Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-17 / 220. szám

maa& SSZAK-MAGVARORSZÁG ,6 1978. szeptember 17., vasárnap „Habent sua fata . libelli” -— mondja a latin szólás, vagyis a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Nyilvánvaló, hogy ez a szó­lásmondás már csak ak­kor született meg, amikor a rómaiak leszűrték azt a fontos következtetést, mi­szerint a világon minden­nek és mindenkinek, így tehát a könyveknek is megvan a maguk sorsa. A bányász sorsa valami­féleképpen mindig kötődik ahhoz a bányához, annak a bányának a sorsához, amelyben dolgozik. Erről győzött meg az a találko­zás is. amelynek időpontja 1978. augusztus elseje, he- i lye pedig a Borsodi Szén- ; bányák Bükkaljai Bán.ya- j üzemének Szeles-aknájában j történt. Ez az akna a ta- ! vaszi árvíz idején a meg­áradt Sajótól a régi bá­nyaműveléseken keresztül .vízbetörést szenvedett. Tu­lajdonképpen az egész bá­nyát elöntötte a víz, a bá­nyászok kimenekültek, a gépek, a berendezések vi­szont víz alá kerültek. Az aknában megszűnt a tér­iméi és.' A bányászok döntő többségét más bányaüze­mekhez irányították át. A víztelenítés, a gépek, a be­rendezések, a vágatok' rendbetétele azonban vi­szonylag gyorsan megtör­tént. így közel nyolcvan­napos szünet után ismét megkezdődhetett a terme­lőmunka a Szeles-akná­ban, az ideiglenesen áthe­lyezett bányászok pedig is­mét régi munkahelyükön, megszokott, régi munka­társaikkal dolgozhattak. Mennyi időre van szűk­ig ahhoz, hogy az ember vezetékneve elől eltűnjön, elavuljon, „elöregedjen” és így. elhaljon a megkülön­böztető ifj. jelző? Ez sok mindentől függ. Függ at­tól. például, hogy él-e még a hasonló nevet viselő id. Attól is függ, hogy egy adott időpontbán az ember hány -esztendős. Talán az is közrejátszik, hány csalá­dot nevel, milyen becsüle­tet szerzett lakóhelyén és munkahelyén. 1952. de­cemberében. karácsony előtt a szuhakállói bányá­ban két Bakos János dol­gozót1, méghozzá együtt, egy műszakban, egymás mellett. Az egyik volt az id., a másik az ifj. És ami­kor 1952. decemberében, karácsony előtt a víz elön­tötte a szuhakállói bányát, és tizenhét bányász került így a víz és a bánya fog­ságába, ott volt közöttük id. Bakos János és ifj. Ba­kos János is. Megmenté­sükre akkor megmozdult az egész ország. Hat és fél nap után a bányában benprekedt tizenhét bá­nyászt, közöttük id. Bakos Jánost, és ifj. Bakos Já- i nőst 1952. decemberében, | karácsony előtt kimentet- ' ték. Id. Bakos János, ha ! élne, most lenne 78 esz­tendős. 1914-től 1.957-ig volt bányász. Öt gyereket nevelt fel nehéz körülmé­nyek között, akiknek ugyancsak a bánya ad ke­nyeret. Ifj. Bakos János ^most 49 éves, harminchá­rom esztendeje dolgozik bányában. Neve előtt már nincs ott a megkülönböz- í+ető ifj. Ö dolgozik fiata-' ! lók között, és ha úgy tet- iszik, ő lett az id,, ő lett az ! „öreg”. Mert a bányában ! ez az életkor már magas. | Különösen akkor, ha olyan frontbrigádban dolgozik, amely naponta több mint 750 tonna szenet ad a nép­gazdaságnak. — Még négy esztendő van a nyugdíjig — mon­Balázs Sándor frontmester cs Bakos János veteránvájár. dotta Bakos János. — Me­hetnék könnyebb munká­ra, például fenntartásra, de itt a frontbrigádban, a fia­talok között jól érzem ma­gam. Tudom, hogy megbe­csülnek. És azt is tudom, hogy nem véletlenül tarta­nak itt a nyakukon, bár igyekszem mindenfélekép­pen hasznosnak lenni. A mindenféle itt adódó mun­ka mellett ellátom a lő- mesteri feladatokat is. Szó­val jól el ' ’agyők itt a fia­talokkal. -fudom, hogy ben­nem, életemben, koromban a bányászsorsot látják, ké­sőbbi, idősebb kori önma­gukat. Amikor majd szá­mukra is egyre nehezebb lesz a bányamunka és na­gyon jól fog esni, ha egy fiatal, jól kereső kollektíva majd őket is befogadja. A szocialista brigádmozga­lomnak nálunk, a bányá­szatban kialakult egy olyan hagyománya, amelyről ke­veset beszélünk, mert ta­lán szégyellősek, szemér­mesek vagyunk. Magyarán arról van szó, hogy nem mindegy, miként keres az ember nyugdíjba való vo­nulása előtt. És azért jó, hogy a fiatalok felkarol­ják, befogadják az időseb­beket. Mindenesetre, amíg bírom, csinálom ezt a mun­kát, itt a fronton. A frontmester, Balázs Sándor 36 éves. Közel két évtizede bányász, tizenhat éve dolgozik a Szeles-akná­ban, hatodik esztendeje csapatvezető, azóta van együtt a kollektívájuk. A frontra három műszakban telepitett három csapat négy éve alkot egyetlen közös brigádot, s munká­juk révén már kiérdemel­ték az ezüstkoszorús jel­vényt. A frontmester a bá­nyaipari technikumban há­rom fél évet elvégzett már, most kellene folytatnia a tanulást. Mondja is, hogy szükség lenne és szükség van erre a tudásra, hiszen egyre ^korszerűbb 'gépeket, berendezéseket kapnak, egyre újabb technológiával kell dolgozniuk és egyálta­lán nem mellékes az jsem — mint hangsúlyozta ta­lálkozásunkkor —, hogy társai is állandóan gazda- godnak szakmai tudásban, politikai jártasságban, és arra is gondolnia kell. hogy ,az új emberek, akik jön­nek vagy majd jönnek na­gyobb ismerétekkel ren­delkeznek. esetleg, mint ők. — Jánost, mármint Ba­kos Jánost innen nem en­gedjük el nyugdíjig — szö­gezte le a frontmester. — Mindenféleképpen megér­demli, hogy közöttünk dol­gozza le utolsó éveit a bá­nyában, becsületes nyugdí­jat kapjon. Mert ezt fon­tosnak tartjuk. Sokat kö­szönhetünk az előttünk já­ró nemzedéknek. Életet, kenyeret, annak idején ál­taluk megkoplalt új, kor­szerű bányákat, lakótelepe-' két. Kötelességünk így is segíteni nekik. Mint ahogy ezt várjuk el az utánunk következő nemzedéktől. Azt a szuhakállói bá­nyát, amely 1952. decem­berében, karácsony előtt hat és fél napig fogva tar­totta tizenöt társával együtt id. Bakos Jánost és ifj. Ba­kos Jánost, már régen be­zárták. Az utat, amelyen a hosszú és a reménytelen­nek tűnő fogság után a bánya bejáratától a felol­vasó teremig megtettek már régen benőtte a fű. Az a bánya már meghalt. Szé­les-akna, ahonnan most ta­vasszal Bakos Jánosnak, társaival együtt, menekül­nie kellett, él, dolgozik. És amikor annak idején id. Bakos János és ifj. Bakos János nem lett hűtlen a bá­nyához. igazuk volt. És iga­zuk van most is a Szeles­aknai bányászoknak, akik alig várták, hogy vissza­kerüljenek, korábban sokat szidott, káromolt bányájuk­ba. Bányabeli találkozásunk­kor egy csodálatosan szép mesét is kaptam, amély így hangzott: — Amikor az öreg bá­nyász érezte, hogy közeleg a halála, magához szólí­totta öt fiát. ■ Ezt mondta nekik: „Világ életemben a föld alatt, a föld ellen,' "a szénért dolgoztam. És ér­tetek. Abban a semmi vi­lágban. semmiféle vagyont nem gyűjthettem. Igyhát, semmit sem hagyhatok rá­tok. Csak a hűséget. A hű­séget a bányához, a cim­borákhoz, a munkatársak­hoz, a munkához. ígyhát csak ezt örökölhetitek tő­lem. így induljatok útnak és így éljétek le az élete­teket ...” Aki bányában dolgozik, mindenki volt már nehéz helyzetben, sokan életve­szedelemben. Nem igaz az, hogy nem félnek. Nem igaz az,' hogy nem ismerik az életveszedelem szorongatta- tó érzését. Nem igaz. az, hogy lent, a bánya hűvö­sében, sötétségében, rossz levegőjében ne'jutna eszük­be a nap melege, fényes­sége, a gyümölősöskertek illata. És mégis leszállnak. Leszállnak mindennap a bányába. Hogyis mondta Bakos Já­nos? — A veszélyt nem lehet megszokni. Csak el lehet felejtkezni róla -vagy na­gyon erősen észben tartva, összeszorított fogakkal dol­gozni .., Szöveg: Oravec János H V I ........ , W Éj szakai egy óra.' Az utolsó villamost bámészko- dás miatt elszalasztom. Hárman ültek talán csak benne vezetője megszűküilt szemmel, összepréselt száj­jal indított. Megszokottan, beletör,ődötten ringott jár­művével. A lovas jutott eszembe róla, aki úgy üli nyergét, mintha abba szü­letett volna. Elzörgött. S utána a nép- telenné vált miskolci főut­cán, rövid, éles, száraz csattanások hallatszottak. Nehéz kockakövek koccan­tak a sínekhez, dohogott egy aszfaltkeverő. A csa­pat — lehettek vagy hú­szán — a villamossínek között dolgozott, a pálya­testet javította. Felszedik majd. újra rakják, beto­nozzák, aszfaltozzák a kö­vek közét. A nappali sza­kadásokat, lyukakat, ilyen­kor kell és lehet, összefér­ed ni, befoltozni. Elment melletünk, figyel­tem mozdulataikat, félsza­vaikat, intéseiket, amelyek­ből megértették egymást. Ahol kemény a munka, mindenhol így beszélnek. Az élő szervezet, a megfe­szülő izmok oxigént köve­telnek. A mély nehéz, szusszanó lélegzetek nem engednek sokat beszélni. A másik mozdulatához ido­mult mozdulatok, moccaná­sok, rezdülések maradnak csak meg. Kialvatlan, vö­rös, fáradt szemmel néztek vissza rám. Sejtem, mit gondolhattak ráérős lépte­imre. * Az öregedő, kopasz féríi másfajta szemcsi’logással nézett rám, kisaszialkája — trónusa — mögül. Adta a cédulát, bekasszírozta a húszast, gyakorlott 1 pillan­tással mérte fel az eddig nem látott vendéget: mit is akarhat? Egy apró fej- csőválást, rosszallást is el­rejtett talán. Nagv tapasz­talata lehet már az ilyes­miben. Látszott rajta, „régi. motoros”.. Odabent egy zongorán, és dobon, „Boney M."-et játszanak. A „Babilon fo­lyó” furcsán hat discó- hangszerelés nélkül, de ez most itt nem zavar senkit. Elszánt cánc folyik a par­ketten. Mellbevág a ciga­rettafüst, leülni sem tudok nincs hely. Nem csoda, ez az egyetlen éjszaka is nyit­va tarló hely a bei varod­ban. A miskolci „pirosban” a valamikor égőszínű boxok. helyett, most már csak a tenyérnyi, kényelmetlen székek, asztalok vannak ígv biztos többen f,érnek. Álldogálok a falnak dűlve, mások is így csinálták. Némely asztal mellől néha, rámeraelődik egy-egy te­kintet, azután tovább fut. Nem vagyok itt ismerős.., A kifestett, erősen szőke nő, sai okasztalnál ül. neki ez bizonyára a mindennapi éjszakai élete. Eres. vörös­re lakkozott körmű kezé­vel forgatta a talpastíoha- rat. szemeivel a semmibe mered. Néha felemeli fejét, körbemosölyog. Lassú szám következik, rögtön felkérik. Felemelke­dik. partnerével elindul a parkett felé. Lépése bizony­talan. mintha karót nyelt volna; mozdulatai lassúak, kimértek. Átkarolja a férfi vállát, ráboru]. hallgatja az elsusogott szavakat. Né­ha bólogat, szól is valamit, aztán újra megjelenik te­kintetébe a semmi, kifeje­ződése. A szám véget ér — „csüccs” —, mondják a zongora mellől. A hölgyet partnere az asztalhoz kísé­ri. leülnek, aztán a férfi fizet. Elindulnak. * ‘ Cserélődnek az emberek, végre jut egy szabad hely. A pincér energikus, himbá­i ■ ■ i... ., 1.1 Rajzoló Pethő János hisrzjza lódzó mozdulatokkal, üríti előlem a hamutartót, fogia fel az üres üvegeket. Míg hallgatja a rendelést, vala­hová mögém, az aitó fele néz. Ideges rángások jelzik a szeme körül, ma már va­laki meglépett. Kendőjével futtában még libbent néhá­nyat az asztal felett, aztán az örökre * beidegződött egyensúlyozással, elviszi a (álcát. Hozza a Pepsit. fel­bontja. nem tölt. Vissza­megy a pulthoz félkönyék- kel. háttal nekitámaszkodik. Szeme a placcon. ha az ő asztalánál intenek, vagy szólnak újra elindul. El­hozza az üres üvegeket, for­dulóban viszi vissza a telit. Számol, visszaad. Néha-né­ha megcsörren zsebében az aprópénz... Ritkulnak a vendégek, az ablak me1- lé áll, elhúzza a függönyt, irinéz az utcára • Sok h-.jnalt megérhetett már így. A zongora húrjaira rá-ri csapnak a kalapácsok, kez­dődik újra a körforgás, i Mellettem egy srác úira ' körbepásztázza a tereoet. Nehézkesen feláll, körútra indul. Sorra megáll az asz­taloknál. de mindenhol el­utasítják. Visszaül helvé- re. szemében elkeseredés. Rendel még egy hosszú nyakút. & Három óra. Odakint las­san már világosodik, nem sok minden történt eddig. Fizetek. A kóla egy tízes. Az utcát mar a tejesko­csik iái iák. a bo’-ok előtt csikt ■ ogva fékeznek. Us-a- nak a rakodók, pillanatok alatt lekerül a meg'endest menni íség. A ládákból -e- héren néznek ki a teies- zacskék. Ébresztik a várost. Kivételes, eset? Meleg nyári éjszaka volt. Elhúz egy tolókocsi, a hajnali fények tükröződnek az asz­falton. Az ég mégis a gyá­rak feltol vörösük, erőseb­ben. Ott a mai éiszaka 's megtermelték az adagokat, a salakot engedik le a bál­nára Melege nem. de fé­nye elér idáig . .. Udvarcly József Az elkészült tankönyvek sok értéket és tapasztalatot ötvöztek, ezért méltán vár­ható. hogy az iskolai gya­korlat során jól használ­ható eszközzé válnak a ta­nítók és a gyerekek kezé­ben. Az úi tankönyvek mondanivalójukban, tartal­mukban és kiállításukban is korszerűbbek a régieknél. A napokban jutalomban ré­szesítették a legjobb tan- könyvírókat. 1 Sws , ^^^■r^.^^.^r^r.icprmitXxaiiBnsEiagsaieíatsmtaBmaBEMaBa.- invvesBmampssatmcisaíBrti TAKATS GYULA ; S Empedoklesz? Folyt a láva és ültél alatta ... Emlékeid tüzes vadonába ez már nem az Etna ... Az isten kis palotája se az ... Tűz helyett fagyott bazalton el nem merülhetsz. Világ leikével igy sem egyesülhetsz ... * Föl se szállhatsz, mint Ö s Az a másik! Csupán magadra feszítve magad, mérhetsz világot teremtve itt a szárnyakat a nagy kráter fölé s zuhanva, mely tüzet fogott, szárnyad könnyű pernyéivel cicáznak hideg csillagok! í KERÉK IMRE ! Már közelít Szélütöíten koccan az alma. Mézsürü, sárga fény esöz. Fára, bokorra kiragasztja reklámplakátjait az ősz. Ülünk gyanútlanul. Szemedben I kilakoltatott madarak hangtalan sírása. Ijedten j megigazítod a hajad: semmi, csal: egy levél. Csapongva pillangóz homlokod felett. — Melegebb égtájra húzódna a lankadt szárnyú képzelet. Jönnek a dércsillagos éjek. Már közelít s majd egy napon ' ránkzúdul aj fehér ítélet, s tudod, hogy nem lesz irgalom. b sr ^ /v ^ ’ a n y aszs o rs

Next

/
Thumbnails
Contents