Észak-Magyarország, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-03 / 181. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 19/8. augusztus 3., csütörtök Filmlevél A kétfenekű dob Molnár Piroska a filmbeli operafclvétel közben Egy napban történelem Gondolatok Ránkí György könyvéről Á magyar filmek nyári „premierszünetének” végeztével, három hónap után újra új magyar filmet kínálnak a mozik. Maga ez a tény is indokolja a felfokozott vára- zást, amellyel A kétfenelcű dob bemutatása elé nézünk, de nem kevésbé indokolja a rendező. Gazdag Gyula személye is. Gazdag Gyula a legfiatalabb filmrendező-generációhoz tartozik, elsősorban dokumentumfilmjeivel vált ismertté. Hosszú futásodra mindig számíthatunk című filmje szinte korszakot nyitott a dokumentumfilmezésben, egy korábbi miskolci fesztiválon díjat is nyert. Egy sor értékes dokumentumfilm után, 1971-ben rendezte meg A sípoló macskakő című, élénk vitákat kiváltó játékfilmjét. Második, közönség elé kerülő játékfilmje pedig 'a most látható A kétfenekű dob. Ha a film történetéről akarnánk beszélni, az nagyon röviden összefoglalható. Egy falusi Petőfi-emlékházban készít felvételt a televízió. A felvételnek ugyan semmi köze sincs Petőfihez, mert egy XIX. századi francia vígopera készül, pusztán az emlékház — amely eredetileg vendégfogadó volt, ráadásul az öreg Petrovicsnak, Petőfi édesapjának a vendégfogadója — megtetszik a rendezőnek, mert jó helyszínnek találja. A Petőfi-emlékbáz vezetője, bizonyos Czakó Dénes örömmel fogadja a televíziósokat és az az ötlete támad, hogy, ha már úgyis itt vannak. segítsenek egy jótékony célú műsor megszervezésében és bemutatásában, egy majdani művelődési, ház javára. A helyi tanácselnök, mert az ötlet nem tőle származott, mindenképpen ellenzi ezt a műsort. A helvbeli lakosság is bekapcsolódik a programokba, de mindenféle hatásköri féltékenykedések, kicsinyes súrlódások, emberi hiúságból fakadó nehézségek eleve lehetetlenné teszik, hogy a sok-sok előkészület után ténylegesen megvalósuljon. A történet egymást követő epizódjai, kisebb-na- gyobb mozzanatai kitűnően megrajzolt karikatúrák a vidéki kicsinyeskedésről, hatalomféltésről, egyéb, sokfelé fellelhető káros vonásokról. Gazdag Gyula egy nyilatkozatában ugyanakkor élesen tiltakozik az ellen, hogy A kétfenekű dobot modell-tör- ténetnek fogják fel, szerinte egyszerű történet, amelyben az események a maguk törvényei szerint haladnak és a jellemek sem modelleznek semmiféle általános magatartást, nincs „behelyettesíthető”, vagy „lefordítható” mögöttes jelentésük. Nem lehet azonban e szatirikus vonásokkal megrajzolt filmtörténetet teljesen egyediként elfogadni. A falusi mikrovilág történései aligha csak abban az egyetlen faluban esnek, vagy eshettek meg. Érezhető viszonla rendezőnek olyan törekvése, hogy ezt a történetet valóban egyetlen .falu eseményének ábrázolására szűkítse, általánosabb, más helyekre és közösségekre is vonatkoztatható mondanivalóját egyedi esetté — jóllehet a rendező szerint valóságos magra alapuló —, elbeszéléssé devalválja. Ezzel viszont ellentmondást teremt alapvetően szatirikus hangvétele, illetve az ebből fakadó ábrázolásmód és a végső megvalósulás között. Néha szinte visszafogja magát, ebből adódik a filmben többször is felbukkanó felemás jelleg. A filmet a rendező Győrffy Miklóssal írta, az operatőre Ragályi Elemér volt, aki korábbi, igén rangos filmjeihez méltó módon fotografálta A kétfenekű dobot is, képeivel élesen aláhúzva a mondandó szatirikus jellegét. A szereplők élére egy csehszlovák vendégművész, Rudolf Hru~ sinsky kívánkozik. A hazai közönség több csehszlovák filmből, elsősorban a Svejk címszerepéből ismeri, most a lelkes mindenre kész. ugyanakkor nagyon kisszerű Czakó Dénes múzeumvezető szerepében bizonyította, hogy érdemes volt meghívni erre a szerepre. Ellenlábasa, Horváth Jenő tanácselnöke kitűnően jellemzett, a szótlanságában is gonosz, kisszerűén féltékeny ember nagyszerű rajza (Vajon Horváth Jenőt miért látjuk ritkán filmvásznon?) Kitűnő paródia a filmbeli tévéopera-fel- vétel, aholis a prózai színészek operaénekesek énekhangját kölcsönözték, a zenei élményért az MRT énekkarnak és a MÁV Szimfonikus Zenekarnak jár az elismerés. A játékbeli játék szereplői közül Molnár Piroska érdemel feltétlenül kiemelést. Vígjátékra, szórakoztató szatírára vágyik a közönség. A kétfenekű dobot túltengő szatirikus elemei kiemelik az egyszerű helyzetvígjáték kategóriájából, de gyakori visszafogottsága nem engedi kibomlani általánosítóbb mondandóját. Valami alkotói tartózkodás, láthatatlan falaktól való tartás szűkebb korlátok közé szorította ezt a művet, mint a téma szükségelte volna. Ha nem is repülésre képtelen, szárnyszegett madár született, de olyan, amelyik fel-felreppen, de tartósan nem tud, vagy nem mer magasabban szárnyalni. 43A hét további filmje, „o- zül feltétlenül kiemelendő a San Babila egy napja című olasz film, a neofasizmus jelentkezésének drámai megfogalmazása. További filmek a Blöff című olasz filmvígjáték, valamint a Nyugalmazott ezredes című szovjet film. Benedek Miklós Ritka eset olyan tiszta helyzet a történelemben, amikor egyetlen nap történetében szinte egy évszázad történelme gyűlik össze — mint a nap sugara a nagyítóban — és gyullad meg, ég el, ami égetni való volt. 1944. március 19. — Ránki György könyvének címe is erre utal — ilyen nap volt, a magyar történelemben. Az 1848/49 és 1918/19 elbukott forradalmaiban megújulni nem tudó, idejétmúlt reakciós rendszerét kölöncként nyakán cipelő magyar társadalom feudál- kapitalizmusa Horthy Miklós „országlásának” majdnem negyedszázados évfordulóján olyan kátyúba jutott, amelyből nem tudott kimászni. Egyetlen nap, a német megszállás napja, elég volt rá, hogy lángra gyújtsa és elégesse mégpedig legfőbb „támasza” a német szoldateszka „segítségével” — az egész se élni, se meghalni nem tudó rendszert. Ránki György kitűnő történelmi monográfiájának, 1944. március 19. címűnek, tulajdonképpen ez a mondanivalója és ezt — kitűnően meg is valósítja. Olvasmányosan, de alapos történelmi felkészültséggel tárja elénk a Horthy—Kállay konzervatív úri klikk és a vele szembenálló radikálisabb urak: Im- rédy—Jarosz—Kuder csoportja küzdelmét a hatalomért. Azért a hatalomért, amelyet ekkor már mindenképpen csak a hitleri „támogatás” tudott biztosítani és amely — ugyahesak halálra volt már ítélve. Az uralkodó osztály két csoportja pedig végeredményben — erre a haldokló náci ARANY ÉVSZÁZAD Klasszikusok könyvtára elnevezéssel új nagyszabású vállalkozásba kezdett a Moszkvai Szépirodalmi Kiadó. Következő 10—12 évben 150 kötetben kívánják megjelentetni az irodalom arany évszázadának a XIX. századnak orosz és külföldi klasz- szikusait, valamint a legkiválóbb XX. századi szerzők műveit. birodalomra támaszkodva szerette volna mégis — túlélni. Az egyik úgy, hogy a németekre támaszkodva igyekezett „megúszni”' a megszállást, a másik úgy, hogy a megszállás segítségével huppanjon be a teljhatalomba. Mindkettő egységes volt abban, hogy sem a nyilasdemagógiával elkábított tömegek Szálasi-mozgalmát nem akarta beengedni a hatalomba, sem — sőt ezeket a legkevésbé sem! — a valóban demokratikus vállalkozást óhajtó politikusokat. A hitleri birodalom viszont ezt a hatalmi harcot csak addig támogatta, amíg még szüksége volt a magyar erők támogatására, de rögtön átadta azután az általa is megnevezett Szálasi-csoportnak, amikor már csak a „felégetett föld” szerepét szánta Magyarországnak. Mi sem jellemezte ezt jobban, mint Kállay Miklós kormányfő utolsó nagy beszéde, a német megszállás előtt, a parlamentben, amikor „békejobbját” nyújtotta Imrédy Bélának, hogy a háború utáni balratolódást együtt akadályozzák meg. És Imrédy Béla — mint szemtanúktól hallottam — kicsit húzódz- kodva, nagyon óvatosan, de előre ment a T. Házban és elfogadta a miniszterelnöki jobbot. Hitleréket azonban nem a magyar jövő, hanem a német hadihelyzet érdekelte már ekkor, ezért végződött 1944. március 19-e mindkét csoport közös süllyesztőbe hajításával, és Szálasiék rémuralmával. (Kossuth Kiadó.) Máté Iván KRÜDY CENTENÁRIUM Krúdy Gyula élete a központi témája a nyíregyházi honismereti nyári egyetemnek. A Szindbád megteremtőjének szülővárosában, Nyíregyházán emlékbizottság alakult, az író születése 100. évfordulója alkalmából rendezendő megyei megemlékezések érdekében. Janina Biala linómetszete Kulturális körkép A történelmi érdeklődésről Megismerni, átélni, megírni!... Lapunk július 25-i számának 4. oldalán „Friss tankönyvek”' fejléc alatt közölt egy képet. A kép alá írt kis szövegből arról értesülhettünk, hogy az Athenaeum Nyomda Dan, a tankönyvek nyomását befejezve, már a kötésen dolgoznak. A szemléletes ábrán Történelem tankönyvek címlapja látszott, ám az már nem volt kivehető, hogy milyen iskolatípus melyik évfolyamának „friss”, tehát új történelem-tankönyvét kötik éppen ... (Remélhetjük, hogy a fényképezőgép jó, vagyis: tanítható és tanulható, főként pedig: gondolkodásra, önállóságra késztető, olvasásra ösztönző tankönyv nyomdai munkáit örökítette meg!...) Ugyanezen a napon a Népszabadságban meg arról szólt egy rövid tudósítás, hogy Vas megye honismereti szakkörvezetői és üzemtörténet-írói ötnapos továbbképző tanfolyamét kezdtek, melyen számos előadás hangzik el a honismereti mozgalom és az üzemtörténet-írás feladatairól és módszereiről, és hogy e megyében az utóbbi időben megélénkült az üzemtörténet-írás ... E két mozzanat egybeesése két napilapban ugyancgy napon véletlennek is mondható, ám. a kettő együtt, valamiképpen mégis jelzi a ma élő lakosság, történelmi érdeklődésének meglétét, sőt, növekedését, mozgalommá te- rebélyesedését, — melynek egyébként számos más, még bizonyítóbb erejű jelét is megfigyelhetjük. Szükséges és nélkülözhetetlen állampolgári tulajdonság, erény — s talán követelmény is — a történelmi érdeklődés. Hiszen a múlt, főképpen pedig a közelmúlt ismerete nélkül a tanulságok elemzése, megfontolása nélkül — aligha lehet biztonságosan eleget tenni az egyik legfontosabb állampolgári követelménynek: annak, hogy jól igazodjunk el a jelenben, s a körvonalakat mintegy előrelátva építhessük a jövőt. A történelmi érdeklődés jelenlétének és izmosodásának megítélésében tanácsos józan szemléletet tanúsítanunk (mint az élet egyéb dolgaiban is). Vagyis: túlzottan derűlátók se legyünk, és kétségbe se essünk! Mert hiába bizonyítják könyvtári és könyvesbolti adatok, ezeket feldolgozó művelődésszociológiai tanulmányok a kétségtelen tényt, hogy az olvasóközönség körében mindinkább keresett és közkedvelt — többnyire el is kapkodott — művek mostanában a történelmi tárgyú- ak, különösen a közelmúltra vonatkozó naplók, emlékiratok, népszerű szakmunkák, — e fény mellett ott az árnyék is: vannak a közélet és a történelem iránt közömbös rétegek is, bár egyre fogyó arányban. Olyan állampolgárokra gondolok, akik' ugyan benne élnek a történelemben (máshol nem is élhetnek, nem is élhetünk!), jelenünk valóban „történelmi idői— Hatszázhetven hektáros gyümölcsösben immár harmadik nyáron dolgoznak az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem, a Semmelwei Orvostudományi Egyeten és a Debreceni .Orvostudo mányi Egyetem hallgatóin ki vül jereváni, novoszibirszki szófiai és berlini fiatalok is a zenmlénagárdi. a gvörgy- tarlói és a páterhomoki gyű - mölcsösben. nek” kortársai, sőt, cselekvő formálói is a maguk kisebb vagy nagyobb posztján, ilyen vagy olyan mértékben, — de mindezt szinte öntudatlanul teszik, valósággal álomban élik át, sodródva az eseményekkel, azok mérlegelése nélkül, „állampolgári jogon” biztosított alakítgatása nélkül ... Holott valójában kortársnak lenni több, mint élni és dolgozni: tudatos tevékenykedést, a magunk és emberi-társadalmi környezetünk életének céltudatos formálását jelenti! Ehhez pedig segítő és eligazító egyik jó iránytűnk: a történelem. Nem hiába nevezték a..t „az élet tanítómesterének” már az ókor bölcsei is! Ezért adózom én tisztelettel indazoknak, akikben — bármily szerény fokon — eleven és folyamatos a történelmi érdeklődés. Akik a hajdani iskolai tanítás (esetleg nem is ösztönző, élményszerű, meggyőző, tehát: nem jó iskolai tanítás) hézagait,— kényszerű és szükségszerű hézagait, hiszen az általános és középiskolai történelem- oktatás a jelenig elérni képtelen, a múltról is csak „nagyvonalú”, vázlatos képet adhat — kiegészíteni igyekeznek önerőből, a közművelődés változatos lehetőségeit megragadva, s az efféle „szabadidős” foglalatossággal is erősítik életük értelmét és tartalmát... És különösképpen adózzunk elismeréssel és tisztelettel azoknak, akik nem csupán jó — tudatos — kortársak, hanem — az utókor számára — hiteles tanúk is. , Akik tehát akár a saját elhatározásukból, akár lakó- és munkahelyük, vagy — az ilyesmiben nemesen buzgói- lcodó — Hazafias Népfront, esetleg más mozgalom, szervezet, intézmény (honismereti szakkör, múzeum) ösztönzésére, írják is — nemcsak átélik és megélik — a történelmet. Akik. „krónikások” lesznek: arra vállalkoznak, hogy „azon melegében” rögzítsék a falu, ' az üzem, a gyár, a termelőszövetkezet, az intézmény, az egyesület, bármilyen más társadalmi közösség adatait, helyi történetét!... Lehet, hogy munkálkodásuk kezdetleges, nem egészen szakszerű: nem pillant mélyre; nem tár fel lényeges és széles összefüggéseket; puszta adatokon, száraz tényeken túl nem terjed. Ám a „nyers tények” válnak később a leghitelesebb tanúkká! Ezért az ilyen — talán nem szakszerű, nem is túlságosan távlatos — önkéntes helytörténészek megbízható dokumentumokat hagyományozhatnak utódaikra. Krónikájuk valódi történelmi képpé erősödhet akkorra, midőn az illékony emberi emlékezet már halványodik. S minthogy kicsiből lesz a nagy: ezekből az apró „helytörténeti” téglákból rakódik össze és magasodik áz egész nép, az ország történelmének későbbi — tudományos szintű és hatalmas — épülete!... Gyárfás Imre A gépesítés mellett kézi nunkára; a fák alatti kapá- ásra, hajtásválogatásra is iagy szükség van. A hazai és ülföldi egyetemi hallgatók nunka után változatos ; fogamban vesznek részt. Megismerkednek Sárospatak és a Zempléni-hegység nevezetességeivel és vidám, szórakoztató műsorokon is részt vesznek a bodrogközi almáskertek ifjú művelői. Gyümölcsös „építőtábor7'
