Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

1978. július 11., kedd’ ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 3 fi «lapkái líra 0 A SZOVJETUNIÓ ÉPÍTŐIPARA A cement, a vasbeton- konstrukciók, az azbeszt és ablaküveg gyártásában a Szovjetunió jelenleg világvi­szonylatban vezető helyet foglal el, A mostani öteves tervidőszakban a szovjet éni- tőanyag-gyártás 1,3-szeresére nő. Ezen belül a cementgyá­rak 22,5 millió tonnával nö­velik termelésüket, az előző ötéves időszakhoz képest, és 1980-ra elérik a 144,5 millió tonnát. A vasbetonszerkeze­tek gyártása 1970 és 1980 kö­zött 20.5 millió köbméterrel emelkedik és 1980-ra eléri a 134,5 millió köbmétert. A leg­jobb minőségű cementből 18 százalékkal, proíilüvegből 20 százalékkal,« színes kerámia­burkolólemezekből 35 száza­lékkal többet gyártanak. • KUBA CUKORTERMELÉSE Kuba cukorexportja az idei első öt hónapban 4 millió 255 ezer tonna volt. ebből 3 mil­lió 303 ezer tonna a Szov­jetunióba irányult — közli a kubai statisztikai jelentés. A latin-amerikai ország ta­valy 6 millió 238 ezer tonnát értékesített külföldön, ebből rekordmennyiséget, 3 millió 790 ezer tonnát a Szovjet­unióban. Kuba cukorfogyasz­tása tavaly 519 ezer tonna volt, valamelyest kevesebb, mint egy évvel korábban. • MAMMUT KERESKEDELMI VÁLLALAT Ausztria eddig 15 önálló fogyasztási szövetkezetének egyesítésével létrejött az or­szág legnagyobb kereskedel­mi vállalata. A Konsum Ös­terreich 1114 fiókkal és áru­házzal rendelkezik, évi for­galma eléri a 18 milliárd Schillinge!. Ez az osztrák kis­kereskedelmi forgalom 12 százaléka, s ezen belül az élelmiszer-forgalom 23 szá­zaléka. A szövetkezet taglét­száma. körülbelül 750 ezer, vagyis hozzávetőleg minden harmadik háztartás szövetke­zeti tag. « TERMELÉSKIESÉS A JUGOSZLÁV VEGYIPARBAN A jelenlegi ötéves terv el­ső két esztendejében a jugo­szláv vegyipar termelése át­lagosan 8,5 százalékkal nőtt. Ez kevesebb a tervben elő­irányzottnál, amely évi 14 százalék volt, s minthogy a még hátralevő időszakban sem várható évi 9—10 szá­zaléknál nagyobb növekedés, úgy tűnik, hogy a lemara­dást nem lehet pótolni, sem a mennyiség, se a választék, sem a termelési struktúra te­kintetében. A terv szerint na­gyobb mértékben a bázis­vegyipar termelésének kel­lett volna emelkednie, a fel­dolgozó vegyiparénak lassab­ban. de az eddig eltelt idő­ben az utóbbié volt gyorsabb. .A lemaradást általában a tervezett kapacitások üzembe lépésének késése okozta. 0 LENGYEL ÉPÍTŐGÉPEK Lengyelország az ötvenes években kezdte meg az üt­és magasépítő-gépek gyártá­sát, de már jó pozíciót biz­tosított magának a nemzet­közi piacon. A Szovjetunió­nak és a szocialista orszá­goknak történő szállítások után Lengyelországot a nyu­gati országok is jó kooperá­ciós partnerként tartják szá­mon. Az 1967-es év forduló­pontot jelentett az iparág életében, mert már hidrauli­kus markoló- és alapozógé­peket. valamint emelőberen­dezéseket is fel tudtak kí­nálni, sőt Lengyelország ezen a területen a szocialista or­szágok között az első helyet vívta ki magának. Lengyel- ország az egyetlen KGST-ál- lam, amely a nehézépítő-gé- pek és betonelem-szállító gé­pek gyártására specializálta magát. Július 13-án: Killdtttlfczgyíílés a KISZÖV-ben A Borsod megyei K1SZÖV érdekképviseleti köréhez tartozó szövetkezetek küldöt­tei július 13-án, tanácsko­zást tartanak. A kiküldött írásos beszámoló, s a szóbeli kiegészítés alapján azt elem­zik. hogy a szövetséghez tar­tozó közösségek hogyan, mi­lyen eredménnyel váltották valóra az ötéves tervidőszak első felére esedékes célkitű­zéseket. A küldöttközgyűlé­sen megvitatják, vázolják a középtávú tervidőszak máso­dik felére esedékes tenniva­lókat Is. A minőségi bérezés széle­sebb körű alkalmazásáról és az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről közösen in­tézkednek — határozták el tegnap az Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezete vezetői Ábrahám Kálmán miniszter és Gyön­gyösi István elnökletével megtartott együttes megbe­szélésen. Megállapították, hogy az idén előirányzott kö­zös program termelési, gaz­dálkodási. bér- és szociálpoli­tikai feladatainak időarányos része teljesült. A második fél évben elsősorban a fővárosi lakásépítés és több jelentős nagyberuházás megvalósí­tása érdekében újabb kö­zös intézkedéseket tesznek. A munkaidő koncentrálása és a munkaidő jobb kihasználá­sa különösen fontos ezeken a munkahelyeken, ezért kívá­natos a hatékonyabb anyagi ösztönzés is. A megbeszélésen elhatározták, hogy számon kérik a vállalatoktól: meg- tették-e a szükséges intézke­déseket a tervekben előirány­zott átlagbérnövelési, vala­mint szociális és kulturális feladatok teljesítésére. Szor­galmazzák az üzemi demok­rácia új fórumainak hatéko­nyabb működését. Fodor Mihály lakatos a fiatalabbak közé tartozik. Figyelmeztet Soltész Lu­kács, a Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Válla­lat felsőzsolcai gyárának üzemvezetője: aztán ne so­kat írjak róla! Igaz, ő alakí­totta lü évvel ezelőtt a No­vember 7. szocialista brigá­dot, de szerepeljen inkább a kollektíva a nyilvánosság előtt. — Beszéljen tehát a bri­gádról! — biztatom, s erre megered az erősen deresedö hajú szakember nyelve. — Nehéz időszak volt — néz maga elé —, máról hol­napra át kellett szerveznünk az üzemet. Felhagytunk a traktorok javításával, s rá­tértünk a gépgyártásra. Be­vallom, féltünk, nem tudnak majd ezek az emberek a ko­rábbiakhoz hasonlóan jól dolgozni. Az új munkára egyetlen, 100 tagú brigádba tömörítettük a hajdani trak­torszerelőket. Így kezdődött, 1968-ban az üzem új élete, s terebélyesedett az egykori gépállomás idővel gyárrá. Így indult útjára itt a szo­cialista brigádmozgalom, s így kezdett közösséggé for­málódni ez a brigád, és fu­tott be szépen ívelő pályát. — A legjobb brigádról akarnak riportot készíteni? Akkor szólok Oroszi János­nak — így a gyár főköny­velője, s máris intézkedik. Agyagbányászok Az íígyujíbímviíszok m sze- etik az esőt. A víz megdagaszt ja az agyagot; ne­hezen markol az exkavátor óriási kana­la. térdig süpped a ragacsos anyagba a gumicsizma, melyet csak ásóval, csá­kánnyal lehet kiszabadítani a talaj szo­rításából. Az agyagbányákat mindig a téglagyá­rak szomszédságában nyitják meg. A mályi emberek egymás között csak „Magas hegynek” hívják a kietlen vi­déket, ahol a téglagyár agyagbányája húzódik. Valamikor bizonyára magas lelietett ez a hegy, aztán apránként le­faragták, de ez az elnevezésen mit sem változtatott. Mályi határában földút ve­zet a bányához; a talaj vöröses színe már ezen a néhány száz méteres szaka­szon elárulja, hogy agyaglelőhelyhez közeledünk. Néhány másodperc múlvp elérkezünk arra a helyre, ahonnan már csak gyalog lehet tovább menni. Há­rom hatalmas agyaggúla tornyosul előt­tünk. A három depózó toronyszalag kö­zül a középső dolgozik. A középső gú­lát töltik, a jobb szélsőt ürítik, a har­madikat pedig pihentetik. A sorrend időről időre változik. Az egyik halom­hoz télig már nem nyúlnak, a szűkö­sebb időkre tartalékolják az agyagot, hiszen a hideg évszakban szünetel a ki­termelés. A gúlák mögötti területet hatalmas szállítószalag-rendszer hálózza be. Elin­dulunk a futószalag mellett. Mindkét oldalán vékony bovdenhuzal fut, Az emelkedő közepe táján megállunk, ön- kénteL. mozdulattal a huzalba kapasz­kodom, azaz csak kapaszkodnék. Ám, kísérőnk még idejében megállítja a ke­zem. — Ha valaki megrántja a huzalt, rög­vest leáll a szállítószalag — int óvatos­ságra Kákái József, a Mályi Téglagyár igazgatója. — Biztonsági okok miatt ve­zettük be néhány éve ezt a módszert. A telepen csak harmincán dolgoznak; más­képpen, ha a szállítószalagnál baleset történne valakivel, életet jelentő percek telnének el, míg odaér a segítség, míg leállítják a berendezést. Kéj. évvel ez­előtt pedig továbbfejlesztettük a gya- korlatot. Gresnyer Józsi bácsi, a vil­lanyszerelők művezetője adta be azt az igen értékes újítást, amelyben már meg­oldott a gyors, automatikus visszakap­csolás is a veszély elmúltával. Időt ta­karítunk meg ezzel, s nem kell minden egyes visszakapcsoláshoz villanyszerelőt hívni. Időközben elérkezünk a bánya első szintjéhez. Ott már nem dolgoznak a gépek; fű." s mezei virág nőtte be a te­rületet. A termelés jelenleg négy szin­ten folyik. A két alsó szinten kékes színű az agyag, feljebb barnás árnyala­tú. — A legjobb minőségű a kék agyag; sajnos, már kevés van belőle — ma­■ gyarázza Kókai József. — Ügy próbá­lunk segíteni a gondon, hogy vegyítjük a kétféle agyagot. A keverék minősége megfelel a követelményeknek. A jövőre azonban már most; gondolnunk kell. ■ hiszen az itteni készlet öt évre. elegendő. Az agyagkutatást megkezdtük, de az eredmények nem nagyon kecsegtetnek. /■ legnagyobb baj az, hogy a közeli ré­szeken kagylós az agyag. Apró mész- képződmények rakódtak le az agyagba. Ez a téglagyártáskor nem ég el. rontja a termék minőségét. Most a szemközti területen, az Aranyosi hegyen végzünk próbafúrásokat. Ott biztatóbbak az ered­mények; az új bánya feltárását a lég- lagyári rekonstrukcióval egyidejűleg kezdjük meg. Lassan megérkeztünk a legfelső szint­re, ahol ünnepélyes pillanatoknak lehe­tünk tanúi. Néhány perc múlva helye­zik üzembe a szállítószalag új. kétszáz méteres szakaszát. Mindenki a szalag mellett., a várakozás feszültsége az ar­cokon. Érthető az izgalom, hiszen, saját kivitelezésben készült el a futószalag, a szerelésben mindannyian részt vettek. Aztán egy gombnyomás, és szépen, egyenletesen megindul a szalag. Meg­könnyebbült sóhajok, a neheze már si­került. Hátra van még a vészleállító be­rendezés kipróbálása. Ez is megvan. Megszólal a vészcsengő, leáll a szalag, majd a „veszély elmúltával” ismét visz- szakapcsol a berendezés. — Ez a vártnál is jobban sikerült; igaz, megdolgoztunk vele — mondja Balogh Lajos, az előtermelő szocialista brigád vezetője. — De azért; még vár­juk meg az átvevő bizottság vélemé­nyét is! És a bizottság értékel: — Semmi alapvető hibát nem talál­tunk — jegyzi meg Lukács János, az Észak-magyarországi Tégla- és Cserép­ipari Vállalat beruházási csoportjának vezetője. — Csak apróbb finomításokra van szükség, gondolunk itt például a szalag pontosabb beszabályozására. Az új szalagsor nyolcszázezer forint­ba került. Beiktatása a szalagrendszer - be a bánya terjeszkedése miatt szükség- szerű volt; már. A futószalag hálózatá­nak hossza így eléri az ezer métert. Na­ponta nyolcszáz köbméter agyag kerül a gumihevederekre az exkavátorok 652 literes kanalaiból. Az üzembe helyezés ünnepélyes percei után visszatér minden a megszokott ke­rékvágásba. Mindenki a munkája után néz. Az exkavátor kezelője vizet kér. nem állítja le a gépet, csak úgy. két merítés közben szájára mutatva jelzi, hogy inna. A kanna azonban üres. va­lakinek le kell mennie vízért az irodá­hoz. A gépkezelő legyint, folytatja a munkát, ki tudja, hányadszor „harap” ma az agyagfalba a kanál. Egvszer-két- szer már megszámolta: egy műszak alatt úgy 450-szer emelkedik magasba terhé­vel a markológép. Most mintha egy ki­csit dühösebben ..rágná” a falat... I -mcóll dtól ű'lé jár az idő: ebédhez 1 ‘ készülődnek az emberek. Búcsúzáékor Balázs László még meg­jegyzi : — Jóllehet, „igazi” bányászoknak a szénbányászokat tartják, de azért mi is bányásznak valljuk magunkat... Jó szerencsét... Déváid Hedvig Oroszi János brigádvezető: „A vándorserlegre büszkék vagyunk.” Kisvártatva jól megter­mett, harcsabajuszú. mo­solygós tekintetű férfi nyit ajtót. Az ismerkedés után elindulunk a vasszerkezeti és gépszerelő üzembe. — Kevesen vagyunk bent — jegyzi meg a brigádveze- tö, miközben a szakadó eső­ben, a tócsákat kerülgetve, átvágunk az Udvaron. — A többség a Lenin Kohászati Művekben és a Borsodi Erc- előkészítő Műben szerel. A hosszú műhelyben a fú­ró-, a maró- és az eszter­gagép zaja keveredik, a he- gesztöpisztoly gázlángot fúj. A levegőben a vas és az olaj szaga. — Erre büszkék vagyunk — veszi kezbe a vándorser­leget Oroszi az üzemvezető irodájában. — Az elmúlt évi tevékenységünk jutalma. El­ső helyen végeztünk a tröszti versenyben. Ahogy mondani szokás; méltó kezekbe került a ma­gas elismerés. A brigád tag­jai már hétszer nyertek aranyjelvényt, kétszer vették át a Vállalat Kiváló Brigád­ja címet, A trösztön belüli versenyben is voltak már másodikok. csak kis különb­séggel maradtak el a győz­tesektől. Most egy évig ők őrzik a serleget. — Említettem — szól köz­be az üzemvezető —, fél­tünk, nem tudnak majd ezek az emberek a megváltozott körülmények között jól dol­gozni. Ma viszont már tőkés exportra is gyártunk mező- gazdasági gépalkatrészeket, A siker egyértelműen a bri­gádok érdeme. Nem szeret­ném. ha az üzem többi kol­lektívája kivételezéssel vá­dolna. de el kell ismerni; a legfigyelemreméltóbb ercd>- menyeket a November 7, brigád tudja felmutatni. A brigád gyártja a BNV- dijjal kitüntetett csigás fel- szedö-rakodót. A gépet ide­haza es külföldön egyaránt tetszéssel fogadták és fo­gadjak az érdeklődők, s ha­marosan exportálják. Bel­giumban egyébkent már üzemel öt csigás felszedö- rakodó — megelégedésre. — Mátészalkán és Salgó­tarjánban mi építettük a vágóhidat — mondja a bri- gádvezetö. — Mert élelmi­szer- és húsipari berendezé­seket is előállítunk. A másfél év alatt, amíg a két helyen dolgoztunk, közös szobában aludtunk, együtt ettünk, együtt szórakoztunk. Akkor váltunk igazi közösséggé ... A 22 tagú brigádból min­denki rendelkezik az általá­nos iskola nyolc osztályával, s szakmailag rendszeresen tovább képezik magukat. — Három szakmáról van oklevelem, most középisko­lába járok — magyarázza Oroszi János. — Nemcsak egyedül, Szepesi János szin­tén a középiskola padját koptatja. Említhetném, hogy a brigád tavaly több mint 900 óra társadalmi munkát végzett. Ide kívánkozik, hogy» a kol­lektíva óvodát, iskolát pat­ronál. Sorolhatnám, ki hány- szoros kiváló dolgozó, ki mi­lyen tisztségeket visel. Nem teszem, hiszen egy ilyen kol­lektívánál ezek természete­sek. A brigádvezető alábbi szavait viszont érdemes fel­jegyezni : — Együttműködési szerző­dést kötöttünk a meóval. s felelősséget vállalunk a gyár­tott termékek minőségére. Az elmúlt évben 600 ezer forint értékű anyagot és ener­giát takarítottunk meg, Gyártásra és szerelésre a ter­vezettnél 2 ezer 200 norma­órával kevesebbet használ­tunk fel. A közeljövőben átvesszük az LKM-tól bizo­nyos szivattyúk gyártását. A munkára a mi brigádunknak kell felkészülni. Engem már kineveztek az üzem vezetőjé­vé. \ Jövünk kifelé a műhelyből, Az ajtóban Oroszi megszó­lal: — Tudja, nehéz a válás. Ügy megyek, hogy mégis maradok. Búcsúzom, de a szívem ezután is a régi cim­borákért dobog majd. S azt a serleget — teszi hozzá már vidámabban — még segítek megtartani. Kolaj László Fotó: Laczó József Magyar—spanyol állat­egészségügyi egyezményt ír­tak alá héttőn délben Mad­ridban. Az egyezményt a spanyol mezőgazdasági mi­nisztérium épületében dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztéri­umi államtitkár, spanyol részről Jaime Lamo de Es­pinosa. a Spanyol Királyság mezőgazdasági minisztere ír­ta alá. Az aláírásnál jelen volt a Magyar Népköztársa­ság madridi nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője és a spanyol külügyminisztéri­um nemzetközi műszaki együttműködési főigazgatója Az egyezmény - mindkét ország állattenyésztésének védelmet szolgálja az álla­tok és állati termékek köl­csönös kereskedelmi forgal­mából származó esetleges problémák rendezésével. Bi­zonyára kedvezően hal majd a két ország állattenyészté­sére és lehetővé teszi a már fennálló együttműködési kapcsolatok szorosabbá té­telét. Az egyezmény aláírása előtt megbeszélést tartott egymással a, magyar és a spanyol küldöttség. Kölcsö­nösen tájékoztatták egymás* a mezőgazdaság helyzetéről országaikban és tanulmá­nyozták a mezőgazdasági együttműködés lehetőségeit Spanyolország és Magyaror­szág között. fi legjobbak? ükkor Orosziék... II ininőséoi bérezéstől Magyar—spanyol egyezmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents