Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-03 / 181. szám

1978. augusztus 3., csütörtök ESZAK-MAÜYARORSZAG 3 r Miről is lehetne másról beszélni, mint a betakarítás­ról? Akárhová megyünk, akárhol kopogtatunk, min­denütt az kerül először szó­ba, az a legfontosabb. A prügyi Tiszamente Termelő- szövetkezet sem kivétel, hi­szen Semsey András elnök­kel rögtön az aratásról kezd­tünk beszélgetni. És ő nem te­het arról, hogy végül egészen máshol lyukadtunk ki. De nézzük először a tényeket. Az elnök így foglalta össze: — Tavasszal 300 hektáron ki pusztította az őszi búzát a belvíz. A megmaradt 900 hektárból hétszázat learat­tunk. Amennyire rossz, ked­vezőtlen időnk volt, annyira kellemesen csalódtunk a ter­mésben. Most már biztos, hogy felülmúljuk a tavalyi 38 mázsás hektáronkénti ho­zamunkat. , Aratás rádióügyeíettei Az elnök számokkal érvelt. Pontos, tárgyilagos adatok­kal, amelyek nem tűrnek mellébeszédet, de mégsem fedik egészen a lényeget. Er­ről, akkor bizonyosodtam meg, amikor határszemlére indultunk, megnézni, hogyan dolgoznak a kombájnok. — Terméssirató. — Az idős ember, aki ezt a múlt­kor mondta, mutatta, nem volt bőbeszédű. Ennyire igéz- te meg a látvány: a sárguló búzamező harsogón zöld gyomszigetei. Ahogy elnéz­tem, azon a táblán, azon a földdarabon, majdnem több volt a zöld szín, a vízinövé­nyek mocsárt, lápot idéző foltjai, mint az életet jelen­tő sárga. Most óvatosan kerülgetik a „ombájnök ezeket a folto­kat. Érthetően, hiszen idén egynéhányszor kitapasztal­ták, hogy vendégmarasztaló talajt takar ez az élénk zöld gyommező. A főagronómus Hegedűs Károly mondta is: — Ilyen táblán mindig kint van az IHC-traktor, vagy egy lánctalpas, hogy az elakadt kombájnokat kihúz­za. Idén különben is a leg­fontosabb feladatunk, ki­használni azt, hogy minden gépünk percnyi szünet nél­kül, állandóan menjen. Nem­csak azért, mert beköszön­tött a jó idő. s így az elma­radást, a késői érést be tud­juk hozni, a szempergést, a veszteséget el tudjuk kerül­ni. hanem, mert mindössze 4 kombájnunk van. Igaz, eb­ből három nagyteljesítményű Claas Dominálor, de ez azt is jelenti, ha egyikük elrom­lik. aznap húsz hektárral ke­vesebbet takarítunk be. így a gazdaság számára létkérdés, hogy az alkatrész- ellátással gondok ne legye­nek. Rádiós összeköttetésben vannak az IKR-rendszer me­gyei központjával, ahonnan rögtön indul a szervizkocsi, amint a bejelentést vételez­ték. Idén már az is előfor­dult. hogy az este elromlott kombájn hűtőjéért éjszaka indultak Nagyigmándra, (amely több mint 690 kilo­méteres út), de reggelre már beszerelték, a kombájn in­dulhatott. Ez pedig a terme­lési rendszer aratási ügyele­tének dicsérete. A csalódások évei után öregek mondják: három vizes év után a szárazság „kánaánja” köszönt a Takla- közr'e. Mert kimagasló ter­mések itt akkor születnek, ha más helyen pusztít az aszály. A jóslat nem jött be. Idén >s ö belvíz uralkodott a Taktaköz földjein. És ezek az évek a gazda szemével a csalódások évei, Nem aka­runk nosztalgikus hangon beszélni, írni arról, hogy mekkora termések lehetné­nek ezeken a különben ra­gyogó földeken, de a tényé­két meg kell említenünk. Az elnök szavai: — Egy, egy ilyen belvizes év után a növénytermesztés kárai meghaladják a húsz­millió forintot, önerőből ás­suk a csatornákat, árkokat, hogy valamit könnyítsünk a helyzetünkön, de ez kevés. Harmincnyolcmillió forint kellene területünk komplex vízrendezéséhez, az tálán se­gítene. — Mennyire? — Enyhítené a gondokat, de nem szüntetné meg. Most következne egy olyan kérdés; hogy mit is lehet tenni? Mert az aranyló tar­lón a zöld foltok, a gyom­mezők üzennek valamit. Üzenik a gazdának: mi min­den évben itt leszünk, erre a földdarabra többet ne szá­míts. Hogyan lehel egy 300 mil­lió forintos beruházást 195 millió forintért megvalósíta­ni? Hogyan lehet állatot fé­rőhely nélkül nevelni? Szük­ség van-e a nyolcszáz kis­üzemre? Ha ezekre a kérdé­sekre válaszolni tudunk, ak­kor már azt is tudjuk, mi az az ötlet, amely segít a gazdaságnak, hogy elkerülje a belvíz okozta károkat. Lát­szatra megoldhatatlan fel­adatok, még akkor is, ha el­áruljuk: a szövetkezet a ser­téstartás fellendítő ét tűzte célul. És mégis sikerült. Az elnök: Ötlet született — Háromszázmillió forin­tot, amibe egy húszezres hí­zó kibocsátású telep kerül, sehonnan sem tudtunk volna előteremteni. Pedig a nö­vénytermesztés válságát csak az állattenyésztés fellendíté­sével tudjuk legyőzni. így tervet készítettünk 14 régi gazdasági épület, padlás, do­hánypajta. istálló átalakítá­sára, ahová korszerű 1SV technológiát vásároltunk. így már sikerült megtaka­rítani 199 millió forintot, hi­szen csak három 1299 férő­helyes hizlaldát létesítettek, a többi épületet pedig csak ehhez a háromhoz korszerű­sítették. De még mindig meg­oldatlan maradt a kocák el­helyezésének kérdése, amely újabb százmilliós beruházást igényelt volna. Ezt hogyan kerülték el? — Támaszkodunk a ha­gyományokra. Nyolcszáz anyakocát helyeztünk ki a háztájiba, s ezektől remél­jük hogy a hízó alapanya­got a nagyüzemnek az ólak szolgáltatják. Külön, zári technológiát dolgoztunk ki a kisüzemi állattartásra, hogy beillesszük a telep munkájá­ba. Számunkra lényeges, hogy a szaporulat egyenletes legyen, ezért a megterméke­nyítés idejét mi határozzuk meg. Hibrideket helyezünk ki a háztájiba, tehát a nagy­üzemre kikísérletezett álla­tokat, amelyeket nagyüzemi szinten kell tartani. Nélkü­lözhetetlenné válik az ólak­ban az önitató, önetető, s a takarmány csak táp lehet. És itt álljunk meg egy pillanatra. A szervezett kis­üzem nemcsak a százmilliós beruházást veszi le az üzem válláról, hanem az állattar­tás legköltségesebb részét, a malacnevelést is. Tehát az önköltség a kedvező irányba módosul, s ugyanakkor a gazda jár jól, hiszen ő mos­lékkal, melléktermékekkel is etetheti az anyaállatot, ami­re a telepen nincs mód. Hogy ki já jól? A gazda igen, mert különben nem vállal­kozna a kocatartásra. A szö­vetkezet igen. hiszen a ser­téságazat 69 milliós terme­lési értékéből ötmillió forint lesz a jövedelem. A harma­dik igenlő a népgazdaság meg különösen, mert a mo- rotvák, holtágak szabdalta, belvizes Taktaközben kár helyett érték születik. — kármán — A MÁV Miskolci Vontatási Főnökségen levő körfűtőház- ban vizsgálják cs javítják, a ínég szolgálatot teljesítő, egyre kevesebb számú gőz- mozdon.vokat. A képen Tom- csik Ferenc mozdonylakatos egy 424-cs vezérművének csapágyát rögzíti. Fotó: Fojtán László BéMátés, miniséi A népi ellenőrök legutóbb hat évvel ezelőtt vizsgálták meg a lakosság bútorellátá­sát, ennek választékát és mi­nőségét. Az 1972-es tapasztalatok azt mutatták, hogy az érde­kelt vállalatok kapcsolatai nem voltuk „felhőtlenek”, s emiatt nem tudtak folyama­tos ellátásról, megfelelő vá­lasztékú és minőségű bútor­ról gondoskodni. A termelő vállalatoknak kevés informá­ciójuk volt arról, hogy a ve­vők elsősorban milyen típu­sú, minőségű bútorokhoz sze­retnének hozzájutni. A mi­nőség alakulásának értékelé­sekor azt is megnézik, hogy megfelelően eleget tesznek-e a garanciális javításra vonat­kozó rendeleteknek, s gon­doskodnak-e a jogosan igé­nyelt javítások gyors, szak­szerű elvégzéséről. Uj profíit terveznek Évek óta a legeredménye­sebb es egyben a legixigyobb ágazatnak az építőipari te­vékenység számit a forrói Hernádmenti Építőipari Szö­vetkezetben. Az építőipari részlegnek az idén negyvennyolc és fél millió forint értékű felada­tot kell teljesítenie. A szö­vetkezet éves árbevételi ter­ve 65 millió, tehát a munka zöme az építőkre hárul. S bár valamivel több mint százan dolgoznak ebben az ágazatban, a létszám mégis kevésnek bizonyul. Főként kőművesekre, ácsokra, vil­lanyszerelőkre és segédmun­kaerőre lenne még szükség. Dehál nemigen akad je­lentkező. S' már annak is örülni leltet, ha nem csök­ken tovább a ielszám. * Ma, amikor a munkaerő- források szinte teljesen ki­apadtak, azon kell a szövet­kezett,'.ieknek törni a fejü­ket, hogyan tudnának kiilö- nösebb\ létszámbővítés nél­kül többet vállalni a járás fejlesztéséből. Mert igény van bőven. Itt van például a mély­építés, de erre alig futja a szövetkezet erejéből, pedig járásszerte igénylik ezl az építőipari tevékenységet. Év­ről évre bővítik a vízveze­ték-hálózatot a községekben, nagyszabású csatornázási program megvalósítását ter­vezik az elkövetkező eszten­dőkben. Ezenkívül, a lakás­építkezés és az ipartelepítés sem képzelhető ma már el korszerű közművek nélkül. Élthez azonban korszerű, speciális gépek kellenek, hi­szen a régi módszerrel, ké­zi erővel, ásóval és lapatlal nem lehet boldogulni. Ali lehet a megoldás? — Gépesíteni, fejleszteni keli — mondta Krupár End­re főkönyvelő. — Enesen es a járás többi községében minden évben egyre nagyobb az igény a mélyépítés iránt. Az ötödik ötéves terv hát­ralevő részében es a hatodik középtávú tervben a járás területén mintegy 59 millió forint értékű mélyépítési munkát, illetve közművesí­tést irányoztak elő a taná­csok. Mi ezt elvállalhatnánk — ugyanis kapacitáshiánnyal küszködnek az allami válla­latok —, ha sikerülne a terv­be vett tíz és fél millió fo­rintos fejlesztést megvr’ósí- tani. Ebből 8 millió keuene a gépi beruházásokra, a fenn­maradó 2 és fél millió fo­rintból a forgóeszközök be­szerzései fedeznék. * Ilyen célokra a vállalatok a saját fejlesztési alapjukat szokták felhasználni. Csak­hogy a Hernádmenti Szövet­kezet korábban már elköte­lezte magát. Évekkel ezelőtt 5 millió forint hitelt vett tel a két évvel ezelőtt elkészült autószerviz építésére, így 1983-ig ezl a fejlesztési for­rást teljes egészében lekötöt­te. Ilyen előzmények után a szövetkezet vezetői abban reménykedhetnek. hogy a - megyei és az országos fel­ügyeleti szervek kedvező el­bírálásban részesítik kérésü­ket és a Szövetkezetek Köl­csönös Fejlesztési Alapjából megfelelő támogatást nyújta­nak részükre. Ezenkívül, az építési tárcának is megvan a lehetősége, hogy segítse ennek az építőipari ágazatnak a létrejöttét. Forrón azt is kiszámítot­ták. hogy tervük valóra vál­tása esetén évenként 19—12 millió forinttal növekedne az építőipari részleg kapacitá­sa. Ez nagymértékben enyhí­tene azokon a gondokon is, amelyek a járásban és az egész megyében jelentkeznek a mélyépítés területén. Most már az illetékesek döntésétől függ. mikor és milyen mértékben sikerül előrelépni ennek az, egész építőipari tevékenységet meg­határozó ágazatnak a fej­lesztésében. Lovas Lajos Bizonyára sok leendő le- ninvárosi lakástulajdonos örül annak a hírnek, misze­rint az év második, felében 90 lakást az eredeti határ­idő előtt egy hónappal koráb­ban átadnak rendeltetésének. De ne vágjunk a dolgok elé. A Borsod megyei Beruhá­zási Vállalat leninvárosi ki- rendeltségének szocialista brigádja az első fél év vé­gén, miután a kivitelezőkkel közösen teljesítette időará­nyos lakásépítési tervét, fel­mérte, milyen kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a cél- csoportos lakásberuházási program végrehajtásában. Ennek ismeretében javaslat­tal fordult a két generálki­vitelezőhöz. a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint a Közmű és Mély­építő Vállalat lgninvárosi ki- rendeltségéhez, hogy kösse­nek szocialista együttműkö­dési szerződést az év hátra­levő részében megvalósítan­dó feladatok határidő előtti teljesítésére. Javaslatuk ked­vező fogadtatásra talált és a BÁÉV valamint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat képviselői a beruházóval együtt rövi­desen aláírták a megállapo­dást. A szerződés kimondja; összehangolt, jó munkával biztosítják, hogy a második fél évre tervezett 99 lakás november 39-a helyett no­vember 7-re elkészüljön, s így egy hónappal korábban teljesítik • Leninvárosban az 1978. évi lakásépítési progra­mot. A szerződés áléiról köte­lezettséget vállaltak, hogy megfelelő munkaszervezéssel lehetővé teszik az építkezé­sen az egyidöben történő za­vartalan munkavégzést. A beruházó vállalta, hogy soron kívül elvégzi a kitűzési mun­kákat, gondoskodik a ható­sági engedélyek időben tör­ténő beszerzéséről, sőt köz­reműködik az esetleges ter­vezési hibák gyors korrigálá­sában is. A beruházó és a kivitelezők írásban rögzítet­ték, hogy a határidő-lerövi­dítés semmilyen körülmények között nem mehet a minőség rovására, és nem léphetik túl az előirányzott költséget sem. Nyugodt légkörben Ami a dinamikus fejlődéshez kell... A joggal elvárt jó munká­hoz megfelelő feltételek kel­lenek. És ez sokszor nem szűkül le és nem korláto­zódhat csak a megfelelő anyagi, szellemi feltételek megteremtésére, a kellő szín­vonalú eszközellátásra, a munkaerő-gazdálkodásra. A vállalaton belüli terve­zéshez és szervezéshez a kül­ső tényezők számbavehető- ségére. mérlegelésére is szük­ség van a helyes és időbeni döntések kialakításához. Hogy ez mennyire így van,,azt jói példázza a Miskolci Építő­ipari Vállalat történetének rövid időszaka, krónikájának néhány lapja. Gondolatban éveket kell visszamennünk ... A vállalat életében 1976 megrázkódta­tást okozott. Az idő tájt kez­dődött meg a mostanában már. jól „menő”, kialakult munkáslakás-építés. Nem ment ez teljesen zökkenő- mentesen. Terület előkészítési, tervezési és olyan más hiá­nyosságok voltak, amelyek — érthetően — a beruházási lánc utolsó szeménél, a kivi­telezőnél éreztették kedve­zőtlen hatásukat. Ilyenkor a munka sem megy úgy, ahogy máskor. Érthető, hiszen nem mindenki tud úgy dolgozni, hogy az elismerés jelét ne érezze és hogy idővel értel­metlennek bizonyult tevé­kenységeket kelljen végezni, megtanulni. A Miskolci Építőipari Vál­lalatnál például 1975-ben megtanulták — a munkások és vezetők — a BVPR tech­nológiát : ám hiába 1 Az idő tájt ugyan felépítettek vele néhány létesítményt; a diós­győri városközpontban egy orvosi rendelőt és gyógyszer­tárat, a Bolgárföldön és a József utcán egy-egy óvo­dát. a Petőfi utcában pedig egy bölcsödét. Azóta sem­mit .. . A laikusban is fel­vetődik a gondolat, hogy ak­kor talán kár volt időt és pénzt pazarolni a többé nem alkalmazott technológiára? Ezek a kedvezői len körül­mények 1977—78-ban fokoza­tosan megszűntek és érez­hetővé vált is a javulás mind a termelékenység, mind pe­dig a munka szervezhet őse­ge terén. Egy példa: ebben az évben a termelési terv 229 millió torint árbevételt irányoz elő. Ebből eddig 110 millió forintot teljesílellek. E tény értékét növeli, ha tudjuk, hogy á kivitelező építőipar a nagyobb bevé­telt az év második felében éri cL A nyereség is szépen ala­kul. Mindez azt oizonyítja, hogy a vállalat az V. ötéves tervidőszak közepén az elő­nyére változott feltételek kö­zött már egyre jobban meg­találja a helyét. A fejlődés sokszor magában hordja az újabb nehézségek, gondok csiráját. Az is igaz, hogy adott szinten, megfelelő di­namikával fejlődő vállalat életében, már mind többet kell tenni a fejlődés kellő ütemének biztosításáért. Mostanában már sok he­lyen a VI. ötéves terv kidol­gozásán törik a fejüket. A Miskolci Építőipari Vállalat­nál például még el kell dönteni azt, hogy a komlós- tetői. illetve a berekaljai munkáslakások felépítése ulán melyik utat válasz­szák ?.. . Maradjanak a la­káséra! ősnél. és végezzék ez­zel egyidejűleg a lakásfelújí­tásokat. vagy csupán felújí­tásokkal. épületkarbantartás­sal foglalkozzanak. Ez utóbjDi* feladatuk ugyan­is folyamatosan nő és gyor­san emelkedő tendenciát mu­lat. Jellemző érre. hogy 1977- ben 259 lakás felújítását vé­gezték el, míg ez év során 359 lakás felújításával bíz­tak meg a vállalatot. Az el­végzésre váró munka meny- nyisége azonban a jelenleg e célra rendelkezésre álló termelési tényezők mennyi­ségét jóval meghaladja. A megfelelő felkészülés során erre mindenképpen tekintet­tel kell lenni... És az igé­nyelmek, elvárásoknak meg­felelően kell ebben a kér­désben dönteni. A felkészüléshez azonban időre van szükség, hónapo­kat sőt éveket igényelhet a szakemberek speciális kép­zésé, a szükséges anyagok beszerzése, és az esetleges célgépek megvásárlása. A munka egyéb feltételeinek megte.emtése — szintén nem megy egyik napról a másik­ra. A profiltisztítás, az építő­ipari szakosítás, akárcsak a telepített ipari üzemekben, jó néhány előnnyel járhat. De csak járhat. Ez csupán lehe­tőség. amit maximálisan Ki kell használni, hogy a szako­sítás előnyei nagyobbak le­gyenek a minden esetben je­lentkező hátrányoknál. A körülményeket mérlegel­ve a legkedvezőbb megoldás az lehetne, ha a jövőben 3 M'ÉF-lakások felújításával foglalkozna elsősorban. így mérsékelhetné azt az űrt, ami a szolgáltatások területén je­lentkezett egyes vállalatot* megszűnésével, másrészt be­segíthetne a Miskolci Ingat­lankezelő Vállalatnak is. Buciiért Miklós Lalásátefe - halni ell l^j ^ j r r j« ^ ^ ni Egy gazdaság 800 kisüzeme

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents