Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
maa& SSZAK-MAGVARORSZÁG ,6 1978. szeptember 17., vasárnap „Habent sua fata . libelli” -— mondja a latin szólás, vagyis a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Nyilvánvaló, hogy ez a szólásmondás már csak akkor született meg, amikor a rómaiak leszűrték azt a fontos következtetést, miszerint a világon mindennek és mindenkinek, így tehát a könyveknek is megvan a maguk sorsa. A bányász sorsa valamiféleképpen mindig kötődik ahhoz a bányához, annak a bányának a sorsához, amelyben dolgozik. Erről győzött meg az a találkozás is. amelynek időpontja 1978. augusztus elseje, he- i lye pedig a Borsodi Szén- ; bányák Bükkaljai Bán.ya- j üzemének Szeles-aknájában j történt. Ez az akna a ta- ! vaszi árvíz idején a megáradt Sajótól a régi bányaműveléseken keresztül .vízbetörést szenvedett. Tulajdonképpen az egész bányát elöntötte a víz, a bányászok kimenekültek, a gépek, a berendezések viszont víz alá kerültek. Az aknában megszűnt a tériméi és.' A bányászok döntő többségét más bányaüzemekhez irányították át. A víztelenítés, a gépek, a berendezések, a vágatok' rendbetétele azonban viszonylag gyorsan megtörtént. így közel nyolcvannapos szünet után ismét megkezdődhetett a termelőmunka a Szeles-aknában, az ideiglenesen áthelyezett bányászok pedig ismét régi munkahelyükön, megszokott, régi munkatársaikkal dolgozhattak. Mennyi időre van szűkig ahhoz, hogy az ember vezetékneve elől eltűnjön, elavuljon, „elöregedjen” és így. elhaljon a megkülönböztető ifj. jelző? Ez sok mindentől függ. Függ attól. például, hogy él-e még a hasonló nevet viselő id. Attól is függ, hogy egy adott időpontbán az ember hány -esztendős. Talán az is közrejátszik, hány családot nevel, milyen becsületet szerzett lakóhelyén és munkahelyén. 1952. decemberében. karácsony előtt a szuhakállói bányában két Bakos János dolgozót1, méghozzá együtt, egy műszakban, egymás mellett. Az egyik volt az id., a másik az ifj. És amikor 1952. decemberében, karácsony előtt a víz elöntötte a szuhakállói bányát, és tizenhét bányász került így a víz és a bánya fogságába, ott volt közöttük id. Bakos János és ifj. Bakos János is. Megmentésükre akkor megmozdult az egész ország. Hat és fél nap után a bányában benprekedt tizenhét bányászt, közöttük id. Bakos Jánost, és ifj. Bakos Já- i nőst 1952. decemberében, | karácsony előtt kimentet- ' ték. Id. Bakos János, ha ! élne, most lenne 78 esztendős. 1914-től 1.957-ig volt bányász. Öt gyereket nevelt fel nehéz körülmények között, akiknek ugyancsak a bánya ad kenyeret. Ifj. Bakos János ^most 49 éves, harminchárom esztendeje dolgozik bányában. Neve előtt már nincs ott a megkülönböz- í+ető ifj. Ö dolgozik fiata-' ! lók között, és ha úgy tet- iszik, ő lett az id,, ő lett az ! „öreg”. Mert a bányában ! ez az életkor már magas. | Különösen akkor, ha olyan frontbrigádban dolgozik, amely naponta több mint 750 tonna szenet ad a népgazdaságnak. — Még négy esztendő van a nyugdíjig — monBalázs Sándor frontmester cs Bakos János veteránvájár. dotta Bakos János. — Mehetnék könnyebb munkára, például fenntartásra, de itt a frontbrigádban, a fiatalok között jól érzem magam. Tudom, hogy megbecsülnek. És azt is tudom, hogy nem véletlenül tartanak itt a nyakukon, bár igyekszem mindenféleképpen hasznosnak lenni. A mindenféle itt adódó munka mellett ellátom a lő- mesteri feladatokat is. Szóval jól el ' ’agyők itt a fiatalokkal. -fudom, hogy bennem, életemben, koromban a bányászsorsot látják, későbbi, idősebb kori önmagukat. Amikor majd számukra is egyre nehezebb lesz a bányamunka és nagyon jól fog esni, ha egy fiatal, jól kereső kollektíva majd őket is befogadja. A szocialista brigádmozgalomnak nálunk, a bányászatban kialakult egy olyan hagyománya, amelyről keveset beszélünk, mert talán szégyellősek, szemérmesek vagyunk. Magyarán arról van szó, hogy nem mindegy, miként keres az ember nyugdíjba való vonulása előtt. És azért jó, hogy a fiatalok felkarolják, befogadják az idősebbeket. Mindenesetre, amíg bírom, csinálom ezt a munkát, itt a fronton. A frontmester, Balázs Sándor 36 éves. Közel két évtizede bányász, tizenhat éve dolgozik a Szeles-aknában, hatodik esztendeje csapatvezető, azóta van együtt a kollektívájuk. A frontra három műszakban telepitett három csapat négy éve alkot egyetlen közös brigádot, s munkájuk révén már kiérdemelték az ezüstkoszorús jelvényt. A frontmester a bányaipari technikumban három fél évet elvégzett már, most kellene folytatnia a tanulást. Mondja is, hogy szükség lenne és szükség van erre a tudásra, hiszen egyre ^korszerűbb 'gépeket, berendezéseket kapnak, egyre újabb technológiával kell dolgozniuk és egyáltalán nem mellékes az jsem — mint hangsúlyozta találkozásunkkor —, hogy társai is állandóan gazda- godnak szakmai tudásban, politikai jártasságban, és arra is gondolnia kell. hogy ,az új emberek, akik jönnek vagy majd jönnek nagyobb ismerétekkel rendelkeznek. esetleg, mint ők. — Jánost, mármint Bakos Jánost innen nem engedjük el nyugdíjig — szögezte le a frontmester. — Mindenféleképpen megérdemli, hogy közöttünk dolgozza le utolsó éveit a bányában, becsületes nyugdíjat kapjon. Mert ezt fontosnak tartjuk. Sokat köszönhetünk az előttünk járó nemzedéknek. Életet, kenyeret, annak idején általuk megkoplalt új, korszerű bányákat, lakótelepe-' két. Kötelességünk így is segíteni nekik. Mint ahogy ezt várjuk el az utánunk következő nemzedéktől. Azt a szuhakállói bányát, amely 1952. decemberében, karácsony előtt hat és fél napig fogva tartotta tizenöt társával együtt id. Bakos Jánost és ifj. Bakos Jánost, már régen bezárták. Az utat, amelyen a hosszú és a reménytelennek tűnő fogság után a bánya bejáratától a felolvasó teremig megtettek már régen benőtte a fű. Az a bánya már meghalt. Széles-akna, ahonnan most tavasszal Bakos Jánosnak, társaival együtt, menekülnie kellett, él, dolgozik. És amikor annak idején id. Bakos János és ifj. Bakos János nem lett hűtlen a bányához. igazuk volt. És igazuk van most is a Szelesaknai bányászoknak, akik alig várták, hogy visszakerüljenek, korábban sokat szidott, káromolt bányájukba. Bányabeli találkozásunkkor egy csodálatosan szép mesét is kaptam, amély így hangzott: — Amikor az öreg bányász érezte, hogy közeleg a halála, magához szólította öt fiát. ■ Ezt mondta nekik: „Világ életemben a föld alatt, a föld ellen,' "a szénért dolgoztam. És értetek. Abban a semmi világban. semmiféle vagyont nem gyűjthettem. Igyhát, semmit sem hagyhatok rátok. Csak a hűséget. A hűséget a bányához, a cimborákhoz, a munkatársakhoz, a munkához. ígyhát csak ezt örökölhetitek tőlem. így induljatok útnak és így éljétek le az életeteket ...” Aki bányában dolgozik, mindenki volt már nehéz helyzetben, sokan életveszedelemben. Nem igaz az, hogy nem félnek. Nem igaz az,' hogy nem ismerik az életveszedelem szorongatta- tó érzését. Nem igaz. az, hogy lent, a bánya hűvösében, sötétségében, rossz levegőjében ne'jutna eszükbe a nap melege, fényessége, a gyümölősöskertek illata. És mégis leszállnak. Leszállnak mindennap a bányába. Hogyis mondta Bakos János? — A veszélyt nem lehet megszokni. Csak el lehet felejtkezni róla -vagy nagyon erősen észben tartva, összeszorított fogakkal dolgozni .., Szöveg: Oravec János H V I ........ , W Éj szakai egy óra.' Az utolsó villamost bámészko- dás miatt elszalasztom. Hárman ültek talán csak benne vezetője megszűküilt szemmel, összepréselt szájjal indított. Megszokottan, beletör,ődötten ringott járművével. A lovas jutott eszembe róla, aki úgy üli nyergét, mintha abba született volna. Elzörgött. S utána a nép- telenné vált miskolci főutcán, rövid, éles, száraz csattanások hallatszottak. Nehéz kockakövek koccantak a sínekhez, dohogott egy aszfaltkeverő. A csapat — lehettek vagy húszán — a villamossínek között dolgozott, a pályatestet javította. Felszedik majd. újra rakják, betonozzák, aszfaltozzák a kövek közét. A nappali szakadásokat, lyukakat, ilyenkor kell és lehet, összeféred ni, befoltozni. Elment melletünk, figyeltem mozdulataikat, félszavaikat, intéseiket, amelyekből megértették egymást. Ahol kemény a munka, mindenhol így beszélnek. Az élő szervezet, a megfeszülő izmok oxigént követelnek. A mély nehéz, szusszanó lélegzetek nem engednek sokat beszélni. A másik mozdulatához idomult mozdulatok, moccanások, rezdülések maradnak csak meg. Kialvatlan, vörös, fáradt szemmel néztek vissza rám. Sejtem, mit gondolhattak ráérős lépteimre. * Az öregedő, kopasz féríi másfajta szemcsi’logással nézett rám, kisaszialkája — trónusa — mögül. Adta a cédulát, bekasszírozta a húszast, gyakorlott 1 pillantással mérte fel az eddig nem látott vendéget: mit is akarhat? Egy apró fej- csőválást, rosszallást is elrejtett talán. Nagv tapasztalata lehet már az ilyesmiben. Látszott rajta, „régi. motoros”.. Odabent egy zongorán, és dobon, „Boney M."-et játszanak. A „Babilon folyó” furcsán hat discó- hangszerelés nélkül, de ez most itt nem zavar senkit. Elszánt cánc folyik a parketten. Mellbevág a cigarettafüst, leülni sem tudok nincs hely. Nem csoda, ez az egyetlen éjszaka is nyitva tarló hely a bei varodban. A miskolci „pirosban” a valamikor égőszínű boxok. helyett, most már csak a tenyérnyi, kényelmetlen székek, asztalok vannak ígv biztos többen f,érnek. Álldogálok a falnak dűlve, mások is így csinálták. Némely asztal mellől néha, rámeraelődik egy-egy tekintet, azután tovább fut. Nem vagyok itt ismerős.., A kifestett, erősen szőke nő, sai okasztalnál ül. neki ez bizonyára a mindennapi éjszakai élete. Eres. vörösre lakkozott körmű kezével forgatta a talpastíoha- rat. szemeivel a semmibe mered. Néha felemeli fejét, körbemosölyog. Lassú szám következik, rögtön felkérik. Felemelkedik. partnerével elindul a parkett felé. Lépése bizonytalan. mintha karót nyelt volna; mozdulatai lassúak, kimértek. Átkarolja a férfi vállát, ráboru]. hallgatja az elsusogott szavakat. Néha bólogat, szól is valamit, aztán újra megjelenik tekintetébe a semmi, kifejeződése. A szám véget ér — „csüccs” —, mondják a zongora mellől. A hölgyet partnere az asztalhoz kíséri. leülnek, aztán a férfi fizet. Elindulnak. * ‘ Cserélődnek az emberek, végre jut egy szabad hely. A pincér energikus, himbái ■ ■ i... ., 1.1 Rajzoló Pethő János hisrzjza lódzó mozdulatokkal, üríti előlem a hamutartót, fogia fel az üres üvegeket. Míg hallgatja a rendelést, valahová mögém, az aitó fele néz. Ideges rángások jelzik a szeme körül, ma már valaki meglépett. Kendőjével futtában még libbent néhányat az asztal felett, aztán az örökre * beidegződött egyensúlyozással, elviszi a (álcát. Hozza a Pepsit. felbontja. nem tölt. Visszamegy a pulthoz félkönyék- kel. háttal nekitámaszkodik. Szeme a placcon. ha az ő asztalánál intenek, vagy szólnak újra elindul. Elhozza az üres üvegeket, fordulóban viszi vissza a telit. Számol, visszaad. Néha-néha megcsörren zsebében az aprópénz... Ritkulnak a vendégek, az ablak me1- lé áll, elhúzza a függönyt, irinéz az utcára • Sok h-.jnalt megérhetett már így. A zongora húrjaira rá-ri csapnak a kalapácsok, kezdődik újra a körforgás, i Mellettem egy srác úira ' körbepásztázza a tereoet. Nehézkesen feláll, körútra indul. Sorra megáll az asztaloknál. de mindenhol elutasítják. Visszaül helvé- re. szemében elkeseredés. Rendel még egy hosszú nyakút. & Három óra. Odakint lassan már világosodik, nem sok minden történt eddig. Fizetek. A kóla egy tízes. Az utcát mar a tejeskocsik iái iák. a bo’-ok előtt csikt ■ ogva fékeznek. Us-a- nak a rakodók, pillanatok alatt lekerül a meg'endest menni íség. A ládákból -e- héren néznek ki a teies- zacskék. Ébresztik a várost. Kivételes, eset? Meleg nyári éjszaka volt. Elhúz egy tolókocsi, a hajnali fények tükröződnek az aszfalton. Az ég mégis a gyárak feltol vörösük, erősebben. Ott a mai éiszaka 's megtermelték az adagokat, a salakot engedik le a bálnára Melege nem. de fénye elér idáig . .. Udvarcly József Az elkészült tankönyvek sok értéket és tapasztalatot ötvöztek, ezért méltán várható. hogy az iskolai gyakorlat során jól használható eszközzé válnak a tanítók és a gyerekek kezében. Az úi tankönyvek mondanivalójukban, tartalmukban és kiállításukban is korszerűbbek a régieknél. A napokban jutalomban részesítették a legjobb tan- könyvírókat. 1 Sws , ^^^■r^.^^.^r^r.icprmitXxaiiBnsEiagsaieíatsmtaBmaBEMaBa.- invvesBmampssatmcisaíBrti TAKATS GYULA ; S Empedoklesz? Folyt a láva és ültél alatta ... Emlékeid tüzes vadonába ez már nem az Etna ... Az isten kis palotája se az ... Tűz helyett fagyott bazalton el nem merülhetsz. Világ leikével igy sem egyesülhetsz ... * Föl se szállhatsz, mint Ö s Az a másik! Csupán magadra feszítve magad, mérhetsz világot teremtve itt a szárnyakat a nagy kráter fölé s zuhanva, mely tüzet fogott, szárnyad könnyű pernyéivel cicáznak hideg csillagok! í KERÉK IMRE ! Már közelít Szélütöíten koccan az alma. Mézsürü, sárga fény esöz. Fára, bokorra kiragasztja reklámplakátjait az ősz. Ülünk gyanútlanul. Szemedben I kilakoltatott madarak hangtalan sírása. Ijedten j megigazítod a hajad: semmi, csal: egy levél. Csapongva pillangóz homlokod felett. — Melegebb égtájra húzódna a lankadt szárnyú képzelet. Jönnek a dércsillagos éjek. Már közelít s majd egy napon ' ránkzúdul aj fehér ítélet, s tudod, hogy nem lesz irgalom. b sr ^ /v ^ ’ a n y aszs o rs
