Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

1978. július 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ­Beiejezciit az acélgyártást fejlesztő prooram A vendégeket Pctlies András vezérigazgató kalauzolta az acélműben. Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes kitün­tetéseket adott át. Laczó József felvételei (Folytatás az. 1. oldalról) Délután 3 órakor került sor a Liszt Ferenc Művelő­dési Házban, az ünnepi nagygyűlésre, ahol a Him­nusz hangjai után Kecskés István, az ÖKÜ nagyüzemi pártbizottságának titkára kö­szöntötte a megjelenteket, az elnökség tagjait: Borbély Sándort, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Köz­ponti Bizottság titkárát, dr. Bodnár Ferencet, a Közpon­ti Bizottság tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Szabó Jánost, az ÉVM államtitkárát. Csépányi Sán­dort. a KGM miniszterhe­lyettesét, Keinen Gerhardlot, az NDK budapesti nagykö­vetét. Herczeg Károlyt, a vasasszakszervezet főtitkárát, dr. Ladányi Józsefet, a Bor­sod megyei Tanács elnökét. Vajda Istvánt, az MSZMP Űzd városi Bizottságának el­ső titkárát. Tóth Józsefet, a Szakszervezetek Borsod me­gyei Tanácsának vezető tit­kárát és Soós Ottót, az MSZMP Űzd járási Bizott­ságának első titkárát. Az ünnepi nagygyűlés szó­noka. Csépányi Sándor, a KGM miniszterhelyettese be­vezetőiében köszöntötte a megjelenteket abból az alka­lomból. hogy az ÖKÜ ha­táridőben és az eredetileg tervezett költségkereten be­lül. sikeresen befejezte egyik legnagyobb jelentőségű beru­házását, az acélgyártás oxi- génes intenzifikálását, kor­szerűsítését. — Ez a beruházás — mon­dotta a szónok —. példamu­tató szervezettséggel valósult meg. Elismerés illeti mind­azokat, akik ennek a beru­házásnak előkészítésében, ki­vitelezésében. üzembe he­lyezésében becsülettel helyt­álltak. Munkájuk nyomón az Ózdi Kohászati Üzemek acél­művének gyártási kapacitása évi 300 ezer tonnával megnő, ami azt jelenti, hogy már a közeljövőben elérhetik az egymillió 400 ezer tonnás évi acéltermelést. Ez nagymér­tékben enyhít azon az orszá­gos acélhiányon, melynek megszűnését a már elhatá­rozott és az ez évben indított diósgyőri, valamint dunaúj­városi kombinált, konverte- res acélművek beruházásaitól várhatjuk. Az. ózdi acéltöbb­let tehát fontos szerepet tölt be népgazdaságunkban. A korszerűsítés azonban nem csak több acéltermelést je­lent. A fejlesztések velejáró­ja a minőség javulása is, a dolgozók jobb szociális és munkakörülménye és ugyan­akkor a világszínvonalú kör­nyezetvédelem is, hiszen több mint 500 millió forintot for­dítottak a porleválasztó, füstgáztisztító berendezések építésére. Az. ünnepi gyűlés szónoka részletesen elemezte az államilag kiemelt nagybe­ruházás sikeres megvalósítá­sának összetevőit. — Ismerve az ózdi marti­nászok hozzáértését, munka­fegyelmét, lendületét és ed­digi eredményeit — mondot­ta befejezésül —, biztosak vagyunk abban, hogy a kor­szerűsítéssel járó új és jobb lehetőségeket a termelés sza­kaszában jól fogják haszno­sítani. Az ünnepi nagygyűlésen felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a KB tit­kára kiemelte, hogy ez az esemény nemcsak az ózdi, hanfem az egész magyar vas­kohászatnak is jelentős poli­tikai, műszaki eseménye. A nagyberuházás, a korszerűsí­tés révén nagymértékben nő a vállalat műszaki kultúrá­ja, s ez kihat az egész vá­rosra is. — Az ózdiak ismét példát mutattak alkotó munkájuk­kal — mutatott rá a KB tit­kára —, hiszen ezt a jelen­tős beruházást a tervezett költségeken belül és batár­időre megvalósították úgy, hogy közben termelési tervei­ket jelentősen túlteljesítették. Ebsmeréssel kell szólni ar­ról a valóban példás mun­káról, amelyet a magyar és az NDK szakemberek vé­geztek. Ez. internacionalista munka volt! A Központi Bi­zottság titkára külön foglal­kozott a tervezésben, az építésben, a kivitelezésben reszt vevő magyar, ezen belül Borsod megyei vállalatok munkájával. Hangsúlyozta: ez az ózdi példa azt is mu­tatja, hogy ha mindenki ösz- szetog, ha jól megszervezik a munkát, jelentős sikereket érhetnek el, népgazdaságunk jelentős tartalékait tárhat­juk tel. A nagyberuházás si­keres megvalósításának ta­nulságairól szólva Borbély Sándor külön kiemelte a munka jó megtervezéséi, szervezését, a hatékony együttműködést, a kommu­nisták. a szocialista brigádok példamutatását, Borsod me­gye, Ózd város párt-, állami és szakszervezeti vezetőinek hatékony támogatását. Vége­zetül az Ózdi Kohászati Üze­mek több mint 14 ezres,kol­lektívájának, a nagyberuhá­zás kivitelezésében részt vevő vállalatok dolgozóinak átadta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Közoonti Bizottságá­nak és Kádár János elvtárs­nak a köszönetét és jókíván­ságait. Az ünnepi nagygyűlésen felszólalt Pelhes András, az ÖKÜ vezérigazgatója is, aki ígéretet tett arra, hogy a korszerűsítés lehetőségeit jól ki fogják használni: több és jobb minőségű acélt fognak gyártani. Ezt követően dr. Szabó Já­nos, az ÉVM államtitkára és Csépányi Sándor, KGM mi­niszterhelyettes kitüntetéseket adott át. A Munka ÉrdemT rend arany fokozatát kapta Hermes Herbert, az NDK-be- li vegyipari berendezéseket gyártó kombinát igazgatója, dr. Fürjes Emil, az ÓKÜ műszaki igazgatója, vezér­igazgató-helyettes, Karvajsz- ky István, az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese, Kecskés István, az ÓKÜ nagyüzemi pártbizott­ságának titkára és Köntös László, az ÓKÜ beruházási főmérnöke. Heten kapták meg a Munka Érdemrend ezüst, tizenöten a bronz fo­kozatot és hárman a Kiváló Kohász miniszteri kitüntetést. Áz ünnepi nagygyűlés résztvevőit köszöntötte Rei­ner! Gerhardt, a Nemet De­mokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete is, majd az NDK Államtanácsának megbízásából a Munka Vörös Zászló harmadik fokozat ál­lami kitüntetést átnyújtotta Pethes Andrásnak, az ÓKÜ vezérigazgatójának, dr. Für­jes Emilnek, az ÓKÜ mű­szaki igazgatójának, vezér- igazgató-heiyett esnek. Kecs­kés Istvánnak, ' az ÓKÜ nagyüzemi pártbizottság tit­kárának. Király Józsefnek és Miklós Antalnak, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szere­lőiének. illetve hegesztőié­nek. Az ünneni nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezt követően a munkában élen járó, kitüntetett munká­sok és a vendégek tiszteleté­re fogadást adtak, ahol dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára mondott köszöntőt. Elismeréssel szólt a lelkes, az odaadó, az alkotó munkáról, amelynek eredmé­nyeként a részben gyorsítás­ra kijelölt, államilag kiemelt nagyberuházást határidőre, és az eredetileg tervezett költ­ségszinten belül megvalósí­tották. — Az acélgyártás fej­lesztésének ez a nagy prog­ramja csak jó munkaszerve­zéssel, a számos vállalat jó együttműködésével valósul­hatott meg ilyen sikeresen — hangsúlyozta a megyei párt- bizottság első titkára. Köszö­netéi mondott a kiemelkedő teljesítményért a vállalatok képviselőinek, dolgozóinak, a párt Központi Bizottságának, valamint a kormánynak pe­dig azért a folyamatos támo­gatásért. amelyet a beruházás megvalósítása érdekében ki­fejtettek. Megköszönte a köz­reműködésben részt vett vala­mennyi párt-, állami és tö­megszervezet aktív közremű­ködését. és külön köszönetét mondott, azoknak az NDK- beli vállalatoknak, amelyek a szocialista szerződésben vál­lalt kötelezettségeiket mara­déktalanul teljesítették. — A mű elkészült — mondta vé­gezetül. — Most már az ózdi kohászokon múlik, hogy az új lehetőségekkel, a korszerű technológiával milyen ered­ményeket produkálnak az egész népgazdaság javára. Nemesbikken öt kombájn egy napig aratott Arpa-ltiiiiylió és a Claas Dominator A kombájnosok kunyhónak nevezik, a szél kuszálfa ár­pa földhöz lapulásál, amikor a szél úgy összeforgatja, csa­varja a kalásszal nehezített szárakat, hogy a talaj felszí­nétől pár centiméternyire, tényleg kunyhótetőnek néz ki a megsárgult gabona. A kombájnosok egyáltalán nem örülnek, ha ilyet látnak, mert a gépet mindig úgy kellene irányítani, hogy a kaszák a kalásszal szembe fordulja­nak. Pár négyzetméteren, ezt megoldani lehetetlen. Ki próbálná kiszámolni, hogy 40 hektáron, a nemes- bikki Nógrádi Sándor Tsz őszi árpa vetésében, hány ilyen ;,kunyhó” van? Szemre rengeteg. Itt a tetőn, mintha randevút adtak volna egy­másnak a négy világtájról érkező szelek, mert olyan összevisszaságban csavaro­dott meg az árpa. amilyet el­képzelni is lidércálom. Most meg aratni kell. Hegedűs József, a gépészeti ágazat vezetője a víztartal­mat méri. Huszonkettőn áll meg a mutató a skálán; s ez sok. Hát akkor? — Hogy miért aratunk? Olyan főpróba ez. kipróbál­juk az igazi munka előtt a gépeket. Üt kombájnt hoz­tunk ki. pedig a számítás szerint a két Claas Domina­tor elég lenne. De. ha most jönnek elő a hibák, az ne­künk jó. mert nem az őszi búza aratása közben kell maid javítanunk. Először egy SZK—6-os all le. Megrepedt egy olajcső. Rutinmunka, a szerelő pár perc alatt kicseréli. Igen óm, de a forró olaj a meghajtó szíjakra került. amelyek hiába futnak, nincs súrlódás, nem forgatják a motollát, a dobot, az ürítő csigát. A sze­relő száraz földet keres. De­rűlátó. ldeíelé néhol térdig érő keréknyomban baktatunk. — A süppedékes talajon, ed­dig süllyedt a kombájnkerék. — Mese nincs, lehet, hogy nem a legszabályosabb, de előkerül a tűzoltókészülék — van kint legalább egy tucat —. s a fehér por, most ta­padni segít. A kombájn újra a sorba áll. Közben Bállá Sándor föag- ronómus is megérkezett. Né­hány métert megy a gép után, majd dühösen eléje vág. Széles mozdulattal kiparan­csolja a tarlóra, s utat mu­tat a mögötte jövő Claas Do- minatornak. A kombájnps sem jó kedvű, mert amikor a fűikéből kilép, egyből a vágóasztalhoz megy. s kezé­be veszi a törött kaszapen­gét. A föagronómus ránéz, maid hátraszól Hegedűs Jó­zsefnek: — Délutánra hozzátok ki az összes kalászemeiöl, ami bent van. A Claas-kombájn már ezekkel van felszerelve. Emő- di János, a vezetője mondja is: — Kalászemelök nélkül az idén mozdulni sem tudunk. Kegyetlen aratásnak nézünk elébe. Pár évvel ezelőtt ilyentájt már végeztünk a be­takarítással. idén meg most kezdünk. De a baj nem itt kezdődik, sokkal inkább ott, ha befejezzük ennek a 40 hektár árpának az aratását, •akkor két hétig még munka nélkül leszünk. A búza te­jes érésben van, ujjgl szét- nyomhato, s így szerencsének tartanám, ha augusztus hú­szadikára végzünk majd az aratással. Egy szakvélemény. Bállá Sándoré. — Három héttel ezelőtt annyira jók voltak a termés­kilátások, hogy azt mondtam, rekordtermésnek nézünk elé­be. Az igazság, hogy a hek­táronkénti 45 mázsás búza-, vagy 40 mázsás árpatermés ezekben a kalászokban meg benne van. De hogy takarít­juk be? Ahogy csúszik az érés. úgy dől meg. tapad a földhöz egyre jobban a gabo­na. s gyomosodik el a vetes. A kombájnokat nézem, ahogy kanyarognak a domb­háton. Nagyon sokszor áll­nak meg. A kombájnos ki­ugrik, siet előre a felemelt vágóasztalhoz, hogy a motol­lára. csigára csavarodott gyo­mokat lefejtse. Mondjak, hogy tavaly az egyik kom­bájn. akkora medvét (össze- csavarodott, szívós szárú gyomnövényeket) nyelt le, hogy hajnaltól estig állt. amíg a vezetője és a szerelő ismét működőképes állapotba hozta. Ahogy nézem, idén sok medvét fognak majd fe­szítővassal döfködni. Pedig ez az árpa még nem is na­gyon gyomos. A búza, majd amikor aratni kezdik, biztos több helyen fog zöldellni a gyomtól. — Ha ilyen marad az idő, még az is előfordulhat, hogy elsüllyedünk a tábla köze­pén. Szikesek a mi talajaink, nem szeretik az esőt, s rög­tön vendégmarasztalóvá vál­nak. ha siettetjük az aratást. Pedig az idén nagyon úgy fest. hogy vontató kötéllel őrséget fog állni a tábla szé­lén egy traktor. Távolról szép ez az ara­tás. Kombájnok köröznek fent a tetőn. Oly lassan, hogy az ember andalogva, porosz- kálva elhagyja a legnagyobb teljesítményű kombájnt, a Claas Dominatort. Jó évben, csontszáraz talajon, álló ter­ményben. ugyancsak sietni kell mellette. Persze, ez a negyven hektár árpa, amelyet öt kombájn egy nap alatt le­aratott, nem mérvadó, csak útmutató, hogy milyen lesz, — lehet — az igazi betakarí­tás. — kármán — A vezetői hármas követelményről már számta­lanszor esett szó — sokszor és sok helyütt. Eszerint po­litikailag megbízhatónak, szakmailag felkészültnek ‘ és a vezetésre alkalmasnak kell lenniük mindazoknak, akiket kineveznek egy-egy osztály, részleg vagy egység élére. E 'norma betartására majd mindenütt törekszenek is a kinevezéskor. A jelölt több­nyire meg is felel az előír­taknak, s mégis nemritkán, később kiderül: alkalmasság ide. alkalmasság oda. nem mennek úgy a dolgok, aho­gyan kellene. Ilyenkor keresik a siker­telenség okát, megoldásként átszerveznek, intézkedéseket hoznak a fegyelem megerő­sítéséért, újabb és újabb em­bereket vesznek fel, hátha többen jobban megoldják majd a feladatokat — aztán marad minden a régiben. Korántsem taméskodni akarnánk, mégis meg kell ál­lapítanunk: a vezetői hármas követelmény — noha elemei első látásra különböznek egy­mástól —. elsősorban szak­mai szempontoktól vezette­tett. A felkészültség értelem­szerűen ide sorolható, a po­litikai megbízhatóság pedig igencsak lúg fogalom. áVn a harmadik, a legfontosabb té­nyező sem arra vonatkozik legtöbbször, amiről szól. Egy kinevezésnél olyan embert, alkalmas személyt keresnek, aki az adott munkafolyama­tok szempont iából alkalmas a vezetésre. A termelési cél tehát elhomályosítja a do­log lényegét. A legtöbbször úgy fogalmaznak, hogy X vagy Y alkalmas vezetőnek, képes rá. hogy áttekintse az adott helyen és időben zajló termelési folyamatokat — összefoghatja tehát végrehaj­tásukat, Ami ebből a néző­pontból hiányzik, az az em­ber. A munkavállaló, aki — az elnevezésből sem követ­kezhet más — elvégzi a munkát. A szubjektív lény, aki gondolkodik, érez, örül vagy bosszankodik, s legtöbb­ször véleménye van a körü­lötte levő világról. Koránt­sem holt tárgy tehát, gép, amely rutinos mozdulatokkal elvégzi a rá kirótt penzumot. Következik mindebből: aki a mestere a munka megszer­vezésének. az hasonlóan ér­tője az emberekkel való bá­násnak is. Mert hiába dol­gozza ki valaki a létező leg­nagyszerűbb és legtöbb ered­ményt ígérő szervezési mód­szert. a munkák logikus egymásutániságát. semmire sem megy a végrehajtók nél­kül. Szociológiai felmérések sora bizonyította be az elmúlt esztendőkben, hogy az ..egy­szerű” dolgozó igencsak meg­nehezítheti a vezetői dönté- sek végrehajtását, anélkül, hogy jogszabályba vagy a mun k aszerződésbe ü tközően cselekedne. Egyszerűen a hi- vataloskodva „hozzáállásnak” nevezett magatartásról van itt szó. A munkakedvről vagy annak hiányáról. Vagy más oldalról nézve, arról a pszi­chológiailag érthető, sőt megérthető jelenségről, mely­nek lényege: az unottan vég­zett munka jóval kevesebb eredménnyel jár. mint az örömteli cselekvés. Mit tehet ez ellen a veze­tő? — e kérdés aligha vála­szolható meg egykönnyen, s minden esetre általánosítha- tóan, mégis — érzésünk sze­rint — van rá felelet. A ve­zetői magatartáson — kell-e hangsúlyoznunk? — nagyon is sok múlhat. A módszeren, ahogy közeledni, esetleg tá­volodni próbál a beosztottak­hoz, illetve a beosztottaktól ahogy beszél, intézkedik, ma­gyarán: van súlya, hogyan viselkedik az irányítással megbízott személy. A vezetői alkalmasság egy­fajta képesség az emberi kapcsolatokra. Persze, a meg­fogalmazás — képesség a vi­selkedésre — igencsak álta­lános. s mint követelmény tarthatatlan. Kinevezéskor ennél pontosabb, tárgysze­rűbb, könnyebben értelmez­hető kategóriákban gondol­kodnak az arra hivatottak. A vezetésre alkalmas sze­mélynek egyetlen tulajdonsá­ga van, ami mérhető, s a múltjában is nyomon követ­hető. Ez pedig a következe­tesség vagy esetleg annak hiánya. Ez az a tulajdonság, amely­nek mindenképpen jellemez­nie kell a jó vezetőt — :min­den szinten, s minden hely­zetben. És mert emberi kap­csolatokról és korántsem egyenrangú viszonyokról van szó. szinte elképzelhetetlen, hogy egy vezető mindig, s mindenkinek megfelelően döntsön. Lehetetlen jót tenni egyszerre valamennyi beosz­tottnak. Ám akkor, ha a döntésre hivatott személy a hasonló eseteket rendre ugyanúgy bírálja el, nem érheti szó a ház elejét, jog­gal beszélhetünk vezetői módszerről. És a beosztottak is tisztában lehetnek azzal, mit akar a főnökük. Ha úgy tetszik, egyszerűbben szólva: módot nyernek rá, hogy al­kalmazkodjanak a velük kö­zölt elhatározásokhoz. Tud­ják. hogy adott helyzetre mi­képpen reagál a vezetőjük, hogyan viselkedjenek, hogy összhangban legyen munká­juk a főnöki módszerrel. Tf* hát a következetesség I Cllűl az amely _ ter_ mészetesen sok más mellett —. megteremtheti a hőn áhí­tott vezetői tekintélyt. A kö­vetkezetesség. amely nem foglalható hármas szabályba, kategorikus normába, mert nem több és nem kevesebb elismerésre méltó emberi tu­lajdonságnál. Következetesen

Next

/
Thumbnails
Contents