Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. július 9., vasárnap ét számadás A nemzetközi kapcsolatoktól a gazdasági, társadalmi feladatok szolgálatáig, életünk szinte valamennyi részterepét felölelte az a beszámoló, melyet a Minisztertanács elnöke, Lázár György terjesztett az országgyűlés most lezajlott nyári ülésszaka elé. Nincs semmi erőltetettség abban, ha logikusnak látjuk az összetartozást a napirend e része, valamint az 1977. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés között, hiszen fogalmazhatunk úgy is, hogy a két számadás jelenünk tágabb és szűkebb értelmű szemrevételezése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két beszámolót nemcsak az alkotmányos, s a szocialista demokrácia előírta kötelezettségek sorába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvános számvetésként is felfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésére, a megtett és a megteendő feladatok összevetésével a szocialista társadalomban rejlő alkotóerők mozgósítására. Ezeknek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyelmet szentelt beszédében, mert a közfelfogással egyezően, tevékenysége so- ■ rán a Minisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó társadalmi-gazdasági, azaz szocialista céljaink megalapozottak. • elérhetők, élvezik a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. A számunkra kedvezőtlenül megváltozott világgazdasági körülmények közepette is megmutatkozott, a szocializmusba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tömegek sajátja, s egyre több közösség bizonyítja tettekkel, hogy képes megfelelni a nehezebb követelményeknek, főként akkor, ha egyértelmű választ kap a feladatok indokaként, s a cselekvés hogyanjára. Lényegében három évet ölelt fel a kormány elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója, s e háromból az egyik esztendő az az 1977-es volt, amelynek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé került. Bármennyire is szerteágazónak, sok feladatkört taglalónak bizonyult a kormány tevékenységéről készített számadás, a fő helyet a gazdasági kérdések foglalták el. Ez még akkor is igaz, ha felületes megítélésre nem látszik gazdasági természetű tevékenységnek mindaz, amit például intézkedéseivel, rendelkezéseivel és határozataival a Minisztertanács az élet- és munkakörülmények javítása érdekében tett, vagy amilyen lépéseket a nemzetközi kapcsolatokban elsődlegeseknek tartott. Ezért indokoltan írhatjuk le, valójában mindenfajta haladásunknak záloga a szocialista ’építőmunka, s éppen emiatt a költségvetés tavalyi végrehajtása, a népgazdaság 1977. évi fejlődése fontos adalékokkal szolgált mindahhoz, amiről a kormány nagyobb távlatban készíthetett összekötő mérleget. Nem csupán a két beszámoló, hanem azok megtárgyalása is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vonultatták fel erre bizonyságként —, hogy eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyíltsággal beszélünk, azaz senkinek sem áll szándékában a valóság megmásítása. Ez a közös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalásának, bátran feltételezhetjük, jellemzője, megjelenítője annak a kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetnek, amelyről Lázár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehajtását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsága április 19—20-i ülése értékelte, egyben a teendőket is meghatározva. Tények újsághasábokat megtöltő seregét kellene említenünk még akkor is, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzékeltetni, mi mindent fogott át a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló. Ez á sokrétűség figyelmeztet arra — s ezt hangsúlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem tagolhatok részekre, éles, merev határokkal, azaz jobban kell tisztelnünk az összefüggéseket, munkánk — s bizonyos esetekben mulasztásaink — különféle elemeinek kölcsönhatásait. Erre minder területen szükség van, de elsőként a gazdasági tevékenységben, mert a legélesebben itt mutatkoznak meg a feszültségek, ellentmondások, s hatásuk is itt a legmesszebbre gyűrűző. Mi az, amit legfontosabb tényezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanácskozásából? Úgy véljük, a nagyobb fegyelem szükségességét, 5 vele párhuzamosan ennek igénylését a társadalom valamennyi rétegében. Hangsúlyozni szükséges azonban: veszélyes leegyszerűsítés a fegyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésére szűkíteni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról a szocialista tudatosságú fegyelemről, mely felismerteti a társadalmi érdekeket, s azokat alárendeli a helyi, a csoport, s más lokális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össz- társadalmilag leghasznosabbat, legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, hanem a napi munkában érvényesíttetni is hajlandó. Erre vonatkozóan a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló — nem kevésbé a képviselői hozzászólások — tények seregét idézte meg tanúként, mennyi lehetőséget hagyunk kihasználatlanul, miféle tartalékaink rejlenek napi munkánkban feltáratlanul. Sürgető szükségünk van ezekre a tartalékokra! Mint az például a költségvetési beszámolóból kiderült, bár meggyorsult a gazdasági növekedés tempója, több fontos területen nem sikerült elérni a tervben megjelölt célokat. így változatlanul feszültségek forrása a behozatal gyors, s a kivitel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a számítottal nem egyező összetétele —r a tervezettet jóval meghaladó beruházási tevékenység következményeként —, s az szintén, hogy az állami bevételek elmaradtak, a vállalatiak viszont túlléptek a tervezett határtól, határon. Ha most a pénzügyminiszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnövekedésnek csak szerény része járult hozzá a tőkés piacokon történő értékesítés fokozásához, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minőségével, a beruházások -tervszerű kivitelezésével, 'ezzel szemben a lakosság jövedelme gyorsabban gyarapodott, mint 1976-ban —, akkor egyértelműen kirajzolódnak előttünk a feladatokat magukba foglaló tanulságok. A minisztertanácsi beszámoló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csoportosított tények érvelésével arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban szemléleti, munka- módszerbeli, szervezési gyengéink játszanak közre makacsnak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, technikai feltételek mellett is dolgozhatnánk eredményesebben. S azt, hogy valóban így dolgoznunk, a közérdek kötelességként szabja meg valamennyi közösség számára. A szocialista országok életéből Mongólia A libanoni elnök többszöri tüzsziineti felhívása ellenére sem csitulnak a harcok Bejrutban. Képünkön: a falangista párt jobboldali milicistái. Akkor, amikor napirenden van új, minden eddiginél fontosabb szovjet- amerikai megállapodás megkötése a legpusztítóbb fegyverek korlátozásáról, különös jelentőségre tett szert a Legfelsőbb Tanács által meghozott új törvény, amely éppen a nemzetközi szerződések megkötésének, végrehajtásának és felmondásának rendjét szabályozza. Ezért is figyelt oda a világsajtó Andrej Gromiko külügyminiszternek a vitában elhangzott felszólalására. A törvényjavaslatot előterjesztő • külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy bár a „pacta sunt servanda”, ,.a szerződéseket meg kell tartani” jogi elv régtől fogva ismert, a történelemben számtalan példa van az ellenkezőjére. A SALT-tárgyalások közepette Washingtonban és a nyugati világ más fővárosaiban számos politikus és publicista úgy értékelte Gromiko kijelentését, mint Moszkvából jövő megnyugtatást. A szovjet külügyminiszternek azt a mondatát is számosán megjegyezték, hogy a Szovjetunió az enyhülési politikát megbízható nemzetközi jogi alapokra kívánja helyezni. A Szovjetunió által aláírt nemzetközi dokumentumok között megkülönböztetett helyet foglal el az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya, a szovjet politika arra irányul, hogy a helsinki dokumentumban foglaltakat mindenki tartsa tiszteletben. Mik a közel-keleti pillanatnyi helyzet új vagy viszonylag új elemei? A tárgyalásos rendezési kísérletek formája és tartalma egyaránt változni látszik: míg az utóbbi időkben — Szadat emlékezetes jeruzsólemi szereplését követően — közvetlen egyiptomi —izraeli alkudozások folytak, most ezek elakadtak, s legfeljebb hármas, amerikai —egyiptomi—izraeli tárgyalások következhetnek, de máris szóba jön a genfi közel-keleti békekonferencia felújítása! Carter elnök éppúgy említést tett erről, mint Waldheim, az ENSZ főtitkára. Tudnivaló, hogy a genfi konferencia csak a két társelnök: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttes kezdeményezése alapján ülhet össze ismét. A Génibe való visszatérés azt jelentené, hogy a Szovjetunió újból közvetlenül hallathatja hangját a közel-keleti vitában... Az USA éppúgy, mint maga Szadat, éppen ezt akarta elkerülni. A washingtoni és a kairói számításokat az izraeli miniszterelnök, Begin hajthatatlansága húzta keresztül: a Tel Aviv-i jobboldal hangadójaként elzárkózik minden lényeges engedmény megadása elől. Márpedig e nélkül Szadat (és mögötte a washingtoni „arab lobby”) helyzete kockázatossá válik. Szadat hétfőn Mondale amerikai alelnöknek részletes rendezési tervet nyújtott át, amelyben ötéves átmeneti időszakot jelölt meg az izraeli kivonulásra. Utána lehetne, kellene a palesztin kérdésre megoldást találni. Látható az időhúzási szándék, ami tulajdonképp Izrael javára szolgálna — Begin mégis elutasító álláspontra helyezkedett. Kérdés, hogy ez csak taktikai merevség-e, s a július 18-ra, Londonba tervezett amerikai—egyiptomi—izraeli külügyminiszteri találkozón nem mutat-e több rugalmasságot Dajan? AZ ÖSSZEFOGÁS VÁROSA A mongóliai Darhan város lakóinak száma elérte az 55 ezret. A tizenhat évvel ezelőtt még jelentéktelen kis vasútállomás ma az ország második legnagyobb ipari központja. A szocialista országok, a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország segítségével épült iparvárosban hőerőmű, húsfeldolgozó üzem, építőanyaggyár, szénbánya működik. Az egy évvel a határidő előtt átadott házgyár évi 70 000 négyzetméter kapacitásával lehetővé teszi a lakásépítés ütemének meghárom- szorozását. Sok külföldi szakember dolgozik Darhanban, így méltán nevezik a nemzetközi összefogás városának. A helyi szükségleteknél jóval többet termelő cementgyár például csehszlovák segítséggel épült. A külföldön is kei esett irhabundát bolgár közreműködéssel épült, évi 700 000 bőrt feldolgozó gyárban készítik. Az élelmiszerkombinát a szovjet szakemberek munkáját dicséri. A kombinát tejüzemében évente 5 millió liter tejet dolgoznak fel. Ez a mennyiség ellátja egész Dar- hant, sőt a környező városokat is. Csokoládéfagylaltot és más édesipari termékeket is előállítanak. Más ipari és kulturális létesítmények építésében és felszerelésében magyar és NDK-beli szakemberek vettek részt. A modern, szocialista Dar- hant gyors ütemű fejlődés jellemzi. Üzemei például az előző ötéves tervben két és félszeresére, a jelenlegiben pedig kétszeresére növelték termelésüket. A város lakóinak száma is rohamosan emelkedik, és 1980-ra eléri a 70 ezret. Nagy gondot fordítanak a város szépítésére is. Az elmúlt ötéves tervben több mint egymillió fát és bokrot ültettek, továbbá egy évi ötvenezer csemetét adó faiskolát is létesítettek. A FEJLŐDÉS TÉNYEI Az utóbbi években Mongóliában több mint kétszeresére növekedett a telefonállomások száma. Az állomások kapacitása csaknem 40 százalékkal, s a telefon- és távíróvonalak hossza pedig 85 százalékkal nőtt. A mongol falvakban jelenleg kétezernél több sporttanács működik. A tanácsok biztosítják a sportélet egységes irányítását, s elsősorban a fiatalokat szervezik a sport- mozgalomba. Ma már minden negyedik vidéki lakos részt vesz a különféle sportrendezvényeken. MONGÓLIA ÓVODAI ELLÁTOTTSÁGA Az óvodai hálózatot nagymértékben fejlesztették Mongóliában, melynek eredményeképpen tavaly, év végéig 40 000 gyermeket helyeztek el a gyermeklétesítményekben. Jelenleg több mint 550 óvoda van az országban GYÓGYSZERTÁR ÉS GYÓGYSZERGYÁR Ulánbátor egyik új negyedében nemrég még egy a legkorszerűbb felszereléssel ellátott gyógyszertár nyílt meg. Ez persze egyáltalán nem mondható rendkívüli eseménynek. De a mongol főváros idősebb lakói még emlékeznek arra az időre, amikor ujjaikon számolhatták össze a patikákat. A Mongol Nép- köztársaságban a szovjet emberek nyújtottak segítséget az első gyógyszertárak megépítéséhez és felszereléséhez. Manapság minden ajmak- ban külön iroda működik, amelyhez mintegy 25 gyógyszertár tartozik. Ezek az ország egész lakosságát ellátják. A falusiak mozgó gyógyszer- tárban vásárolhatnak orvosságot. A köztársaságban sikeresen működik a gyógyszergyár, amely több mint száz különböző készítményt gyárt. Rendszeresen folyik a gyógynövények begyűjtése. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusa által jóváhagyott szociális-gazdasági program a gyógyszertárügy további fejlesztését irányozza elő. A 170 KILÓS „VILÁGBAJNOK” Mongóliában, az Altáj- hegységben, a Dél-Góbi hegyeiben él a világ egyik legritkább állata, a vad hegyi juh, mongol nevén arkhár. Súlya eléri a 170 kilót. Szarva igen becses vadásztrófea. A jugoszláviai Újvidéken, a Nemzetközi Vadásztrófea Kiállításon világbajnoki diplomát kapott, de megtisztelő kitüntetésben volt része magyar és olasz kiállításokon is. A ritka vadat rejtő mongol erdőket szívesen keresik fel külföldi vadászok. Az ország nyugati és déli részén kilenc vadásztábor szolgál elhelyezésükre. ERDŐVÉDELEM Nagyszabású erdő- és mezővédelmi munkálatok kezdődtek Mongóliában. Első lépésként állami faiskolákat létesítettek a keleti, a góbi- altáji, az uburhangáji és a szelengi ajmakban. Az egyenként 20 hektáros gazdaságokban gyorsan növő nyárfát, kislevelű szilfát, akácfát, homoktövist és sok más fa- és bokorfajtát nevelnek. A faiskolákban hozzák létre az ország telepítési anyagát, és segítséget nyújtanak a termelőszövetkezeteknek mezővédő, eróziógátló erdősávok telepítésében. Idén az erdősávok hossza eléri a 100 kilométert. Rertini életrajza (Folytatás az 1. oldalról). Olaszország hét évre megválasztott új köztársasági elnöke 1896. szeptember 25-én született az észak-olaszországi Stellában, Savona közelében. Doktorált jogból, valamint politikai és társadalomtudományokból. Újságíró. 1918 óta tagja az Olasz Szocialista Pártnak és főként szervezési feladatokat látott el. Kiemelkedő szerepet játszott az antifasiszta ellenállási mozgalomban. Tevékenysége miatt először 1925-ben tartóztatták le, majd egy évre rá tíz hónapra ítélték el, mert Franciaországba szöktette Filippo Turatit, a szocialisták szellemi vezérét. Később ő maga is Franciaországban keresett munkát, de illegális antifasiszta munkásságáért ott is üldözték. 1927-ben visszatért Olaszországba, de lebukott és a fasiszta különleges törvényszék 11 évre ítélte el. Ebből hetet letöltött, további nyolc évre száműzték. Kiszabadulása után. 1943-tól Pietro Nennivel újjászervezte az OSZP-t és 'főtitkárhelyettesévé nevezték ki. Megszervezte az első szocialista katonai osztagokat és élükön részt vett a római Szent Pál kapánál véghezvitt náciellenes fegyveres harcban. Az SS elfogta, de megszökött a római Regina Coeli börtönből. Milánóban, majd Firenzében folytatja az ellenállási harcot. 1944-ben az angol parancsnokság segítségével újból északon szervezte az ellenállási mozgalmat. Olaszország felszabadítása után megválasztják az al- kotmányozó nemzetgyűlés képviselőjévé. A 40-es évek végén, az 50-es évek elején az Avanti, az OSZP központi orgánumának főszerkesztője. 1953-ban katonai érdemrenddel tüntetik ki az ellenállásban szerzett érdemeiért. 1963-ban megválasztják a képviselőház elnökévé, s a hadügyi bizottság tagjává, 1968-tól 1976-ig a képviselőház . Inöke. 1976- ban hetedszer választották meg kénviselővé. Köztársasági elnökké történt megválasztásáig az alkotmány- jogi kérdésekkel toglalkozó bizottság tagja volt.
