Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

1978. szeptember 24., vasárnap

GSZAK-MAGYARŰRb£AG 3

ilyen ma az építőipar? Sokat és sokak által vitatott téma ez napjainkban. Akadnak, akik egy- egy negatív jelenségből gondolkodás nélkül általánosítanak. Ha történetesen ezer lakás közül tíz nem készül el határidőre, rögtön kimondják a megfellebbezhetetlent: ki más lehet a „vétkes”, mint az építőipar. Arra már ritkán teried ki a figyelem. vajon mi is okozhatta valójában az építésben bekövetkezett késedelmet. Tényleg az építők követték el a mulasztást vagy esetleg külső tényezők, hiányos tervszolgáltatás, nem megfelelő előkészítés. anvaghiány hátráltatta a munkát?

A tárgyilagos vélemény- nyilvánításhoz feltétlenül figyelembe kell venni az építésügy területén elért eredményeket. Mert ezek vannak túlsúlyban, még akkor is. ha esetenként szemet szúr egy- egy kirívónak tűnő hiányosság. Hazánkban jelenleg 855 ezer ember dolgozik az építőipari ágazatokban. Természetesen vannak közöttük olvanok is. akik nem öregbítik a szakma hírnevét. De a döntő többség, s ez a meghatározó. becsülettel kiveszi részét az énftőiparra háruló feladatokból.

Bizonvftia ezt az is, hogy az éoítőinar időarányosan teüesíti középtávú tervfeladatát. Sokat mondó adat, hogy az énítési munka telie- sftménve az utóbbi két évben 17 százalékkal növekedett. Különösen szembetűnő a lakásberuházás ütemének felgyorsulása. Az év első felében 41 2 százalékos teliesí- tést ért el a tárna a lakásépítésben. Ebhez fogható eredményt eddig még eevetl^n évben sem tudott produkálni az énftőinar.

Nem kell m^szire menni a jó néldáért. Miskolcon a célcsoportos lakáséoítési program megvalósítása során 1078 első hat hónaniában 47.6 szá- zn'éknt mutatott a nénzügvi teljesítés. Az eredményességet jól le lehet mérni azon is. hogy a lakások műszaki óladása és a beköltözés közötti idő. amely tavaly még 31 nap volt, az idén 28 napra csökkent. Ez mindenképpen az építők javára írandó.

ami azt is jelzi, hogy szervezettebbé vált a kivitelező vállalatok munkája, s javult a minőség.

Hasonló a helyzet megye- szerte. Borsodban — Miskolc kivételével — 1078 első felében 2643 lakás használatbavétele. illetve műszaki átadása történt meg. így egv év alatt ötszázalékos eredmény- javulás következett be a lakásépítési nrogram teliesíté- sében. S ez íev van rendién hiszen hazánkban a legna- gvobb méretű éoítőmunkának változatlanul a lakásépítés számít.

Az is ténykérdés, hogy miközben állandóan nőnek az építési igények, az építőiparban tovább csökken a munkaerő. Igv például, a kivitelező építőiparban több mint négvezerrel. az énítőanyaa- inarben csaknem két és fél ezerrel csökkent a fizikai dolgozók száma Ebből következik. hogy a középtávú tervet kisebb létszámmal kénytelen az építőipar teljesíteni, ugyanakkor számottevően javítania kell a munka minőségét.

Az ágazattal szemben minőségben és mennyiségben egyaránt hallatlanul gyorsan növekednek a követelmények Énnen ezért a tárca vezetői már eddig is egv sor intézkedést hoztak a hatékonyság növelésére. Ilyen intézkedésnek számít a dolgozók érdekeltségének fokozására irányuló lénés A minisztérium döntése értelmében 1078 óta úi bérezési formát vezettek be. amely fokozottan érdekeltté teszi a fizikai dolgozókat a termékek, illetve az építőipari munka minőségének iavításában.

Előrelépés tapasztalható a munkaidőalappal való gazdálkodásban is, amely a termelékenység fokozásának esvik jelentős tartaléka. A követelmények megszigorítása azt eredményezte, hogy országos átlagban az egy fizikai munkásra jutó ledolgozott órák száma az utóbbi két év során a kivitelező iparban csaknem 3 százalékkal, míg az építőanyag-iparban közel 2 százalékkal emelkedett. Ezek persze csak kezdeti eredmények. Ezért a következő években tovább folytatják a munka szerinti bérezés bevezetését az építőipar minden területén. t Az építésügyi tárca vezetője a minap a Parlamentben tartott ~ tájékoztatóiában is érintette azt a sokak által vitatott kérdést, hogyan ítéljük meg az építésügy helyzetét. Nos, a miniszter úifent elmondta, hogy mint a népgazdaság egyéb ágazatában, náluk is előfordulnak hibák hiányosságok. Akadnak még olyan lakóépületek, ahol a kivitelezők elsietik a befelező jellegű munkákat. Ennek kövei kezménye. hogy nem zárnak jól az ablakok, esetleg beázik a tető. Ez joggal bosz- szantja az embereket. Nem lehet azonban egvedi esetekből általánosítani, hogv íme így dolgoznak az építők. Ez így nem helyénvaló. El lehet esetenként marasztalni egyes embereket, egyes csoportokat akik időnként felületesen hanyagul dolgoznak, de nem az egész építőipart.

Ez így igaz. Csak körül kell néznünk környezetünkben. Lakások ezrei épülnek fel határidőre Miskolcon, Borsodban, az egész országban. Üj gyárak, üzemek nőnek ki a földből, általuk változik, szépül életünk. S ebben nagy része, s tegyük hozzá érdeme van annak a 850 ezer éoítő- és énítőanyag-ipari dolgozónak. akiknek keze nyomán valósulnak meg országépítő terveink.

Természetesen nem akarjuk a hibákat palástolni, javítanivaló bőven van az építőipar munkájában is. Mindenekelőtt a munka hatékonyságának erőteljes növelése az egyik legfontosabb feladat, hiszen a növekvő igényeket általában csökke- kenő létszámmal kell a tárcának megoldania.

E

zen a területen olyan tartalékok vannak, mint a szervezettség fokozása, a kivitelezők közötti együttműködés javítása. A munkaidőalap növelése

ugyancsak egy lehetőség a sok közül. Az is sokat segítene, ha az elkövetkező években javulna az állami építőipar eszközellátottsága, felszereltsége, vagyis meggyorsulna az építés iparosodásának folyamata.

I,. L.

Húsz évvel ezelőtti felvétel. (Bal oldalt.) Mráz Tibor napjainkban (Jobb oldalt.)

Húsz éve alakullak

Cvorsülí egyre gyorsul a munka.

** Gyorsul észrevétlenül. A feladatok nőnek, ijesztően tornyosulnak, közeleg az az idő, amelyet kritikus pontnak neveznek.

Vizsolyban megkezdődött a • cukorrépa-betakarítás. Délelőtt összeült a komplexbrigád, az a brigád, amelynek neve sincs, amely egy évben csak egyszer ül így össze, és akkor egyikük sem beszél sokat. Mert egyikük sem „új fiú”, s nem kell külön bemutatni nekik a munkát. Ilyenkor megalakulnak, s jó egy hónap múlva szétválnak megint. Ami összetartja őket, az egy célfeladat, a cukorrépa betakarítása. Sztankai János, a Lenin Termelőszövetkezet főagronómusa:

— Most már nyugodtabbak vagyunk. Amelyik kultúra nem károsodott, az beérik, őszintén bevallom, féltünk a fagytól, attól a kora őszi dértől, amely így szeptember közepén kopogtat. És pontot tesz a kukoricatermésre. Alaposat, mert a remélt, s várt hozamok töredékét takaríthatjuk csók be. Ha a fagy elmarad, egyből ugrásszerűen javulnak eredményeink. A becslések alapján idén 55 mázsa feletti hektáronkénti termést várunk.

Ha ehhez hozzáteszem, hogy az őszi búza több mint 50, az árpa több mint 10, az olajlen pedig 20 mázsás hektáronkénti terméssel fizetett, akkor egyértelműen sikeres évnek könyvelhetik el Vizsolyban az ideit. Ezekre az eredményekre még azokban a gazdaságokban is büszkék lennének, ahol lényegesen jobb adottságok között termelnek.

— Nagyon kötöttek a talajaink. Nehezen boldogul a gép, sok a kő. A cukorrépa-kombájn pedig ugyancsak érzékeny, sérülékeny. Az elmúlt évben rengeteg bajunk volt, s ismerve a föllet, ahol idén 130 hektáron terem a

répánk, megint nem ússzuk meg a dolgot törések nélkül. Pedig a tavalyitól lényegesen nagyobb feladat előtt állunk, mert nagyobb termés ígérkezik.

A szakértő szem 350 mázsa körül becsüli a hektáronként megtermett répát. Ez annyit jelent, hogy 45 ezer mázsa répát kell az elkövetkezendő hetekben fejezni, felszedni, elszállítani. Közben párhuzamosán a cukorrépa betakarításával megy a silózás. A főag- ronómus:

— Már dicsekvésnek hangzik, de nagyon nagy a termés. Hektáronként 350—400 mázsa között van a zöldtömeg, s ráadásul a csövek a legjobb érési fokozatban kerülnek betakarításra. E nagy munkára csak egy, silózó kombájnuk van. s így bizony néha tíz napba is beletelik, amíg egy gömbkazlat kialakít a lánctalpas. Jó volna, ha lenne még egy betakarító gépünk, mert a betakarítási idő jelenlegi felszereltségünk nyomán túl hosszú, aránytalan. Jövőre feltétlenül meg kell vásárolnunk, mert ilyen termésekre a

tápanyag-utánpótlás alapján már muszáj számolnunk.

A három kultúra érési idejét az időjárás szeszélyei, a késői kitavaszodás a szokásostól jobban egymás közelébe hozták. A nagy őszi munkacsúcs még fokozottabban jelentkezik. Egy olyan erősen szakosodott gazdaság esetében — amely a nádudvari KITE termelési rendszernek is tagja —, ez csak a szállíteszközök hiányában mutatkozik meg. Röviden: a cukorrépabetakarítással párhuzamosan ugyai\ haladhat a silózás, de a kukorica vágásáig már mindenképpen be kell fejezni. Mert különben nincs szállítóeszköz. így nagyon is érthető, hogy a gyors munkára nagy szükség van.

— Kicsit kényszerhelyzet is ez — mondta erre Sztankai János. — A cukorrépa nagy részét kénytelenek leszünk táblaszélen tárolni. Hiszen csak négy tehergépkocsink viszi a terményt a gyárba. Hogy a kombájn zavartalanul menjen, három erőgép kíséri pótkocsival a kombájnt, s a felszedett terményt a táblaszélre viszi ki, ahonnan, ahogy lehetséges, szállítjuk majd a cukorgyárba. Arra viszont odafigyelünk, hogy ezek a kocsik ne üresen jöjjenek vissza, hanem répaszelettel telten, mert igaz, hogy nagy tömegta- karmány-termésünk volt, de télire még ezt is kevésnek becsüljük.

N«w, körülbelül

munkacsúcs szervezése. Persze csak szóban, és nem papíron, amely kitenne egy vékonyabb kötetet. És olyasmit nem tartalmazhat, mint egy kő, amely megrongálja a kombájnt, s az napokra megáll. így a terv könnyen felborulhat. És ezért mondta a kombájn vezetője: — . Rajtam is múlik, meg a köveken.

— ki —

Kilenc bányász, vörös szegfűvel

„A meleg, baráti ünnepséget. fokozta a bányatelep száz úttörőjének köszöntése. Dobpergés közepette vonullak be a terembe, s elhalmozták vörös szegfűvel az ország első bányász kommunista munkabrigádját.”

Az Észak-Magyarország 1959. február 24-i tudósításából idézzük a sorokat. Két nappal korábban, a királdi kultúrotthonban Krision Pál József bejelentette: kommunista brigádok lesznek. Az ezzel járó kötelezettségeket pártmegbú/rtásnak tekintik.

— Ma fs úgy emlékszem mindenig, mintha csak tegnap történt volna. A Borsodi Bányász üzemi lap rendezte a sajtóankétot, s a második napirendi pontként szerepelt a brigád megalakulása. Most is visszacsengenek fülemben Kriston Pál József szavai: „A Szovjetunió példája nyomán, csapatommal megbeszélve, a legnagyobb egyetértésben elhatároztuk...”

Ülünk a bányász „szenátor”, Mráz Tibor királdi otthonában, s egy 20 évvel ezelőtt készült fényképet nézegetünk. Az ünneplőbe öltözött bányászok, a bánya vezetőinek arcáról elszántság, büszkeség sugárzik. A tekintetekből mintha azt olvashatnánk: a „vörös” Királd, ahol az első választáson minden szavazatot a kommunista pártra adtak, ezúttal is példát mutat az országnak.

— Gk ketten a harmadvezetők — mutat ujjúval a megsárgult fotóra a házigazda — Koós G. István és Fónagy N. Miklós. Itt áll a brigádvezető, mellette a többiek: Kórik Ferenc, Pálfi Ferenc, Nagy Elemér, ifj. Kakukk István és Becze Ferenc. Jómagam, a kilencedik, már nem tudom miért, lemaradtam a felvételről.

„Fürgék, gyorsak, ég a kezük alatt a munka — írja róluk lelkendezve a korabeli sajtó. — Egyformán értenek a kamra- és frontfejtéshez, s az'elővájásnak is nagymestereik. Egyszóval nincsen olyan bányászmunka, amiből ne vizsgáznának jelesre.”

— A brigád új színt, lendületet vitt a munkaversenybe — magyarázza Vozár Ottó, a királdi akna térképészetének vezetője, a múlt avatott ismerője, a történelmi dokumentumok szenvedélyes gyűjtője. — Kristonék abban az időben merőben új dolgokat vállaltak. Bányagépek megőrzése, újítások benyújtása, társadalmi munka. Képezték magukat szakmailag és politikailag, s élen jártak a takarékosságban. Rájuk figyelt mindenki, az ő nyomdokaikon haladtak a többiek. S ezek a bányászok jó tanító- mestereknek bizonyultak.

— Nekünk minden év egy iskola volt — mondja Mráz Tibor. — Az ifjúsági mozgalomban titkárként, a pártban bizalmiként, alapszervezeti, majd csúcstitkárként, tanácstagként. népi ülnökként igyekeztem jó diák lenni. Társaimat hasonlóan fűtötte, sarkallta a tenniakarás.

A brigád az évek során szétaprózódott, tagjai egy-egy új kollektíva élére kerültek. S ők, akár a kovász, nagyra kelesztették a brigádmozga- i lom kenyerét. Most, 20 év t.vlatából is tisztelet jár nekik. az elsőknek, az úttörőknek.

— öten dolgozunk még a brigádból, négyen nyugdíjasok. Pálfi Ferenc Királdon frontcsapatvezető, helyettese Kórik Ferenc. Nagy Elemér Putnokon, ifj. Kakukk István Királdon ' irányit fenntartó brigádot. Én, a királdi aknában vagyok főaknász — sorolja Mráz Tibor.

Magas, vékony arcélű, csontos alkatú ember Pálfi Ferenc. Most, az ötödik X felé közeledve is az egyik legkiválóbb vájár és brigádvezető az üzemben. Huszonöt ember dolgozik a keze alatt. A brigád az akna termelésének a felét hívatott adni.

— Voltam már Vállalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett csapat vezetője is — említi Pálfi. — Az idei esztendő nem a legjobban alakul számunkra, de nem csüggedünk. Tudjuk, ahogyan a föld mélyében örök a sötétség, ugyanúgy mi is örökös küzdelemben vagyunk a szénért, a szénfal ellen.

Idézem a hajdani brigádvezetőnek, Kriston PáL Józsefnek, a brigád sikerének titkáról vallott szavait. Kérdezem Pálfit, ma is igaznak tartja-e?

— Természetesen, hiszen másként, mint az önként tett felajánlások teljesítését kommunista kötelességnek tekinteni, nem is lehet. Jk mi brigádunk ma is olyan, mint egy nagy család. Ma is. akár csak két pvtizeddel ezelőtt, a boldogabb jövőért dolgozunk.

A brigád egykori alapítótagjai közül az országgyűlési képviselő, Mráz Tibor vitte a legtöbbre. Miben változott az élete, amióta először lépett be a Parlamentbe?

— Ma is ötkor kelek reggelente, — feleli —, ma is ugyanaz a bányászlámpám, fokosom van Ma is leszállók a föld mélyébe, s ma is buszon utazom. Ma i<- Királdon, -alán háromszáz méterrel odébb lakom —. de gondolkodásmódban millió kilométereket tettem meg az évek hosszú sora alatt.

Kolaj László Fotó- Kozák Péter

Szigorúbb előírások...

Az egyre szigorúbb környezetvédelmi és egészségvédelmi előírások arra késztették a MÁV illetékeseit, hogy a járműjavító üzemekben javításra, illetve felújításra kerülő vasúti teherkocsik festésére új bevonatrendszereket alkalmazzanak.

A döntés értelmében a teherkocsik korrózióvédelmére a jövőben vízzel hígítható festékeket vesznek igénybe. A kísérletre kiielölt termékek között találhatók a Tiszai Vegyikombinátban gyártott Tivekorr és Tivelux, vízzel hígítható festékek is. A szombathelyi iarmvdavi- tóban el\’észe1t kísérlet során mintegy 56 teherkocsit festet'ek be a kombinát termékeire!.

A szakemberek egy-két éves forgalmi igénybevétel után ismét megvizsgálják a kocsikat, s értékelik a kísérlet eredményeit .Ezután kerülhet sor a Tivekorr és a Tivelux végleges alkalmazására.

Az épiparról tárgyilagosan