Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-19 / 221. szám
1978. szeptember 19., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Milyen lenne az ideális? TafflHmáiiy a szolgáltatóipar fejlesztéséri! INaoy munkára'S; a Borsod megyei Tanács V. B. ipari osztálya, amikor hozzálátott a megye hosszú távú szolgáltatás-fejlesztési tanulmányának elkészítéséhez. A sokirányú felmérések, egyeztetések mellett fel kellett kutatniuk a vonatkozó, sokszor idegen nyelvű szakirodalmat. A tanulmány végül is elkészült, . (már csak a sokszorosítás van hátra), hamarosan letehetik mindazon illetékesek asztalára, akik a megye szolgáltutasának fejlesztéséről döntenek. A szolgáltatások színvonaláról lassan annyit beszélünk már,. mint az időjárásról. Azért vált a téma ennyire közkeletűvé, mert a szolgáltatások egy kissé elmaradtak életszínvonalunktól, gazdasági fejlődésünk ütemétől, még akkor is, ha az utóbbi években javulást tapasztalhatunk a különböző szintű intézkedések nyomán. A tanulmány az igényszint oldaláról vizsgálja település- kategóriák szerint a fejlesztés módjait. Utat mutat egyrészt az 1985-ig, másrészt az 1990-ig jelentkező igényekre. Az anyag felhasználható tehát a hatodik ötéves terv céljainak kitűzésekor a közeli tervezéshez, pontosabban: a fejlesztési pénzeszközök objektív, a szükségleteknek leginkább megfelelő elosztásához. A tanulmány ték az 1977. év végi adatokat, tájékozódtak a szolgáltató egységek tevékenységéről, kapacitásáról, létszámé- , ról, az ellátott terület sajátosságairól, a beruházási elképzelésekről. Az igényeket területi bontásban határozták meg. ebben meghatározó szerepet játszottak a népességi adatok. A terület ellátásához szükséges szolgáltatóipari dolgozó létszámot valamennyi szolgáltatási fajtára kiszámították és figyelembe vették a mai létszámellátottságot, és a termelékenység fokozásának lehetőségeit. Egyes szolgáltatási ágaknál a fejlesztések megvalósítására területi és i időbeli fontossági sorrendet ' is megállapítottak. Felmérték körzetenként a szolgáltatások teljesítményértékét, a szolgáltatóiparban dolgozók létszámát. Így megállapíthatták, hogy a számított igényszinthez kepest a legnagyobb hiány a kazincbarcikai vonzáskörzetben van. Itt a dolgozó létszám 994, az igény szerinti pedig 1783 lő. A tanulmány készítői felhívják a figyelmet az 199ü-es igényekhez való viszonyítás fontosságára. Némely vonzáskörzetben ugyanis olyan mértékű az igény- növekedés, hogy azt néhány éves kihagyás után már lehetetlen lesz kielégíteni. Ezért a fejlesztési elképzelések megvalósításánál előnyben kell részesíteni — éppen a távlati koncepciók miatt — Leninváros, Kazincbarcika es Miskolc vonzáskörzetét. A laloMiiÄÄ gítése. a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében kormányhatározat született, amely kimondja, hogy az átlagosnál nagyobb mértékű fejlesztést kell megvalósítani a textiltisztításnál, a lakás- karbantartásnál. a lakossági személygépkocsi javítás- és karbantartásnál, valamint az elektromos háztartási készülékek javításánál. A tanulmány ezért kiemelt szolgáltatásként kezeli a kormány- határozatban foglaltakat. Megyénkben 1975-ben 29 ezer személygépkocsit tartottak nyilván, 1980-ra 51 ezer, 90-re pedig várhatóan 114 ezer gépkocsival kell számolni. Ez jelentős feladatokat ró a szervizhálózatra. A tanulmány meghatározza a körzetenként szükséges szervizkapacitást. A számítás alapját a várható népesség es a szak- irodalomban fellelhető normatívák képezik. Az autó- és motorkerékpár-javítás háló- zatfejlesztésének fontossági sorrendje a következő: Kazincbarcika, Leninváros, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Mezőkövesd. Ózd. Encs. A híradástechnikai készülékek es háztartási gépek javítására napjainkban kiépült egy korszerű hálózat: az itt dolgozók létszáma 1977-ben 423 fő volt. Ez azt jelenti egyúttal, hogy az ellátottság megyénkben jó. sőt az országos átlag felett van. A létszámelosztás persze egyenlőtlen az egyes körzetek között, de a kiszállásos rendszer ezt valamelyest korrigálja. Az igények növekedésével természetesen számolni kell középtávon és hosszú távon egyaránt. A tanulmány javaslatot tesz e tevékenység színvonalának javítására: 1990-ig például kisszervizek létrehozását javasolja az átlagosnál nagyobb népességszámú vonzáskörzetekben, így Szendróben, Mezőkeresztesen ... Bár jelentőseit befolyásolja a textiltisztítás iránti igényt a jövedelmek alakulása. az urbanizálódás, az általános technikai haladás, mégsem szabadna ekkora különbségnek lenni a gazdaságilag -fejlett, tőkés országok' és hazánk szolgáltatási színvonala között. Megyénk helyzetét nehezíti, hogy nincs korszerű központi üzemi bázis. A hosszú távú időszakban az igények rohamos növekedése várható: 1990-re a mosási igények 2,8. a vegytisz- títasi igények 2,4-szeres növekedésével kell számolni a megyében. A folyamatban levő beruházások megvalósulása esetén a mosási igények zöme kielégíthető, ám a vegy- tisztításnál nem sok javulásra számíthatunk. Az igények egy kazincbarcikai, majd a továbbiakban egy encsi, egy leninvárosi, és egy mezőkövesdi komplex kisüzem létrehozását sürgetik. A középfokú központokban egyébként már 1985-re szükségessé válik mosó-vegytisztító szalonok létesítése. 1990-ig célszerű lenne bevezetni a háztől- házig szolgáltatást a mosásnál és a vegytisztításnal egyaránt. A Miskolci Patyolat Vállalat megyei szerepét az időközben létesülő komplex kisüzemek veszik át, így a Patyolatnak Miskolc nagymértékben növekvő mosási igényének kielégítésére, valamint a vegytisztítás korszerűbb formáinak bevezetésére kell készülnie. Az alsófokú központokban hosszabb távon vállalóhelyek létesítésével lehet a szolgáltatás színvonalán javítani. A lakáskarbantartási igéu nyék több mint fele kielégítetlen marad, vagy kontárok végzik, avagy házilag végezzük el a szükséges munkálatokat. Ez a megállapítás az országos helyzetre vonatkozik. de nem jobb ennél a kép megyénkben sem. Borsodban történetesen 100 lakáskar- bantartási igényből csupán negyvenkeltőt tudnak teljesíteni. A folyamatban levő beruházások 1980-ig lényegesen növelik a kapacitást, de további jelentős fejlesztés szükséges. még akkor is. ha ezen a területen számottevő a kisipar jelenléte. A tanulmány at1;|1enífe1; zeit szolgáltatások mellett képet ad a hagyományos ipari és a személyi szolgáltatások, így a ruházati, a cipész, valamint a fodrászati és fényképészeti szükségszerűségéről. Foglalkozik továbbá az olyan szolgáltató tevékenységekkel, amelyek kis volument képeznek ugyan, de a lakosság ellátása szempontjából jelentősek. Ilyen az író- gépjavitás. a kés-olló élezés, a iémdíszmű szakma, a játékjavítás, a csónakjavítás, az esernyőjavitás, a képkeretezés, a leírás, fordítás, másolás, a könyvkötészet, a fényképezőgép-javítás — és sorolhatnánk. Ezeket a munkákat megyénkben szinte kizárólagosan kisiparosok végzik. Az ellátottság vonzás- körzetenként egyenetlen képet mutat, A népesség megoszlásához képest aránytalanul nagy a létszám Szerencs, valamint Sátoraljaújhely és Sárospatak térségében, ugyanakkor feltűnően kevés Kazincbarcikán. Az ipartelepítési szempontok a szocialista szektor részarányának növelését célozzák, ugyanakkor szükség van a kisipari létszám fejlesztésére is. A tanulmány szükségesnek tartja, hogy Miskolcon a következő évtizedben javuljanak^! hangszerjavítás, a játék- és sportszerjavítás feltételei. Felsorolja továbbá mindazokat a tevékenységeket, amelyek nélkülözhetetlenné válnak az elkövetkezendő idők során a középfokú vonzáskörzetekben is. E több száz SS“1“ pillanatnyilag egyedülálló, nem készült még hozzá hasonló az országban. De felfigyeltek már rá a többi megyék is, hiszen a pontos tervezés feltételeinek meghatározása létfontosságú. E témában az emberek közérzetét meghatározó tényező. Ebben jelentkezik majd a tudományos értékű munka gyakorlati haszna. Lévay Györgyi ■r Létszámhiány, elemi kár A putrnki téglagyár helyzete és feladatai Az Eszak-magyarországi Cserép- és. Téglaipari Vállalat Putnoki Téglagyára ez idáig már négyszer nyerte el az Élüzem címet. Most az első fél évben a vállalat tíz egysége között folyó munkaversenyben a nagy gyárak között kiemelkedő teljesítményt ért el, s igy a Kiváló gyár cím birtokosai lettek. A munkaverseny természetesen folytatódik, s a megtisztelő címet csak abban az esetben nyerik el végleg, ha az év hátralevő részében is hasonló eredményeket produkálnak. Pedig nem volt könnyű —• mint ahogy most sem az — a gyár helyzete. Mint Bárdi Sándor gyárvezető elmondotta. a kedvezőtlen tavaszi időjárás. a késői fagyok, esőzések nagy kárt tettek a szabadban tárolt nyers téglában. Több mint 1,5 millió darab kis méretű téglának megfelelő falazóanyag ment így tönkre. Ennek ellenere a mennyiségi tervfeladatokat maradéktalanul teljesítettéit.. Huszonkilencmillió darab kis méretű téglának megfelelő falazóanyagot gyártottak és 25 millió darabnak megfelelőt égettek. Az elemi kár miatt az árbevételi tervet azonban nem sikerült maradéktalanul teljesíteni, és a minőségi együtthatóknál is 1,2 százalékos elmaradást okozott a kedvezőtlen időjárás. A nyári hónapokban ezt részben sikerült pótolni, sőt az idevonatkozó terveket is túlteljesítették. Javult a gyár gazdálkodása olyan értelemben is, hogy energiából, anyagból és szállítási költségekből összesen több mint egymillió forintos megtakarítást értek el. Állandó és égető gondja a gyárvezetésnek a mintegy 30 fős létszámhiány, amelyet átmenetileg, a vakáció idején diák munkavállalókkal — úgy-ahogy — lehetett pótolni. A munkaerőhiány az oka annak is, hogy nagyfokú túlóráztatás folyik a gyárban; havonta általában 1200—1500 túlórát használnak fel a létszámhiány okozta gondok enyhítésére. Ez azonban nem lehet megoldás. Azért sem, mert ma már a dolgozókat agitálni kell a túlórára, nem szívesen vállaljak. Létszám elsősorban pedig a nehéz fizikai munkát követelő munkahelyeken van. Ide szinte egyáltalán nem kapnak dolgozót, Ezzel kapcsolatban jegyezte meg a gyárvezető, hogy már régen vajúdik a gyár rekonstrukciója, melynek során nagymértékben csökkennének a nehéz . fizikai munkát követelő munkahelyek. jelentős lehetne a műszaki és technológiai fejlesztés. amely kihatna a termelékenység növelésén túl a minőség javítására is. És mert a tendenciából következtetni lehet további mun- kaeröcsök kenés re. igen fontos lenne lényegesen javítani a gyárban a munkakörülményeket. Sajnos, a rekonstrukciók kérdésében ez idáig döntés még nem született... Örvendetes viszont, hogy míg korábban üres vasúti vagonhiány komoly gondokat okozott a gyárban, most ilyen problémájuk — mint a gyárvezető fontosnak tartotta megemlíteni — nincs. A 220 fős fizikai munkáskollektíva nagy része szocialista, szocialista címért küzdő brigádban dolgozik, jó szakember. törzsgárdatag, szereti a gyárat, a munkahelyét. Így szívesen vállalnak a szocialista munkaverseny keretében olyan feladatokat is. melyek megvalósítása révén csökkenthetik a létszámhiánnyal járó káros következményeket. Szükség is van erre, hiszen a második fél évben az elsőnél is nagyobb feladatokat kell megvalósítani. Kis méretű téglára átszámítva 32 millió darab nyers és 34 millió 600 ezer darab égetett téglának megfelelő falazóanyagot kell legyártaniuk. O. J. A sili&i méhesek A méhesben ... Fotó: Laczó József Nem mondom, méhésszel még csak-csak találkozik az ember erre is, arra is, miközben barangol a megyében; virágzó akácerdők mellett, ősszel sárga, tányérú napraforgók rengetegében, vagy éppenséggel otthon a házaknál, a porta végében a kiskert virágai közé épített méhesben. Ezek azonban szinte kivétel nélkül mind „kaptáros” méhészek. Viszont, hogy a „méh lakása” kas legyen, mint évtizedekkel, évszázadokkal korábban! Ilyen példa manapság már nem igen akad. Hacsak ... Hacsak nem téved be az ember olyan kis községbe, ahol még őrzik a méhészet e régi, és ma már egyre inkább néprajzi érdekességnek, ritkaságnak számító formáját, módját. Mint például Zilizen. Itt meg lát az' idetévedt néhány kasos méhest! Persze sokat már itt sem! összességében sem méhészkednek sokan a faluban, ily módon pedig csupán két-három ember. Ölt jobbára régen „csinálják” a kasos, vagy ahogy itt nevezik, ltöpüs méhészkedést. Egyikük-másikuk „örökölte” a méhest tartozékaival együtt. Mindenesetre a font kasok állaga árulkodik leginkább róla, jócskán eljárt már az idő felettük. Itt-ott tapasztalni kell a réseket, máshol drót erősíti egy máshoz a font koszorúkat. 7’óíli Kálmánnál (ha jól emlékszem a Petőfi utcában lakik) sincs ez másképpen, öreg a méhes, kiszolgáltak már a kasok, a 65 évével a gazdájuk sem számít éppen fiatalnak. — Valamikor régen volt itt Zilizen egy csordás. Az tudott köpűt fonni. Ezeket itt még ő fonla . .. Mikor? Elégedjünk meg vele, hogy régen. Máskülönben a fénykép is árulkodik: sok évet kiszolgáltuk, sok kiló mézet megőriztek már ezek a süveg alakú méhlakások. — Igaz is. Egy' év alatt mennyi méz kerül ki ezek alól? — Néhány kiló kijön. Az attól is függ, milyen nagy a köpű, de elsősorban attól, milyen az időjárás, milyen a virágzás. Voltak olyan évek, amikor köpűnként 6—7 kiló mézet nyertem. S hallgasson csak ide . .. Volt egyszer, igaz csak egyetlen egyszer, hogy az egyik nagyobb köpű alói 24 — jól hallotta 24 kiló mézet, mégpedig tisztán, lép nélkülit — tudtam kiszedni. — Jó. ,ió. ez mind szép. de én mégis arra lennék leginkább kiváncsi: hogy a fenébe lehet ebből a kasból kiszedni a mézet? Érti. mire gondolok? Hogy a méhcsalád is megmaradjon. Mert a kaptárnál ott más ... — Itt sem ördöngösség. Ki kell a köpüból a mehet dobolni. — Dobolni? — Dobolni hát! Veszek egy hokedlit, ezt lábával felfelé fordítva leteszem a földre. A négy lába közé teszem a méhvel és mézzel telt köpűt. szintén feje tetejére állítva. Erre meg egy üres köpűt teszek, amibe átköltöztetem a méhcsaládot. Ezt előtte cukros vízzel vagy mézzel kikenem. A két köpű peremét — mert rés van rajta — egy kendövei, mi úgy hívjuk „ólitracskos”-sal átkötjük. A méhvel teli köpű oldalán aztán dobolunk. Kell ennek egy óra is. A méh felzsong és húzódik felfelé az új köpübe. A zsongásról tudjuk, hogy a köpűben a méhraj hol tartózkodik ... Szóval ez hát a dobolás ... Kálmán bácsi ezenkívül azt is elmondja — pedig gondolom gyanítja, belőlem sohasem lesz méhész —, hogy az új kast csak a régi helyére szabad tenni, mert különben a méh észreveszi az emberi turpisságot, s megsínyli az átköltöztetést. Ennek pedig csak a méhész látná kárát, Az öreg egyébként ottlétünkkor is úgy járt-kelt az össze-vissza zsongó „rovarszorgalmak” között, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Amikor aggódásunknak, no meg önmagunk féltésének hangot adtunk, csak legyintett. — Ah! Nem bántanak ezek! Aki nyugodtan viselkedik, azt nem bántják. Persze azt nem néznék jó szemmel, ha itt ,a köpök előtt mondjuk szaladgálna, hadonászna az ember. Nem szaladgálunk, nem is hadonászunk tehát a kasok előtt (igaz korábban sem állt szándékunkban), ennek ellenére csak a „tűzvonal- től” odább érezzük magunkat teljes biztonságban. Próbálom kitalálni; ha Zilizre jövök, meddig láthatom még ezeket a méhla- kásókat, vagy mondjuk azokat. amelyek Tóth Kálmán l ejénél. Sebő Ferencnél vannak. (Ott van a több, talán azért látványosabb az a méhes.) Az öreg válasza — eligazodni ebben a kérdésben — nem segit. — Most nyolc család mé_ hem van. Volt már több is, de a méh olyan, hogy egyik évben így, a másikban úgy sikerül... Hol így, hol úgy ... Pedig engem az érdekel, hogy a kasokban meddig lesz méj méh? A választól okosabb nem lettem. Mindenesetre ezután ha azt hallom: köpű. csak azt mondom: Ziliz! Hogy még pontosabb legyek: Tóth Kálmán méhese, ott Zilizen, a Petőfi utcáWn. Ott. még van köpű . .. Legfeljebb öt-tíz év múlva így módosítom a feleletei: ott még volt méhkas, 1978- ban. Hajt««; Imre
