Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1978. július 11., kedd

A képernyő előtt

Z. szerkesztő első esete

Nagyobb lesz Liszt esztergomi orgonája

Z. szerkesztő emlékezetes esetei összefoglaló címmel az elmúlt héten elkezdődött egy ötrészes sorozat, illetve öt önálló tévéfilm láncolata. Örömmel regisztrálhatjuk jelentkezését. Végre, a sorozatok és egyéb importműsorok áradatában egy házai, egy saját alkotás! Végre, egy napjainkat tükröző téma! Es végre, egy újabb, sőt öt újabb olyan tévéfilm, amely a valóságban megtörtént esetet emeli át a riport, vagy dokumentumfilm kategóriájából tévéfilmmé. Ezek az előzetes elvárások és örömök Z. szerkesztő emlékezetes eseteivel szemben, s ha most. az első eset, a Magánnyomozás egy öngyilkosság ügyében című adás után örömteli regisztrálásunkba kritikus észrevételek is kerülnek annak elsődleges oka, hogy mind a mű. mind alkotói iránti — korábbi műveikkel kivívott — tisztelet megköveteli a legöszintébb bírálatot.

H. Barta Lajos, a film szerzője — őt kell Z. szerkesztő mögött sejtenünk — a Magyar Nemzet szerkesztőségében dolgozik, s mindennapos újságírói munkája során nem először találkozott későbbi drámájának témáival. Emlékezzünk csak a korábbi Kiáltásra, amelyben szinte egyetlen monológban kelt életre a roppant dráma. Sipos Tamás dramaturgot aligha kell a nézők emlékezetébe idézni, a rendező Szőnyi G. Sándor esetében pedig — sok-sok kitűnő tévédrámája — filmje helyett — csak egyet említünk, az írott malaszt című, Urbán Ernő írása nyomán született, nagy sikerű filmjét. Azért nem érdektelen ez esetben éppen ezt a művet emlegetni, mert sok hasonlóság van közte és a H. Barta Lajos írta tévéfilm között. Nem pusztán a non fiction, azaz a valóságon alapuló művészi átfogalmazás rokonít.ia a két művet, hanem az is, hogy mindkét esetben egy újságíró kíván körüljárni, magáhnyomozás segítségével felderíteni egy megoldatlannak tűnő problémát, az ügy szereplőinek vallomásaiból, mint valami kihallgatási jegyzőkönyvek sorából felrajzolni az igazságot feltáró, vagy azt megközelítő képet, a társadalom kisebb-nagyobb közösségének felelősségét kimondani. Szőnyi G. Sándor nagyrészt azonos eszközökkel jelenítette meg a két történetet, ami mitsem von le az újabb film önálló értékeiből, de a rendezői megvalósítás esetében kézenfekvő, és igen jó megoldásnak kínálkozott.

A Magánnyomozás egy öngyilkosság ügyében történetében az újságíró alakja kissé háttérbe szorul, az öngyilkosság körülményei. előzményei mind hosszabb monológokban jutnak a néző tudomására, s bár egy pillanatra sem látjuk az ön- gyilkosságba menekült szerencsétlen lányt, illetve elvált fiatalasszonyt, környezete vallomásainak mozaikjából kialakul előttünk a kép, a feszes, drámával telített környezetrajz, szinte érezzük fojtogató légkörét annak a családnak, ahonnan a két lány közül csak az egyiknek sikerült az emberibb élet felé lépni, míg a másik a kupeckedö természetű apa áldozata lett. A Horváth József megjelenítette apa félelmetesen sikeres ábrázolása a gondolkodásában a múlttól elszakadni nem tudó embernek, akiből — sajnos — ma még jóval több él közöttünk és mérgezi környezetét, mintsem számításon kívül hagyhatnánk őket.

H. Barta Lajos és Szőnyi G. Sándor tévéfilmje napjaink valóságára kérdez rá, az egyszerű újsághír mögötti történéseket elemzi művészi hitellel, a ma társadalmáért érzett felelősséggel. A Magánnj'omozás egy öngyilkosság ügyében bizalmat kelt Z. szerkesztő további négy esete iránt. A most látott filmben a már említett Horváth Józsefen kívül elsősorban Andai Györgyi, Koós Olga érdemel említést.

*

Az öt részből álló filmsorozat melllett az elmúlt héten kezdődött el a Gazdag ember — szegény ember című, tizenkét részes amerikai és a Juharlevél című. tizenhárom részes francia filmsorozat is. Úgy tűnik, a nyári hónapokban a folytatásos filmek kedvelői nem lesznek kedvenc szórakozásuk híjával. Míg az előbbi folytatását érdeklődve és bizalommal várhatjuk, a francia kanadai indiánhistóriát, legalábbis annak első részét, nagyon nehezen tudjuk befogadni, egyáltalán megérteni.

*

A Filmszem című magazin most öt témát kínált. A szokványos moziajánlaton kívül négy gondolatkört ölelt fel. Ra- nódy László emlékezése az államosításra, illetve a filmgyártás három évtizedére, Hermann István szellemes kiselőadása az álomvilág-gyártásról, A halottlátó csepeli ankétja Szecskő Tamás kommentárjával, végül John Halász és az animációs filmek — külön-külön mind érdekes témák, de a magazin — úgy tűnik — átszervezése óta sem találta még meg sajátos arculatát, azt a módot, ahogyan a legszélesebb nézőtömegek és a mostanában elérhető filmek közé mind erősebb és tartós hidat építsen. Pedig bizonyára ez az elsődleges feladata. Benedek Miklós

Az idén nyáron már mintegy ötvenedszer adják elő az esztergomi Bazilikában Liszt Ferenc Esztergomi miséjét. Először 1856. augusztusában, a Nemzeti Múzeum dísztermében megtartott nyilvános főpróbán ismerkedett meg vele a nagyközönség. Néhány nap múlva, augusztus 31-én, az esztergomi Bazilika avatásakor. a szerző vezényletével mutatták be.

A templom orgonáját Liszt tervei alapján, a mester irányításával építették fel. Akkor 4000 sípja volt. A második világháború utáni helyreállításnál jó néhány sípját az ország más orgonájába építették be. Most mindezeket összegyűjtik, visszahozzák F-ztergomba, és egyben jelentősen megnövelik számu- ka' Két-három év múlva már 10 000 sípú orgonán mutathatják bé Liszt nagy zeneművét, az Esztergomi misét.

A világhírű zeneszerző magyarországi működésének egyik kimagasló emlékét világszerte jól ismerik a zenekedvelők. ..Születésének” körülményeit azonban már kevésbé. Lisztet 1846-os pé-^ esi látogatásakor kérték fel" az ünnepi mise megírására. Hét év múlva megismételték a kérést, és a szerző 1856. május 2-án adott hírt arról, hogy alkotása elkészült. Azonban a korabeli konzervatív körök és Liszt ellenfelei különböző akadályokat állítottak a modern hangvételű kompozíció előadása elé. Végül augusztus elején kezdhette meg egy 80—90 tagú együttessel az előkészületeket a bemutatóra.

Magáról az avató ünnepségről is sok érdekes epizód maradt fenn. Liszt a zenészekkel együtt, hajóval érkezett Esztergomba, és végül velük is ebédelt. Hogy miért? Azért, mert a herceg- prímás a díszebéden a második asztalnál jelölte ki a helyét. Erre fel a nagy művész lesétált a Dunán horgonyzó hajóra és ott a zenészek asztalához ült. Utána részt vett — amint a korabeli krónikások feljegyezték — a városi ünnepélyen, ahol csapról folyt a bor. Kalapját a csörgő bor alá tette és úgy mondott köszönetét. Este a fáklyás felvonuláson a muzsikáló cigánybandával

együtt, az újjongó tömeg élén vonult végig a városon.

Berde Éva

Kiállítás az MHSZ-ben:

A téma: a repülősport

A vasárnapi honvédelmi repülőnaphoz kapcsolódva, mintegy annak bevezetéseként, szombatón este a Magyar Honvédelmi Szövetség Borsod megyei székhazában nyílt meg Pataki János festőművész és Angyal László fotóművész közös kiállítása. (A kiállítás megrendezésének nehézségeiről és fogyatékosságairól most ne essék szó, a rendező MHSZ mindenképpen elismerést érdemel. de Miskolc kiállítási lehetőségei, kulturális intézményhálózatának mai gondjai között ez külön figyelmet érdemelne.)

Pataki és Angyal az MHSZ kötelékében sportrepülőként, illetve ejtőernyősként dolgoznak, Közös kiállításuknak e2 a tevékenység a témája. Az elmúlt évben Kazincbarcikán volt hasonló kiállításuk, de méreteiben jelentékenyen kisebb. Most Pataki mintegy ötven, Angyal pedig negyven művel szerepel a meglehetősen zsúfolt, nem kiállítási célokra tervezett teremben.

Pataki János festőművészi tevékenységét mintegy negyedszázada kísérhetjük figyelemmel. Időnként eltűnik a képzőművészeti közéletből hosszabb időre, majd egy-egy figyelmet érdemlő kiállítással igazolja, hogy közben nem haszontalanul töltötte idejét. Hosszú évekig Leninváros képzőművészeti életének er- jesztője volt. Üjabb. immár több éves ..szerelme” az ejtőernyős sport mintha mostanában behatárolná érdeklődési körét és művészi alkotó tevékenységét. A most látható munkáinak döntő

többsége, áttételekkel valamennyi műve — olajfestmények. montázsok, rajzok, kollázsok, a legkülönbözőbb technikával készült alkotások — a repülés örömét' megismerő, a világot, a földet felülről látó ember élményeinek, örömének, lelkesedésének, nem egy esetben a repülés pusztító célok szolgálatába állításától a világot féltő ember vízióinak megfogalmazása. Színgazdagsága megkaoó, kifejezési eszközei, a témák szürrealisztikus egymásba úsztató,sai elgondolkoztatok, montázsai meglepők.

Angyal László fotói természetszerűen tisztább képletet adnak. A repülés és a repülési eszközök, a sportrepülés a technikailag is ragyogó kivitelű képek témái. Angyal

Két fődíj, hat nívódí]

Színjátszók találkoztak

A budapesti Utcaszínház Fél van című előadásának egyik jelenete. Kazincbarcika város 10 ezer forintos fődiját nyerték el.

Vasárnap délután négy órakor ünnepélyesen levonták a kazincbarcikai Egres- sy Béni Művelődési Központ előtti téren az országos amatőr színjátszó fesztivál zászlóit. Néhány perccel később a színházteremben Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztályvezetője — a zsűri elnöke — állt a csoportok, a külföldi vendégek és az érdeklődök elé, hogy összefoglalja és értékelje a hatnapos eseménysorozat tapasztalatait.

— Hazánkban a mozgalom gerincét a színjátszó csoportok adják. Az utóbbi években’ azonban új fogalom tűnt fel: aZ amatőr színház. Azokat az együtteseket jelöljük ezzel a fogalommal, akik rendszeresen, jó technikai feltételekkel és lehetőségekkel folyamatosan magas színvonalon dolgoznak. Kemény próbákkal és tudatos törekvésekkel alakítják egyéni arculatukat; A papírforma ezen együttesek sikerét ígérte a fesztiválon. Nem egészen így történt — mondta bevezetőjében a zsűri elnöke.

Az okokat keresve és elemezve utalt egyebek között arra, hogy döntően az önerő és a képesség felmérése hiányzott, ezért maradt alul több együttes is. A „tudni, mire vagyunk képesek” felmérése hiányzott, ezért maradtak együttesek csak a „nagyot akarás” szintjén. Ugyanakkor az élvonal legjobbjai közé törtek be — és méltán — azok a csoportok, amelyek bár mostohább körülmények között dolgoznak, de az így vállalt feladatukat magas színvonalon oldották meg. Mindenekelőtt a diákszínjátszóic mutattak ebben jó példát. Ezzel ösz- szefüggésben szólt Debreczeni Tibor a játék és a játszók — összességében az előadások — őszinteségéről és hitelességéről, rámutatva, hogy ez szorosan kapcsolódik a korábban mondottakhoz.

Az értékelés további részében elhangzott, hogy a két évvel ezelőtti fesztiválon, sokan a mozgalom hullámvölgyéről, mélypontjáról beszéltek, ürességről és szemfényvesztő játékról. Ezzel szemben az idén az élet volt jelen, a valóság iránti érdeklődés. A felelős problémafelvetés jellemezte az előadásokat, ha ezt nem is tudták mindig megfelelően közvetíteni. A bemutatók műfaji tapasztalatairól és a játék formáiéról, módjáról ezeket hallhattuk:

— Az élenjárók körében tovább terjed a drámajáték. Ám az is igazolódott, hogy még többet kell törődni a színészi játékkal, a színésza látószögekkel, a képkivágásokkal kitűnően operálva láttatja a nézővel a repülést, vagy ejtőernyős ugrást úgy, ahogyan az átlagember sohasem láthatja, a jól szerkesztett képek összességével nemcsak önmaga fotóművészi értékeiről ad bizonyítványt, hanem felkelti az érdeklődést az MHSZ munkája, illetve a sportrepülés iránt.

Érdekes, figyelmet érdemlő kiállítás. Körülhatárolt témája. nem titkolt agitatív szándéka sajátos arculatot ad. de mindenkéDpen nagy kö- zönségérdeklődé°t és — a bevezetőhöz visszatérve — jobb, alkalmasabb körülményeket érdemel.

*

A kiállítást szombaton este 6 órakor — nagyszámú érdeklődő. valamint a kassai testvérszervezet képviselőinek jelenlétében — dr. Lovas Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta mes

(bm)

vezetéssel. A komédia ismét hódított, olykor már jól is játsszuk, . de nem ismerjük eléggé a törvényszerűségeit; , póoiumformák viszont visszavonulóban vannak: oratóriumot egyáltalán nem láttunk, dokumentumjátékot alig, szerkesztett műsort is csak egyet-kettőt. Jobban éltünk ugyanakkor a mozgás és a mimes játék lehetőségeivel. összességében születtek a hat nap alatt nagy sikerek, de voltak bukásaink is. Mindkettőből tanulnunk'kell. A zsűri két együttesnek adott fődíjat. Messze kimagaslottak a mezőnyből, bizonyították, hogy ilyen szintet csak azok képesek elérni, akik alapos és pontos munkával, következetesen csiszolták az évek során önmagukat és egymást. Produkciójuk ugyan egyszerinek tűnik, nekünk tehát azon kell gondolkodnunk: mit vehetnek át tőlük a többiek. Nos, ügy gondolom, hogy amit szükséges és érdemes az: a mesterségbeli tudós, felkészültség. A színészi jelenlét tudása. Mindent összevetve, úgy vélem, hogy az amatőr színjátszó mozgalom felfelé ível, s remélőm, ezt nem csuoán optimizmusom mondatja. Végül megjegyzem, hogv a felfelé ívelés a fesztiválszervezésre is jellemző volt.

Az értékelést követően John Yttehorg, az AITA norvég főtitkára szólt a maga és a külföldi vendégek itt szerzett tapasztalatairól, majd kiosztották a fesztivál díjait.

Kazincbarcika város Tanácsának 10 ezer forintos fődiját a budapesti Utcaszínház, a Népművelési Intézet és a Magyar Színházművészeti Szövetség fődíját pedig az ugyancsak budapesti Stúdió „K" nyerte el. A Népművelési Intézet négy-négyezer forintos nívódíjjal jutalmazta az alábbi csoportokat: a budapesti SZKÉNÉ együttest és a Pinceszínházát, a Szegedi Egyetemi Színpadot, a kecskeméti MMK és GAMF színpadát. a szegedi Tiszaparti Gimnázium színt jászó csoportját és a sárbogárdi Petőfi Színpadot. A találkozón fellépő négy külföldi — cseh, NDK-beli, finn és lengyel — együttesnek átadták Kazincbarcika emlékplakettjét.

Az országos amatőr színjátszó feszlivá) hatnapos eseménysorozata dr. Veres Lajosnak, a Kazincbarcikai városi Tanács elnökhelyettesének zárszavával ért védvén „Márka"-kupakért egy-egy sorsjegyet adunk, ha 1978. december 31 -tg eljuttatja vagy elhozza a begyűjtőhelyre.

Cím: 1061 Budapest, Hegedű u. 9.

Az átvétel időrendje: hétfőn, szerdán és pénteken

13-tól 16 óráig.

Bármilyen „Márka" üditöitalos kupakkal szerencséje lehet.

9őnyeremény: egy Zsiguli személygépkocsi, és további értékes nyeremények