, több korábbi ősből táplálkoznak, a mozifilm, a színjáték, az irodalom a forrásaik és azoknak esztétikai normái, illetve követelményei átsütnek a televíziós drámai műveken is. Természetesen van törekvés az önállóbb kifejezési eszközök, sajátosabb nyelv alkalmazására, új. a mozikban nem használatos formanyelv teremtésére, nem kevés siker is feljegyezhető már, de az önálló esztétika alighanem csak sok évtizedes munkálkodás taoasztalataiból szűrhető majd ki. — Mindez nagyon szépen hangzik és bizonyára így is van. ha mondta, s a veszprémi tisztes gyülekezetre is hivatkozik. Engem azonban a képernyőn látható keveredés idegesít. Például a már többször említett Z. szerkesztő módszere. Film az is, ha egyetlen ember beszél egy félórán át? — Embere és mondandója válogatja. Nem akarok' olyan példát hozni, hogy kilenc évvel ezelőtt, amikor napirenden volt az amerikai katonák Svédországba szökése Vietnamból, láttam egy latin- amerikai filmet, amelynek másfél órája alatt mást nem láttunk, csak egy katona közelképét, amint elbeszélte, miért szökött meg, milyen volt az előélete, miért választotta inkább a dezertálást, mintsem egy igazságtalan háborúban vegyen részt. De visszatérek a képernyőn látható monológokhoz. Egyetlfen emberi arc, fej is lehet nagyon izgalmas látvány, ha mondandója gondolatgazdag, ha arra érdemes odafigyelni, s, hatalmas, látványos tömeg- jelenet is lehet értéktelen, ha nincs gondolati töltése. Lehet, hogy sokaknak még szokatlan a monológban, vagy ahhoz hasonló megoldásokban előadott dráma, de nem lehet ezért elvetendő módszer. Van a képernyőn elég sok hagyományos eszközökkel operáló film, jusson néha azok igényeinek kielégítésére is Valami, akik nem csak a moziból átemelt formákat kedvelik. — ,Azt hiszem, ideje kimondani. hogy a televízió nagy műsorfolyamában egymást követő adásokban sok a műfaji keveredés, s a filmet váró néző nem mindig azt kapja, ami igényeinek megfelelő. — Tagadhatatlan, hogy a képernyő mindent kínáló valami, de a nézőnek nem szabad mindenevőnek lennie. Másrészt tudomásul kell venni valamit. Túl azon, hogy a televíziónak még csak kísérletei vannak a teljesen önálló formanyelv megteremtésére a drámai műfajokban (mert egyéb területen, mint például a híradásban, informálásában. az egyidejűség biztosításában nincsen párja), arra is gondolni kell, hogy mindig több és több néző figyel érdeklődéssel e kísérlet már sikert hozó jelentkezéseire. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a műfaji határok nem lehetnek túl merevek, nem lehetnek örökérvényűek. A televíziós drámákra még sokáig hatni fognak az előbb említett korábbi műfajok, de nem maradhatnak meg azoknak kötöttségei között. Az alakulás hosszú, talán több évtizedes átmeneti korában él a tévédráma, a tévéfilm. — És mi ennek az átmeneti kornak a nézői vat/yunk, ennek a jó és rossz alkotásgyümölcseit kell, hogy élvezzük ... — Ügy, ahogy mondja. Csak valamivel több érteni akarással, a régi beidegzett- ségek és elvárások feloldásával, az újabb törekvések iránti érdeklődéssel. Maradjunk ebben. Benedek Miklós Óvodaavató Kazincbarcikán Három hangversenysorozat Az iskolai tanévnyitókat követően a most következő napokban lépik át az óvoda kapuit a háromévesek. Kazincbarcikán azonban nemcsak a legkisebb óvodások fogadására készülnek ezekben a napokban, hanem a város legújabb gyermekintézményének átadására is. Elkészült ugyanis, közel 13 millió forintos költséggel, a legújabb barcikai óvoda, amelyben 200 három-hatéves kisgyermek találhat második otthonra. Az ÉSZAKTERV tervei alapján a BÁÉV készítette el a szocialista város legújabb óvodáját, amelyet hétfőn, szeptember ll-én ünnepélyes körülmények között vehetnek birtokukba a gyermekek és az óvónők. A korszerűen, hangulatosan berendezett foglalkoztató termekben ideális körülmények között játszhatnak, tanulhatnak a kicsik. Az óvoda átadásával és „benépesítésével” Kazincbarcikán már i886-ra nőtt az óvodások száma, s ez azt jelenti, hogy az óvodáskorú gyermekek 80,5 százalékát tudják felvenni a gyermek- intézményekbe. Gyakorlatilag — ellentétben a megye más városaiban kialakult helyzettel — minden olyan gyermeket fel tudnak venni tíz óvodába, akinek mindkét szülője dolgozik. Az iskolára előkészítés érdekében pedig valamennyi, a következő tanévben iskolaköteles gyereket be tudnak vonni az óvodai nevelésbe. Indokolt esetben sor kerülhet azoknak a gyermekeknek a felvételére is, akiknek csak egyik szülője dolgozik. Kazincbarcikán az elmúlt években egy sor óvoda átadására került sor. A fejlesztéseknek, az óvodai nevelés kiterjesztésének köszönhető, hogy javult az iskolára előkészítés, jelentősen csökkent a bukás az első osztályosok körében. Révész Napsugár rajzai TANYA Az Országos Filharmónia három felnőtt sorozatot indít ebben az évben is Miskolcon. A Miskolci Nemzeti Színházban kerül sor — hagyományosan — a tíz előadásból álló „téli bérlet” és a hat hangversenyből álló „munkásbérlet” koncertjeire. Az „egyetemi bérlet” sorozatban négy koncert megtartására kerül sor, e hangversenyek színhelye az egyetem díszudvara lesz. Nemzetiségi kultúra és hagyományápolás megyénkben Az utóbbi években szinte nincs is olyan országos vagy megyei kulturális seregszemle, ahol ne szerepelnének nemzetiségi csoportok táncaikkal, vagy anyanyelvi dalaikkal. Gyönyörködünk népviseletükben, s olykor már együtt dúdoljuk velük legkedvesebb népdalaikat. A nemzetiségi kultúra ápolása nemzetiségi politikánk megvalósításának csak egy része. A Magyarországon élő nemzetiségiek helyzetével pártunk legmagasabb fórumain is foglalkoznak, megszabva azokat a feladatokat, amelyek a helyi párt- és állami szervekre várnak a helyes . nemzetiségi politika mindennapi gyakorlásában. . A közös sors, a közös szocializmus építése érdekében kifejtett munka erősíti a magyarok és nem magyarok együvé tartozásának tudatát. Megyénkben 18 községben élnek nemzetiségiek, ll-ben szlovákok, három községben németek. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben a községekben jobban ragaszkodnak az emberek lakóhelyükhöz, kihasználnak minden helyi munkalehetőséget, viszonylag kevesebb fiatal költözik el, mint más helyekről. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a megyei tanács is különös gondot fordít a nemzetiségiek által lakott községek fejlesztésére, párhuzamosan a lakosság kezdeményezésével, aktivitásával. Hogy néhány példát említsünk: megoldottuk a magas hegyek közé települt Bükk- szentkereszt ivóvízellátását, ugyanitt iskolai napközi ■ otthon, pártház, egészségház épült, Bükkszentlászlón felújították az iskolát, nevelői lakást, Répáshután könyvtárat, óvodát hoztak létre. Ugyancsak óvodát építettek Komlóskán, s most készül a rátkai óvoda. NépiTontbizottságaink különös gondot fordítanak a nemzetiségi politikára. A népfront ad keretet, lehetőséget a nemzetiségi lakosság történelmi múltjának feltárására. A nemzetiségi kultúra ápolásának egyik fontos része az anyanyelvi oktatás. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy jobbára csak az idősebbek beszélik az anyanyelvet, a fiatalabbaknak már tanulni kell. Erre azonban minden mód és lehetőség adott, hiszen az egész társadalom érdeke, hogy nemzetiségeink megőrizzék, ápolják és fejlesszék kultúrájukat, anyanyelvűket, hiszen ezzel is gazdagítják nemzeti kultúránkat. Az anyanyelvi oktatás minden fiatal számára biztosítva van az általános iskolákban. Sátoraljaújhelyen tannyelvű szlovák általános iskola működik, kollégiummal. Ezenkívül a megye 12 szlovák nyelvet oktató iskolájában 821 gyerek tanul, 35 tanulócsoportban és 63 osztályban. A német nemzetiségi községekben csoportfoglalkozások és különórák keretében foglalkoznak az anyanyeivvel. Az eddig elmondottaknak természetes velejárója, hogy foglalkozni keli a nevelők anyanyelvű továbbképzésével. A szlovák nyelvet oktatók rendszeresen tanfolyamon képezik tovább magukat, s nyaranta kéthetes országos táborban vesznek részt: Mindehhez hozzájárul a rendszeres önképzés is. A nemzetiségi anyanyelvű továbbképzésben a legjobb eredményt a bükki, kishn- tai és alsóregmeei pedagógusok érték el. Az anyanyelvi oktatás azonban helyenként már az óvodában elkezdődik. Megyénkben három ilyen óvoda működik eddig. A nemzetiségi kultúra ápolása szerves része közművelődési politikánknak. Az állami, társadalmi szervek, a népfront nagy gonddal segíti a nemzetiségi hagyományápolást, a népművészeti értékek megőrzését, a nemzetiségi kultúra fejlesztését. Az utóbbi években fellendült a tánccsoportok, szinjátszó- és pávakörök tevékenysége. Szép eredményekkel büszkélkedhetnek Répáshután. Komlóskán, Hercegkúton és Nagyhután. Közülük többen országos rendezvényeken is szerepeltek már. A hagyomány és kultúra ápolásában segítséget kapnak nemzetiségi községeink a Magyarországon működő szövetségektől. Az ezek által fenntartott együttesek, színjátszó csoportok átlag kétévenként jutnak el egy-egy községbe, s adnak műsort. A német nemzetiségiek jól ismerik a pilisvörösvári együttest. A latdosbányai szlovák együttes ez év tavaszán adott emlékezetes műsort a bükki községekben. Megyénk könyvtárhálózatának is megvan a maga sajátos szerepe a nemzetiségi kultúra ápolásában. Minden érintett községben kölcsönöznek anyanyelvű könyveket, s ezt a tevékenységet a jövőben tovább kívánják szélesíteni. Ez évben első alkalommal rendezték meg három megye részvételével — Borsod, Szabolcs, Heves — az általános iskolai olvasótábort a sátoraljaújhelyi szlovák tannyelvű iskolában. Ebben az olvasótáborban a gyermekek közelebbről ismerkedtek a szlovák irodalommal. Az olvasótábor létrehozásához anyagi támogatást nyújtott a Kulturális Minisztérium nemzetiségi osztálya és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Az anyanyelv- és hagyományápoláshoz egyaránt hozzájárul az az újabban elterjedő gyakorlat, hogy a nemzetiségi községekben kétnyelvű táblákat, feliratokat helyeznek el. Az új utcák elnevezésénél figyelembe veszik a helyi igényeket, s olyan forradalmárokról, ismert személyiségekről nevezik el az utcákat, akik a nemzetiségek történelmében tiszteletre méltó szerepet játszottak. Répáshután például a könyvtárat Pavel Országit Hviezdoslavról nevezték el. Nemzetiségi politikánk gyakorlatában pedig az már természetes, hogy a nemzetiségi községekben a társadalmi tisztségviselők szinte valamennyien nemzetiségi származásúak. Minden olyan községben, ahol tanács vagy kirendeltség működik, p tanácsi vezetők beszélik a. nemzetiségi község anyanyelvét. Még ebben az évben sor kerül az országos nemzetiségi kongresszusokra. Községeinkben szeptember és október hónapban falugyűléseken választják meg a kongresszus küldötteit. Azok a küldöttek, akik megyénket képviselik majd a kongresszuson, ruhádén bizonnyal kiegyensúlyozott. megértő és támogató nemzetiségi politikánkról számolhatnak be. Atlaniovics Ilona , . i Cseiiiies teéísÉs a tele« í'ajal leverciésnl
