Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 J197S, július 23^ vasárnap Foroiís/íl Vi5e fel * r>UöiX1 előttünk az úton. Port kavar ember- nyi magasra, az öregasz- szony, aki éppen hazafelé igyekszik, megtorpan, azután sietősen indul a tanya utolsó háza felé. Becsked, ez a kis tanya a sátoraljaújhelyi járásban, a térképen sincs feltüntetve. Másfél száz lakójával közigazgatásilag a kilomé- | térré levő Karosához tar- ] tozik, s — hihetné az ember — egyszer majd össze- i épül a két település. De hát erre lett volna már mód, s az egykori grófi uradalom cseldéházai csak | maradtak a helyükön. Pontosabban újak épültek helyettük, de szigorúan megtartva az egykori tanyahatárokat. A legszélső ház csinos udvara, gondozott kertje már kívülről mutatja: akik itt élnek,’ nem sokat pihenhetnek. Pedig — ezt már bent tudjuk meg — férfi nemigen lép itt át a küszöbön. Szolák Piroska és nővére Zsuzsa, anyjukkal élnek. — Hát nem akadt annak idején kérő? Nézik egymást, mindegyik á másikra vár a válasszal. A két, pártában maradt lány és nyolcvan- éves anyjuk zavartan matatnak egy ideig. — Lett volna talán, de hát válogattunk — mondja Piroska. Zsuzsa, aki egykor igencsak szép lehetett, azt bizonygatja, hogy a munka is leköti most már őket. Mert amit máshol férfiak végeznek a ház körül, azt itt nekik kell meg- csin ni. A favágástól az állattartásig mindent. — Jó ez így? — Akárhogy is vari, így élünk. Vannak így mások is, mégiscsak eléldegélnek... Idegennek, akit talán soha többé nem látunk, köny- n.yebb beszélni olyan dolgokról, amelyeken önmagunkban sem juthatunk el a teljes megnyugvásig. Öregasszony serénykedik a kerítés túlsó oldalán a szőlőtőkék között. — Csak így egyedül? — A férjem, aki Budapesten dolgozik, kéthetente jár haza. A metrónál, vagy hol van... A lányom is felment dolgozni, azt mondja, jobb, ott. Neki is, meg a férjemnek is. Másodszor házasodott, a két u..okáí meg én nevelem. A gyerek majd most megy általánosba, a nag.yobbilc középiskolába jár Sátoraljaújhelyre. — A lánya is gyakran jön haza Becskedre? Hallgat egy ideig, csak azután néz át a kerítésen. • - Ügy két-három havonta . .. De minek is jönne, jól megvagyok én az unokákkal, megadok nekik mindent. Mindent, amit én adhatok... Próbálok a szemébe, nézni. de lesüti a földre. Indulásunkkor utánunk köszön, de halkan, csendesen, mint aki szívesen elkerülte volna ezt a találkozást 'A konyhában, a heverő felett megsárgult kép. Férfiak néznek szembe magabiztosan a magtár épülete elől az idegennel. Ott áll közöttük az egykori gazdasági cseléd, Molnár Pista bácsi apja is. Fekete ruhában, ahogy akkortájt illett az embernek lefotografál- tatnia magát. Pista bácsi itt született,, dolgozott, s öregedett meg. — Nem gondoltam én arra, hogy valaha 1 is elmenjek erről a tanyáról. Dolgoztam én már annyit másoknak, hogy most itt, a mágam ura legyek. Meg aztán miért is ne maradnék. A termelőszövetkezet adott munkát, s jóllehet, mór nyugdíjas vagyok, a föld, a háztáji, az nem jön utánam sehová. Mert aki itt dolgozik, az megél. Nem is rosszul. Állatot, jószágot kell tartani, és , nem kell a munkát szégyellni. Akkor nem lehet semmi baj... A szomszéd ház udvarán fiatal lány szedi a húsos, fekete meggyet. Arrább kutya figyeli a kaput. — Nem harap? — intek az állat felé ... — Kutya a kutyát megismeri — tréfálkozik, de nem invitál beljebb. Később, a létra tetejéről válaszolgat a kérdésekre. Elmondja, hogy tanít a harcsai iskolában, és talán jobb lenne, ha a fiatalok itteni életéről a KISZ-tit- kárral beszélnénk. Mert — így mondja — ö ebben a kérdésben az illetékes. 11 firner nélkül válunk ej YigaszU] egy maréknyi gyümölcsöt nyújt le a létráról, azután, mert így illik, a kapuig kísér. ^ ■ . Pusztafalvi Tivadar egszoktam, hogy újságírói kíván- esiskodásommal, kérdéseimmel, mindig munka közben zavartam meg Vigh Balázst. Nemcsak a Szerencsi Állami Gazdaság igazgatói szobájában. hanem sokszor a búzamezőkön, a hatalmas répatáblákon, vagy a jajhalmi ..tojásgyárban”, ahol 70 milliónál több a tyúkok éves „termelése”. Most, amikor a megérdemelt nyugdíj első napjainak pihenését készültem megzavarni, jutott eszembe, hogy bár szinte negyedévenként megfordultunk legjobb állami gazdaságunkban, nagyon ritkán írtuk le az igazgató nevét, Szívesen tájékoztatott mindenről, elmondta a kért információ lényegét, de azután a részletekért elküldött az ágazatvezetőhöz, a terület „gazdájához”, mondván: ő többet tud róla. az ő területe, ha jól csinálta, akkor az ő érdeme, vele beszéld meg a dolgot. Most sem a pihenésben zavarom meg... A lakás melletti szölőlugasban találom ... — Aki cseléd emberek gyereke éolt, s 12 évesen már kisbéresnek gzgödött, az csak úgy tud pihenni, ha csinál is valamit — mondja mosolyogva. Eszembe jut, hogy abban a sokszor kitüntetett, sok mindenben példaképül állított gazdaságban, amit 1961 januárjától az .elmúlt napokig vezetett, irányított, szinte minden volt, ami a mezőgazdasághoz „tartozik”, csak éppen szőlő nem. Ki is mondom. .. Jót nevet, hogy most már szőlője is van, no meg ideje is, hogy megművelje... Amikor megtudja, hogy nemcsak a kitüntetéséhez, a Munka Érdemrend arany fokozatához jöttem minden jót kívánni, hanem jegyzettömb is van nálam., érzem, hogy a legszívesebben elküldene a terület ..gazdájához”. Egyre megkér: ha már muszáj, akkor röviden. .. Mert a gazdaság áz érdekes, a termelés, a munka, nem pedig ,Vígh Balázs. Mert ő csak a kötelességét teljesítette, azt cselekedte, amire a párt kérte, tanitot- . ta. A párt, amelynek tak- taharkányi alapszervezetét a felszabadulás utáni első napokban alakította meg néhány társával, s amelynek 1949-ig titkára volt. Aztán a • párt bízta meg. hogy segítsen létrehozni Jajhalmán az itteni első állami gazdaságot. Az igazgató politikai helyettese lett, s akkor érte a megtiszteltetés, hogy tagja lehetett, a Szovjetunióba látogató első magvar parasztküldöttségnek. Utána már álmodozott a magyar mezőgadaság, a magyar falu jövőjéről, s amikor 1951- ben elvégezte az egyéves mezőgazdasági akadémiát, akkor már tenni, cselekedni is egyre többet tudott érte. Mindig ott igazgató, vagy főagronómus, ahol valami baj van. ahol az elődök- elrontottak valamit. Taktaharkány, Boldva. Bod- roghalom. Mezőnagymihály az állomások. Az utóbbiban már öt évig volt egyhuzamban igazgató, s akkor, 1961-ben kapta a legnagyobb feladatot: termelésben is naggyá tenni a területileg legnagyobb, ösz- szevont Taktaközi. ma Szerencsi Állami Gazdaságot. Faggatom, hogy mire a legbüszkébb, de csak mosolyog. s aztán Szilvikére, a kisunokára mutat. A hároméves kislány az ölébe mászik, cirógatja, s nagyon boldog, mert nagvapa most már ráér. sokkal többet tud vele játszani. Nem zaklatom kérdésekkel, mert szerencsére tudom, hogy a gazdaság Vigh Balázs vezetésével meghatszorozta, s már az évi 400 millió közelébe hozta árutermelésének értékét. És a szerencsi várban levő hűvös igazgatói szobát díszítő tucatnyi kitüntetés, oklevél. .. És egy „cím”, amit sosem „osztottak ki”, de. amit szakkörökben mindenki a szerencsieknek ítélt oda: „a legjobb kádernevelő gazdaság”. Vagy húsz állami gazdasági igazgató, főagronómus. ágazatvezetö tsz-elnök nőtt fel Vigh Balázs .p^ellett. yugodtan mehetett nyugdíjba, to- ' vábbra is büszke lehet gazdaságára. Igen. hiszen ez a sok ezer hektár az övé is volt. és továbbra is az marad, mert a gazdasági pártbizottság tagjaként ezentúl is segíti, erősíti munkáját. (p. s.) be nem mentem von hozzá apádho. Addig se ismertem én a kedveskedést. Mert akkoriba olyan világ vót: nemigen ismertünk mi olyasmit, hogy kedveskedés, csak a dolog, mindég csak a sok dolog. Ha rneg hébe- hóba kapott az ember egykét jó szót az urától?... Mert. fontos a munka, fontos, de az ember sincs fából. Ha egy’ kicsit kedveskednek neki, háromszor annyit dolgozik. Még az állat is szereti, ha becézgetik, — hát még az ember. Mon- gvad az uradnak, ha te olyan mogorva vagy, a fiad is olyan lesz, mert látja tőled. Ezek a pulyák mindaz apjukat figyelik: ahogy az, úgy ők is. — mindenáron hasonlítani akarnak rá. \ rriongyad neki, szenteljen egy kis időt a családjának is. Minek kell annyit gondolkodni? Jó, jó, gondolkodtál eleget, nagy ember lett belőled, de ez a mogorvaság nem illik neked. Ha meg nem hajt a jószóra, minek erőltetni. Nem vagyok én — mongyad neki'— se félszemű, se púpos, hogy ott üljek - melletted. Most rögtön felöltözök, oszt elmegyek táncolni. Még szeretőt is tanálok magamnak. Mongyad neki. szenteljen neki. Ha meg akarna verni — eriggy a rendőrségre, ott majd elintézik. Az nem számít, hogy ő is a rendőrségen dogozik, att.ul még elintézik. Máma mán nem lehet hencegni a névvel, mint valamikor. Régebben vót. ilyen... Tvfu! Még írni se jó róla! Mongyad neki: te most gyorsan fel fogni vidulni, szomoyú bunkó. Ha jövök a munkábul, te két uccát fogsz jönni elibém. Másí lesz nálunk a szokás ezután! Leszel te még beszédes! Ha meg nem fogsz változtatni azon a kőszikla jellemeden, ott az ajtó, ta- karoggy! Eriggy, amerre látsz, olvasd az újságot. És hallgass, amennyi belédfér. Ag'gy neki egy hónapot: ha nem javul meg, köss Útilaput a talpára. Vágd ki, hogy a lába se érje a földet.” Az öregasszony hirtelen elképzelte az ő méla vejét, amint éppen ezt a levelet olvassa. .. Elnevette magát és kibámult az,ablakon. A harmonika meg mindig szólt, de milyen szépen szólt. Most egy halkan éneklő női hangot kísért. Istenem, gondolta az öregasszony, de jó is ezen a fődön, de jó. Te meg folyton az újságokat bújod, egyre töprengsz. Mit akarsz kiagyalni? Nem fogsz te kiagyalni semmit, jobb lenne, ha megtanulnál hermónikázni. ..Olvasd, vöm, olvassad csak — neked is megmondom én: búvalbélell vagy gégész életbe — éccer csak azt veszed észre: meg kell halni. Hallgass rám, én mán megettem a kenyerem javval: nem jó így. Én itt he- t' tet-havat összehordtam ró- ' lad. engedj meg nekem, ha véletlenül megbántottalak, de mégis, okulj belőle. Tsz nehéz így élni! Kátya nekem édes .iányom, a szívem fáj érte, én is szeretném, ha lenne egy kis öröme ebbe az életbe. Mit gunny ásztól folyton, mint egy túzok? Nem keresel rosszul, a lakásotok jó, épkézláb gyerekeitek vannak... Ugyan,, min kell állandóan gondolkozni? Élj és örülj, örvendeztess meg másokat is. Vidítsd fel őket. Várlak benneteket, nem szűnlek meg várni, de ha megint olyan búvalbélelten jössz haza, én bizony úgy fülbeváglak, a szűrőkanállal, hogy asse tudod majd, hogy fiú vagy é vagy jány. Ez persze csak tréfa vót, de azt komolyan mondom, hogy szedd össze magad. Gyertek minél hamarabb. jó itt nálunk, jobb mint akármék üdülőbe. Ne neheztelj rám, hisz én is folyton töröm a fejem. De nekem van is min törni, nem úgy, mint neked. Élj és örülj, egyéb meg majd lesz, ahogy lesz. Szóval, gyertek, Kátya. ha gvöltök, vegyél nekem egy függönyre való kartont, itt nem lehet venni. Kéket vegyél. Mire felébredtek, fel is teszem. Ez a szín jó lesz a szépszobába. Petya írja, hogy ezen a nyáron nem tud lejönni. De Jegor lehet, hogy lejön. Az egészsége nem valami jó. Kolja, kedves kisonokám. mongyad apukának, meg anyukának, hogy gyöjjenek. Itt jó kis bioigliket árulnak. Fogsz: majd biciglizni. Meg halászni is eljársz majd. Az elébb láttam, ahogy gyöl- tem, hogy a gyerekek egy- c • szütyő halat cipeltek. Gyertek kedveseim. Nem sok van nekem mán hátra, hagy örüljek hát nektek egy kicsit. Egyedül . igen fossz. Nem akar menni az idő. Gyertek. Csókollak mindötöket. Ólja nagymama. Áz öregasszony félretette a levelét és megint kibámult az ablakon. De- oda- kinn már semmit se látni. Csak a világot az ablakokban. ., A kert felől langyos, lágy illat szálldosott, niég' a pornak is langyos, lágy illata volt. Hát itt, ezeken az utcákon élte le az életét. Hogy régen volt? Ó, istenem. Semmit nem érteni. Régen volt az, amikor még fiatal volt. Ott nem messsze még mindig meg van az a sikátor. ahol Ványka Kan- daurov azt mondta neki, hogy menjen hozzá... Ha még egyszer megismétlődhetne! Bánja az ördög, hogv mogorva volt, nem tehetett róla, olyan volt az élete. Dolgos volt, nem t izgága, kocsmatöltelék, szóval, jó ember volt. Kraszov, az talpraesettebb volt, "de egy kicsit részeges is. • De nem, isten ments. .. Senki más nem kéne neki. Csak még egyszer élőről lehetne kezdeni... Az öregasszony észre sem vette, hogy sír. Akkor vette csak észre, amikor egy könnycsepp megcsiklandozta az arcát. Megtörölte a szemét kendője sarkával, felállt, s ment hogy megágyazzon, aludni kell, holnap is nap lesz. Lehet. hogy tényleg eljönnek, minél hamarább. — Vén bolond — mondta magamagának. — Még- egvszer szeretne élni! Hát láttak mán ilyet! Antal Miklós fordítása Játéklovakkal vándorolva Kora délelőtt talmas műanyag takaró borítja a körhintát, zárva a a céllövölde is Miskolcon, az Ady-hídnál. Kilenc-tíz óra felé azután megtelik zsibongó gyerekekkel, picinyek kezét szorongató anyákkal. Most már megszokott látvány a körhinta itt, hiszen Mészáros László mutatványos és felesége több mint egy éve jöttek el Miskolcra Tatabányáról. — Lassan húsz éve vándorolunk — mondja Marika, a feleség —. Eleinte fúr. csa volt, de hamar meg-s szoktam. Az a legnehezebb ebben a munkában, hogy a tél kivételéyel egész évben távol vagyunk a gyerekeinktől. Bár most a kisfiúnk, Lacika, velünk van. Lacika szeptemberben megy a 7. osztályba. Most, a szünidőben csatlakozott szüleihez a túrára. Szeret a játékok között járkálni, nézelődni, barátkozni. Különösen az ilyen helyen elmaradhatatlan zenés számokat; kedveli. Most is, ott ácsorog' a lövölde mellett, s hallgatja az új lemezt, amelyet most kapott szüleitől. — Van egy lányunk is — veszi at a szót Mészáros László. — aki most otthon várja Tatabányán a felvételijéről szóló értesítést. A Bánki Donét Műszaki Főiskolára jelentkezett. Sajnos tavaly nem vették fel. Az idén ismét megnróbálla. Remélem több sikerrel. A mindennapoktól egy kicsit a múltra emlékezünk. Hogyan is lehet valakiből mutatványos ? — Azelőtt mással foglalkoztam, de nem találtam meg a számításomat. Barátaim közül többen választották ezt a mesterséget. Én is kedvet kaptam hozzá. Különösen a műszaki érdekességek vonzottak, hiszen ezeket a figurákat, kis autókat szinte kivétel nélkül én terveztem és készítettem vagy készíttettem. Amikor a feleségemet megismertem, már a mutatványossággal foglalkoztam. — Én akkor a vendéglátóiparban dolgoztam— emlékezik vissza Marika —. Egy-kéi évig folytattam, aztán átpártoltam a {ériemhez. így lényegesen többet vagyunk együtt. Kettesben járjuk az országot most már hosszú évek óta. Azt szeretem legjobban, mikor szód parkban, forgalmas kilátó mellett teleDedhetünk le. Vendég is van, meg a környezet is gyönyörű Szinte nincs olyan hely már az országban, ahol ne jártak volna Mészárosék. Sok emberrel ismerkedtek meg. számos nevezetességet láttak már. barátokat szegeztek. Ha néhány év múlva olyan helyre kerülnek, ahol már jártak, kicsit otthonosan érzik magukat. Ilyenkor a barátok eliönnek megkeresik őket. Leülnek a körhinta melletti kisuadra. beszélgetnek emlékeznek. Eközben a körhinta forog... Monos Márta
