Észak-Magyarország, 1978. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-16 / 219. szám

£S2ÁK-SV3AGYARQRS2Á3 4 T978. sicptembor 16,, szombat Az elefánt Amikor Szálkái Sándor új szatirikus filmkomédiáját az idei veszprémi tévétalál­kozó keretében először be­mutatták a Veszprémi Álla­mi Gazdaság dolgozóinak, a vetítést követő beszélgetés során egy fiatal gazdasági dolgozó így kezdte felszóla­lását: — Nem tudom, jól lá­tom-e a dolgokat, de ez a film nem az elefántról szól, ebben van valami 'politikai gondolat is. Nem tévedett a felszólaló, a Messinger István és a ren­dező Szálkái írta Az elefánt valóban nem az elefántról szól, még ha a maga testi valóságában jelen is van a .Jumbó nevű derék állat, s minden bonyodalom valójá­ban körötte adódik. Szálkái több kisfilmjével bizonyí­totta már eddig, hogy rop­pant érzékeny a társadalmi fonákságokra, a különböző emberi közösségeken belüli oktalan feszültségekre, s mindezeket a szatíra görbe tükrében úgy tudja felmu­tatni, hogy még első inger­ként' kacagunk a látott, ne­vetésre ingerlő jelenségen, de már gondolkodunk is, megérezzük az elvillanó képsor mögötti jelentést, ma­gunkba is nézünk, s környe­zetünket is vizsgáljuk. ★ Az elefánt is erre készteti a nézőt. A felszíni cselek­mény is roppant szórakoz­tató. Az öreg állatkerti őrt elhelyezik az elefánt mellől a rovarházba, holott neki az a mindene, hogy ezzel a ha­talmas állattal lehet. De el kell mennie, mert a helyét a felsőbbség odaígérte valaki másnak, aki a tanácsnál egy másik valakivel van kapcso_ latban, s ennek a tanácsi va­lakinek a pártfogására meg szükség lenne valamilyen, magántermészetű ügyben. Ez idáig tiszta képlet, mond­hatni, mindennapos ügy. Am az elmozdított öreg állat- ápoló bosszút áll: lemosha- tatlan festékkel feliratokat fest az elefánt mindkét ol­dalára, igy az állatot nem lehet sem a közönség elé vinni, sem pedig a vidéki állatkertbe látogató nemzet­közi zoológus delegációnak bemutatni. A tettes utáni nyomozás — HŰJE AZ IGAZGATÓ feliratot kell mindenkinek írni, így j-vel, mert az állaton is így lát­ható —, az öreg őr kien­geszteléséért folyó alkudo­zás, az állat dugdosása a nyilvánosság elől, a festék Oldószere utáni hajsza tölti ki a film fordulatait mind­addig, amíg a vidéki kis ál­latkert igazgatója megbom­lott idegekkel szónokol a ketrecek előtt, de csak az állatok hallják. A roppant fordulatos, mu­latságos történet azonban sokkal több egyszerű szóra­koztatásnál. Szinte tucatnyi olyan társadalmi témát érint és tár fel mélyebben, vagy csak rámutatva, amelyekkel sajnálatosan sokfelé talál­kozhatunk. A magánérdek­ből történt munkaköri vál­toztatás; a kis intézmény igazgatója egyáltalán nem Ismeri beosztottjait, mond­ván, a személyzeti munka nem az ő munkaköre, a hi­vatalnoki fontoskodás — például az írásszakértő jele­neteiben —, az állatkerti alkalmazottak egymás közti kapcsolatai, az igazgató talp- nyaló görnyedése felfelé, mindmegannyi olyan jelen­ség, amely nemcsak a film­beli, képzelt, vidéki állat­kertben adódik. ■k Külön érdekessége e film­nek a történet. egyik szála. A nem éppen szalonképes feliratot, meg a másik, az igazgatót minősítő megálla­pítást az öreg állatápoló „va­lódi, 1942-ből való, Negel- baum-féle ridikülf estékkel”,' bizonyos Dermoflux nevű ké­szítménnyel mázolta az ál­lat oldalára, ez pedig le- moshatatlan, s a hosszas nyomozás után felkeresett, teljesen szenilis Negjelbaum harminchat év után a fes­tékre sem emlékszik, nem annak oldószerére. Major Ta­más ragyogó öreg festékese szinte külön él e játékban. Az abszurditásba hajló vo­násokkal is gazdag mesét Szálkái realista eszközökkel jeleníti meg, s így aligha­nem nézők százezreinek szer­zett vasárnap kellemes és könnyen érthető szórakozást. De olyat, amely a következő napok televíziós élményt „új­raértékelő” beszélgetéseiben úja bb jelentéstartalmakkal gazdagodhat. Az egyes sze­repekre újén jó! megváloga­tott színeszgárdát szerződte­tett a rendező. Az öreg, megbánt'ött állatápolót • Pa­per Antal formálta valami­féle ősz fejű rosszcsont­alakká, az igazgató Öze La­jos alakításában vált félel­metes jelképévé a munka­társaitól elszakadt vezetőnek. Major Tamás öreg Negel- baumjáról már szóltunk. Fel­tétlenül említést érdemel még Kálmán György, Kör- mendy János. ★ Nem első eset, hogy tévé­alkotó először a veszprémi közönségnek mutatja be mű­vét, s a nagy nyilvánosság előtti “bemutatást megelőzve, meghallgatja az első nézők véleményét. Volt . már rá pél­da, hogy az ilyen találkozás segített is még a filmen. Benedek Miklós A képzőművészeti világhét eseményeiből SZÁZNÁL TÖBB PLAKÁT Mint korábbi előrejelzé­sünkben már hírt adtunk ró­la, tegnap este hat órakor Miskolcon, a Miskolci. Galé­riában megnyílt a katowicei képzőművészek plakátkiállí­tása. A tárlaton száznál több plakát ad hírt a lengyel al­kalmazott grafika sokszínű­ségéről, magas színvonaláról. Nehéz lenne akárcsak téma­csoportonként is felsorolni, hányféle plakát látható a Ga­léria termében. Van közöt­tük idegenforgalmi, sokféle kereskedelmi, filmfesztivált, bábfesztivált, különféle szol­gáltatásokat hirdető; nem ke­vés a politikai plakát, bá­nyásznapi ünnepségre hívó; egyetemi fesztivált hirdető alkotás, a Spolem-hálózat (rendkívül sok ágazaté, az egész országot átfogó keres­kedelmi szervezet) tevékeny­ségét ismertető munka. A sokféle rendeltetésű és meg­oldású plakát közül különö­sen emlékezetes a talán leg­egyszerűbb megoldással ope­ráló, az egyik mártírmúze­umra utaló mű, amelyen a nagyméretű, fekete alapon egy rövid, fehérrel 'ábrázolt «zögesdrót darab fogja meg a járókelő tekintetét. E ki­állítást tegnap este nyi­tották meg, s a meg­nyitón részt vettek a Lengyel Képzőművészeti Szövetség Katowicei területi Szerveze­tének vezetői is. hZ ÓZD! PROGRAM Ózdon is színes, sokrétű program várható. Vasárnap, szeptember 17-én aszfaltrajz- versenyt rendeznek a gyer­mekeknek, 18-án és 19-én a város köztéri szobrairól hangzik el több előadás, s ugyancsak 19-én az Ózdi Kisgalériában Népi építészet címmel Vidovics István fotó­művész kiállítása nyílik. 20- án ' gyermekrajzpályázati anyagokból nyitnak tárlatot. Végül három > mühelytárlat emelendő ki a programból: Veres Lajos munkáiból 21- én, az HDH ebédlőjében, Dobossy László fotóiból 22- én a járműjavító előcsarno­kában, Znak Károly munkái­ból pedig a finomhenger­műi Pattantyús1 szocialista brigád műhelyében nyílik, ugyancsak 22-én kamaraki­állítás. Uj tanév az orosz nyelviskolában Küszöbön a fanév az MSZBT Központi Gorkij Nyelviskola borsodi tagoza­tán. Miskolcon, az Elder György utcai Általános Is­kolában megszervezett köz­ponti tanfolyamok hallgatói október 4-én kezdik meg a tanulást. Csakúgy, mint az eddigi években, az idei tan­évben is alap-, közép- és fel-J só fokon folytathatnak tanul­mányokat a jelentkezők. Az idei, ősszel kezdődő tanfolyamok új vonása, hogy az eddigiektől eltérően, nem heti két, hanem négy és hat órában foglalkoznak a hall­gatók az orosz nyelvvel. A központi és a kihelyezett tan­folyamokra már eddig is szép számban jelentkeztek. A me­gye vállalatai, üzemei ezek­ben a hetekben szervezik a dolgozók „beiskolázását”. Ugyancsak az idei tanév új­donsága, hogy több üzem. ben indítanak intenzív jelle­gű tanfolyamot. Például a Szerencsi Csokoládégyárban, ahol az alaptudással rendel­kezők fejlesztik tovább orosz nyelvismeretüket. A Lenin kohászati Művek dolgozói szintén intenzív tanfolyamon — kiscsoportos oktatási ke­retek között — végzik majd tanulmányaikat. A hallgatók az állami nyelvvizsgára ké­szülnek fel. A MÁV Miskol. ci Igazgatósága a forgalmi dolgozók részére biztosítja a tanulási lehetőséget. A nyelv­iskola a Tiszai pályaudva­ron szervezi meg a tanfolya­mot, azzal a céllal, hogy a vonatkísérők, pénztárosok megszerezzék a mindennapi munkájukhoz szükséges be­szédkészséget. A szaknyelvi ismeretekre, a heti tematiká­nak megfelelően, középszin­tű oktatási formában tesz­nek szert a dolgozók. Az oroSz nyelviskola bor­sodi tagozata az idei tanév­ben Leninvárosban a Tiszai Vegyikofnbinát és a város dolgozói számára összevont tanfolyamot szervez. Kazinc­Hungaroton-hetek A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat szeptember 15. és október 1. között először, ren­dezi meg a Hungaroton-hete- ket. A rendezvény keretében nyolc új művészlemezt, köz­tük a teljes Ember tragédiá­ját, s a Krúdy-fantáziát, va­lamint Kocsis Zoltán és Cziffra György zongoramű­vész nagylemezét olcsóbban árusítják a boltokban. A vi­déki lemezklubokban 15 hanglemezbemutatót, házi- koncertet tartanak. Háttéremberek Az idei nyár igen mozgal­mas volt megyénk művelődé­si intézményeiben. Megyei és országos rendezvények adtak munkát e hónapokban is a népművelőknek. Amit adott esetben ők tehettek egy-egy rendezvény sikeréért — szer­vezés, rendezés, a technikai feltételek biztosítása — az szinte minden esetben dicsé­retet mondatott a résztve­vőkkel. Mi, az események vendé­gei — akár Kazincbarcikán a színjátszók fesztiválján, akár Ózdon, a barátságfesz­tivál rendezvényein, akár Miskolcon, a folklórnapokon — mint nézők a „készbe” csöppentünk bele. S hogy ment zökkenőmentesen min­den: magától értetődőnek vettük. Hogy ez nem kevés ember sok munkája révén lehetett így — csak akkor jutott eszünkbe, ha mégis valami hiba becsúszott. Ak­kor szólították elő a látha­tatlan embereket, s akkor láthattuk munkában a mű­szaki gárdát. (A megyei művelődési köz­pont műszaki gárdájának emberei igazán nem panasz­kodhatnak, hogy csak névleg foglalkoztatják őket; és nem tudnák megmutatni, hogy ér­tik a dolgukat. A legkülön­félébb rendezvényeken bizo­nyíthatnak. A legkülönbö­zőbb időpontokban, napsza­kokban. Hétköznapon és va­sárnap is. Ha cs’ak ennyi len­ne a foglalkozásuk — bizo­nyosan akkor is szépen ki­jönne a „munkaidő” a hó­nap végén. De hát van nekik „rendes” állásuk, foglalkozá­suk is. Ezt a művelődési ház­ban a műszaki munkát — kis túlzással — tulajdonkép­pen csak „szeretetből” csi­nálják. Ez utóbbi kitételt Visszavonom, ha szükséges. Ügy értve: az is szeretettel csinálja ezt a munkát, aki­nek ez a foglalkozása. A me­gyei művelődési központ mű­szaki vezetője például Far­kas Zoltán ...) Mit is kell csinálniuk a művelődési házak műszaki embereinek? Szakmailag, hogy ne érjen kézlegyintés, előre mondom, a magam lát. ta-tápásztalta részletekre hi­vatkozom csak: Kellene egy álló tábla, kréta, szivacs — derül ki az előadás előtt fél órával... Nem egy mikro­fon kell az elnökségi asztal­hoz, de kettő ... Esőfelhők gyülekeznek messze, gondol­ni kell arra is, mi lesz, ha teremben kell mégis meg­tartani a rendezvényt: em­berek, székek együttesét szervezni kell... A megállító tábláknak egy héttel a ren­dezvény előtt az utcákon kell állniuk ... Fel kell állítani a sátrakat, bemérni a „hang­terepet”: van rá egy éjsza­ka is ... Es így tovább ... (Farkas Zoltán, a megyei művelődési központ műszaki vezetője: „Segédszínészi stá­tusban, táncosként kezdtem a Miskolci Nemzeti Színház­ban. Annak idején, az öt­venes évek elején még so­kat jártunk vidékre, nem­csak három-négy városba, de községi művelődési házakba is. Tulajdonképpen akkor lestem el, hogy megy ez ... a falusi művelődési házak­ban. Aztán a táncosokkal a színházban bizonytalanság „játszott”, akkor adódott egy lehetőség: így kerültem a sárospataki művelődési ház­ba, igazgatónak. Innen Put- nokra. mentem előadónak, majd — húzott a szívem — visszajöttem Miskolcra, itt. a megyei művelődési központ­ban szükség volt műszaki ve. zetőre. Tizenegy éve ... Sze­retem ezt csinálni...) A művelődési házak mű­szaki emberei akkor dolgoz­nak, amikor azt a nézők, a rendezvények látogatói nem látják. Rendezvény előtt. Rendezvény után. Előtte: he­lyére kerül minden. Díszlet, dekoráció, asztalok, székek, mikrofonok, bemérve min­den. Utána: helyére kell rak­ni mjndent. A székeket, az asztalokat, a lámpákat, a de. körációt... és jön az új ren­dezvény, megannyi kívánal­ma megint. A néző, a ren­dezvény vendége mindebből semmit sem lát. A munkát nem — csak az eredményt. Jogosan: így is tartja ezt he­lyénvalónak. így is van. (Már ilyen és efféle al­kalmakkor, üres nézőterek előtt, vagy gondban vitat­kozva találva, sokszor talál­koztam a megyei művelődé­si központ műszaki emberei­vel. Farkas Zoltánnal is. A találkozást persze úgy kell — ismét — helyesbítenem, hogy azok csak futva voltak igazak. Mert ő, a műszaki vezető mintha nem tudna egy helyben maradni. Csinál­ja) magának a munkát. O: „A munka az megvan, azt nem kell keresni... De lel­kiismeretesen lehet csak csi­nálni. Egy-egy nagyobb sza­bású rendezvény előtt össze­ül a „kis bizottságunk”, át­gondolom, mit kíván a tech­nikai lebonyolítás, megszer­vezem az embereket, és csi­náljuk-... már ezért is, hogy ha gondosán felkészülünk: mindig örülök annak, hogy sikerül jól megcsinálnunk, technikailag, a rendezvényt. A munkaidő? Az kötetlen ... Van egy kis brigádom, velük csináljuk évek óta ezt a munkát. Mindegyiküknek van máshol munkahelye, itt „csak” segítenek... De ha valaki nem tud jönni: akkor nyomom én a gombot” ...) Most, hogy inár el is fe­lejtjük lassan a nyarat, meg inkább „nyomják a gom­bot” művelődési házaink. S ha nem is látjuk őket, jó, ha tudjuk: a műszaki em­berek, a háttérben, ugyan­úgy dolgoznak, mint eddig. Hátléremberekként sürög- nek-forognak. Hogy ami elő. térben van: jó legyeli... <T. N. .1.) Jobbnak ígérkezik a jegyzetellátás A tanévkezdéshez szüksé­ges egyetemi és főiskolai jegyzetek zöme . időben, mái' a tanítás kezdete előtti he­tekben, hónapokban megje­lent és a hallgatók rendel­kezésére áll. A Tankönyvkiadó Válla­lat, amely az orvosi és az agráregyetemek, szak jegyzetei kivételével ellátja az ország felsőoktatási intézményeit, évente mintegy három és fél ezer féle jegyzet kiadásá­ról gondoskodik. Az idén az egyetemek - és a főiskolák 3üüü féle, múl' korábban is forgalomban levő jegyzetet igényeltek a kiadótól. Ebből 2816 félét a tanév kezdeté­re, illetve az első félévre kellett rendelkezésre bocsá­tani, összesen mintegy más­fél millió példányban. Több mint 1200 féle jegyzet a ko­rábbi évekből mal'adt a rak­tárakban, illetve az árusító boltokban volt, 1550 léiéből viszont utánnyomás vált szükségessé. A legtöbbjük el. készült, 250 jegyzet után­nyomásán pedig még dol­goznak. Legkésőbb október végéig ezek is megjelennek. barcikán valamennyi üzem és intézmény dolgozóinak le­hetősége nyílik a nyelvtanu­lásra. A, korábbi évekhez hasonlóan, a megye több ál­talános iskolájában is indí­tanak tanfodyamos képzést. Az elmúlt . tanévben szép eredményt értek el a hall­gatók a miskolci 101-es és a 114-es Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetekben; az idén to­vábbra is módot teremt a nyelviskola a szakmuunkás- tanulók oktatására. Az ősz­szel induló tanévben, csak­úgy, mint az eddigiekben, most is a nyelvvizsgára elő­készítő tanfolyamoknak a legnépesebb a hallgatótá­bora. Bizonyára örömmel fogad­ják a tanulni vágyók a nyelvoktatás idei, új terüle­tét: valamennyi csoport or­szágismerettel is foglalkozik. Tanulmányozzák a Szovjet, unió történelmét, földrajzát, irodalmát, népszokásait. A beszédkészség, á nyelvtani is­meretek megszerzését jól szerkesztett tankönyvek se­gítik, az oktatásban jelentős szerepet kapnak az audiovi­zuális és szemléltetőeszkö­zök. A nyelviskola lehetősé/ get teremtett, arra is, hogy a beszédgyakorlatodat orosz anyanyelvű tanárok vezes­sék. Már hagyomány, hogy minden tanévben megrende­zik a tanulmányi versenye­ket és a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő­ket. A jó eredményt elért hallgatók jutalomutazásra indulnak a Szovjetunióba. November második felében Borsod megyéből hatvanan vesznek részt a barátságvo­nat utasaiként a Kijev— Moszkva—‘‘Leningrad útvona­lon. Aki pedig tovább sze­retné tökéletesíteni orosz tu­dását, a nyári hónapokban két hetet tölthet a verhovi- nai nyelvi táborban. (mikcs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents