Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. augusztus 6., vasárnap [ Aforizmák I Egyes pesszimistáknak olyan nehéz’a szívük, mint a kő, már ezért is lúdtalp­ra hajlamosak. ^k Akit kora reggeltől késő estig „emberbarátsággal” zaklatnak, az elkerülhetet­lenül embergyűlölővé válik. ★ Aki elutasítja a hazugsá­got — annak tudnia kell, hogy az igazságra cseréli be. ~k ■ . v A gondolatok szabadok — de persze nem szabadab­bak annál a fejnél, amely- \ ben lakoznak. Panaszkodnak . is: soha nem költöttek annyi pénzt pálinkára, mint az áremelést megelő­ző néhány napon. A taka­rékosság jegyében persze. Az egyik dolgozó például 1800 forintért vásárolt rö­videt, mivel családi házat épít, márpedig tudvalevő, hogy az építéshez nélkü­lözhetetlen anyag a szív­erősítő. Később úgyis meg kellene venni, hát — csu­pán takarékosságból — most 1800 forintért vásá­rolt. Jobb időben gondolni mindenre. Nem úgy. mint például egy másik ember, aki boltban dolgozik és en­nek ellenére teljesen kivár­ta az estét, hogy majd ha­zainduláskor vásárol egy­két üveggel. Nagv döbbene­tére már egy fél üveggel sem maradt! Még a raktár­ban sem! Az utolsó szálig, azaz palackig elvittek min­dent, kiürítették a polco­kat! Márpedig az is tudva­levő, hogy nálunk, ahol húst, kenyeret, tejet és más élelmiszereket árusí­tanak — mert ilyen tíomm boltról van szó —, ott elő­előfordul néhány palack ital is. A lényeg, hog" ama bi- ~zonyos árhivatal, közle­ményt megelőzően annyi pálinka — vagy még any- nyibb — fogyott el a bol­tokból, mint szilveszter előtt. Mindez annak követ­keztében, hogy az. alkoho­lizmus elleni küzdelem újabb fordulóponthoz érke­zett. Ügy tűnik, a lelki rá­hatás, a szép szó nem éri el a kívánt hatást, így most már a nehézfegyve­rek bevetésére is sor ke­rül. Nemrégiben’ eléggé megviselte az idegeket a kilencórás alkohol-stop is, de az ital hívei viszonylag gyorsan megtalálták a ki­vezető utat. Illetve a bol­tokba bevezető utat. A boltokból ugyanis lehet, vá­sárolni kilenc előtt is. A jó­zan emberek más, eddig nem alkalmazott fegyvere­ket is elővettek. A veszé­lyes munkahelyek körzeté­ben kétszáz méterre jelöl-. ték ki a demarkációs vo­nalat, melyen belül tilos az ital árusítása. Mi történt? Egyesek nem átallották 210 méterre elmenni! Kivonták a forgalomból a féldecis és. a kétd^-cis üvegeket. Az eredmény? A dolgozó fél­literes üveggel vásárol. Majd csak akad valaki, aki besegít. Akad. Legalábbis az elfogyasztásban. A_z igazi nehézfegyver, a. 25—30 százalékos áremelés persze már elgondolkodtató. A napokban Miskolcon újabb fegyver is előkerült. Más városokban, például Kazincbarcikán már' évek óta használatos, nem is eredménytelen, hátha segít a megyeszékhelyen is! La­punkban már hírül adtuk, de nem árt minél többször elmondani, hogy a Miskolc városi Tanács határozatot hozott, melynek értelmében a boltok, üzletek elölt és azok környékén tilos ita­lozni. A rendőrség 100 fo­rintig terjedhető helyszíni bírságot szabhat ki. vagy pedig szabálysértési felje­lentést tehet és ennek so­rán 3000 forintig terjedhet a pénzbírság. Bizony ezen is el lehet gondolkodni. Nem most rögtön, a kánikula idején, majd egy kicsit később. Most ugyanis, ezekben a napokban, ha valaki nem restelli a nézelődést, a bol­tok előtt csak-csak talál­hat „csillagvizsgálókat”, az aszfaltkocsmákon hirte­lenjében ugye még nem ér­ződhet a nagyon is helyén­való rendelet hatása. Más ' országokban sem érződik kellő gyorsasággal. Egyip­tomban például a kormány .jogi szekciója által elfoga­dott törvényjavaslat sze­rint negyven botütésre'kell minden embert ítélni, aki alkoholt fogyaszt. Mármint minden egyiptomit. Ezek szerint ott sem lehet valami rózsás a helyzet az alko-' holfogyasztást illetően. Ná­lunk vajon miképpen válna be a botozás? Tanácsi ren- deletünkh m persze nincs szó botozásról, nem is igen lehet, mivel ott, Egyiptom­ban a Koránra hivatkozva készülődnek az italozók kissé szigorúbb megfenyí- tésére. nálunk viszont a moharpedán vallás nem jel­lemző. Azonkívül ott. Egyiptomban még arról is szó van. hogy az alkohol­tárolók és -árusítók bünte­tését is kilátásba helyezik. Hát még csak az hiányoz- ' na! Mármint itt. nálunk! Ki ^őzné ezt bottal? Szerencsére me'"^ szó sincs. Más panasz tár­ja mifelénk mostanában, panasz, miről fentebb is szó esett. Nevezetesen, hogy az áremelést megelő­ző napokban túl sok pénz fogyott el az üveg pálin­kákra. És ami szintén bai. talán még nagyobb bai: most látom, hogy az akkor bevásárolt palackban már alig van valami... Priska Tibox Y A■ VI. Duna menti folklórfesztivál egyik záróeseményeként Decsen rendezték meg a sárközi lakodalmat. Az ünnepség délelőttjén külföldi népi együttesek léptek fel, délután eljátszották a sárközi lakodalmat, majd a lakodalmas menet kocsisora vo­nult végig a decsi utcákon, A futó zápor sem zavarta a lakodalmas játék résztvevőit és a nézőket. alkalmam nyílt a köteles­ségteljesítésre., Két bögyös kis csitri ve­rekedett a suli előtt. Vadul tépték egymást, mocskoló szidalmakat kiabálva. Köz­beléptem. — Ejnye, ejnye! Nem sze­gyei lilék magatokat! Lány létetekre úgy viselkedjek, mint a legneveletlenebb utcakölykök. Hát illik ezt? Ahelyett, hogy szépen meg­beszélnétek egymással, ha valami bajotok van. Rajta, mondjátok el nekem, miről van szó. min vesztetek össze. Ígérem, liogv igazsá­got teszek, páratlanul. •— Ezt nem lehet pumái­vá elintézni! — üvöltőt az egyik kis vadóc. — És a bácsi ne avatkozzon be­le Ha mindenáron a szí­ját akarja jártatni, használ­ja arra a nyelvéi, amire én gondolok. És megmondta, mire gon­dol. Elfutott a méreg. Ka- ronragadtam. és az iskola- kapuhoz vonszoltam. •— Gyere csak. te ha­szontalan! Maid ad neked az igazgató bácsi, ha meg­tudja, hogyan beszélsz ve­lem ! Rángattam a foggal-kö­römmel védekezőt. Rúgott, csípett, karmolt, harapott. És ordított. Torka szakad­tából. Csakhamar csődület támadt, — Vén szatír! Mit akar attól a gyerektől! — dör- gött egy sztentori hangú, tagbaszakadt fiatalember. — Liliomtipró! — sipított egy vénasszony. Valaha mezei futó vol­tam. játszva elmenekültem a lincselés elől. A kis vad­macska visítása sokáig el­kísért. A félsikerek és balsike­rek nem szegik kedvemet. Továbbra is teljesíteni fo­góm a kötelességemet. En­gem többé nem szerkeszt­het ki a saitó Legfeljebb példaképül állíthat. Sajnos, ma szüneteltet­nem kell áldásos tevékeny­ségemet. Lajos, a követőm miatt. Kötelességtudattól áthatva tegnap beavatkozott a Bicska csárdában egy ve­rekedésbe. Délután temetiük. I Homoródi József ] T.ehúzták rólam a B keresztvizet. Az egész magyar saj­tó. Megint megír­ták, hogy közömbös, anti­szociális lény vagyok. Fe­lőlem a szemem láttára agyonverhetnek valakit, a kisujjamat sem mozdítom. Fényes nappal . az orrom előtt kirabolhatják a Nem­zeti Bankot, zsebre vághat­ják a Lánchidat, undorral elfordítom a fejemet, váil- rándítva megyek tovább. Pirultam a dorgálásért. S önkritikát gyakoroltam. Igazuk van a tollforgató moralistáknak. Ez így nem mehet tovább- Tűrhetetlen, hogy csak maflán nézzem, ha valaki fölnégyeli a ne­jét, megkéseli az apját, agyonveri a gyerekét. Ezen változtatni keli. Fogok is. A jövőben maradéktalanul teljesítem emberi és állam­polgári kötelességeimet. Mindig és mindenütt föllé­pek ott, ahol meg kell vé­deni a gyengéket, a köz­rendet, a közvagyont. Nem leszek többé közömbös. Sem gyáva. Másnap kora reggel harc­ba indultam. Vonattal. De valahogy elszöszmötöltem az időt. későn értem ki a pályaudvarra. Mire jeggyel a kezemben loholtam a pe­ronra, már indult a vonat. Majdnem nekiiramodtam, de eszembe jutott a foga­dalmam. Nem ugrálhatok, magamat is fegyelmeznem kell. Állva néztem, hogyan gyorsul föl a kocsisor. Éppen megdicsértem az akaraterőmet, amikor úgy oldalba taszítottak, hogy majd fölbuktam. Testes atyafi vágtatott el mellet­tem, lúdtalpasan trappolva. Lökdöste az útjába kerülő­ket, szemmel láthatóan föl akart ugrani a mozgó sze­relvényre. Ütravaló jókívánságra nyílt az ajkam, amikor be­lém hasított: nekem most mulaszthatatlan kötelessé­gem van. Ez a szerencsét­len a csattogó kerekek alá kerülhet! Utána vetettem magamat. Sikerült abban a pillanat­ban visszarántanom, amikor fölugrott volna a lépcsőre. — Ne tegye! —. rivalltam rá, föltartva intőn (a mu­talabb volt önnél. És für­gébb — mosolyogtam le a tekintélyes pocakjára. A hajszál híján rajta­vesztett arca rákvörösből lassan lilára vált, levegő utón kapkodott. Gondoltam, jobb, ha most megyek. Hadd szálljon magába, eméssze meg a dolgokat. . Emelt fővel, a . teljesített kötelesség büszke tudatá­val indultam a restibe, hogy megjutalmazzam ma­gamat egy pohár sörrel. Alig tettem néhány lépést, artikulátlan üvöltés har- sant föl mögöttem. Aztán óriási rúgás ért. Alul. Két pályamunkás fél órá­ig egyengette az árkot, amit az orromon csúszva túrtam a peronon. Dagadt orromon sajnál­kozó ismerőseimnek eldi­csekedtem : életet mentet­tem. Többen röhögtek. Má­sok célozgattak, hogy leg­közelebb mibe üssem az orromat. Attól nem iön le róla a zománc. Lajos, a barátom azonban kiiele"- tette: követni fogja a pél­dámat. Hiába, mindig ren­des gyerek volt. Hogy buzgalmam köve­tőre is talált, továbbra is éber figyelemmel jártam a világot. Csakhamar ismét tatóujjamat. — Gondoljon a családjára! Haza várják! Leírhatatlan pillantást vetett rám. Ez ráébresztett, hogy az életmentésen túl itt népnevelő feladataim is vannak. — Emlékezzen Cybulski- ra. a híres lengyel film­sztárra. Halálra gázolta a gdanski express. Pedig fia­Megyéhk borsodi, abaúji .és zempléni tája egyaránt gaz­dag irodalmi em­lékekben. Bármelyik száza­dába lapozunk is bele a magyar irodalom és kultú­ra történetének, egy-egy je­les, markáns egyéniséggel feltétlenül találkozunk, aki megyénk mai területén élt, tevékenykedett. Ezek között tartjuk szá­mon a XVI. század derekán az első plebejus érzelmű magyar költőt, a tállyai re­formátusok prédikátorát, Szkhárosi Horváth Andrást. Életéről keveset tudunk. A Gömör megyei Szkháros községben született, s a re- . formáció előtt ferencrendi szerzetes lett — talán Nagy­váradon. De gondolhatunk a Gqm őrhöz közelebb eső Sárospatakra is, ahol szin­tén volt a ferences barátok­nak kolostora, s az 1531- ben alapított pataki kollé­gium első tanárai: Kopácsi István és Sztárai Mihály is innen kerültek a kollégium tanítói székébe. Irodalmi munkássága igazában a tállyai prédiká- torsága idejére esik. Tíz lírai hevületű, helyenként szatirikus hangvételű nagy verse maradt ránk. Ezeket — egy kivételével — mind Tállyán írta 1542 és 1549 között. A kor költői divat­ja szerint több versének záró strófájába belefoglal­ta a saját és Tállya köz­ségnek a nevét, például „Az fösvénységről” c. költemé­nyének végén ekképpen: Mikor írnának ez új esztendőben, Ezerötszázban immár negyvenötben, Fösvénységről kőitek Tállyán ezt énekben, Horváth András hagyá ezt egy jó kedvében, . Hogy tanácsot adna mindenkinek ezben. Korábbi és mai irodalom- történészeink .egyetértenek abban, hogy Szkhárosi Hor­váth András a magyar re­formáció egyik legnagyobb költője. A XVI. századi ma­gyar verselők közül senki sem írt nála ' „erőteljesebb nyelven”. „Gúnyba mártott nyilaival” ostorozza a nagy- birtokos urakat és az egy­házi főembereket. „Valláso­san hazafias” költő,' aki az önző, népnyúzó magyar urak ellen ritka költői erő­vel és emberi bátorsággal vívja a maga megalkuvás nélküli harcát. Nyelvhasz­nálatában á fejedelem szó általában a. nagyurakat je­lenti, akikre minden versé­ben" dörgedelmesen szórja átkait: Nagy szégyenségben, fejedelmek, vatiok, Országpusztítóknak, csalárdnak mondattok, Didóknak, kóborlóknak, topóknak mondattok, De elhallgatjátok, hogy már nem tudjátok. Különösen ' „Az fejede­lemségre!” és „Az fösvény­ségről” c. két nagylélegze­tű verse tanúsítja, hogy oldalán álló, az elnyomó. Szkhárosi Horváth a nép kizsákmányoló földesúrak ellen harcoló költő volt. Verseinek vallásos színe­zete csupán formai eszköz volt arra. hogy a magyar földesúrak ellen intézett támadásait a bibliából, fő­képp az ótestamentumból vett idézetekkel is alátá­massza. Az ószövetségi prófétákra: Ezékielre, Szo- fóniásra, Mikeásra hivat­kozva állítja, hogy az urak „prédáié farkasok, véron- tók. lélekvesztők”. akik ki­zsákmányolják, valósággal megnyúzzák a szegény né­pet: Mert miképpen az légy. másra úgy estek, Jövedelmetekkel meg nem elégedtek. Az Európa-szei'te erő­södő polgárosodás hatására a magyar földesurak is mindegyre kezdtek telhe­tetlenebbé válni, s az áru­termelés és pénzgazdálko­dás elterjedésével ők is jö­vedelmük növelésére töre­kedtek. A Szkhárosi Horváth András egyik versének címéül szolgáló fösvény­ség szó a XVI. században általában kapzsiságot, ha­szonlesést jelentett. A ma­gyar uraknak is szenvedé­lyükké vált a haráesolás. hogy vagyonukat, bevételei­ket gyarapítsák, természe­tesen jobbágyaik még ke­gyetlenebb kizsákmányolá­sával. És hogy minél több kelendő „áruféleséggel” spekulálhassanak. földes­úri jogaikkal visszaélve, egyre jobban kiszélesítették a jobbágyokra kirótt be­szolgáltatások körét. Szkhárosi Horváth András | jól ismerte a nép szenve- J déseit. Mint falusi prédiká­tor közöttük • élt, így ver­seiben az életből, a való­ságból vett szemléletes ké­pekben mutatta be nyomo­rúságos helyzetét. Méltó hát a tállyai pré­dikátor arra. hogy költésze­tét múltunk haladó értékei között tartsuk számon. Hegyi József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents