Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
1978. július 4., kedd ÉSZAKMAGYARORSZÁG 5 Szivaüyúszeielők A DIGÉP Szerencsi Gyáregységében három éve gyártanak szivattyúkat. A szerelőcsarnokban „kelnek életre” a különféle típusú és teljesítményű szivattyúk. Rövidesen, úgynevezett savszivattyúkat és többlépcsős szivattyúkat gyártanak a gyáregységben. Képeink Szerencsen készültek, a szivattyúk készítőiről. Dorgál László marógépen munkálja meg a szivattyúk alkatrészeit. Marton Tibor szárnyas fúrógépen a csigaházakat fúrja méretre. Dóka János egy MA—200-as típusú szivattyú villamos berendezéseit szereli. Kelemen József r»*6bon!>don ellenőrzi, próbálja ki a szivattyúké bacsó József felvételei A ventillátor H szelektív iparfejlesztés eredménye Ezen a berendezésen készül a TVK BNV-nagydíjas terméke: a polietilén-alapanyagú zsugorsapka, amit az áruk csomagolásához és szállításához használnak. Fotó: Kovács Endréné U gye, a ventillátor nem kézi legyező?! Persze van egy megoldás abban az esetben, ha a ventillátor nem működik (miért is működne, pláne nyáron!) a dolgozd próbálja a fejét mozgatni olyan sebesen, ahogyan csak bírja, mert minél sebesebben teszi, annál nagyobb a légáramlat. Van egy másik módszer is, de ez már nehezebb ügy, összetettebb feladat: megjavítani a ventillátort, hogy működőképes legyen, hogy hűtsön. hogy szelet, levegőt kavarjon, csapjon. Ez sajnos nem megy egykönnyen. Az üzemeket járva látni: állnak a ventillátorok. A télen még működtek. sőt olyannyira, hogy álló állapotúikban is hűtőitek. Ezért újságpapírral be is tömték azt a lyukat, hogy ne legyen huzat, hideg. Valaki. okos vezető, meglátta, s hogy segítsen a dolgon, a tavasz végén erős pléhlemez- zel lefödette a kerek nyílásokat. Ez a lemez azután még most is ott van. Állítólag már szerepel a ventillátor-ügy a jegyzőkönyvekben, de egyelőre legfeljebb annak lapjaival legyezheti magát. akinek melege van. Talán maid lekerül a lemez, a szakik megreparálják, még így is elő fog fordulni, hogy csörögni, zúgni tetszik majd a ventillátornak, olyannyira, hogy be se indítják a dolgozók, mert megsüke- tiilnek. Inkább izzadnak, ve- rítékeznek, csak a fülüket ne bántsa. Karácsonyra azért csak rendbejönnek majd a dolgok. Prímán, halkan járni fognak a ventillátorok, a kerek nyílásokon jön be majd a friss, ünnepi hideg, a dolgozók fázni kezdenek, újra betömik papírral, és a főnökség... Nem is tudja majd, hogyan tegyen úgy. hogy tessék mindenkinek. Persze fordítva is lehetne: nyáron hűtsön, télen elzárható legyen a nyílása. De ehhez technikumi ész kell. Illetve az nem is kell. Csak gondoskodni illik a munkásról, a munkavédelem keretén belül. Ez az, ami hiányzik ott, ahol most nyáron nem működnek a ventillátorok. B. I. A hazai műanyag-alapanyaggyártó- és feldolgozó- iparban egyre inkább a szelektív iparfejlesztés politikáját követjük. Ez azt jelenti, hogy adottságainkhoz, lehetőségeinkhez mérten a nagy mennyiségben és gazdaságosan előállítható petrolkémiai termékek gyártására fektetjük a fő hangsúlyt. A műanyagipar fejlesztése már a IV. ötéves tervben is előkelő helyen szerepelt a magyar vegyiparon belül. Ennek köszönhető, hogy a hazai műanyaggyártás az elmúlta évek során erőteljes fejlődésnek indult. A IV. ötéves terv utolsó esztendejében már 130 ezer tonna műanyagterméket gyártottak a hazai vállalatok, csaknem 80 ezer tonnával többet, mint a tervidőszak elején. A mostani ötéves tervben még intenzívebbé válik a fejlődés, hiszen a tervek szerint 1980- ban — a PVC—111. és a TVK polipropiléngyárának üzembe helyezése eredményeképpen mintegy 300 ezer tonna műanyagtermék előállításával számolhatunk. A petrolkémia vertikumának bővítésében a műanyag- feldolgozó-ipar fejlesztése meghatározó szerepet tölt be. Különös súllyal szerepel a tervben a pvc-feldolgozási kapacitások, növelése, amelynek egyik fontos bázisa a Borsodi Vegyikombinát. A hazai gyártásból származó kisnyomású polietilén és polipropilén, valamint a magyar—szovjet olefinegyezmény keretében importált kis- es nagynyomású polietilén feldolgozására a legnagyobb kapacitásnövekedés a Tiszai Vegyikombinátban valósul meg. Bizonyíték erre, hogy az év végére a TVK műanyaggyárának a kapacitása meghaladja a 60 ezer tonnát, amit korábban csak 1980-ra terveztek elérni. E nagyarányú termelésfelfutásban döntően közrejátszott az a körülmény, hogy a vállalat 1978 elején megduplázta szélesfólia-termelé- sét. A kombinát ma már 50 tonna agrofóliát gyárt naponta, s ez a mennyiség elegendő a belföldi igények kielégítésére. Legalább ilyen jelentős az is, hogy a vállalat ideiében megkezdte a felkészülést a polipropilén helyben történő feldolgozására. Ismeretes, hogy ez év végére elkészül a kombinát polipropiléngyára, amely évenként 40 ezer tonna értékes műanyag-alapanyagot állít elő, s ennek nagy részéből a TVK különböző félkész, illetve készterméket gyárt. A hazai polipropiléntermelés megin. dítása a tőkés import megszüntetésén kívül lehetővé teszi egy sor csomagolóanyag. műszaki textiláru, csövek, szerelvények és egyéb temrékek előállításának to- vábbfeilesztését. illetve fokozását. A TVK eddig mintegy 7000 tonna import polipropilént dolgozott fel évenként, 1979-től azonban ennek többszörösét gyártja. Amit pedig nem tudnak belföldön feldolgozni, jó pénzért külföldi piacokon értékesítik. Az előzetes számítások szerint 1979-től csak polipropilénből 4—5 millió dollár exportárualappal járul hozzá a vállalat az ország fizetési mérlegének javításához. L. K Áz űrhajósok iskolája 1 y ‘ t ' , különösen nevezetes az űrIUCI hajózás történetében: megkezdődtek a nemzetközi repülések az In- terkozmosz program alapján. Márciusban szovjet—csehszlovák legénység — Alekszej Gubarev és Vladimír Remek — dolgozott a világűrben, most Pjotr Klimuk és a lengyel Miroslaw Hermaszewski. Ezenkívül Bulgária, Magyarország, az NDK, Kuba, Mongólia és Románia képviselői is készülnek a startra. Az APN szovjet hírügynökség munkatársa a második nemzetközi repülés alkalmából kereste fel Georgij Beregovoj altábornagyot, űrhajóspilótát, a Szovjetunió kétszeres hősét, a Jurij Gagarin névért viselő űrhajóskiképző központ vezetőjét. — Tudjuk, hogy Vladimir Remek, az első csehszlovák űrhajós sugárhajtású repülőgépeket vezetett. Milyen szakmák vannak még képviselve a szocialista országok jövendő űrhajósainak csoportjában? — A többség a szuperszonikus sugárhajtású gépeken végzett repülésben komoly tapasztalatokkal rendelkező repülőmérnök. S ez nem véletlen. Az űrhajók irányítása, a repülés dinamikájának, az új technika lehetőségeinek, sajátosságainak megértése és érzékelése könnyebb az olyan kozmonauta számára, akit erre a szuperszonikus repülőgépek irányításában szerzett ismeretei, tapasztalatai alapján készítettek fel. Nemcsak arról van szó, hogy az űrhajónak és a repülőgépeknek hasonló az irányítási rendszere. A pilóták gyakran kerülnek olyan helyzetekbe. amelyek megkövetelik a figyelem operatív átállítását egyik rendszerről a másikra. Ez gyors gondolkodásra és reagálásra tanít: edzi az akaratot, a kitartást, az állóképességet és az önuralmat. Volt idő, amikor lelkesedéssel fogadtunk minden űrrepülést. Most arra törekszünk, hogy a befektetett eszközök a lehető legnagyobb hasznot hozzák a tudománynak, a technikának, a népgazdaságnak. Egy-egy repülés sok ember munkájára teszi fel a koronát. A Szovjet Tudományos Akadémia több mint 200 intézete és más kutatóközoontok vesznek részt a Szaljut—Szojuz orbitális komplexumok fedélzetén .végrehajtandó tudományos programok kidolgozásában és a szerzett információk feldolgozásában. Az űrkorszak éveiben eddig 86 férfi és egy nő együttvéve mintegy öt esztendőt töltött a Föld határain túl. Jártak a kozmoszban köztük mérnökök, tudósok is. Előzőleg azonban valamennyiüknek meg kellett tanulniuk a modern repülőgépek vezetését, meg kellett ismerkedniük a túlterhelésekkel és a súlytalansággal. Mindezek az ismeretek beletartoznak a mai pilóták szakmai tevékenységébe. Következésképpen természetes, hogy Csehszlovákiában, Lengyelországban, Bulgáriában, Magyarországon, az NDK-ban, Kubában, Mongóliában és Romániában sugárhajtású repülőgépek pilótáit és mérnökeit szemelték ki jelölteknek az első űrrepülésre. — Hogyan szervezték meg a szocialista közösséghez tartozó országok űrhajósainak kiképzését? — Szokás szerint három fő irányban. A kozmonautákat először is megtanítják az űrhajók és űrállomások irányítására, valamint a feldélzeti rendszerek heiyes üzemeltetésére. A programban fontos szerepet kap az űrtechnika megismerése, kipróbálása és a tudományos kísérletek végrehajtása során felhasználandó kutatói készségek kifejlesztése. Végül nagy figyelmet fordítunk a fizikai edzésekre. A gyakorlatban az űrhajós- kiképzést két fő szakaszra osztjuk. Az űrhajósok először tanulmányozzák a Szojuz és a Szaljut konstrukcióját, fedélzeti rendszereit. Repülőgépeken edzőrepüléseket, ejtőernyős ugrásokat végeznek, általános fizikai, speciális és orvos-biológiai foglalkozásokon vesznek részt. A kiképzés második — befejező — szakaszában a kozmonauták már együttesekben és a küszöbönálló repülés konkrét programja alapján dolgoznak. A jelöltekkel a kiképzés folyamán a Szovjet Tudományos Akadémia, az egyetemi kutatóintézetek, a különböző népgazdasági ágazatok — a kohászat, geológia, műszergyártás. orvostudomány és a mezőgazdaság — tudományos intézményeinek vezető szakértői és tudósai foglalkoznak. Az 1960-ban létesített kiképző' központ fejlett oktató-edző laboratóriummal és repülőbázissal. a gyakorlóberendezések egész rendszerével, kvalifikált tudósokkal, mérnökökkel, módszertani szakértőkkel, repülőoktatókkal, orvosokkal rendelkezik. Az elmúlt 17 esztendőben a központban több mint 30 űrhajó legénysége részesült kiképzésben Alkatrészről gondoskodni: kötelező Időnként kénytelenek vagyunk a fél várost bejárni, vagy más varosba utazni filléres alkatrészért. Ez nem valami sajátos magyar betegség, ettől szenved minden iparosodott társadalom is. A hosszadalmas utánjárásnál is idegesítőbb a gyakori vita, amely kereskedő, javítóműhely, illetve a tájékozatlan fogyasztó közt támad: nem tudjuk mi az, amit joggal megkövetelhetünk, s mi az, ami, már túlmegy a jogosságon. A Minisztertanács az elmúlt napokban rendeletet adott ki az alkatrészellátással kapcsolatban. A gyakorlatba ültette á* a belkereskedelmi törvény elvi előírását, miszerint termelőnek, importálónak és kereskedelemnek — kinek-kinek a maga helyén —, folyamatosan gondoskodnia kell a nálunk beszerzett gépek, készülékek alkatrészutánpótlásáról és megjavításáról, ötezer forint fogyasztói árnál kisebb értékű árucikk esetében a vásárlástól számítva hat évig, ötezer forintnál drágább árunál legalább 8 évig tart a gondoskodás. A rendelkezés előírja az érintett cikkek körét, a kártérítési jogosultságot, és az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Mindezekről a kérdésekről tájékoztatás kell hogy szerepeljen 1979. január 1 -tői a jótállási nyomtatványokon is.
