Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. július 9., vasárnap ét számadás A nemzetközi kapcsolatoktól a gazdasági, társadalmi fel­adatok szolgálatáig, életünk szinte valamennyi részterepét felölelte az a beszámoló, melyet a Minisztertanács elnöke, Lázár György terjesztett az országgyűlés most lezajlott nyá­ri ülésszaka elé. Nincs semmi erőltetettség abban, ha logi­kusnak látjuk az összetartozást a napirend e része, valamint az 1977. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelen­tés között, hiszen fogalmazhatunk úgy is, hogy a két szám­adás jelenünk tágabb és szűkebb értelmű szemrevételezése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két beszámolót nemcsak az alkotmá­nyos, s a szocialista demokrácia előírta kötelezettségek so­rába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvános számvetés­ként is felfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésé­re, a megtett és a megteendő feladatok összevetésével a szo­cialista társadalomban rejlő alkotóerők mozgósítására. Ezek­nek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyelmet szentelt beszédében, mert a közfelfogással egyezően, tevékenysége so- ■ rán a Minisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó tár­sadalmi-gazdasági, azaz szocialista céljaink megalapozottak. • elérhetők, élvezik a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. A számunkra kedvezőtlenül megváltozott világgazdasági kö­rülmények közepette is megmutatkozott, a szocializmusba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tömegek sa­játja, s egyre több közösség bizonyítja tettekkel, hogy képes megfelelni a nehezebb követelményeknek, főként akkor, ha egyértelmű választ kap a feladatok indokaként, s a cselek­vés hogyanjára. Lényegében három évet ölelt fel a kormány elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója, s e háromból az egyik esztendő az az 1977-es volt, amelynek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé került. Bármennyire is szerte­ágazónak, sok feladatkört taglalónak bizonyult a kormány te­vékenységéről készített számadás, a fő helyet a gazdasági kérdések foglalták el. Ez még akkor is igaz, ha felületes meg­ítélésre nem látszik gazdasági természetű tevékenységnek mindaz, amit például intézkedéseivel, rendelkezéseivel és határozataival a Minisztertanács az élet- és munkakörülmé­nyek javítása érdekében tett, vagy amilyen lépéseket a nem­zetközi kapcsolatokban elsődlegeseknek tartott. Ezért indo­koltan írhatjuk le, valójában mindenfajta haladásunknak zá­loga a szocialista ’építőmunka, s éppen emiatt a költségvetés tavalyi végrehajtása, a népgazdaság 1977. évi fejlődése fon­tos adalékokkal szolgált mindahhoz, amiről a kormány na­gyobb távlatban készíthetett összekötő mérleget. Nem csupán a két beszámoló, hanem azok megtárgyalása is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vonultatták fel erre bizonyságként —, hogy eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyíltsággal beszélünk, azaz senki­nek sem áll szándékában a valóság megmásítása. Ez a kö­zös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalá­sának, bátran feltételezhetjük, jellemzője, megjelenítője an­nak a kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetnek, amelyről Lá­zár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehajtását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülése értékelte, egyben a teendőket is meghatározva. Tények újsághasábokat megtöltő seregét kellene említe­nünk még akkor is, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzé­keltetni, mi mindent fogott át a minisztertanácsi és a pénz­ügyi beszámoló. Ez á sokrétűség figyelmeztet arra — s ezt hangsúlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem tagol­hatok részekre, éles, merev határokkal, azaz jobban kell tisz­telnünk az összefüggéseket, munkánk — s bizonyos esetekben mulasztásaink — különféle elemeinek kölcsönhatásait. Erre minder területen szükség van, de elsőként a gazdasági tevé­kenységben, mert a legélesebben itt mutatkoznak meg a fe­szültségek, ellentmondások, s hatásuk is itt a legmesszebbre gyűrűző. Mi az, amit legfontosabb tényezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanácskozásából? Úgy véljük, a na­gyobb fegyelem szükségességét, 5 vele párhuzamosan ennek igénylését a társadalom valamennyi rétegében. Hangsúlyoz­ni szükséges azonban: veszélyes leegyszerűsítés a fegyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésére szűkíte­ni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról a szocialis­ta tudatosságú fegyelemről, mely felismerteti a társadalmi érdekeket, s azokat alárendeli a helyi, a csoport, s más lo­kális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össz- társadalmilag leghasznosabbat, legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, hanem a napi munkában érvényesíttetni is haj­landó. Erre vonatkozóan a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló — nem kevésbé a képviselői hozzászólások — té­nyek seregét idézte meg tanúként, mennyi lehetőséget ha­gyunk kihasználatlanul, miféle tartalékaink rejlenek napi munkánkban feltáratlanul. Sürgető szükségünk van ezekre a tartalékokra! Mint az például a költségvetési beszámolóból kiderült, bár meggyor­sult a gazdasági növekedés tempója, több fontos területen nem sikerült elérni a tervben megjelölt célokat. így válto­zatlanul feszültségek forrása a behozatal gyors, s a kivitel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a szá­mítottal nem egyező összetétele —r a tervezettet jóval meg­haladó beruházási tevékenység következményeként —, s az szintén, hogy az állami bevételek elmaradtak, a vállalatiak viszont túlléptek a tervezett határtól, határon. Ha most a pénzügyminiszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnövekedésnek csak szerény része járult hozzá a tőkés piacokon történő értéke­sítés fokozásához, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minőségével, a beruházások -tervszerű kivitelezésével, 'ezzel szemben a lakosság jövedelme gyorsabban gyarapodott, mint 1976-ban —, akkor egyértelműen kirajzolódnak előttünk a feladatokat magukba foglaló tanulságok. A minisztertanácsi beszámoló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csoportosított tények érvelésével arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban szemléleti, munka- módszerbeli, szervezési gyengéink játszanak közre makacsnak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, technikai feltételek mellett is dolgozhatnánk eredményesebben. S azt, hogy valóban így dolgoznunk, a közérdek kötelességként szabja meg valamennyi közösség számára. A szocialista országok életéből Mongólia A libanoni elnök többszöri tüzsziineti felhívása ellenére sem csitulnak a harcok Bejrutban. Képünkön: a falangista párt jobboldali milicistái. Akkor, amikor napiren­den van új, minden eddi­ginél fontosabb szovjet- amerikai megállapodás meg­kötése a legpusztítóbb fegy­verek korlátozásáról, külö­nös jelentőségre tett szert a Legfelsőbb Tanács által meghozott új törvény, amely éppen a nemzetközi szerző­dések megkötésének, végre­hajtásának és felmondásá­nak rendjét szabályozza. Ezért is figyelt oda a vi­lágsajtó Andrej Gromiko külügyminiszternek a vitá­ban elhangzott felszólalásá­ra. A törvényjavaslatot elő­terjesztő • külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy bár a „pacta sunt servanda”, ,.a szerződéseket meg kell tar­tani” jogi elv régtől fogva ismert, a történelemben számtalan példa van az el­lenkezőjére. A SALT-tárgyalások kö­zepette Washingtonban és a nyugati világ más főváro­saiban számos politikus és publicista úgy értékelte Gromiko kijelentését, mint Moszkvából jövő megnyug­tatást. A szovjet külügymi­niszternek azt a mondatát is számosán megjegyezték, hogy a Szovjetunió az eny­hülési politikát megbízható nemzetközi jogi alapokra kívánja helyezni. A Szov­jetunió által aláírt nemzet­közi dokumentumok között megkülönböztetett helyet foglal el az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet záróokmánya, a szovjet politika arra irá­nyul, hogy a helsinki doku­mentumban foglaltakat min­denki tartsa tiszteletben. Mik a közel-keleti pil­lanatnyi helyzet új vagy vi­szonylag új elemei? A tárgyalásos rendezési kísérletek formája és tar­talma egyaránt változni lát­szik: míg az utóbbi időkben — Szadat emlékezetes jeru­zsólemi szereplését követő­en — közvetlen egyiptomi —izraeli alkudozások foly­tak, most ezek elakadtak, s legfeljebb hármas, amerikai —egyiptomi—izraeli tárgya­lások következhetnek, de máris szóba jön a genfi közel-keleti békekonferencia felújítása! Carter elnök épp­úgy említést tett erről, mint Waldheim, az ENSZ főtit­kára. Tudnivaló, hogy a genfi konferencia csak a két társelnök: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együt­tes kezdeményezése alapján ülhet össze ismét. A Géni­be való visszatérés azt je­lentené, hogy a Szovjetunió újból közvetlenül hallathat­ja hangját a közel-keleti vitában... Az USA éppúgy, mint ma­ga Szadat, éppen ezt akarta elkerülni. A washingtoni és a kairói számításokat az iz­raeli miniszterelnök, Begin hajthatatlansága húzta ke­resztül: a Tel Aviv-i jobbol­dal hangadójaként elzárkó­zik minden lényeges enged­mény megadása elől. Már­pedig e nélkül Szadat (és mögötte a washingtoni „arab lobby”) helyzete koc­kázatossá válik. Szadat hétfőn Mondale amerikai alelnöknek részletes rendezési tervet nyújtott át, amelyben ötéves átmeneti időszakot jelölt meg az iz­raeli kivonulásra. Utána le­hetne, kellene a palesztin kérdésre megoldást találni. Látható az időhúzási szán­dék, ami tulajdonképp Iz­rael javára szolgálna — Be­gin mégis elutasító állás­pontra helyezkedett. Kérdés, hogy ez csak tak­tikai merevség-e, s a július 18-ra, Londonba tervezett amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozón nem mutat-e több rugal­masságot Dajan? AZ ÖSSZEFOGÁS VÁROSA A mongóliai Darhan vá­ros lakóinak száma elérte az 55 ezret. A tizenhat évvel ez­előtt még jelentéktelen kis vasútállomás ma az ország második legnagyobb ipari központja. A szocialista országok, a Szovjetunió, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország és Magyarország segítségével épült iparvárosban hőerőmű, húsfeldolgozó üzem, építő­anyaggyár, szénbánya műkö­dik. Az egy évvel a határidő előtt átadott házgyár évi 70 000 négyzetméter kapacitá­sával lehetővé teszi a lakás­építés ütemének meghárom- szorozását. Sok külföldi szakember dolgozik Darhanban, így mél­tán nevezik a nemzetközi összefogás városának. A he­lyi szükségleteknél jóval töb­bet termelő cementgyár pél­dául csehszlovák segítséggel épült. A külföldön is kei esett irhabundát bolgár közremű­ködéssel épült, évi 700 000 bőrt feldolgozó gyárban ké­szítik. Az élelmiszerkombinát a szovjet szakemberek munká­ját dicséri. A kombinát tej­üzemében évente 5 millió li­ter tejet dolgoznak fel. Ez a mennyiség ellátja egész Dar- hant, sőt a környező városo­kat is. Csokoládéfagylaltot és más édesipari termékeket is előállítanak. Más ipari és kulturális lé­tesítmények építésében és felszerelésében magyar és NDK-beli szakemberek vet­tek részt. A modern, szocialista Dar- hant gyors ütemű fejlődés jellemzi. Üzemei például az előző ötéves tervben két és félszeresére, a jelenlegiben pedig kétszeresére növelték termelésüket. A város lakóinak száma is rohamosan emelkedik, és 1980-ra eléri a 70 ezret. Nagy gondot fordítanak a város szépítésére is. Az elmúlt öt­éves tervben több mint egy­millió fát és bokrot ültettek, továbbá egy évi ötvenezer csemetét adó faiskolát is lé­tesítettek. A FEJLŐDÉS TÉNYEI Az utóbbi években Mon­góliában több mint kétszere­sére növekedett a telefonál­lomások száma. Az állomások kapacitása csaknem 40 szá­zalékkal, s a telefon- és táv­íróvonalak hossza pedig 85 százalékkal nőtt. A mongol falvakban je­lenleg kétezernél több sport­tanács működik. A tanácsok biztosítják a sportélet egysé­ges irányítását, s elsősorban a fiatalokat szervezik a sport- mozgalomba. Ma már minden negyedik vidéki lakos részt vesz a különféle sportren­dezvényeken. MONGÓLIA ÓVODAI ELLÁTOTTSÁGA Az óvodai hálózatot nagy­mértékben fejlesztették Mon­góliában, melynek eredmé­nyeképpen tavaly, év végéig 40 000 gyermeket helyeztek el a gyermeklétesítményekben. Jelenleg több mint 550 óvo­da van az országban GYÓGYSZERTÁR ÉS GYÓGYSZERGYÁR Ulánbátor egyik új negye­dében nemrég még egy a leg­korszerűbb felszereléssel ellá­tott gyógyszertár nyílt meg. Ez persze egyáltalán nem mondható rendkívüli ese­ménynek. De a mongol fővá­ros idősebb lakói még emlé­keznek arra az időre, amikor ujjaikon számolhatták össze a patikákat. A Mongol Nép- köztársaságban a szovjet em­berek nyújtottak segítséget az első gyógyszertárak meg­építéséhez és felszereléséhez. Manapság minden ajmak- ban külön iroda működik, amelyhez mintegy 25 gyógy­szertár tartozik. Ezek az or­szág egész lakosságát ellátják. A falusiak mozgó gyógyszer- tárban vásárolhatnak orvos­ságot. A köztársaságban sikeresen működik a gyógyszergyár, amely több mint száz külön­böző készítményt gyárt. Rend­szeresen folyik a gyógynövé­nyek begyűjtése. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa által jóváha­gyott szociális-gazdasági program a gyógyszertárügy további fejlesztését irányoz­za elő. A 170 KILÓS „VILÁGBAJNOK” Mongóliában, az Altáj- hegységben, a Dél-Góbi he­gyeiben él a világ egyik leg­ritkább állata, a vad hegyi juh, mongol nevén arkhár. Súlya eléri a 170 kilót. Szarva igen becses vadász­trófea. A jugoszláviai Újvi­déken, a Nemzetközi Vadász­trófea Kiállításon világbajno­ki diplomát kapott, de meg­tisztelő kitüntetésben volt része magyar és olasz kiállí­tásokon is. A ritka vadat rejtő mon­gol erdőket szívesen keresik fel külföldi vadászok. Az or­szág nyugati és déli részén kilenc vadásztábor szolgál el­helyezésükre. ERDŐVÉDELEM Nagyszabású erdő- és me­zővédelmi munkálatok kez­dődtek Mongóliában. Első lé­pésként állami faiskolákat létesítettek a keleti, a góbi- altáji, az uburhangáji és a szelengi ajmakban. Az egyen­ként 20 hektáros gazdaságok­ban gyorsan növő nyárfát, kislevelű szilfát, akácfát, ho­moktövist és sok más fa- és bokorfajtát nevelnek. A fa­iskolákban hozzák létre az ország telepítési anyagát, és segítséget nyújtanak a ter­melőszövetkezeteknek mező­védő, eróziógátló erdősávok telepítésében. Idén az erdősá­vok hossza eléri a 100 kilo­métert. Rertini életrajza (Folytatás az 1. oldalról). Olaszország hét évre meg­választott új köztársasági el­nöke 1896. szeptember 25-én született az észak-olaszor­szági Stellában, Savona kö­zelében. Doktorált jogból, valamint politikai és társa­dalomtudományokból. Új­ságíró. 1918 óta tagja az Olasz Szocialista Pártnak és főként szervezési feladato­kat látott el. Kiemelkedő szerepet játszott az antifa­siszta ellenállási mozgalom­ban. Tevékenysége miatt először 1925-ben tartóztat­ták le, majd egy évre rá tíz hónapra ítélték el, mert Franciaországba szöktette Filippo Turatit, a szocialis­ták szellemi vezérét. Ké­sőbb ő maga is Franciaor­szágban keresett munkát, de illegális antifasiszta mun­kásságáért ott is üldözték. 1927-ben visszatért Olaszor­szágba, de lebukott és a fasiszta különleges törvény­szék 11 évre ítélte el. Eb­ből hetet letöltött, további nyolc évre száműzték. Ki­szabadulása után. 1943-tól Pietro Nennivel újjászervez­te az OSZP-t és 'főtitkárhe­lyettesévé nevezték ki. Meg­szervezte az első szocialista katonai osztagokat és élü­kön részt vett a római Szent Pál kapánál véghezvitt ná­ciellenes fegyveres harcban. Az SS elfogta, de megszö­kött a római Regina Coeli börtönből. Milánóban, majd Firenzében folytatja az el­lenállási harcot. 1944-ben az angol parancsnokság segít­ségével újból északon szer­vezte az ellenállási mozgal­mat. Olaszország felszabadítása után megválasztják az al- kotmányozó nemzetgyűlés képviselőjévé. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején az Avanti, az OSZP köz­ponti orgánumának főszer­kesztője. 1953-ban katonai érdemrenddel tüntetik ki az ellenállásban szerzett érde­meiért. 1963-ban megvá­lasztják a képviselőház elnö­kévé, s a hadügyi bizottság tagjává, 1968-tól 1976-ig a képviselőház . Inöke. 1976- ban hetedszer választották meg kénviselővé. Köztársa­sági elnökké történt meg­választásáig az alkotmány- jogi kérdésekkel toglalkozó bizottság tagja volt.

Next

/
Thumbnails
Contents