Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-27 / 228. szám
1978. szeptember 27., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Még néhány evvel ezelőtt is ilyen volt Mezőkeresztesen a sütöde. Ma korszerű körülmények között működik. Képünkön: próbaüzem közben a lengyel vezető szerelő a műszaki átadásnál. gyártottak. Ebben az évben 57 millió ilyen termék előállítását tervezték, de mint azt az előzetes számítások jelzik, az év végére várhatóan 60 millió péksütemény gyártását biztosítják. Sok új termékkel is a fogyasztók rendelkezésére állnak. Sütnek úgynevezett rozslánggal, valamint burgonyapehellyel ken3'eret. Közkedvelt az általuk készített fahéjas tekercs, a mákos tekercs, a réteslap, és még néhány nagyon keresett árucikk A jó) végzett munka eredményeinek elismerése természetesen nem marad el. Az országos versenyben az ózdi kenyérgyárban dolgozó, Várnai Zseni nevét viselő szocialista brigád elnyerte a Központi Bizottság kongresszusi oklevelét, és mint a szakma kiváló brigádja is, oklevelet kapott. Ez a 13 tagú női brigád jelenleg is a legjobb a vállalatnál, büszke rájuk az egész kollektíva, munkájukat, magatartásukat példának tekintik. Jogos büszkeséggel beszélnek arról is, hogy a vállalat dolgozóinak mintegy 50 százaléka tagja a törzsgárdának, ami azt jelenti, hogy szeretik, becsülik a munkahelyet, felelősséget éreznek iránta. A vállalatnál fontos szerepet kapnak a fiatalok is, akiknek aránya 40 százalékra tehető. A fiatalokra bátran lehet számítani, akik nemcsak a gazdasági munkával, de a szakmaipolitikai tevékenységben, a közéletben is igyekeznek mind nagyobb szerepet vállalni. A termelési feladatok végrehajtásában jelentős szerep hárult a pártszervezetre, a szakszervezetre, s azokra a társadalmi szervezetekre, amelyeknek alapszervezete működik a vállalatnál. A Vöröskereszt, az MHSZ, a nőbizottság mind-mind fontos szerepet tölt be a politikai, a társadalmi, a szakmai életben egyaránt. Ahhoz, hogy a megnövekedett feladatoknak mindig, s minden időben maradéktalanul eleget tudjanak tenni, feltétlenül szükséges a politikai és szakmai ismeretek gyarapítása, a művelődés, a kulturális élet fejlesztése. Amíg 1971-ben mindössze 10 tanuló szerzett szakmunkás-bizonyítványt, addig 1977-ben már 30. Az elmúlt 25 esztendőben nemcsak a tanulóképzésben léptek nagyot előbbre, hanem a felnőtt dolgozók- szakmunkássá válását is elősegítik. Igen sok azoknak a száma is, akik az állami oktatás keretében gyarapítják tudásukat. Az élelmiszeripari szakmunkásképző intézet kihelyezett tagozatánál a második évfolyamon jelenleg 20 hallgató folytatja tanulmányait. Technikusi végzettséget eddig 11-en szereztek, és ilyen irányú képzettség elsajátítására állandóan növekvőek az igények. Az eredmények növelésében fontos szerepük van az újítóknak. E tevékenység különösen az elmúlt 6 esztendőben fejlődött igen erőteljesen. Amíg 1972-ben a benyújtott újítások száma mindössze négy volt, addig 1977 végéig már 29. Az újítások által elért gazdasági eredmény hat évvel ezelőtt mindössze 102 ezer forint volt, 1977 végén -már 995 ezer forint. A legjobb eredményre 1976-ban került sor, amikor 27 benyújtott újításból 15-öt elfogadtak, s ezeknek gazdasági értéke meghaladta az egymillió 800 ezer forintot. E fejlődés annak is köszönhető, hogy a vállalatnál nem egyszerűen csak adminisztratív feladatnak tekintik az újításokat, hanem segítik, ösztönzik is az erre való törekvéseket, kezdeményezéseket. Az elmúlt negyedszázad azt tanúsítja, hogy a vállalat minden tekintetben olyan törekvésekkel és célkitűzésekkel dolgozik, hogy a párt politikájának megfelelően messzemenően kielégítse a lakosság igényeit. Ennek jegyében szabják meg évről évre a feladatokat és tennivalókat, ennek jegyében dolgoznak azért, hogy kötelezettségeiknek mindig maradéktalanul eleget tudjanak tenni. Egy biztos: azok az eredmények, amelyek a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat munkáját fémjelzik, nemcsak szorgalomról, helytállásról tanúskodnak, hanem további sikerek, még szebb eredmények elérésére is ösztönöznek. A NEGYEDSZÁZADOS jubileum alkalmával, ha majd összegezik a végzett munkát, jogos büszkeséggel tehetik ezt, hiszen amiről számot adnak, azt jól végzett munkával érték el és gyarapították évről évre. A vállalat üdülője a Kakacai-tó partján, ahová minden évben szívesen mennek pihenni a dolgozók. A vállalat központja a finompckáru-üzcmmcl cs -bolt tál. NEGYEDSZÁZADOS jubileumára készül a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat. 1978. október 1-én ünnep- iik a vállalat fennállásának 25. évfordulóját. E két és fél évtized alatt nagy utat tettek meg. Ha valaki arra vállalkozna, hogy megírja e negyedszázad történelmét, nagyszerű eredmények, sikerek, emlékezetes események, történetek, epizódok kerülnének a krónika lapjaira. Olyan tényekről szólna e dokumentum, amelyekre joggal lehetnek buszkék a vállalat vezetői és dolgozói. Gönczi Sándor, a vállalat igazgatója, a jubileumra való készülődésről a vállalat üzemi lapjában a „Sülőmunkásban” a következőket írja: — Megkülönböztetett tisztelettel köszöntőm azokat a munkatársakat, akik 25 éve, a jogelőd vállalatok (Mezőkövesd, Ózd, Sajószentpéter) alakulásától kezdve fo- ' lyamatosan még ma is vállalatunk dolgozói. Köszöntőm azokat, akik akkor vállalatunk, a születő állami sütőipar létrehozásán fáradoztak, szellemi vagy fizikai munkával, de időközben nyugállományba vonultak. Az emlékezés lapjairól kitűnik: a sütőipari szakmában az akkori idők erősen kézmű jellegéből fakadóan az ország területén nem volt olyan magánkézben lévő sütőüzem — a fővárost kivéve —, ahol száznál több munkavállalót foglalkoztattak volna. Viszonylag kevés volt azoknak a pékségeknek a száma is, ahol 10-nél több munkavállalót alkalmaztak. Megyénkben — Miskolcot is beleértve — az államosítások előtti sütőüzemek (pékségek), száma meghaladta a százat. Az üzemek legtöbbje igen alacsony színvonalon állt. Több volt az olyan üzem, ahol faíűtésű kemencével dolgoztak. Főként az iparilag fejlett vidékeken voltak találhatók az olyan típusú kemencék, amelyek rostok, vagy szénkosarak segítségével szénfűtéssel üzemeltek. Tésztakészítő és -feldolgozó berendezés is csak egy-két üzemben volt. A pékségekre a nehéz fizikai munka volt a jellemző, kézzel szitálták a lisztet, kézzel történt a tésztakészítés és -feldolgozás, a dagasztás és a formálás. Az alapanyag szállítását lovaskocsikkal és a készterméknek a fogyasztókhoz való eljuttatását is ugyanilyen módon, illetve triciklikkel és kerékpárokkal, igen gyakran gyalogosan, hátikosárban vagy taligában végezték. A tisztálkodási lehetőségek sem elégítették ki a legminimálisabb igényeket sem. A legtöbb helyen egy mosdótál állt rendelkezésre, az udvari vagy ásott kút közelében. Az elmúlt 25 esztendő jelentős fejlődést hozott a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat életében is. A dolgozók többsége élve az adott lehetőségekkel, szakmai és politikai képzések keretében sajátította el a magasabb követelményekhez szükséges ismereteket. Mind több fiatal szakmunkás, közép- és felsőfokú képzettségű szakember került a vállalathoz, akik eredményesen kapcsolódtak be a termelő- és irányító munkába. Számos új üzem és gyár létesült, amelyek már lényegesen jobb körülmények között dolgoznak a korábbiakhoz képest. Az állami sütőipar — mint azt Kövér Zoltán főkönyvelő elmondta — fejlődéstörténete 1953-ban kezdődött. Az élelmiszeripari miniszter ebben az évben rendelte el ennek a vállalatnak az alapítását is, ami azt jelentette, hogy a sajószenlpéteri, mezőkövesdi és az ózdi sütőipari vállalatokból alakult ki a jelenlegi, a Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat. E vállalatok kezdetben elavult, korszerűtlen, a műszaki követelményeknek alig megfelelő üzemekkel rendelkeztek. Az ellátás arra irányult, hogy az adott körülmények között az igényeket kenyérből és 4—5-féle péksüteményből mennyiségileg kielégítsék. A vállalat fejlesztése lényegében 1954-ben kezdődött, amikor megépült Ózdon az ország egyik legnagyobb — akkor korszerűnek tekinthető kenyérgyára. Ezt követte 1962-ben a mezőkövesdi gyár, 1964-ben a süteményes üzem, 1963-ban a kazincbarcikai kenyérgyár, és ugyanitt 1967-ben a süteményes üzem. A még erőteljesebb fejlődés 1968-ban kezdődött. Ennek megfelelően 1970-ben Edelényben, 1971-ben Színben, 1972-ben Dédestapolcsányban új üzem létesült. Egy évvel később, 1973-ban Ozdon és 1974-ben Kazincbarcikán fi- nompékáru-üzem létesült. .Rekonstruálták a hídvégar- dói pékséget, s mindemellett több üzemben hajtottak végre kemencecserét, üzembővítést és korszerűsítést. Mindezeknek megfelelően a termelés mennyiségi követelményei mellett mindinkább előtérbe került a minőségi munka és a választék bővítése. Bevezették a száraztészta, a tartósított, az édesipari és cukrászipari termékek gyártását. A vállalat jelenleg 8-féle kenyeret, 51-féle péksüteményt, 8-féle száraztésztát, 6-félé tartósított terméket, hatféle édesipari terméket, valamint 24-féle cukrászipari terméket állít elő és forgalmaz. A vállalat termelési feladatait 15 üzemben oldja meg 152 tonnának megfelelő napi kapacitással. Lényeges változások történtek a gépesítésben is. Ma az üzemek legnagyobb részében a tésztakészítés intenzív gyorsdagasztógéppel történik. A készterméket teljes egészében zárt karosszériájú gépkocsikban bonyolítják le. Jelenleg 60 darab zártrendszerű tehergépkocsi áll a vállalat rendelkezésére, méghozzá úgy, hogy a készterméket 6 ezer műanyagrekeszben továbbítják. Termékeik jelentős részét az állami és szövetkezeti kereskedelemben értékesítik, de saját bolthálózatán keresztül is forgalmaz a vállalat. A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat a hatókörzetébe tartozó területen 20 boltegységgel rendelkezik, amelyek évente mintegy 35 millió forintos forgalmat bonyolítanak le. Az évről évre növekvő műszaki színvonal biztosítása mellett nagy gondot fordítanak a dolgozók egészségügyi és szociális igényeinek a kielégítésére is. Úgynevezett fehér-fekete öltözők, fürdők állnak rendelkezésre, igényesen törődnek az étkezési lehetőségek megteremtésével és mindazzal, ami ezt a célt szolgálja. Ehhez tartozik, hogy mind többen vehetik igénybe az üdülés adta lehetőségeket. Nemésak a SZOT által biztosított beutalókról van szó, hanem a vállalat által megteremtett feltételekről is. A vállalat üdülőt bérel Balatonalmádiban, Mezőkövesden, ugyanakkor a Raka- cai-tónál, Mályibán pihenhetnek a dolgozók. Ugyanilyen pihenési lehetőséget biztosít a hangonyi tónál lévő hétvégi ház is. Mindezeken túl csereüdültetést is lebonyolítanak, együttműködve a Kassai Sütőipari Vállalattal — ami azt jelenti, hogy aki igényt tart rá, Tátralomnicon töltheti szabadságát. A vállalat saját kezelésében lévő üdülőit — példamutatóan — mindenekelőtt a családos dolgozók számára biztosítják, akik igyekeznek igénybe is venni az így nyújtott lehetőséget. A korábbi évekhez hasonlóan, anyagilag is hozzájárulnak az üdültetéshez. Nem feledkeznek meg a nyugdíjasokról sem, akiknek igényeit messzemenően igyekeznek kielégíteni. Mint azt elmondták, üdülőbővítést egyelőre nem terveznek. Tervezik viszont, hogy a jelenlegi üdülőket otthonosabbá, még kulturáltabbá tegyék. Természetesen ahhoz, hogy a szociális igényeket messzemenően kielégíthessék, megfelelő anyagi feltételekre is szükség van. Ennek mértéke évről évre növekszik. Amíg 1977-ben egymillió 859 ezer forintot fordítottak ilyen célra, addig 1978-ban ez az összeg már 2 millió 40 ezer forint volt. Az eredmények, a sikerek forrása a munka, azoknak a feladatoknak a végrehajtása, amelyek minden időben derekas helytállást, szorgalmat, felelősségtudatot követelnek. Ebben élen járnak a szocialista brigádok, amelyek egymással versenyezve, a népgazdasági igényeknek, a vállalati terveknek megfelelően igyekeznek úgy dolgozni, hogy eredményeiket, sikereiket állandóan gyarapítsák. Jelenleg 49 szocialista brigád dolgozik a vállalatnál, 583 taggal. A vállalat közel ezer dolgozót foglalkoztat, akik 1977-ben 54 millió péksüteményt A vállalat részére adott kitüntetések a különféle termékek után. r J se bsíensmra ítészeil I! Kaziiclarclai lipati Válla!
