Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1973. július 13., csütörtök Nézőtéri meditáció Popzene, meg bűnügy Hangversenyek felnőtteknek és fiataloknak lizáló-ironikus költői nyelv ABBA címmel, svéd— ausztrál koprodukcióban, Las­se Hallström rendezésében film készült a világhírű AB­BA együttesről. A mintegy százperces színes film auszt­ráliai tájakra, s főleg kon­certdobogókra kalauzol, a nagyhírű popzenei együttes huszonöt száma tölti ki, s hogy mégis legyen hozzá va­lami sztori is, egy kétbalke­zes rádióriporter és az együt­tes versenyfutása jelent­kezik összetartó anyagként az egyes számok között. Az ABBA kedvelői bizonyára megtöltik a mozikat, s a mis­kolci illetékesek nem lebe­csülendő üzleti érzékét jelzi, hogy a filmet az egyik mo­ziban két hétig játsszák, de látható délelőttönként, sőt többször éjszaka is. (Képün­kön: a film egyik kockája.) Bármennyire is krimiked­velő. aki a rossz idő elől jú­liusban a moziba menekül, vegyes érzésekkel hagyja el a nézőteret a Police Python 357 című francia—NSZK bűnügyi film vetítése után. Pedig a legfőbb szerepben nem kisebb személyiség je­lentkezik, mint Yves Mon­tand, a további főbb szere­pekben meg Simone Signorét, Francois Perier, Stefani Sand- rellí, mégis kielégítetlen a néző. Gyilkosság is van bő­ven, izgalom is, meglepő for­dulatokban sem szűkölködik ez a kicsit hosszúra nyúlt iz­galom-halmazat. Sőt, a nyo­mozási módszer is ismerős, vagy legalábbis szívesen fo­gadott nálunk, hiszen a Co- lumbo-filmek a tévénézők százezreit szoktatták hozzá A Borsodi Könyvtáros című szakfolyóirat idei első számá­ban — a kiadvány módszer­tani tanácsadó jellegének megfelelően — a megye könyvtári életének igen sok­oldalú bemutatását találjuk. Berecz József megyei könyv­tárigazgató Számadás és számvetés címmel a II. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár el­múlt évi munkájára te­kint vissza, majd sta­tisztikai összehasonlító táblá­zatokat találunk a megye közművelődési könyvtárainak életéről. Szabó Gyula cikké­ből az egységes falusi könyv­tárak kialakításának a megye kistelepülésein tapasztalt, le­hetőségét és feltételeit, Slc- zsák Imre írásából négy já­rás kistelepüléseinek a szak­felügyelő szemével látott hely­zetképét ismerhetjük meg. Dr. Mák Mihályné a sátor­aljaújhelyi járásban az integ­ráció és a központosított el­látás ürügyén végez könyvtá­ri helyzetelemzést, dr. Zsidai József az Országos Szakmai Információs Rendszer előké­születeit mutatja be, Csank Jenő pedig az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki könyvtárá­ahhoz, hogy előbb végignéz­zük magát a bűntényt, min­dent tudunk, majd azon iz­gulunk, vajon a nyomozó is rá­jön-e arra, amit mi már ré­gen ismerünk. Ebben a film­ben új motívumként bukkan fel az egymás ellen nyomozó, egymástól félő két detektív, meg az öregedő, de szere­lemre gyulladt, s ezért a nyomozásban különösen fur­csa helyzetbe kerülő felügye­lő stb. Tekereg, fordulgat a történet, jól kimunkált for­dulatok követik egymást, mégis, az idő elteltével egy­re kevésbé köt le, s lassan azt számoljuk, ki van még életben a főbb szereplők kö­zül, meddig kell még a mo­ziban ücsörögnünk. A gyerekekre is gondolt az országos heti bemutató prog­ram: Galiba az állatkertben címmel mutatják be a cseh­szlovák Josef Pinkává ifjú­sági filmjét, egy csimpánz- kölyök, meg az állatkertet látogató gyerekek kalandját. Más dolog, hogy a gyerekek ezt a filmet csak az újdiós­győri moziban láthatják, mindössze két napig. A hó­nap második felében még jön gyerekfilm, de vakáció­ban többet kellene nekik is nyújtani. Most még a ját­szótér sem fogadja be őket. Aki a sajátos kifejezési eszközökkel operáló, nem könnyű, erős idegzetet kívá­nó japán filmdrámát szereti, ismét megtekintheti a film­baráti körök mozijaiban fel­újított és már a televízióból is ismert, először 1970-ben bemutatott Onibahát. (benedek) nak és dokumentációs irodá­jának könyvtárközi kapcso­latait. Felmérési adatokat is­mertet Pócsi Gusztáv, hasonló jellegű Szombathy Sándor írása, amely az öregek nap­közi otthonában végzett ol­vasószolgálatról szól, a Mis­kolci Üj Zenei Műhely hang­versenysorozatát dr. Benkő Csabáné, a kazincbarcikai hangtár születését Landen- oerger Istvánná i -utatja be. Borsodi Gyula egy százesz­tendős szlovák nyelvkönyv ■ai tanulságairól szól, és vé­gére fagytuk az ismertetés- i -k Káli Zsuzsanna A Lévay Józsf Közművelődési Egye- ü1 ’ tevékenysége Miskolcon az I. és a II. világháború kö­zött című átfogó jellegű mun­káját, amely címével ellen­tétben az elmúlt század vé­gétől kívánja átölelni a mél­tatlanul feledésbe szorult közművelődési egyesület te­vékenységét. E legutóbbi írás a könyvtárosokon kívül is szélesebb olvasókör érdeklő­désére tarthat számot Lassan beérik az a nagy erőfeszítés, amelyet az Or­szágos Filharmónián keresz­tül a művelődésügy munká­sai fejtenek ki a zenei ne­velés érdekében. Olyannyira például, hogy az Országos Filharmónia Borsod megyei Kirendeltségének munkáját vizsgálva (a megyei tanács közművelődési bizottsága tár. gyalta a napokban a kiren­deltség elmúlt három évi te­vékenységét), már azt a gon­dot is meg lehetett fogal­mazni; hogy hihetetlenül ne­héz helyzetbe kerülnének a hangversenyszervezők, ha a koncertlátogató diákoknak csak egy százaléka is visz- szajelezné hangverseny igé­nyét az iskola befejezése után. Miskolcon ugyanis 5000 diák hallgat rendszeresen ko­moly zenét, s a hangverseny- célokat is szolgáló, 790 nézőt befogadó Miskolci Nemzeti Színház hangversenybérlete­sei közül pedig csak 20 szá­zalék az, amely évente cse­rélődik. A többi 80 százalék hagyományos, régi bérlő. Űj közönségről mégis beszélhe­tünk: a munkásbérlet hang­versenyein, az egyetemi so­rozaton már olyanok ülnek a széksorokban, akik pusztán érdeklődésüknél fogva kap­csolódnak a komoly zenéhez. De persze nemcsak a mis­kolciak lehetnek rendszeres koncertlátogatók. A megye- székhelyen kívül Kazincbar­cikán, Lenin városban és Óz- don szervez az Országos Fil­harmónia hangversenyeket felnőttek részére. Kazincbar­cikán 300, Leninvárosban 412, Özdon 400 a bérlettel rendelkezők száma. Az Országos Filharmónia tevékenységéről szólva — azt hisszük — kiemelten kell be­szélnünk az ’ ifjúsági hang­versenyekről. Hiszen ahhoz, hogy zeneértő. a zene hall­gatását igénylő felnőtt kö­zönség jöjjön létre, megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani az ifjúság zenei ne­velésére. Nos, bár a koncer­tek számának, a koncerthe­lyeknek a lehetősége sok szempontból korlátozott (je­lenleg Borsodban, a megye­székhelyet is beleértve 15 településen 17 sorozatot szer­veztek). az általános iskola felső tagozatosainak 13—14 százaléka rendszeres, bérle­tes hallgató. Egy-egy hang­versenyen pedig az országos átlagnál valamivel több ál­talános iskolás ül. Középis­koláink és kollégiumaink kö­zül nyolcnak a tanulóifjúsá­ga mondhatja magát rend­szeres koncerthallgatónak. A számszerűség azonban önmagában még nem min­den, ennél lényegesen töb­bet mond például az, hogy a koncertek hallgatottsága — iskolaf.ÍDusonként szervezett hangversenyeken — az or­szágos átlag fölött van. A fia­talok tehát nemcsak megvá­sárolják a bérleteket, hanem el is m°nnek a koncertekre. Sok helyen nemcsak, arról van szó, hogy művészi, ze­nei élményhez juthassanak a fiatalok, hanem a zenei ne­velés pótlásáról is. (Énekta­nár sajnos sok vidéki isko­lában nincs.) t Az iskolák jó hozzáállását bizonyítja az is, hogy a leg­több helyen — a sárospataki gimnáziumot kivéve — isko­laidőben, többnyire a KISZ- napon kerül sor az évi négy hangverseny megtartására. Sőt, arra is van példa — a szerencsi Bocskai István Gimnáziumban —, hogy a körzetükhöz tartozó általános iskolák legjobb tanulóit is meghívják a hangversenyek­re. Persze az eredmények mel­lett gond is jócskán akad. Elsősorban objektív feltéte­lek hiánya miatt nem tud­ják bővíteni a hallgatóság számát Encsen. Mezőkeresz­tesen. A Kazincbarcikai Vegyipari Szakközéoiskola tanulóinak kivételével nem tudtak eljutni hangversenye­ikkel a megye más szakkö­zépiskoláihoz, s néhány nagy létszámú szakmunkásképző intézet is kívül rekedt egye­lőre a hangversenylátogatók körén. Szép példát is sorol­hatunk persze (a már emlí­tetteken kívül!): a 150 ti- bolddaróci tanuló például egy emberként részese a hangversenysorozatoknak, immáron évek óta. Egyébként éppen a tibold- daróciak a jó példa arra, hogy az Országos Filharmó­nia hangversenysorozatainak megszervezésével elsősorban a zenei nevelés ügyét kíván­ja szolgálni. Olyan neves vi­lághírű művészek jutnak el általuk a kis faluba, akikkel más módon aligha kötnének „ismeretséget” a gyerekek. Az általános iskolai bérletek nagy száma indokolja egyéb­ként a kérdést:- hogyan le­hetséges az, hogy a sárospa­taki Comenius Tanítóképző Főiskola — ahol tanítókat, de népművelőket is képez­nek! — egyelőre ugyancsak kívül reked az Országos Fil­harmónia hangversenyein? A mérleg, ami a Borsod megyei kirendeltség tevé­kenységéről készült, alapve­tően pozitív. Még akkor is, ha vannak gondok. Megol­datlan például — legalábbis hosszú távon — Miskolc hangversenytermének ügye, hiszen a Miskolci Nemzeti Színház nézőterének kis be­fogadó képessége miatt egy­re nehezebb igazán neves, világhírű külföldi művészt „kapni". Nehézkes a próba biztosítása is,. A megyei „ját­szó-helyek” 'közül télen fű­tésgondokkal küzdenek Szik­szón, Mezőcsáton, nem kielé­gítő a hangszerellátás sem, noha a megyei tanács az utóbbi években igen sokat áldozott hangszervásárlások­ra. Szűkös helyen működik a megyei kirendeltség is. E gondokat jó lenne mielőbb fe'számolni. Az ügy ezt sür­geti, indokolja. A ki értelmesen néz a vi­lágra, arra értelmesen néz vissza a világ. Aki értelmesen néz a művészetre, nem válik értetlenkedővé. S az a művészet, amely értel­mesen néz közönségére nem válik érthetetlenné. Olyan egyszerű ez! Csakhogy nem mindenki nézhet .értelmesen a művészetre és nem min­denkire néz értelmesen a művészet. Hiszen a műéive- zés „szervei” nem közvetle­nül adottak. Márpedig, mint tudjuk, a „zeneietlen fül” számára nincs értelme a leg­szebb zenének sem, az em­beri szem másképp élvez, mint a nyers, embertelen szem, és így tovább. Az, hogy társadalomban élünk, nem biztosítja még mindenki szá­mára ugyanazokat az emberi érzékszerveket. De — annyi értelmetlenség közepette — a művészet is egyre nehezeb­ben képes értelmesen tekin­teni a világra. Kivételes bá­torság és konokság kell hoz­zá, hogy ne adja fel a való­ság emberi nézőpontját, amely minden „érthetőség” alapja. Másképp érzékelünk és élünk ma, mint 15—20 évvel ezelőtt, másképp érzékelik egymást és a világot a ma fiataljai, mások a gondjaik, más az ízlésük, érdeklődé­sük. Megnőtt a személyiség szerepe kultúránkban, a civi­lizációs szint emelkedése a mindennapi élet minőségé­nek megváltozásában is ki­fejeződik (gondoljunk kör­nyezetünk esztétikusabbá vá­lására, az áruválaszték nö­vekedésére, a szabad idő gyarapodására, a turizmusra, az autós életmód kialakulá­sára stb.). Mennyivel több fi­gyelmet szentelünk a for­máknak, amelyek között, amelyekkel élünk. Gondol­junk a formatervezés, a dí­szítőművészet, a folklór-mű­vészet vagy egyszerűen a di­vat, az öltözködés jelentősé­gének növekedésére minden­napi életünkben. Az urbani­záció átkai mellett előnyei­nek élvezetére is berendez­kedünk. A játék, a zene, az érzékiség felszabadítása, egy­re nagyobb szerepet játszik a mindennapi élet szervezés­formáiban — főképp a fia­taloknál. A fogyasztás új módja rányomja bélyegét a művészet „fogyasztására” is. A megváltozott és gazdago­dott . érzékelésmód nyilvánul meg az amatőr-mozgalom fellendülésében, a táncház­mozgalomban, a zenélési láz­ban, a növekvő utazási és ol­vasási kedvben stb. stb. A kulturális közeg változott meg tehát. De' ha így van, akkor ennek nemcsak a kö­zönség érzákelésmódiában, hanem a művészet közönsée- érzékelésében is meg kell nyilvánulnia. Lássuk például a költészetet! Életművé tágult költői bi­rodalmak egész sorát veheti birtokába a hetvenes évek új olvasója. Az életműben természetessé válhat egv még nemrégiben is annyi értet­lenkedést szülő költői szem­léletmód vagy érthetetlen nyelv, s a költői „köznyelv” részeként nyerhet elisme­rést. Így fogadtatta el ma­gát a hetvenes évek gazda­gabb kulturális közegében Nagy László lírai „mágiá­ja, Kormos István gyer­mekien érzéki szürrealizmu­sa, Weöres Sándor orna- mentikus költőisége vagy Ladányi Mihály politizáló „argóia”, a nekik megfelelő etikai. filozófiai. nolitikai attitűdökkel együtt Mi volt és mi maradt a közérthetőség tágulásának legfőbb akadálya napjaink költészetében ? Egyetlen szó­val válaszolva: a stilizálás. A stilizálás — absztrakció- elvonatkoztatás az elever személyiségtől, az érzékletes mindennapi és szociális, vi­lágtól. amelyben olvasóik- kai egvütt a költők is él­nek. Szinte uralkodónak mondható a 70-es évek köl tészetében a stilizáló-orna- mentikus, a stilizáló-mitikns (sőt mesei), valamint a sti­es személyesség, számtalan eredeti és kevésbé eredeti változatával. Anélkül, hogy máris kész lenne ítéletünk az ilyen költészetről, meg­állapíthatjuk, hogy az olva­sók nagy része számára ez nehézséget jelent. Csakhogy a költő számára is egyre na­gyobb nehézséget jelent a világ költői megformálása, „értelmes” elrendezése a mű világában. Áttetsző, eviden­sen ható, tehát közérthető műhöz szükség lenne való­ságos közösségek tartalmára is. S minél inkább hiányoz­nak ezek a közösségek, an­nál elvontabb formában, például morálisan, filozó- fiailag, esztétikailag lehet csak az emberi közösséget a forma világosságaként, a tartalom evidenciájaként ki­fejezésre juttatni. Az utolsó tíz évben mi is a hagyományos közösségek (pl. a szegénység alkalmi közösségei, a falusi világ, a régi nagycsalád, bizonyos politikai közösségek stb.) felbomlásának tanúi és részt­vevői vagyunk. Az egyéni­ség új, átmeneti típusa van kialakulóban, amelynek ki­alakulása nélkül — ma már — semmiféle felnőtt közös­ségi individualitást nem tu­dunk elképzelni. A stilizá­lás felsorolt költői képletei épp erre az ellentmondásra, a közösség hiányára és a közösség vágyára, a sze­mélyiség problematikus hely­zetének kifejezésére épülnek. A nemzeti közösség hiá­nyának és akarásának lírá­ja a tragikus pátosz és a díszítőművészet könnyed já­tékossága között mozog. Ké­peinek történelmi anyaga, motívumainak paraszti folk­lór-ihletése, modernizált ha- gyomány-elvűsége — az erős stilizáltság dacára — legszé­lesebbre vonta e líra befo­gadásának közönségét. A proletár osztály-közösségnek az átalakulásából fakadó lí­ra a politikai pátosz retori­kájára és kesernyésen gro­teszk kritikára épül. Sza- badszájúsága, politikai mon­danivalójának határozottsá­ga, formájának olykor ro­busztus anyagszerűsége és egyszerűsége révén tágít az érthetőség körén: nevel és aktivizál a maga módján. Végül a „magányos egyén” értelmiségi lírájában a vesz­teség végleges és általános képet ölt, s tragikus vagy ironikus személyiséget fejez ki. S bár ez a líra a legki­sebb közönséggel rendelke­zik (igaz, ez a közönség ak­tív és igényes), s bár meg­követeli a humán tudás pro­fesszionális ismeretét, még­is jelentősen járul hozzá lí­ránk megújulásához, tágít­ja élménykörét. kifejezési lehetőségét, ösztönzi gondo­lati és formai igényességét. Ezek a — most csak no- zitív szempontból vázolt — változások közvetlenül csak az irodalmi szakma terüle­tén éreztetik hatásukat. F,z is nagy dolog. Hisz a köz- érthetőség hivatalos megbí­zottai, a kritikusok timel- metlenségén, felkészületlen­ségén. ■ konzervativizmusán múlik sokszor, hogy kiala­kul-e a „közös ihlet”, az új befogadásához szüksé­ges érzékenység tágabb kör­ben is. De mivel a kulturá­lis közeg átalakulásáról van szó. az is igaz. hogy egvre nagyobb közönség. egyre több műre tud „értelmesen” nézni. A közérthetőség felé, mint az újabb ma­gyar költészet példá:'a is mutatta, nem egy nivel­lált tömegművészet létreho­zásán keresztül vezet az út. hanem a kulturális közeg megújulásán át. A pozitív változások persze csak je­lek és nem raizolnak még ki összefüggő változás-folya­matot. De legalább felvil­lantják annak a művészet­nek a perspektíváját, amely­nek nem lesz többé szüksé­ge a közérthetőért fnfnlmá- ra. Szilágyi Ákos Csutorás Annamária Kőműves Kelemenné Gyulán Sárospataki István: Kőműves Kelemenné eimű drámáját tűzte a nyári évad műsorára a Gyulai Várszínház. Rendező: Rakovszky Tibor, a Pozsonyi Szlovák Színház főrendezője. A képen: Bánhidy László, Labancz Borbála, Sinka Károly. Szakcikkek és helytörténet A költészet közérthetősége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents