Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1978. július 23., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ez is Leninváros! iái íz izeid íiírnevén T agadhatatlan: ha Le- ninvárosról írunk, hallunk, olvasunk, el- J sősorban ' a Tiszai Vegyi- i kombinát, az olefinprog- | ram, a Tiszai Hőerőmű az, i amit a sorok, a szavak idéz- 1 nek, amihez a „jó”, a „nagy- , szerű”, a „tervszerű” fogal- 1 mák szorosan kapcsolódnak. , Csak kevés szó esik a vá- i rosról, amelynek feladata ! pedig korántsem másod- i rendű: sőt! Nyugalmas, 1 szép, kényelmes életvitel, , megfelelő kommunális és ■ más jellegű létesítmények J nélkül, a dolgozókról, a la- i kosságról való gondoskodás [ nélkül aligha lehetne bár- i hol is, — így Leninváros-' ] ban is — nagyszerű, világ- i rászóló eredményeket pro- 1 dukálni. Illő hát, hogy [ időnként erről is halljunk, j hallassunk, azokról is szól- • junk, akik mindezt megte- | remtik. Ezért most erről a i városról lesz, — ha rövi- j den is — szó. i „Eddig minden tervezett ■ beruházást teljesítettünk. A i további sikeres munkához 1 is adottak a feltételek. Az , a véleményünk. — s ezt i az eredmények megfelelően [ mutatják, — hogy a terve- i ző, a beruházó vállalatok és J a kivitelezők tervszerűen, i jól dolgoznak, sikeresen ■ oldják meg feladataikat...” , Lábas József Leninváros i Tanácsának elnöke fogal- | mazta meg e néhány mon- i datot. Egy valamit felejtett j csak ki. — ami nem lényeg- i télén és talán túlzott sze- ■ rénységnek is nevezhetjük j — a fejlődésben, a város i épülésében, szépülésében j alapvető szerepük, s érde- i műk van azoknak, akik e 1 munkát tervezik, végzik, i irányítják, a város vezeté- ■ sének, a párt-, állami, tár- i sadalmi szerveknek, az ön- i zetlenül. városukért tevé- | kenykedő aktivistáknak. i Ami Leninvárosban van [ és megvalósul, az mint lát- i vány is nagyszerű. Sokan I mondják, — mondjuk —, ■ hogy itt jó lehet lak- ! ni, itt szívesen élnék. Mert, i — ha vannak, is ap- | róbb gondok, kényelmet- i lenségek, — hol nincsenek, [ — a tér, a virág, az éoü- i letek, az utcák elrendezése, 1 a tisztaság, a jó levegő, több i mint megyénk — orszá- i gunk?! — bármely más vá- | rosában. S a szép évről év- i re több! Kell is. hiszen gb- j ban is egyedülálló Leninvá- í ros, hogy lakóinak száma, ■ az új városoo]cárok száma ! évről évre ezrekkel nő. Hív- i ja a szakmunkások, műsza- ] kiak ezreit a fejlődő vegy- i ipar. Két évvel ezelőtt ilyen- J kot- félévtájt alig tizenhat í és fél-, most több mint ti- 1 zenkilencezer a lakosok i száma. S jövő ilyenkorra i másfél ezerrel ismét több [ lesz. Ilven növekedéshez vi- i szont jelentősen több kell ] mindenből: lakásból, élel- i miszerből, isko’ai, óvodai 1 férőhelyekből. És ha kell, , több lesz!... ■ Lehet, hegy a következő | néhány sz.ámadatot olvas- i ván felsóhaU néhány más ! város vezetője, esetleg töb- i ben is; szakemberek, okta- ' tási, egészségügyi szakem­berek: „ja, van rá pénz is, 1 meg más feltételek is adót- | tak, jobban mint nálunk.” ■ S talán nem is alaptalan a J vágyódás, bár városaink i fejlődésére nemigen lehet ! sok panaszunk. Tény azon- i ban, hogy a fejlődés meg- ] valósulásáért igen sok tö- , rődésre van szükség, sok ál- 1 mattan éjszakára. Hiszen , zavartalanul építtetni a mai i kapacitásszűke-világban nem könnyű dolog. Ennek i a leninvárosi vezetők is, — ! és elsősprban ők —, a i megmondhatói. ' Egy fél év során — per- i sze néhány létesítmény épí- ! tése már korábban elkezdő- i dött, csak most fejeződött 1 be, —, az alábbiakkal lett i gazdagabb Leninváros: át- > adtak egy huszonnyolc | munkahelyes orvosi rende- i lőintézetet, egy 120 férőhe- ! lyes bölcsődét, 50 férőhe- j lyes óvodát, 216 férőhelyes i középiskolai kollégiumot, J GELKA—Patyolat részére i szolgáltatóházat, általános 1 iskolai tantermet, szennyvíz- J tisztító telepet, vízműtele- i pet, 180 négyzetméter alap- j területnyi kereskedelmi egy- i séget — és ami mindig első [ helyen szokott szerepelni i városi beruházások felsoro- ' lásánál: 768 lakást. Otthont, J jelenlévő és most költöző i leninvárosi állampolgárok J számára. Több mint öt és i félszáz millió forint értékű 1 új létesítményt. Ezzel a vá- ! ros idei beruházási tervét > 64,3 százalékban teljesítette, j Az arány jó, a százalék- i arány pedig azt mutatja: az J idén még sok minden más- i sál is gyarapszik a város. J Száraz számadatok, szolt- t tűk mondani, ha számokat ' olvasunk, vagy írunk. S | mégis írjuk, olvassuk, mert i akiket közvetlenül érint, j azoknak egy-egy számadat i konkrét örömet, boldogsá- ! got jelent. Otthont egy la- i kás, biztonságot a gyermek ' neveléséhez, egy férőhely- ( nvi óvodai gyarapodás, nvu- ■ godt tanulási lehetőséget [ egv-eey kollégiumi férőhely, j S évek távlatában mindany- i nyian érdekeltek vagyunk, J minden család érdekelt egy- i szer vagy többször abban, j ami több. ami újat közösen i teremtettünk. « minden t tekintetben ' növekvő * Leninvá- | rosban érthetően több > a különböző területeken | újat regisztráló számadatok i sora és nagyságrendje, mint ] esetleg más területeken. De i mindezek következtében j több lesz az is, amit a ton- i nák, az exportszállítmányok, ' dollármilliók, forintmilliár- J dók növekedéseként elköny- i vélhetünk majd, s amelyek J kohója a Tiszai Vegyikom- i binát. az olefinmű. az úi [ gyárak, üzemek sokasága. S i ehhez biztosítja a legfonto- ' sabbat: a pihenést, a meg- felelő, nyugodt légkört, a i jó életkörülményeket, kör- [ nyezeti körülményeket a i város, szocialista városunk: [ Leninváros... Amint tanasz- i táljuk, s amint a számok hi- i zonvítiák, dicséretes, példa- [ mutató tervszerűséggel, i pontossággal. J Barcsa S. 1 Ésszavsragzas Valószínű, hogy a kedve­zőtlen nyári időjárás miatt, kései tiszavirágzást figyel­hettek meg a halászok, a horgászok Tiszakeszi és Ti- szatarján parti vizeinél. Ilyen későn talán soha nem volt még nászrepülés és ez is — nyilván az állandó eső­zés. hullámverés, nagyobb vízállás miatt —. csupán részlegesnek mondható. Ennek ellenére most is ér­dekes élmény volt a kéré­szek nászának megfigyelése. Az aranysárga rovarokat a szél itt-ott csomókba sodor­ta a hullámok fölött. Kisebb rajokban örültek rövidke, körülbelül egy óráig tartó életüknek, mind kevesebb rajt lehetett látni, majd ná­szukat befejezve belehulltak a vízbe, a halak, madarak nagy örömére. Az idei tiszavirágzás, ha nem is olyan látványosan, mint az előző években, de mégis bizonyította, hogy a kérész nem veszett ki. a rossz körülmények ellenére is megmaradt, tovább sza­porodik. Z. Z. Lépcsők a BVK-ban Brigád az iskoláért Négy esztendeje annak, hogy a Szögligeti Általános Iskola és az Ormosi Bánya­üzem VII/II. Petőfi Sándor szocialista brigádja, között együttműködési szerződés született. A Gulyás Ferenc vezette szocialista brigád tagjai azóta rendszeresen felkeresik az általános isko­lát. javítják, karbantartják az intézmény tárgyi eszköze­it. Társadalmi munkában például ők szerelték fel a tornaterem sportszereit (bor­dásfalakat. tornaeszközöket), s ők újítják fel minden nyá­ron a tantermek bútorzata­it is. Vers- és pÉíiiíö Ki»? A Kulturális Minisztérium, a Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség, a Magyar Te­levízió, a Magyar Rádió és a Népművelési Intézet meghir­dette az amatőr vers- és prózamondók V. országos versenyét. Jelentkezhet minden olyan, 14. életévét betöltött pályá­zó, akinek nincs hivatásos előadóművészi működési en­gedélye, nem tagja színház­nak, vagy színházi stúdiónak, valamint nem nyert felvételt a Színművészeti Főiskolára. Jelentkezni lehet szemé­lyesen, vagy írásban (név, életkor, foglalkozás, lakcím és esetleges színjátszó cso­portbeli tagság feltüntetésé­vel) a megyei művelődési központokban vagy népmű­velési tanácsadóknál. táskák. Az idős férfi tolja a kerékpárt. Jobbról, balról és a csomag-, tartón is hatalmas Egyik-másik dagadt­ra tömve. A vele levő asz- szony bemegy a kapu alá, sorra felemelgeti a kukatar­tályok sapkáját. Megvallatja szemeteinket: turkálni kezd. Először a félig rakott tartály­ban keres — két borosüveg válik meg szemétszomszéd­ságától —. majd módszere­sen átrakja a tömött tartá­lyok tartalmát, A zsákmányt a kerékpáron levő táskák nyelik el. Napokig eszemben van a jelenet. KESZTYŰVEL DOLGOZNI Aztán megint csak talál­kozom egy nénivel, aki a ka­pualjban matat. Üjból fog­lalkoztatni kezd a kérdés: kik ezek az emberek, miért foglalkoznak ezzel? Mit ta­lálnak a szemétben? És mit kezdenek a zsákmánnyal ? Az idős asszonyon tiszta, bár viseltes ruha van. Sö­tétkék köténnyel óvja a szennyeződéstől. Fáradt só­hajjal teszi le a teli nagy szatyrot nyújtózkodik, haj­ladozik — de előtte kezére kesztyűt húz. Többen figyel­jük a ház előtti villamos- megállóból precíz, jól szer­vezett munkáját. Egy nylon­zacskóba teszi a kenyérhul­ladékot, külön helye van a táskában a rongynak, és má­sik zsákba vándorolnak az üvegek. Látszik: feleslegesen nem fog meg semmit még egyszer. Kész. Lehúzza a kesztyű­jét. Kendőigazítás. Indulás a következő kapualjba. Szúrós szemmel néz rám, amikor megszólítom. Látszik beszédes tekintetéből: mi kö­zöm hozzá, hogy mit csinál? Különben pedig — ezt kér­dés nélkül mondja el. mint mikor valaki pályaválasztá­sáról beszél —. soha eszébe se jutott volna ez az egész, de egyszer látott egy asz- szonyt, aki egészen jó cioőt húzott ki a szemétből. Ak­kor gondolt, először arra. hogy mások pazarlásából hasznot lehet húzni. — Nem volt egyszerű. Nézze én alapjában véve undorodom ettől, mert tisz­ta vagyok. Az én lakásomat bármikor, bárki megnézhet­né. És itt ez a sok gusztus- talanság ... Egyszer meg­vágta a kezem egy konzerv­doboz. begyulladt, majdnem le kellett vágni az ujjam. Itt bizony tömény a kosz. Aztán, hogy meggyógyul­tam, egy idő múlva csak újra kezdtem. De akkor már kesztyűvel. Találtam fél pár bőrkesztyűt, igaz, balkezes, de egész jól felmegy a jobb­ra is. Merthogy a balkezem­mel úgyis csak a szatyrot tartom. MEGY AZ ÓCSKAPIACRA Valakinek fel kellene fi­gyelni ezekre az emberekre. Milyen sokan csinálják, nem tudom. De ha egyfelől tö­rekszünk arra. hogy szállí­táskor ne érjenek emberek a szeméthez, meg szigorúan előírjuk a fazekak tisztán tartását, meg ezer gondunk van vele, mit csináljunk a fertőzésveszélyt jelentő ha­talmas menn 'ségű hulladék­kal — másfelől ebben a mo­csokban zavartalanul . tur­kálnak emberek? És félszáll- nak szatyraikkal a villamos­ra, leülnek összemocskoló- dott ruhájukkal, ahova majd esetleg egy kisbabával telep­szik utána valaki... és így tovább. Mi az így talált holmik sorsa? ! A néni elmondja: — A kenyérhulladékot el­adom azoknak, akik disznót, hizlalnak. Penészest nem vesznek meg, és most kü­lönben sincs nagy keletje, majd csak ősszel. A rongyot meg a MÉH-nek. De látja, ma is találtam egy egész jó pulóvert. Meg sokszor halá­szok ki gyermekholmit. Jó anyagból vannak, nem vás- nak el ezek. Kimosom, rend­behozom. Meg a cipőket is kitisztítom. Megyek az ócs­kapiacra vele. Sokszor a nyakamon marad. persze, ami meg elkel, tiszta ha­szon. Akkurátusán összehajtoga­tott zsebkendőt használ. Ci­pője tiszta, fényes. Csak a szatyrok árulkodnak, de mi­nek mindennap mosni őket? Százötven, kétszáz forint­ról van szó. Ö nem nagyban csinálja. Hogyhogy nagy­ban?! Hja, arról ő nem nyilatkozhat. Vannak itt is szakmai titkok? Naná! — mondja. Így van ez, vagy csak ijedtében mondja? ! Szüksége van-e rá? özve­gyi nyugdíjat kap! Két lá­nya van, de nem kér tőlük semmit. Nem is kap. Csak alkalmanként. „Meghalná­nak a szégyentől, ha meg­tudnák, mit csinál az any­juk.” Azt elhiszem. Az a baj, hogy ők meg azt hiszik el, milyen kevés pénz is elég a mamának! — És ha dolgozna? — Próbáltam. Takarítani jártam házakhoz. De sokszor rosszul vagyok, egyszer men­tem, egyszer nem, kinek kell ilyen munkaerő? Így a ma­gam ura vagyok. Hétfőn, kedden érdemesebb menni, vasárnap több mindent ki­dobnak, tele vannak a ku­kák. Hajaj, ha tudná, hogy pazarolnak az emberek! Né­ha arra gondolok, be kelle­ne csöngetni lakásokba, van-e valami felesleges, ma­napság úgyis kidobják, ami útba van. De az koldulás, nem? Van sok olyan ház­mester, aki nem ellenzi, hogy odajárok. Csak ne csináljak szemetet a tárolóban. És vé­gül is kinek ártok, ha men­tem, ami menthető? Mi LEGYEN HÁT? Persze, a beszélgetés ön­magában — ha még oly ta­nulságos is. közreadni — nem minden. Nem is a különle­gességet kerestük a témában, bár mi tagadás, a guberáló ember látványa kissé meg­hökkentő. Az igazsághoz hozzá tarto­zik, hogy nálunk gazdagabb és szegényebb országokban 's vannak, akik használt holmik gyűjtéséből élnek, s olyanok is, akik ugyanígy, szeméttartályból guberálnak. S magunk is tudjuk, nem­csak a ayűitöaetők, hoev égbe kiáltó a pazarlásunk, de nem találtuk meg a módját, miként lehetne a használt holmiktól, felesleges „cuc- coktól” megszabadulni, vagy a száraz kenyeret hasznosít- hatóvá tenni. Ogyesszában láttam: egy külön tartály van a kenyér és egyéb ételmaradék táro­lására, amelyet meghatáro­zott időközökben külön el­szállítanak. Finnországban nincs kidobott kenyér — hű­tőben tartják, s minden da­rabját megmentik. Az igaz, hogy elképesztően drága is, — de nálunk se olcsó, de nem ám! Legfeljebb mi kap­juk olcsón a boltban. Vagyis: alapvető lehne,’ hogy háztartásainkban is ve­gyük komolyabban a taka­rékosságot. Másrészt: nem az a baj, ha valaki, vagy vala­kik hasznosítják, ami még menthető, de az igen, ha ez­zel a higiénia alapvető sza­bályai ellen vétenek. Vagyis; másképpen kellene! Azokban a házakban, aho-’ va rendszeresen járnak a guberálók, érdemes külön nylonzsákban kirakni a ke­nyérhulladékot. Ahogy le­írom a mondatot, szinte hal­lom „lelki füleimmel” a ház- felügyelők felhördülését —■ ezt bizony csak velük meg­beszélve lehetne! A lényeg: szemetelés nélkül is meg le­het és meg kellene oldani —■ mert ezrek, százezrek van­nak a hulladékokban! Szőke Mária Tartalék a kavicsteraszban Szokatlan nyári vízbőség Kerek egy évvel ezelőtt naponta 100 ezer köbméter vizet fogyasztott a megye- székhely lakossága és a szomjas kertek, a vízművek pedig napról napra megküz­dőitek a tetemes mennyisé­gű ivóvíz előállításáért: ma­ximális terheléssel dolgoztak a szivattyúk, a karsztforrá- soknak minden cseppnyi ho­zamára szükség volt. Ennek ellen ' e a magas lakóházak legfelsőbb emeletein rend­szeresen lecsökkent a víz­nyomás a délutáni, esti órák­ban. Ez volt egy évvel ez­előtt és most a Miskolci Vízművek tájékoztatása sze­rint, naponta 88 ezer köb­méter víz is elég a lakosság­nak, a kertek tulajdonosai pedig mit nem adnának egy kis szárazabb időért, ami elegendő volna ahhoz, hogy egy kicsi! szikkadjon a más­kor locsolásra szoruló föld. Az átlagosan 15 ezer köb­méternyi tartalék sa'nos, nem fogható külön tározókba, jóllehet az ellátás folyama­tosságát, biztonságát szava­toló medencék reggeltől estig színültig teltek. Már most biztosnak látszik, hogy az idei nyáron bármilyen for­róság, szárazság következne is, nem lesz vízgondja a 200 ezres városnak. Igaz ugyan, hogy a karsztosban levő tar­talék is meglehetősen gyor­san csökken, ha nincs után­pótlás, de a telítődés most a sorozatos esőzések után elég alaposnak mondható. Nem is szólva a Hernad kavicstera­száról, ahol a legjelentősebb tartalék tározódik a város számára. Július elsejétől a keleti csúcsvízmű és az alsózsolcai vízmű a Miskolc városi Ta­nács és az Országos Vízügyi Hivatal megállapodása értel­mében az Észak-magvaror- szági Regionális Vízmű ke­zelésébe került. Ennek az in­tézkedésnek az volt az Oka. hogy azok a vízművek, me­lyek nemcsak „ egy helység ellátását szolgálhatják, a re­gionális ellátási rendszerhez tartozzanak. Jeler leg a karsztforrások, a Szinva-, az Anna- és a Tavi-forrás csak­nem harmincezer, a tapolcai kutak 38 ezer köbméter víz­hez juttatják Miskolcot, míg a többi ivóvíz, mintegy 21 ezer köbméter, naponta a csúcsvízműtől és Aisózsoícá- ról érkezik. A más években ritkán elő­forduló. szokatlan nyári víz­bőség mellett nem okoz gon­dot a strand- és fürdőmeden­cék gyakori vízcseréje. A bo­rús, hűvös idő elsősorban a tapolcai Termál látogatottsá­gának kedvez, ahol naponta 3 ezren váltanak jegyet. A barlangfürdő medencéiben ugyanis a kirándulók, távoli országokból, más megyékből érkezők elfelejtik a barát­ságtalan időt. Nem riasztja vissza a szeszélyes nyári idő a tapolcai strand fiatal törzs- közönségét sem: a vakáció napjaiban így is ezrek kere­sik fel a medencéket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents