Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-21 / 170. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1973. július 21., péntek Szovjet fiatalok Miskolcon ’<' hím Kéthetes üdülésen megyénkben tartózkodik a „Sirály” nevű moszkvai kísérleti üzemi is­kola kilencedik osztályos növendékeinek huszonöt tagú csoportja. A vendéglátó az UNESCO által patronált miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium. A vendégek számára gazdag program­ról gondoskodtak; Budapest, Mezőkövesd, Sárospatak, Lillafüred, Tapolca és Eger neve­zetességeivel ismerkednek itt-tartózkodásuk alatt. Egyebek között ellátogatnak a csanyiki KISZriskolára is, ahol az ottani fiatalokkal szerveznek baráti találkozót. Vasárnapra a zrínyista lányok „maszek alapon” otthonukban fogadják a szovjet cserepartnereket. Ké­pünkön; városnézésen, a miskolci Herman Ottó Múzeum előtt. Fotó: Szabados György (Folytatás az 1. oldalról) Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter vi­szont Khartoumban az AFP tudósítójának derűlátóan nyi­latkozott a megbeszélésekről, bár nem indokolta meg, miért. „Egyelőre nem mond­hatok semmit, de továbbra is derűlátó vagyok az izraeli— egyiptomi tárgyalások folyta­tódását illetően — jelentette ki. Mehanem Begin izraeli kormányfő szerdán este kép­viselők egy csoportjának azt mondotta: nem fogja enge­délyezni Simon Peresznek, az ellenzéki Munkapárt elnöké­nek, hogy a jövőben is talál­kozzék Szadat elnökkel — közölte az Izraeli Rádió és Tv. Begin nem hagyta jóvá az ellenzéki vezető Husszein jordániai királlyal tervezett találkozóját sem. KMár Jenes feladta René ürftanyt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtök délelőtt fogadta René Urbanyt, a Luxemburgi Kommunista Párt elnökét, aki üdü­lésre érkezett hazánkba. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet fejleményeiről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről és a 'két test­vérpárt együttműködésének kérdéseiről. Kínai-japán iárgpiásek Hároméves szünet után pénteken délután Pekingben újrakezdik a kínai—japán béke- és barátsági szerződés előkészítő tárgyalásait. A kí­nai küldöttséget Han Nien- lung külügyminiszter-helyet­tes, a japán küldöttséget Szato pekingi japán nagykö­vet vezeti. Bár az előkészítő időszak­ban nem volt hiány derűlátó nyilatkozatokban, az egyér­telműen értékelhető tények mérlegelése alapján pekingi diplomáciai megfigyelőkben az az egyöntetű vélemény alakult ki, hogy a szerződés ugyan ma közelebb van az aláíráshoz, mint eddig bár­mikor, a tárgyalások sikeres befejezésének azonban még további fel .“telei vannak. Mint ismeretes, a szerző­dés megkötését korábban az tette lehetetlenné, hogy Ja­pán nem fogadta el a kínai tervezetben foglalt úgyneve­zett „hegemóniaellenes kité­telt”, amely félreérthetetle­nül a Szovjetunió ellen irá­nyult. A pénteken előterjesz­tendő japán szövegvázlatban ez a vitatott részlet helyet kapott ugyan, de a japán változat azt is . kimondja; hogy „a szerződés nem irá­nyul egyetlen harmadik or­szág ellen sem”, s ezzel mintegy elveszi a „hegemó­nia-záradék” szovjetellenes élét. Ezek után teljes mértékben a kínai félen múlik, hajlan­dó-e engedni korábbi merev álláspontjából. És jóllehet korábban a KNK külpoliti­kájának tántoríthatatlan ve­zérelve a szovjetellenesség volt, Pekingben most nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy más kül- és belpoliti­kai érdekek hatására a kínai diplomácia ezúttal megteszi a válaszlépést. Annyi bizonyos, hogy Ja­pán egyfajta különleges bá­násmódban részesült az utób­bi időben Kína részéről. Fel­tételezhető, hogy a kínai ve­zetés a „nagy modernizálás” merész terveinek végrehaj­tásában komoly szerepet szán Tokiónak. Engedmény­re késztetheti Kín áj; az a tény is, hogy Vietnamhoz fű­ződő kapcsolatainak meg­romlása további nemzetközi elszigetelődéssel fenyeget; Giscard ÍEstaing Perfigáliáfiaa Portugáliai látogatásának második napján Valéry Gis­card d’Estaing francia állam­fő csütörtökön reggel Lissza­bonban másfél órás megbe­szélést tartott Mario Soares portugál miniszterelnökkel. Mindkét fél a „legnagyobb megelégedéssel” nyilatkozott a tárgyalás eredményéről, amelyen három fő témát: Portugália közös piaci belé­pését, valamint az Afriká­hoz fűződő kapcsolatok, és t kétoldalú együttműködés érdéseit vitatták meg. Soares kifejtette, hogy Por- ugália az afrikai országok­kal, különösen Angolával 'ormalizálni akarja kapcso- atait, s erre — mint mon­dotta — a legutóbbi portu­gál—angolai tárgyalásokat követően jó lehetőség nyílik. A megbeszélésen szóba ke­rült a vezető tőkés országok hétfőn véget ért bonni csúcs- találkozója is. Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök csütörtök délután a lisszabo­ni városházát kereste fel, majd ellátogatott a portugál köztársasági gyűlés (páriá­mért) épületébe és ott be­szédet mondott. A francia el­nök elismerően szólott a „franciaországi portugál kö­zösségről (vendégmunkások), amely a legnagyobb létszámú az európai országokból érke­zettek közül. Méltatta a Por­tugáliában végbement de­mokratikus fejlődést és an­nak fontos mozzanataiként emelte ki az április 25-i for­radalmat, az utána egy évvel megtartott parlamenti vá­lasztásokat és az új alkot­mány elfogadását. Brezsiysv—Husák találkozó a Krímben fi kiarlGiii vitafínioi / E1 ■les szópárbajokban lecsapódó álláspontok összeütkö­zése jellemzi az Afrikai Egységszervezet tagálla­mainak a szudáni fővárosban, Khartoumban folyó csúcsértekezletét. Meglepetésre azonban ez nem ad okot, hiszen a csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri ta­nácskozáson már kirajzolódott az egy-ltét alapvető kér­désben szétválasztó „frontvonal”. A viták tengelyében miirdkét fórumon a nem afrikai országok kontinensbeli katonai tevékenysége állt, ami jórészt az ún. Afrika-közi katonai erő megteremtésének formájában merült fel. -Ez utóbbi felállítását — a NATO sugalmazására — a nyuga­ti orientációjú afrikai országok szorgalmazzák. A magukat „mérsékeltnek” nevezett államok csoportja — a több közt Szenegál, Marokkó, Gabon, Zaire, Szomá­lia és Szudán — egy kalap alá próbálja venni például a francia—belga katonai intervenciót Zaire Shaba tartomá­nyában azzal a katonai-műszaki segítséggel, amelyet határainak védelméért, területi egysége fenntartásáért Kuba nyújtott Angola és Etiópia törvényes kormányai­nak, A haladó és a valóban mérsékelt afrikai államok többsége azonban különbséget tett a kétfajta segítség kö­zött. Kaunda zambiai elnök beszédében emlékeztetett a Szovjeunió és Kuba pozitív szerepére az afrikai felszaba­dító mozgalmak támogatásában, s rámutatott arra, hogy a, nyugati hatalmaktól hiába kértek ilyen segítséget. El­utasítván a kontinens csendőri szerepét betöltő NATO- ihlet'ésű Afrika-közi haderő koncepcióját, Kaunda hang­súlyozta: ez az erő csakis és kizárólag az egységszervezet kezdeményezése és irányítása alatt jöhet létre, s nem kö­tődhet egyetlen Afrikán kívüli katonai tömbhöz. Ezt ,az álláspontot képviselt? a Madagaszkári Demok­ratikus Köztársaság nagy tekintélynek örvendő elnöke, Didier Ratsiraka, aki leszögezte: a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország nem törekszik afrikai újragyarmato- sításra, ahogy azt a volt gyarmatosítók teszik. A kérdés­ben folyó éles vita ellenére megalapozott a remény, hogy a tanácskozáson sikerül majd megtalálni a közös neve­zőt. Már a külügyminiszteri konferencián kialakult a tel­jes egyetértés az afrikai, és az arab népek felszabadító harcával való szolidaritást illetően. Hasonlóképp hitet tet­tek a földrész teljes felszabadításáért folyó küzdelem tá­mogatása mellett is — különös tekintettel a délen levő fehér fajüldöző rendszerekre. Egyes felszólalók úgy vélik, hogy az Afrika-közi haderőnek — amennyiben erre egy­általán szükség van — elsősorban ennek a küzdelemnek a sikerét kellene szolgálnia. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Kr* főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csü­törtökön a Krímben baráti megbeszélést folytatott Gus- táv Húsúkkal, a 1SKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­kével, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A krími találkozón meg- különj-özetett figyelmet for­dítottak a szovjet—csehszlo­vák együttműködés kérdései­re. A kétoldalú kapcsolatok további fejlesztéséhez hozzá­járul azoknak a megállapo­dásoknak a valóra váltása, amelyek a szovjet párt- és kormányküldöttség legutóbbi csehszlovákiai hivatalos ba­ráti látogatása során jöttek létre. Nagy jelentőségű a ter­melésszakosítás és együttmű­ködés 1990-ig szóló kétoldalú programjának a KGST 32. ülésszakán elfogadott hosz- szútávú célprogrammal tör­ténő összehangolása. A nemzetközi kérdések megvitatásakor Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy a NATO- tanács washingtoni üléssza­kának határozatai és a nyu­gat' natalmak más, a fegy­verkezési hajsza fokozását szolgáló cselekedetei a nem­zetközi feszültség szítását cé­lozzák, egybevág ezzel Pe­king külpolitikája, amely nyíltan a feszültség élezésére irányul. A nemzetközi helyzetet egészében értékelve Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák azt a mély meggyőződését fe­jezte ki, hogy a népeknek a békére, az enyhülésre, a le­szerelésre irányuló akarata a nemzetközi fejlődés döntő té­nyezője marad. Kilépésién ez esisl IferesleÉiíÉ tiÉiszIer Edmund Dell angol keres­kedelmi miniszter — Bíró József külkereskedelmi mi­niszter meghívására — csü­törtökön, hivatalos látogatás­ra Budapestre érkezett. Tár­gyalásokat folytatnak a két ország közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésének lehe­tőségeiről, az együttműködés időszerű kérdéseiről. Magyarország és Nagy- Britannia közölt dinamiku­san fejlődik az árucsere-for­galom, az elmúlt esztendőben a magyar export 30 százalék­kal nőtt az egy évvel koráb­bihoz képest, az Angliából származó import pedig több mint 25 százalékkal. Összes­ségében azonban a kereske­delmi forgalom továbbra is erősen deficites volt szá­munkra. A kölcsönös áruszállítások bővítésén túl fokozódik az ipari együttműködés is, első­sorban a vegyiparban, a gép­gyártásban és az elektromos berendezések előállításában. A két ország vállalatai újabb kooperációkról tárgyalnak. A magyar—angol gazdasá­gi, ipari és műszaki-tudomá­nyos együttműködési vegyes­bizottság legutóbbi londoni ülésén programot dolgoztak ki az együttműködés fejlesz­tésére hozandó intézkedések­ről. A mostani tárgyalásokon minden bizonnyal ezekről a kérdésekről is (Szó esik majd. Miért tette? Döntött a szakértői vélemény Mire emlékezett Sima Mi­hály? Mi történt azon a na­pon, amikor élete kettébe­tört? Védekezésében azt sze­rette volna bebizonyítani, hogy az elfogyasztott félde­ciktől,. bortól és sörtől a kó­ros részegség állapotába ke­rült. Nem emlékszik rá és ma sem tudja, miért kerék­pározott át azon a napon, 1977. február 21-én Szirma- besenyőből Sajókeresztúrba és miért akarta megölni üzemvezetőjét, Hegedűs Jó­zsefet. A Miskolci Megyei Bíróság tegnap hozott ítéletében vi­szont a tanúvallomásokra és az Egészségügyi Tanácskozó Testület igazságügyi bizott­ságának szakvéleményére tá- ' maszkodva kimondta: Sima Mihály pusztán „csak” szok­ványosán ittas állapotban volt. Ez rendkívül lényeges megállapítás, mivel tettéért így felelősségre vonható és büntethető. Nézzük a bűntett előzmé­nyeit. Sima Mihály hosszú éve­ken keresztül becsületesen, rendesen dolgozott. 1968-ban helyezkedett el a Borsodi Ércelőkészítő Műben. Ered­ményes mozdonyvezetői vizs­gát tett, s egy „Dieselen” az iparvágányon teljesített szol­gálatot. Munkáját megbe­csülték, sőt kitüntetést is ka­pott, de fizetésével nem volt megelégedve. Munkahelyi vezetőjével ezért azonban különösebb nézeteltérése nem volt. A bűntettet megelőző napokban, s ezt szintén fon­tos tényként értékelte a bí­róság, az egyik műszakban az üzemvezető figyelmeztet­te a vele égy szerelvényen levő társát, mondván, „ha nem vagytok erre a kis mun­kára elegen ketten, majd küldök ide egy harmadik embert is”. Munkahelyén kívül Sima Mihály italozó életmódot folytatott. Bár jelentkezett elvonókúrára, azonban a gyógykezelés eredménytelen­nek bizonyult. Amikor ivott, odahaza gyakran garázda magatartást tanúsított, mint a bűntett napján is. A bíróság megállapítása szerint 1977. február 21-én Sima Mihály reggel a mű­szak lejárta után kerékpár­ral ment haza. Előzőleg az egyik barátjától pénzt kért kölcsön, hogy az útban lévő két presszóban féldecit igyon. Hazatérése után egyik szom­szédjához ment át, ahol to­vábbi 3—4 deci bort fo­gyasztott el. Felesége három óra után tért haza, akitől 100 forintot kért. A pénzt csak szóváltás után kapta meg. Ezután magához vett a fészerből egy fanyelű kést, amelyet a már zsebében le­vő másik mellé tett. A tanú- vallomások alapján ezután több helyen folytatta az ita­lozást, azonban nem vették észre rajta, hogy nagyon so­kat ivott volna. Az állomá­son például a volt főnökével találkozott, akivel egy pár szót váltott. Sajókeresztúr- ban művezetőjét kereste, de mivel az nem volt otthon, átment Hegedűsök házába, ahol a sértett feleségével ta­lálkozott. Az csak hosszas ..egyezkedés” után engedte be lakásukba. Sima Mihály az éppen csak felébredő Hegedűs József szobájába ment, ösz- szecsapta a bokáját és be­mutatkozott. Amikor a sér­tett meglepetten fel akart állni, minden további nélkül hozzálépett és a mellébe döf­te a kést. Ezután öngyilkos- sági szándékkal önmagát is megszúrta. A bíróság ítéletének meg­hozatalánál súlyosbító körül­ményként vette figyelembe, hogy Hegedűs József életét csak a gyors, szakszerű or­vosi beavatkozás mentette meg. A bűntett következté­ben azpnban így is olyan maradandó sérülést szerzett, amely miatt le kellett őtszá- zalékolni. Enyhítő körülményként vette figyelembe azt, hogy Sima Mihály büntetlen elő­életű, családos ember. Végül a vádirattal egyező­en őt emberölés bűntettének kísérlete miatt marasztalta el, s ezért ötévi és hathóna­pi. szigorított börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős — az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védőié felmenté­sért, valamint eltérő ténvál- lás megállapításáért felleb­bezett. (u) Az íflviplomi—izraeli ftsícsÉifÉélelril

Next

/
Thumbnails
Contents