Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Újdonság az építőanyag-ipar számára M indazok tanúsíthatják, akiket az érdeklődés vagy a hivatali beosztás a szokásostól gyakrabban parancsol megbeszélésekre, kötetlen, vagy meghatározott téma körül kibontakozó eszmecserékre, hogy egyre kevesebben vannak azok, akik szeretik a valóságnál egyszerűbbnek vélni mindennapi gondjainkat és eredményeinket. Következésképpen vitáink tárgya és légköre nem valamiféle sematikus félutas vagy tévutas cselekvést támogat — még ha sokszor az volna a kényelmesebb megoldás is —, hanem a való élet bonyolultságát tükröző, sürgető feladataink megoldásának aspektusából fakad. Talán éppen ebből adódik, hogy mostanság kevesebb a „vastaps ízű" egyetértés gazdaság- politikai vagy kulturális témák megvitatása kapcsán, miközben örvendetes módon gyakoribbá válnak az együtt töprengő, közös és személyes felelősséget, vállaló munkamegbeszélések. Ezek a viták Borsod számos üzemében és intézményeinél azt tükrözik, hogy a közös gondokat kellő önállósággal mérik fel, és fegyelmezett közéleti „nagykorúsággal” oldják meg. Ez villant át bennem, amikor legutóbb a miskolci városi párt-végrehajtóbizottság olyan témákat tűzött napirendre, mint például a város közeli és távolabbi fejlesztésének nagyon fontos kérdése; vagy a miskolci üzemek és vállalatok első félévi tevékenysége; a korszerű termelőberendezések kihasználása és így tovább. Mindmind olyan téma, amely sajátos módon igényli az" alkotó véleménycserét, s az a légkör, amelyben ezek és hasonló témák terítékre kerülnek, természetessé teszi a nyílt és őszinte véleménynyilvánítást. Mondhatnám úgy is, hogy a jelenlegi politikai atmoszféra semmiképpen sem Kedvez a fejbólintó kényelmességnek. Közéletünk demokratizmusából fakad, hogy egyazon téma körül kibontakozó vitában nem alapvető nézetkülönbségek hangzanak el, hanem azonos politikát és világnézetet valló személyek kutatják elkötelezett szenvedélyességgel a lehetséges megoldási változatok között-a legjobbat, a leghatékonyabbat és a legcélravezetőbbet. S ezek a viták, — bármennyire is sokszínűek —, mégis plasztikusan kiérződik belőlük a közösségi érdek szem előtt tartása, az egységes cselekvési készség. Azok, akik egy- egy ilyen vita részesei, méltán tarthatják magukat a közös bölcsességgel hozott döntések „társszerzőinek”. Ismét a Miskolc városi pártfórumra hagyatkozva, vitáink tárgya és légköre kapcsán kívánkozik ki belőlem az, amit legutóbb hallottam: amit most csinálunk, nem elég megérteni vagy szeretni, hanem újabb és újabb egyetértőket kell megnyerni hozzá, példát mutatva egységes cselekedeteinkkel. Ez máris olyan gonlolatokat ébreszt, hogy a követelmények és az igények rendhagyó változásával nem elegendő régi módon valamiféle mennyiségi szemlélet zászlaját lobogtatva gazdálkodni, közművelődni. vagy szolgáltatást fejleszteni, hanem széles horizonton — ha a szükség úgy hozza, nagyon is szókimondó vitákban lehet feltárni szunnyadó erőforrásainkat. Így lehet egyszerre nemcsak többet, hanem jobbat alkotni, nagyobb választékban és talán hatékonyabban. Szükség van erre. De mi tagadás, növekvő feladataink megoldásához egyre nehezebb új embereket munkába állítani, marad hát a jobb munkaszervezés, az új technika és technológia alkalmazása — vagyis a rendelkezésre álló munkaerő célszerűbb felhasználása. S ez megint olyan téma, amit érdemes alaposan megvitatni. Meg aztán azt is szokluk emlegetni, hogy feladataink megoldásához immáron kevés a nyers. izom, észre van szükség. Tehát képzettebbé tanultabbá kell tenni önmagunkat és másokat is, mert a terrhelés legfontosabb ereje, a fizikum helyett a gondolkodás lelt. És azon sem fölösleges elvi- tatkozni, miként lehetne a munkahelyi légkört alkotóbbá, a fantázia szárnyalására alkalmasabbá, a vezető és beosztott közötti viszonyt demokratikusabbá tenni. Mert megint visszakanyarodva a termeléshez, sok tartalék rejlik a magabiztos, gazdaszemlé- letü kollektívákban, azokban az emberekben, akik a hibát nemcsak észreveszik és szóvá teszik, hanem cselekszenek is a megszüntetésére. Természetszerűen a legjobb vita sem helyettesítheti a cselekvést, öncélú okoskodássá válik minden olyan eszmecsere, amelyet nem követ konkrét végrehajtás. Így tehát a viták, a véleménycserék és ja sem lehet más, mint az együttes .cselekvés „újratermelése”, az egység kialakí- töprengések tételesen meghatározható cél- tása, politikai, gazdasági vagy kulturális céljaink megvalósításához — hozzáértő és lelkiismeretes döntések alapján. Mondhatná valaki, mindent népi lehet állandóan megvitatni, ki kell adni a parancsot, és utána ellenőrizni kell a végrehajtást. Mi mégis azt valljuk, hogy az egyhangú döntések után sem célravezető az úgynevezett parancsosztogatás. Értelmesebb és hatékonyabb az olyan cselekedet, amelynek mozgató rugóit W fogják visz- sza a különvélemények. Ezért van szükség az egységre, a demokratikus szellemű vitákban formálódó egyetértésre, akaratok, érdekek és cselekedetek átgondolt összehangolására, ha szükséges, viták árán is. így elkerülhető az, hogy emberi kapcsolatok, minit egymásba fonódó fogaskerekek, mechanikus, kényszerpályákká váljanak, melyek azután gépiesen is működnek, ha szabad mondani, rutinszerűen tevékenykednek. Nem nehéz végiggondolni, mennyivel ésszerűbb az, amikor a kapcsolatokat nem kényszerpályák ' ’ .dályoz- zák, hanem értelmi és érzelmi azonosulások. Ez az a többlet, az a fizikai és szellemi plusz, amiről semmiképpen sem mondhatunk le nemes céljaink, nagyszerű programjaink megvalósítása közben. indezt szolgálják értelmes vitáink — őszinte hangú, indulatoktól és sértegetésektől mentes érveken és ellenérveken alapuló véleménycseréink, melyektől idegen mindenfajta színlelés, külsőleges eszköz és bántó hang. Ezért hát, amiben egyetértünk, abban soha nem szoktunk vitázni, azt anélkül is csináljuk. Amiben külöftböznek nézeteink, azt viszont korrektül megvitatjuk, mert úgy ítéljük meg, erre szükség van, éppen a „végtermék”, holnapunk szebbé, gazdagabbá és tartalmasabbá tétele érdekében — itt és most. —Paulovits Ágoston Az Építéstudományi Intézet a Beton- cs Vasbetonipari Művek Iábatlani gyárának felkérésére elkészített egy betongyári vezérlőpultot, amely automatikusan adagolja az alapanyagot a betongyártáshoz. Képünkön a betongyári vezérlőpult. Lehet, hogy valamikor korszerű ültetvénynek tartották a felsőzsolcai Lenin Termelőszövetkezet gyümölcsét,, de napjainkban már egyáltalán nem az. Pedig az a valamikor nem is olyan távoli idő-' pont, hiszen a kajsziültetvényt tizenöt évvel ezelőtt kezdték el kialakítani. Azóta sok víz elfolyt a Sajón, s megmutatkoztak azok a negatívumok is, amelyek a tervezők figyelmét akkoriban elkerülték. Márkus Magdolna, a kertészeti ágazat vezetője már sorolja is: — Lehet, hogy később könnyű okosnak lenni, de alapvető dolgokban tévedtek akkoriban-a vezetők és a tervezők. És sajnos ezeket a hibákat most, napjainkban nyögjük. Példálózhatnék sok mindennel. Például: huszonkilenc hektár körténk van, de az ültetvényen olyan szerencsétlen a fajtaösszetétel, hogy exportálni keveset tudunk. Jól eltartható, téli körték helyett, javarészt Hardy vajkörtét telepítettek, s ez a gyümölcs szinte egyszerre érik be, sérülés nélkül nehezen szállítható, és sajnos gyorsan romlik. Az értékesítéssel szinte minden évben gondunk van. A másik nagy nehézséget úgy, ahogy megoldották. Annál: idején 54 hektáron telepítettek itt cseresznyét és meggyet, ma már nem javasolt megoldással. — Négy sor meggyfa után, az ötödik sorban cseresznyét ültettek. — Később arra is rájöttek, hogy a cseresznyefák egyharmada nem az a fajta volt, amit igényeltek, hanem egy korai változat, amely ráadásul alig termett valamit. Á nehézségek csak fokozódtak azzal, hogy a tervezők tízméteres sortávolságot jelöltek ki, így a megporzás esélye csökkent, az ültetvény nem tudta „hozni” a tervezett hozamokat. — Nagyon jó dolog, hogy már csak múlt időben beszélhetek az ültetvény hibáiról. Sikerült befejeznünk a re- konslj-ukciót. a Kertészeti Kutató Intézet javaslatára új fajtákat telepítettünk, öt méterre csökkentettük a sortávolságot, s így már remény van rá — mert a feltételek Az 1978. évi vállalati tervek kidolgozásakor megyénk ipari üzemeiben meghatározó szerepet kapott a hatékonyság gyorsabb növelésére való törekvés. Ebből következett, hogy a termelésben elsősorban a minőségi tényezők kerültek előtérbe, ami azt jelentette, hogy szüksé- • ges szerkezeti változások megvalósításával igyekeztek bővíteni a versenyképes termékek arányát. De legalább ilyen fontos feladatnak tekintették nagyvállalataink a gazdaságos kivitel, ezen belül is elsősorban a dollárelszámolású export erőteljes fokozását. Nagy ipari üzemeinkben ezekben a napokban tartják, illetve tartották azokat a vállalati szintű konferenciákat és a munkahelyi termelési tanácskozásokat. ahol a dolgozó kollektívák számvetést készítettek az esztendő első felében folytatott gazdálkodásról. A mérleg általában nem rossz, különösen ha figyelembe vesszük azokat a, számunkra kedvezőtlen változásokat. amelyek a világpiaci árak és az értékesítési lehetőségek alakulásában manapság végbemennek. A vállalatok többségének sikerült ezúttal is úrrá lenni a nehézségeken. Példa rá Borsod nagy vegyipari vállalatának, a Tiszai Vegyi- kombinátnak az első fél évben végzett eredményes munkája. ugyanis a mérleg adatai számottevő tervtúlteljesítésről adnak számot a gazdálkodás valamennyi szférájában. Mindenekelőtt,, javult a gazdálkodás hatékonysága, kedvezően alakult az önköltség. nőtt a munka termelékenysége. Enélkül aligha tudott volna a kombinát 800 millió forint vállalati eredményt felmutatni az első fél év során. Az első hat hónapban több mint 4,3 milliárd forint árbevételt ért el a vállalat, amelyből 519 millió a többlettermelésből származott.. A jelentős túlteljesítés elsősorban annak köszönhető, hogy valamennyi gazdálkodó egység túlszárnyalta tervelőirányzatát. Az eredményekben szerepet játszik, hogy sikerült tovább javítani a termelési szerkezetet, növekedett az értékesebb, a minden piacon eladható áruk aránya. De legalább ilyen döntő volt, hogy a tőkés kivitelben még a múlt évi eredményeket is meghaladó sikereket ért el a vállalat. A termelési terv túlteljesítéséhez a legnagyobb mértékben az olefin-polietilén- műanyag vertikum jól ösz- szehangolt munkája járult hozzá. Az olefingyár például etilénből 6,6, propilénből pedig 12,3 százalékkal termelt többet, mint amennyit a terv előírt. Az ilyen bonyolult technológiával üzemelő gyárak esetében az is ritkaság- számba megy, hogy hat ■ hónap alatt mindössze 12 órás üzemzavar fordult elő, a többi napokon pedig a név-. leges kapacitással megegyező legnagyobb kapacitáskihasználással terme). Arról nem is beszélve, hogy az első fél évre beütemezett nagyjavítást sem kellett elvégezni, olyan kifogástalan állapotban találták az üzem technológiai berendezéseit. . Tervszerű, egyenletes termelés folyt a polietiléngyárban is. s döntően ez eredményezte az 1360 tonnás tervtúlteliesítést. A műanyaggyár 1900 tonna terméket adott terven felül a népgazdaságnak, s közben a második gyártó gépsor üzembe helyezésével csaknem megduplázta szélesfólia termelését, ezzel lehetővé tette az országos igények kielégítését. A festékgyár 9—11 százalékkal termelt többet, mint 1977 azonos Időszakában és 4 százalékkal teljesítette túl ez évi időarányos termelési tervét. Ez utóbbi teljes egészében a munkatermelékenység növekedésének köszönhető. A kombinát kereskedelmi tevékenysége az első fél évben tovább javult. Ez kifejezésre jutott abban a széles körű, eredményes piackutató munkában, amit a megtermelt áru lehető legkedvezőbb értékesítése érdekében a szakemberek kifejtettek, ugyanakkor időben gondoskodtak a termeléshez szükséges anyagok beszerzéséről. A TVK esetében igen kedvezőek az eddigi tapasztalatok a külkereskedelmi értékesítést illetően. Bizonyság erre, hogy a vállalat 131,3 százalékra teljesítette időarányos exporttervét: csaknem másfél milliárd forint értékű árut szállítottak szocialista és tőkés relációban külföldre, vagyis a kombinát termelésnek egyharmada került az országhatárokon túlra. A szocialista export az idén elérte a 366 millió forintot. Külön is elismerésre méltó, hogy a vállalat mindenkor kielégítette a külföldi partner igényét, időben és maradéktalanul eleget tett szerződéses kötelezettségének. A , TVK kollektívája sokat fáradozott azért, hogy növekedjen a tőkés kivitel. Feszített, pontos munkára, rugalmas. az igényekhez alkalmazkodó kereskedelmi tevékenységre volt szükség ahhoz. hogy a nem rubel elszámolású export fokozásában a tavalyihoz hasonló, vagy annál jobb eredményeket tudjanak felmutatni. S a siker ezúttal sem maradt el. hiszen a TVK 149 9 százalékra teljesítette fél éves tőkés exporttervét, A kombinát az első hat hónapban a tőkés import révén 28.2 millió dollár bevételhez jutott, hozzájárulva ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Lovas Lajos megvannak —, hogy az ültetvény nagy terméseket log majd biztosítani. Sokak előtt ismert, hogy a szövetkezet nincs a legjobb pénzügyi helyzetben. Ez pedig kevesebb beruházást jelent, tehát kevesebb pénzt tudnak ráfordítani egy-egy ágazat fejlesztésére. Ez alól a gyümölcsös sem kivétel, s éppen ezért lepődtem meg, hogy a rekonstrukciót követően is milliókat áldoznak az ágazat fellendítésére. — Erre szükség is van. —• Jegyezte meg az ágazat vezető. — Vannak olyan tényezők, amelyele ellen nem tudunk védekezni. Idén tavasz- szal a fagy támadott. Hiába ''üstöltünk, ■ égettünk gumiköpenyeket. fagy gyertyákat a fasorok között, semmit sem segített. A kajszi szinte teljesen lefagyott. Ezen talán akkor sem tudunk segíteni, ha hatalmas ráfordítással permetezéssel védekeznénk, így marad a másik út. A már • megtermett gyümölcs értékesítési biztonságát növelni. És ez. ahogy kiderült, nem kis dolog. A gazdaságnak csak 61 hektáron van almája. s mégis évről évre 1500 mázsa olyan alma terem, amelyet legfeljebb a szeszfőzdében lehet feldolgozni. Pedig ez' az ipari alma is adhat nagy jövedelmet. Hogyan? — Egymillió forinttal járulunk hozzá a sárospataki lésűrítőüzem építéséhez. Ez a feldolgozóüzem a Borsodi Gyümölcstermesztési Rendszer keretében létesül, s hihetetlen nagy előnnyel jár. Az összes ipari almát, körtét viszonylag jó áron vásárolja fel, de az igazi haszon a lé kinyerése után származik, hiszen ez az élelmiszeripari termék fontos exportcikk. Ezért az almatelepítés -továbbra is vonzerő ma,-ad. Mert nem kell tartani az értékesítési bizonytalanságtól, az esetleg alacsony felvásárlási áraktól, hiszen az alma nem megv veszendőbe. A szövetkezet ezért határozta el, hog' a közeljövőben még 14 hektáron almát telepít, mert i termelési biztonság megvan. És ezt a telepítést, mar nyugodtan nevezhettük korszerűnek. hiszen tagja a termelési rendszernek, s így hozzájutnak a korszerű gé- ' nekhez, vegyszerekhez, s a legjobb módszerekhez, amelyek az utóbbi évek tudományos kísérletein alapulnak. — ki —■ . I Vitáink tárgya és légköre legteremteni a biztonságot Négymilliárd fölött
