Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-23 / 225. szám

ÉSZAK-MAGYAROKSZAG 2 19ÍZ. szeptember 23., szombat (Folytatás az 1. oldalról.) Nagyra értékeljük az ál­láspontok összehangolásának ezt a formáját, a kétoldalú találkozókat. Ezek segítenek kijelölni azt a közös vona­lat, amelyet a Varsói Szer­ződés tagállamai együttesen határoznak meg a politikai tanácskozó testület ülésein. Megbeszéléseinken nagy figyelmet ' fordítottunk a nemzetközi ' helyzet döntő fontosságú kérdéseire. Napjainkban, mint tudják, bonyolult a nemzetközi hely­zet. Kiéleződésének alapja az, hogy a legmakacsabb im­perialista körök nem hajlan­dók józanul szemlélni a ki­alakult erőviszonyokat, tö­kéletesen irreális és a békét veszélyeztető terveket sző­nek. A NATO washingtoni ta- nácsülése elfogadta a fegy­verkezési hajsza újabb, egy évtizedre tervezett fokozásá­nak irányvonalát. Ez töké­letesen leleplezi azoknak a köröknek a valódi céljait, amt’yek a Szovjetunió és a Varsói Szerződés részéről a Nyugat ellen irányuló állí­tólagos „katonai fenyegetés­sel” kapcsolatos kampányt szítják. Vajon nem ez az oka annak is, hogy mindeddig nem sikerült kölcsönösen el­fogadható megállapodásra jutni az Egyesült Államok­kal a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról? Hiszen a felek ál­tal a tárgyalásokon kifejtett álláspontok nem is állnak olyan távol egymástól, s jó­akarattal és bölcsességgel ez a távolság is legyőzhető. Gyakorlatilag ugyanezeket a célokat szolgálta az a pro­pagandakampány, amely egyes szovjetellenes tevé­kenységet kifejtő személyek, köztük a nyugati titkosszol­gálatok ügynökei ellen ho­zott ítéletek ürügyén bonta­kozott ki. Az enyhülés ellenségei egyre szélesebb fronton in­dítanánk támadást. Az Egye­sült Államokban kitalált, képmutató ürügyekkel aka­dályozzák az üzleti kapcso­latok fejlődését. Mindez már megkötött üzletek vissza­mondásához, aláirt szerződé­sek felbontásához vezetett. Tgyanilyen demonstratív mó­don megkezdődött a tudomá­nyos-műszaki és más jellegű kapcsolatok rontása is. Ügy tűnik, az Egyesült Ál­lamok bizonyos befolyásos körei a helyzet további éle­zésére törekedve tudatosan provokálják a Szovjetuniót. Ez komoly dolog, elvtársak, i Határozottan szembeszállunk a szovjet állam jogai és ér­dekei elleni támadásokkal, de provokációknak nem dő­lünk be. A kapitalista országokkal — s ezen belül természete­sen az Amerikai Egyesült Államokkal — kapcsolatos poli.ikánk továbbra is a bé­kepolitika marad, a békés egymás mellett élés és a bé­kés együttműködés politiká­ja. A megoldásra váró legfon­tosabb feladatok közé tarto­zik természetesen a közel- keleti igazságos és békés ren­dezés. A helyzet ot„ tovább­ra is bonyolult és veszélyes, nemcsak a térség országaira, harem a nemzetközi élet egészére. Ennek oka az, hogy Izrael fegyverrel vagy diplomáciai úton, de mindenesetre az erő helyzetéből akaratát az ara­bokra szeretné kényszeríteni. E cél elérése érdekében újabban arra helyezik a hangsúlyt, hogy a kulisszák mögött különalkukat folytas­sanak olyanokkal, akik haj­landók áruba bocsátani az ' arab érdekeket. Éppen erről tanúskddnak a Camp Davidben tartott leg­utóbbi amerikai—izraeli— egyiptomi tárgyalások ta­pasztalatai. Az Egyiptom és Izrael között létreiött új, arabellenes ügyletről van szó, amelyet Washington te­vékeny közreműködésével ■hoztak létre. Most kísérletek folynak arra, hogy a közel-keleti vi­szály által érintett többi fél­re rákényszerítsék ennek az ügyletnek a feltételeit, hol­ott azt a hátuk mögött és érdekeikkel szöges ellentét­ben dolgozták ki. Sok éves tapasztalatok ta­núsítják, hogy a közel-keleti viszály tényleges rendezésé­nek csak egy járható útja van. Ez az út az 1967-ben Izrael által elfoglalt összes arab terület teljes felszaba­dítása, a paleszt.inai arab nép törvényes jogainak teljes és egyértelmű tiszteletben tartá­sa — beleértve az önálló ál­lamuk létrehozásának jogát —, s a térség valamennyi országa biztonságának sza­vatolása, így természetesen Izr elé is. Az ilyen átfogó rendezés csakis az összes ér­dekelt fél, köztük a Palesz­tina' Felszabadítási Szerve­zet, részvételével lehetséges. Minthogy Azerbajdzsánban vagyunk, természetesnek tű­nik, hogy egy elvi fontossá­gú nemzetközi eseményről szóljunk, arról, amely nem­rég történt a Szovjetunióval hagyományos barátságban levő. s közvetlen közelében elhelyezkedő egyik ország­ban, Afganisztánban. Ott, mint ismeretes, népi forra­dalom történt, megdöntötték a fél feudális rendszert, és ki­kikiáltották az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot. Az imperialisták, akik egyáltalán nem ismerik el, hogy a népeknek joguk van szabadon irányítani sorsukat, s joguk van a társadalmi haladásra, most az esemé­nyekkel kapcsolatban nagy- sietve a „Moszkva kezéről” szóló koholmányt rángatták elő. Üdvözöljük az Afganisztá­ni Demokratikus Köztársasá­got. mint független, békesze­rető és el nem kötelezett or­szágot, s meggyőződésünk, hogy Ázsia e térségében a szilárdság és a béke fontos tényezőjévé válik. Osztjuk az úi Afganisztán által kifeje­zésre juttatott szándékot, hogy fejlesszük és mélyítsük baráti kapcsolatainkat. Kapcsolataink már ma élénkek és 'tartalmasak. Mindent megteszünk e jó­szomszédunkhoz fűződő ha­gyományos barátság további megszilárdításáért. — hang­súlyozta végezetül Leonyid Brezsnyev. Az SZKP KB főtitkára beszéde végén felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének törvény­erejű rendeletét Baku váro­sának Lenin-renddel való kitüntetéséről, maid az ün­nepi ülés részvevőinek nagy tapsa közepette feltűzte a legmagasabb szovjet kitünte­tést a város zászlajára. Hiúra és számüoní a Csanyifa A KISZ diósgyőri gépgyá­ri bizottsága SATU ”78 cím­mel haditúrát és számhábo­rút rendez ma délelőtt a Csanyikban a miskolci nagy­üzemi KISZ-bizottságok, va­lamint a városban állomáso­zó fegyveres erők és testü­letek KISZ-eseinek részvéte­lével. Az egész napos prog­ram kezdeteként köszöntik a fegyveres erőket, majd 400 —400 fiatal különböző aka­dályokat leküzdve, számhá­borúban méri össze erejét. Lesz főzőverseny és tűzoltó- verseny, haditechnikai* kiál­lítás; bemutatják a határsér­tők elfogását és a nyomozó­kutyák tudományát. A Ma­gyar Honvédelmi Szövetség is ízelítőt ad klubjai tevé­kenységéből, kedvező időjá­rás esetén ejtőernyős és re­pülős bemutató is lesz. A fiatalok este tábortűz mel­lett munkás—katona találko­zón értékelik a mozgalmas nap eseményeit. Fi Flips New Mia toll Púja Frigyes külügyminiszter pénteken elutazott New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakára. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Rácz Pál külügyminiszté- riumi államtitkár és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Bruno Kreisky BÉpesífE érkezeti Keovedszázada alatiilt íiiá a III Lázár Györgynek, a Mi­nisztertanács elnökének meg­hívására pénteken nem hiva­talos látogatásra Budapestre érkezett dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi kancellárja. A vendé­get a Ferihegyi repülőtéren Lázár György fogadta. Jelen volt dr Johann Dengler, az Osztrák Köztársaság buda­pesti nagykövete. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára délután a Parlament­ben találkozott és vélemény- cserét folytatott az osztrák A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szeptem­ber 17—22. között látogatást tett hazánkban az Amerikai Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának küldöttsége: Henry Winston, a párt elnö­ke és George Meyers, a Poli­tikai Bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Megbeszélést folytatott a delegációval Gyenes And­rás, a Központi Bizottság tit­kára; a találkozón részt vett Horn Grjula, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. A tárgyalásokon a két párt képviselői kölcsönösen tájé­koztatták egymást pártjaik helyzetéről, tevékenységéről és az egyetértés szellemében véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy az úiabb keletű feszültségek el­lenére a nemzetközi életben továbbra is hat a:, enyhülés és a békés egymás mellett élés irányzata. A Szovjetunió, a szocialista közösség orszá­gai, összefogva a béke és ha­ladás híveivel, világszerte nö­szövelségi kancellárral a két ország jószomszédi kapcso­latainak és együttműködésé,- nek fejlesztéséről, valamint a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről. A találkozón részt vett Lázár György. Ugyancsak pénteken dr. Bruno Kreisky az Ország­házban látogatást fett Lo- sonczi Pálnál, az. Elnöki Ta­nács elnökénél. A találkozón részt vett dr. Johann Gend- ler. Lázár György és felesége este vacsorát adott az, oszt­rák szövetségi kancellár és felesége tiszteletére. vélik .aktivitásukat a nem­zetközi enyhüléssel szembeni imperialista kísérletek visz- szaszorítására. A két párt képviselői tel­jes támogatásukról és szoli­daritásukról biztosították a szocializmust építő vietnami népet. Megerősítették pártjaik ál­láspontját, hogy a közel-ké- leti válság rendezése csak át­fogó módon érhető el. Ehhez, nélkülözhetetlen az izraeli csapatok kivonása valameny- nyi megszállt arab területről, a Palesztinái arab nép törvé­nyes jogainak helyreállítása, beleértve az önálló állam alapításához való jogát is. Az MSZMP és az Egyesült Államok Kommunista Pártja nagy fontosságot tulaidonít a nemzetközi kommunista, s munkásmozgalom egysége ügyének. Az amerikai kommunisták képviselői elismeréssel szól­tak a magyar néo szocializ­must építő munkájáról, az MSZMP hazai és nemzetközi tevékenységéről. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak küldöttsége pénteken el­utazott Budapestről. A ven­dégeket a Ferihegyi reoülő- téren Horn Gyula búcsúztat­ta. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Borsod me­gye' elnöksége ünnepi ülésen emlékezett meg tegnap ar­ról, hogy negyedszázada, 1953-ban alakult újjá a ma­gyar ismeretterjesztő mozga­lom. Az ünnepi elnökségi ülésen, amelyen a tudomá­nyos ismeretterjesztés akti­vistái és tisztségviselői vettek részt, képviseltették magukat az állami, párt- és tömeg­szervezetek is. Így részt vett az ülésen Kövér Árpád, az MSZMP Borsod megyei Bi­zottságának osztályvezető­helyettese, valamint Kiss Béla, az SZMT titkára is. Dr, Pintér József, a megyei szervezet elnöke mondott ün­nepi beszédet, melyben em­lékezett a magyar ismeret- terjesztés kezdetére. — Az 1841-es esztendő, amikor a reformkor haladó értelmisége létrehozta a Ma­gyar Természettudományi Társulatot, a TIT életében ma már történelem. A kü­lönböző tudományos társula­tok egyesítésével negyedszá­zaddal ezelőtt, 1953-ban ala­kult meg az új közművelő­dési intézmény, akkori nevén a Társadalom- és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat. A TIT Borsod me­gyei szervezete 1953-ban tar­totta alakuló közgyűlését, s az'induláskor hét szakosztály működött. Az újjáalakuláskor kitű­zött célok tulajdonképpen ma is érvényesek: a szervezetre jelentős feladat hárul a ter­melés és a kultúra kölcsön­hatása, a kulturális színvo­nal erősítésében. Azt, hogy A képzőművészeti világhét alkalmából a sátoraljaújhelyi mezőgazdasági szakközépis­kolában rendezik meg a Pe­dagógus Képzőművészeti Stú­dió tagjainak kiállítását. A miskolci Gárdonyi Géza Mű­velődési Házban működő stúdió tagjai tíz éve dolgoz­nak együtt Zsignár István vezetése mellett. Számos si­keres kiállításuk bizonyítja: pedagógusmunkájuk mellett az esztétikai nevelés terüle­tén is eredményesen mun­ebben a munkában milyen szerepet vállal értelmiségünk, jól mulatja az is, hogy 1977- ben, a TIT égisze alatt 10 625 előadást és rendezvényt, 13 671 tanfolyami órát tartot­tak 440 ezer résztvevő előtt. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat életében az elmúlt évek nemcsak a szer­vezeti megerősödést (a járási szervezetek után kiépültek a munkahelyi, lakótelepi és városi szervezetek is) hozott, hanem a feladatok megsok­szorozódását is. Nem vélet­len. hogy az ünnepi ülést megelőző munka elnökségi ülésen a világnézeti és poli­tikai nevelésben vállalt te­vékenységet és a feladatokat elemezték az elnökség tagjai. Az ismeretterjesztő mozga­lomnak ma talán jobban, mint bármikor, a korszerű ismeretek terjesztésében úgy kell részt vállalnia, hogy el­kötelezett marad a szocia­lista eszmeiség mellett. Dr. Pintér József ünnepi beszéde után dr. Dobránszky Mihály, a Borsod megyei szervezet titkára kitünteté­seket adott át. Tizennyolcán kaptak TIT aranykoszorús jelvényt negyedszázados is­meretterjesztő munkásságu­kért. Négy aranykoszorús em­lékplakettet adtak át, és negyvenhármán kaptak elis­merő oklevelet. kálkodnak. A sátoraljaújhelyi bemutatkozásnak van egy érdekessége: a stúdió tagja, Szabó János 20 grafikai munkájával a szülővárosában első ízben mutatkozik be. De minden bizonnyal sok ér­deklődőt vonz majd a ma, szeptember 23-án nyíló, s az október 5-ig nyitva tartó tár­latra Bóta Klára, Fényes Mária, Tátrai Teréz, Weiszt józsef rajztanárok szép anyaga is. íniazutt az Egyesült Áíiamol KP liiséie Sátoraljaújhelyen: Ha a vendég nem fizet... ...Üthet-: a pincér? A közelmúltban az egész ország hangulatát felka­varta az az eset, amikor egy budapesti szórakozó­hely pincére többek szeme láttára beráncigált az ut­cáról egy diáklányt, mond­ván: nem fizetett. Amikor kiderült, hogy az agilis pincérfiú tévedett, elnézést kért a sértettől, ám a diáklány biztos, hogy nem egyhamar heveri ki azt a sokkot... Nem tudom, mi van ma­napság a pincérekkel. Ter­mészetesen általánosítani nem lehet és nem is sza­bad, tehát nem akarom megbántani azokat a ven- déglátóipári dolgozókat, akik becsületesen, rende­sen végzik munkájukat. Ugyancsak nincs szándé­komban védelembe venni azokat a „kedves” vendé­geket, akik fizetés nélkül távoznak el egy-egy szóra­kozóhelyről. Pincére válo­gatja, hogy ilyen esetben milyen „dorgálásban” ré­szesítik a fizetni elfelejtő pácienseket. Amiért mégis felhábo­rodtam, a közelmúltban történt Miskolcon. Nem akartam először hinni is­merősömnek, hiszen olyan hihetetlen volt amit elmon­dott. Röviden a következő történt: A Prizma presszó egyik pincére leütött egy embert. A férfi már eny­hén kapatos volt és a presz­szóval szemben levő lakó­telep felé igyekezett 4 év körüli kisfiával. Az ese­mény szemtanúja csak annyit látott, hogy a pin­cér kirohant a presszóból, átszaladt az úton és ami­kor utolérte a férfit, kis dulakodás után leütötte. A gyerek ott sírt a magate­hetetlen ember felett, a pincér pedig mint aki jól végezte dolgát, visszatért a presszóba. Arra voltam kí­váncsi, hogy hogyan, mi­lyen alapon engedheti meg magának ezt egy vendég­látóipari dolgozó. Legjobb tudomásom szerint — mondtam neki beszélgeté­sünkkor — semmilyen kö­rülmények között nincsen joga tettleg bántalmazni valakit, nincs joga az ön- bíráskodásra. Azt mondta, hogy a vendég azon a hét­fői estén, kétszer fél tripli- szeket ivott meg náluk egy idősebb férfival. A velük levő gyerek csokoládét és kólát fogyasztott. Fizetés nélkül távoztak, és ő csak utánuk ment kiegyenlíttet­ni a számlát. Arról, hogy leütötte, hallani se akart, sőt, őt érte sérelem, mert amikor megállította őket, szóváltásra került sor kö­zöttük, és a férfi bántal­mazni akarta. Érdemes megemlíteni, hogy a hu­szonéves, erős testalkatú felszolgáló fizikai állapotát figyelembe véve nehezen képzelhető ez el. Annál is inkább, mert az eset tanúja elmondta, a férfi jóval ala­csonyabb, és gyengébb fel­építésű volt mint a pincér. „Én csak meglöktem, és le­het, hogy úgy esett el” — védekezett a fiatalember. A szemtanú szerint a fér­fit szabályosan leütötték. Földre került, pár méterre a forgalmas úttesttől. A kisfiú, a férfi gyermeke pedig ott állt és sírt maga­tehetetlen apja felett. Kér­deztem a pincért, van-e gyereke, vagy bele tudja-e magát képzelni abba a helyzetbe, amit az a kisfiú akkor átélt. Kérdeztem tőle azt is, mi van akkor ha a gyerek megijed és kiszalad az úttestre, ahol bármelyik pillanatban elütheti vala­mi? Nem tudott válaszol­ni... A beszélgetés befejezése után nem sokkal előkerült az üzletvezető is. Bizony­gatta. hogy ez a fajta elin­tézési mód nem helyénvaló, de hát hogyan lehet az, hogy csak ezt az oldalát látjuk a dolgoknak. Rész­ben igaza volt. Annyiban, hogy fizetés nélkül nem il­lik távozni sehonnan és ugyancsak nem illik egy apának, aki ráadásul ka­patos, kisfiával este be­ülni egy <• .orakozóhelyre. Megértettem, mert ez így igaz. Az viszont elgondol­kodtató, hogy beszélgeté­sünkkor mindig csak erre a két dologra hivatkozott. Akkor is, amikor azt kér­deztem, hogy van-e joga egy vendéglátóipari dolgo­zónak így, ilyen módon be­hajtania a tartozást. Különösebb kommentár nem hiszem, hogy kell ezek után. Talán még csak any- nyi, hogy a sértett nem tett — legalábbis oT'el^re — feljelentést az önbírá1- kodó pincér ellen. Amin pedig érdemes més elr íi- dolkodni: abban a kisfiú­ban, aki kénytelen volt vé­gignézni ezt az esetet, mi­lyen nyomok maradnak, vagy maradtak . . . Pusztafalvi Tivadar Srezsup lakúi leszie 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents