Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
ÍSZAK.fóÁGYARDRSZÁG 4- 1578.- augusztus 13** vasárnap Lukovszky László rajza Műteremsarokban A forrás közelében LUKOVSZKY LÁSZLÓ vagy négy esztendeje szerepelt utoljára- önálló kiállítással a Miskolci Galériában. U láná volt kisebb tárlata Tokajban és Szerencsen, majd hosszabb szünet következett. Valami' három esztendőnyi. Ez a három év persze csak a felületes szemiélődőnek tűnhet üresnek. A művész ugyanis közben ott volt minden csoportos kiállításon, a grafikai biennálén, a miskolci téli tárlaton, minden évben a Rajzok című kollektív bemutatáson, sőt az ideit ő is rendezte, ott volt a salgótarjáni és egri éves tárlatokon. Közben dolgozott, készült az újabb bemutatkozásokra, kiállításokra, valami nagyobb számadásra. így került sor a múlt év őszén az edelényi kiállításra, ahol harmincöt, különböző technikával készült grafikai lapját mutatta be, majd ez év januárjában Balassagyarmaton láthatták az érdeklődők negyvenöt grafikai lapját. Most a baráti Lengyelországban, Katowicében látható harminc grafikája, ahol a Miskolc és Katowice közti testvérvárosi kapcsolat, illetve a két művészeti szövetség egyezménye alapján Feledy Gyulával és Pető Jánossal közösen rendezett kiállítást, a lengyel művészek tavalyi miskolci bemutatkozását viszonozva. ~k Talán a fenti fölsorolásból furcsának tűnhet, hogy Lu- kovszky László az említett kiállításokon grafikákkal szerepelt, kivéve a korábbi szerencsi és tokaji tárlatot, ahol olajképeket állított ki. Lu- kovszky pedig elsősorban festő és nem grafikus, bár ebben a műfajban is -az élvonalba tartozik. Műtermében békésen megfér egymás mellett a festőállvány és a grafikai nyomógép, a vakrápiára feszített festővászon és a" rézlemez, az ecset és a rézkarchoz szükséges éles acél. Festő- és grafikusművész. Mindig abban a műfajban alkot, amelyet mondandójához alkalmasabbnak ítél, amelyben mind érthetőbben ki tudja magát fejezni. Most mintha a festés került volna előtérbe. Legalábbis a látogató erre gondolhat az állványokon látható, megkezdett festmények nyomán. Három állványon három megkezdett vászon. Az egyiken alvó pásztor lovakkal, ez már a téli tárlatra készül, s készül oda még más is, de az még nem látható. A másik két állványon a Lenin Kohászati Müvek épülő új acélművének a körvonalai láthatók. E két kép a kohóüzem megbízásából készül. Lu- kovszkynak ugyanis húsz éve van igen szoros és korrekt kapcsolata a Lenin Kohászati Művekkel. A gyáron belül is rendezett már három kiállítást. Élményei szerzésének, akkumulálódásának, emberi kapcsolatainak a gyár az egyik forrása. Itt él a forrás közelében. Földrajzilag is közel, de még inkább átvitt értelemben. •k — A gyárnak rendszeresen van igénye és érdeklődése olyan müvek iránt, amelyek az ott élő és dolgozó emberek életével és a gyár összképével foglalkoznak — mondja erről. — Ezeknél a feladatoknál sohasem éreztem, hogy bármit' is erőszakosan akarnának megörökíttetni. A munkák megindulása előtt mindig megbeszéltünk közösen mindent, és így a megbízások, illetve a képek festése számomra semmi terhes feladatot már nem jelentett. Ez a kölcsönösség volt, ami széppé tetté számomra ezt a húsz esztendőt. Olyannyira, hogy ma már el sem tudom képzelni idő- és munkabeosztásomat a gyár nélkül. Nemcsak Lukovszky jár be a gyárba, a gyári emberek is otthonosak a műtermében. Érdemes erre a kapcsolatra felfigyelni, hiszen Borsodban a képzőművészek és az üzemek szocialista szerződésen alapuló kapcsolata nagyon hiányos és Lukovszky, meg a Lenin Kohászati Művek kapcsolata szinte fehér hollónak tekinthető. De példának is! Mit jelent az alkotó művésznek egy ilyen üzemi kapcsolat, mit jelent az üzemi közeg, mit adnak számára az ottani emberek? Egy képre mutat a műterem falán: — Ez a diósgyőri munkásportré volt a berlini kiállításom plakátján hajdan. Ami megragad a gyárban, amit megfestek, vagy grafikában feldolgozok, az messzire is eljut. Diósgyőri ihletésű anyagaim voltak Moszkvában, Tokióban, Luganóban, Bulgáriában és igen sokfélé. A mostani katowicei tárlaton is az anyagaim nagy része a diósgyőri kohászati életet mulatja be, s mert a baráti lengyel városban is vannak kohóüzemek, bízom benne, hogy kedvező fogadtatásra, tetszésre talál. Néhány rézkarcot nézegetünk. Részben a kohászati munka egyes mozzanatait tükrözik, részben pedig a kohászat és a kohászok élete, annak a munkán túli vonatkozásai, ünnepi oldalai és a környezethez kapcsolódásai fogalmazódnak meg bennük. A lapok pergése közben mondja: — Érdekel a kohász, de az is, hogy ö hol kohász. Érdekel a gyár udvara hajnali esőben, de az is, hogy bent, a csarnokokban mi történik, hogyan csapolnak, milyen munkakörülmények között dolgoznak ott az emberek. A hétköznapok és az ünnepnapok egyaránt érdekelnek, az ünnepélyesség is, nemcsak a verejték, mert így látom az ö életüket az enyémmel kereknek. Így hat- rám a gyár, az emberek közelsége. Ezért festek képeket, készítek grafikákat a gyárról, ezért egyik legfőbb forrásom a kohászat. A gyáröl vallók ugyan munkáimban, de hiszem, hogy nemcsak a gyárnak,„ hanem az egyetemes művészetnek is.-k Nézegetem a megkezdett képeket az állványokon. Az ég kékje a háttér, s> a még nagyon változatos képen is már impozáns az oda felrajzolódó sziluett-sor. Az előtérben még csak a színhatások sejtetik, milyen nagy súlyú és jelentőségű mozzanat örö- kítődik majd oda. Amikor terveiről kérdezem, a készülő vásznakra mutat: — Készülök gyári munkáimmal, készülők a téli tárlatra, festek. Ez a dolgom. És készülök még valamire. Kaptam egy olyan lehetőséget, hogy hosszabb utazási tehessek a Szovjetunióban, felkereshessem annak közép-keleti köztársaságait. Talán hamarosan sor kerül erre is. Benedek Miklós TAKÁTS GYULA: Csak azt látom Ki jár a nádas folyosóján? Ki fürdik csendes öblibe? Csak azt látom, remeg a nád és csattog hinaras vize — Csak jár a nád .., Remeg . . . Lesem, reszket a folyosó s a varsák, mint eltűnt vén halászok arcuk lent is iszapra hajtják. Hallgatják, mérik, hol lakik? Ki jár a nádas folyosóján s hiába vár fölöttük a ladik s tornyok titkán a néma gólyák. Tovább mélyülnek az egyetem és a város kapcsolatai Beszélgetés Rózsa Kálmánnal, Miskolc megyei város tanácselnökével Az Alföld és a hegyvidék kereskedelmi központja volt valaha Miskolc. Az árucsere kölcsönözte Miskolcnak a peremvárosi jelleget, és a szénre, kőre, a környéki vasércekre alapozva itt alakult ki és terebélyesedett Magyarország első nehézipari vidéke. Ez az adottság egyben lehetőség is volt; lehetőség arra, hogy tovább fejlődjön a megye és a város nehézipari potenciálja. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyelem 1949-es, miskolci székhellyel történt alapítása biztosította, hogy az iparhoz egy országos tudományos és szakmai központ szerepét betöltő felső- oktatási intézmény is kapcsolódjék. Az elmúlt évek alatt az egyetem térben és szimbolikusan is egyre közelebb került' a városhoz. Rövid ideje a városi tanács és az egyetem együttműködési szerződést is kötött. Erről kérdeztük Rózsa Kálmánt. Miskolc megyei város Tanácsának elnökét. — Mi tette indokolttá az egyetem és a város közötti együttműködési szerződés megkötését? — Azzal kezdeném, hogy az egyetem és a város kapcsolata a rész és egész viszonyával jellemezhető és érzékelhető. Az egyetem ma mór millió szállal kötődik a városhoz. Lényeges, hogy ezeket a kapcsolatokat megfelelő formában rendezzük. Felmerült az az igény, a város fejlesztése is megköveteli, hogy az egyetem oktató- gárdájának szellemi tevékenységét mind jobban, mind teljesebben használjuk fel. A jóakarat, a jó szándék, a kezdeményezőkészség mindkét oldalon, mindkét részen a tanács apparátusában és az egyetem oktatógárdájánál is megvan, de ez már kevésnek bizonyult. A jobb áttekintéshez, a kapcsolatok rendezésére, számbavételére is szükség volt. Gyakorlatilag ezt a célt szolgálta a közelmúltban megkötött együttműködési szerződés. — Tudjuk, hogy — többek között — igen jelentős volt korábban is a tanács hozzájárulása ahhoz, hogy az Egyetemvárosban élők több mint másfél ezer — nem miskolci — egyete- nii hallgató közművelődési lehetőségei rendszeresen javuljanak. Támogatta a tanács az egyetemi sport- mozgalmat is. Mivel lehetne érzékeltetni az egyetem szerepét a város életében? — Jelentős az egyetem tevékenysége az országos tervek és célprogramok által koordinált kutatási feladatok megoldásában. Az egyetem központi könyvtára: a megye és a város közművelődéséből és a műszaki fejlesztésből széles körű szaktájékoztatással, s fordítói szolgáltatással veszi ki a részét. Ma már az egyetem oktatóit, dolgozóit ott találjuk számos, párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeti bizottságokban és az ott végzett sokrétű tevékenység nyomán hozzájárulnak a város és a megye társadalmi, gazdasági fejlődéséhez. Az együttműködési szerződés kiszélesíti a kapcsolatok és az azokban részt vevők körét és gyümölcsözőbbé le-: szí az eredményeket. — A szerződésen kél aláírás látható. A közelmúltban új rektort nevezett ki az Elnöki Tanács. A személyi változás okozhatná-e a kapcsolatok módosulását? — Korántsem, hiszen a szerződés nem két ember ügye, hanem épp ellenkezőleg, a kétoldalú kapcsolatok sokaságát hivatott fenntartani és erősíteni. Ahogy mondani szokták, még alig száradt meg a tinta a papíron és már tárgyalásokat folytattunk a szabadtéri technikai múzeum ügyében, és szó volt az épülő egyetemi sportlétesítmény jövőjéről is. A városi és az egyetemi sportlétesítmény jövőjéről is. A városi és az egyetemi sportlétesítmények szabad kapacitásának ügye éppen úgy. mint annyi más kérdés: a közművelődési tevékenység fejlesztése vagy az egyetem oktatóinak a városért végzett munkája és még sok egyéb közös ügy — azonos érdek. A szellemi munkával végzett társadalmi munka lehetőségeit is még jobban fel kell tárni, ki kell bővíteni, mert a tartaléka: a tervezésben, a gazdaságossági számítások és alternatív javaslatok készítése és azok megvitatása terén igen nagy. Igen jelentős a társadalmi munka szerepe beruházások esetében, mert meggyorsítja a létesítmény elkészítését és a költségmegtakarítás sem lebecsülendő. Bőven van tennivaló az avasi lakótelep továbbépítésénél és az északi tehermentesitő út kiépítésénél. — A tanács támogatást nyújt az egyetemnek az egyetemi kulturális napok megszervezéséhez, kedvezményes színházbérletek biztosításához, és még sok máshoz. Milyen kulturális, illetve közművelődési tevékenységekben segili az egyetem a várost? — Az egyetem közreműködik .a tanács irányítása alatt álló vállalatok vezetőinek "továbbképzésében. Az egyelem lehetőséget teremt a tanácsi intézmények különböző konferenciáinak, értekezleteinek megszervezéséhez. Ugyanakkor részt vállal a tanucs oktatáspolitikai tevékenységével összefüggő feladatok megoldásában. Ennek eszköze lehet: a pedagógusok továbbképzése, a különböző egyetpmj felvételre előkészítő tanfolyamok szervezése és a meglevő, illetve ki- selejtezésre kerülő eszközök középfokú intézményeknek való átadása. — Milyen formában növeli még u tanács a városfejlesztésre, a kommunális ellátottság fokozására szolgáló szellemi kapacitásokat1 — A Nehézipari Műszaki Egyetemmel megkötött együttműködési szerződéshez hasonló megállapodásunk van életben a Budapesti Műszaki Egyetemmel és a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemmel. E két egyetem és a város kapcsolata természetszerűleg eltér az NME és a város kapcsolatától, viszonyától. Jelentős eredményként értékelhető, hogy a BME részt vesz bizonyos városfejlesztéssel összefüggő témák kidolgozásában. Pozitívum a fiatal építészek letelepítése is. A Közgazdaságtudományi Egyetem különböző' tanulmányok készítésével nyújt segítséget Általában: a fejlesztés gyorsítása céljából — a városfejlesztésben, a szolgáltatóipari tevékenység • bővítésében stb. — intenzíven kell feltárni a további erőforrásokat is. Növekvő mértékben kell igénybe venni a városi üzemek, intézmények és a lakosság támogatását. — Mi lehet a jövője a. közelmúltban aláírt szerződésnek? — Az élet adja azokat a feltételeket és azokat a lehetőségeket. is, amelyek között és amelyekkel dolgoznunk kell. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szerződés csunán keret, nem tartalom. Minimum ennyit kell tenni, de a szerződés néhány oldala nem képes kimeríteni valamennyi lehetőséget, módot, amelyekkel gazdagítani lehet a kétoldalú kapcsolatokat. Buciiért Miklós Kulturális körkép AHOL A „MŰVÉSZ- PALÁNTÁKAT” NEVELIK Moszkvában,' a Tretyakov képtárral szemben áll a Művészeti Középiskola épülete. Húsz nemzetiség képviselői — köztük orosz, ukrán, belorusz, örmény, nyenyec, csu- vas, kalmük, jakul, burját gyerekek — ismerkednek ott a művészetekkel. Rendszeresen érkeznek fiatalok Mongóliából, Japánból és Srí Lankából is az iskolába, amelyben 350, 11—17 'éve korú tanulót nevelnek. Elsősorban a különleges művészi érzékkel rendelkezőket veszik fel ide. GYERMEKMOZI, GYERMEKFILMHÉT Évente három és fél millió kis látogatója van a gyer- mekfilm-előadásoknak a Német Demokratikus Köztársaságban. Az iskolaévben hétvégeken, a vakációban pedig mindennap vannak gyermekelőadások. A 4—14 éves korú mozilátogatók számára évente átlagosan 25 film készül. összesen 500 rajz- és trükkfilm várja a gyermek- mozi-előadások közönségét. Évente megrendezik a gyermekfilmhetet, amikor a fiatalok a legújabb alkotásokat nemcsak megtekintik, de meg is vitatják. FAMÜZEUM. EURÓPAI RITKASÁGOKKAL Európa legrégibb, legritkább fái találhatók a bulgáriai Parangaliza természetvédelmi területen. A különleges „muzeális gyűjtemény” a Rila-hegység délnyugati részén, több mint 1800 hektárnyi területen díszük. Ezt az erdőséget már a harmincas években védetté nyilvánították. Százados fái között vannak tűlevelűek, fekete és fehér erdei fenyők, jegenyefenyők, borókafenyők. Közülük egyesek 120—350 évesek és 30—35 méter magasak.
