Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1978. szeptember 19., kedd A képernyő eíött Miért hajt a diák a gyümölcsösben? Két évfordulós műsor, meg egy, csak úgy Aligha sietne megköszönni a Magyar Televíziónak — ha még élne — Tersánszky Józsi Jenő, hogy kilencvenedik születésnapján úgy emlékeztettek rá, mint azt a minap a Viszontlátásra, drága című regényének .tévéjáték-változatával tették. 1917-ben, az első világháború embert és emberi lelket roncsoló megpróbáltatásai elleni tiltakozásul írta a frontot járt író ezt a regényt, írói pályájának első igazi írói sikerét. Azt mondta el ebben a regényben, miként zülleszti az embert a háború, a háborús körülmények behatolása a lakásokba, a családok életébe. Nela, a már-már szellemi fogyatékos nagyapjával élő lengyel lány a történet hőse, akinek szerelemre érettségét az ide-oda hullámzó frontok és velük különböző nemzetek katonatisztjei használják ki. Az elsőt, az orosz tisztet alighanem őszinte szerelemmel szereti, de a sorra utána következőknek már csak érzéketlen ágyastársa lesz, útja a teljes elzüllés. Sajátos közvetettséggel, de a háború áldozata ez a jobb sorsra érdemes lengyel lány. Tersánszky regénye nem tűrte a más műfajba való átplántálást. A forgató- könyvet író és a játékot rendező Maár Gyula olyan tévéjátékot produkált, amely fordulataiban, meseszövésében az eredeti regényhez hasonló, de hiányzik belőle Tersánszky látásmódja, iróniája, a háborús világ elítéltetése. Pergett helyette egy lassan csörgedező történet egy kihasznált és kisemmizett lány szomorú esetéről, az alapműhöz nem mérhetően szerény általánosítható mondandóval, egy-két emlékezetes mozzanattal. Igazán kár. * Az elektronikus tévéjáték-alkotás hazai úttörője és jó értelmű „megszállottja”, Rajnai András újabb tévédrámával jelentkezett. A Táltosfiú és a világfa című munkája ősi magyar szájhagyományokra épült, mint ez a műsorfüzetből megtudható, a „kozmikus világkép, amely a honfoglaló ősök gondolkodását érzékelteti”. Eredeti szibériai sámánénekeket is felhasználtak benne, mintegy az őshazában hagyott folklórkincsek pótlására. Ez rendben van. Mint mindig, most is felfokozott várakozással ültem a képernyő elé, mert érdekelnek Rajnai kísérletei, tisztelem konok következetességét még akkor is, ha egyik-másik produkciója bizony bosszúságot is adott. A Táltosfiú és a világfa című játéka — meg kell mondanom — kevés újat hozott, A csillogó jelmezek, bár újak, mégis ismertek, a népmese hőse mindenen győzedelmeskedik, a paloták szépen villognak, s bosszantóan látszik a háttérelemek, meg az előtérben kicsit mereven mozgó színészek összekopírozása, különösen bántó módon Juhász Jácint kettős jeleneteiben, amikor az egymással beszélgető két önmaga sosem tud egymás szemébe is nézni. Volt hát egy ősi eredetű népmeséi történet, amely Rajnai András kezében találkozott a korszerű televízió elektronikus rögzítésrendszerével. Kicsit hosszadalmas és itt-ott önismétlő is volt az egész, s miközben vártam a könnyen kiszámítható fordulatokat, azon meditáltam: csak eltöltöttem egy esti órácskát; csak regisztrálhatok egy újabb Rajnai-játékot, vagy szellemiekben gazdagabb is lettem valamivel? A végleges válasz előtt még megvárom Rajnai következő munkáját. * Rekviem Chiléért, a meggyilkolt és megkínzott chilei hazafiakért, a vérbe fojtott chilei szabadságért. Ez lehetett a Kabay Barna—Gyöngyössy Imre alkotó-páros szándéka a Tengerre néző cellák című tévéfilmmel, amelyet Allende elnök öt év előtti hősi halálára emlékeztető szándékkal a minap sugároztak. A több mint másfél órás film döbbenetes képsorokban állította elénk a forradalmat eltípró fasiszta hatalom kegyetlenkedéseit, a fogolytáborokban egymásra találó hazafiak közös gondolatra jutását. Ám az alkotói jó szándék furcsa eredménnyel járt. Éppen mert a sok-sok fogoly mind egyformán volt áldozat, mert valami nagyon is egységes tábor alakult ki a szögesdrótokon belül, s mert a tömegből alig-alig emelkedett kj külön figyelemre érdemes személyiség, nehéz volt bárkivel is azonosulnunk, kiemelten rokonszenveznünk. A fasiszták is meglehetősen egysíkúak voltak, sok tekintetben emlékeztettek más forrásokból ismert más fasisztákra. Talán valamivel több jelzés kellett volna az utolsó képsoron túl is Chile forradalmára, talán két-három kiemelkedőbb hős a sok-sok egyformán megkínzottból, s közelebb jut e dráma érzelmeinkhez és értelmünkhöz egyaránt. Így is elismerés jár érte, de lehetett volna több és jobb is. * Nem gyakori hét, amikor egyszerre három saját tévédráma kerül képernyőre. Most ennyit láttunk. (Kettőt évforduló kapcsán!) Ha 'több dicsérő szót is ejthettünk volna, akkor nemcsak a számszerű eredményt regisztrálhatnánk. Benedek Miklós A CSŐSZER 1. SZ. ÜZEME msonnmli belépéssel felvess cső- és központifűtés-szerelőket, minősített hegesztőket, segéd m unk ásókat. Minden héten szabad szombat, munkásszállást és különélési pótlékot biztosítunk. Jelentkezni lehet: Leninváros. CSŐSZER 1. sz. Üzem (Űj Erőmű), Miskolc, Kabar u. 16. nsőSZER 11. sz. Föszcrclésvezetőség. Beszélgetések a diákmunkáról A starkingot zölden kell leszedni. Így jobban viseli -a hosszú szállítást. S a Nagy- miskolci Állami Gazdaság gyümölcsöskert.iéből hosszú útra megy az alma: a Szovjetunióba, az NDK-ba. Exportra szedett két héten keresztül a miskolci Herman Ottó Gimnázium hétszáz diákja. — Az ott szép! Azt le lehet szedni. — Paulovics Kati áeas.ko- dik a létrán, s mutatja tenyerén az almát. — E’ég nagv! A barnás színeződés sem állt össze foltnak. Megvan a szára is, Be- tehetjük a ládába. A 4/2 lánvaival levő Sz+.i- k'nácz Mátyásné mutatta Katit. Páriával, Számolás Erzsébettel ők szedik a legtöbbet az osztályban. Megvan minden n-anra a bűvös 12 ládájuk, ami után már jár a prémium. — Azt mondják, nem fcöny~ nyű leszedni... — De nem is olyan nehéz! Csak jó szem kell hozzá. Mi megosztottuk a munkát. Erzsi a fa alját szedi, én létráról a tetejét. Erzsi nem pakolja vödörbe, egyenesen a ládába szedi. Kevesebbet törődik az alma, időt is nyerünk ... Pogány Judit tanárnő öszj- szekötő a gazdaság kirendeltsége és a diákok között: — Szépen dolgoznak a gyerekek. Eddig valamennyi almánkat átvették a határon. De hat-nyolc ládánál többet nem bírnak leszedni. Ezzel meg még a 30 forintjuk sincs meg naponta. •k — Mennyit szedtetek? — Az egyik nap ráhajtottunk. Húsz ládánk volt. De másnap a hatot is alig bírtuk leszedni. — Nem sok az a hat láda. — De nekünk válogatni kell! Csak azt szedhetjük le, ami megfelel az exportkövetelménynek. Válogatunk a fáról. Elég ... — Mennyit kerestek? összenéznek. — Hát...,. Nem számoltuk. — Azt tnondták nekem, hogy mázsája 30 forint. — Biztosan úgv van. — Azt is mondíák, hogyha többet szedtek, mint két mázsa, akkor prémiumot is kaptok. — Dehet. — Tényleg? — Nem tudtátok? — Nem érdekes. — Úgy értsem, hogy ezek szerint nem a pénzért dolgoztok? Ha többet fizetnének, akkor sem hajtanátok jobban? — Nem hisszük. De most se nagyon lazsálunk. Néha egy kicsit pihenünk, meg nagyokat nevetünk közben. — Szóval nem számít a pénz? — Hát, többet számít az, hogy ne maradiunk le a másik osztálytól. Ezért tényleg ráverünik! ★ Az osztály „táblája” előtt ketten készítik elő a ládákat. Mitró Ági és Kerekes Judit. — Reggel számoltuk ki, 10 nap alatt 155 forintét kerestünk. Huszonöt fillért kapunk ládánként. Papírozzuk, meg rafiát teszünk bele. — Nem nehéz... — Nem. És tetszik tudni, mi a jó? Tavaly folyton szaladgálni kellett érte. Most nem kell messziről hozni. Várni se kell. A gimnázium igazgatónőjével, Kovács Mariannával jártuk be a területet. — Az első napok idegeskedéssel teltek. Mi azért izgultunk, hogy hogyan állják meg a gverekek a helyüket, a gazdaság meg idegeskedett, hogy áveszik-e az almát. Két nao után megnyugodtak a kedélyek. Az elsőseink — remek kis gárda lesz — nagyon igyekeztek. — Tulajdonképpen majd csak most kezdődik a tanév... — Rötön a mezőgazdasági munkával kezdtünk. Tulajdonképpen jó ez így. A pedagógiai munka folyamatát már nem zavarja meg semmi. A kollektívák is összerázódnak. — Sok panasz volt tavaly a diákmunkára mindkét rész- ről. — A rendelkezések sokat segítettek. Most, az idén először, részletes szerződést kötöttünk. És ennek megvan a hatása. Szervezettebb minden. Tavaly, nem beszélve a rossz időről, sole volt a törött láda, akadozott az ellátás. Az idén ilyesmi miatt nem kell ücsörögniük, öt órakor, délután, az utolsó busz is elindult a gyümölcsösből. Húsz perc alatt elszállítják a 700 diákot. — Beépíthető a nevelésbe? — Mi igyekszünk beépíteni. Hogy mást ne mondjak, idén szeretnénk egy “nevelési eredmény esség-vizsgálatot csinálni az iskolában. Ebben néznénk a munka szerepét a diákok értékítéletében. Tudomásul kell venni, hogy szükség van a diákok mező- gazdasági munkájára. Ez tény. De én azt hiszem, ez a mostani, felemás megoldás. Komolyan mondom, rendesen dolgoznak gyerekeink, tisztességes munkát végeznek. De nem keresik meg annak a cipőnek az árát, ami most tönkremegy. Ez az egyik. A másik, hogy tapasztalataink szerint nem is érdekli őket a kereset. Nem hajtanaik a pénzért. Ez jelenség. Motivácm- ik eeészen másmilyenek. Az iskolák munkáját viszont aszerint értékelik — így értékelték eddig is —, s gondolom. így fogiák az idén is, hogv mennyit kerestek a gyerekek Alighanem, megint az utolsók leszünk, noha minden almát átvettek exportra, amit leszedtünk. — Tényleg jól dolgoztak a diákok? — Harminchat vagon almát adtunk át a szoviet oartne- rüríknek. Mindent átve’tek, pedig szigorúak a minőségi előírások. Horváth János kerületvezető válasza rövid és tömör. Lényegbevágó. A gazdaság elégedett. Igaz, többet is igyekezett tenni azért, hogy a diákok jól dolgozhassanak. Idén már arra is volt gondjuk. hogy a d'áikokkal foglalkozó dolgozóikat körültekintőbben válasszák. Szigorú ukáz: a tanárokkal tartsák a kapcsolatot. Az iskolák kívánták így. ★ Horváth János még elárulta: 15 ezer forint jutalmat oszt szét a gyümölcsszüret után a gazdaság a legjobban dolgozó iskolák között. Nem ártana, ha nemcsak a meny- nyiségre, hanem, a végzett munka minőségére is figyelnének. Mert az iskola valahol itt hasznosíthatja a maga javára a mezőgazdasági munkát. Csutorás Annamária A képzőművészeti világhét eseményeiből A képzőművészeti világhét igen gazdag és sokrétű eseménysorozatában nyílt meg hétfőn Miskolcon az UTCÁK ÉS TEREK KULTÚRÁJA című országos kiállítás a Rónai Sándor Művelődési Központban. Sajnálatos, hogy a megyei központi kiállításnak szánt országos anyag bemutatásának megnyitása nem volt zavarmentes. Péntekre tervezték ugyanis a megnyitást, s eredetileg még a Diósgyőri Vasas Művelődési Központba, de az ismert okok miatt át kellett szervezni a Rónaiba. A tárlati anyag azonban Özdra került — vajon miért? — és onnan csak jókora késéssel juthatott Miskolcra. Hétfőn délelőtt végül is megnyílt a mintegy harminc kinagyított fotóból, illetve fotóösszeállításból álló kiállítás, . amely az ország néhány különösen jól sikerült és figyelmet érdemlő városképi alkotását, ipari formatervezését szemlélteti. Az anyagban látható Borsodból az emődi orvosi rendelő, Hollóházáról a községközpont, valamint a modern vonalú templom. Jóllehet az érdeklődő, olvasó ember előtt a képeknek mintegy kétharmada jól ismert, érdemes a tárlatot végig böngészni. A másik kiállítás tulajdonképpen két helyen látható. PARK-TÁRLAT A SZÍNHAZKERTBEN és a Kossuth utcai Mini-Galéria egyazon témát kínálja: félszáz fotón mutatja be Miskolc köztéri szobrait, illetve egyéb murális és térplasztikai alkotásait. Broczkó Tamás fotóművész félszáz képe hívja fel a figyelmet a város sok olyan művészeti értékére, amelyek mellett a mindennapi élet rohanásában talán úgy megyünk el, hogy figyelemre sem méltatjuk. Az egyes alkotásokról a katalógus nyújt bővebb tájékoztatást. A két tárlatot a Mini-Galériában nyitották meg dr. Horváth Béla városi főépítész bevezetőjével hétfőn délután öt órakor, a színházi jegypénztárban pedig alkalmi postahivatal működött és a témához vágó könyveket árusítottak a nyitás napján. LENINVÁROSBAN a TVK irodaépületében nyitották meg tegnap a város épületeit, tereit, szobrait bemutató kiállítást. * A továbbiakban 21-én, délután öt órakor nyílik meg a Képcsarnok miskolci Szőnyi István termében Máger Ágnes festőművész tárlata, a József Attila Könyvtárban pedig a Krúdy Gyula-emlékkiállítás. A TIT Kazinczy- klubjában 22-én, este hat órától tartanak beszélgetést Az utcák és terek kultúrája Miskolcon címmel, dr. Végvári Lajos művészettörténész vezetésével. fiCBíracia a mm népraizáríl Borsod-Abaúj-Zemplén megyében nagy hagyományai vannak a honismereti mozgalomnak, s jelentős eredményeket mutattak fel az önkéntes néprajzi gyűjtők is. Lajos Árpád és Bodgál Ferenc munkájának eredményeként a Herman Ottó Múzeum körül jól működő gyűjtőhálózat alakult ki. s aktív tagokkal dolgozik a TIT néprajzi szakosztálya is. A megyében élő népraizi-honisme- reti kutatók immár harmadik alkalommal találkoztak a TIT által szervezett gyűjtőúton és tájkonferencián. Az idei rendezvényt szeptember 14-én tartották. A téma ezúttal Észak-Magyaror- szág egyik legérdekesebb, legváltozatosabb. rendkívül sok néprajzi érdekességet rejtő vidéke, a Bükk volt. A résztvevők egyik csoportja Biikkzsércen, a másik Cserépfaluban folytatott mintegy kétórás gyűjtőmunkát. Kutatták a résztvevők a falvak települését és néni építkezését, fényképek készültek a temetők régi sírjeleiről, szóba kerültek a néphit és népszokások régi elemei, s a megtekintés erejéig előkerültek a féltve őrzött, regi hímzések és szőtteseik a ládát' mélyéről. A gyűjtött anyag a Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteményét és adattárát gyarapítja. A terepmunka befejezése után Mezőkövesdre utazott a mintegy harminc résztvevő, ahol délután a járási művelődési központban került sor a tanácskozásra. Dr. Bakó Ferenc, a Heves megyei múzeumok igazgatója több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összegezve vázolta fel a Bükk vidéki emberek életmódjának, népi kultúrájának főbb vonásait. Ezt követően dr. Vincze István, az MTA néprajzi kutató csoportjának tudományos főmunkatársa ismertette a magyar szőlő- és borkultúra kutatásának eddigi eredményeit. benne a Bükkalia szőlészetének kérdéseit. Dr. Fü- gedi Márta, a Herman Ottó Múzeum muzeológusa a Bükk-vidék. különösen a hegység déli léhánál fekvő falvak népművészetének, a viselet- és a hímzőkuHúra alakulásának összefüggése’re »•ili'im'lriH rá. A tanácskozást Zupleó Béla, a mezőkövesdi középiskolai kollégium igazgatóidnak e'őadása zárta aki — Kovács András bútorfestő tevékenységét bemutatva — a kövesdi néni bútorok történetét és a matvó népművészet továbbélését vizsgálta. Az előzőekhez hasonlóan sikeres volt az idei tájkonfe- rencia. A jövő esztendőben újabb tájegység megismerését tűzi majd maga elé a következő tájkonferencia. Viga Gyula a néprajzi szakosztály titkára
