Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

1978, július T9„ sie hí» ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Munkafegyelem — munkaerő-vándorlás H azánkban évtizedek óta ismeretlen fogalom a munkanélküliség. Szo­cialista társadalmi rendsze­rünk nemcsak'a munkához való jogot, hanem a munka- alkalmat is megteremtette állampolgáraink számára. Sót, az utóbbi esztendőkben jóval több a munkahely, mint a munkáskéz. Az újsá­gok hirdetés-rovatai naponta több száz, több ezer külön­böző szintű állást és munka­helyet kínálnak az elhelyez­kedni szándékozóknak. Ez számunkra megnyugta­tó. mert az iskolák padjai­ból kilépő, az életbe kikerü­lő fiatalok gond nélkül he­lyezkedhetnek el, és szinte tetszésük szerint válogathat­nak a különböző, számukra érdekes, szakmák sokasága között. Ugyanakkor ez a helyzet — a munkaerőhiány — viszont ma még bizonyos lehetőségeket biztosít és kí­nál az úgynevezett vándor­madaraknak ahhoz, hogy az egyik munkahelyről a má­sik munkahelyre vándorolja­nak, „repüljenek”. Nem je­lentős számú rétegről és cso­portról van szó, de mégis ér­demes róluk beszélni, mert ez az örökös vándorló és munkahelyet változtató cso­port két alapvető társadal­mi problémát vet fel szá­munkra. Az egyik az, hogy még mindig nem egységes a munkaintenzitás, a munka- fegyelem, a munkamorál megítélése, érvényesítése kü­lönböző vállalatoknál. A gazdaságos termelés, a nor­ma szigorítása, a fegyelme­zés, a munka következetes számonkérése elő)'még min­dig el lehet menni, el lehet menekülni egyik üzemből, egyik vállalattól a másikhoz, ahol — ahogyan ezt a no­tórius munkakerülők monda­ni szokták — nem veszik olyan komolyan és szigorú­an a dolgot. Tehát könnye­debben es lezserebben is meg lehet élni. , Egyértelmű és világos, hogy a kilépők, az örökös munkahely-változtatók túl­nyomó többsége a szigorú munkafegyelem megkövete­lése, a kiszabott munka és feladat számonkérése elől menekül el. Nem a levegő­változás szüksége készteti er­re. Hiszen gyakran megtalál­juk őket, alig pár száz mé­terre levő szomszéd, vagy a város másik szélén levő gyárban és üzemben. S hogy ezt éveken át sorozatban te­hetik. az részben munkaerő- gazdálkodásunk fogyatékos­ságaira irányítja rá a figyel­met. Többek között arra. hogy némely vállalatnál csak a létszám a fontos, és nem a fegyelem, a szervezettség, a munka intenzitásának fo­kozása. Elgondolkodik az em­ber azon, hogy egy-egy év­ben 7—8 munkahelyet meg­járt munkakerülőkben, ván­dormadarakban vajon miért lát munkaerőgond-megoldást az őket alkalmazó, felvevő gyár, üzem munkaügyi veze­tője, vagy vezető kollektívá­ja. Kétségtelen tény, hogy kell bízni az emberekben, azok megjavulásában. de a harmadik, negyedik munka­könyvüket szaggatókkal első­sorban mégiscsak a válla­lati törvény szigorának kel­lene érvényesülnie az álhu­manizmussal, a jó szándékú elnézéssel szembeni A másik típus, amely pár­forintos keresetdifferenciáért', többletért. vagy ígéretért szedi a sátorfáját. Ezeknek az embereknek nincs kötő­désük, nem találnak örömet a munkában, nem érdekli őket, hogy milyen közösség­ben. milyen közegben és munkáskollektívában dolgoz­nak. Nem érdekli őket a ba­rát. a munkahelyi társaság, a légkör, az összeszokottság, az emberi közösség, együvé- tartozás. csak a pár forinttal több kereset. A gondok ellenére azon­ban örömmel nyugtázhatjuk, hogy ma már gyárainkban, üzemei nkben, szövetkezete­in kben a tisztességes munka­szerető, áldozatvállaló mun­káskollektívák szerepe, tevé­kenysége a meghatározó. A törzsgárdatagok, a szo­cialista brigádok, egy­szóval a jó munkahe­lyi közösségek olyan ma­gas erkölcsi szinten áll­nak, hogy rájuk támasz­kodva a legnehezebb felada­tok is megoldhatók. Éppen ezért a jövőben is minden munkahelyen a törzsgárda kiépítésére, a szocialista bri­gádmozgalom kiszélesítésére, továbbfejlesztésére, a jó munkahelyi légkör megte­remtésére kell a figyelmet fordítani, irányítani. Anyagi, erkölcsi megbecsülésüket egyértelműbbé kell tenni. Mert a rendeletek, követel­mények szigorítása mellett csak velük lehet a munka­helyi fegyelmet és rendet megszilárdítani, s ezen ke­resztül a munkahelyi vándo­rokat stabilizálódásra. jó munkára szorítani, vagy ka­pun kívül rekeszteni. W. L. A hódmezővásárhelyi HODGEP-nöl elkészült ötven darab vontatott zöldborsó-cséplőgép. A gépekkel a megrendelő rendszergazdaságok már az idei betakarítási munkában dolgoz­hatnak. Képünkön: a szerelősor. Takarékosan, hatékonyan Az igazgató éppen telefo­nál, amikor belépek hozzá. Ezeket a félmondatokat „ka­pom” el: — ... jegyzem: 461 300 fo­rint. Dobd csak lei. mennyi jut átlagosan .. . 542 forint. Ezt minden gépkocsivezető kapja?... 70—75 százalék... Mondj néhányat, a legtaka­rékosabb vezetők 'közül... Zsebik Bálint 2518, Török János 2406, Csorba József 2321, Hancsovszki Antal 2378 forint. Köszönöm. Kíváncsi pillantásomra dr. Dénárt József, a 3-as számú ÉPFU igazgatója így össze­gezi a lényeget: — Mi, különösen benzin­ben és gázolajban igen nagy energiafelhasználók vagyunk. Az energiával való takaré­kosság sokat hoz a válla­latnak, a népgazdaságnak. Éppen ezért a gépkocsi- vezetőket anyagilag is érde­keltté tettük. Ennek ered­ménye, hogy a fél évben a normához viszonyítva 6 szá­zalék üzemanyag-megtakarí­tást értünk el. Ezt honorál­juk az üzemanyag-megtaka­rítási jutalommal, amelyet most fizetünk ki. — Hogyan tudná summáz­ni a fél év eredményeit? — Az építőipar a korábbi­tól szervezettebben és haté­konyabban dolgozik. A ne­gyedévek közötti munka ki­egyensúlyozottabbá válik. Mi döntően az építőipart szol­gáljuk ki. Az 1. negyedévben az kiegyensúlyozottan dol­gozott, így a mi munkánk is eredményes volt,' és ez még fokozódott a II. negyedév­ben. — Egységünkben igyek­szünk megszervezni a gép­járművek megfelelő szintű kihasználását. Ebben egyik legfontosabb mutatónk: a gépjárművek napi foglalkoz­tatási ideje. Ebben szép ered­ményeket értünk el. A múlt évihez viszonyítva 0.7 száza­lékkal nőtt, és 7.4 óra az egy kocsira jutó napi foglalkoz­tatottsági idő. Mi a kihatá­sa? A tavalyitól kevesebb, gépjárművel dolgozunk, en­nek ellenére az árutonna/ki- lométer teljesítményünk 14.6 százalékkal, a termelési ér­ték 14,8 százalékkal növeke­dett. Cementből például 11.9 és házgyári termékből 223 lakáshoz való elemmel szál­lítottunk ki többet, mint a múlt év első felében. Ebben része van annak is, hogy ahol lehetséges, megszervez­zük az éjjel-nappali szállí­tást. Jelenleg 70—80 gépjár­mű dolgozik két műszakban. Az eredményeket jónak ér­tékeljük és ezt az ütemet akarjuk „tartani” az év má­sodik felében is. — Hogyan értékeli a dol­gozok munkáját? — Kiemelkedő, jó munkát végzett a leninvárosi, a deb­receni es az alsózsolcaj házr gyári, a HCM-ben doigozó, valamint a huszli kirendelt­ség. Az utóbbi jó munkájá­ért kiérdemelte a miniszteri dicséretet is. Az egységben 73 brigád 1068 taggal kötött szocialista szerződést. E kö­zösségek tagjainak nagy ré­sze teljesítette az év első fe­lére esedékes vállalását. Hadd mondjam el. hogy a hatékonyabb munka, a ter­vek túlteljesítése a bérszín­vonal túlteljesítését is jelen­ti. Ez évre 5 százalékos bér- fejlesztést terveztünk, de minden arra mutat, hogy megközelítjük a 7 százalékot. — Örvendetesen nincs hiá­nyunk gépkocsivezetőben. Az üzemegység dolgozóinak nagy része fiatal, van után­pótlás. Az év első felében 45 gépkocsivezetőt vettünk fel, hogy le tudjuk szorítani a gépkocsivezető hard foglal­koztatási idejét 191 órára. Dr. Lénárt József, akj va­laha maga is gépkocsivezető volt, nagy elismeréssel be­szél a pilóták munkájáról. Az időjárás, a fagy. a hó. a sár. a sok eső megnehezíti az amúgy is nehéz felada­tot végzők munkáját. Hoz­zájárulnak a rossz útviszo­Új mérőműszer Az eddig használtakhoz képest tízszeres pontossággal méri a motorok üzemanyag­fogyasztását a Metripond Mérleggyár új típusú mérő­eszköze. A hódmezővásárhe­lyi gyár műszaki kollektívá­ja kísérletezte ki ezt a Diesel-motorok kipróbálásá­nál. pontos beállításánál nélkülözhetetlen fogyasztás­mérőt. Az elektronikus vezér­lésű — úgynevezett tenzo- melrikus — készülék auto­matikusan működik és haj­szálpontosan méri az időt. illetve az időegység alatti üzemanyag-fogyasztást. A „hajszálpontosság” azt je­lenti. hogy amíg az eddig használatos hasonló műsze­rek egyszázalékos pontosság­gal níértek. addig az újfajta eszköz 0.1 százalékos meg- közelíléssel méri a fogyasz­tást. Az új műszerből folya­matosan kétszázat szállíta­nak a Szovjetunióba, a ká- mai autógyárba, mintegy ötvenmillió forint értékben. nyok. s mindezek együttvé­ve sűrűbben okoznak a gép­kocsiban bajt, hibát, hídesu- szasl, tengelytörést. A vállalat szinte hihetet­len nagy területen; hat var­megy eben. s ha úgy tetszik két országban doigozó építők munkáját segíti. Az ÉPFU jármüvei szállítanak építő­anyagot Miskolcon és Debre­cenben. Szolnokon, Egerben, Nyíregyházán, trélerei visz­nek házgyári terméket Ung­váriba, illetve Mándokra is,* ahonnan az elemek vagonba rakva haladnak tovább Iva- no Frankovszkba. E mun­kákkal is jól haladnak, s a Szovjetunióba való szállítást várhatóan e hónapban be is fejezik. Az ÉPFU-pilóták az or­szágút vándorai, közülük so­kan laknak munkásszálló­ban, egy része azért, mert messze van otthona, más ré­sze pedig, ha hazamenne éj­félkor, hajnalban aligrnrtud- na a szállítmánnyal útba in­dulni. Sok emberrel való be­szélgetés azt erősíti meg, hogy a gépkocsivezetők túl­nyomó része szereti a szak­máját, úgy ápolja a gépét, mintha az övé lenne, indu­láskor. érkezéskor körüljárja a kocsit, nincs-e valami baj, hiba. Kemény, olykor sok áldozatot kívánó munkájuk jó eredményt hoz, hiszen — mint már sok éve folyama­tosan — most is kiváló szin­tű eredményekkel dolgoz­nak, várhatóan ilyen ered­ménnyel zárják az évet is. Csorba Barnabás i Kertésznél, a Rozmaring utcában I * i Jegyzetfüzetemben ^ldel£ I°S ezVTa* Ugyan/mennyi rózsatövet, körtefát, paprika-, paradi­csompalántát kellett ültetnie, levéldísznövényt csere- peznie a ház gazdájának ahhoz, hogy első pillanatban i az. előbbi gondolata támadjon az ideérkezőnek? Per­sze, ha Nagy József encsi nyugdíjas ebből statisztikát i csinálna, ezt számolná, azt hiszem, nem lenne jó ker­tész, mint ahogy —, s ezt már tőle idézem —: gépie- i sen, csak az anyagi hasznot látva, sem lehet jó ker­tész az illető. Mert a kerti munka, a növénynevelés elsősorban öröm, éspedig annak, aki csinálja, s csak utána jön minden más, például az anyagi elismerés is. — Nincs annál jobb érzés, mint amikor reggel az ember felkel, kijön a kertbe, s elgyönyörködik a fák lombkovonájót körberagyogó náp sugaraiban. Azok a csodálatos színek! Mert tudja, ez is a kertészkedéshez i tartozik, nemcsak a gyomlálás, a műtrágyázás és az J egyéb, kevésbé látványos munkák ... Jó előre megmondták, de riportalanyom leíkesedé- i séből már a beszélgetésünk legelejéből megéreztem: Nagy József szerelmese a növényeknek, a kertészke- i désnek. Gyermekkori szerelem ez — ezt már ő mond­ja —. még ott kezdődött a zalai dimbes-dombos tájon, a szülőföldön. Mégis ez a szerelem majdcsaknem egy ' fél évszázadig álom, vágyakozás maradt. — Kertész akartam lenni, de a múlt rendszerben sem módom, sem lehetőségem nem volt a tanulásra. A ' felszabadulás után, 1946-ban beléptem a pártba, s a párt 1947-ben a rendőrséghez küldött. Itt szolgáltam i egészen 1974. április 30-ig. Akkor mentem nyugdíjba. Itt. Encsen 1962 óta élek .... Persze'a rendőri munkám ■ mellett mindig jutott egy kis időm a kerti munkára 1 is, de teljes emberként csak mini nyugdíjas hódolha­tok ennek, a gyermekkorban belém ivódott szenve- > délynek ... i Most pedig néhány tényadat, ami talán szárazabb­nak fog tűnni, mint az előbb elmondottak, viszont jel­lemzőbbek a kertész Nagy Józsefre. Encsen, a Rozma­ring utcában —, mint az encsi áfész zöldségtermesztő szakcsoportjának tagja — 300 négyzetméter fóliaterü­let alatt termel uborkát, paradicsomot, paprikát. Egy négyzetméter alól az elmúlt évben például 9 kilo­gramm paradicsom került ki, s átlagosan egy négy­zetméterről 250—260 forint értéket állít elő. Néhány eve saját palántanevelőt is építtetett, s másoknak is állít elő tápkockás palántákat. — A szakkönyvek tanulmányozásával kezdtem. Az onnan tanultakat párosítottam az évente szerzett saját tapasztalataimmal. Kezdetben inkább ráfizettem, mint­sem hasznon lett volna az egészből. Emlékszem, az el­ső fóliasátram — pontosabban nem is sátor volt az, hanem alagút — olyan volt, hogy négykézláb kellett másznom benne... Ma már hozzám járnak érdeklőd­ni. Kíváncsiskodók, szakcsoport! tagok, tsz-szakembe- rek. Azt tanulmányozzák, hogyan csinálom, mi a tit­kom ... Hogy miért csinálom? Sokan azt hihetnék, a pénzért. Nem a pénzért. Elsősorban nem azért. Az én nyugdíjamból gondtalanul meg tudnánk élni. sőt még a feleségem, a fiam is keres. Szóval a pénz csak má­sodlagos ez esetben. Arról van szó, hogy képtelen va­gyok meglenni kerti munka nélkül... A jó példa pedig ragadós. Nagy József nyomán egy­re többen tagjai az áfész szakcsoportjának, egyre töb­ben adják Encsen fejüket fóliás zöldségtermesztésre. Csak a Rozmaring utcai kertbarátok egy esztendőben ötven mázsa paradicsomot termelnek. — Mivel annyian kertészkedünk ebben az utcában, javasoltam is már a nagyközségi tanácselnöknek, vál­toztassák át az utca nevét Kertész útra ... A kísérletező Nagy József... Idén például az. előző évekhez képest egy hónappal korábban, január 10-én vetette el a magokat. Igaz, a fűtés költségei nőitek, s termés csak egy héttel lett korábban, mégis megérte, mert az idei átvételi árak — összefüggésben a szabad- i földi áru késésével — rendkívül magasak. Persze, a nagyközség számára sem mindegy, hogy május köze­pétől kapható-e vagy sem az encsi piacon paprika, uborka, paradicsom. A zöldségfélék mellett kutatja, hogyan lehet krizan- i térnot korábban előállítani. Az eredmény? Nos, július elején virágzó krizantémokat láttam az encsi Nagy- portán. A titka? Aki kíváncsi rá, keresse fel szemé­lyesen Nagy Józsefet. — Hogy is van az az encsi papnkafajta előállításá­nak története? — Azt hiszem, ezzel fel kell hagynom, ide már nem i elég a szenvedély, jóval több szaktudós kellene hoz­zá ... Néhány éve a csokros felálló paprikafajta kö­zött néhány bokor elütött, kiemelkedett a többiek kö­zül. Ezeket meghagytam magnak, s közülük minden évben a legszebbeket szelektáltam. A paprika kétség- > telenül gyönyörű lett, de a betegségekkel szembeni el­lenállóképessége annyira leromlott, hogy azt hiszem, i abbahagyom a kísérletezést, egyelőre nem lesz encsi fajta. I * ! i Amikor Nagy Józsefhez indultam — idő hiányában •' —, léi órára terveztem a beszélgetést. Mi beszélget­tünk is a hűs előszobában, sőt koccintottunk szépen t kezelt, jó ízű. encsi, saját termésű borral (persze volt benne egy kis tállyai is), majd sétáltunk a több fajtát termo körtefák között és bepillantottunk a fóliasátrak ' terméstől roskadó uborka- és paradicsom-..fái” közé. de a tervezett félórás beszélgetésből — a déli harangsző i jelezte — kétórás lett, 1 A'/ mí*sfél óráért mégsem bánkódtam. i l l i W/lll sót. azt hiszem, el sem veszett! Tulajdonképpen ekkor gondoltam rá először: pályaíu- | lásom alatt barátságtalan kertésszel én még nem la- i 1 álkoztam. Hogy mi az oka? Nos. a kertész Nagy Jó­zsef elökertjében a sokféle színben nyíló rózsák pom- i pája sugallta az okot: aki a virágot szereti... Ugye értik? i Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents