Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 l //u. augusztus 6., vasárnap EliESEBiyfi Lázár feli Tegnap kaptuk a megdöb­bentő hírt: Lázár Jenő elv­társ, a B.-A.-Z. megyei Ta­nács Edelényi járási Hiva­tal elnöke, az MSZMP Ede­lényi járási Pártbizottság és Végrehajtó Bizottság tagja 58 éves korában, munkaköri kötelezettsége teljesitése közben közúti közlekedési baleset áldozata lett. Sze­mélyében szilárd jellemű, nagy akaraterővel rendelke­ző, öntudatos vezetőt veszí­tettünk el. 1944-től haláláig megsza­kítás nélkül az államigaz­gatásban dolgozott: több évig községi tanácsi dolgo­zó volt. 1954-től a szeren­csi, majd az Abaújszántói járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyet­tese, 1962-től az Edelényi Járási Tanács elnöke, majd a járási Hivatal elnöke. Ki­emelkedő érdemeket szer­zett a szocialista államigaz­gatás fejlesztésében. A párt­nak 1947 óta tagja, annak politikájáért mindig követ­kezetesen harcolt. A társa­dalmi élet különböző terü­letein kifejtett kiemelkedő munkájáért megkapta a Szacialista Munkáért Ér­demérmet, a Honvédelmi Érdemérmet, a Munka Ér­demrend ezüst és arany fo­kozatát. Tapasztalatait, elméleti, politikai ismereteit mindig jól kamatoztatta a közösség javára. Munkatársai, bará­tai, az edelényi járás dol­gozói tisztelték, szerették a közvetlen, őszinte, szerény magatartásáért. Lázár Jenő elvtársat, a B.-A.-Z. megyi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága saját ha­lottjának tekinti. Hamvasz- tás előtti búcsúztatása 1978. augusztus 8-án, 15 órakor lesz Edelényben. Miért nem tud érvényt szerezni akaratának a liba­noni kormány, ha egyáltalán tudja, hogy mit akar? Alighanem az a helyzet tragikus vagy tragikomikus, de mindenképpen döntő ele­me, hogy nincs egységes és határozott akarata a libano­ni kormánynak. Khaddam szír külügyminiszter egy francia hetilapnak, a Nouvel Observateur-nek adott nyi­latkozatában azt mondta, hogy a libanoni lakosság 95 százaléka ki akar keveredni már ebből a véres polgár- háborúból. Hogy ez megtör­ténhessen, ahhoz az kellene, hogy a belviszályt kereső öt százalékot leverjék __ A hét elején elindult vagy 500 libanoni katona, hogy a Litani folyótól délre meg­vesse a lábát, s hogy jelen­létével a libanoni állam te­kintélyét megpróbálja ott helyreállítani. A vállalkozás szerény voltát az bizonyítot­ta, . hogy egyelőre csak az ENSZ kék sisakosainak gyű­rűjén belül, azok védelme alatt helyezkedtek volna el, elkerülendő, hogy akár a jobboldali milíciával, akár az izraeli erőkkel érintkez­zenek. De még odáig sem ér­tek el, mert a milícia tüzér­sége tűzfüggönyt vont a Kawkatába vezető úton elé- bük. Jutott a lövedékekből még nepáli és norvég ENSZ- katonáknak is ... Az izraeli határ mentén a tengerparti Nagurától a Her- mon-hegyig mindenütt a jobboldali milícia az úr, amely az izraeliek támoga­tását élvezi: fegyvert, lő­szert és irányítást tőlük kap. Tel Aviv csak azzal a felté­tellel engedi meg a libanoni kormány csapató! mégoly jel­képes megjelenését a térség­ben, ha az izraeli—libanoni határon változatlanul a jobb­oldali milícia egységei ké­peznek „egészségügyi öveze­tet” s ha ennek a milíciá­nak az élén továbbra is Szaad Haodad és Szarni Si- diak őrnagyok maradhatnak meg, pontosan azok, akiket a libanoni kormány visszave­zényelt volna Bejrútba, ök persze, fittyet hánytak a pa­rancsnak ... Mit jelent a kínai—vietna­mi határon végrehajtott kí­nai provokáció, összefüggés­ben van-e azzal, hogy Kam­bodzsa fokozza támadásait vietnami területek ellen? Ügy látszik, a vietnami nép történetében visszatérő fogalom az eszkaláció. Vala­ha az USA volt az, amely a Vietnam elleni háborút ilyen lépcsőzetesen kiterjesztve új meg új, mindegyre súlyo­sabb ellenséges cselekede­tekre vállalkozott. Most, ha természetesen a méretek sokkal kisebbek is, de az eseményekben megmutatkozó irányzatot alapul véve, a kí­naiak Vietnam-ellenes ak­cióiban látható ilyen eszka­láció. Minden héten történik valami a pekingi vezetők „jóvoltából”, ami eggyel sú­lyosabb, eggyel veszélyesebb, eggyel kockázatosabb, mint amit addig Kína a déli szo­cialista szomszédja ellen tett. Most a vietnami—kínai határon történt olyan inci­dens, amely arról a pekingi szándékról tanúskodik, hogy még inkább mérgezzek a két ország viszonyát, ugyanak­kor megkíséreljék megfélem­líteni a maga útját járó szo­cialista Vietnamot. Szomorú­an hangzik, bogy a „barát­ság” határátkelőhelyén ha­toltak be vietnami területre kínai fegyveresek és vietna­mi határőröket akartak el­hurcolni ... Hol van már az az idő, amikor Pekingben a propaganda azt állította: „Vi­etnam és Kína olyan közel állanak egymáshoz, mint az ajkak és a fogak ...”, ha Kí­nát a fogak jelképezik, ak­kor ezek a fogak ma igenis fenyegetik Vietnamot. . És Kína keze van abban, hogy a kambodzsai hadsereg ismételt támadásokat vezet vietnami területek ellen. Két ezred betört Tay Ninh tarto­mányba. A vietnami fegyve­res erők ellentámadása visz- szavetette őket. A kambod­zsaiak mintegy 400 embert vesztettek. Nyugati távirati irodák jelentése szerint Kam­bodzsába özönlik a kínai fegyver és lőszer, kínai ta­nácsra a kambodzsai had­erőnek eddig Thaiföld hatá­rán felvonultatott egységeit átdobták a vietnami határ közelébe, főként a hírekben sokat szereplő Papagájcsőr- térségbe. A vietnami álláspont az, amit a Szovjet—Vietnami Baráti Társaság megalakulá­sának 20. évfordulóján Hoang Min Diám kifejtett: a VSZK a Kambodzsával és Kínával fennálló ellentétek tárgyalá­sos megoldására törekszik. Fegyveres itíis PFSZ-lrois ellen I Éélielwíii lenfíjo Két vagy három ismeretlen személy automatafegyverek­kel és kézigránátokkal táma­dást intézett szombaton dél­előtt a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet Islamabad- ban levő képviselete ellen. Az alig öt percig tartó akció következtében négyen vesz­tették életüket: meghalt a képviselet két palesztin tag­ja, egy palesztin diák és egy pakisztáni őrszem. Juszef Abu Hántás, a PFSZ pakisztáni képviselője sértetlen maradt. Ahogy az AP amerikai hír- ügynökség tudósítójának el­mondta, a támadás idején a képviselet személyzete mel­lett 15 palesztin diák tartóz­kodott az épületben. A tá­madóknak sikerült elmene-r leülniük, a pakisztáni rend­őrség megkezdte a vizsgála­tot. Miután Libanonban össze­tűzésekre került sor külön­böző palesztin fegyveres cso­portok között, öt palesztin ellenállási szervezet nyilat­kozatban szólította fel a pa­lesztin csoportokat, hogy bé­kés úton rendeznék nézetel­téréseiket. „Az egymás kö­zötti problémák rendezésének módja a demokratikus pár­beszéd, nem pedig a fegy­veres konfortáció” — han­goztatja a nyilatkozat. tarier harcias lesz« James Carter, az Egyesült Államok elnöke szombaton beszédet mondott a Virginia állambeli Norfolkban, ahol részt vett a Mississippi cirkáló vízrebocsátásának szertartá­sán. Nekünk van ma a legna­gyobb arzenálunk a földke­rekségen — mondotta. En­gem, mint elnököt és mint haditengerészt áthat az eltö­kélt szándék: arra törekszem, hogy az Egyesült Államok olyan fegyveres erőkkel, egyebek között olyan hadi­tengerészeti flottával rendel­kezzék, amely nem marad el senki mögött. Folytatni fog­juk rakétákkal felszerelt ten­geralattjáró flottánk — ha­dászati nukleáris hármasunk egyik alkotó eleme — erő­sítését és korszerűsítését. To­vább növeljük és a hagyo­mányos fegyverzet vonalán is gyarapítjuk hadászati poten­ciálunkat, A Lenin Kohászati Mű­vekben a hét végén ünnepé­lyes keretek között nyitották meg a munkásőrök hagyo­mányos előképzését, amely­nek célja a munkásőr-után- pótlás biztosítása. Nagy ese­mény ez a leendő munkás­őrök életében, hiszen először öltik magukra az egyenru­hát, amely a testületi hova­tartozáson kívül a felelős­ségvállalást, fegyelmet és a szocialista rendszer feltétlen szolgálatát jelenti számukra. A megnyitó ünnepségen részt vett Mrva József, a megyei Munkásőrség parancsnoká­nak helyettese, Bányai Fe­renc, a városi pártbizottság A jövőben is elküldjük őr­járatra haditengerészetünk egységeit a világ különböző térségeibe — hangsúlyozta Carter. Mint ez a beszéd mutatja — állapítja meg a TASZSZ jelentése —, az Egyesült Ál­lamok elnöke az amerikai katonai erő további növelé­séért száll síkra, hogy ezáltal nyomást gyakoroljon más or­szágokra. Egy ilyenfajta nyi­latkozat semmiképpen sem egyeztethető össze azokkal a tárgyalásokkal, amelyek a fegyverzet korlátozásáról folynak Bécsben, Genfben és Helsinkiben és amelyeken — mint ismeretes — az Egyesült Államok is részt vesz. Az elnök harcias felhívá­sait alátámasztják az Egye­sült Államok* katonai célok» ra, egyebek között új hadi­hajók építésére fordított óri­ási kiadásai. munkatársa, Molnár Miklós, a városi zászlóalj parancs­nokhelyettese, Szentesi Ist­ván századparancsnok. Az ünnepi aktus után kez­detét vette a kiképzés, amely december 16-ig tart, havon­kénti egyszeri foglalkozással. Az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon a résztvevők elsajátítják mindazokat a főbb ismereteket, amelyek a munkásőrszolgálathoz elen­gedhetetlenül szükségesek. A munkásőrjelöltek a jövő év januárjában tesznek ün­nepélyes esküt, s végleg el­kötelezik magukat a szocia­lista haza és a munkásha­talom szolgálatára. irosima neve ma már jelkép — szűnni nem akaró figyelmeztetés az emberiség számára. 1945. augusz­tus 6-án, reggel 8 óra 15 perckor ebben a japán városban robbant fel az első atombomba, amelynek pusz­títása mindennél meggyőzőbben és megrázóbban bizonyí­totta, milyen szörnyűséges fegyver került a Föld lakói birtokába. Amerikai bevetői mégsem elégedtek meg a csodafegyver egyszeri „bizonyításával”: hihetetlen ciniz­mussal és felelőtlenséggel néhány nap múlva egy másik japán várost, Nagaszakit is hasonló sorsra juttatták. Ez az őrült „játék” Hirosimában 140, Nagaszakiban pedig 70 ezer emberéletet követelt, s körülbelül 300—400 ezerre tehető a sebesültek száma. Hirosima és Nagaszaki tragédiája azonban mintha még­sem szolgált volna elegendő tanulsággal a világ reakciós, militarista, ‘újabb és újabb „csodafegyverekkel” játsza­dozó erői számára. Ma. amikor a két japán város ártat­lan áldozatainak emléke előtt tisztelgünk, egyszersmind ismételten meg kell sokszoroznunk erőfeszítéseinket a fegyverkezési hajsza megszállottjai ellen. Gondoljuk csak meg: a világon jelenleg felhalmozott nukleáris fegyverek hatóereje több milliószorosa a 33 éve Hirosimára ledobott atombombáénak. Az emberiség létét fenyegető veszély te­hát nem múlt el, ellenkezőleg, napjainkban minden ko­rábbinál jobban fenyegető. Az Egyesült Államok vezetői például mintha nem is vennének tudomást az emberiség létérdekeiről: meglevő hatalmas arzenáljukat most újab­bakkal — neutronbombák, cirkáló rakéták százaival-ez- reivel — kívánják „gazdagítani”, s attól sem riadnak vissza; hogy ezekkel a veszedelmes fegyverekkel ismét megpróbálják zsarolni, terrorizálni a világ haladó erőit. Tény’ ugyanis, hogy akkor, 1945. augusztus 6-án a japán fasiszta hódítók már elbuktak, s az atombomba a máso­dik világháborúban legnagyobb áldozatot vállalt szovjet népnek és a szocializmus eszméivel barátkozó országok­nak szólt... Ma reggel Hirosimában ismét megszólalt a békeharang, s minden bizonnyal Nagaszakiban is sokan állnak némán, megborzongva a békeszobor előtt. A 15 méter magas szo­borember jobb keze a tragédiára — az atombomba gom­baformájú felhőjére — emlékeztetve az égboltra mutat, vízszintesen kinyújtott bal keze pedig békére inti az em­beriséget. I Ilii loiiuÉími niszicr ráplmsi helyzetbe” kerülne. Ennek megértéséhez ismét Mao el­méletére kell gondolnunk, amely elsősorban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti katonai összeütközés kiprovokálására spekulál. A kínai honvédelmi mi­niszter cikkében felszólítja a nyugati országokat, hagyja­nak fel a Szovjetunió iránti „békülékeny irányvonaluk­kal” — ezzel a helsinki meg­állapodások felrúgására, a közép-európai haderőcsök­kentési tárgyalások megsza­kítására uszít. Hszü Hsziang-csien hideg- háborús ízű felszólításait az­zal tetézi, hogy a Szovjet­uniót vádolja a fegyverkezési hajsza kezdeményezésével. Azt állítja, hogy a Szovjet­unió fegyvert «halmoz fel az újabb világháború kirobban­tásához, s ezért a leszerelési tárgyalások elutasítására, a fegyverkezés fokozására, a háborús készülődés gyorsítá­sára szólítja fel a nyugati or­szágokat. Hszü Hsziang-csien, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, kínai miniszterelnök­helyettes, honvédelmi mi­niszter súlyosan rágalmazó szovjetellenes cikket írt a Hungcsinak, a párt elméleti folyóiratának legutóbbi szá­mában. E provokatív írást elemzi a Pravda szombati számában I. Alekszandrov, aki többek között megállapít­ja: A Szovjetunió és a szocia­lista országok ellen irányuló írásában Hszü Hsziang-csien ismét kifejti a nemzetközi fejlődésre vonatkozó maoista koncepcióit, amelynek lénye­ge a világuralmi törekvés és a szovjetellenesség. Miközben a Szovjetuniót „Kína legfőbb ellenségének” minősíti, meg­ismétli a háborúval kapcso­latos maoista téziseket, ame­lyek szerint a háború „nor­mális jelenség” „a béke foly­tatása” s „a harmadik világ­háború bármikor kirobban­hat”. Hszü Hsziang-csien szerint háború esetén Kína „kedvező „Olaszországban reng . a talaj. E kék egű, izzó csil­lagé földön, hol a virágos kertek alatt robbanó tűz- patakok folynak, s a tőrö­ket illatos délszaki bokré­tába rejtik, újra mozgolód­nak az anarchisták.” ... „Valami nehéz sejtelem köde leng a levegőben. Egy visszatérő, elleplezett bajnak a kórjelensége üt ki, mely egy időre el-elcsillapul, de teljesen sohasem szű­nik meg. A nagy merényle­tek nyomában rendesen az ideges, rémüldöző izgalom visszhangjaképpen csillapít­hatatlan, sötét suttogások kerengenék szerteszéjjel.”... „Ilyen pillanatokban ve­szünk tudomást igazán az anarchisták létéről. A ker­tek virágzanak, az élet ka­cag, az állam ügyei rende­sen, vagy rendetlenül foly­nak a fegyelem és kény­szer vaskorlátjaiban, az emberek boldogok, vagy boldogtalanok, ők azonban élnek, mindig cselekszenek és lázonganak. Itt is. ott is felbukkan egy-egy. Meny­nyien vannak!” Mennyien vannak! Olyan sokan, hogy most, 1978-ban több van belőlük, mint ak­kor, amikor Kosztolányi írt róluk a fent idézett so­rokban, 1906-ban. Igen, Kosztolányi írta ezeket a sorokat, 72 évvel ezelőtt. De leírhattuk volna mi is szóról-szóra. Talán az anar­chista helyett terroristát ír­nánk. Talán céljaik és el­képzeléseik között van kü­lönbség, mint ahogy mód­szereik között is. Most cso­dás gépkocsikon szágulda­nak és nem egy utcasarkon állnak lesben a kriályi hin- tóra várva. Az illatos dél­szaki bokréták nem tőrt rejtenek, hanem modern automata fegyvereket. De „egy visszatérő, elleplezett bajnak a kórjelensége üt ki”, ahogy Kosztolányi írja — ma is. „Homályos tudással, ma­kacsul ostoba hittel küz­denek.” Ez a mondat csak félig érvényes. A makacsul ostoba jelző tökéletes. A küzdés ma rossz szó, a küzdés, a küzdelem valami jó szándékot is feltételez. A homályos tudás szintén érvényes, hiszen nincsenek valódi céljaik, elképzelé­seik. „Csak a rombolás gyönyörűségére áhítoznak.’ Vagy talán mégis van­nak céljaik? Az ingatag rend megbontása, a féle­lemkeltés pszichológiája, a bizonytalanság érzésének táplálása komoly célokat szolgálna? Ha valaha sike­rülne hatalomra jutniuk, va­jon mi várna Olaszországra? A fasizmus sötét szövedéke vonulna újra az országra? Minden bizonnyal. Akarja-e ezt, akarhatja-e ezt egyet­len józanul gondolkodó em­ber Olaszországban? Min­den bizonnyal nem. ök is tudják ezt? Való­színű. És mégis csinálják tovább, 1906 előtt és után is évtizedeken keresztül. Bujkálnak, hirtelen lecsap­nak, halált, vért. fájdalmat és iszonyatot hagyva ma­guk után. Véletlenül bukkantam er­re a Kosztolányi-írásra. Tulajdonképpen el sem hit­i i i tem az első percben, hogy J ő és akkor írta. De a cikk ■ vége mégis bizonyított. Ak- 1 kor még nem hogy a fasiz- \ mus, a II. világháború, de • még az első is csak a „jö­vő” volt, s így érthető ta- i Ián, hogy bár élítéli őket, J még szánakozni tud rajtuk, i Bolondoknak tartja őket, ' szánni való makacs önpusz- | títóknak, akik „ ... maguk i egész szerényen halnak J meg a sáros utcakövön ...” i „A halál azonban csak új 1 erőt ad nekik. Egyik kopor- 1 sóról a másikra hágnak ...” i Ma a halál nem a . ter- ! roristáknak, anarchistáknak 1 ad új erőt. Azoknak in- J kább, akik ellenük harcol- i nak. Nem hagyják, nem J akarják, hogy koporsók tu- i catjain hágjanak tovább. ' sőt feljebb. Olaszországban reng a i talaj. De reng. forrósodik máshol, Nyugat-Németor- i szágban. Franciaországban. 1 sőt Európán kívül is, sok- \ felé. Ez a talajrengés nem ■ házakat rombol, embereket. J eszméket, igazságokat, sza- i badságot. életet, munkát öl.. [ A 72 év történelme a bl- i zonyíték, hogy ideje len- » ne már, ha a földrengés előidézőit temetné maga i alá! (sz---i) I I I „ Egyik koporscrc! a másikra kíiak” Miüilásirik előképzése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents