Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

1978. augusztus 13., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

171A csak megnézni a terveket, s már- is látni: jól dolgozik-e egy párt- bizottság, pártvezetőség, vagy alapszervezet?

Bizonyos, hogy nem mindenütt van ez így. Mert mit takarnak a tervben leírt feladatok, témakörök, milyen tartalmasán, mennyire mélyen tárgyalnak az írott anyagok egy-egy problémakört, s a hozzászólásokból az derül-e ki, hogy az és éppen az volt a fontos , — ezt nem lehet megállapítani egy félévre szóló munkaterv elolvasásakor.

Vagy mégis?

Végignéztük a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának idei első félévi munkatervét, majd második félévi munkatervét, s amikor az utolsó oldalt is elolvastam, azt kérdeztem Molnár Lajostól, a pártbizottság titkárától: egyszóval az alapszervezeti munka sokoldalú fejlesztése az idei vezér-^feladat. S azt mondta rá, így röviden: „Örülök, hogy ez azonnal látszik.”

Azonnal látszik. Minden aktuális feladat ezt mutatja: a jó pártmunka záloga az, hogy az alapszervezetek betöltsék a BÁÉV-nél a politikai munka irányítójánál!:, szervezőjének szerepét.

A BÁÉV-nél a pártbizottság, egy párt- vezetőség, 19 alapszervezet és három munkabizottság jelenti a szervezeti rendszert a vállalat közel 700 kommunistájának munkájához. Minden önelégültség nélkül állapíthatták meg tavaly a beszámoló taggyűléseken, hogy a párttagoknak nagy szerepe van abban, amit a vállalat elért, hogy a politikai munka jelentős a vállalat életében. S ez elsősorban annak köszönhető, hogy nemcsak az átfogó értékeléskor, de „menet közben” is elemzik, vizsgálják a gazdasági folyamatok és feladatok valamennyi fontosabb részterületét. Ezt határozták meg az idei tervek is, amelyek alapján az első félévben vizsgálták például a káderutánpótlási tervektől a szakmunkástanulókkal való foglalkozásig, a vállalati gazdálkodás helyzetéig, vagy például az LMK új acélmű-nagyberuházáson folyó gazdasági és politikai munkáig az összes fontos feladatkör teendőit, végrehajtásának helyzetét. Feladatokat jelöltek meg a gazdaságvezetés, a tömegszervezetek és az ifjúsági szervezet számára is, s ezek végrehajtását tervszerűen ellenőrzik. Olyannyira, hogy a második féléves munkatervükben is visszatérnek a legfontossabbak megvitatására.

Ez, éppen ez jelenti, hogy csakis igényes alapszervezeti munkával valósítható meg az a cél, hogy a pártszervezetek működési területükön felismerjék a soksok tennivaló és gond halmazában a politikai összefüggéseket, a különféle problémák politikai vonásait. A pártbizottság úgy szervezi munkáját, hogy egyre többet tudjon építeni az alapszervezetek öntevékenységére segíti őket azoknak a készségeknek a kifejlesztésében, hogy saját munkaterületükön felismerjék: mi az, amivel foglalkozniuk kell.

Ez már abból is kiderül, hogy a párt- ' bizottság nem túl sok témakört ajánl tag- | gyűlésekre az alapszervezeteknek, mind- i össze öt feladat megvizsgálását, mégvita- ' tását javasolja. Az első ezek között: érté- i

keljék, miként valósul meg az alapszer- >

vezeti munka színvonalának javítására J hozott 1977-es BÁÉV pártbizottsági hatá- i rozat, amelynek sarkalatos pontja éppen j az alapszervezetek önállóságának fejlesz- t tése volt. A vállalatnál dolgozó kommu- ■ nisták 19 alapszervezete — feladatkörük, összetételük és felkészültségük miatt is — '

természetesen nem egyforma, s ez abból a szempontból is eltérést mutat, hogy i mennyire képesek az adott munkahely tevékenységét politikai szempontból meg- i ítélni és befolyásolni. Egyben azonban ■ egyformák: a pártbizottság olyan munka- J stílust alakított ki, hogy az alapszerveze- ■ tele nem a felsőbb pártszervek, utasításai- ] nak mechanikus végrehajtói, hanem ön- i maguknak kell megtalálniuk a feladató- 1 kát, keményen meg kell dolgozniuk, hogy , az adott munkaterületen ösztönző szere- ■ pet tudjanak betölteni.

Ehhez a készség és egyáltalán: a politi- i záló légkör még nem mindegyik alapszervezetnél magas színvonalú. Szó sincs ró- i la, hogy a pártbizottságnak már kevesebb ■ a dolga abban, hogy támogassa, segítse [ az alapszervezetek munkáját. Főleg: munkastílusuk formálását. S ez nem egy jól I hangzó frázis, nagyon is komoly és kidolgozott terv, amelynek alapja, hogy a párt- i bizottság saját munkastílusát is állandóan ■ csiszolja, alakítja, ez a feladatát állandó- J an napirenden tartja. És — ahogy az in- i dítókérdést feltettük: ezt is látni lehet ] már a munkaterv elolvasásakor is! Mert i kiviláglik a tervekből sok fontos dolog 1 ezzel kapcsolatban is. Az például, hogy az | alapszervezetek egyik legfontosabb felada- ■ tának tartják, hogy mint kommunista kö- J zösségek erősödjenek, az alapszervezet i tagjai egymás emberi és ih unkahelyi problémáit is ismerjék, egymással törődjenek. i Ahol a párttagok jól ismerik egymást, ba- ' ráti közösségben élnek, ott jobb a politi- | kai munka is. Aztán: a célkitűzések egyik i fontos pontja, hogy a hasonló munkaterü- J , leteken dolgozó alapszervezetek titkárai i közös megbeszéléseken vitassák meg gond- 1 jaikat, munkamódszereiket; hogy tártál- ! masabb taggyűléseket szervezhessenek és ' átadhassák tapasztalataikat. Törekszenek |

arra is, hogy minél több kommunistának i legyen konkrét és ellenőrizhető pártmun- j kaja. ,

Fs nif‘0 sorolhatnánk. Sok minden van i még a tervekben. Ha pedig [

holnap feltenné valaki a kérdést — mint , ahogy a beszámoló taggyűlés évente való- ' jában ezért van —, hogy elvtársak, rend- i szeresen dolgoztatok-e, életrekeltek-e, i

hasznosak voltak-e azok az eltervezett I

„napirendek”, valójában feladatok — nos, J akkor nem jönnének zavarba a BÁÉV ' pártbizottságának tagjai. i

I

Szőke Mária >

8 inpliédeta szocialista inlepciíja

A környezet- és természet- védelem problémája az egész világon elsőrendű kérdéssé vált, ez minden iparilag fejlett országot, köztük a szocialista országokat is érinti. A szocialista országok terv- gazdálkodása azonban sokkal könnyebben képes megbirkózni a szennyezés problémáival, mint a tőkés országok. Lehetőség van arra, hogy az ipar fejlesztése során kellő figyelmet fordítsanak az össztársadalmi érdekekre olyan értelemben is, hogy a levegő és a vizek ne szennyeződjenek, hogy ne rombolják és ne csúfítsák el a' természeti környezetet.

A szovjet környezetvédelmi politika szép példáját jelentik a Bujkál-tól környékének a megóvására hozott intézkedések. A 23 600 köbkilométer víztérfogatú tó és környéke a világ egyik legszebb területe, méltán a Szovjetunió nemzeti parkja. Az ipar- telepítés következtében a tudósok mintegy 10 éve nagyfokú vízszennyeződést észleltek. Gyors cselekvésre volt szükség. A szakemberek háromlépcsős tisztítóberendezések konstruálásával és felszerelésével siettek a természet segítségére, és ma a Baj- kál-tó és környéke ismét mentes mindenfajta szennyeződéstől.

A Szovjetunió számos kétoldalú megállapodást kötött a vizek tisztasága és a halállomány megőrzése céljából. Aláírta azt a szerződést is, amely a tengerek olajszeny- nyeződésének a megakadályozását szolgálja.

A szocialista országok ösz- szefogásából is születtek már jelentős eredmények a környezetszennyezés megelőzésére, a természeti kincsek észszerű felhasználására. Mind a

KGST végrehajtó bizottsága, mind pedig a KGST tanácsülése többször állást- foglalt már amellett, hogy ez a szocialista társadalmi rendszer lényegéből következően, az egyik legfontosabb közös és országos feladattá válik, amelynek megoldásától nagymértékben függ a nép- gazdasági tervek teljesítése, a jelenleg élő és a jövő nemzedékek jóléte.

Szovjet rezervátum, 'amely a kutatók számára hatalmas természeti laboratóriumot jelent.

Abaúji hétköznapok

Abaúj, a Szikszó— Telkibánya—Krasz- nokvajda háromszög‘ölelte encsi járás sokat emlegetett vidéke Borsod-Abaúj-Zemplén megyének. A terület földrajzi sokarcúsága, a kedvezőtlen természeti adottságok miatt nyolcvankét településen élő, mintegy hatvan-hatvanöt ezer főnyi lakosság anyagi, gazdasági helyzete, munka- körülményei, élet perspekt ívája szélsőséges, változatos. A lakossági létszám „körül- belülisége” mögött az húzódik meg, hogy a kisebb dombok, erdők mögé szorult településekről sokan költöztek el; fiatalok, egész családok — városba, nagyobb községekbe. Oda, ahol a munkalehetőség, a szociális, kulturális adottságok korszerűbb életkörülményeket, nagyobb létbiztonságot ígérnek és biztosítanak is. E mozgás, e folyamat jelenleg is tart — ha nagyságrendjében, irányában és minőségében van is kedvező tendenciájú változás, sőt visz- szaáramlás is.

Akadnak, akik — nosztalgikusan, eltúlozva — beszéltek, beszélnek arról, hogy e területnek nincs „jövője”, s rövid időn belül elnéptelenedik. Ezen állításokkal azonban tények alapján lehet, s kell is vitatkozni. Lehet, mert az elvándorlás lassult, a természetes szaporuiás aránya inkább növekvő. A kisebb településeken is van építkezési kedv, amely a tartós fészekrakás, a maradni akarás bizonysága. A huszonöt — mintegy hetvenezer hektárnyi , területen gazdálkodó — mezőgazdasági termelőszövetkezet és a Léhi Állami Gazdaság gazdálkodási tevékenysége javul, stabilizálódik. A korszerűség mind a termelés technikájában, mind a vezetés munkájában jelen van, erősödik. A járás néhány ipari jellegű közép- és kisüzeme ugyancsak növeli termelését, termékstruktúráját és a foglalkoztatottak számát egyaránt. Nem ritka az olyan szakember, szakmát, diplomát szerzett fiatal, aki visz- szatér a városból, az ipari üzemből szűkebb pátriájába, mert — érzelmileg vágyik, s jól megtalálja a számára kedvező munkalehetőséget és a kellő jövedelmet is.

Tények sorakoznak tehát a fejlődés, az otthon — Aba- újban — marasztaló és vonzó feltételek sokasodásának bizonyságaként. És e tényezőket erősítő, gyarapító tevékenységen szervezetten, korszerűen munkálkodnak a járás életét irányító párt- és államigazgatási szervek, a társadalmi szervezetek; mindenki, aki e szép, kies, sok vonatkozásban híres-neves tájat szereti. És sokan vannak az ilyenek.

• Milyen ez a munka, milyen indítékok és követelmények inspirálják leginkább? Mely irányba mutat az iránytű, s milyen alapra, milyen munkával épülnek a cél felé vezető utak? Ezt keressük, kutatjuk, s regisztráljuk a következő hónapok során egy-egy írásban lapunk hasábjain. Nyomon követjük az abaúji mindennapokat, az encsi járásban lakók éleiét. Azt, hogy az aranygombos — Telkibánya, és a terület új „kabátjára” a hajdan volt ásványarany helyett milyen „aranyat érő gombokat” varr ékes díszként a ma embere, korszerű tevékenységével. S hogy az új aranyteremtésben kik, milyen aktivitással, milyen módon és formában veszik ki részüket, a gazdaság, az oktatás, a kultúra, az új szocialista embert formális frontjain, területein.-ÍJEncsen, a járási pártbizottság épületében Nagy Zoltánnal, a járási pártbizottság első titkárával beszélgetünk: tapasztalatokról, tanulságokról és a gazdagabb, holna'- pot-formáló tervekről. Olyan tervekről, amelyek egy része központi és megyei szintű párt- és állami határozatok és helyi állásfoglalás alapján már papíron a tudatban és a megvalósítás útján vannak, s olyanokról, amelyek a mindennapok tapasztalatai és az igények, kívánalmak gyűjtése alapján most formálódnak. Egyelőre csak mint javaslatok.

— Csakis e kettősség szakszerű ötvözésével s az ötvözet gyakorlati kimunkálásával léphetünk előbbre. A mindennapi cselekvést ez kell, hogy diktálja — mondja Nagy Zoltán. — Bármelyiket megsérteni, ütköztetni, az egyensúlyt elvéteni hiba .volna. A szűkebb terület, kollektíva érdeke soha nem kerekedhet a társadalmi érdek fölé. De fordítva is igaz. Éppen ezért minden vonatkozásban úgy kell munkálkodnunk, hogy a lehetőségekkel halogatás nélkül éljünk, amennyire az erőnk megvan hozzá. Egyébként ezt mondják, s követelik meg tőlünk a Központi Bizottság határozatai is.

A délelőtt folyamán bejártunk több települést. A nagy nyári munkák dandárja közepette a termelés pozitívumaival és gondjaival, a települések életével, helyzetével ismerkedtünk. Fulókércsen a pártvezetőségi titkár sorolta, milyen módon képzelik el a körzetükbe tartozó öt település néhány nagyobb gondját úgy megoldani, "hogy terven felül kérnek még valami segítséget a járástól, a megyétől, azzal a kitétellel, hogy a kerttel legalább egyenértékű, vagy annál több piuszt adnak saját erőből. Ehhez a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront aktivizálásával mozgósítják az egész lakosságot. S természetesen besegít a termelőszövetkezet is. A termelőszövetkezet elnöke pedig felsorolta, milyen konkrét, részben már a megvalósulás útján levő termelésfejlesztéssel, ágazatváltással szerzik meg a pluszt ahhoz, hogy többet nyújthassanak. A tagságnak is, a közösségnek is.

— Sokat halljuk, sokat mondjuk, így talán elcsépeltnek, formálisnak tűnik, hogy: a terv, az elképzelés csak úgy ér valamit, ha a lehető legjobban meg is valósítjuk. Éppen ezért igen fontosnak tartom: úgy tervezzünk, hogy a konkrét megvalósítás feltételei biztosítottak legyeneiv — mondja a pártbizottság első titkára.-ÖA járási pártbizottság határozatai és a határozatok alapján részletesen kidolgozott cselekvési programok pontosan jelzik a haladás irányát is, az eredményekhez vezető utakat is. A járásban — mint a megye, az ország egész területén — alaposan elemezték az V. ötéves terv félidejéig végzett munkát. A termelés növelése, a termelékenység fokozása, a hatékonyabb oktatás, közművelődés érdekében teendő lépések iránya, tartalma alapjaiban azonos az országossal, a más területekével. Vannak azonban olyan sajátosságok, amelyek az általánostól eltérő módszereket, vagy éppen más fontossági sorrendet követelnek az abaújiaktól, az encsi járás alkotó közösségétől. A mezőgazdásági termeléssel kapcsolatos objektív tényező, hogy jelentős á gyenge termőterület, tehát itt gazdaságosan jó eredményeket elérni csakis szakmai hozzáértéssel, jól képzett szakemberek irányításával és munkájával lehet. Egy másik sajátosság, erre már utaltunk, hogy a korábbi évekre jellemző nagymérvű elvándorlás, a fiatalok, fiatal szakemberek elvándorlása olyan ösztönző, visszahívó módszereket követel a járás, a gazdaságok, üzemek vezetésétől, amely a megye, az ország más, jó adottságú területein nem szükségesek. Legalábbis nem ilyen módon és mértékben.

A pártbizottság határozatában nem véletlenül szerepel tehát a feladatok között első helyen, hogy: megkülönböztetett figyelmet kell fordítani: a szubjektív feltételek további javítására, a kádertartalékok biztosítására és az egészséges kádercserére. Kiemelten kell foglalkozni a káderfejlesztési terveknek megfelelően a káderképzéssel, illetve a továbbképzéssel. Nagy Zoltán elsősorban a következő, mar megtett lépéseket értékeli a legjelentősebbnek :

— öt év alatt a termelőszövetkezeti vezetők fele és a pártvezetőségi titkárok fele cserélődött ki. Erre nagy szükség volt a szakmai, a vezetői, a politikai hozzáértés erősítése érdekében. Többek között, de úgy is lehetne mondani, hogy elsősorban ennek köszönhető az a jó eredmény, a termelés, a termelékenység terén produkált plusz, amelyet az V. ötéves terv első felében sikerült elérniük.

Ha a termelőszövetkezeteket tekintve az említett változások egy részét a számok nyelvére fordítjuk, a váltás a következő változásokat hozta: 1974 közepétől 1977 közepéig a termelőszövetkezeti elnökök sorában kilenccel nőtt az egyetemet, főiskolát végzettek száma. A főagronómusok körében az ez irányú növekedés hét, a műszaki vezetőknél pedig kilenc. S hasonló a helyzet, ha a más jellegű vezetők, középvezetők körét vizsgáljuk. A járási pártbizottság és a járás más vezető testületéi elsősorban a szakmai, politikai hozzáértés fokozása, növelése érdelében tettek az elmúlt évek során, és ez évben is sokoldalúan tervezett, kiszámított lépéseket.

Az abaúji hétköznapokat bemutató, elemző következő írásunkban az oktatás, képzés, továbbképzés mikéntjével foglalkoznak majd.

Barcsa Sándor

I ll^jllll j lufulll ?

I