Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
T973. szeptember 3., vasárnap ÉSZAK* MAGYARORSZÁG 5 Rekonstrukció a városi kórházban Több mint nyolcvan évvel ezelőtt épült fel a Miskolc város lakóinak egészségvédelmét, gyógyítását szolgáló Semmelweis Ignác városi kórház. Azóta az épületek állapotában jelentős változtatás nem történt. Megérett a helyzet az általános felújításra. A fejlesztésről dr. Fövé- nyi Mihály, városi főorvossal beszélgettünk. A kisebb-nagyobb korszerűsítések,. felújítások után a nagy rekonstrukció 1974-ben indult meg, a két nagy szakterület, a szülészet és a sebészet műtőjének újjáépítésével és felszerelésével. Két évvel később befejeződött a belgyógyászat teljes rekonstrukciója. Az ötödik ötéves terv feladatait az orvosi gar- zonlakások átadásával kezdték meg. 1976. őszén 48 garzont adtak át, amelynek megépítése mintegy 10 millió forintba került. Nem sokkal később készült el a nővérek új szállása is. Az ötven férőhelyes szállást 3,5 millió forintból építették fel. A rekonstrukció a kórház minden épületére kiterjed. Közel 30 millió forintot fordítanak a szülészet régi épületének felújítására és az új pavilon megépítésére. Az itteni munkálatok nagyrésze mór elkészült, hiszen az elmúlt évben átadták az új épületet és rendbehozták a régi szülészet keleti szárnyát is. A több millió forintos rekonstrukció során nemcsak a betegellátás, gondozás és helybiztosítás jelenlegi helyzetén igyekeznek javítani, hanem fontos szerepet kap az ott dolgozók munkahelyének, szociális helyiségeinek korszerűsítése is. Az épületek tatarozásával, átalakításával párhuzamosan gazdagítják a különböző vizsgálatok elvégzéséhez szükséges felszerelések választékát, új műszereket és berendezéseket vásárolnak. A sebészeti osztályon például csupán a műszerellátottság javítására közel négymillió forintot fordítottak. Ezzel párhuzamosan megkezdték az új, úgynevezett hotelrész felépítését, amelyet a régi épület teljes felújítása követ majd. A sebészet két szárnyán van az orr-fü 1-gégészet és az urológia. E három osztály korszerűsítésére mintegy 66 millió forintot fordítanak. A jelenlegi sebészet mögött már felépült az ötszintes hotelrész, amelynek átadását 1979- re tervezik. Ezzel 120 betegnek biztosítanak ágyat a jövőben. Bővítik továbbá az orr-füll-gégészetet és az urológiát is. Az összekötő folyosók elkészülte után a három osztály műtői egy szinten kapnak helyet. Az elkészült kórtermekben pedig egyidő- ben összesen kétszáz beteget tudnak rendszeres kezelésben, megfigyelésben részesíteni. Természetesen ezzel együtt nyugodtabb és tágasabb körülmények között dolgozhatnak majd az orvosok, ápolónők is. Tervek szerint az itteni munkálatok teljes befejezése 1984-ben lesz. Szorosan a rekonstrukcióhoz tartozik a Csabai kapui, régi gyermekkórház felújítása, is, amelyet utókezelővé alakítottak át. A kilencven ágyas utókezelő, amelynek rendbehozatala 4,5 millió forintba kerül, tavaly májustól már rendeltetésének megfelelően működik. A közeljövőben adják át a három- szintes, új raktárépületet is a városi kórházban. Lényeges könnyebbséget jelent majd az ott dolgozóknak, hiszen ezzel felszabadul jó néhány helyiség az egyes osztályok alagsorában — amely ezidáig átmeneti jelleggel szolgált raktárként — és a jövőben minden gyógyításhoz, ápoláshoz szükséges felszerelést egy helyütt találhatnak meg. Ide tartozik még a röntgenépület felújítása is, amelynek munkálatai már megkezdődtek, s várhatóan ez év őszén be is fejeződik. Eddig a jelen. S hogy mit hoz a jövő? Arról is vannak már elképzelések, készültek tervek. A szülészet teljes rekonstrukciójának és a sebészet, az orr-fül-gégészet, az urológia felújításának befejezése után, várhatóan a következő tervidőszakra nyúlik át a rendelőintézet, valamint a gyógyszertár és az ebédlő épületének korszerűsítése, bővítése. Monos Márta Készül a paradicsBBiisai A korábbinál nagyobb fajtaválasztékkal és több vetőmaggal látja el a hazai kertészeteket az ország egyetlen paradicsommag-üzeme, a kecskeméti. Telephelyén, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetben megkezdődött a magnyerés. Az érési rendnek megfelelően 15 paradicsom- fajta magját dolgozzák fel az automatizált üzemben, ahonnan fémzárolva kerül a szaporítóanyag a kereskedelembe, illetve a gazdaságokba, összesen 75 mázsa paradicsommagot készítenek elő, ami a szükségleteken felül tartalékolásra is lehetőséget nyújt. Az idén először nyernek nagyobb mennyiségű magot a hazai nemesítésű. gépi betakarításra alkalmas fajtákból, amelyek hozamra is versenyképesek a külföldi fajtákkal. Beltarlalmi érték, színanyag tekintetében pedig jobbak az eddigi köztermesztésben levőknél. A bőséges választékból — elsősorban az üvegházi haitatásna alkalmas fajták magjából — a kiskerttulajdonosokat is kielégítik. A gyárban naponta 2—3 vagon paradicsomból nyernek magot A KÉT ELLENŐRKEL, s az osztályvezetővel a Tiszai pályaudvar előtt álló 10-es felé mérjük lépteinket. Üj „beosztásom” minden kelléke — a próba jegy tömb és a karszalag — a zsebemben rejtőzik. Agyamban — az alapos eligazítás után —■ zsongnak a szabályok, az adatok. Bennem túlteng az ambíció. — Jaj nektek bliccelők! Gyakorlott ellenőrtársaim elnézően mosolyognak. — Az igazi bliccelőt nem lehet elcsípni. Az fél kilométerről .megérzi az ellenőrt. Társaim már fáradtak. Reggel ötkor kezdtek, s voll részük „arénában”. G. J.-né még szerencsésebb volt. Egy jól öltözött ifjúnak nem volt jegye, a személyi igazolványát sem volt hajlandó átadni, leugrott a mozgó villamosról és eltűnt. A másik ellenőr esete nehezebb ügy. Az egyik ember •— személyi igazolványa szerint a DIGÉP kovácssegédje — érvénytelen bérlettel utazott. Az ellenőr bevonta tőle, erre az izmos kovácssegéd hátulról átkarolta az asszonyt és le akarta vinni a járdára. A nő a gépkocsi- vezetőnek szólt. a kocsi megállt, s a „nőrablás” elmaradt. A 10-ES olvan zsúfolt mint a szardíniásdoboz, úgy hogy megkönnyebbülök. amikor előttünk kihúz. Nem baj. jó lesz a 8-as is. Erre minden kö'önösebb tolakodás nélkül felléphetünk. Munkatársam ezt siWia. — Várni kell, amíg egy m°',állónvit haladunk. Elő a karszalag és elhangzik az udvarias kérés: — Szabad a jegyet... Szabad a bérletet... Köszönöm1. Egy kivétellel mindenki ie- gve rendbetf van. Egy 45—50 év körüli asszony azt mondja. hogy otthonfe'eitette a bérletét. Emberi dolog, másokkal is előfordult már. Felírjuk a nevét, a címét: holnan mutassa be bérletét az MKV-nál. Bizonytalanul bólogat, aztán bevalHa: nincs bérlete, s fizeti az 50 forint pótdíiat. A két végállomás között leszállónk, s egv másik 8-ason indulunk vissza. A Tiszainál az 1-es autóbuszra szállónk. Az ell°nőrök szerint ezen a ■ vonalon is sűrűn akadnak jegv nélkül utazók. Egy megállőmdt. — ki ülve, ki állva —, várunk. Két ifjú beszélgetését figyelem. Az egyik magyaráz, hogy az ócskapiacon járt és mit sikerült vennie. Egy külföldinek nem volt autóbuszjegye, ő adott neki, de az ellenőrnő, az a ... A ZSEBEMBŐL előhúzom a karszalagot. — Szabad a jegyeket, bérleteket .., Köszönöm, köszönöm. Az ifjú ember mellé lépek. Megkocogtatom a vállát. — Nem illik ilyen hangon beszélni az ellenőrről. Az a hivatását teljesíti. Mit szólna, ha valaki ilygn jelzőket használna az édesanyjára? A''fiú elsápad, elvörösödik, aztán szégyenében lehajtja a fejét. Már nem olyan fenegyerek. A Tanácsház téren átszál- lunk a 101-es gyorsjáratra. Itt már kezdek belejönni „új szakmámba”. — Szabad kérnem a jegyeket, bérleteket... Köszönöm .'.. Köszönöm ... Több mint három évtizede vagyok az MKV utasa. Nem tudom megmagyarázni miért, de ha jön az ellenőr, apró idegesség csao végig rajtam, kapkodó mozdulattal nyúlok a zsebemhez, vajon nem fe- leiteUem-e otthon a bérletet, kezeltem-e a jegyet. Most más szemmel n^zem útitár- saimat: az el'°nőrével. Igen, bennük is végigrezeg paránvi izgalom, aztán ho2v rendben van a jegy. a bérlet, apró mosolyhullámok jutalmazzák udvariasságunkat. Bevallom őszintén, hoev engem nem a iegv érdekel, hanem az utasok magatartása. Aki a szatyorba, a zsebbe nyúl, a magabiztos mozdulat már megnyugtat, hogy ott minden rendben van. Sorra kitárulnak előttem a pénz- és a levéltárcák. Fizetésnap lévén mindenünnen „rámvirít” eay — vagy több „Ady”. S jólesően állapíthatom meg, nem vagyunk mi olyan szegény nemzet. Visszafelé jövet is minden rendben, csak egy jól öltözött, komoly férfi arca lángol a szégyentől. — Mi történt? — kérdezem kollégámat. — A jegy rendben, csak az utas gyengén húzta rá. Próbát, teszek. A készülékben van a baj, s háromszor is meg kell rántani, amíg „kezeli” a jegyet. A BÜZA TÉREN kötünk ki. Innen indul a P-s járat, amelynek másik végállomása az ócskapiac, vagy ahogy humorosan, s találóan jellemzik: „a nemzetközi piac”. Utas bőven van. Alig bírtunk betolakodni. Társaimat figyelem. — Most még kattog a készülék, majd a Petőfi térnél kezdjük. Előre borzadom tőle. Az autóbusz hátsó sarkában négy, alaposan beszívott va- dőc dünnvög, részegen im- bolvog. Mindegy; a hivatás, az hivatás ... — Szabad a jegyeket? Egv asszony és lánya felvilágosítást kér. Az ÉPFU- hoz akarnak menni, hogyan kerülnek vissza, mert csak most tudták meg. hogv a kocsi csak az „ócskáson” áll meg. Továbbiének. Érdekes, bármennyire is zsúfolt a járat. a karszalag láttán zöld utat kapok. Egy ifiú forintos jegyet mutat fel. Nem értjük egymást, pedig ő kitünően tud leneveiül én pedig maevarul. Végül a német nyelv seeít. Mégért. s még egy forintos jegyet bedug a gépbe, lev rendben van. csak úi „főnököm” ne lássa, mert engedékenységem már szabálytalanság. Dohát én is jártam már külföldön ... Neki fohászkodom. — Szabad a jegyeket? Á loboncos ifjak készséggel nyújtják ót. — Köszönöm ... köszönöm. Kórusban rikoltják vissza: — Köszönjük, máskor is várjuk! Az ajtó melletti ülésen jól öltözött házaspár. Szinte az orruk elótt a lyukasztógép, de ők elfelej- teték kezelni a jegyet. Előbb azt mondták, hogy nincs náluk pénz, semmilyen igazolvány, dehát ki hiszi ezt el a „nemzetközi piacra” utazóról? Végül marad a fizetés és számukra a tanulság. A kocsiról le se széliünk. Az ócskáspiac vásárlói, eladói egymást gázolva, szédítő rohammal törtetnek fel a járműre. Ügy látszik, ide több autóbuszt kellene irányítani. A tömegben meg se tudok moccanni, pedig most mulasztom el az érdekes eseteket. Munkatársaim megkezdik a munkát. Riadt sikkantás. — Ellenőrök! NÉGY NŐ nem kezelt jegyet. Kettő fizeti a pótdíjat, a másik kettő — anya és lánya — hajlandó ugyan odaadni személyi igazolványát, de az anya fenyegetőzik. — Vegye csak el! Majd én a végállomáson intézkedem! A Búza téren hamar kiürül a jármű, csak a kárvallottak. s mi maradunk ott. — Asszonyom, döntse már el. fizet, vagy ... Dühösen csattan a hangía: — Van noi-em összeköttetésem, majd én elintézem magukat! — Bocsásson meg — szólok közbe — engem nagvon érdekelne az összeköttetése — Tudom én. hova kell menni! Maguk elviszik a becsületes dolgozó pénzét, maid én utánanézetek, hogy hova tüntetik el. Próbálok érvelni, hogy az üzletben sem kapja meg az árut. ba nem fizet. a városnak többe kerül az autóbusz, mint amit mi bérletért. jegyért, fizetünk*. Nem tudom folytatni. Az pcvilr. a korábban nőtköHsétet fizető magas. szökő l-iöley nekemesik— Leévhetne a hőr a képükről. A mi pénzünkre fáj a lovuk! A lányos mama kontráz: — Biztos italra kell neki hooy a BOCS*1«AT, F.7t nem hírig a nvomdafestái^ An pe^U” félnani munka után „felmondói?”. Csorba Barnabás Megfogadtam, hogy kérdezek valami olyat, amin mosolyogni fog! öt percen belül megnevettetem, meg én! Mert mar húsz perce beszélgetünk — iga‘z, komoly dolgokról, sőt: nehéz feladatokról — mégis szeretném már látni, hogy ez a munkaruhában is pedánsan jól öltözött, szabatosan, pontosan fogalmazó ember elneveti magát. — És milyen főnöke a bátyjának? Először csak a szeme kes- kenyedik el, apró ráncok szaladnak legyezőalakra, utána villan ki szabályos fogsora is a nevetéstől: — Mióta műszakvezető vagyok, könnyebb neki. Mikor művezetője voltam, néha a munkatársak szóltak nekem az érdekében, hogy miért liagyom ki a prémiumból. Hát soha rosszabbért meg ne ítéljenek ... És már megint visszazökkent a felelősséget viselő emberek komolyságába. Mégis: most már kevésbé érzem szigorúnak a tekintetét, pedig én már betelt jegyzetfüzetem hátlapjára írok, amit minden bizonnyal helytelenít ... Huszonhat éve dolgozik a Szerencsi Csokoládégyárban Derda Ferenc, a cukorüzem műszakvezetőie és alapszervezetének párttitkára. Húsz perc alatt sorjáztak el 26 munkásév állomásai, és 15 éves párttagsága alatt végzet, szűkszavúan vázolt mozgalmi munkája. * Hallgattam, hogyan lett segédmunkásból technikus, maid, műszakvezető, azután volt párt-végrehajtóbizottsági tag, alapszervezeti szervező titkár, tíz évig munkásőr, s a legutóbbi választáskor alanszervezeti titkár lett. Komoly feladatok ezek. miért is beszélne róla nevetve, de ha már egyszer sikerült, megnevettetni is, csak megkérdezem: — Szí sorú embernek t artja magát? Most igazán nagyot nevet. — Hát persze! De legelőször is magamhoz vagyok szigorú. Amit nem engedek meg magamnak, azt másnak sem. Munkám során óhatatlanul adódik összeütközés is, de semmit nem intézek senki háta mögött, s magam is azt várom: szemembe mondják meg, ha hibáztam. A huszonhat párttag közül csak három nem dolgozik jelenleg a cukorüzemben. mert új beosztásuk máshova szólította őket. de az alapszervezettől nem akartak elszakadni. Egy hozzájuk átigazolt, újonnan velük dolgozó kommunista a harmadik taggyűlésen szólalt meg, ígv kezdve: „Még soha nem szólaltam fel taggyűlésen ...” — Hogv csinálják ...? — Az emberekre jő hatással van a szervezettség. Megnyugtató. hogv tudják, pontosan, jól mennek a dolgok az alapszervezetben, s hogy ami az üzemben történik, ahhoz nemcsak hogv közük van a kommunistáknak, de felelősek is érte. Nem volt ezt egyszerű sőt, nehéz volt elérni. Ma is azt mondom, a legfontosabb, hogv meg tudjuk osztani' a munkát. Mindenkinek van feladata, ísy iobban felelősnek érzi ma«át mindenki. A mi taggyűléseink munkaértekezletek. Néha azt kell szabályozni, hogy ne egyszerre beszéljen kettő... — Tényleg nehéz „bejutni” az alapszervezetbe? — Ha arra gondol, hát van párlépitési tervünk, de mire valakinek a jelentkezését elfogadjuk, megvitatásra a vezetőség elé. visszük, hosszú utat kell megjárnia. Egyszer egy fiatal munkatársunk azt vágta fejünkhöz: minek ilyen követelmény- rendszer, talán mi mindany- nyian tökéletes, csodálatos lények vagyunk? Nem, a csudát, dehogy tartjuk annak magunkat, na de törekedni rá — az csak nem hiba? Azóta a fiatalember már alapszervezetünk tagja és nagyon buszke rá, hogy felvettük. Előfordul, bogi’ a jelentkezőt a felkért ajánlója nem „vállalta”. Jött a vezetőséghez: „Ne is haragudjatok, a gyerekeit templomba járatja..Megkérdeztük, azt mondta: igaz. de a nagyszülők így akarják. És.te? — mondtuk neki — te ide is, meg oda is... ? Döntsed el. — Nem vettük fel, de nincs harag. Derda Ferenc úgy beszél családiáról. ahogy kevés embert hallottam még, pedig hát... legtöbbünk csodagyereknek tartja saiátiát. Nemcsak fiairól, feleségéről, de az őt indító hétgverme- kes családjáról, szüleiről is hosszan beszél. Talán ezért tudott az alapszervezetből közösséget formálni. Talán ezért felel egv különben szokványos kérdésre — hogy mi a kedvenc időtöltése? — szokatlan dolgot, azt. hogy a főzés. „Most voltunk együtt az alanszervezet tagságával kirándulni Tokaiban. Jó kis pörköltet főztem bográcsban ...” Végigsétálunk „birodalmán”. a cukorüzemen. Nem sokkal előbb kezdett a dél- utános műszak, de már serényen ment a munka. Derda Ferenc meg-megállt. beszédbe elegyedett, én ugyan szót se értettem a zajban. Csak azt láttam, hogy nyoma sincs arcán a zárkózott komolyságnak ... — Mondja, van haragosa? (Nem tudtam még, hogy szinte mindig egy-egy történettel felelt. Most is.) — Nagyon leszidott a múltkor egv asszony. (A férje, aki villanyszerelő, úsy berúgott — munka előtt,1 vagy munkaidő alatt, azt nem tudom, de tény, hogy kilépőt kért. Jobb. hogv kérte, úgyis küldtem volna. De nem hazament, hanem tovább italozott. Lefeküdt egy árokba, megfázott a veséie. Aasszony meg velem kiabált, hogv minek engedtem el. biztosan „utazok rá”. Az ital a legnagyobb ellenségünk, s én megkövetelem a józanságot. De mondja, me- lvik italozó ember ismeri el. hogy részeg?! Ha százszor jót kapnak, azt felejtik az emberek, az egv figyelmeztetést meg sokáig nem. És mikor értik meg. hogy értük teszi az ember...? Felelős munka — felelős pártmunka. Szívesen, nonto- san végzi mindkettőt Derda Ferenc, Ezt 6 terv soha nem mondaná magáról —. de mert mások dicséretét visszpiüé- zem. örömmel fogadja. Mosolyogva ... Szőke Mária Seiíiség a szíveseinek 238-as plutónium radioaktív izotóp táplálja azt az új elektrokardiostimulátort, amelyet szovjet szívspecialisták egy csoportja dolgozott ki műszaki szakemberek segítségével. A Petrovszkij akadémikus vezette szoviet tudóscsoport által előállított atom “lektrokard i osti m ulá t őrt, amely alakját tekintve zsebórához hasonló, a mellkasban helyezik el. ahonnan speciális elektródák juttatják el az impulzusokat a szívhez. Az életet jelentő kis készüléket tízévenként kell cserélni a beteg szervezetében. .US**».. íiopy9csinála ? I AzMKV I ! ellesel veto»... ! I * I *
