Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. július 8., szombat Ábra hám Kálmán beszéde (Frlytalás az 1. oldalról.) Bevezetőben szólt arról, hogy a miniszterelnöki be­számoló, s majd a hozzászó­lások is gyakran érintették a tárcához tartozók munkáját. Nem véletlenül, hiszen az építés az embert születésétől élete végéig kíséri. Ezt kö­vetően az érdeklődés közép­pontjában álló tárca minisz­tere a jelenről szóivá mon­dotta: rendkívüli építési kor­szakban élünk! A megállapí­tást adatokkal támasztotta alá. Idézte a 15 éves lakás- építési terv végrehajtásának eredményét: több mint. egy­millió új otthon készült el, korszerű körülményeket te­remtve a beköltözőknek. Ar­ra, hogy mekkora feladatot teljesítettek az alapozók, ácsok, panelkészítők, szerelők — jellemző: az egymillió ott­hon Pécs jelenlegi lakásállo­mányának ■ húszszorosát, Bu­dapestének másfélszeresét jelenti! Az ágazat a népgaz­daság fejlődésében is fontos szerepet játszik, hiszen- éven­te a nemzeti jövedelem 11— 12 százalékát hozza létre, a teljes eszközállomány más­fél. és a munkaerő 7,5 szá­zalékának igénybevételével. Beszédesek az ötödik ötéves terv eddigi ereményei is, hi­szen az első két esztendő mérlegében 260 milliárd fo­rintnyi építési, szerelési mun­ka és 20 befejezett nagybe­ruházás szerepel. Az idei fel­adatok is számottevőek, hi­szen 41 nagyberuházáson dolgoznak az építők, és 150 milliárd forintnyi munká­val számolnak 1978. végéig. Olyan helyzetben vagyunk, hogy sorolnunk kell, mihez kezdjünk előbb hozzá, s mi­hez később — hangsúlyozta a miniszter. Előnyt élveznek az infrastruktúrát fejlesztő, a lakásállományt, a kommu­nális, a kulturális és oktatási létesítményeinket gyarapító fejlesztések, s — egyetértve Szépvölgyi' elvtárssal — mindez hangsúlyozottan vi- natkozik a fővárosra. Néhány témában szeretném érzékeltetni, hogy milyen in­tézkedésekre gondolunk, kér­ve az országgyűlés, és az or­szággyűlésen keresztül a tár­sadalom támogatását. Az el­ső: a gondolkodásmódbeli változás, a túlzottan beruhá­zásközpontú szemlélet visz- szaszorítása. Ezt úgy is mond­hatnám, hogy a beruházási igények megfogalmazásában szinte professzorok va­gyunk. Ez érvényes ránk is, építőkre, de ez nem is olyan nagy baj. Ám azt kellene, hogy ugyanilyen energiával dolgozunk a beruházások fel­tételeinek megteremtésén, a hatékony megvalósításon, s hasonlóképpen felelősséggel gondoskodjunk az üzembe­vételről is. Második témakörként az éDÍtésügy függőségi rendsze­réről beszélt Ábrahám Kál­mán. szorgalmazva a techni­kai korszerűsítést. Szépvölgyi Zoltán (Buda­pest), a Fővárosi Tanács el­nöke elmondta, hogy a gaz­dasági hatékonyság növelése érdekében az egyik legfonto­sabb feladat a budapesti ipar szerkezeti átalakítása, a ter­melés és a termékstruktúra korszerűsítése. Ennek ellené­re a vállalati tervek nagy hányada a reálisnál és a le­hetségesnél is alacsonyabb termelékenységnövekedési ütemet irányoz elő. Ennek oka az, hogy az üzemek és a gyárak sokat tartalékolnak. Harmadik témakörként az ágazati irányítás színvonalá­nak emelését szorgalmazta a miniszter, kiemelve, hogy ez ma az egyik legidőszerűbb feladat. Elmondotta: az utób­bi időben nagyon sok építő­ipari egység jött lére, ami nagyrészt indokolható is. Gyakran a megrendelők hiá­ba keresik a nagyvállalato­kat, azok nem vállalják el a kért munkát, s más út nem lévén, a beruházók életre- hívrak egy építési szerveze­tet. Ügy vélem, tudomásul kell vennünk: az irányítási munkában koncentrálni kell erőinket. Nem szervezeti ala­pon, hiszen nem a forma a lényeges. Sok szervezet fog a jövőben is részt venni egy- egy munkában. A testre sza­bott feladatok maradnak, a résztvevőknek csupán együtt­működésük színvonalát kell emelniük, társulásokat kez­deményezniük, megteremte­ni a közös gépparkot és a szakember-cserét, az egymás segítését, vagyis egy termé­szetesebb együttműködési folyamatot. Ezen a gyakorlaton mielőbb változtatni kell, amihez az egyik út a vezetők szemléle­tének átformálása. Az elmúlt két és fél év­ben Budapest dinamiku­san fejlődött, a lakosság el­látása valamennyi fő terü­leten. javult, viszont még mindig gond, hogy az új la­kásokhoz a kapcsolódó be­ruházások — a bölcsődék, az óvodák, az iskolák és az ABC- áruházak — egy része nem a lakásokkal egyidőben készül el. Lázár György válasza Szépvölgyi Zoliéi! hozzászólása A beszámolóhoz több hoz­zászóló nem jelentkezett. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke a kormány nevében köszönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lénye­ges kérdéseket felölelő vitá­ért. A hozzászólások jól ér­zékeltették, hogy a törvény­hozó testület tagjai értik és tudják: fejlődésünk jelenlegi szakaszában nehéz feladato­kat kell megoldani, s hogy céljaink eléréséhez elenged­hetetlen a következetesebb, tudatosabb, szervezettebb munka. A minisztertanácsi határo­zatokkal nem lehet minden vitás kérdést elintézni. Az ügyek tömegét — a nagyon világos politikai és kor­mányzati irányelvek alapján — ott és akkor kell elintéz­ni, ahol és amikor azok fel­merültek. Ehhez természete­sen nincsenek kész sablonok, tehát az alkotó gondolkodás­módé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. Ezt követően Lázár György a vitában is nagy hangsúlyt kapott gazdasági kérdések közül a termelési szerkezet korszerűsítésének feladatai­ról szólt, majd hangsúlyoz­ta, hogy az előrehaladáshoz tudományosan megalapozott, átgondolt és ellenőrizhető műszaki-,azdasági koncep­ciókra van szükség. Elő kell segítenünk, hogy anyagi és szellemi erőink valóban azokra a területekre irá­nyuljanak, amelyeken — a népgazdaság általános haté­konyságának növelése és a termelés korszerűsítése érde­kében — a legnagyobb ered­ményeket tudjuk elérni. A vázolt feladatok megol­dásában kiemelkedő szerepe van a vezetésnek. Valóban arra van szükség, hogy bát­rabban adjunk teret a tehet­ségek kibontakozásának. Na­gyobb rangot kell biztosítani azoknak a vezetőknek, akik humánusak az emberi ügyek­ben, de következetesek, hajthatatlanok, amikor a munkáról, a rendről, a kö­vetelmények teljesítéséről van szó. A válasz után határozatho­zatal következett: az ország- gyűlés a Minisztertanács el­nökének a kormány munká­járól adott beszámolóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat, valamint a felszólalásokra adott vála­szát jóváhagyólag tudomásul vette. Ezt követően az országgyű­lés áttért a második napi­rendi pont, '. Magyar Nép­köztársaság 1977. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat meg­tárgyalására. A törvényjavas­latot Faluvégi Lajos pénzügy- miniszter terjesztette elő. (Folytatás a 3. oldalon.) A Progressz—2 a világűrben Lélegzetvételnyi szünet sincs a szovjet űrkutatásban. Az Interkozmosz-program keretében végrehajtott má­sodik nemzetközi, szovjet— lengyel űrkísérlet sikeres be­fejezését követő második napon, pénteken, moszkvai idő szerint 14 óra 26 perc­kor, a Szovjetunióban felbo­csátották a Progressz—2 jel­zésű automatikus vezérlésű teherűrhajót. A teherűrhajó, amely fe­délzetén üzemanyagot, tudo­mányos berendezéseket, mű­szereket, a tartós űrtartóz- todáshoz szükséges „köz­szükségleti” cikkeket, élelmi­szert és friss ivóvizet szállít, előreláthatólag vasárnap csat­lakozik a Szaljut-6—Szojuz -29 űrkomplexumhoz, A Progressz—2 fedélzeti berendezései a telemetrikus adatok tanúsága szerint ki­fogástalanul működnek.’ Msovar—amerikai kereskedelmi egyezmény A Külügyminisztériumban július 7-én kicserélték a magyai —amerikai kereskedelmi szerződés törvényerőre emelkedése alkalmából készült jegyzékeket, melyeket magyar részről Púja Frigyes külügyminiszter, amerikai részről Philip M. Kaiser rendkívüli és meghatalmazott nagykövet adott át. Az ünnep­ségen jelen volt Bíró József külkereskedelmi miniszter. Dr. Bodnár Ferenc felszólalása Dr. Bodnár Ferenc Borsod megyei képviselő (23. vk.), a megyei pártbizottság első tit­kára felszólalásában hangsú­lyozta: Az ország lakossága a min­dennapi .életben a kormány munkáját döntésein, intézke­désein keresztül érzékeli, és ítéli meg. Nekem is az a ta­pasztalatom, hogy a párt po­litikai döntéseit időben kö­vetik a kormány intézkedései, amelyeket — még ha azok eg-: része nem is hozza a várt eredményt — körültekintés és felelősség jellemez. Ezt jól mutatja a tájékoz­tató is, amely a Miniszterta­nács fontosabb döntéseit ösz- szegzi és Lázár elvtárs elő­adói beszédéből is látható, hogy a kormány mindent el­követ a XI. kongresszus ha­tározatainak megvalósításá­ért. Visszatekintve a vizsgált időszakra, úgy ítélem meg, hogy az állami irányító mun­ka határozottabb, tervszerűbb lett. Pártunk Központi Bi­zottságának áprilisi ülése nép­gazdaságunk fejlődését is vizsgálva méltán állapíthatta meg, hogy a népgazdaság minden ágában elértük vagy megközelítettük az V. ötéves terv első két évére kitűzött fő célokat. Tovább nőtt gazdaságunk ereje, emelkedett • népünk életszínvonala, javult az áru­ellátás, lakásépítési tervein­ket megvalósítjuk. A dolgo­zók döntő többsége értékeli, elismeri eredményeinket. Az általános fejlődést elismerő közhangulat mel­lett ott van. a hely­zetünket nem ismerő, túl optimista, valamint a nehéz­ségeinket eltúlzó, gyorsabb kibontakozást erősen sürgető pesszimista hangvétel. Mind­ezért a vezetés és a propa­ganda is felelős. A helyzétünk ellentmondá­sos megítélését előidéző okok többek között abban is ke­resendők, hogy még nem eléggé bontakoztak ki azok a folyamatok, amelyek lehe­tővé tették volna a külkeres­kedelmi cserearányok terve­zett szinten tartását. A vál­lalati beruházások befolyáso­lása pedig nem a kívánatos­nak megfelelő. Az a véleményem, hogy többet beszélünk — többet ostorozzuk a hibákat, mint amennyit konkrétan meg­szüntetésükért teszünk. Ezért a kormány döntéseinek vég­rehajtásában, a végrehajtá­sért felelősök ellenőrzésében határozottabb előrelépésre van szükség. Másként fogalmazva: az in­tézkedések jelentős részére lassan reagálnak az érdekel­tek, vagy újabb jogszabál­lyal. Ezt a társadalmi jelen­séget a jogászok „jogszabály­inflálódás” címszó alatt szok­ták összefoglalni. A végre­hajtás elhúzódása és alacsony hatékonysága egyes területe­ken a kormányzati szerveket újabb döntésekre késztetik, amelyek eredményeként so­kasodnak a határozatok, a jogszabályok. így válik agyonszabályozottá társadal­mi, gazdasági szervezeteink és rendszereink egy része. Ez gyengíti a minisztériu­mok, az országos irányító szervek munkájának haté­konyságát is. Amellett, hogy az ágazatok irányító munká­ja javult, a társadalmi folya­matokra gyakorolt hatásuk azonban az indokoltnál és a lehetségesnél gyengébb. Azt tapasztaljuk, hogy ha­tározott fejlődés van a terve­zőmunkában. Ebben jelentős része van az Országos Terv­hivatalnak. Eredményes tevé­kenysége kihat a különböző tárcák tervezési munkájára, annak minőségi javulására. Ez jól kimutatható abban, hogy — egy-két kivételtől el­tekintve — a tervezést idő­ben kezdik és megalapozot­tabb tervek készülnek. Ugyanakkor a kormányzati munka hatékonyságát nagy­ban rontja, nogy az illetéke­sek gyakran nem úgy értel­mezik a döntéseket, ahogyan kell. Ezt több példával is tud­nám igazolni, de itt most csak egyet említek: a -Miskol­ci Húskombinátban a beru­házási hibák kijavítására a Minisztertanács határozatot hozott, megjelölte a felelősö­ket is. A végrehajtás azonban vontatottan indult és nem az előírt utasítások szerint tör­tént. A vállalati felelősök energiájuk nagy részét vét­lenségük bizonyítására, nem pedig a végrehajtásra fordí­tották. Az ilyen jelenségek ártanak a -kormány tekintélyének is. Ebben gyökeres változtatásra van szükség, ezért kell min­denekelőtt a minisztériumok irányító és ellenőrző tevé­kenységét tovább javítani, korszerűsíteni, határozattabbá és egyértelművé tenni. Tisztelt Országgyűlési Szocialista gazdaságunk erejét, népünk cselekvőkész­ségét bizonyítja, hogy a ne­hezebbé vált belső és külső gazdasági feltételek ellenére időarányos feladatainkat meg­oldottuk és nem kell módo­sítani azokon a célkitűzése­ken. amelyeket a XI. kong­resszus alapján az V. ötéves tervben meghatároztunk. Ahhoz azonban, hogy cél­jainkat elérjük, az eddiginél nagyobb teljesítményre, a kedvezőtlen tendenciák visz- szaszorítására és mindenek­előtt a hatékonyság növelé­sének lényeges meggyorsítá­sára van szükség. E követel­ményeket eddig csak részben teljesítettük. A továbbiakban ezekkel összefüggésben ten­nék említést néhány megyei tapasztalatunkról. A munkaerő-gazdálkodás javítására már eddig is több intézkedés született, mégis a népgazdaság számára fontos területeken a munkaerőhiány akadályozza a gyorsabb ter­melésnövekedést. A megye nagyvállalatai — az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Müvek, a Tiszai Vegyikombinát, a Borsodi Vegyikombinát — konkrét, hatékony intézkedé­seket tesznek a munkaerő­gazdálkodás javítása, a mun­kaerő ésszerű felhasználása érdekében. Tovább növelték —, de nem elégséges mérték­ben — a teljesítménybérben dolgozók arányát. Tervszerű­en foglalkoznak a dolgozók átképzésével, átirányításával, korszerűsítik a munkakörül­ményeket. Ezek, és az ezekhez hason­ló törekvések azonban nem általánosak még a nagyüze­meken belül sem.. Lényegé­ben több üzemben együtt van jelen a munkaerőhiány és a munkaerő felesleg. A je­lenlegi szemlélet jól mutatja, hogy ilyen munkaerőhelyzet­ben 1978-ban is jelentős munkaerőnövekedést tervez­tek a megye üzemei. Valójá­ban nem könnyű átállni egy korábbi gyakorlatról, amikor a munkaerőnek teremtettünk munkahelyet, ma pedig arra kell pénzeszközöket előterem­teni, hogy munkaerőt szaba­dítsunk fel. Ez úgy látszik, nehezebb feladat. Nem lehetünk elégedettek a munkafegyelemmel, ezt több képviselőtársam is szó­vá tette, de én hozzátenném, hogy nem lehetünk megelé­gedve helyenként a szerve­zettséggel, s azzal sem, hogy tovább növekszik az admi­nisztratív dolgozók száma. A vezetők több helyen nem tudnak érvényt szerezni a döntéseknek. A kívánatosnál lassabban haladunk a munkaerő nép- gazdasági érdekeknek megfe­lelő átcsopox-tosításával is. Ennek fő oka az, hogy a vállalati szférában lassan szü­letnek meg azok a döntések, amelyek végső soron megha­tározzák a munkaerőmozgás kívánatos irányát. Ahol pedig kezdeményezések történnek, nehezen tudják megteremte­ni a végrehajtás szubjektív feltételeit. Az üzemen belüli munkaerő-átcsoportosítások esetén sok a kilépő. Tudati ráhatásunk és érdekeltségi eszközeink sem elég hatéko­nyak. A teljesítménybérre való áttérés is több helyen ha­sonló következményekkel jár. Van olyan tapasztalatunk, hogy a jó szakmunkás telje­sítménybéres területről me­zőgazdasági üzembe, időbéres munkára — a mezőgazdaság­ból a szakképzetlen munka­erő az iparba áramlik, ahol több szakmában 8 általános nélkül is 6—12 hónap alatt szakmunkásbizonyítványt sze­rez. Mindezek — úgy gondolom — jól érzékeltetik és bizo­nyítják, hogy a munkaerő­gazdálkodás javítása érdeké­ben további összehangolt kor­mányzati, ágazati és belső vállalati intézkedésekre van szükség. A kormányhatároza­tok megvalósítása <*.ckor biz­tosítható, ha minden szinten az eddiginél hatékonyabb munka bontakozik ki. Képviselőtársaim.' A továbbiakban a termelési szerkezet korszerűsítéséről kívánok röviden szólni. A termelési szerkezet korszerű­sítésének hosszú távú felada­tait a Központi Bizottság múlt év októberi határozata egyértelműen megszabta. A feladat megoldásának fontos feltétele az átgondolt, a nép- gazdasági célokat jól szolgáló koncepciók kialakítása. A termelési szerkezet kor­szerűsítése szoros összefüg­gésben van beruházás-politi­kánkkal. Közismert, hogy Borsodban jelentős vegyipari beruházá­sok valósulnak meg. A vegy­ipar a termék- és termelési’ szerkezet korszerűsítésének egyik fontos területe. A nagy- beruházások hatására a vegy­ipar részesedése megyénk ipari termeléséből hét év alatt 15 százalékról 23 százalékra növekedett. Termékeinek nagy része minden piacon jól értékesíthető. Tehát itt a fej­lődés, az irány egyértelmű. Ezzel szemben a vállalati beruházásokon belül a ter­mékszerkezet korszerűsítését szolgáló fejlesztések részará­nya alacsony. Lázár elvtárs, a Miniszter- tanács beszámolójában hang­súlyozta, én is szeretném megerősíteni, hogy a terme­lési szerkezet korszerűsítése érdekében nagyon fontos a beruházási folyamatok terv- szerűségének növelése. Ügy látom, hogy a döntési, az érdekeltségi rendszer, va­lamint a beruházási folya­matokkal összefüggő szabá­lyozó rendszer egyaránt fej­lesztésre szorul. A vállalati döntésű beruházásokat úgy kell befolyásolni, hogy azok a jelenleginél jobban szolgál­ják a központi akaratot, a népgazdasági elképzelések megvalósulását. A beruházásoknál még nem elég ösztönző a közgazdasági szabályozás. Evek óta napi­renden szerepel például, hogy fejleszteni kell az érdekelt­ségi rendszert, a kellő lépés még nem történt meg. Figye­lemre méltónak tartom, hogy felgyorsult az ezzel kapcso­latos tennivalók és elképze­lések konkrét kimunkálása. A hitellel és támogatással megvalósított beruházások eredményességét nagyban se­gítené, ha határozottabb leuí- ne a számonkérés. Kedves Elvtársak! Meggyőződésem, hogy a kormányzat jól ismeri, érzé­keli a megoldásra váró fel­adatokat és képe>- azt meg­oldani. / A Minisztertanács elnöké­nek beszámolójával, a kiadott irányelvekkel egyetértek, azt elfogadom, (képviselőtársaim­nak elfogadásra ajánlom) és megvalósítását támogatom.

Next

/
Thumbnails
Contents