Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1978. július 23., vasárnap „Kétemeletes"" emlékoszlop Még csak az óriás törzs van meg, de a fafaragók már látják benne, ami kiformálódik majd a stílfűrész, a balta és a véső nyomán. JK vörösfenyő védett fa. Az, amelyiknek a húsába a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház udvarán csütörtökön belehasított a fűrész, belecsapódott a balta, s apró . szilánkokat tépett ki belőle a véső. 177 évgyűrűt növesztett. Aki csak egy kicsit is ért a fához — s a fafaragók' talán még a lelkét is érzik! —, becsben tartja. Nem is igen juthat hozzá senki, az erdőgazdaság is csak azért adott engedélyt a bükki óriás kivágására (sóhajtoztak is közi m az erdészek, hogy akkor lenne igazán szép, ha ott maradna a többi között, az erdőben), mert szép célra kellett. Egy szakkör vette : unka alá, hogy ajándékot készítsen belőle annak az intézménynek, de talán annak a városnak is, amely befogadta őket. A kilenc és fél méteres, három és fél tonnás hatalmas fatörzsből emlékoszlopot faragnak ki az úttörőházban működő, idén fennállásának ötödik évét ünneplő fafaragó szakkör tagjai.' „Kétemeletes” emlékoszlopot, amely a két ház között a kis téren a népi művészeteket szimbolizálja majd. Ötszögűre formálják az egy méter átmérőjű törzset, hátlapján — a fafaragás szimbólumaként — mángorló formát alakítanak. Szemből pedig a népi díszítőművészet motívumaiból, stilizált emberalak áll össze. A szakkör tagjai tulajdonképpen már napok óta. várják, hogy Péterfy László, a szakkör vezetője lehozza az emlékmű jóváhagyott tervét Budapestről. Ki szabadságot vett ki, ki vendégeit szorította háttérbe, ki meg az otthoni munkát tette félre, csakhogy beleadja a maga ügyességét, a maga tudását az emlékoszlopba. Hiszen közösen álmodták a tervet, közösen határozták el az oszlop felállítását, amelynek' még helye is van, hiszen hajdanában az ifjúsági ház és az úttörőház udvarára képző- művészeti alkotást álmodtak a tervezők. így hát a helye is adott, ahová néhány nap múlva beemelheti majd a daru, s ahol nemsokára fölavathatjók. Augusztus 3-án ugyanis'Miskolcon találkoznak az amatőr fafaragó országos konferencia résztvevői. Akkor nyitják meg az ifjúsági házban azt a kiállítást is, amely a szakkör tagjainak ötéves munkáját reprezentál ja. S természetesen augusztus 3-án kerül sor az emlékoszlop felavatására is. Cs. A. Fotó: Szabados Gy. Emlékirat dráma, film Egyazon kos három tükörben Korábban, éppen az idei könyvhéten lemérhető érdeklődésről szólva, egyszer már értekeztünk arról, mennyire megnőtt a tényirodalom szerepe, milyen nagy a közönség vonzódása a tények, a valós eseményeket feldolgozó vagy azokat akár nem- is műveszi átfogalmazásban bemutató müvek iránt. Távolabbi vagy közeli múltúnk egy-egy érdekes fordulata, egy-egy kiemelkedő személyisége lassan érdekesebbé válik a gondolkodó, a történelem összefüggéseit is kereső ember számára a kitalált, vagy a valós történetet csak többszörös áttétellel érzékeltető regénynél, egyéb alkotásnál. Könyvkiadásunk bőven szolgál ez igényt kielégítő művekkel — gondoljunk cs'uk például Nemeskürty István történelmi esszéire, a Kossuth Kiadó Népszerű történelem sorozatára, vagy a P lagvető Kiadó okkal nagyon kedvelt sorozatának, a Tények és tanúknak köteteire, hogy egymástól eltérő jellegű műveket említsünk —, de a színpad, a televízió, a film is igyekszik jól szolgálni a megismerésre vágyó tíz- és százezrek jogos igényét. Természetesen, a műfaj követelményei nem engedhetnek meg azonos megjelenítést. Amilyen dokumentarista hitelességgel tárhat fel történéseket egy népszerű tudományos leírás vagy egy emlékirat, esetleg egy dokumentumfilm is, nem teheti meg azt ugyanolyan mértékben a színpadi játék, vagy a játékfilm, ahol elkerülhetetlenek a műfaj követelményeinek megfelelő művészi átfogalmazások. & Sajátos egybeesés — s talán n-m is véletlen — három könyv egyidő ben történt megjelenése. Emlékirat az egyik, a Tények és tanúk sorozat nagysikerű darabja, írója Domokos József, a hajdan kommunistákat védő ügyvéd, a felszabadulás után pedig legfőbb ügyész, a címe: Két per egy kötetben. (Korábban egy könyvszemlében már említettük.) A másik könyv — illetve egy antológia önálló része — Hernádi Gyula drámája, vagy ahogy ő nevezi: Történelmi látomása, a címe: Bajcsy-Zsilinszky Endre. A harmadik kötet Hernádi Gyula és Jancsó Miklós filmregénye, a Vitám et sangui- nem irodalmi forgatókönyve. . E ^elsorolásból már kitalálható, ki az a hős, aki a három kötetből három tükörben lép elénk: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Az emlékirat, Domokos József könyve szigorúan elemző tárgyszerűséggel mutatja be a hős életének két sorsdöntő mozzanatát, két perét. Az egyik történet isiiben játszódik, amikor Zsilinszky Endre — akkor még a Bajcsy nevet nem használta — Gábor nevű öcs- csével megölte apja politikai riválisát, Áchim Andrást, a másik per pedig akkor folyt ellene, amikor a nyilas uralom idején az ellenálló tiszti csoport élére állt, vállalta egy nagyobb, átfogóbb ellenállás szervezését és vezetését. majd a nyilasok elfogták, h- Iáira ítélték és kivégezték. A dráma, a történelmi látomás öt szakaszra osztja Bajcsy-Zsilinszky életét: az 1911-es Áchim-gyiikosság, majd 1933-ban a német nácizmus megismerése és Magyarország odakapcsoldósa helytelenségének felismerése, 1942-ben az újvidéki vérengzés utáni kiállás, az 1943-as parlamenti harcok, és végül az 1944-es soprankőhidai tragédia, az életút mérföldjelzői. A film — valójában hágom film láncolata — nem Baj- csy-Zsilinszkiről szól; de ő a modellje. Erről a rendező több esetben nyilatkozott, hősét a forgatókönyvben Zsadányi Endrének, a film készítése közben — éppen az elidegenítés miatt — már Zsadányi Istvánnak nevezi, egyébként is a filmtörténet olyan szituációkat, epizódjellegű fordulatokat használ fel, amelyek az igazi Bajcsy-Zsilinszkytől idegenek. A valós történet, illetve életút a filmnek csak mondandóját, fö vonulatát határozza meg. Ennek ellenére e film-forgatókönyv is — áttételekkel — az azonos hőst tükrözi. Messze eltér egymástól a három mű központi alakja. Legalábbis a megjelenés formájában. De tartalmában nem. Mindhárom azt az élet- útat mutatja be, miként lett az emberölésre is képes bir- tokos-sarjból, Horthy ellenforradalmár hívéből a két világháború közötti magyar progresszió kiemelkedő személyisége, később már szimbóluma, miként tudott szembefordulni múltjával, osztályával. és önmaga korlátáival küzdve, hogyan jutott el a kommunistákkal való együttműködés elfogadásáig. Hogy itt gyakorlatilag megállt, nemcsak rajta múlott. Letartóztatták, kivégezték. Hatalmas ívet i.t le életútja. Nagyon kevesen tettek meg hasonlót. Mindhárom mű — eltérő nyelven ugyan — arra vállalkozott, hogy Bajcsy-Zsi- linszky Endrét, a nemzet hősét a maga teljességében mutassa meg. Azt is, honnany milyen kötöttségekkel-ter- hekkel indult. Azt is, milyen negativ jellemzői voltak életé első részében. Bajcsy-Zsi- lins'zky nem lesz kisebb hős, ha élele a legendákból a realitások síkjára áthelyezve kerül a történelem bonckése alá, az utókor elé. Domokos Józséf marxista jogászi és történészi precizitással, de roppant olvasmányosan megírt emlékirata ezt a hiteles és teljes, a korábbi tiszteletünket mit sem csökkentő portrét nyújtja, kitűnően felrajzolva a bemutatott korszak hazai társadalmi összefüggéseit, a hős személyén túl is megvilágítva azokat. Hernádi a maga színpada kívánalmainak megfelelően, már bizonyos áttétélekkel, nemegyszer a jáktéli a játékban eszközével élve, de rendkívül érzékletesen mutatja be az életívet az öl csomópont drámai sűrítésében. A film pedig túlmutat modelljén: Jancsó meglehetősen sajátos filmnyelvén, olykor meghökkentő asszociációkkal azt az embert rajzolja fel, aki Baj- csy -Zsilinszky hez hasonlóan indul, útja sok tekintetben azonos az övével, de a realitásoktól jobban elszakadt alak, az utópista szocialista eszmékkel kacérkodva valamiféle álmodozó XX. századi Don Quijote, az imert tragikus véggel. A filmet még most forgatják, nehéz lenne és illetlen is várható fogadtatásáról szólni. Amit mondtunk, a Magvetőnél kiadott filmregényre — íórgatóköny v- re — vonatkozik. m Három eltérő jellegű könyv azonos hőssel. Más-más formanyelven egyazon hőst tükrözik. E hármas tükörben sok módon bővülnek ismereteink. új adalékokkal gazdagszunk Bajcsy-Zsilinszky Endréről és arról a világról, amelyben tragédiába torkollt életútja leírta azt a hatalmas ívet, amelyet most három könyv is elénk tárt. Benedek Miklós ' l.rji ííít 1 IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI FOLYÓIRAT Nem érdektelen talán felhívni az olvasó figyelmét a folyóirat címére, amely bizonyos mértékig felesel a tartalmával magával. Ez a XVIII. (18.) évfolyama. Annak idején, 1961-ben. amikor indult, programszerűen fel is vállalta a fiatal írástudók ügyét, s ha nem is kizárólagosan csak tőlük publikált, a szellemi izgalmat mégis az ő írásaik jelentették. Gondolunk itt a „Hétek”-nek és a „Kilencek”-nek nevezett költőcsoport „vállalására”. (Az előbbinek a városunkban élő Serfőző Simon; az utóbbinak a néhány évig itt éli Péntek Imre tagja.) A lap jellege időközben (többször is) megváltozott és nem mindig és nem minden vonatkozásban pozitiven. Ezt nem bírálatként, csupán tényként írjuk le. A júliusi szám 21 szerzője közül csupán 3 (Ku- rucz Gyula, Pintér Lajos és Kiss Annái) nevezhető „fiatal írónak”. A kifejezést pedig azért tettük zárójelbe, mert sokan „sértőnek, lefokozásnak” érzik. • Igaz. ami igaz: egy írásmű értékét nem a szerző életkora határozza meg. Miért idézünk mégis ennyit ennél a témánál? Mert nyugtalanítónak érezzük a fiatalabb írástudó nemzedék publikációs lehetősé-: geit, illetve arányát itt is, más lapban is. Különösen, ha meggondoljuk, hogy ebben a számban pl. nem ez a három szerző „adja el a lapot”. Kiss Anna szürrea- lisztikus „játéka”: a Járatlanok, csak némi fejtörés után érthető meg, hozadéka, gondolati magja azonban kevéske. Kurucz Gyula novellája: a Szerellek, tehát voltam, meg nem elég kidolgozott ahhoz, hogy elfogadjuk a soványka mondanivalót. Pintér Lajos verse: Kinek hajában csillagok, szép sorokat tartalmaz, de csak annak mond többet, aki pl. ismeri a kötetét is. A szám gerincét (véletlenül?) három napló, illetve visszaemlékezés jelenti, tehát a múlt, a múltra való utalás. Ez azonban így mogté-. vesztő, mert a három írás három műfajt is jelent. Németh László Naplójáról van szó (részletek, amelyeket hónapok’ óta közöl a lap); Sőtér István tanulmányáról Széchenyi Naplói címen és Baránszky Jób László visz- szaemlékezéseiről: „Ez a Kazinczy alkotta cím” (Pályám emlékezete). Ez a három írás valamilyen módon utal, „rímel” is a másikra, mégpedig Németh László kapcsán. Sőtér ezt írja: ,.A döblingi írások, és különösen a Nagy Szatíra jelentőségét elsőnek Németh László ismerte fel, s ezért az új Széchenyi-kép kialakulása is vele kezdődik.” Baránszky Jób László (akinek barátja volt az író) pedig a Németh László Naplóiban is többször emlegetett „hét életszabályt, erényt” közli, amelyek megvalósítására egész életében törekedett. Ha már a kjváló esztéta-irodalofntudós jóvoltából (most) megismerhettük, érdemes talán nekünk is idézni. „Ez a hét erény két csoportra tagozódik — mondotta —, három alsóbb és négy magasabb rendű erényre. • Az alsóbbak: 1, tisztaság, 2. rend. 3. takarékosság. Felsőbbrendű erények: 4. állandóan dolgozni, 5. senkinek nem ártani, 6. akinek lehet, használni. 7. derű.” Ezek ismeretében ugyanis egészen más „olvasat” és magyarázat kínálkozik, részben a lapban közölt naplórészletek) ől, pedagógiai elveiről, de az egesz Németh László életműről is. Ezek a részletek 1967-ben és 1968-ban íródtak, tehát néhány évvel az író halála előtt. A súlyos beteg (hipertóniás) ember, író és orvos számvetései ezek, tudatos készülődése a halálra. Az orvos tisztán látja a betegsége súlyosságát, de az író még befejezetlennek érzi az életművét, az embert pedig mpg- gyötri részben az érzékenysége, a mellőzöttség-tudata, érzése; másrészt az öregedés kínjai és félelmei. Sok ponton bizonyára vitathatóak is az észrevételei (pl. a kortársak mellőzöttségének, megbe- csültetésének a megítélésében), amelyeket akkor még nem a közlés szándékával, önmagának, tehát nem a nyilvánosságnak írt volt. De így is, vagy talán éppen ezért (?) izgalmas és tanulságos olvasmány. Talán még Németh László híveit, ismerőit is meglepi ez az érzékenység, amellyel a róla alkotott, írott véleményekre, értékelésekre reagál. (Pl. ahogyan azokat fogadja, akik róla írtak disszertációt.. .) A tanulmányait tartja a legfontosabbaknak. „Lám mostan is, erőm fogytán, de a küldetés unszolását még ott hordva magamban: a tanulmányokhoz térek vissza, a régi lávaömlés kicsi másából, ebből igyekszem, új csúcsot, új talajt teremteni öregségemben magamnak.” Bori Imrével vitatkozva (aki „Kassákot tekinti az új magyar irodalom kútfejének”) így szisszen fel naplójában: „Persze, ha ez igaz, akkor én idehaza is egy elkésett, XIX. századivá lettem, érdektelen, időszerűtlenné, ahogy V. M.-ék hirdetik. Kassák életreléptetésében a magyar irodalom speciális magyar hivatásának az elítélése is benne van.” Szerénytelenség lenne ezeken a- hasábokon hozzászólni ehhez a vitához,, mert a kérdés ennél sokkal bonyolultabb és húsbavágóbb. Az életművek iránti tisztelet, de á praktikus bölcsesség is azt diktálja, hogy az is-is elvét valljuk: senkit és semmilyen értéket ne zárjunk ki és ne tegyünk kizárólagossá. A magyar történelem (és irodalomtörténet) tanúsága szerint abból eddig mindig csak baj származott.. . Ugyanakkor ezek a mondatok (is) jól jellemzik az idős Németh Lászlót, noha nyilvánvalóan nejn szabad csupán ezek alapján megítélni. Törekvése: „szellemi magamat tisztességgel befejezni”, az utókort is tiszteletre inti. Sőtér István tanulmánya éppen a Naplók elemzése során mutatja ki Széchenyi személyiségének és életművé- nek az egységéi és tragikumát. ízelítőül csupán néhány mondatot emelnénk ki a gondolatgazdag tanulmányból. „Nem tévednek, akik szerint Széchenyi írónak indult — ehelyett azonban mégsem igazán politikussá vált, hanem inkább olyan költővé, aki versek helyett hidat és intézményeket hozott létre ..„Aki a hivatását megtalálta, annak úgy kell élnie, hogy azt betölthesse ...” „ a cselekvést mindig úgy kell újra kezdeni, mintha semmit se hoztunk volna létre — a cselekvő ember keze mindig üres” —• utal Széchenyi elégedetlenségére önmagával és a korabeli magyar állapotokkal szemben. S végül a befejező mondat: „A forradalmárok igazságának és a hídépítők igazságának kellett egyesülnie a magyar történelemben ahhoz, hogy az alkotó erők ne egymás ellenében működjenek, s 'e két út ne tagadásban váljék szél. hanem a társadalmi, a történelmi fel- emelkedés igenlésében egyesülhessen.” Ez persze nem csupán történelmi tanulság, de ma is érvényes programként is elfogadható. Igazságtalan lenne hallgatni Pándi Pál Bánk ban elemzéséről, amely egy liosz- szabb tanulmány részeként jelent meg: Gertrudis drámai felelőssége címen. A finom megfigyeléseket, a filológiai kutatások eredményeit főleg a magyartanárok figyelmébe ajánljuk. Mint ahogyan Tan- dori Dezső (Jékely Zoltánról) és Radnóti Sándor (Pilinszky Jánosról) értő és alapos kritikáit is. Más-más módon közelítenek választott tárgyukhoz, közös bennük az, hogy szeretettel és intuícióval valóban kedvet csinálnak a megbírált kötet kézbevételéhez. Nincs terünk a többi szerző (ni. Csák Gyula, Weöres Sándor, Tornai József, Kondor Béla stb.) és írás elemzésére, méltatására. Csurka István forgatókönyve szellemes, valós problémáról szól, de nem különösebben mély. Lényegében egy, párbeszédekre, képekre hizlalt tárca. De pihentető olvasmány a fentebb említett tanulmányok mellett, mint ahogyan Tatay Sándor novellája is. S ez így van rendjén, hisz olykor tejszínhabot teszünk a feketére is. hogy ne legyen olyan keserű. Horpácsi Sándor Donáth Gyula: Fiat átl az Isten (linómetszet)
