Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

1978. július 13., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Beiejezciit az acélgyártást fejlesztő prooram

A vendégeket Pctlies András vezérigazgató kalauzolta az acélműben.

Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes kitüntetéseket adott át. Laczó József felvételei

(Folytatás az. 1. oldalról)

Délután 3 órakor került sor a Liszt Ferenc Művelődési Házban, az ünnepi nagygyűlésre, ahol a Himnusz hangjai után Kecskés István, az ÖKÜ nagyüzemi pártbizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, az elnökség tagjait: Borbély Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, dr. Bodnár Ferencet, a Központi Bizottság tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Szabó Jánost, az ÉVM államtitkárát. Csépányi Sándort. a KGM miniszterhelyettesét, Keinen Gerhardlot, az NDK budapesti nagykövetét. Herczeg Károlyt, a vasasszakszervezet főtitkárát, dr. Ladányi Józsefet, a Borsod megyei Tanács elnökét. Vajda Istvánt, az MSZMP Űzd városi Bizottságának első titkárát. Tóth Józsefet, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának vezető titkárát és Soós Ottót, az MSZMP Űzd járási Bizottságának első titkárát.

Az ünnepi nagygyűlés szónoka. Csépányi Sándor, a KGM miniszterhelyettese bevezetőiében köszöntötte a megjelenteket abból az alkalomból. hogy az ÖKÜ határidőben és az eredetileg tervezett költségkereten belül. sikeresen befejezte egyik legnagyobb jelentőségű beruházását, az acélgyártás oxi- génes intenzifikálását, korszerűsítését.

— Ez a beruházás — mondotta a szónok —. példamutató szervezettséggel valósult meg. Elismerés illeti mindazokat, akik ennek a beruházásnak előkészítésében, kivitelezésében. üzembe helyezésében becsülettel helytálltak. Munkájuk nyomón az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének gyártási kapacitása évi 300 ezer tonnával megnő, ami azt jelenti, hogy már a közeljövőben elérhetik az egymillió 400 ezer tonnás évi acéltermelést. Ez nagymértékben enyhít azon az országos acélhiányon, melynek megszűnését a már elhatározott és az ez évben indított diósgyőri, valamint dunaújvárosi kombinált, konverte- res acélművek beruházásaitól várhatjuk. Az. ózdi acéltöbblet tehát fontos szerepet tölt be népgazdaságunkban. A korszerűsítés azonban nem csak több acéltermelést jelent. A fejlesztések velejárója a minőség javulása is, a dolgozók jobb szociális és munkakörülménye és ugyanakkor a világszínvonalú környezetvédelem is, hiszen több mint 500 millió forintot fordítottak a porleválasztó, füstgáztisztító berendezések építésére. Az. ünnepi gyűlés szónoka részletesen elemezte az államilag kiemelt nagyberuházás sikeres megvalósításának összetevőit.

— Ismerve az ózdi martinászok hozzáértését, munkafegyelmét, lendületét és eddigi eredményeit — mondotta befejezésül —, biztosak vagyunk abban, hogy a korszerűsítéssel járó új és jobb lehetőségeket a termelés szakaszában jól fogják hasznosítani.

Az ünnepi nagygyűlésen felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a KB titkára kiemelte, hogy ez az esemény nemcsak az ózdi, hanfem az egész magyar vaskohászatnak is jelentős politikai, műszaki eseménye. A nagyberuházás, a korszerűsítés révén nagymértékben nő a vállalat műszaki kultúrája, s ez kihat az egész városra is.

— Az ózdiak ismét példát mutattak alkotó munkájukkal — mutatott rá a KB titkára —, hiszen ezt a jelentős beruházást a tervezett költségeken belül és batáridőre megvalósították úgy, hogy közben termelési terveiket jelentősen túlteljesítették. Ebsmeréssel kell szólni arról a valóban példás munkáról, amelyet a magyar és az NDK szakemberek végeztek. Ez. internacionalista munka volt! A Központi Bizottság titkára külön foglalkozott a tervezésben, az építésben, a kivitelezésben reszt vevő magyar, ezen belül Borsod megyei vállalatok munkájával. Hangsúlyozta: ez az ózdi példa azt is mutatja, hogy ha mindenki ösz- szetog, ha jól megszervezik a munkát, jelentős sikereket érhetnek el, népgazdaságunk jelentős tartalékait tárhatjuk tel. A nagyberuházás sikeres megvalósításának tanulságairól szólva Borbély Sándor külön kiemelte a munka jó megtervezéséi, szervezését, a hatékony együttműködést, a kommunisták. a szocialista brigádok példamutatását, Borsod megye, Ózd város párt-, állami és szakszervezeti vezetőinek hatékony támogatását. Végezetül az Ózdi Kohászati Üzemek több mint 14 ezres,kollektívájának, a nagyberuházás kivitelezésében részt vevő vállalatok dolgozóinak átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Közoonti Bizottságának és Kádár János elvtársnak a köszönetét és jókívánságait.

Az ünnepi nagygyűlésen felszólalt Pelhes András, az ÖKÜ vezérigazgatója is, aki ígéretet tett arra, hogy a korszerűsítés lehetőségeit jól ki fogják használni: több és jobb minőségű acélt fognak gyártani.

Ezt követően dr. Szabó János, az ÉVM államtitkára és Csépányi Sándor, KGM miniszterhelyettes kitüntetéseket adott át. A Munka ÉrdemT rend arany fokozatát kapta Hermes Herbert, az NDK-be- li vegyipari berendezéseket gyártó kombinát igazgatója, dr. Fürjes Emil, az ÓKÜ műszaki igazgatója, vezérigazgató-helyettes, Karvajsz- ky István, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, Kecskés István, az ÓKÜ nagyüzemi pártbizottságának titkára és Köntös László, az ÓKÜ beruházási főmérnöke. Heten kapták meg a Munka Érdemrend ezüst, tizenöten a bronz fokozatot és hárman a Kiváló Kohász miniszteri kitüntetést.

Áz ünnepi nagygyűlés résztvevőit köszöntötte Reiner! Gerhardt, a Nemet Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete is, majd az NDK Államtanácsának megbízásából a Munka Vörös Zászló harmadik fokozat állami kitüntetést átnyújtotta Pethes Andrásnak, az ÓKÜ vezérigazgatójának, dr. Fürjes Emilnek, az ÓKÜ műszaki igazgatójának, vezér- igazgató-heiyett esnek. Kecskés Istvánnak, ' az ÓKÜ nagyüzemi pártbizottság titkárának. Király Józsefnek és Miklós Antalnak, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelőiének. illetve hegesztőiének. Az ünneni nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget.

Ezt követően a munkában élen járó, kitüntetett munkások és a vendégek tiszteletére fogadást adtak, ahol dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára mondott köszöntőt. Elismeréssel szólt a lelkes, az odaadó, az alkotó munkáról, amelynek eredményeként a részben gyorsításra kijelölt, államilag kiemelt nagyberuházást határidőre, és az eredetileg tervezett költségszinten belül megvalósították. — Az acélgyártás fejlesztésének ez a nagy programja csak jó munkaszervezéssel, a számos vállalat jó együttműködésével valósulhatott meg ilyen sikeresen — hangsúlyozta a megyei párt- bizottság első titkára. Köszönetéi mondott a kiemelkedő teljesítményért a vállalatok képviselőinek, dolgozóinak, a párt Központi Bizottságának, valamint a kormánynak pedig azért a folyamatos támogatásért. amelyet a beruházás megvalósítása érdekében kifejtettek. Megköszönte a közreműködésben részt vett valamennyi párt-, állami és tömegszervezet aktív közreműködését. és külön köszönetét mondott, azoknak az NDK- beli vállalatoknak, amelyek a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítették. — A mű elkészült — mondta végezetül. — Most már az ózdi kohászokon múlik, hogy az új lehetőségekkel, a korszerű technológiával milyen eredményeket produkálnak az egész népgazdaság javára.

Nemesbikken öt kombájn egy napig aratott

Arpa-ltiiiiylió és a Claas Dominator

A kombájnosok kunyhónak nevezik, a szél kuszálfa árpa földhöz lapulásál, amikor a szél úgy összeforgatja, csavarja a kalásszal nehezített szárakat, hogy a talaj felszínétől pár centiméternyire, tényleg kunyhótetőnek néz ki a megsárgult gabona. A kombájnosok egyáltalán nem örülnek, ha ilyet látnak, mert a gépet mindig úgy kellene irányítani, hogy a kaszák a kalásszal szembe forduljanak. Pár négyzetméteren, ezt megoldani lehetetlen.

Ki próbálná kiszámolni, hogy 40 hektáron, a nemes- bikki Nógrádi Sándor Tsz őszi árpa vetésében, hány ilyen ;,kunyhó” van? Szemre rengeteg. Itt a tetőn, mintha randevút adtak volna egymásnak a négy világtájról érkező szelek, mert olyan összevisszaságban csavarodott meg az árpa. amilyet elképzelni is lidércálom. Most meg aratni kell.

Hegedűs József, a gépészeti ágazat vezetője a víztartalmat méri. Huszonkettőn áll meg a mutató a skálán; s ez sok. Hát akkor?

— Hogy miért aratunk? Olyan főpróba ez. kipróbáljuk az igazi munka előtt a gépeket. Üt kombájnt hoztunk ki. pedig a számítás szerint a két Claas Dominator elég lenne. De. ha most jönnek elő a hibák, az nekünk jó. mert nem az őszi búza aratása közben kell maid javítanunk.

Először egy SZK—6-os all le. Megrepedt egy olajcső. Rutinmunka, a szerelő pár perc alatt kicseréli. Igen óm, de a forró olaj a meghajtó szíjakra került. amelyek hiába futnak, nincs súrlódás, nem forgatják a motollát, a dobot, az ürítő csigát. A szerelő száraz földet keres. Derűlátó. ldeíelé néhol térdig érő keréknyomban baktatunk.

— A süppedékes talajon, eddig süllyedt a kombájnkerék.

— Mese nincs, lehet, hogy nem a legszabályosabb, de előkerül a tűzoltókészülék — van kint legalább egy tucat —. s a fehér por, most tapadni segít. A kombájn újra a sorba áll.

Közben Bállá Sándor föag- ronómus is megérkezett. Néhány métert megy a gép után, majd dühösen eléje vág. Széles mozdulattal kiparancsolja a tarlóra, s utat mutat a mögötte jövő Claas Do- minatornak. A kombájnps sem jó kedvű, mert amikor a fűikéből kilép, egyből a vágóasztalhoz megy. s kezébe veszi a törött kaszapengét. A föagronómus ránéz, maid hátraszól Hegedűs Józsefnek:

— Délutánra hozzátok ki az összes kalászemeiöl, ami bent van.

A Claas-kombájn már ezekkel van felszerelve. Emő- di János, a vezetője mondja

is:

— Kalászemelök nélkül az idén mozdulni sem tudunk. Kegyetlen aratásnak nézünk elébe. Pár évvel ezelőtt ilyentájt már végeztünk a betakarítással. idén meg most kezdünk. De a baj nem itt kezdődik, sokkal inkább ott, ha befejezzük ennek a 40 hektár árpának az aratását, •akkor két hétig még munka nélkül leszünk. A búza tejes érésben van, ujjgl szét- nyomhato, s így szerencsének tartanám, ha augusztus húszadikára végzünk majd az aratással.

Egy szakvélemény. Bállá Sándoré.

— Három héttel ezelőtt annyira jók voltak a terméskilátások, hogy azt mondtam, rekordtermésnek nézünk elébe. Az igazság, hogy a hektáronkénti 45 mázsás búza-, vagy 40 mázsás árpatermés

ezekben a kalászokban meg benne van. De hogy takarítjuk be? Ahogy csúszik az érés. úgy dől meg. tapad a földhöz egyre jobban a gabona. s gyomosodik el a vetes.

A kombájnokat nézem, ahogy kanyarognak a dombháton. Nagyon sokszor állnak meg. A kombájnos kiugrik, siet előre a felemelt vágóasztalhoz, hogy a motollára. csigára csavarodott gyomokat lefejtse. Mondjak, hogy tavaly az egyik kombájn. akkora medvét (össze- csavarodott, szívós szárú gyomnövényeket) nyelt le, hogy hajnaltól estig állt. amíg a vezetője és a szerelő ismét működőképes állapotba hozta. Ahogy nézem, idén sok medvét fognak majd feszítővassal döfködni. Pedig ez az árpa még nem is nagyon gyomos. A búza, majd amikor aratni kezdik, biztos több helyen fog zöldellni a gyomtól.

— Ha ilyen marad az idő, még az is előfordulhat, hogy elsüllyedünk a tábla közepén. Szikesek a mi talajaink, nem szeretik az esőt, s rögtön vendégmarasztalóvá válnak. ha siettetjük az aratást. Pedig az idén nagyon úgy fest. hogy vontató kötéllel őrséget fog állni a tábla szélén egy traktor.

Távolról szép ez az aratás. Kombájnok köröznek fent a tetőn. Oly lassan, hogy az ember andalogva, porosz- kálva elhagyja a legnagyobb teljesítményű kombájnt, a Claas Dominatort. Jó évben, csontszáraz talajon, álló terményben. ugyancsak sietni kell mellette. Persze, ez a negyven hektár árpa, amelyet öt kombájn egy nap alatt learatott, nem mérvadó, csak útmutató, hogy milyen lesz, — lehet — az igazi betakarítás.

— kármán —

A vezetői hármas

követelményről már számtalanszor esett szó — sokszor és sok helyütt. Eszerint politikailag megbízhatónak, szakmailag felkészültnek ‘ és a vezetésre alkalmasnak kell lenniük mindazoknak, akiket kineveznek egy-egy osztály, részleg vagy egység élére. E 'norma betartására majd mindenütt törekszenek is a kinevezéskor. A jelölt többnyire meg is felel az előírtaknak, s mégis nemritkán, később kiderül: alkalmasság ide. alkalmasság oda. nem mennek úgy a dolgok, ahogyan kellene.

Ilyenkor keresik a sikertelenség okát, megoldásként átszerveznek, intézkedéseket hoznak a fegyelem megerősítéséért, újabb és újabb embereket vesznek fel, hátha többen jobban megoldják majd a feladatokat — aztán marad minden a régiben.

Korántsem taméskodni akarnánk, mégis meg kell állapítanunk: a vezetői hármas követelmény — noha elemei első látásra különböznek egymástól —. elsősorban szakmai szempontoktól vezettetett. A felkészültség értelemszerűen ide sorolható, a politikai megbízhatóság pedig igencsak lúg fogalom. áVn a harmadik, a legfontosabb tényező sem arra vonatkozik legtöbbször, amiről szól. Egy kinevezésnél olyan embert, alkalmas személyt keresnek, aki az adott munkafolyamatok szempont iából alkalmas a vezetésre. A termelési cél tehát elhomályosítja a dolog lényegét. A legtöbbször úgy fogalmaznak, hogy X vagy Y alkalmas vezetőnek, képes rá. hogy áttekintse az adott helyen és időben zajló termelési folyamatokat — összefoghatja tehát végrehajtásukat, Ami ebből a nézőpontból hiányzik, az az ember. A munkavállaló, aki — az elnevezésből sem következhet más — elvégzi a munkát. A szubjektív lény, aki gondolkodik, érez, örül vagy bosszankodik, s legtöbbször véleménye van a körülötte levő világról. Korántsem holt tárgy tehát, gép, amely rutinos mozdulatokkal elvégzi a rá kirótt penzumot.

Következik mindebből: aki a mestere a munka megszervezésének. az hasonlóan értője az emberekkel való bánásnak is. Mert hiába dolgozza ki valaki a létező legnagyszerűbb és legtöbb eredményt ígérő szervezési módszert. a munkák logikus egymásutániságát. semmire sem megy a végrehajtók nélkül. Szociológiai felmérések sora bizonyította be az elmúlt esztendőkben, hogy az ..egyszerű” dolgozó igencsak megnehezítheti a vezetői dönté- sek végrehajtását, anélkül, hogy jogszabályba vagy a mun k aszerződésbe ü tközően cselekedne. Egyszerűen a hi- vataloskodva „hozzáállásnak” nevezett magatartásról van itt szó. A munkakedvről vagy annak hiányáról. Vagy más oldalról nézve, arról a pszichológiailag érthető, sőt megérthető jelenségről, melynek lényege: az unottan végzett munka jóval kevesebb eredménnyel jár. mint az örömteli cselekvés.

Mit tehet ez ellen a vezető? — e kérdés aligha válaszolható meg egykönnyen, s minden esetre általánosítha- tóan, mégis — érzésünk szerint — van rá felelet. A vezetői magatartáson — kell-e hangsúlyoznunk? — nagyon is sok múlhat. A módszeren, ahogy közeledni, esetleg távolodni próbál a beosztottakhoz, illetve a beosztottaktól ahogy beszél, intézkedik, magyarán: van súlya, hogyan viselkedik az irányítással megbízott személy.

A vezetői alkalmasság egyfajta képesség az emberi kapcsolatokra. Persze, a megfogalmazás — képesség a viselkedésre — igencsak általános. s mint követelmény tarthatatlan. Kinevezéskor ennél pontosabb, tárgyszerűbb, könnyebben értelmezhető kategóriákban gondolkodnak az arra hivatottak. A vezetésre alkalmas személynek egyetlen tulajdonsága van, ami mérhető, s a múltjában is nyomon követhető. Ez pedig a következetesség vagy esetleg annak hiánya.

Ez az a tulajdonság, amelynek mindenképpen jellemeznie kell a jó vezetőt — :minden szinten, s minden helyzetben. És mert emberi kapcsolatokról és korántsem egyenrangú viszonyokról van szó. szinte elképzelhetetlen, hogy egy vezető mindig, s mindenkinek megfelelően döntsön. Lehetetlen jót tenni egyszerre valamennyi beosztottnak. Ám akkor, ha a döntésre hivatott személy a hasonló eseteket rendre ugyanúgy bírálja el, nem érheti szó a ház elejét, joggal beszélhetünk vezetői módszerről. És a beosztottak is tisztában lehetnek azzal, mit akar a főnökük. Ha úgy tetszik, egyszerűbben szólva: módot nyernek rá, hogy alkalmazkodjanak a velük közölt elhatározásokhoz. Tudják. hogy adott helyzetre miképpen reagál a vezetőjük, hogyan viselkedjenek, hogy összhangban legyen munkájuk a főnöki módszerrel.

Tf* hát a következetesség I Cllűl az amely _ ter_

mészetesen sok más mellett —. megteremtheti a hőn áhított vezetői tekintélyt. A következetesség. amely nem foglalható hármas szabályba, kategorikus normába, mert nem több és nem kevesebb elismerésre méltó emberi tulajdonságnál.

Következetesen