Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
197S. szeptember 17., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 „ Kerékasztal beszélgetés a szerencsi járásban Ha az aratá? nehéz időszak a mezőgazdaságban, az őszi betakarítás — még nehezebb. Az időjárás az idén nem volt kegyes aratás idején sem, az őszi betakarítás menetébe meg minden évben beleszólhat, hát még az idén, amikor mintegy három hetet késik a termények érése? Nehéz időszak, sok munka vár a mezőgazdaságban dolgozókra. Hogyan készültek fel, miképp oldják majd meg a rengeteg feladatot a munka dandárjában, — s hogyan segítenek ebben a termelőszövetkezeti pártszervezetek? Erre kerestünk választ azon a kerekasztal beszélgetésen, amelyen a szerencsi járás tsz- einek párttitkárai és a járási pártbizottság első titkára vett részt. Beszélgetőpartnereink: Imri Gyula, a szerencsi járási pártbizottság első titkára, B. Kovács István, Monok és Golop községi és termelőszövetkezeti pártalapszervezete vezetőségének titkáfa, Répást János, Megyaszó termelőszövetkezeti pártalapszervezet vezetőségének titkára, Veres Sándor, Taktahar- kány és Tiszalúc egyesült termelőszövetkezete pártvezetőségének titkára, Motlcó Imre, Prügy és Taktakenéz termelőszövetkezeti pártvezetőségének titkára. A gazdasági és politikai munkának sajátos egybeforrottsága van. Mivel a gazdasági munka politikai jelentőségű, valójában a gazdasági és politikai vezetők munkája ösz- szeforrott kell hogy legyen. A gazdasági vezetők politikai feladatokat oldanak meg a gazdasági munka eszközeivel, a politikai ve. zetők a gazdasági feladatokra mozgósítanak a politikai, a pártmunka eszközeivel. Milyen erősek a termelőszövetkezeti párt- alapszerv'ezetek, milyen tekintélye van a munkahelyeken a kommunistáknak? B. Kovács István: — Az alapszervezet, a vezetőség és titkár tekintélyét a rendszeresen végzett és jó munka, a jó pártélet teremti meg. A politikai munkásnak természetszerűleg pontosan kell ismernie a gazdasági teendőket, az alapszervezet is akkor tud megfelelően dolgozni, ha a munkatervében konkrét feladatok szerepelnek, ame- Ij’ek adott pillanatban a legfontosabbak. A mi helyzetünk sajátos, — községi és tsz- alapszervezet együtt van —, így a pártcsoportok irányításán keresztül valósul meg a termelőszövetkezetben pártmunkánk. Olyan önállóságot kell teremtenünk pártcsoportja- ink munkájában, hogy azok saját munkaterületükön ütőképes csapatként, a helyi viszonyokat ismerve, a feladatokat kézben tartva dolgozzanak. Ezt egy példával világítom meg: pártcsoportvezetői értekezletet tartottunk a minap, amelyen megvitattuk az őszi munkák kampánytervét. Utána a tsz-1 pártcsoportvezetők a szocialista brigádokkal beszélték meg a „testreszabott” feladatokat, a mozgósítás mikéntjét. Nem tudom, másutt' hogyan csinálják, a mi vezetőségünk szigorúan tartja magát a munkamegosztás elvéhez, olyannyira, hogy a vezetőség minden tagjának „heti programja” van. Motká Imre: — A kollektív munkán kívül a párttagok személyes presztízsét emelném ki. Aki jól dolgozik, annak van tekintélye is. A mi falunkban feltétlen megvan a rangja a párttagságnak. Egy-egy pártvezetőségi ülés, taggyűlés után az utcán is megszólítják az embert: „Na, mit döntöttetek?” Azért azt hozzá »kell tennem: köny- nyebb dolga van ott' a pártvezetőségnek, a titkárnak, ahol szakértő kézzel végzi a gazdasági vezetés a munkát. Veres Sándor: •— Két községet foglal magába a tsz-ünk. Két helyről tevődik össze a párttagság is. Azt a megoldást választottuk, hogy hol egvik, hol másik községben tartjuk a taggyűlést. Ez persze csak formának tűnik, de tartalmi szempontból is van jelentősége. Csakúgy mint annak, hogy a párt- csoportoknak külön fe^xdattervük van. Külön beszéljük meg a tennivalókat, például az állattenyésztőkkel, meg külön a más munkakörben dolgozókkal. Fontosnak tartjuk, hogy kevés szóból js megértsük egymást, dologidőben ne raboljuk a perceket se feleslegesen. Imri Gyula: — A féléves munkatervekből is kiviláglott, hogy, a járás majd minden tsz.-ében a munka- és üzemszervezés gondjaival foglalkozik legtöbbet az a'aoszervezet. Nagyon helyesen, mert ez most a legfontosabb kérdés. Amit viszont talán szegénységből nem mondtak el a titkár elvtársak: a nolitikai munka mellett nagyon sokszor be- fakényszerülnek az operatív gazdasági mun. kába is. Hogy jó-e,' vagy rossz? Jó. ha azt tekintjük, hogy a politikai munkások szakterületüknek is avatott ismerői, segítői. C"ak ez ne menjen a nolibkai munka rovására. Jó, ha egy párttitkár ajkatrészügvben meg-' keresi a gvárt5 üzem párttitkárát, de nem jó. ha ebből rendszert csinálnak... A párttitkár ne vesszen el a napi tennivalók gondjában, ne kényszerüljön a gazdasági vezetők helyet^ dolgozni. Legyen a vezetőség és az alapszervezet a mozgatórugója mindennek — a politikai munka módszereivel. Ehhez pedig a szervezeti élet javítását látom elsőrendű, feladatnak: a taggyűléseken lehetőleg mindenki legyen ott. mindenki mondja el véleményét, s mindenki kénvisgUei munkahelyi környezetében a vezetőség és a taggyűlés állásfoglalását. Ez hozza meg az ösz- szeforrottságot, az egységet a cselekvésben, s ez ad igazi tekintélyt is. A pártalapszervezet akkor válik munkahelyének motorjává, ha a politikai eszközeivel a pártonkívülieket is mozgósítja, ha megvan a vonzása, „holdudvara” a párton- kíviili, közéleti hajlamú emperek körében is. Ez az alapja a tudatos pártépítésnek is. Veres Sándor: — A közéletben aktív emberek útja vezet a párthoz. Nálunk megvan a pártonkívüliek tekintélye is és természetes folyamatnak tekintik, hogy a nevelőmunka lezárulásával párttagok lesznek. Motkó Imre: — Hogy természetesnek tartják-e vagy nem, azon is múiy<, hogy minden párttag tiszteletre méltó legyén munkájában is, magánéletében is. Nem akarok példaképet mondani, de valami hasonló fogalom fejezi ki ezt igazán. A falu, a falusi munkahely zárt közösség, az emberek jobban ismerik és figyelik egymást. Már említettem példát a kommunisták tekintélyével kapcsolatban. Van és vigyázni kell rá, hogy megtartsuk. A kommunista szónak hitelt mindenki csak egész életével tud adni. B. Kovács István: — Az alapszervezet vonzása ... Ha összeírnánk, biztos találnánk a faluban vagy 60—70 embert, akinek vagy marxista esti egyetemi — vagy marxista középiskolai végzettsége van. És nem mindegyik párttag. Az agrárértelmiség helyzete például: ha nem kéri felvételét az egyetemen, főiskolán, akkor évek telnek, mire munkahelyén párttag lesz — mert- meg kell ismernünk, mert sorrendet kell tartanunk a pártépítésben. De nem mondhatunk le politikai aktivitásukról, tudásuk frissen tartásáról, tettrekészségükről. Velük foglalkozni, őket a politikai munkába bevonni — kötelességünk. Jó, hogy a járásban több helyütt szerveznek marxista vitaklubokat számukra, nekünk is ezt kell megoldanunk. Vonzáskörünkben kell tartanunk őket addig is, míg párttaggá nem válnak. Eépási János: — Gyakran úgy érzi az ember, hogy mintát vesznek a kommunisták magatartásáról, stílusáról. Nagy felelsősség ez. Jöttek olyan panasszal az alapszervezet vezetőségéhez, hogy némelyik középszintű vezető „elvágólag” tárgyal az emberekkel, magyarul: rövid utasításokat ad, mint aki azt gondolja, az a tekintély, ha nem beszélnek „vissza” emberei. Nem egy közülük persze nem párttag — mégis úgy véltük, nekünk kell vele beszélni. Elmondtuk, hogy az embereket nem utasítgatni keli, ha. nem a kötelességre is megfelelően kell figyelmeztetni, a nehéz munka elvégzésére is hatásosabb emberi szóval ösztökélni. Ez most, amikor nem könnyű napoknak nézünk elébe, nagyon fontos. Az emberek sokat fognak dolgozni, hajt mindenkit az idő, s vigyázni kell, le ne győzzön senkit a fáradtság. Arra azért büszkék vagyunk, hogy a kommunisták stílusa — szerény akarok lenni — kezd tért hódítani, kezd mércévé válni... A személyes agitáció a pártmunka fontos eszköze. A munka, a munkaverseny szervezése során de sokszor szükség van rá! Mire ösztönöz az alapszervezet, és személy szerint a titkár, ezekben a napokban? Iiépási János: — Éppen a munkaverseny szervezésére, pontosabban: az idén alakult bx-igádok erősítésére fordítjuk a legnagyobb gondot, ha kell, személyes beszélgetéssel is irányítva őket. Fontos, hogy a munkaversenynek ez a formája tért hódítson, s ehhez az első lépések sikere döntő. B. Kovács István: — Az időjárás kedvezőtlen volt, sokszor dolgoztunk gépek helyett kézzel, s ezt természetesen másképpen kellett megfizetni. Magyarul: túlléptük a bél-alapot. Éz nem mehet így tovább, még akkor sem, ha az őszi betakarításhoz is olyan helyzetbe jutunk, hogy a tervezettnél nagyobb lesz a kézi munka aránya. Arra kell az embereket agitálnunk, hogy lássák be: szeretnénk év végén is annyit osztani, hogy mindenki elégedett legyen ... Veres Sándor: — Tavaly 11 brigádunk alakult, s ez évre „maradt” 7. A csökkenés oka az volt, hogy a szakvezetés nem figyelt oda, nem segítettek az éves tervet lebontva, a munkát elosztva teljesíthető feladatot megjelölni. Egyenesebb volt ezt megmondani, s a brigádokat „feloszlatni”, mint felemás értékeléssel azok eredményét is kisebbíteni, akik valóban sikeresen dolgoztak. De ezen túlmenően: újból kell az erőket szervezni, s a szakvezetést hibájának kijavítására ösztökélni. Motkó Imre: — Egy jó példával agitálok: milyen erő a brigádhoz tartozás! Négy kom- bájnosunk volt 920 hektár gabona leai-atásá- hoz, három kitűnő géppel, egyikük pedig ré_ givel dolgozott. Megegyeztek, hogy ki-ki tegye dolgát becsülettel, lehetősége szerint. De mert valaki balszerencsés, hogy gyengébb teljesítményű géppel dolgozik, hátrány ne érje: megegyeztek, hogy egyenlően osztják el a munkáért járó bért. íme, a brig'ádmoz- galom az emebrekből kihozza a legnemesebbet! Jó ezt tudatosítani újabb erőpróba előtt. Imri Gyula: — Én arra tudom — ari-a kell — agitálni a jáx-ás valamennyi mezőgazdasági üzemének titkárát, pártveztősé- gét, hogy a napi feladatok helyes felismerésével támogassák a gazdasági vezetőket. Es készítsék fel a helytállásra a nagy munkák időszaka előtt az embereket, párttagokat és pártonkívülieket. Szőlic Mária Két p-vel írják, eggyel mondják (2.) ifi n C5TC r.* 3? 'v ß*tk /f? E7*5 jjfSK BM 55^£illt é liSlil ÉS il| ilfilliií Krisíon Nándor tanácselnök léniákkal küszködnek. Pedig épül néhány családi ház most is. Szép is, korszerű is, mint például a 23 éves Bódi Gyuláé, aki Ózdon dolgozik kemencekőművesként. Ö azt mondja, szereti ezt a vidéket, pedig nem idevalósi. Itt akai-ja leélni az életét... És vajon hányán ragad-' nak majd meg a szülőföldön a legifjabb nemzedékből, akik iskolabusszal járnak a borsodbótai körzeti iskolába, amely városi szintű, ahol Kossuth Lajos igazgató vezetésével kitűnő nevelők és tanárok foglalkoznak velük?... Az iskolaigazgató szerint az uppo- nyi gyerekek egyáltalán nem elmaradott kis falu kis állampolgárai. Látszik ez a ruházatukon, gondozoltságu- kon és az iskolai előmenetelükön is. Ez a vidék. így Uppony sem életképtelen — mondotta a járási hivatal vezetője. — Dolgos, szorgalmas, takarékos, többségükben szülőföldjükhöz hű emberek élnek itt, akik megérdemlik, az illetékesek figyelmét. Szöveg: Oravec János Kép: Mizerák István kosságának a kérését, a helyi és a járási elöljáróság ezzel kapcsolatos eddigi javaslatainak felülvizsgálatát: Mert me toldást biztosan lehet találni — elsősorban a kenyér- keresők érdekében! — úgy, hog r a környezet, a víz tisztasága se szenvedjen kárt. Mert tény, hogy a Lázbéi-ci- viztároló több mint százezer ember ivóvizéről gondosko.k, de Upponyban is laknak több mint hatszázan ... És ha egy településről, akár egy kis faluról, már egy közösség igényéről van szó, és akkor nem mindig a számók nagysága a fontos ... — Erre már oda kell figyelni! — mondotta többek között dr. Vodilla Barna, a jái'ási hivatal vezetője. — Mint ahogy arra is, hogy a kisközségek, mint Uppony is, csak úgy maradhatnak fenn, ha a tanácsi szervek,' az illetékes közlekedési és ke- reskedelmi vállalatok mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ott élő lakos -űg ne. kívánkozzon el onnan. Igen fontos feladatunk a lehetőségekhez és az igényekhez mérten az áruellátás. a közlekedés, az egészségügyi ellátás szüntelen javítása, és meg kell teremtenünk elsősorban a fiatalok részére a kulturálódási, a szórakozási és a sportlehetőségeket. E helyes célkitűzéssel és törekvéssel az élet ezen a vidéken némiképp vitatkozik. A faluban például' éppen azt rebesgetik, hogy a most még vegyesboltok nemsokára csak élelmiszert fog. nak árulni és semmi mást. És akkor még többet kell utazgatni, . bármilyen apróságért, még az idős, az öreg embereknek is. Nincs minden rendben az autóbuszközlekedéssel sem. A helyi tanács elnöke új buszfordulóról beszélt, amit megépítettek, de nem minden járat teszi meg addig a plusz egy kilométert, holott a községnek ezen a részén szintén sokan laknak. És a menetrenddel is tudnának egy- ben-másban vitatkozni. Az idősebbek ai'ra panaszkodnak, hogy egyre nehezebb lesz megművelni a háztájit, hiszen már alig van lovas fogat a faluban, a tsz-központ pedig messze van. Néhányan, a középko- rúak közül, akik építkeznének, szintén szállítási probUppony, a Lázbérci-víztá- roló megépítése előtt sem volt valami nagyfogalmú helység. A tároló és a hozzá tartozó, szigorú szabályokkal működő tájvédelmi körzet azonban egyik főközlekedési útját zárja el. Innen már nem lehet tovább menni. Sorompó zárja el az utat, így nem ritkán „isten háta mögötti”-ként szokták emlegetni. A lezárt úton — amely az erdészet kezelésében van — csak a „gazda” gépjárművei közlekednek, illetve — ahogy mondták — a kenyeres kocsit szokták átengedni Dédes- tapolcsányból. Bódi Gyula épülő háza ajtajában — Képzelje el — panaszolta egy fiatalasszony —, hogy néhány filléres gyógyszerért sürgős esetben is Ózdra kell utazni a patikába, ami 15 forintos költséget jelent, és időpazarlást, holott a dédesi patika ide néhány kilométerre van csak. De nemcsak ezért, hanem sok minden másért utazni kell, ami a két kis boltban nem kapható. Pedig ott sok minden nem kapható. Ez pedig különösen az idős embereknek okoz nagy megterhe- ést, a nyugdíjhoz mérten kiadást, fái’adságos utazást. Ennél talán még indokoltabb azoknak a mindennap munkába utazóknak az elégedetlensége, akik kenyérkeresetükért kénytelenek nagyobb kerülővel munkahelyükre utazni. Több mint fél évtizede nem múlott itt el falugyűlés, hogy a lakosság ne kérte volna ■— s most se kérné! —, a szigorú zárlat feloldását. Tudjuk nagyon jól, hogy a Lázbérci-víztároló környékének tisztaságára szigorúan ügyelni kell. A község és a járás vezetői az elmúlt években több — közöttük kompromisszumos — megoldást is javasoltak, és kérték Uppony — de a másik község, Borsodbóta — lakosságának érdekében is a víztároló. a tájvédelmi körzet gazdáitól, de azok minden — akár a legkisebb „forgalomengedélytől” az említett útszakaszon mereven elzárkóznak. Lehetne most azon filozofálgatni. hogy tehetünk-e jót az egyik kezünkkel — lásd víztározó — úgy, hogy a másikkal egy községnek csak rosszat, gondot, problémát okozzunk. Nem sok értelme lenne. A környezetvédelem, szigorú előírásaival szemben nem lehet és nem is kell vitatkozni. De az engedtessék meg. hogy tolmácsoljuk Uppony — de Borsodbóta — laKossuth Lajos igazgató elsőoszíályos upponyi gyerekekkel. J x
