Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
JE978. szeptember tj,, w&ómop fca^AK-MAGYAÍvűRl^AG 7 TSVft; CáóeWSr 'Pfr-íin tr Josi Jenő név alatt növelte jelent meg a Nyugat című folyóiratban — s ezzel egy alig huszonkét; éves fiatalember „becsületes kőműves napszámosból íróvá züllött”., A nagybányai születésű Tersánszky Józsi Jenő, ki idén, szeptember 12-én lenne kilencven esztendős. azért búit az ide- genesen csengő álnév mögé, mert így biztosabb közlést remélt. írói múlt egyáltalán nem áll mögötte —• a megjelenten kívül egyetlen írása volt .a zsebében 5 ricsajos évek annál inkább. Az iskolában a jóeszűek, de rosszul tanulók közé számított, az életre nem a padokban, inkább a Zazar- parti vegyes társaságban készülődött. Csavargók, himpellérek, kártyások, napszámosok sorsát ismerte meg már gyermekfővel —, s otthon ellenpontként ■— a viszonylagos polgári kényelmet. A maturáló Ter- sánszkyt viszont már egy anyagilag megroppant család küldte Budapestre, hogy a jegyzőgyakornok- ság tanulóévei után jogásszá képezze magát az egyetemen. A tandíjpénz elillant, jött a kőművesi segédmunka — s azután, pénzmagot szerzendő, az első novella. íróvá ültetését számtalanszor megírta Tersánszky Józsi Jenő, mindig hangsúlyozva: „a nagyrabe- csült irodalom nem gyanúsíthat engem, hogy én őt pályámnak mindenek fölött választottam”. A „véletlen. külső kényszer” indította el tehát — Tersánszky szerint — a hat évtizedre nyúló írói működést. melyet indulásakor — úgymond — az édes jó atya, Tersánszky Jakab minősített a „legigazságosabban és legtárgyilago- sabban”: — „Nahát, ez is lehet aztán egy szép sajtószerv. ahol a te marhaságodat közlik.” Már a pálya kezdetén adva van minden — az író egyéniségében, sorsában, ismereteiben, a föllépés különösségében —. hogy Tersánszky személye és , írói munkálkodása az anekdoták és legendák füstiébe vesszen, s hogy az ő alakját folytonosan összecseréljék — olvasók, kritikusok — a teremtett alakokkal. A Tersánszkyt oly kitűnően értő és elemző Illés Endre mutat rá több szép esszéjében is: írót a hőssel összecserélni vétek; Tersánszky — nem Kakuk Marci. Mert igaz ugyan, hogy a toll e csínytevő -mestere a ' saját éleiének egyes epizódjait, s főleg gazdag tapasztalatát, emberismeretét viszi a novellákba, regényekbe — elsősorban legnagyobb alkotásába, a Kakuk Morei-sorozatba —. de a teremtett világban már ott a távlat, a kritika is. Tersánszky a kiszorítottak, a peremen élők, a megalázottak és megszo- morítottak írója volt: „a keményített ingmelles társadalomból” kivetett-kihul- lott természeti embereké. Értük szólt, az ő erkölcsi igazukat védte-monrita —, de nem kritika, nem fenntartás nélkül. Munkásságából hat-nyolc regény emelkedik ki legmagasabb csúcsként, s ezekben a társadalom képmutató morálja. és a társadalmon kívül élők ösztönös erkölcsisége, öntudatlan tisztessége ütközik meg. Nem folttalanul ■— de a társadalomhoz képest mégis erényesen, tisztán él a Viszontlátásra. drága __ Nelája, A két z öld ász hamiskártyás Buzikán Mátyása, s elsősorban persze a Kakuk Marci. Ám Tersánszkyból nem hiányzik az a szemléleti erő, amely a leegyszerűsített, „csavargó-párti” társadalomkritikát árnyaltabb, gazdagabb társadalómkép- pé emeli: látja és láttatja ő azt- is, hogy a társadalomból kiszorultak — ha viszonylagos erkölcsi fölényük kétségtelen is — maguk is kárhoztathatok sorsuk alakulásáért. A sodródás, a tehetetlenség, a gyávaság, az élvhajhászás, a lustaság — a közhiedelemmel ellentétben — nem csillognak dicsfényben Ter- sánszkynál. Állítja azt, hogy erkölcsösebb, ha a vetett filléreken élő koldus henyél, mint ha a sokakat koldusbotra juttató gyáros vagy bankár, állítja, hogy szent' dolog, ha — mégoly szalmaláng-életű — őszinte érzelmeinek engedve kedvesévé lesz a lány, de erkölcstelen, ha — vágyát álszentül takargatva — férfira vadászik az élveteg polgárasszony; — de tagadja, hogy maga a restség vagy a puszta élvezetkeresés értékkel bírna. Tersánszky Józsi Jenő rendkívül gazdag életművet hagyott az utókorra. Az említetteken kívül A margaréta s dal, a Legenda a nyúlpaprikásról, az Egy ceruza története nem avuló értékek 1—, de legalább két tucatnyi novellája és kötetnyi emlékezése is a század magyar irodalmának java termésében kér helyet. A Nagy árnyakról bizalmasan emlékezéssorozatával például új és új adalékokat szolgáltatott. Babits. Móricz, Osvát, József Attila és mások teljesebb megismeréséhez. Különösen élményszámba megy Ady alakjának fölidézése (a költő egyébként Tersánszky első regényének ünneplő méltatója volt). Az ünneplés mindig túlzottan nagy szavakra sarkall. Tersánszky Józsi Jenő alighanem maga tiltakozna, ha a legnagyobbnak akarnánk most kikiáltani őt_ Tarján Tamás Á történet régi. Szereplői éltek. Fő_ hőséről többen is írtak már, saját néven is, álnéven is. Szóval, kulcstörténetet kapnak itt... ■ Behemóth Károly újságíró, író, közíró, társadalomtudós volt. Óriási, hájas termetére még külön lötyögő ruhákat szabatott. Vagy inkább vett készen. Mert Behemóth nemcsak szegény ördög maradt világéletében, hanem rettentő könnyelmű fráter is. Szerette az eszem- iszomot, a szoknyát, a kártyát... Amivel azonban népszerűséget vagy hát hírhedtséget vívott ki magának Behemóth, az nyers ötletessége, vad tréfái, csú- fondáros modora volt. Hát egy időt egy nagyobb vidéki városban újságíróskodott. Ott elválhatat- lan pajtásának csípte fel Sóska Károly kartársát és druszáját. Sóska, ez a nyápic emberke úgy fös- tött Behemóth mellett, mint a bika mellett. a bodri kutya. A hasonlat viselkedésükre is illett. Behemóth lomhán mozgott, nagyokat hallgatott. Sóska örökké szájaskodott, handabandázott, ágált, ugrált, A gyilok, a kard, sőt a revolver sem tudjajeltüntetni, vagy kiegyenlíteni! azt a felsőbbséget, amit a termet ad a nagy embernek a kicsivel szemben. Azért akad a kicsi emberek között sokkal több hetvenkedő, nyugtalan jellemű. Ez a Sóska Károly például rendszeresen untatta és bosszantotta Behemóth druszáját félig kitalált vagy elferdített kalandjaival, amik keretében kegyetlenül megleckéztette, elugyabugyált neki kellemetlen alakokat. Nos, egy nap ott haladt Behemóth Sóskával a város úgynevezett Templom utcáján. Ennek sarkán állt az újságírók egyesületét rejtő épület. Az utca túloldalán pedig az Ipartestület háza. Előzőleg esett az eső. A keskeny járdáról a járókelőnek a kocsiút tekintélyes sarába kell lelépni, ha leszorul róla. Az Ipartestületből éppen a húsiparosok küldöttsége nyomul kifelé valami ülésről. Erről a foglalkozási ágról aztán éppen nem lehet állítani azt. hogy csupa csimpiszli alak a művelője. Amint a kis Sóska távolabbról észreTersánszky J. Jenő: legvédlek veszi a derék henteseket, mészárosokat a járdán, elfutja agyát szokott ungor- kodhatnékja. Azt mondja Behemóthnak: — No nézd, ezt a sok randa hurka- metélőt. Mind úgy halad a járdán,- akár az utca, a város, a megye, az ország övéi; volna. Ez jellemzi a közállapotokat igazán ... Én a minap, egy ily fen dögnek, aki nem tért ki nekem... — Csatt! — bódult rá Behemóth Sóskára: — Ne folytasd! Nekem is begyemben vannak ezek a pofák. Ha akarod, megleckéztetjük őket. — Hogyan? — hebegi erre Sóska. Merthái meghűlt benne a vér annak elképzelésére, hogy nemcsak üres fenyegetés marad ezúttal élete fő vágyálma, hogy diadalmasan szerepeljen valóban egy komoly összetűzésben. — Ide fülelj! — bömböli Behemóth: — Előre megyés megvárod: tisztességesen utat engednek-e neked a járdán ezek a gaz hentesek? Ha igen? Rendben van! Ha nem? Akkor az elsőnek döfjél egy olyat könyököddel a potrohúba. hogy., nyekkenjen! A többitől ne szurkolj! Itt vagyok én! . Megyek utánad. és úgy a falhoz kenem az egész bandát, hogy ... — Jó! — rebegi erre Sóska. — De minek nem tartunk együtt? Minek menjek én előre? — Marha! — korholja Behemóth. — Hát ha engem a bivaly alakommal ve-, led látnak, akkor biztos, hogy kitérnek.. . Hát mégy? Vagy nem? Már itt vannak az orrunk előtt rögtön ... Sóska sy.pudozik, remeg. De leküzdi szívdobaját, szepegését, és halálra szántán rohan előre.,. Amint odaér, közvetlen a húsiparo- sokhoz, hát az első pár közülük nagy tárgyalásban van éppen, és észre sem veszi a kis szöcske emberkét maga előtt. Sóska tehát nagyot lélegzik, és könyökét előrefeszítve ront neki a járda közepén az egyik húsiparos pocakjának. — Maguké ez a járda? — makogja harciasán. A húsiparos, véletlen a legügyesebb nagy vágó. Hozzá van szokva a tagló gyors kezeléséhez. A képén még ott az ámulat, hogy: ilyen pukkancs mert a hasába döfni. De óriási mancsa mar csap is a Sóska fejéhez. Szegény Sóska! Mint rongybábu nyaktik össze és rogy oda a fal tövébe, és bámul hülyén a levegőbe ... A húsiparosok lassan, röhögve vonulnak el mellette. De hát hol van a derékhad? Hol a mentő kar? Hol a segítség? Hol van a megtorlás? Hol van Behemóth? Behemóth a bajtársiasság örök gyalázatára végignézte Sóska leütését, és nemhogy egy tapodtat tenne támogatására. de röhögni kezd, akár a húsiparosok. és elhúzódik a sarok mögé... Rettenetes! Szegény Sóska fellapász- kodik. Keresi Behemóthot. Nincs sehol. .Hát sárosán, sántikálva, kábult fővel, vérző orral fülhatol az újságiróegyletbe. Ott, képzelhetni, micsoda vad, micsoda vért forraló szónoklatot tart az esetről . . . Amikor éppen a végszónál tart, berobog a klubba Behemóth. Általános felháborodás fogad ia. Maga* az elnök kéri számon lovagin!lan, kai - társiatlan eljárását Behemóthtól, amit Sóskával szemben, a testület szégyenére tanúsított. Behemóth azonban nyugodtan legyint, és hirtelen {komoly képet ölt, hogy a következő beszédet tartsa: — Tévedés! Sóska Károly nekem hálával tartozik cselekedetemért és tőletek sem illet gáncs érette. Nem vet létek-e észre, hogy ez afc ember tűrhetetlenül tele egészségielén és oktalan gyilkol ódási hajlamokkal? Elhatároztam, hogy kigyógyítom ebből. Remélem, használt a gyógymód, és nem fog visz- szaesni. Leiki orvosának tekinthet engem, valamint a nagyvágót testi orvosának ... Ne vitatkozzatok! Inkább adjon valamelylktek öt koronát, hogy beülhessek az alsósba, mert Sóskától egyelőre nem kérhetek ... Íme a történet! Arany ha látná! A tiszta rímeket faragó, múlton elmerengő. jó öreg Arany János! Ott a Margitszigeten. az oly szeretett tölgyei alatt sem igen láthatott ily csudás fateremtményt ! De ha már ő nem lehet, legalább a verssorai lennének itt! Mondjuk azon a betonoszlopon, amelyik ma már csak sejteti: egykoron információkat Őrzött az idezarándoklólmak. A tölgyek alatt / Szeretek pihenni. / Hova einem hat / Város zaja semmi. / Zöld lomb közein / „Áttörve” az égbolt / S a rét mezein / Vegyül árny- és fénvfoH. / Itt együtt van minden. A nyugalom, a csend, az áttört égbolt, a rét mezeje,- az ősz árny- és fényfoltja.-xMolnár Jolán, zilizi tanító néni'mondja: — Járnak ide mindenfelől. Még brigádok is. Régebben, amikor még több bányász volt Zilizen, a bányásznapot mindig ott ünnepelték meg ... Mi is minden esztendőben kimegyünk a gyerekekkel, 's megtartjuk az öreg fa születésnapját. Büszkék vagyunk rá. Ez a fa, pontosabban a híre az, ami Ziliz község nevét túlröpíti a falu határán. * Zilizen, a községben egyetlen útbaigazító táblácskával nem találkozunk. Szerencsére a Pást oldal óriása messziről integet. A Petőfi Sándor utcában még elmegy a gépkocsi. de a Nagy-gödrön kifelé már jobb gyalog menni. Mögöttünk és alattunk a falu, előttünk és fölöttünk az ezeréves tölgy. Körbejárjuk, vizsgálgatjuk. nézegetjük törzsét, lombkoronáját. derékvastagságú ágait. Mindezt kellő áhítattal tesszük. A percek múlásával sem szűnik elfogódottságunk. alázatunk. Öt hosszúkarú ember kellene! Akkor talán át tudnánk ölelni a törzsét. A törzsét, amit a kéreg mint durva vakolat takar be. A törzset, ami egy óriási lombkoronát emel a vállai fölé. Így együtt törzs és lombkorona kelet felé hajlik. Mint Csontváry vízhordó asszonyai... Arany. Csontváry ... egy fa kapcsán ugyan ki jön még elő a magyar kultúrtörténetből? II. Rákóczi Ferenc. Hallgassuk csak mit mond az erdész felesége, Eridéi Károlyné: — Rákóczi ehhez a fához kötötte annak idején a lovát . .. Amikor lefelé jövünk, .újra es újra megállunk, visszafordulunk. Nem köny- nyü betelni az óriás, egészséges lombozattal. S persze a színekkel sem! A tölgyfaleyél zöldjébe itt is. ott is belebámult már az ősz. Ahány helyen, annyiféle színárnyalattal. Szép lehet itt a-lombhullás! Talán csak tavasszal a rügyek pattanása szebb ennél. Jövő tavaszon ugyan megindul-e a nedvkerin- gés. s marad-e az ezeréves folytonossága?-XMáskülönben ezt a Ra- kóczi-esetet Molnár Jolán tanító néni is említi: — Amikor Rákóczi a krasznok vajdai urasagio Sárospatak felé tartott, állítólag a tölgy aiatt megpihent. — Tulajdonképpen hány éves ez a fa? S mióta természetvédelmi érték? — Huszonhét évvel ezelőtt, amikor Zilizre kerültem tanítani, akkor en nek a fának még nem voh ilyen jelentősége. Akkor z Pást ligetes terület volt több hatalmas fát is tamil ott az ember. Amikor - eze két kivágták, és a tölgy egyedül maradt, akkoi egyik napitól a másikrs felfedezték. Először öi- százévesnek mondták, aztán hétszázévesnek. Állítólag szakemberek vizsgál Iák meg. Most már ezeréves fának emlegetik. — Kellene oda valami ismertető tábla! — Egyidőben körül voll kerítve, de azt valaki le rombolta. Most' a tábla sincs ott? Tavaly amikor kint jártunk a gyerekekkel, még ott volt...-X— Hány éve él Zilizen — Amióta megszülettem Hatvanöt éve. — S a tölgyről mit tud ,— Hát hogy az a rés; valamikor sűrű erdősét volt. Egészen a faluig nyúl le. Még farkas is volt benne. Nem tudom igaz-e, ál lítolag ep"szer a farkas ; faluba is bejött és egy Kondrák nevű ember udvarából kilopta a bölcsőbe kitett gyereket,.. Nekem mindezt Gyű- ricskó József né. Sebök Julianna meséli. A nem sok kai fiatalabb Kotlát}i Bertalan már a közelmftUró beszél: — öt-hat esztendeje lehet. hogy valaki belegyújtott a tölgybe. Biztosan — legalább is én úgy gondo lom —, a méheket akarta belőle kifüstölni,-XRövid időre jöttünk Zilizre, csupán percekre mentünk fel hozzad, nagy fa Ha ember volnál tölgy, azt mondanám: beköszönni. De mert tölgy vagy. úgy fogalmazok: tisztelegni. Tisztelegni a természet emlékművénél. S mint minden emlékmű. te is élményt adtál. Bár mi voltaképpen hozni akartunk, mégis vittünk, vihettünk. A látványon túl filozofáló ked- vet. természet tiszteletei sok-sok magunkban, magunknak megfogalmazott talán soha meg nem válaszolt kérdést Köszönet neked tölgy (vagy ahogv a szomszédaid, a zilizi emberek neveznek: hagy tölgy, öreg tölgy). Köszö net neked ezeréves! Hajdú Imre Fotó: Laczó József „A tölgyek alatt oly otthonos itten!...” (Arany) lersánszky születésnapjára • 1 i • * • * A Tisztelgés a természet emSÉÉél
