Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1978. szeptember 24., vasárnap Baranyi Ferenc: Ä Parnasszus ostroma I \ • — Már köííőnemzet, nem lovas nép — Sors, nyiss nekem tért! — kiáltanak fel Petőfivel a kü­lönböző irodalmi műfajok művelésével próbálkozó fia­talok ezrei, s ezen azt értik, hogy a szerkesztők adjanak nekik több publikálási lehe­tőséget lapjaik hasábjain. A szerkesztők, irodalmi rovat­vezetők pedig kapodva pil­langóznak a kézirattengerek közepén, olykor már-rhár összecsap fejük felett a csö­pögő elégiák, örvénylő szo­nettkoszorúk és dagályos ódák hullámzása, fulladásos halállal fenyegetvén őket. Költőnemzet vagyunk, nem| lovas nép! — sóhajtanak fel ilyenkor rezignáltan a vers- mérgezés veszélyétől fenye­getett irodalmi szerkesztők, s az a meggyőződés izmosodik egyre inkább bennük, hogy az utóbbi időben igencsak elszaporodtak hazánkban a rímkovácsok, a patkolóko­vács-szakma fokozatos sor­vadásával fordított arányban. Pedig hát annak idején sem szenvedtek az akkori illetékesek kézirat-szegény­ségben. Ha csak a Nyugat számait lapozzuk, rengeteg olyan nevet találunk, ame­lyeket kérlelhetetlenül kiros­tált azóta a szubjektív in­dulatoktól mindenképpen mentes Idő szerkesztő úr. Jelentkezőkben sosem volt hiány, egy részük elkedvet­lenedett a térkövetelés pró­bára tevő periódusában,- a másik résznek talán sikerült a rendszeres publikálást ki­harcolnia, de Idő szerkesztő urat sosem befolyásolta a gyakori megjelenés, kizáró­lag csak a hosszú távon is érvényes tehetség. A maguk­ban tehetséget és elhivatott­ságot érző fiatalok sosem voltak kevesen, és mindig, mindenütt nyilvánosságért kiáltottak. Nem kicsiny ré-. szűk joggal. Mert tévedés volna azt hinni, hogy csak mi váltunk költőnemzetté. Egy olasz szerkesztő joggal érezheti, hogy a „csizma” lakossága hajózó kalmárnépből' szint­úgy költőnemzetté lett. Mert Itáliában is nagyon sok a térkövetelő fiatal. S egy olyan országban, ahol a ki­adók zömét inkább vezérlik üzleti, mintsem művelődés- politikai szempontok, talán még nehezebb elindulni az írói pályán. Gyomromban lángol a motorcsónak Az egyetemi élet a francia Poitiers-ben ugyanolyan, mint másutt. Az ottani diá­koknak is megvannak a ma­guk Nárcisz- és Víg Hajós­tanszékei, csak ott Rugby- bárnak vagy Café Marinnek nevezik azokat a vendéglátó­ipari objektumokat, amelyek­ben óraközi szünetekben, vagy tanítás után feketét vagy Coca cólát szörpölgetve elcseveg a vegyes nemzeti­ségű tanulóifjúság. A fakul­tások falitáblái ott is tele vannak hirdetésekkel: csőd­be jutott joghallgató kínálja száz frankért a gitárját, „al­kudni lehet” záradékkal, ki­szolgált robogót venne egy bölcsészlány mérsékelt áron. otthonos szobát ajánl egy család erkölcsös diáklány­nak. azzal a figyelmeztető megjegyzéssel, hogy a csa­ládban — ily a beaucoup d’enfant — sok a gyerek. (Egy morbid humorú ifjú entellektüel az „enfants” szót gondosan „elephants”-ra javította a hirdetésen ...) Egy plakát költői vetélkedés­re buzdít: mindenki pályáz­hat. akinek még nyomtatás­ban nem jelent meg Verse, májusban lesz az eredmény- hirdetés, a zsűriben Jean Rousselot, a neves költő is helyet kap, a győztesnek öt­száz frank üti a markát, mű­vét a város színházában ün­nepélyesen felolvashatja. Másutt a Groupe Eluard iro­dalmi estet hirdet, ifjú al­kotók műveiből. Ott a he­lyem! — határoztam el nyomban. Érdeklődőnek álcázván ma­gam, este belopóztam a meg­jelölt szentélybe. A helyiség­ben balladai homály uralko­dott. Ez persze még nem lett volna baj. De a felolvasott versekben még nagyobb volt a homály, s ez már határo­zottan zavarta világossághoz szokott pusztai bugrisságo- mat. Ma is fülemben csen­genek az egyik vállig érő hajú titán aranyveretű so­rai: S szerélem szóit: „a Szajna piros és én éhezem, esernyőm eltörött s vesémben dohog, gyomromban lángol a motorcsónak Is...” és feltette a bambusznád­bajuszt. A vers megértését, gondo­lati megközelítését kétségkí­vül elősegítette volna előadó­jának mimikája, szemeinek szuggesztív fényjátéka, ha az előadó nem állt volna hát­tal a közönségnek. De háttal állt, így csak azt tudtam megállapítani, hogy fürtjei a válláig érnek. A nem éppen hagyományos előadásmód ta­lán arra kívánt utalni, hogy* a vers fordítva értendő, ám aminek nincs értelme, annak a fonákja sem túlságosan világos .., Nem meghökken­tő dolog ez Franciaországban. Tristan Tzara állítólag egy­szer egy felolvasóesten ki­jött a függöny elé, bepama- csolta a képét, majd nagy nyugalommal megbörotvál- lcozott. Ezután — anélkül, hogy egyetlen verssort is hallatott volna — magát mélyen meghajtva elhagyta a pódiumot. A közönség tom­bolt: milyen zseniális, mi­lyen eredeti! Tzara esetében a különc­ködő. eredetiskedő túlzásokat mentették az időtálló művek. Néhány ifjú francia lírikus­nál viszont csak a különc­ködés maradt, a költői pro­dukció értékfedezete nélkül... Basse-Yutz-ban nyomják a Dire című folyóiratot. A cél nemes: Európa induló, fiatal 'írikusainak fórumot terem­teni. Számtalan értékes al­kotás is napvilágot lát a Di­re hasábjain, viszont itt sem ritka az olyan költő, aki fur­csa „segédeszközökkel” pró­bálja versére vonni a figyel­met. Mint például Louis Guillaume, aki a szedőkkel horrályosíttatja el egyébként világos művét. Csak az első két sor (ahogy a Dire-ben láthatjó): PöURTaNt LeS pÉpiEmEnTs TrAvErSeNt La PLuíE bAsSe, — és így tovább. Az értékes műveknek so- , hasem volt szükségük meg­hökkenést célzó segédeszkö­zökre, mert gondolati tölté­sük újdonságával hökkentet­tek mindig. A realizmus diadala Noha a történelem minden népnél más és más funkció­ját alakította ki a költészet­nek, mipdenütt az a tapasz­talat, hogy a realista müvek állták ki legtöbbször az idő nróbáját. Franciaország iga­zán termékeny talaja volt a különböző — rendszerint ti­szavirág életű — művészeti izmusoknak. A mai francia költők — köztük a fiatalok. — legjobbjai a kifejezésmód tekintetében nem kevés kétségtelen eredményt men­tettek át a szürrealizmusból, sőt az utóbbi időben oly­annyira divatos lettrizmusbó] is, de ez csak a korszerű gondolat megjelenítésének, láttatásának módjaira vo­natkozik. Lényegüket tekint­ve realisták, bár — tegyük hozzá — legtöbbször „part­talanul” __ It t is találomra vettem meg egy kötetet. Lydie Out- tier egy-két éve még böl­csészhallgató volt a poitiersi egyetemen. Valószínű, szám­talanszor szerepelt ő is a Groupe Eluard feolvasóest- jein. Neki azonban nem bot- ránkoztató hobbi volt a köl­tészet, hanem sors, ugyan­akkor eszköz az emberi in­dulatok megjavítására. Nem­rég jelent meg L’ombre en fleur (Árnyék, virágban) cí­mű kötete — nem csekély áldozatok árán. Elindulni a költői, írói pá­lyán tehát Itáliában és Franciaországban sem köny- n"ü. Nem „megnyugtatására” közöljük ezt a mi kezdő lí­rikusainknak, csupán okulás­ra. Lehet hallástorzító csin­nadrattákkal, élvakító szem­fényvesztésekkel itt is, ott is magunkra kényszeríteni a pillanatnyi figyelmet, de csak ideig-óráig. A máradan- dóság záloga mindig a te­hetséggel való felelős sáfár­kodás, s annak a nép javára történő kamatoztatása ma­rad. Gyorsírók továbbképzése és versenye A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsé­gének miskolci csoportja jö­vőre ünnepli megalakulásá­nak negyedszázados jubileu­mát. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz négy megye legjobb gyors­íróinak egyéni és csapatver-, senye. Megyénk legjobb gyorsíróin kívül meghívják Heves, Szabolcs-Szatmár és Haidú-Bihar megye verseny­zőit. Az üzemek, vállalatok, in­tézmények vezetői és okta­tási irányítói, valajnint a Gyorsírószövetség egyre nö­vekvő létszámú tagsága kö­réből mind gyakrabban hangzik el az utóbbi időben az az észrevétel, hogy minden más szakmától eltérően ép­pen a gyorsírók rendszeres továbbképzését nem oldották meg eddig az illetékesek. A szövetség miskolci csoportjá­nak vezetősége tóvábbképzé- si tervet dolgozott ki, amely­nek első részeként október 7-én beszédgyorsírási kurzus kezdődik a Közgazdasági Szakközépiskolában gyors­írásból érettségizettek, vala­t mint a Gépíró és Gyorsíró Iskolában képesítést szerzet­tek részére. Részletes felvilá­gosítást a Gyorsírószövetség miskolci csoportjának titkár­sága ad. Címe: Miskolc, postafiók: 365. Ugyanide kell beküldeni a jelentkezéseket, név, munkahely, beosztás, lakcím, telefónszám, gyors­írási vizsgafok, versenyered­mény feltüntetésével. A fog­lalkozások egy részét szabad szombatra tervezik, így a megye területéről is fogadni tudja az érdeklődőket a szö­vetség. Molnár Gabriella: Az eleven liget (bal oldali kép), Csohán Kálmán: ökrös szekér jobb oldali kép.) Egy kiló kenyér'ára: könyvre Új módi társulás i Lakosonként mindössze 3 forint 60 fillér jutott könyv- beszerzésre az elmúlt évek­ben a miskolci járásban. Ha csak annyival intéznénk el, hogy „nem sok”, akkor nem fogalmaztunk valami kemé­nyen. Valamivel többet mon­dunk, ha hozzátesszük: a me­gyei átlag nyolc forint. A járás Miskolc után a me­gye legsűrűbben lakott terü­lete. A megyeszékhely, s az iparosodás szinte szippantja ide a lakosságot. A járás 45 községéből 12-ben több mint kétezer lakos él. Városiaso­dé környezetben, városias igényekkel. De a kis telepü­lések aránya súlyos gond: nyolc településen még az öt­százat sem éri el a lakosság, az ezer alattiak száma is ti­zenkettő; s a szűkös költség- vetésből a kommunális beru­házásokra is szűkösen fut­ja ... Nem a szándék, a „tehet­ség” szabott határt a könyv­tárügynek. S-az eddigi kísér­letek, hogy körzetesítsék a beszerzést, a könyvellátást, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: a könyv­forgás kis körben történt, a legjobb szándék ellenére is alig érződött a „választékon”. * Részlet a Borsod megyei Tanács irányelveiből a kis­községek könyvellátására: .. . „ A könyvtári rendszert szervesen egészítik ki a mű­velődési autók könyvállomá­sai, a bibliobuszok kölcsön- zöhelvei, a tanyai könyvköl­csönzők. a külterületi, kórhá­zi és szociális otthoni fiókok, a falusi könyvkölcsönzők és a klubkönyvtárak (..D”) típu­sú könyvtárai. A ..D”-típusú könyvtáraknak önálló könyv- beszerzésük nem lesz. mert a könyveket az1 alapfokú („C”) típusú könyvtárból vaev köz­vetlenül a ..B”-tínusú könyv­tárból kapják. A könyvek áramlása a könyvcsere útján történik” ... Az A—B—C---D megjelölés szakmai kategóriát jelent, az irányelvek — köznapi nyelv­re lefordítva — azt mondja ki. hogy a járási könyvtárak­nak kell gondoskodniuk ar­ról. bogy a kis falvakban vagy a tanyákon élők is hoz­zájussanak a legújabb kiadá- sú könyvekhez, akár szépiro­dalomról. akár szakirodalom­ról is lett légyen szó. Az irányelv szép. A meg­valósítás első lépéséhez most értek meg a feltételek. A kí­sérletben, ha szabad kísérlet­nek neveznünk, a miskolci járás és a megyei II Rákóczi Ferenc Könyvtár a főszerep­lők. gíteni tudja a járási könyv­tár munkatársait, rendelke­zésre áll egy autó is, amely- lyel havonta lebonyolítható a könyvcsere. Adottak ajz elképzelések is. A mái- meglevő könyvállo­mányból, megfelelő selejte­zés, válogatás után kialakít­ható egy törzsanyag (azok a könyvek tartoznak ide, ame­lyeknek minden könyvtárban ott a helyük a polcokon) lét­rehozható egy mozgatható ál­lomány, amelynek gyarapítá­sa közösen, központilag tör­ténik. Ha úgy tetszik: a kisköz­ségek társulást hoznak létre a könyvtár fejlesztése érde­kében. A külön-külön kis, s' a sokszori beszerzéssel még- inkább szétaprózódó össze­gekből központilag, a megyei könyvtár bonyolítaná lé a beszerzést. Az érintett 25 köz­ség jelenlegi százezer forint­járól — a mostani könyv­árak mellett — 250'1 kötet vá­sárolható. A központi ellátás keretében ■ megsokszorozható: a rendszeres cserékkel meg­oldható, hogy valamennyi ér­deklődésre számot tartó, új kiadvány, rövid idő leforgá­sa alatt eljuthasson egy-egy település könyvtárába. A tervezet már az eszten­dő első hónapjaiban elkészült, a gyakorlati megvalósításnak most jött el az ideje. Az érintett községi tanácsok ve­zetői tulajdonképpen már igent mondtak rá a napok­ban megtartott tanácskozásu­kon. Az októberi szerződésköté­seknél — nyilvánvalóan — igyekeznek „biztosítani” is magukat. A fenntartás gond­ja náluk marad, s — idézem az egyik tanácselnököt; ..mi lesz, ha nem válik be á tár­sulás?”. Rendezni lehet —* természetesen —, hogy visz- szaíkaphassák a könyveket. Talán szokatlan, hogy egy új kísérletnél az aggályosko- dásokal is megfogalmazzuk. Meglehet. De sokféle rossz tapasztalat is összegyűlt az emberekben. De az is igaz: a körzetesítésnek voltak olyan feltételei, amelyek sem ak­kor. sem most nincsenek, nem voltak biztosítva. A miskolci járásban elinduló kísérletnek előbb az objektív feltételeit teremtették meg. S ez más helyzetet teremt. A kiindulá­si alap más. így hát bízha­tunk abban, hogy eredményei is mások lesznek. Mert az a 3 forint 60 fil­lér — egy kiló kenyér ára — nem sok. De kamatoztatható, ha forgatják is az érte vásá­rolt könyvet. Jól kell figyel­nie erre mindkét félnek! Csutorás Annamária A megoldás: -a központi könyvellátás. A feltételek tu­lajdonképpen adottak: a me­gyei könyvtár apparátusa se­Győr kulturális és egyben építészeti újdonsága a novem­berre elkészülő új színházi épület. A korszerű berendezések­kel felszerelt modern épület színházterme 700 néző befoga­dására alkalmas. A képen: A színház homlokzata. / Új színház Győrött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents