Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

ESZAK-MAGYARÖRSZAG 4 1978. Julius 16., vcisarnap Á Magyar Területi Színház negyedszázada A dél-szlovákiai Komár- nóban (Komárom) már hu­szonöt éve működik a Ma­gyar Területi Színház. Fenn­állása során 175 ősbemuta­tót és 7500 előadást mutatott be, amelyeken két és fél mil­lió néző vett részt. Tíz év­vel ezelőtt alakult meg a Magyar Területi Színház Thália Kamaraszínháza a ke­let-szlovákiai Kóáice (Kassa) városban, ahol szintén nagy­számú magyar nemzetiségű dolgozó él. A számok száraz adatai mögött azonban az egész színésztársulat igényes mun­kássága áll. A színház együt­tese ugyanis a szó szoros ér­telmében színházi kultúrát visz a magyar nemzetiségű lakosság közé a legtávolab­bi városkákba, községekbe és kis falvakba is. A színház dramaturgiája kezdettől az úi gondolatok hordozója, az emberek közötti új kapcsola­tok harcosa. Mivel főként mezőgazdasági lakosságú te­rületeken működik, figyel­mét' elsősorban a falvak problémáira összpontosítja. Ez persze nem azt jelenti, hogy a színház repertoárja egyoldalú, sőt... A színház hivatása első­sorban az, hogy a Csehszlo­vákiában élő magyar lakos­ság számára hozzáférhetővé tegye a magyar, a szlovák és a cseh színműirodalom mai alkotásait, az orosz és szovjet írók drámáit, vala­mint a színmű világirodalom legjelentősebb műveit. Ez a felfogás tükröződik a színház egész huszonöt éves drama­turgiai vonalvezetésében is. A színház repertoárjának súlypontját az eredeti szlo­vák színműirodalom alkotá­sai teszik ki — Lubomir Smrcok, Ján Kakos, Ladis- lav Luknál', Ivan Bukovcan, JánlSolovic és mások szín­művei. Színpadján gyakran láttak napvilágot Szlovákiá­ban élő magyar írók — mint Egri Viktor, Dávid Terézia; Vojtech Lovicsek — alkotá­sai és a legfiatalabb írónem- zedék művei. Emellett a szín­ház a klasszikus magyar írók — Jókai Mór. Vörösmarty Mihály, vagy kórtárs szerzők — Tamási Áron. Mesterházi Lajos stb. — műveit is be­mutatja. A Magyar Területi Szín­ház művészei előadásaik két­harmadát vendégjáték for­májában mutatják be. a töb­bit Komáméban és Kosicé- ben. Hetven vendégjáró he­lyen bemutatott előadásaik egész Dél-Szlovákiát beszö­vik. ahol magyar nemzetisé­gű lakosság él. Egyre jobban fejlődik a színház kapcsolata a buda­pesti Színház- és Filmművé­szeti Főiskolával. A színház tevékenységéhez nagy segít­séget nyújtanak a győri Kis­faludy Színházzal és a mis­kolci színházzal fenntartott kapcsolatai. Több darabot Komáméban és Kosicében is az említett baráti színházak rendezői tanítottak be. Az idei jubileumi évad végére a Magyar Területi Színház turnét tervez a magyar vá­rosokba. A Magyar Területi Szín­ház Szlovákia .színházkultú­rájának elválaszthatatlan ré­szévé vált és sikerrel telje­síti fontos politikai hivatását — a baráti nemzetek állan­dó közeledésének támogatá­sát. Csehszlovákia legfelsőbb párt- és állami szervei elis­merésük jeléül az Epítőmun- ka' Érdemeiéit állami kitün­tetéssel jutalmazták munká­ját. Daniela Gcsková A mából meríti tárgyát Dávid Terézia Időzött boldogság ci- mű darabja. Lépésközben, Abaújszántón * Szerveztek egy tábort... Ha valahol valamikor szü­letik valami igazán szép; akár vers, szobor, zene, vagy irodalmi szöveg, az úgyis el­indul önmagától, hogy szét­vigye értékét az emberek között. Korokon át így volt... Van abban valami para­dox, hogy éppen az a Diny- nyés József mondta minap az előbbieket, aki a mai dal­éneklés fáradhatatlan vándo­raként viszi az országba szét a dallamok szép hangjait; a versek veretes kemény szép­ségét; indítja énekké sza­vainkat. t Tanulók, ifjak, munkások Dalaikat mára befejezték. Mozgolódnál; kifelé — csupa fiatal — az Abaújszántói Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Szakmunkásképző In­tézet egyik terméből. Hu­szonhat szakközépiskolás és szakmunkástanuló, hat ifjú­munkás és hat „kiscsoport­vezető” találkozott itt, hogy egy hétig képzőművészetről, irodalomról, zenéről beszél­gessenek. A KISZ megyei bizottsága először szervezett olyan olvasótábort, amely­nek elnevezése rejtve tartja' a valódi tartalmat. — Valóban, az olvasótá­bor kifejezés nem fedi pon­tosan e tábor lényegét — hallom a szervezőktől —, hi­szen három művészeti ág iránt érdeklődő fiatalok jöt­tek Abaújszántóra. Az illő kifejezés tehát ez lehetne; általános közművelődési tá­bor ... Az egyik képzőművészeti csoport vezetője Dobrik Ist­ván: — A vizualitás alapelemei­vel kezdtük. Nemcsak dia­anyagot használunk, hiszen például a térperspektiva alapelemei, törvényszerűsé­gei a közvetlen környezet­ben, a tárgyi kultúrában is feltalálhatok. Azzal az igény­nyel kezdtük a közös mun­kát, hogy az alapfogalma­kat megmagyarázzuk. És be­bizonyosodott, hogy innen indulva,' nagyon fogékonyak ezek a fiatalok. A közös pontokat keressük, azokat, ahol irodalom, zene és kép­zőművészet találkozik. Alap­szerkezet, kompozíció, rit­mus. II Ezt, minden csoport sajátosan. vizsgálja, aztán a közös foglalkozásokon meg­próbáljuk ezek „összeillesz­tését”. .. Szunyi Péter és Varga Éva hatalmas bőröndökkel érke­zett. Ók együtt .irányítják a másik képzőművészeti cso­port foglalkozásait. — Először veszünk részt ilyen táborban — mondja Varga Éva, majd a férj folytatja. — Régi korok mű­vészetének, műtárgyainak megismertetésével kezdtünk hozzá a munkához. Emellett nagy figyelmet szentelünk az építészet szerepének és cél­jának magyarázására, felfe­deztetésére is. A szakközép- iskolákban és szakmunkás­képző-intézetekben ugyanis alig marad ezekre idő. Rajzlapokat vesz elő, mi­nap az Aranyosi-völgyben jártak a csoporttal. Az egyik rajzot dicsérően mutatja, majd megfordítja. A másik oldalon félbemaradt fák, egyenként lerajzolni akarták, ahogy valószínűleg ott áll­tak egymás mellett. Szinte hihetetlen, hogy ebből a lá­tásmódból, fél nap alatt, ki­nyílhatott az a másik. Hogy ez a fiatal — ha segítséggel is—•, már a rajzlapon is ké­pes meglátni „a fától az er­dőt”. .. Ismeret, ismerkedés Juhász Tibor, a zenei cso­port vezetője: — Tulajdonképpen szá­momra az jelentette az elő­készületben az egyik nehéz­séget. hogy ezeknek a f-ata- loknak a zenei felkészültsé­géről nem volt pontos ké­pem. Itt már tisztázódott va­lamelyest a helyzet. Ha csak annyi hasznunk lesz, hogy egy héten huszonöt-harminc órát közösen töltünk el a ze­nével, ha csak egy valaki ezután komolyan érdeklődő­vé válik, akkor már — úgy érzem —, megérte a fárado­zást. Emellett természetesen arra is törekszünk, hogy együtt megtaláljuk: • hogyan táplálódik a zene a képző­művészetből, irodalmi alko­tásokból ... Fecske Csaba: — Kissé csalódott vagyok. Több ismeretet, érdeklődést, aktivitást vártam azoktól, akik a jelentkezési papírra azt írták, hogy irodalmi ér­deklődésűek. Szinte ugyan­azt tudják, ismétlik — mert jelenleg tanulják az iskolá­ban —, amit az általános­ban ... Ilyenformán bátor­talanok is, nehezen nyilat­koznak meg. Az én csopor­tomban legalábbis ez ta­pasztalható. Ezért igyekez­tem minél több játékos fel­adattal előállni, ezeket fel­használni ... Míg a Magyarok című film vetítésének kezdetére várakozunk, néhány szakkö­zépiskolás és szakmunkásta­nuló fiúval és lánnyal vál­tunk szót. Néhány vélemény, mondat tőlük: —' Nálunk az iskolában nincs zenei oktatás. Itt a ze­ne keletkezésétől, a kezde­tektől juhatgnk el a husza­dik századig. Én ezt azért tartom fontosnak, mert jó tudni azt, hogy milyen zenét hallok; mit hallgatok, mond­juk, a rádióban. — Irodalmi csoportba je­lentkeztem, mert ez érdekel a legjobban, és szavalok is. Itt az a jó, hogy játékos for­mában ismerkedünk olyan költőkkel, írókkal, t akikről nem tudtunk, és még játé­kos nyelvtani feladatokat is meg szoktunk oldani ... — Mi, a képzőművészeti csoportban, az őskortól nap­jainkig vehetjük át a művé­szeti korokat, stílusokat, is­merkedünk alkotásokkal. Na­gyon jónak tartom, hogy az építészettel is foglalkozunk. Abban valamennyien egyet­értenek, hogy igen haszno­sak az itt töltött napok. Nem utolsósorban azért, mert megismerkednek egymás­sal is. Lépésváltás A táborba hat ifjúmunkás is eljött, öten a Szendrei Lőrinc vezette irodalmi cso­portban igyekszenek gazda­gítani ismereteiket. A be­szélgetésekből az tűnik ki, hogy ez már más „kategó­ria”. Szendrei Lőrinc így fo­galmaz: — Nálunk az irodalom tu­lajdonképpen csak a lehető­ség. Akik itt vannak, már valamennyien dolgoznak; s — talán mert a tapasztala­tuk több, vagy mert jobban érdeklődnek — elég említe­ni egy életproblémát, azon­nal pezsegni kezd a levegő is. Elsősorban a szociográfiai írások kapcsán, és érdekes megfigyelni, hogy mindun­talan a szocialista brigád­mozgalomnál és művelődés­nél kötünk ki. Szó sincs is- koláízű órákról, az egészet úgy igyekeztünk megszer­vezni, hogy a kérdéseket maguk a fiatalok fogalmaz­zák és válaszolják meg, a csoportvezető csak „terelges- se” a vitát... Smizsánszlcy István tech­nológus, az LKM karbantar­tó gyárrészlégében dolgozik, az MSZBT szocialista bri­gád tagja. Ö az egyedüli, aki a képzőművészeti cso­portba jelentkezett: — Amíg itt vagyok, a töb­biek elvégzik az én munká­mat is. Ez nálunk már ki­alakult. Ha más megy isko­lába, akkor én vagyok ott helyette. Már évek óta fog­lalkozom képzőművészettel — elsősorban grafikával —, most a , vállalati KISZ-bi- zottság javaslatára jöhettem ide. Ilyenkor, ha visszame­gyek a munkahelyemre, csak elviszem a hírét annak, amit hallottam, láttam, és úgy gondolom, hogy ez a brigád egészének művelődésében is hasznosnak mondható.' Mi sokszor beszélgétünk köny­vekről. előadásokról, művé­szetekről. Itt nagyon sok hasznos ismerethez jutottam mái' eddig is. Még félidőben jártam a táborban. Azóta már meg­tették az első lépést. Hogy biztosra sikerüljön, ahhoz a szervezőkön kívül a Szeren­csi járási KISZ-bizottság is hozzájárult, és kivétel nél­kül mindenki dicsérő-elisme- rő hangon szólt a házigaz­dák. az abaújszántói mező­gazdasági szakiskola pedagó­gusairól és dolgozóiról, akik mindent megtettek-teremtet­tek a munkához. Jövőre, bizonyosan, tovább lép ez a kezdeményezés. Akik segíthetik, azoknak se­gítő figyelmébe ajánljuk. Mert az se baj. ha elébe me­gyünk az értékeknek . . Tcnagy József A miskolci közművelődés múltjából A közművelődési egyesület létrehozott munkásgimnáziu­mot, 1908-ban. A tanárok díjtalanul tanítottak a 3 év­folyammal működő, nagy­részt munkásokból szervező­dött tanfolyamon. Az anya­gi alapok megteremtéséről az egyesületnek kellett gondos­kodni. Amikor ez ügyben megkeresték a város vezeté­sét — támogatás helyett e szép levelet kapták: „A munkásgimnázium ala­pítása alkalmából 600 koro­na segély összeg folyósítása iránt lettünk az Egyesület Tisztelt Elnöksége által meg­keresve. Bár nagy és elisme­rő méltánylással vagyunk a T. Egyesületnek a szabadis­kola megalapítására vonat­kozó nemes intenciójú buz­galma és elhatározásával szemben, miután azonban az átszervezéssel járó és egyéb nagyobb kiadások a város pénztárát fokozottan igénybe veszik, tisztelettel értesítjük, miszerint nem vagyunk ab­ban a helyzetben, hogy a ké­relmezett 600 korona évi se­gélyösszeg folyósítására néz­ve ezidö szerint véleménye­ző felterjesztését tehessünk. Dr. Nagy polgármester.” A munkásgimnázium nem­csak miskolci, országos kez­deményezés volt, de itt mű­ködött a legnagyobb létszárh- mal. A MÁV-nál mai szó­használattal élve „kihelye­zett” tagozata is működött'és a végzőket, altisztekké lép­tették elő. S ha a város nem is segített, a Miskolci Keres­kedelmi és Iparkamara .'iOO koronás segélyt szavazott meg. Az egyesület népszerű fő­iskolát is működtetett, amely a felnőtt oktatás sajátos for­mája volt. A megyében anal­fabéta tanfolyamok rendezé­sére igen nagy erőfeszítése­ket tettek. Megkerestek írás­ban, szóban minden járási szolgabírót. Minden végzett tanuló után 5 korona jutal­mat helyeztek kilátásba, ám a sok erőfeszítés ellenére az eredmény mégis csekély volt. Falusi ismeretterjesztő elő­adásokat tartottak. 1911-ben például 321 előadást 24 10!) hallgatónak. Az irodalmi élet fejlesztésére ismételt pályá­zatokat írtak ki — kellő te­hetségek híján nem vezettek eredményre. Az irodalmi élettel kapcsolatos másik tö­rekvésük —, hogy a főváros vezető irodalmi köreivel kap­csolatot építsenek ki — vi­szont eredményesnek mutat­kozott. Így fordultak meg városunkban Ady, Jókai a Nyugat írói és mások. Az egyesület — mint már utaltam rá — feladatának tekintette a műízlés, műpár­tolás fokozását, a közönség érdeklődésének megteremté­sét. Sok, akkor vásárolt al­kotás a mai Képtár kincse. De mintha ma olvasnék: „Képtárunkat szaporítani nem tudjuk, mert nincs hely. Mi azért nem kapunk mű­tárgyakat, mert nem tudjuk elhelyezni.” Az országban egyedüli kez­deményezésként elindították a felvidéki vándorkiállításo­kat — Balogh ötlete nyomán. Az akkori legkiválóbb fes­tők alkotásait mutatták be Egerbe, Kassán, Eperjesen, Sátoraljaújhelyen. Gyöngyö­sön két alkalommal. A zenei élet fejlesztésére megszervez­ték a Felvidéki Zeneszövet- séget, amely a budapesti impresszáriók kikapcsolásá­val maga rendezett magas színvonalú, olcsó hangverse­nyeket fővárosi és az 1901- bett alapított kitűnő zenei képzettségű miskolci zene­iskolai tanárokkal. A szövet­ségnek, amelyet sajnos már a háború előtt 1914-ben hoz­tak létre. 11 felvidéki város volt a tagja, Miskolc a köz­pontja. Balogh elve volt: A mű­vészetek részére a közönsé­get nem teremteni, hanem nevelni kell. „Létrehoztak nagy anyagi áldozatok árán a Vasgyári Szimfonikus Ze­nekar segítségével egy váro­si szimfonikus zenekart, amely Miskolcot Kassán és Eperjesen méltóan képvisel­te. Az egyik legfontosabb cél­nak tartották egy nyilvános könyvtár felállítását. Hosszú keresgélés után a „Szeles ut­cai” iskolában találtak egy helyiséget. 1910. decem­ber 22-én nyílt meg. Heten­ként kétszer tartottak „könyv- osztást”. 11 nap alatt 670 könyv fordult meg közkézen. Az egykori könyvtárosi je­lentés szerint arra kérték a T. Egyesület elnökségét „hogy mindaddig, amíg a könyvtárt nem bővíttetik, ne is méltóz- tassanak széles körben is­mertetni, mert nem tudnak az olvasó igényeknek eleget tenni...!” Olvasó délutáno­kat is szerettek volna ren­dezni. Keserűen irta az egye­sület évkönyve: Kassa, Ko­lozsvár a többi nagy város ezt már rég megoldotta. „Miskolc népessége, rohamos fejlődése a kulturális intéz­mények intenzivebb támoga­tását és ápolását joggal el­várhatja.” Igen érdekes és okos törekvéseket mutattak a városban levő kisebb-na- gyobb egyesületi könyvtárak egyesítésére. A nagy városi könyvtárhoz kért anyagi se­gítség a felszabadulásig csak álom maradt. A községek ré­szére ;— igaz nem nagy állo­mány —, de vándorkönyvtá­rakat állítottak le) és azok működését társadalmi úton ellenőrizték. A könyvtárosi teendőket a tanítok láttak el — díjtalanul. Létrehoztak a mai Her­man Ottó Múzeumot. Mú­zeumunk alapítása, megszer­vezése és hatalmas gyűjtő­munkájának rendezése az alapítók, folytatók, ismert és elfeledett polgárok eléggé nem méltányolt érdeme. Munkájukat mindig hely­szűke, pénzhiány és küzde­lem kísérte. — Úgyszólván a. semmiből teremtettek nagy értékű archeológiái, népraj­zi, természetrajzi, iparművé­szeti, numizmatikai és dip­lomatikai gyűjteményt. Nagy nevű tudósok Herman Otto, Kadics Ottokár, Hillebrandt Jenő és a helyiek — Gálfiy Ignác végeztek érdemes munkát. „A nedves termek­ben elhelyezett gyűjtemé­nyek tartása a lehelő legna­gyobb nehézségekbe ütközik, Elkövetünk minden emberi­leg telhetői, hogy fokozott szellőztetéssel, mérgezéssel, tisztogatással a veszedelmet: moly, penész, rozsda, szú —• eltávolítsuk — ám de ha ideig-óráig sikerűi is, a tár­gyak folyton romlanak. Pe­dig nem kis értékek forogtak kockán már akkor is. Az éremtani osztály Leszih An­dor vezetésével már 1910- ben 10 000 darabból állt. Kőris Kálmán, Istvánffy Gyula matyóföldi, palóc, bar­kó néprajzi gyűjtései pótol­hatatlan értékeket mentettek meg. A helyi- ipar fejleszté­sére már 1904-ben, augusztus 20. és szeptember 11. között helyiipari kiállítást rendez­tek. Rendületlenül küzdöttek — sajnos hiába — egy miskolci kultúrpalotáért. Nem rajtuk múlott, hogy becsületes szándékukat, tisz­ta és szép törekvéseiket nem kísérte a munkának kijáró támogatás. Az egyik előter­jesztésükben olvasható: „Ne­künk kötelességünk, hogy módot keressünk az iránt, miként tudnók a város kul­túrái szintjét emelni.” A mi, mai feladataink sem lehetnek kisebbek! „S ezál­tal mind a jelennek több díszt szerezni, mind a jövő­re kiszámított hatással mun­kálkodni !” Varga Gáborné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents