Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-07 / 158. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 •1978. július 7., péntek (Folytatás az 1. oldalról) Elismeréssel szólhatok a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények vezetőinek, dolgozó kollektíváinak a kormány döntéseinek végrehajtását elősegítő munkájáról. Azt is megelégedéssel tapasztaljuk, hogy a tanácsok egyre jobban végzik saját munkájukat, és mind nagyobb részt vállalnak az országos feladatok megoldásából is. Érezhetően fejlődött irányító, összehangoló munkájuk, döntő többségük kezdeményezően és jól él a nagyobb önállósággal, mindinkább bevonja ,a lakosságot a közügyek intézésébe, egyszóval helyesnek, járható útnak bizonyult felelősségük és hatáskörük növelése. Feladataink megoldásában semmi mással nem pótolható erőforrást jelentett számunkra is a társadalom megnövekedett tettrekészsége, aminek oly nagyszerű tanúbizonyságai vannak, mint a szocialista munkaverseny-mozgalom, a közös célokért vállalt soksok önkéntes társadalmi munka, a fiatalok tízezreinek részvételével évről évre megújuló ifjúsági építőtáborok, az egyének és a kisebb-nagvobb kollektívák jobbító szándékának alkotó megnyilvánulásai. Felelősség és feladatok Kedves Elvtársak! Az országgyűlés ülésszakára készülve a Minisztertanács sokoldalú vitában saját irányító munkájának tapasztalatait is értékelte. Arra a következtetésre jutottunk — s talán nem tévesztettük el a mértéket —, hogy a kormány és szervei többségében elfogadható színvonalon, jelentős feladatokat oldottak meg, az elért eredménnyel azonban magunk sem lehetünk megelégedve. Ebből kiindulva vizsgáltuk saját felelősségünket és határoztuk meg további feladatainkat. Ügy gondolom, helytálló annak a megállapítása, hogy előreléptünk a Minisztertanács összehangoló és ellenőrző funkcióinak gyakorlásában, a társadalmi-gazdasági folyamatokban érvényre jutott és erősödött a főhatóságok, állami központi szervek irányító szerepe. Javult —■’ bár még ma sem teljesen kielégítő — a döntések előkészítése, a korábbinál szorosabb és tartalmasabb a minisztériumok kapcsolata a területi szervekkel és a vállalatokkal. A kormány idejében előkészítette , a népgazdasági terveket és gondoskodott azok végrehajtásának megszervezéséről. Napirendre tűztük és megoldottuk a jogalkotás legfontosabb időszerű ' feladatait. Lépéseket tettünk a törvényalkotás demokratizmusának továbbfejlesztésére, a társadalmi viták kiszélesítésére is, több intézkedést határoztunk el a jogpropaganda fejlesztésére. A Szakszervezetek Országos Tanácsával közös határozatot adtunk ki az üzemi demokrácia további elmélyítésére. Foglalkoztunk a gazdasági döntések rendjével. előreléptünk az állami, ezen belül a népi ellenőrzés munkájának továbbfejlesztésében, folytattuk az állam- igazgatás korábban megkezdett korszerűsítését. A követelmények azonban — mint az élet minden . területén — a kormány munkájával szemben is gyorsan növekednek. Így és ebből a nézőpontból vizsgálva, saját munkánkban is számos javítanivalót látunk. Mindenekelőtt azon kell változtatni, ami sajnos nemegyszer előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig lassú, vontatott a döntések végrehajtása is. Másrészt -arra is van tapasztalat, hogy egyes intézkedéseink, jogszabályaink nem kellően végiggondoltak, ezért azokat utóbb módosítani kell. Gazdasági fejlődésünk tényeit elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy a központi irányítás még nem érvényesíti elég következetességgel a ha- ' tékonysági követelményeket és a szükségesnél kevesebb befolyást gyakorol az egyensúlyi viszonyok alakulására. Nem nyugodhatunk bele, hogy a döntések egy része ma is magasabb fórumon születik, mint ahogy azt az ügy természete indokolja. Emiatt a központi irányítás olykor a felesleges beavatkozás formáját ölti. átvállalja a helyi vezetés felelősségét. Természetesen adódhat helyzet, amikor a kormánynak magához kell vonni a döntés jogát, össztársadalmi érdekből akkor is határozottan és gyorsan cselekednie kell, amikor a dolgok normális menetében egyébként központi beavatkozásra nem lenne szükség. Ilyenkor nincs helye a hosszas latolgatásnak, ‘de a kivételből nem csinálhatunk szabályt. Nem lehetünk elégedettek azzal az állapottal sem ami az igazgatás számos területét jellemzi. Az ügyintézés gyakran nehézkes, fölöslegesen sok a hatósági megkötés, túlzott az adminisztráció. Ezt joggal kifogásolják az állampolgárok, a vállalatok és az intézmények, mert a bonyolult és hosszadalmas hatósági eljárás időveszteséget, nemegyszer jelentős többlet- költséget okoz. Javítani kell a végrehajtás ellenőrzésének formáit és módszereit is. Ha az ellenőrzésben sok a párhuzamosság. tömegesen készülnek a kimutatások, beszámoló jelentések, viszont a számonkérés gyakran mégis formális, bátortalan, vagy nem ritkán elmarad a pele- lősségre vonás, ami jogosan sérti a társadalom igazságérzetét. Mindezek miatt elhatározott szándékunk, hogy további lépéseket teszünk a kormányzati munka javítására, és erre megfelelő programunk van. Amint már utaltam rá a Minisztertanácsnak érvényes határozatai vannak a döntési gyakorlat, az állam- igazgatási eljárások, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen belül az ágazati irányítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására. Lépéseket tervezünk a fölösleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére, ennek keretében felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan (.'szaporodott bizottságokat. A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyes felelősségére és az állami fegyelemre. A gazdálkodás minősége Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években is a gazdasági építőmunka állította elénk a legnagyobb erőpróbát. A szocialista építés évtizedeire visszagondolva azt mondhatjuk, önmagában véve ebben semmi új nincs. Tapasztalatból tudjuk: minden fejlődési szakasznak meg voltak a maga nehéz és bonyolult feladatai. Ez igaz. Mégsem túlzás, ha azt állítjuk, ma többről és másról van szó, mert egyidejűleg van jelen, egymást erősíti az a belső okokból és a megváltozott világgazdasági helyzetből fakadó szorító igény, hogy minőségileg magasabb színvonalra emeljük a gazdálkodás minden elemét. A minőségi változás szükséges mértéke olyan nagy. mit csak a társadalom tudatos összefogásával, valamennyi szellemi és anyagi erőforrásunk teljes' mozgósításával érhetünk el. Ezért az Lázár György expozéja a kormány munkájáró i Lázár György, a Minisztertanács elnöke beszál a Parlamentben elkövetkező években is a gazdasági feladatok megoldására kel] összpontosítani erőink legjavát. Most, hogy elérkeztünk a tervidőszak közepéhez, ismét megállapíthatjuk: az ötödik ötéves tervben alapjában véve helyesen vettük számba azokat a világgazdasági és belső folyamatokat, amelyek lényeges befolyással annak fejlődésünkre, jól terveztük meg az irányt és a feladatokat helyesen határoztuk meg. A felkészülés is időben megtörtént. A Szovjetunióval és a KGST többi országával a tervidőszak kezdete előtt megkötöttük — a terveink' megalapozásában nagy fontosságú — kölcsönös áruszállítási szerződéseket. egyeztettük a termelési együttműködés fejlesztésének feladatait. A minisztériumok és a vállalatok a olgozó kollektívákkal tanácskozva kidolgozták a cselekvési programokat. A széles körű, nyílt és felelősseg- teljes politikai munka pedig jól mozgósítót\ a végrehajtásra. Az eredmény, amiről számot adhatunk, nem kevés. Népgazdaságunk a nehezebbé vált feltételek közepette is az ötéves tervben kijelölt irányba fejlődött. Javult a gazdasági munka hatékonysága, számos területen mérhető előrehaladás van a műszaki fejlődésben, növekedett a munka termelékenysége, új elemekkel bővült, tovább erősödött a nemzetközi együttműködés, jelentős számú korszerű termelőkapacitást helyeztünk üzembe. Az első két évben az ipar közel 12 százalékkal, a mezőgazdaság mintegy 8 százalékkal, az építőipar közel 11 százalékkal növelte termelését. A közlekedés kielégítette a szállítási igényeket. Dinamikusan, két év alatt körülbelül 16 százalékkal emelkedett a külkereskedelmi forgalom. A nemzeti jövedelem 11 százalékkal emelkedett, és ennek forrása teljes egészében a munkatermelékenység növekedése volt. Ezek a tények jól érzékeltetik, hogy a növekedés üteme évi átlagban minden fő ágazatban elérte vagy megközelítette az ötéves terv előirányzatát, és kiállja a nemzetközi összehasonlítást is. Ez jelentős teljesítmény, ha meggondoljuk, hogy az indulás évében, 1976-ban a mezőgazdaságot sújtó aszály visszavetette a fejlődés ütemét, ami a nemzeti jövedelemből komoly kiesést okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy egész ötéves tervünk szempontjából nagy fontossága van az 1977-ben elért kimagasló termelési eredményeknek, amelyek az iparban és a mezőgazdaságban a dolgozók tudatos ősz- szefogásával, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny lendületében születtek. Az ötéves terv végrehajtásában — a megbecsülést érdemlő eredmények mellett — vannak gondokat okozó gyenge pontok is. Ezek lényege abban foglalható ösz- sze, hogy a termelés lendületes fejlődésével nem járt együtt gazdaságunk egyensúlyi viszonyainak kívánt mértékű javulása, ami leginkább a külkereskedelmi mérlegben és a költségvetésben mérhető le. Közvéleményünket gyakran foglalkoztatja az a kérdés, hogyan lehetnek és miért vannak egyensúlyi .gondjaink, amikor a termelés fejlődik, nő a termelékenység, a fogyasztás pedig nem lépi túl az előirányzott mértéket. A hatékonyság javítása A kérdésre válaszolva visz- sza kell utalni arra, amit előre jeleztünk, arra, hogy a megváltozott világgazdasági árak, olyan tetemes veszteséget okoznak, amit csak hosszú idő alatt, csak céltudatos és kemény munkával tudunk ellensúlyozni. Az utóbbi években ennek érdekében sokat tettünk, de a feladat a vártnál is nehezebb. A világgazdasági hatások erőteljesebbek, a cserearányromlásból származó hátrány lényegesen nagyobb mint ahogy azt előre meg tudtuk becsülni. A tőkés piaci feltételek nem javultak, sőt az elhúzódó válság és a szaporodó protekcionista intézkedések következtében bizonyos mértékig még rosz- szabbodtak is. A tapasztalat másrészt azt is megmutatta, hogy a gazdasági hatékonyság, különösen a termelési szerkezet olyan mértékű megjavítása, ami«az egyensúly teljes visszaállításához szükséges, összetettebb, költségesebb és hosszabb időt igényel, mint azt feltételeztük. Mindehhez járul, hogy az irányító és szervező munkában sem sikerült még felzárkózni a megnövekedett követelményekhez. Emiatt már ma is meglevő számos lehetőség marad kihasználat- lanul. A vezetést és a társadalmi gyakorlatot még nem mindenütt hatja át az a szemlélet, hogy a tegnapi teljesítményekkel nem elégedhetünk meg, hanem a mércét — jelképesen szólva — mindennap magasabbra kell emelni, úgy ahogy ezt helyzetünk megkívánja, s ahogy azt ma még csak a legjobbak teszik. Egyensúlyi gondjaink áthidalására külföldi hiteleket is igénybe veszünk. Erről a közvéleményt is rendszeresen tájékoztatjuk. E hitelek döntő hányadát arra használjuk fel, hogy meggyosítsuk a termelés korszerűsítését, növeljük iparunk és mezőgazdaságunk exportképességét. A külföldi hitelek igénybevételében azonban józan önmérsékletre van szükség, és biztosítani kell a visszafizetés feltételeit is. Ezért a jövőben is tartani kell magúnkat ahhoz, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb' ütemben növekedhet, mint a nemzeti jövedelem. A kormány elsődleges feladatai közé tartozik a nép- gazdasági tervezés, a közgazdasági szabályozás, az ágazati gazdaságszervező munka egyidejű továbbfejlesztése. A gazdaság központi irányításának a népgazdasági terv az alapja. A mai bonyolult viszonyok között a tervezés szerepe, a tervezők felelőssége kétszeresen megnő. Ezért a népgazdasági tervezés gyakorlatát is tovább kell fejlesztenünk, úgy ho.gy növe- Kedjen az előrelátás biztonsága, a döntések megalapozottsága, a tervezés még inkább betölthesse koncepcióalkotó, irányt kijelölő és ösz- szehangoló funkcióját. A központi irányítás hatásfokának növeléséhez a másik fontos tennivalónk a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése. Jóllehet e téren sokat tettünk, a szabályozóknak a gazdálkodó szervezetekre gyakorolt ösztönző befolyása mégsem éri el 'a szükséges mértéket. A közgazdasági szabályozás, a pénzügyi támogatások és elvonások rendszere — főleg az árrendszer ellentmondásai miatt — sok olyan kiegyenlítő elemet tartalmaz, ami elmossa vagy legalábbis erősen tompítja a vállalatok gazdálkodási eredményeinek tényleges különbségeit. Emiatt a jól gazdálkodó, aktívan fejlesztő vállalatok eredményeikhez mérten a lehetségesnél kevesebb fejlesztési forrással rendelkeznek, s így viszonylagos hátrányba kerülnek, míg a közepes teljesítményt felmutató vagy éppen veszteséggel dolgozó vállalatok a költségvetés terhére indokolatlan előnyhöz jutnak. Ezt még csak tetézi, hogy a pénzügyi támogatások és a különböző kedvezmények oda- / ítélésében nemegyszer szubjektív tényezők is szerephez jutnak, és emiatt a lokális érdekek kerekednek felül. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. Elsősorban a termelői árrendszert kell továbbfejleszteni, alkalmassá tenni arra, hogy pontosabb mércét és orientációt adjon a fejlesztés, valamint a folyó termelés gazdaságosságának megítéléséhez. Más szavakkal kifejezve, az ésszerűbb gazdálkodáshoz olyan termelői árakra van szükség, amelyek a jelenleginél jobban tükrözik a valóságos ráfordításokat. A termelői árak változtatása hatással van a fogyasztói árakra is, ezért ez nemcsak fontos gazdasági, de egyben nagy horderejű politikai ügy is, amely gondos előkészítést kíván, s amelynek során — úgy, ahogy ezt eddig is tettük — a termelési és az életszínvonalpolitikai érdekeket együttesen kell mérlegelni. Addig is, amíg az árrendszer módosításénak feltételei megérnek, a szabályozó rendszerben végre kell hajtani az ésszerűnek mutatkozó kiigazításokat. Az a szándékunk, hogy ezeket az 1979. évi terv előkészítése közben végezzük el. A termelési szerkezet korszerűsítése Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az ötéves terv végrehajtásának, távlati céljaink elérésének gyakran hangoztatott és nélkülözhetetlen feltétele, hogy a Központi Bizottság rr.últ év októberi határozatának szellemében meggyorsítsuk az anyagi termelés, különösen az ipari és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítését. Az ötéves tervben elhatározott intézkedések végrehajtásával az utóbbi két évben is előreléptünk a termelési szerkezet korábban megkezdett korszerűsítésében. Folytatjuk a központi fejlesztési programok megvalósítását, kormányzati döntésekkel véglegesítettük az öt legnagyobb gépipari vállalat fejlesztési perspektíváját, újabb szakosítási szerzőaéseket kötöttünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, beszüntettük számos korszerűtlen vagy gazdaságtalan termék gyártását. A kormány döntése alapján a Magyar Nemzeti Bank 45 milliárd forint hitelt nyújt azoknak a vállalatoknak, állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek. amelyek a verseny- képes export növelésére gazdaságos és gyorsan megtérülő fejlesztést valósítanak meg. A közelmúltban áttekintettük és ellenőriztük, hogyan történik a hitelek felhasználása. A kormány megítélése szerint a kezdeti tapasztalatok jók, ezért fontolóra vesz- szük a keret felemelésének lehetősegét. Az utóbbi két évben is tovább bővült azoknak a vállalatoknak, termékeknek köre, amelyek elismerést és rangot szereztek a világpiacon. Van tehát előrelépés, de • saját érdekeink és a világpiac szigorú értékítélete egyaránt gyorsabb előrehaladást sürgetnek. A termelési szerkezet korszerűsítésének elengedhetetlen feltétele, hogy ágazatfejlesztési terveink, műszaki politikánk kidolgozásakor saját hazai adottságainkkal együtt számításba vegyük a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeit. Ebből a szempontból különösen fontos érdekünk a Szovjetunióval folytatott együttműködés elmélyítése, az, hogy még szervesebben bekapcsolódjunk a szocialista gazdasági integrációba. A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének új lendületet, biztató perspektívát adnak azok a célprogramok, amelyek az energia- és nyersanyagtermelés, a mező- gazdaság és élelmiszeripar, valamint a gépipar fejleszté-. sét szolgálják, s amelyeket a KGST legutóbbi bukaresti ülésszakán fogadtunk el. A célprogramok közös megvalósításában elsőrendűen érdekeltek vagyunk, mert azok növelik jövő terveink megalapozásának biztonságát, és új lehetőségekkel bővítik a szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködésünket. A termelési szerkezet korszerűsítése a vállalatok állandó és alapvető feladata, amely azonban összehangolt központi irányítást kíván. Nagy nyomatékkai szeretném hangsúlyozni, minden gazdasági vezetőnek — akár a kormányban, akár vállalatnál dolgozik — tudatában kell lennie: a termelési szerkezet korszerűsítésének elő- revitele nem átmeneti, hanem tartós, nem egyik, hanem a legfontosabb feladata. Nem kevesebbet, mint azt kell elérnünk, hogy megújítsuk, a világpiac magas mércéjéhez igazítsuk iparunk és mezőgazdaságunk termelé- kenvségét, termékeinek korszerűségét és minőségét. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy időben végrehajthassuk a fejlesztési feladatokat, eleget tegyünk a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeknek, tovább kell javítani a beruházási munka minden fázisát, a döntéstől a befejezésig. A mai helyzettel nem lehetünk megelégedve. Az ötéves terv első két évében a beruházási folyamatban — részben a központi irányító munka gyengeségei miatt — a tervszerűsége zavaró aránytalanságok keletkeztek. Az előirányzatokat összességében túlteljesítettük, és a növekedés gyors üteme jellemző az idei év eddig eltelt időszakára -is. Önmagában véve nem a túlteljesítés a probléma, sőt mivel a tervezettet meghaladó növekedés elsősorban a vállalati forrásokból és az export- fejlesztő hitelek nagyobb arányú felhasználásából ered, ez még bizonyos előnyt is jelenthet. A mérték az, ami gondot okoz. A beruházások (Folytatás a 3. oldalon) ,
