Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1978. július 23., vasárnap r~---I — Ne Panaszkodj annyit — korhol- rftniffírJ ta apa a fiát. aki nehezen boldogult a kaszával. — Szörnyen korszerűtlen! — fakadt ki a fiú megint. — Te vagy szörnyen korszerű! — vágott vissza az apa. — Olyan a vállad, akár egy lányé, semmi izmod, csak nősz a világba. A fiú elhallgatott. A megmutatott módon igyekezett tartani a kaszanyelet, hátha ugyanúgy nyesi majd a füvet az ő pengéje is, mint az apjáé. Tizennyolc éves volt, frissen érettségizett, tudományokban valamelyest jártas, de ami • a kaszálást illeti... Fokozódó irigységgel lese- kedett apjára, aki látszólag minden erőfeszítés nélkül vágta a rendet, feszesre görbített csapója halomba södortá a magasra ’ nőtt füvet. Nézni jobb, mint csinálni. — Tessék már megfenni! — szólt fújtatva, a legény. — Elfenem az élit. — A jó negyvenes férfi megko- tyogtatta a tokban a fenőkövet. legyen nedves, baljával a kasza fokát fogta. A pengét jobbról-balról végignyalta a kő, csengését messzire vitte a nagy csendesség. Az apa ránevetett legény fiára, rigmussal bosszantotta: „Jó kasza — jó fém! Jó legény — jól mén.” — Könnyű édesapámnak! •— törülte meg homlokát a fiú. — Talán kaszával jött a világra. — A muszáj,ial, fiam! —• lendítette a szót az apa a hétköznapiságon túlra, va-' lahová a történelembe. Tekintete mintha követni akarta volna szavai útját, elszállt a széles határ felett —: annyi rend >an már mögötte, beteríthetné vele a földet a látóhatárig. — Azzal, a muszájjal — ismételte kedvetlenül. Fiára nézett. — Rajtad már nincs hatalma a kaszának — mondta sejtelmesen. — Ezt hogy értsem? — Anélkül is megélsz.' A fiú bólintott, és megint nekilátott. Hitte, belejön, a keze jön bele, tudni fogja, hogyan könnyebb, rá fog találni a legcélszerűbb kaszatartásra, amikor már véletlenül se megy bele a hegye a földbe, sőt, azt is eléri, hogy egyetlen fűszál sem maradozik el le- vágatlanul. Apja az árokpart nehezebb részét’ fogta el, ahol a gyakorlott kaszásnak se könnyű a dolga. A fű még nem volt elöregedve, s ha a fiú ráhibá^ott a legcélszerűbb fogásra, rögtön észrevette, hogy viszi, mint a vajat. A véletlen ráhibá- zásokat kellene megfigyelnie, kiszűrve az elsietett mozdulatokat, amelyek kegyetlenül rángatják a karját. A figyelés azonban hamar ellankad, az erőlködő test csupa tiltakozás, s bensőjében keserűség gyülem- lik a kasza ellen. Azt mondhatná apjának, ennek a kis, sovány emberkének, hogy „hónom alá, kisöcsém”, és tessék, nem tud a nyomába érni sík terepen, apja megy. araszol előre, mintha valami felhúzott szerkezet volna, inge fehérét veri a fény. Ö derékig meztelen, de már azon gondolkozik. fürdőnadrágra vetkezik, hátha jobban bírja úgy a meleget. Tenyerét végighúzza mellén, lucskosan tapad a verítéktől. Földhöz vághatná a kaszát, apja nem gurulna méregbe, csak nevetne rajta, hogy „kifogott a legényen, ezen a nagy , máién.-. Nem erőltette, hogy tartson vele, még csak nem is noszogatta. „Ahogy akarod... felőlem süttethe- ted a hasad a nappal.., anyád úgyis azt tartja, a di- ákúrfinak jár a vakáció”. De ő akaratoskodott, hogy megtanul kaszálni, nem lehet az a valami ördöngös mesterség . ...... T udománya van pedig, aminek elmélete nincs, csak gyakorlata — matematikából jelesen érett, ha lenne elmélete, már elvonatkoztatta volna. Apja így oktatta: bal kéz fent, a szív felé járjon, a jobb arra ügyeljen, a kasza sarka érje a földet, a hegye elfelé mutasson, különben a földbe megy. Ennyi az egész elmélet, a többi gyakorlat, erő, elszánás. Gyakorlat még nincs, az erő fogytán, s az elszánás.... az is csökkenő tendenciát mutat. Férfiérlelő munka ez.., és mutatóujj hajlatában veres folt látszott. Közel húzta szájához és erősen ráfújt. — Jólesik?* — kérdezte aggodalmasan. A fiú bólintott. — Hát akkor mára végeztél! — csattant az anya hangja. — Most ülj le és egyél. A fiú megértette, anyjának igaza van, az a vörös folt fájdalmasan lüktetett. Az asszony magyarázta, hogy ilyenkor a vérbeli kaszásnak is várnia kell egy-két napot — a törés kínja mellett elbújhat a fogfájás, néTíz óra tájt apja vállára lendítette a kaszát. — Gyerünk fiam, mára elég volt. Megy a vonat. — Meddig a miénk? — kérdezte a fiú. — A kilométerkőig. „Üristen!”, akarta mondani a legéiiy — úgy érezte, nem kaszálva, sétálva se bírná odáig megtenni az utat. Megmakacsolta magát. — Én még maradok. — Ebédre várjon anyád, vagy hozza ki? — kérdezte örege. Apja szeme sarkában csú- fondáros kis mosolyt vett észre a fiú, ami dacossá tette. — Hozza ki! — Ha már nagyón csíni a nyél a markod, hagyd abba, nehogy feltörje — ne kínozd magad. — Bízza rám! Apja rántott a vállán, s indult haza, háromnegyed tizenkettőkor megy a vonata. A fiú pedig elhatározta. ha belegebed is, eljut ahhoz a kilométerkőhöz, Addig mindennek ki kell derülnie, érdemes-e birkóznia a kaszával, vagy egy életre letudja. Most már nem idegesíti, hogy apja folyton „lekörözi”, kényelmesebb tempót parancsolhat magára, s ellesi fortélyát. Mert az lehetetlen, hogy apjába több erő szorult volna, hiszen jócskán lehúzza súlyban.., Észre se vette anyját, amint megáll, nem messze mögötte és figyeli, és hogy tekintetéből rosszallással vegyes sajnálatot olvashatna ki — a néhai marokszedő lány messziről felismeri a rossz kaszást. — Pityukám! Kisfiam! Szegény kis kaszásom! Pityu már „Pistának” érezte magát. haragosan fordult az anyja felé. — Jaj, édesanyám, meddig fog még kotyorászni nekem?! Anyia elszomorodott az ingerült hangra, csitílóan mondta: — Nem neked való ez — még kiteszel valamit magaddal. — Apám bírja?!- — vágott vissza.' a legény. — Ne méretkezz te apáddal, szegénykém, neked a könyv való. — Tessék letenni az ebédet, és hagyjon magamra! Anyja nem tette le a kosarat, nem is tágított. — Mutasd csak a tenyered ! — hangja parancsoló lett. Pityu engedelmeskedett. Az anya lábhoz eresztette a kosarat, majd kezébe fogta fia jobbját — a hüvelykmely embert földhöz vagdosott, és ordított is. Este Pityunak nem akarózott sehová menni,. jószerivel a tyúkokkal pihenni tért. Anyja valamilyen borogatást rakott tenyerére, és szüntelenül ki-be járt, nézte, mivé fajul az a vörös folt. Nem, a kaszát nem átkozta, csak azt hajtogatta, ahhoz nevelődni kell, az nem gyerekjáték. Reggelre elmúlt a lüktetés, a folt helyén kicsit megvastagodott a bőr. Indulni akart az apjával, azt magyarázva, be kell törnie a tenyerét, mint a makacs csikót, apja azonban leintette, semmi értelme a legénykedésnek — majd holnap. Anyja kapálni, apja kaszálni ment, ő meg a magnót kezdte bömböltetni, de csakhamar beleunt. Nem találta a helyét. Mindenki dolgozik, csak ő lopja a napot. Körülnézett a portán. A favágótuskónál ’ jókora halom gallyfát fedezett fel. Be kell törnie a tenyerét. Vadul nekilátott. Az egykék elkényeztetett sorsa volt az övé. valósággal elverték a munkától gyermekkorában. azután jött a kollégium és a vakációk semmittevése. — Vagy megszoksz, vagy megszöksz — acsarkodóit tenyerére. — Nincs mese. Olyan a vállad, mint egy lányé, a hajad is ... Mire elvégzed az egyetemet, apád autót gürizik alád . -.. Anyja hamar megjött a mezőről, készítenie kell az ebédet, az ember megy a gyárba. Kiabálva támadt a fiára: — Elment az eszed?! Hát tényleg meg akarod tudni, mi az a törés?! Mi ütött beléd, te gyerek?! Pityu nevetve mutatta a tenyerét, a folt eltűnt, kezd betörni, és most nem hagyhatja abba az „edzést” — holnap megint kaszálnia kell. Anyja megragadta fia kezét, hosszan mustrálta, csakugyan nem látszik rajta semmi. — Inkább a könyvet bújnád — szólt rá ne- beztelőleg —, őszre kimegy a fejedből minden. Pista lemosolygott anyjára a magasnövésűek „emelkedett” derűjével, s kedveskedve pirongatta: — Édesanyám nem engedi. hogy felnőjek, örökké kényeztetne, pedig már nem Pityu vagyok, hanem — hirtelen elharapta a szót, kérdéssel fordult anyjához —, hanem mi? — ,Mi? — nézett rá kíváncsian az anyja. A legény kihúzta magát és kedves rátartisággal mondta: — Pista! Gulyás Mihály BENCZE JÓZSEF Egy félszeg lány biztat írjak verset, feledjek keservet. Megcsókol álmában őriz, segít, rámkölti estjeit. Akkor is véd e lány, hogyha halott leszek, szíve véznácska húr, most is velem rezeg. Oly, mint mázos edény, törékeny porcelán, sugarát vetíti szigorát ontja rám. Kandaurova anyó álmot látott. Azt álmodta, hogy imádkozik, buzgón imádkozik — az üres saroknak: nincs ott az ikon a falon. Hát, ahogy ott imádkozik, eszébe jut: „Ugyan, hová lett az én Istenem?” Felriadt álmából, reggelig nem is aludt el, az álmon töprengett. Borzasztó egy álom! Vajon mit jelenthet? A lányával történt volna valami? Kisebbik lánya a városban lakik, jó helye van, eladó. Derék lány. az egész rokonságának küldözgeti a csomagot, import blúzokat, sálakat, sőt, még mosógépet is. Persze, nem csak úgy, isten nevi- be — a pénzt azt plküldik neki, de .. . Próbálná csak meg az ember, hogy megkérjen valakit, szerezzen neki pénzért ezt vagy azt — egynek sincs rá ideje, mind el van az foglalva. Ez a lány szakított rá időt. Szóval. derék lány ez a Kátya, csak a férjével nincsenek valami jól. Az ördög tudja. miért ilyen furcsa: ha hazamegy, naphosszat képes hallgatni... Sovány, csuoa- csont ember... Mindig töpreng valamin, egyre az úi- ságokat bújia. Se beszélgetni, se tréfálkozni nem lehet vele. Szótlan ember. A , felesége panaszkodott is már rá az anyjának. Az öregasszony reggel felöltözött, s elment Iljicsihá- hoz. Iljicsiha szokta megfejteni az álmokat. — Hát osztán van-é ikonod,', lelkem? — kezdte rá a jámbor Iljicsiha. — Van, mán hogyne véna. Igaz, benn van a sifon- ban. — Jaj, lelkem, ez nagy bűn! Elzárni az ikont. Vedd elő, és akaszd a méltó helyére. Hogy is tehettél ilyet?.., — Várom haza a gyerekeket. Kátyáékat... ígérték, hogy jönni fognak. A vöm, tudod, pártember, gondoltam, ne nézzen rá görbe szemmel. — Pukkaggyon meg! Nincsen máma olyan törvény... — Az igaz, törvény az nincs rá, de.. . így is olyan sehogyse élnek, hát még ha én... — Ne haragítsd ■ meg a jóistent, Kuzmovna, jót mondok neked! Kinek mi köze van hozzá, hogy van-e ikon a házadban! — Hát idehallgass', ha senki emberfia be nem tenné hozzám a lábát, ahhoz sincs senkinek semmi köze! — fakadt ki dühösen Kuzmovna. — De nem mindenki él úgy, mint te. Rám azért van, aki ajtót nyisson! — Van, aki ajtót nyisson rá! Van hát — egy évbe eccer! Hát azért kell az ikont a szekrénbe dugni. Nincs az ilyennek se istene, se lelke! — Te. ne rikácsolj itt. KI tehet rulla, hogy nem .szültél gyereket. Szülni kellett vóna, akkor most nem acsarkodód! ! — Te mán csak szültél eleget, de ugyan mi értelme vót? — Mi az, hogy „mi értelme”? Ezt ugyan jól meg- mondtad! Hát vedd tudomásul, hogy vót értelme! Igyekeztem, felnevelni, tanítani őket. De a te életednek mi értelme vót? — Na. neked aztán sok örömed van a pulyáidban: szülted őket rakásra, most meg siránkozol: „Ványka nem ír, Kolja. az az átkozott, nem küld pénzt.. Minek hát szülni? Jobb, ha nem szül az ember, úgy legalább nem haragítja magára az istent később. összeveszett a két vénasszony. És rossz, falusi szokás szerint belekeverték az egész rokonságot, mindkét oldalról. Enélkül az ilyesmi már nem megy. 1 Kandaurova anyó rosszkedvűen ment haza. Káty- ka miatt nyugtalankodott. Nincsenek jól, ‘ megérzi ő azt. Este leült, hogy levelet írjon a lányának. „Jónapot, kedves jányom, Kátya, neked is, vöm, Nyi- koláj Vasziljevics. meg a gyerekeiteknek, Knljának és Szveticskának, az én drága kis onokáimnak. Ugyan, mikor jöttök mán, mindég az utat lesem: na, mondom, most fognak jönni, mingyán látni őket. De csak nem látlak benneteket. Kátya. kis- jányom, olyan rosszat álmodtam az éccaka. Akkor elgondolkoztam: hátha veletek lett valami. Te. Ka- tyerina, nem sokat tudsz az életről. Ha meg az ember okítgatni próbál benneteket, felhúzzátok az orrotokat. Pedig mér kell megsértődni? Inkább azt kén mondani: köszönjük, mama, hogy jóianácsot adtál nekünk. Súgd meg uradnak, legyen egy kicsit beszédesebb, meg nyájasabb. Iszen.., Így mongyad neki: Koüa, az isten szerelmére, mér vagy ilyen mogorva? Ülj mán le. beszélgessél velem, mesélj valamit. Meri. mongyad neki. különben nem hálok véled!” Az öregasszony'elmélázva nézett ki az ablakon. Esteledett. Valahol harmonika szólt. Eszébe jutott fiatal kora, mogorva ura. . . Kan- daurov Iván dolgos, becsületes. de roppant mogorva ember volt. Egész házaséletük alatt kétszer, vagy háromszor, ha becézgette a feleségét. Nem bántotta, de nem is fordított rá túl sok figyelmet. Az öregasszony sajnálni kezdte magát, az életét. •.. „Ha én akkor ráhallgatok az anyámra, ebbe az élet-
