Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. július 9., vasárnap EdMKJááo ÍRORSZÁG 3 P árt- és kormányhatározat nyilvánította július második vasárnapját vasutasnappá, amelyet az idén i már 28. alkalommal ünnepelünk meg. E határozat egyrészt elismerése volt akkor az önfeláldozó i munkának, annak, hogy a MÁV dolgozói a német fa- ! siszták esztelen rombolása folytán elpusztult magyar i vasutat 1949-re olyan mértékben újjáépítették, hogy 1 már biztosította a szocializmus alapját lerakó népgaz- i daság fokozódó szállítási igényeinek kielégítését. Más- 1 reszt megerősítette azt a tényt, hogy a vasút a termelés harmadik ágazata, amely nélkül nincs építés, meg- i áll a gazdasági vérkeringés, a szocializmus építése. A felszabadulás után újjáépített vasút műszakilag óriá- i sit fejlődött. Ma már korszerűsített pályával, jármüpark- [ kai, a közlekedés biztonságát fokozó berendezésekkel, i értekezési lehetőségekkel rendelkezik, s a vonatok túl- i nyomó többségét modern villamos- és Diesel-mozdonyok J továbbítják. Csaknem teljes mértékben gépesítettük a i korábban igen nehéz fizikai erőkifejtést követelő pálya- | fenntartási munkát, magas színvonalat ért el a techni- i kai fejlesztés. A technikai fejlődés azonban mit sem ér a hozzáér- i tő és azt kezelni tudó, jól képzett emberek nélkül. En- • nek a követelménynek megfelel a mai vasutasgenerá- , ció, amelynek nemcsak a közoktatásban szerzett álta- i lános műveltsége magasabb mint az elődöké, hanem ! rendelkezik a sokkal fejlettebb és állandóan változó [ technika kezeléséhez szükséges műszaki ismeretekkel i is. Ä gépesítés magasabb szakmai kö /etelményeket tá- | maszt, amelyek kielégítésére igen nagy gondot és nagy i összeget fordít vasútigazgatóságunk. Ösztönözzük a J dolgozók továbbtanulását, az őket megillető valameny- i nyi kedvezmény megadásával. Az 1977—78-as tanév- 1 ben állami felső- és középfokon, valamint egyéb szin- | ten 584-en tanultak, akik közül 501-en tanulmányi jut- i tatásban ■ részesültek. Az utánpótlás biztosítása végett | 106 fiatal részére folyósítottunk tanulmányi ösztöndíjat. i A szakmai, politikai képzésre, a továbbképzésre is nagy összegeket fordítunk. Mind a jelenre, mind a jövőre vonatkozóan változat- 1 lanul érvényes az a tétel, hogy — a magasabb színvo- i nalú technikai fejlesztés mellett —, az ember a szo- < cialista vasút középpontja. Ennek tudatában a MÁV J Miskolci Igazgatóság különösen nagy figyelmet fordít a i dolgozók életkörülményeinek javítására. Ebben az évben például 12 millió forintot fordítunk szociális léte- i sítmények készítésére, 15,8 millió forintot lakások bő- 1 vítésére, korszerűsítésére, a selejtezésre kerülő lakások i pótlására. Az utóbbi összeg több mint kétharmadából i az egyéni családiház-építéseket támogatjuk. Ez sok le- I hetőséget nyújt a fiatal dolgozók lakásgondjainak meg- i oldására is. Korábban a havi kötelező munkaórák száma a for- i dulószolgálatnál általában 240, a kisebb forgalmú szol- 1 gálati helyeken 360 óra volt, ma már a kollektív szer- ! ^ődés csak havi 191 órát ír elő. Emellett a .íorduló- ' szolgálatos dolgozók az éjszakai ófákban végzett mun- I Icájukért pluszjuttatást kapnak. Ezt biztosítja a július i 1-től általános érvényességgel bevezetett jelentős ösz- | szegű műszakpótlék. Az állandó nappalos szolgálatot i végző dolgozók a korábbi 48 óra helyett, ma már csak [ heti 44 órát dolgoznak, A munkaórák számának jelentős : mérvű csökkentése, — amely nem járt keresetveszte- i séggel, sőt, míg emelkedett is a fordulószolgálatosok 1 jövedelme —, szintén jelentős mértékben javította a [ vasutasdolgozók szociális, anyagi helyzetét. i A magyar vasút nemcsak műszakilag, technikában | lett korszerűbb, hanem azzal lépést tartott a vasutas- i dolgozók szakmai felkészültsége, politikai elkötelezett- ! sége, hagyományos hivatásszeretete is. Ez tette képessé i a vasutasdolgozókat, hogy megvalósítsák a korszerűsí- 1 tést, alkalmasak a modern gépek és technika hatéko- [ nyabb kihasználására. Ez pedig igen fontos, mert al- i kalmazkodnunk kell a miskolci igazgatóság területén ] levő nagyüzemek, vállalatok termelési üteméhez, gyár- i tási- technológiájához is. A vasutasok büszkék lehetnek [ arra, hogy helytálltak munkaterületükön, egyúttal biz- i tosítottálc mind személyi, mind technikai szempontból a 1 vasút jövőjét. A vasutasnapot újból dolgos hétköznapok követik, i amelyek több gondot okoznak, sokkal több szellemi és J fizikai erőkifejtést igényeinek, mint az év első felében. i Á személyszállításban a nyári forgalom, az áruszállí- 1 fásban, a növekvő export-import-tranzit szállítás, — i valamint, a mezőgazdasági termékek betakarításával 1 járó őszi forgalom jelenti a többletfeladatot. Az év í második felében jelentkező magasabb követelmények- i nek eddig mindig eleget tettek a vasút dolgozói. Bízom ] abban, hogy az idén is teljesíteni tudjuk a népgazda- i ság elvárásait. A vasutasnap alkalmából megköszönöm valamennyi dolgozónknak hivatástudattól áthatott jó munlcá- 1 ját. A korábbi munkához, élethez pedig minden | tényleges és nyugdíjas vasutasnak, valamint kedves i családjának minden jót, erőt, egészséget, sok sikert kí- 1 vánok. i Dr. Pásztor Pál vasútigazgató Kétezer kalászemelő, soron kívül A rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a megdőlt kalásztenger okozza most a legfőbb gondot. A problémák mielőbbi felszámolásához a MEGÉV gyors segítséget kért és kapott is a Miskolci MEZŐGÉP Vállalat Felsőzsolcai Gyárától. Rendkívüli tétel, mintegy kétezer' darab, kombájnra szerelhető kalászemelő berendezés legyártására kérték fel a zsolcaiakat. A MEZŐGÉP szocialista brigádjai vállalták, hogy soron kívül, — e hónap végéig — elkészítik, s a MEGÉV rendelkezésére bocsátják a szükséges berendezéseket. Ennek érdekében társadalmi munkában is dolgoznak, s megfelelően átcsoportosítják a munkát A nehézségek ellenére Sikeres első fél év az ÓKÜ-ben Az idei első fél év rendkívül változatos, eseményekben, eredményekben, s nem ritkán fordulatokban is gazdag volt az Ózdi Kohászati Üzemekben. Gyakran adtunk hírt nagyobb üzemzavarról, termelést akadályozó tényezőről is. És a teljességhez tartozik, hogy az acélgyártás fejlesztését szolgáló beruházásnak is a finise volt ez a félév. Mindezek ellenére a termelési eredmények rendkívül kedvezően alakultak, s bár még a gazdasági számítások nem állnak rendelkezésükre, a tényszámok arra engednek következtetni, hogy a gazdálkodás terén is sikeres lesz a kollektíva munkája. Rendkívül nagy eredmény, hogy a hengerelt készárutervet a kohászati üzem hat hónap alatt 18 ezer 220 tonnával túlteljesítette, s az említett többlet mind kiszállításra került, vevőre talált. A nagyolvasztómű félévi 432 ezer 600 tonna nyersvastervét 9900 tonnával túlteljesítette. A túlteljesítés döntő része az év első négy hónapjában keletkezett, amíg az I. számú kohó — kényszerből — leállításra nem került. Ennek a termelési többletnek is köszönhető, hogy a kohóátépítés alatt különösebb anvagellátási gondjai nem voltak az acélműnek, s így a gyárrészleg 659 ezer tonna félévi tervét teljesíthette. Az acélműtől éves szinten sem várhatunk majd jelentősebb túlteljesítést. Ez az első olyan esztendő, hogy egész éven át az újszerű technológiának megfelelő emelt szintet kell teljesíteni a martinászoknak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a beruházás befejezésével járó zavaró körülményeket. s azt, hogy a több acélhoz több anyagra van szükség, s a kemencék kiszolgálása nem mindig zavartalan, az anyagellátás csatornái időnként eldugulnak. Az új technológia alÓzdi kémények I lcalmazása számos szervezési intézkedést, menet közbeni módosítást is igényelt, s igényel. Csak az elismerés hangján lehet szólni az acélműi dolgozók helytállásáról. Egyetlen szépséghiba akadt a gyárrészlegnél; a folyamatos acélöntőmű 12 ezer tonnával lemaradt a tervétől. A rúd-dróthenger- mű ellátása, s nem utolsósorban a gazdaságosság miatt év végéig pótolni kell az elmaradást. A legkorszerűbb és egyben a legfiatalabb üzem, a rúd-dróthengermü, már érett üzemként, a névleges kapacitásának megfelelő szinten dolgozott. A gyárrészleg 146 ezer 700 tonnás henge- reltáru-tervét 5400 tonnával túlteljesítette, ami 103,7 százalékos teljesítménynek felel meg. Ma már az eredeti tervnek megfelelően, hazánk betonacél-szükségletének túlnyomó részét az RDH biztosítja. Az üzem termékei iránt egyre nagyobb az érdeklődés' külföldön is, éppen ezért nagy jelentőségű az említett túlteljesítés, amelynek döntő része a tőkés piacokon talált vevőre. A durvahengermű 88 ezer tonna készárutervét 974 tonnával túlteljesítette. Már a számokból is látszik, hogy ennek a gvárrészlegnek nem elsősorban a készárutermelés a feladata. A gyárrészleg maradéktalanul teljesítette féltermékekre vonatkozó kooperációs kötelezettségét (Borsodnadasdi Lemezgyár, Csepel és azLKM). A fegyelmezettség, a rugalmasság jellemezte a durva- hengerműi brigádok munkáját, ennek köszönhető, hogy a rendelkezésre álló anyagot mindig a legcélszerűbben használták fel, s osztották el, biztosítva az RDH- ban is és a finomhengerműben is a túlteljesítés lehetőségét. A finomhengermű érte el a legtöbb többletet, ami 11 800 tonna, 105,4 százalékos teljesítmény. Kedvező program szerint dolgozhatott a gyárrészleg, ez viszont nem von le semmit az itteni kollektívák érdeméből. A piaci, elsősorban a tőkés piaci feltételek és lehetőségek ez évben kedvezően alakultak. Éppen ezért a II. negyedévben az eredeti exporttervet megemelték. Ennek a fedezetét a már említett termelési többletek képezik, illetve képezték. A kiszállítás vonatkozásában azonban a többlet 20 ezer 252 tonna, ami azt jelenti, hogy az induló készletet örvendetesen sikerült csökkenteni. Ez a készletgazdálkodási tevékenység javulását jelzi. Ugyancsak javuló tendencia mutatkozott a minőség tekintetében is. Csökken a selejt, a többletráfordítást igénylő termékek részaránya és a reklamáció is. Évek óta igen nagy gondot. sok pénzt, s energiát fordít a vállalat vezetése a munkavédelmi tevékenység javítására, melynek fontosságát senki előtt nem kell hangsúlyozni. örvendetes, hogy az eredmény az első félévben e vonatkozásban is visszatükröződik. A múlt évi bázishoz, vagy a három év átlagához viszonyítva is örvendetesen csökkent a balesetek száma. T. I. Gondok a szakképzés körül Hol van még a RáMeiger?! Putnokon sokáig egymás mellett két mezőgazdasági jellegű iskola is működött: Egy középfokú és egy felsőfokú mezőgazdasági technikum, amely megyénk szakemberképzésében sokat segített. Ezt tsz-elnökök, állami gazdasági igazgatók mondták, akik szívesen szerződtettek, alkalmaztak itt tanuló fiatalokat, örültek, amikor Putnokot főiskolává nyilvánították, s bosszankodtak, amikor ez az iskola egy év múlva Gyöngyösre költözött. Hiszen, minél messzebb van a képzési bázis, annál nehezebb szakembert szerezni. Így Putnokon csak a szakközépiskola maradt azokkal a hátrányokkal, amelyek jelenleg mezőgazdasági szakmunkás- képzésünket általában jellemzik. Alapvető hiba, hogy a képzés általános jellegű, amíg a termelés, a gyakorlat szakosodott. Mezőgazdasági üzemeink döntő hányada nem tud az ilyen jellegű iskolában végzett fiatalokkal mit kezdeni, nekik megfelelő munkakört, fizetést biztosítani. Jobban megfelel számukra a gyakorlatban hosszú időt eltöltött, s akár csak pár hetes, de speciális tanfolyamot végzett dolgozó, olyan, akit nem az egész növénytermesztésre, hanem csak a növény védelem- le, a traktorvezetésre, a kukoricatermesztésre képeztek ki, vagy — mondjuk — a Rába—Steiger vezetésére, szerelésére, s bár máshoz nem ért, a saját szűk területén mindent tud. Így már érthető, hogy sokszor átszervezik a putnoki iskolát. Idén két osztály indul, s mindkettőben mezőgazdasági gépészetet tanulnak majd. Tehát szakosodik az iskola. És hogy erre mekkora igény van, arra bizonyíték: pár hét alatt, — minden propaganda és külön tájékoztatás nélkül —, több fiatal jelentkezett, mint ahány hely van. Szabolcsból. Hevesből és a mi megyénkből érkeznek ide tanulók. hogy négy év alatt az érettségin kívül, szakmunkásbizonyítványt is szerezzenek ... A feltételek jónak tűnnek; csekély épületátalakítással létrehozható egy olyan képzési bázis, amely ebbe a mezőgazdasági szakmába jól képzett fiatalokat adhat. A szakmunkásképzés elősegítése érdekében a putnoki termelőszövetkezet kétmillió forintot kapott egy tanműhely építésére, ahol majd az iskola tanulói is szerelhetnek. Tehát még egy gond megoldódott, s úgy tűnik, semmi nem áll útjába a képzés sikerének. Mégis, van egy igen nagy gpnd: az iskola traktorparkja és munkagépei inkább múzeumba valók már, mint szakoktatási intézetbe. Olyan gépekkel rendelkeznek, amelyek a hatvanas évek elején, közepén forradalmasították a gépesítést, vagy olyan típusok, állnak a gépszínben, melyet már évek óta nem gyártunk. Az igaz, hogy a motorok hasonlítanak egymásra, egyazon elv szerint működnek, de aki ilyenen tanulja meg a szerelés alapszabályait, amikor majd üzemhez kerül egy Rába— Steigertől inkább megijed, mintsem hozzá merjen kezdeni a szereléséhez. Az igaz, hogy a környék üzemei rendelkeznek korszerű gépekkel és az is igaz. hogy lehetőség szerint, segítik a szakmunkásképzést, de az már nem valószínű, hogy a legértékesebb gépeket tanulók kezére bízzák, vagy hogy a 60 fiatal mindegyikének egyidőben tudnak adni traktort a szántáshoz. ■ Egy biztos: a termelés legalább egy évtizeddel megelőzte az oktatást. Az iparszerű rendszerek létrejötte milliós értékű gépek üzemeltetését jelenti. Pénz híján az oktatás ezzel nem tud lépést tartani. A putnokiak négy év alatt 10 millió forint ráfordítással tervezik az iskola gépészeti szakoktatásra történő átalakítását. Ez az összeg igen kevés. (Egy Rába—Steiger ára, munkagépekkel együtt, több mint 2.5 millió forint.) És az sem biztos, hogy azt a 10 milliót megkapják. Az iskola jelenleg autóbuszának nagyjavítását sem tudja anyagilag fedezni, hiszen három járművének évi javítási összege kevesebb, mint amennyiért a busz felújítását vállalják. így könnyű az előrejelzés: a jövőben sem sok olyan gép áll majd az oktatás szolgálatában, amelyekkel eredménves képzést lehet biztosítani. így a mezőgazdasági üzemeknek kelj majd gondoskodni arról, hogy az innen kikerülő szakemberek megismerkedjenek azokkal a gépekkel, amelyekkel dolgozni fognak: utánképzés- re lesz szükség azok számára, akik itt végeznek, s kialakul az a többlépcsős oktatási forma, amelyet el lehetne, el kellene kerülni. A megoldás kérdőjeles. Csak elképzelni tudjuk, hogy milyen módon lehetne a gépészeti iskolák jelenlegi válságát megszüntetni. Országos gond ez, nem csak megyénkben jelentkezik. Olyan tanintézeteket létrehozni, amelyek fel vannak szerelve a szinte évről évre megújhodó, géptípust váltó mezőgazdaság gépeivel, szinte lehetetlen. Pénzzel talán meg lehetne a kérdést oldani, sok-sok ráfordítással — és nem hatvanfős iskolákkal, hanem jóval nagyobb méretűekkel. — Persze — mint mindenhol — itt is lehet félmegoldás is: hazánkban sok növénytermesztési rendszer van Ezeknek java része ugyanazt a géptípust alkalmazza, de mindegyik külön képezi hozzá az embert. Ha az oktatást egy helyre. — mondjuk két- három megyénként egy-egy iskolába — tudnánk központosítani, akkor biztos, hogy a képzés szolgálatára állnának a legmodernebb gépek, berendezések. S van egy másik út is.; Járhatósága csak a termelők jóindulatától függ: ha azokat a gépeket, amelyek már amortizálódtak, színük, a „lóerő” megkopott, átadnák az iskolának. Az igaz: megfosztanák magukat egy ..alkatrészgyártól”, — hiszen ezekből a génekből használhatnának míg részegységeket —, de végző soron nem az üzemek, tsz-ek. gazdaságok nyernének-e? Hiszen olyan szakembereket kannának. akik nemcsak ismerik a korszerű gépeket, de értenek is hozzájuk, — mert van gyakorlatuk. Karman István ä III vasulaap
