Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-08 / 185. szám

1978. augusztus 8., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Taktaharkányban ma befejezik az aratást Kétarcú A korr,bajnok júniustól novemberig mennek A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat féléves termelési tervét 28 500 tonnával, exportkötclezcttségét pedig 26 303 tonnával túlteljesítette. Képünkön: A nagy teljesítményű rakodó- és szállítógép munka közben, a nagytárkányi bányában. A szél csomókban hajtja maga előtt a lángot; neki a domboldalnak, ahol szóró- lejek terelik hatalmas kör­ben a vizet. Arrébb a búza­mezőn sárga Claas Dominá- torok motollái terelik a ka­szákra a gabonát, fölöttük repülőgép húz el, magasba szökkenve a villanyvezeték előtt, hogy visszakanyarodjon a virágzó napraforgótáblához. A domb alatt a Rába—Stei­ger tárcsája fordítja a mély­be az elszenesedett tarlót, mű trágyaszórók érkeznek, ki­kerülik az erőgépet, s máris repíti a tárcsa a tápanyagot. A kép. amelyet a szem belát, egyenlő a teljes betakarítás­sal. hiszen a föld, amely termést adott, ismét termés- adásra kész. A szaknyelv já­rulékos munkának nevezi azt a folyamatláncolatot, ami a kombájnok nyomán kezdődik, ,s a talaj lezárásáig tart, s aminek célját Szatmári De­zső. a taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezet főagronó- musa így határozta meg: — Előkészület az őszi ve­tésekre. Az idejében végzett tarlóművelés után megmarad a talaj nedvességtartalma, a víz nem párolog el. Ugyanak­kor a melybe kerül a mű­trágya, amely mar ősszel ki­fejtheti hatását. Így minden gazda arra törekszik, hogy a tarlót mielőbb megművelje, hiszen a jövő évi termés szempontjából egyáltalán nem közömbös, hogy aratás után mikorra fejeződik be a tarló­hántás. Három nagy teljesít­ményű erőgéppel végeztük a tárcsázást, s ezért az utolsó kaszavágás után egy héttel a kalászosok betakarítására már mindenütt csak a táb­laszéli szalmakazlak emlékez­tetnek. Taktaharkányban ma befe­jeződik a betakarítás és ma kezdődik az aratás... Ez a mondat persze magyarázatra szorul. A főagronómus: — Olyan vetésszerkezetet állítottunk össze, amelyre A vasbetongyártó sor mel­lett csak azok maradnak meg, akik nem félik a munkát, akiknek karjuk nem ernyed el a hőségtől, kezük nem dermed meg, ha hideg van. A Beton- és Vasbetonipari Művek bodrogkeresztúri tele­pén nincsen tető a „nehéz- beton-gyártó” sor felett; kint, a szabadban készítik az ipari csarnokszerkezetek óriás ele­meit. A szabadtéri munkahely hatvan embernek biztosít megélhetést. A keresetre nem panaszkodnak —. de meg is dolgoznak a kenyérért, három műszakban váltják egymást a vasbetongyártók. Ilyenkor, nyáron a délelőttös műszak kínozza meg legjobban az embert; a tikkasztó hőség­ben lomhábban lendül ütés­re a kalapács, lassabban moz­dul terhéért a bakdaru. Augusztus első hetében Finciczki István csoportját találjuk délelőtt a nehézbe- lonevártó sornál. A darussal együtt tizenhármán vannak: a vasbetongyártók között egy asszony is a sablon fölé gör­nyed. s csákánnyal, kala­páccsal igyekszik megtisztíta­ni az acélt a gyártás közben megtapadt betonhulladéktól. Mozdulatai gyorsak, ügyesek, s még verejték sem gyöngyöz az arcán, jóllehet, negyven foknál is melegebbet mutat a hőmérő. Kikivánkozik a kér­dés: vajon miért végzi egy fiatal asszony ezt a cseppet sem nőies. nehéz fizikai munkát? — A szükség hozott a ne- hézbetongyárló sorhoz — mondja Zelenák Miklósáé. — A férjem otthon van, rok­kantnyugdíjas. Nagyon hiá­nyozna az en keresetem a szokás rámondani, hogy a kombájnok júniustól novem­berig mennek. A repce be­takarításával kezdődött ná­lunk a betakarítás, ma a ka­lászosokét fejezzük be. s megkezdjük az olajlen vágá­sát, amelyet a mustár, s a fénymag betakarítása követ. Ezek után következik az 500 hektárt elfoglaló napra­forgó, majd legvégül a kuko­rica betakarítása. Ebből nyárra több mint 1800 hektár kombájnolása jut. Hogyan? Kezdjük a műhely­ben. A hatalmas csarnokban csend van. A szerelők töbn- sége otthon alszik, hiszen csak hajnalra tudták befe­jezni az egyik kombájn sze­relését. Idén szinte nem volt olyan nap, amikor ne ..rob­bant” volna le gép, a nyolc Claas Dominátor közül ket­tőben motort is kellelt cse­rélni. Miért? Erre talán egy taktaközi tábla képe választ tud adni. Nos, volt benne ár­pa is. A többi gyom. És most ez van renden. A kombájnom ezert is dühöng. — Mint nagyapám idejé­ben. Csak most a kaszat sze­relni kell. Hát, igen. Szatmári Dezső sem emlékszik arra, hogy mi­kor vágták utoljára rendre a gabonát. Így a talajon meg­szárad a gyom, s az árpát már a meghibásodás veszé­lye nélkül is tudja csépelni a gép, Ezért jár kombájn a fűkasza nyomán. — Kétarcú, kétszínű tájon gazdálkodunk. Sajnos, a Tak- taközben idén is a belvíz pusztított, a táblák nagy ré­szén csak a gyom nő. A ku­koricát legeltetni kell, az ár­pa maradékát pedig rendre vágni. Itt csak egyet tudunk tenni: mentjük a menthetőt. Területünk egy része felnyú­lik a Harangod dombjaira. Itt vannak a kiváló adottságú, ragyogó termőképességű föl­dek, amelyek hozama azért kiegyenlíti a rosszabb, vagy semmilyen taktaközi termé­seket. Ezeknek köszönhetjük, hogy több mint ezer hektár átlagában 45 mázsa felett fi­zetett hektárónként a búza. családi kasszából, hiszen két iskolás korú fiúnk van. Négy éve vagyok nehézbetóiigyár- tó. a saját kérésemre. Kap­hatnék könnyebb munkát is, inkább nőnek valót, de ott a fizetés is kevesebb volna. Itt megkeresem havonta a 3500 —3800 forintot. Elismeréssel szól Zelenák- né munkájáról Kóvóvá László telepvezető-helyettes is. Meg­jegyzi, hogy a férfiak közül se bírja mindenki sokáig itt, most is készül leszámolni va­laki a brigádból. Zelenákné pedig nemcsak ügyes, hanem szorgalmas is: a közelmúlt­ban elvégezte a könnyűgép­kezelői taníolyamot. Valószí­nű. hogy nemsokára át is he­lyezik a kévetőhöz. Időközben ismét mozdul a daru: a hőkezelő aknából ki­emeli a sablont, majd szé­pen. óvatosan leteszi terhét. Ekkor már újból a vasbeton­gyártókon a sor: hatalmas kalapácsokkal addig ütöge- tik a sablont, míg az enge­delmesen meg nem nyílik. A két betonelemet. amelyek egyenként 1.8 tonnát nyom­nak. a tárolóba emeli a da­ru. Az emberek pedig meg­tisztogatják, beolajozzák a sablont, s kezdődik minden elölről. Finciczki István, a csoport vezetője megtörli homlokát a verejtéktől,' s hozzánk for­dul : — Bizony, nagyon elkelne már a tető fölélik. Még a nyarat csak-csak tűrjük, de TerepjáróVal érkeztünk a múlt héten egy nap a lisza- lúei határba. Azokkal a kom­bájnokkal egy időben, ame­lyeket a főagronómus átirá­nyított az árpából. — Kény­szer — mondta ő. — Inkább ezeket vágjuk, mert az ötven mázsa körüli termés ben­nük van. Lehet, hogy jön egy rossz idő. s az árpa teljesen tönkremegy, de akkor is ke­vesebb a kár. mintha a bú­zánk menne veszendőbe. A három kombájnból kettő rö­videsen megállt. Az egyik vezetője percek alatt kicse­rélte a törött csapágyat, s in­dult tovább, a másik még délután is a tabla szélén vesztegelt. — Nem tudom, mi van az idén — kesergett a íöagro- nómus. — Állandóan lerob­bannak a gépek. Ennek — mutatott a sárga Claas Domi- nátorra — a kaszatengely csapágya törött el. Üj gép, most érkezett, s máris órá­kat állt. Pedig a repülő már készí­ti elő, az új táblát az aratás­ra. s így minden arató-csép­lőgépre szükség lenne. Vegy- szerezik a lent, ösztökélik az egyszerre érésre, arra az érés­re, amelynek idejét az ember határozza meg. Regionnal, szárperzselővei permetez a repülő, hogy öt nap múlva már barna növényt, kipusz­tult gyomot arassanak majd a kombájnok. Ma lekerül az utolsó kalász is a taktahar­kányi táblákról. Már csak a tarlón maradt szalmát cibál- hatju, sodorhatja a szél, egé­szen addig, ameddig a szal- malehúzók. bálázók a tábla­szélre, majd a majorba nem juttatják, amit összegyűjte­nek. Utánuk tűz lobban, hogy az idei betakarítás nyomát is eleméssze a láng, hogy a föld újra megbámuljon a tárcsa nyomán, s helyet adjon az új magnak. — kármán — télen aztán valóban rossz vi­lág köszönt ránk. Ez évre ígérték, hogy elkészül az új gyártócsarnok, de ebben egy­re kevésbé reménykedünk. Látják, amott-épül, de még csak a váza áll. Most egy műszak alatt átlagosan 25 ilyen vasbeton elemet készí­tünk; az új csarnokban biz­tosan többet tudnánk gyár­tani . .. Közben odajön hozzánk a brigád többi tagja is. Valaki megkérdi a csoportból: mikor kapnak már végre egy új szódásballont. hiszen a régi­nek már több mint két hónapja lába kelt. Ök nem gyanúsítanak senkit, de az biztos, hogy nem közülük való volt a tettes. Nem értik, miért ök isszák meg ennek a levét — védőital helyett, A telepvezető-helyettes hüm- mög, csóválja a fejét, s meg­jegyzi. hogy nem első íz­ben tűnt már el szódásballon a telepről. Egy darabig pótol­ták a hiányzó ballonokat, de most már azt mondja- a ve­zetőség: vegye meg saját pén­zén az újat az a brigád, ame­lyiktől eltűnik. A csend rátelepedik az em­berek lelkére, a hirtelen szél pedig porral hinti be arcu­kat, ruhájukat. A telepen tu­fával dolgoznak; az udvaron öl-tízcentis vastagságban megül a szürkésfehér por. Mindaddig, amíg szél nem háborgatja. — A por csökkentésére többfele módszert is kipró­A VASVILL Kereskedelmi Vállalatnál az elmúlt évben már mintegy háromezer va­gon árut szállítottak, tároltak és kezeltek a raktárakban. A hatalmas árumennyiséget negyven, villamos és Diesel­targoncával mozgatták meg — ezzel segítve a nehéz rak­tári munkát. Az elmúlt héten szomba­ton, Debrecenben, a miskolci központú vállalat négy me­gyei kirendeltségéből gyűltek össze a targoncavezetők, hogy összemérjék tudásukat az ügyes gépeken. Tavaly Mis­kolcon a Borsod megyei ver­senyzők győztek. A rendezők ezúttal nagyon nehéz pályát alakítottak ki, amelyben a zsúfolt raktári körülményeket igyekeztek visszaadni. Felfestett útvona­lon, a rakodólapok rendkívül keskeny íolyosójába'n, igen feszes időhatár alatt kellett teljesíteni a távot. Mindezt annak érdekében, hogy az októberben Szombathelyen megrendezendő országos ver­senyen az így kiválasztott legjobbak valóban jól szere­peljenek. Az izgalmas versenyt végül is az esélyes debreceni csa­pat nyerte meg. Megyénk csapata a negyedik helyen végzett. háltunk — mondja a telep­vezető. — Egyik sem bizo­nyult megfelelőnek. Legutóbb a Sátoraljaújhelyi Köztiszta­sági Vállalattól kértünk sep­rős kocsikat-a por felszívásá­ra. Ezzel is kudarcot vallot­tunk ... A beszélgetést követő na­pon a BVM Miskolci Gyárá­nak főmérnökétől, Korompai Ivántól kérdeztük meg: mi­korra várhatják problémáik orvoslását a bodrogkeresztú­ri telepen dolgozók? A fő­mérnök elmondotta: a por csökkentése érdekében elő­ször is az udvar takarítását kell megoldaniuk. Ezért né­hány napon belül egy rako­dógépet bocsátanak a telep rendelkezésére. Jobb, végle­ges megoldáson még törik a fejüket. Az eltűnt szódásbal­lon ügyében pedig azonnali intézkedésről biztosított a főmérnök, mondván, néhány felelőtlen ember miatt, nem lehet egy dolgozó közösséget büntetni. A legfontosabb kérdést szándékosan a beszélgetés végére hagytuk: mikor kerül végre tető a vasbetongyártók feje fölé? — Valóban ez évre tervez­tük az új. korszerű üzemcsar­nok átadását. Az építkezés fő vállalkozói mi vagyunk: saját tervezésben, kivitelezés­ben. saját termékeinkből építjük a csarnokot. Sajnos, tetőszerelő szakmunkást mind ez ideig nem sikerült talál­nunk. ezért csúszik a beruhá­zás. így. legjobb esetben is csak a tél végén költözhet­nek be az épületbe a vas­betongyártók. Déváid Hedvig • Panaszözön. Üjra az áruszállítás. Minden év­ben gond, idén még inkább az. Pattog a labda, üsd to­vább! Indulatok itt, indala tok ott. Ügy gondolom, a MÁV Miskolci Igazgatósága nem szorul védelemre. Csu­pán egyetlen adat. Az első féléves áruszállítási tervet 600 ezer tonnával túlteljesí­tette. Ez tény, még akkor is, .ha sok helyütt a MÁV-ot elmarasztalják, mondván: kevés a vasúti kocsi, nem tudják áruikat kiszállítani. A vasúti kocsi valóban ke­vés, a napi igényekhez ké­pest 800-zal kevesebbel gaz­dálkodhat a MÁV Miskolci Igazgatósaga. Különösen most, a feszített aratási munkák idején, az áruszállí­tásban. a népgazdasági érde­keknek megfelelően rangso­rolni kell. Jelenleg az ex­portbúza kiszállítása fonto­sabb, mint a cementé, vagy ipari termékeké. Ezt be kell látni. A nehézségeket még fokozza az a tény, hogy me­gyénkbe a korábbi évekhez képest kevesebb kocsi hoz árut, anyagot. A beruházá­sok többnyire befejeződtek, s minden termelőegységnek az az érdeke, hogy szállít­son; árui időben eljussanak a megrendelőkhöz. Az adott körülmények között azonban rangsorolni kell kis- és nagy­üzem, export és belföld kö­zött. Ha a kocsiálláspénzt vég­leg elfelejtenénk, nagymér­tékbe.. javulna a helyzet. Gál Sándor igazgatóhelyettes ott- jártamkor milliós tételekről tanúskodó összesítést tett elém. Mindig ez a kocsiállás- pénz, egyebet se tud a MÁV! Szinte hallom az illetékesek rosszallásait. Tény azonban, hogy a ki- és berakás szín­vonalának javításával, belső szervezettséggel, ahol lehet, több közúti szállítással, át­gondoltabb együttműkí >dés­sel. nem a „Szállíts, de azon­nal 1” követelésekkel, több megértéssel enyhíteni lehet­ne a gondokon, se jteni a MAV-nak. Követendő példaként em­lítem: a Tiszai Vegyikombi­nátban. ahol évek óta mil­liókat fizettek ki kocsiállá- -árt, vezérigazgatói döntés született. A szakemberek a MÁV-val közösen átnézték a normaidőket, felmérték a realitásokat, s belső szerve­zés utón, idén egyötödére csökkent a kocsiállásért fi­zetendő összeg. Ez valóban együttműködés. A Cement- és Mészművek Hejőcsabai Gyára április 1-i hatállyal szerződést kötött a Volánnal, számolva a vasúti szállítás nehézségeivel. So­ronkívüliséget biztosított a Volánnak. Kezdetben bizta­tóan ment a dolog, de a fo­gadók, többek között rakodó­munkás-hiányra hivatkozva, hátráltattak az együttműkö­dést.. Érthető, ha a Volán a gazdaságtalan szállítás miatt vissza akart lépni. h feüMi a szél... Végeziek az aratással Az utolsó aratóvasárnapot tartották Somogybán. A nagy­atádi járásban a „kenyér- csata” sikeres befejezését több mint 30 vendégkombájn segíti. Vasárnap estig itt gya­korlatilag végeztek a búza aratásával, csupán a rozs és a zab várja meg a mintegy 200 hektáron az arató-cséplő­gépeket. Az ország legna­gyobb gabonatermő táján. Szolnok megyében vasárnap estére már végeztek az ara­tással. Kihasználva a kelle­mes, meleg időjárást, az utol­só nagyüzemi tábláról is le­vágták. elcsépeltéit a termést. A nehéz rajt. a kedvezőtlen időjárási körülmények elle­nére gyorsan t egeztek a nagy munkával. Példás szervezett­séggel. egymás kölcsönös se­gítésével a kombájnosok. a szállítómunkások és a gabo­naforgalmi vállalat dolgozói 16 nap alatt fedél alá hord­ták a termést. A közúti szállítási min-' denkeppen növelni kell. Ezt írja elő a Közlekedési Köz­löny 30. számában közzétett határozat, mely szerint szep­tember 15-től 60 kilométeres körzeten belül bizonyos áruk nem szállíthatók vas­úton. Ez vonatkozik a ce­mentre is. Közép-Európa leg­korszerűbb cementgyára pe­dig nem azért épült, hogy a silók megteljenek cementtel. A MÁV Miskolci Igazgatósá­ga az első fél évhez hasonló­an igyekszik ellátni a ce­mentgyárat vasúti kocsikkal, de a Volán segítsége, külö­nösen a gépkocsikat fogadó telepek, egységek, szervezet­tebb, hatékonyabb munkája nélkülözhetetlen. Az áruszállítással foglalko­zó szakemberek, megyénk­ben és szerte az országban evek óta idegíeszítő munkát végeznek. A MÁV Miskolci Igazgatósága önmagában ke­vés a vasúti szállítás prob­lémáinak megoldásához. A rendező pályaudvar húsz év alatt nem sokat változott, a végtelenségig nem lehet ter­helni. Megyénk vasútvonalai­nak sok szakasza korszerűt­len. nem bírja a tengelynyo­móst, a rakodás színvonala alacsony, sok a selejtes va­gon, s erről nemcsak a MÁV tehet, és a javítási kapacitás sem kielégítő. Más igazgató­ság sem tud kocsit küldeni, nagy a leterhelés. Közpomf kocsielosztás van. Itt kelle­ne jobban figyelembe venni megyénk ipari voltát, ha le­het, mert mintha szűk volna az ország, ha a vasútvona­laink áteresztőképességét, teherbírását említjük. A Dunántúlra történő vas­úti szállítás — tudomásom szerint — egyetlen, a Kelen­föld—Ferencváros áteresztő hídon bonyolódik. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy népgaz­daságunk helyzete függ at­tól. hogyan fokozzuk a terme­lést, hatékonyabban dolgo­zunk-e, különösen a tőkés export: vonatkozásában. Csak­hogy a növekmény szállítása valahogy nem tűnik megol­dottnak. Egyre nagyobb a leterhelés vasútvonalainkon, s terveket teljesíteni, emel­ni kell. Hejőcsabán már at­tól félnek, s a MÁV Mis­kolci Igazgatóságán is, mi lesz. ha beindul Bélapátfal­va? Még nehezebb lesz a ce- mentszállitás. A A MÁV Miskolci Igaz- ” aatóságán elmondták, hogy nem várható több va­gon a második fél évben sem. kocsiszegény a megyénk. Amit minden vállalat tehet, ha rajta múlik, elfelejtjük a kocsiálláspénzt, a szállítók, a rakodók, mindenki, aki ille­tékes A második fél évben jönnek a nagy nekirugaszko­dások, ilyenkor mindenki szállítani akar. Ahol lehet, ha* ékony abban szervezzek meg a közúti szállítást, több megértéssel segítsék egymás munkáját, s ne csak a válla­lati. elsősorban a népgazda­sági érdekeket szem előtt tartva. Karusi Imre , S rali tecsi nem raktár! Tarpcásel versenye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents