Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

I Isi éézés íi|a

T

öbbször és több helyütt elhangzott az utóbbi időben, hogy a szövetkezetek gazdálkodásában, a közös vagyon védelmében rendkívül fontos szerep jut a belső elienorző teveuer'1. - ségnek. Az önvizr.gbles. az igényesség saját munkánkkal szemben — olyan elengedhetetlen tényező, amelyet feltételez szocialista céljaink megvalósítása. A fogyasztási szövetkezetek a népgazdasági érdekekkel összhangban álló, hatékony gazdálkodásnak segítése érdekében is született meg a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa irányelvei a belső ellenőrzés továbbfejlesztésére.

A MÉSZÖV legutóbbi küldöttgyűlése nagy figyelmet szentelt e témának. Mi jellemzi a !. or Jodi áfészek, takarékszövetkezetek, lakás- szövetkezetek ilyen irányú tevékenységét? Az eredmények mellett mindmáig valós a gond: megyénk jó néhány szövetkezetében a belső ellenőrzés hatékonysága nem éri el a kívánt szintet- Számos területen, így a va- gyovédelem rendkívül fontos ellenőrzésében tapasztalható tervszerűtlenség, szervezetlenség. Jórészt ez is az oka annak, hogy a kereskedelmi ellenőrzés oly sok vizsgálata jár felelősségre vonással fogyasztási szövetkezeteinkben. A kereskedelmi munka hiányosságai — például a tervszerűtlen áru- beszerzés — mellett nem egy helyütt észlelhető a gazdasági fegyelem megsértése is.

Ez év végéig valamennyi szövetkezetben létrehozzák a belső ellenőrzési szerveket. Munkájukat a szakszerűen elkészített belső szabályozók mellett a hozzáértés, a szakismeret teheti eredményessé. Ezért is fontos, hogy az ellenőrzést végzők továbbképzésen vegyenek részt, ám ezen túlmenően módszertani segítséget is kapjanak. E téren pedig elsősorban a MÉSZÖV ellenőrzési irodáiéra támaszkodhatnak. A szakmailag jól felkészült tagok gyümölcsözőbben támogathatják az ellenőrzésben a tisztségviselőket. Közvetlen ellenőrző tevékenységükhöz — hogy felelősséggel végezhessék — világosan kell látniuk a szövetkezet gazdasági céljait, ismerniük kell az eredményeket, a feladatokat. Elemző, okokat feltáró önvizsgálódásra van szükségük a szövetkezeteknek- Oly módon. hogy a közösségért annak valamennyi tagja felelős legyen.

A belső ellenőrzés kiépítése valamennyi szövetkézéinek hosszú távú feladata, amelynek hasznosítása a mindennapi munka az alapja. A hogyant maguk a szövetkezeti vezetők a tagsággal közösen dolgozzák ki: központi segítséggel, egyéni úton. A közösség önmagával szembeni igényessége a hibák, a fogyatékosságok megelőzését eredményezi. A belső ellenőrzés ettől is kapja rangját.

(mikes)

TiíljÉÉezés

Meglepetéseket nem hozott, jobbára az utóbbi évek átlagának megfelelően alakult az elsőéves szakmunkástanulók idei felvétele. A demográfiai feszültség enyhülése nyomán ugyan 2200-zal többen végezték el most az általános iskolát, de a szakmunkásképzésre jelentkezők összlétszámában ez a kedvező változás mindössze 200 főnyi növekedéssel járt.

Hasonlóan a korábbi évekhez, most is többen, mintegy 68 ezren jelentkeztek a szakmunkásképző iskolákba, körülbelül 16 százalékkal meghaladva a létszámelőirányzatot. Túljelentkezést főként az autószerelőknél, továbbá egyes kereskedelmi, vendéglátóipari, és ruházat- ipari szakmákban tapasztaltak. Ugyanakkor még most sem pályáztak felvételre a megkívánt létszámban a bányászati, kohászati szakmákra. valamint az építő-gépszerelő. gépi forgácsoló, lakatos, szerszámkészítő, szerkezeti,a- katos, a vegyi-, a papír-, a nyomda- és az építőipari szakmacsoportokban.

Az úgynevezett hiányszakmákban — amelyekben különösképp sürgető az utánpótlás — ez évre 7 százalékkal növelték a felvételi előirányzatot, a jelentkezők száma azonban ez idáig még az előző évi szinten maradt, így még lehet jelentkezni vájárnak, hengerésznek, forrasztárnak , öntőnek, vasbetonkészítőnek, tetőfedőnek, tí- márna, cipésznek, valamint a cipőgyártó és az élelmiszer- tartósító szakmákra.

Csak tárgyilagosan!

Rend a lelke...?

Kanyarog a busz, a villamos, nézelődik unalmában az utas. Oda is belátni, ahol nem vékony deszka a kerítés.

Elképesztően rendetlen udvarokba.

Régi házak, több család lakja legtöbbjét, gyerekek serege játszadozik az udvaron. Az udvaron? A tényt néhol alig lehet szépíteni: a szemétdombon! Papírhulladék. egyéb szemét, ta'karítat- lanság — mert csináld te, vagy ő ..., mert mindenki másra vár.

' Üj lakótelepeken is — tisztelet a kivételt jelentő rendes lakóknak! — találni hasonlót. Hervadt virág repül ki az ablakból, de látni eldobált, használt cipőt, zoknit. miegyebet. A papírhalmot is' csak a szél söpri, na hiszen, olyan is a végeredmény.

Mindenki másra v4r. S a jelek szerint hiába.

De mit lát az ember gyárak, üzemek udvarán? Mit, ugyan mit? Itt egy kupacba dobált vasalkatrész, ott amaz — egy idő után az ég se tudja, melyik a szemét, mi pedig jobb sorsra érdemes, raktártető híján enyészetre jutott (másutt talán hiánycikk?!) alkatrész. Pedig egy ütemben nem lehet azt mondani, hogy mindenki másra vár. Van, kellene lennie felelősnek. Hívják bár udvarosnak, raktárosnak — vagy egyszerűen feleljen az, aki megrendelte, szükségesnek tartotta készlethizlalónak, s mert „tévedett”, hát udvarra hányták. Félreértés ne essék: mindenütt a világon tárolnak a gyárudvarokon is,' de nem mindenütt olyan kegyetlen • összevisszaságban, mint nálunk. Hogy néha kazalban a tűt könnyebb meglelni, mint azt a sürgős-fontos darabot, amiről pedig mindenki tudja, hogy ott van valahol.

Hallottam olyan társadalmi munkaakcióról, amikor szocialista brigádokkal rakatták rendbe az udvart. A rendteremtés persze dicséretes, de az már kevésbé, hogy ezt bárki is társadalmi munkának nevezze! Ez valakinek, valakiknek a munkája — csak ellenőrizni kellene, hogy megcsinálják-e.

Rend a lelke mindennek — tartja egy közmondás. Hatalmas értékek mennek veszendőbe rendetlenségünk miatt a gyárak udvarán. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ilyen rendetlenek lehetnénk. Avagy fordítva: azok gazdagok, akik nem ilyen rendetlenek ...

(Szőke)

i

A harmadik tanú hiányzik.

■

■

■

i Keresik a harmadik tanút, de eddig még nem si- i került rátalálni. Amit ket- j len tanúsítanak, az még i nem elég ahhoz, hogy va• lakit elvonókúrára küldjenek. A nagyközség több uti cájában naponta tucatnyi ember botránkozik meg i. azon, hogy a korábban tisz- 1 leletben ólló idős ember ré- ! szegen botorkál hazafelé, i hogy beleköt a szembejövőkbe, hogy bárkit durva i szavakkal illet, de hát más 1 megítélni valakit és más I tenni az érdekében. Mert

* az a harmadik tanú ahhoz J kellene, hogy a betegesen i italozó ember egészségét,

[ holnapját védjék és ezzel i természetesen a környeze- 1 tét. a családját, a szomszé- ! dókat is. Nem utolsósorban i az utca esti csendjét stb.

i

! De hát ez az italozó, dur- | va ember jó erőben van, a i bor, a pálinka nem ásta ! alá még olyannyira az

i

egészségét, hogy mint ittas ellenféllel ne kelljen komolyan számolni. Ez hát a döntő oka, hogy még mindig keresik a harmadik tanút. A család vár, mert hát nincs vállalkozó, aki oda firkantaná a nevét, hogy igenis tanúsítja, ez az italozó családfő nem hagV nyugtot senkinek, ha elveszíti a mértéket valamelyik kocsmában.

A több ezres nagyközségben az elmúlt fél év alatt csaknem húsz hasonló ügyben kellett kezdeményezni az elvonókúrát, ami aztán az esetek többségében, legalábbis átmenetileg-„gyógyulást” hozott.

Persze ez a szám, ez a csaknem húsz elvonókúrás beiig nem kerül fel semmi f.’le községi statisztika lapjára, a bejelentések, panaszok, . kérvények száma legfeljebb az igazgatási osztály intéznivalóit szaporítják.

Egyéb adatokkal szívesebben szolgálnak a tanácson. a nemrég épített új otthonok, a gépkocsivásár- láson a községben dolgozó diplomások számával. Hiába, sok ez a majdnem húsz elvonókúrás kezdeményezés, hát még, ha azt is hozzátesszük, hogy ezek mind halaszthatatlanok -voltak. Mint ahogy annak az embernek az ügye is, akiről eddig kelten már tanúsítják, hogy ugyancsak ’ rászorul a „gyógyításra”.

A többiek, a környező utca lakói legfeljebb a redőny mögül nézik meg. kit hoz hazafelé a kocsmából tétova lábakon az alkohol Ha nanpal találkoznak vele. talán még egy húszast is adnak neki, ha italra kéri. Csakhogy most a legjobban egy aláírással lehetne segíteni rajta.

Nagy József

Legelésző tehéncsorda Szilas környékén.

m Nem győzünk betelni a táj szépségével. Innen, ahol ülünk — Bódvaszilas határában, a Miklós-dülőben, jóval az Akasztódomb fölött, a dűlőnek is egy szépséges hegyoldalában —, messzire ellátni. Az érdekes rajzolatú hegyek között-mellett is mesz- szire ellátni. Nem utolsó hely az sem. ahol ülünk. A „pince” erkélyén, teraszán. Pincének nevezik, itt ezt a házat, pedig emeletes, télen is lakható, inkább amolyan kisebb villa. Nem az egyedüli ebben a dűlőben.

— Mégis, miért építenek ide ekkora víkendházakat? Azaz pincéket?

— A társaságból — többen . vagyunk ugyanis — többféle érv hangzik el. „Itt így szokás”. „Ha már egyszer épít az ember!” stb. Majd egy fiatalember találja leginkább fején a szöget:

— Itt azt mondják: te beszélsz? Hiszen neked még egy pincéd sincs'! Hát építtet, hogy „beszélhessen”!

, Néhányan rábólintanak. Van valami benne. Mármint abba. amit mond. A házak mindenesetre itt vanrak, jó beszélgető, kvaterKázó helyül, amelyekbe az év bármely időszakában össze lehet gyűlni egy-egy kiadósabb eszmecserére, a világ dolgainak megbeszélésére, sőt, eligazítására. Hát csali legyenek ezek a házak, milyen jó most is itt ücsörögni a teraszon és nézegetni a karszt-hegyeket.

Ámbár az az érdekes — ugyancsak a társaságból közli valaki —, hogy itt a karszt- vonulatban sem csupa karszt- hegyet látunk. Például a jobbra levő, igen magas, nyerges hegy — igaz, innen csupán az egyik csúcsát látjuk —, sem karszt. Szép egyébként, változtatja is a tájat, de olyan, mintha a Zemplénből került volna valahogy

ide.

Az a szemközti hegy, melynek most már csupán képzeletben rajzolhatjuk ki a csúcsát, az Esztromos. vagy Esztremos, vagy újabban inkább Ostromos. Nézzük a hegyet, rövidke csendességgel. Olyasféle csendességgel, amilyennel különböző alkalmakkor emlékezni szokás valakiről. Lassan talán majd erről a hegyről is csak emlékezhetünk. Félő. hogy talán majd arról a természeti kincsről is. mely a belsejében található. Azokról a barlangjáratokról, melyek sokait szerint. bár kisebb méretekben, de szebb cseppköveket őriznek. mint a nagy hírű Aggtelek. Mint ismeretes, robbantják, szedik ugyanis széjjel a hegyet. Illetve: művelik. Bányaművelés folyik itt., a mészkövet bányásszák, a hegy tetejétől kezdve. A hegy teteje már elfogyott.. i

Több évvel ezelőtt néhány, színes sátrat vertek fel a hegy

közelében idősebb és fiatalabb emberek. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársai tanyáztak itt, az Ostromos horhosaiból, szakadé- kaiból gyűjtögették össze az idők messzeségében élt, apró állatok csontmaradványait. Tudták, hogy itt régen kipusztult állatfajok maradványai is megtalálhatók. Amíg a horhosok, a szakadékok, szóval amíg a hegy megvan. Amolyan leletmentést végeztek, mint például a régészek szoktak egy-egy nagyobb víztároló, vagy új város megépítése előtt. Nem hiába tanyáztak, kutattak, sok mindent találtak. • ök beszéltek akkor a hegy nevéről is. Pontosabban, mivel a név kialakulása nem a szakterületük, az Élet és Tudomány egyik számát mutatták, melyben az Ostromos név kialakulásáról lehetett olvasni. Ezek szerint valószínűleg a rómaiak a ke resztepák, akik Extra Mons- nak, azaz Különleges Hegynek nevezték el azt a hegyet. (Vajon honnan tudhatták- gondolhatták, hogy különleges hegy? Csupán a külsejéről ítéltek, vagy már hévül is kutatgat tak?) Szóval Extra Mons. Ha pedig így van, ebből valóban könnyű levezetni az Esztremost, az Ostro- most.

A hegynek viszont több évvel ezelőtt megkezdődött a bányaművelése A robi. áldások kovetkeziéoen nyílt meg a csodabarlangokhoz vezető lejárat is. Valóban csodálaté sakhoz, ezt e sorok írója is állíthatja, mert annak idején — saját felelősségére — szintén kódorgott a szilofon hangot adó, vörösesbarna cseppkövek, csöpögő kürtők világában. Az itt dolgozó munkások egyébként jelezték a barlang létét, de hosszú ideig nem történt semmi. Félő, hogy később is csak kevés történt. A Különleges Hegy ugyanis fogyatkozik. Hónapról hónapra szemlátomást alacsonyabb.

— Itt milyen ez a nap. elnök elvtárs?

A kérdés a bódvaszilasi köz ségi tanácson hangzik el. Az elnök mindenekelőtt az esőt becsmérli. A legutóbbi esőzés ugyanis körülbelül húszezer forint kárt okozott nekik.

— Övödét építünk, meg szolgálati lakásokat, És kazánházat is a központi fűtés- hez.A kazánház alapozása elkészült. erre rögtön jött ez a nagy eső és felszedte a betont, Legalább húszezer forint a kár és kezdhetjük elölről. Pedig az óvodát szeptemberben át akarjuk adni... Itt az építkezésnél az a baj. hogy van víz. egyébként meg az, hogy nincs.

— Éspedig?

— Az ivóvízre gmdolok Mert az nincs Kútiaihk vize nem jó. Fúrattunk már próbaképpen két kutat, nyolcvan, illetve százméteres mélységig, de vagy nem jött víz, vagy sziklába ütköztünk. Valószínű ugyanis, hogy a mögöttünk húzódó Kopasz-hegy lába, vagy talpa benyúlik a község alá, a falu a<mn ül. A kút persze mindenképpen keil. Hogy elsőként legalább Szi- last és Komjátit ellássa. A harmadik próbafúrás hamarosan megkezdjük.

— Szóval gondot is okoznak a hegyek.

— Gondot is, de víznek mégis kell lenni. Eddig nem jó helyen kerestük... Az a másik hegy, ott szemben velünk, az Ostromos. az is gondot okoz, csak másképpen, Azt hiszem, eddig a robbantások szele elhúzott a talu fölött, nem éreziük Most viszont, ahogy lejjebb érték bizony a faluban be-betörik néhány ablax, megreped a fal...

Talán az eső ezen a nyáron nem okoz már több gondot ezekben a községekben sem.

A Bódva útját követve a földeken feltűnnek a gépek, sőt, a tarlók is.

Az erdőket, hegyeket az igazi nyárban itt is sokan felkeresik. Az erdészet szép pihenőhelyeket alakított ki. Szalonnasütőkkel, asztalokkal, padokkal, esőbeállókkal.

— Erre a sírhantra emlékeztek?

— Itt nem volt sírhant..;

Tavaly még nem volt. Vagy

csak akkor nem vettük észre? Észre kellett volna, hiszen itt van rögtön a pihenő szélén. Betonnal körbevéve, az üvegben pedig néhány szál mezei virág. Friss fakereszt, se dátum, se név rajta. Ki fekhet itt? Mi történhetett vele? Az erdő keg* eiíenke- dett? Közúti baleset? Víz? Jélképes sir lenne? Hogy mindenkire, mindenre gondolhatunk róla? Ott, arra a távolabb levő Különleges Hegyre is? Nincs válasz. Csendesség van és az erdő borzongató hűvössége, gj Jó kiballagni a napra. ^ Tisztán, fényesen süt, miként illő is lett volna a nyár eddigi részében. Tovább haladunk, majd megállunk, mert időznünk (cell kicsit a látványnál. A traktor ekéi után a barázdákban legalább száz gólya vadászi k. Hibetetlen nyugalommal, módszerességgel. A traktor vezetője hátra-hátranéz és mintha próbálná az eke elől arráb hessenteni a uiios cső- rűeket: tess’^ek Tiár eg> lépést arrábo lenni, mégsem állhat meg minden Pillanatban, hogv elkerülje a gázolást! A gólya méltaílankodva széttárja hatalmas szárnyait, maid lecsak az éppen kiforduló zsákmányra, pocokora, pajorra, ilyen-olyan boaárra, lárvára. A töhbiek pedig hadrendben — de tényleg, legalább százan — várják a maguk területén az újabb barázdákat.

Priska Tibor