Észak-Magyarország, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

1978. július 14., péntek: , ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Fonodái tapasztalatok HÉpg bűé a Dii-iiitanto A közelmúltban a Miskol­ci varos! PartDizuttsag gaz- oaságpoliliKai muniíaoizolt- saga 62 gazdálkodó egység­nél megvizsgálta a „Dolgozz Hibátlanul" munkarendszer bevezetésének helyzetét. Ér­tékelő jelentésében megálla­pította, hogy Miskolcon, a DH-munkarendszer beveze­tésére es eredményes mű­ködtetésére a legszervezet­tebben a drótgyár, a Dl- GÉP és a pamuti'onó. ké­szült lei. A textilipari termékekkel szemben támasztott fogyasz­tói igények minőségi válto­zásait, és a fonalakat lei- dolgozó üzemekben végre­hajtott rekonstrukciók a ío- nalgyartási oldalon is kor­szerű minőségbiztosítási rendszer bevezetését, alkal­mazását tette szükségessé. Ebben fontos szerepe van a DH-munkarendszer alkalma­zásának, amelynek jelentő­ségét a pamutíonodában időben felismerték. A beve­zetés 1974-ben történt. Gyá­ri DH intéző bizottság ala­kult, felmérték a területet, létrehozták a DH-csoporlo- kat. Mindenkivel megismer­teti ék a munkarendszer lé­nyegét. Kezdetben két üze­mi szortiment dolgozott a DH-ban. Minden évben fo­lyamatosan továbbfejlesztet­ték a rendszert, és bővítet­ték a DH-ban dolgozó terü­leteket, és a résztvevő dol­gozók számát. Már a kezde­ti szakaszban nagy figyelmet fordítottak a dolgozók jel­zéseinek hasznosítására, mert ezek az észlelések gyakor­lati tapasztalatokra támasz­kodtak és nagyban segítették a hibák megszüntetését. A kialakított hibainformációs rendszer . lehetőséget adott a dolgozóknak a vezetésben való részvételre, mivel tár- sadalmasították a műszaki gazdasági módszereket, és azok alkalmazási rendjét. Évente DH-íeladattervet ál­lítottak össze. 1070-tól a ter­melőüzem teljes létszámmal Dl-l-ban dolgozik. Az eltelt idő alatt jelentősen javult a fonalak minősége. Kiemel­kedően jó volt a készletgaz­dálkodás, javult a kapacitás- kihasználás. és költség-meg­takarítást eredményezett az, hogy a tmk-részleg a DH- rendszerben saját rezsiben végezte a szerelési munká­kat. A csomagolóban áttér­tek a zsugorfóliás csomago­lásra. így a munka meg­könnyebbült és 18 fős lét­szám-megtakarítást értek el. Az időbérben dolgozok terü­letet szűkítették, és növel­ték a teljesítménybérben dolgozók létszámát. Jelenleg a íonodában a tavalyi 52 százalékról az idén (10 szá­zalékra emelték a teljesít­ménybérben foglalkoztatot­tak számát, s ez jeles ered­mény. A munkaverseny- rnozgalom is fellendült, mert a DH-munkarendszeren be­lül új versenyszempontok kerültek felszínre. Ennek eredménye, hogy a nyári időszakban a közismerten ne­hezebbé vált munkakörül­mények között dolgozó ter­melőüzemi munkások részé­re — az éves munkaverse­nyen túlmenően — kéthóna­pos nyári versenyt indítot- vak. Tavaly 890 fő vett reszt benne, és részükre 120 ezer forint jutalmat biztosítot­tak; 24,8 tonna többletter­melést értek el ez idő alatt, amely 821 ezer forint nyere­séget hozott. Ez évben is — július és augusztus hóna­pokra — beindították a nyá­ri mun ka versenyt. Az anya­gi ösztönzésen túl biztosí­tották az erkölcsi elismerést is különböző kitüntetések odaítélésével. Üjabb lépést jelentett a DH-mozgalom kiszélesítésében, hogy ta­valy elkészüli és bevezetés­re került a közvetlen ter­melésirányítók mintaszabály­zata, amelynek eredménye­ként a . megnövekedett fele­lősséggel összhangban bő­vült a művezetők jogköre. Ezzel a tevékenységgel je­lentős lépéssel előbbre ju- toll ak a korszerű vezetés kialakításában. A munka­erővel való hatékony gaz­dálkodás a terület vezetői­nek DH-feladata, ezért fi­gyelemmel kísérik a belső munkaerő-tartalékokat és így biztosítani tudják a testvér- gyárak segítését miskolci vendégmunkások kiküldeté­sével. A ÜH-rendszeren belül nagy figyelmet fordítanak a dolgozók tájékoztatására, és az üzemi demokrácia kü­lönböző fórumain, valamint a szervezett oktatásban fog­lalkoznak az éves feladatok­kal. az értékeléssel, a kifi­zetett DH-jutalmakkal. Az elért eredményeket vizsgálva megállapítható, hogy a minőség javulása, a termelés és a termelékeny­ség fokozódása, a szervezési tevékenység fellendülése, a dolgozók aktivizálását elő­nyösen befolyásolta. A DH- munkurendszer fná már tel­jesen beépült a mindennapi munkába. Ez év első felében is sikerekét hozott az ipar­kodás, a szorgalom, mert a feszített féléves tervet 2 szá­zalékkal túlteljesítették, jó minőségű fonalat adva a népgazdaságnak. Újdonság, hogy a fonodából szocialista brigádok és szakemberek felkeresi k megrendelői lset, vevőiket, és a helyszínen konzultálnak a problémák­ról. a tennivalókról. Ez nagy tetszést váltott ki azokban a gyárakban, ahol a fonodái félkész terméket feldolgozzák. Az első fél év eredményeit tekintve feltét­lenül meg kell említeni a Ságvári Endre ifjúsági bri­gádot, ahiély 103,7 százalé­kos teljesítményt ért el. A Minőség őre brigád az orsó­déban 108 százalékot telje­sített és a Vologda szocia­lista brigád — ugyancsak az orsózóüzemben — 105 szá­zalékot ért el. Folynak a kísérletezések a szintetikus szálakkal, hogy a mai igé­nyeknek megfelelő, jó ter­méket produkáljanak. A DH-munkarendszer to­vábbfejlesztése folyamatosan történik, pontosan kidolgo­zott program áll a rendel­kezésre. amely a feladatokat tartalmazza. Botin István i A tértél ti lakásátÉs A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál az idén 1 milliárd 585 millió forint saját építőipari termelési ter­veznek, ami 6,4 százalékkal több a tavalyi eredménynél. A vállalat kapacitásának bá­rom negyedét a lakótelepi építkezés köti le. Az éves programban szerepel 2631 la­kás. 32 iskolai tanterem, ösz- szesen 300 személyes óvoda és 60 személyes bölcsőde, va­lamint 6084 négyzetméter alapterületű kereskedelmi lé­tesítmény megépítése. Amint azt Simon Gábor ki­vitelezési főmérnök elmond­ta. a vállalat túlteljesítette első félévi feladatát. Miskol­con, az Avas-lakótelepen, il­letve a vidéki városokban átactak *1378 lakást, 165 la­kással többet a tervezettnél. Megfelelő ütemben halad a Győri kapuban a vállalati munkáslakás-épitési program megvalósítása, s kedvezően alakul a szerelési tevékeny­ség is. Legközelebb, legké­sőbb augusztus végéig 2 isko­lát is átadnak az építők a megye székhelyén. A tiszafüredi Hámán Kató Mgtsz kertészetében dinnyét nemesit dr. Barna Béla, a Kertészeti Egyetem docense. Olyan hibrideket kíván előállítani, amelyek jobban megfelelnek a hazai és a külföldi vásárlók igényeinek. A nemesítési időt felére csökkenti azzal, hogy a fólia alatt évente két tenyész- szakaszt biztosit a növénynek. Pclcch Zoltán kertészeti ága- zatvezető a dinnye ercsi fokát vizsgálja. Iü tejei sít a mezőgazdaság Az év első felében az el­múlt év azonos időszakához képest — kereken 8 száza­lékkal nőtt az állami tejipar felvásárlása. A tejüzemek mintegy 60 millió literrel nagyobb mennyiségű alap­anyagot dolgoztak fel. mint 1977. első hat hónapjában. Az állami tejipar maradék­talanul kielégítette az év el­ső felében a lakossági igé­nyeket, sőt kisebb mennyi­ségben exportra is futotta a készletből; főleg sajtot szál­lítottak külföldre. Az elmúlt 6 hónapban a legerőteljesebben Veszprém­ben, Nógrád és Gvör-Sopron megyében nőtt a tejmennyi­ség. míg a legkisebb mérték­ben Pest. Szolnok és Bara­nya megyében. Mindez azon­ban még hozzávetőleges tá­jékoztatást sem ad, hiszen például a most első helyen végzett megyékben tavaly csak kisebb mértékben nőt­tek a hozamok. A tejipar szakemberei szívesebben használják az 1972—1977-es évek összehasonlító statiszti­káját. Ennek annál inkább bizonyító ereje van, inert 1973. január 1-en hirdették meg azt a kormányprogra­mot. amely a szarvasmar- ha-tenyésztés fejlesztései ösztönözte, s így az öteves periódus elemzése már sok­kal valósabb képet mutat. Ezek szerint 1972—1977. kö­zött, a legjobban Szabolcs- Szatmár megyében bővült a tejtermelés, a második hely­re Csongrád. a harmadikra pedig Borsod megye került. A további két helyet Békés es Pest megye foglalja el a statisztikai összesítésben. Amennyiben ezt az ötéves adatsort egybevetjük az el­ső fél év eredményével, ügy kitűnik, hogy például Pest megye, amely az elmúlt hat hónapban viszonylag a leg­kisebb hozamnövekedési ér­te el, tulajdonképpen nem követett el „hibát", hiszen 5 év alatt rendszeresen jól dol­goztak tehenészei. Tői szakmával A nnak idején, amikor megjelent a munkások rendszeres továbbképzéséről szóló kormányha­tározat., sokan nem értették, vajon miért kell az ilyen magától értetődő dologról — a folyamatos és gazdaságos termelőmunka nélkülözhetetlen fettételé­ről — a kormánynak külön határozatban intézkednie. Végiére is; a munkahelyek elemi érdeke lenne, hogy gondoskodjanak a munkásaik és az alkalmazottaik fo­lyamatos továbbképzéséről. Sót: az sem tűnik lehetet­lennek. ha a munkahelyek jó előre — mielőtt még megvásárolnák a kiváló, modern, nagy termelékenysé­gű gépeket és berendezéseket —. mondom, jó előre, már a technológiai korszerűsítés elhatározásának stá­diumában hozzákezdenének a céltanfolyamok és egyéb továbbképzési formák megszervezéséhez. S nemcsak a tanfolyamok megszervezéséhez, hanem olyan oktatási rendszer kiépítéséhez, amelyben minden különösebb alku. s a sokat emlegetett önkéntesség nélkül, bizonyos munkakörökben, kötelező lenne a rendszeres szakmai továbbképzés. önkéntesség és ösztönzés — ha úgy telszik: rábe­szélés — persze elképzelhető, sőt, szükséges dolog, ha például valaki, betanított, vagy segédmunkás létére szakmát akar tanulni, vagy ha a szakmunkás a máso­dik, vagy éppen a harmadik szakma elsajátítására ad­ná a fejét. Valami azonban itt is hibádzik. A minisz­tériumi iparban például egyszámjegyű statisztikai ada­tok jelzik a két- vagy többszakmás munkások százalé­kos arányát a létszámhoz viszonyítva: vagyis elenyé­szően kevés azok száma, akik több — szakmai képesí­tést kívánó — munkakörben is foglalkoztathatók. Aligha azért, mert a több mint kétmillió fizikai mun­kás egytől egyig rest a tanulásra; s aligha azért, mert a több szakmában is járatos munkásokra nem lenne égető szükség. Gondoljuk csak meg: hányszor és hányszor fordul elő, hogy valamilyen munkahelyen égető szükség len­ne néhány forgácsoló, hegesztő, vagy akármilyen más szakmunkásra. S ha lennének mondjuk olyan prés­munkások, vagy villanyszerelők, vagy mechanikai mű­szerészek, akik értenének a forgácsoláshoz, vagy he­gesztéshez, akkor a célszerű — és többnyire csak ideiglenes jellegű — átcsoportosítással könnyűszerre] megoldható lenne a pillanatnyi létszámhiány. Az ese­tek nagy többségében azonban nincsen olyan villany- szerelő, aki mondjuk, a hegesztést is biztonsággal vé­gezheti. vagy olyan lakatos, akit a forgácsológép mellé is odaállíthatnak. Egyszerű és olcsó dolog lenne most ismét a sokat ostorozott vállalati gondolkodásmódot, avagy azt a bi­zonyos szemléletet kárhoztatni, mondván: vegyék már végre tudomásul a vállalatoknál, hogy a munkaerő- hiány olyképpen is enyhíthető, ha emelik a foglalkoz­tatottak szakmai nívóját; ha a létszám mennyiségi nö­velése helyett a minőség javítására törekednek. Az a gyanúm, hogy erre az alapigazságra már regen rájöttek a vállalatok, s ha csak az elhatározáson múl­na. akkor ma már lényegesen nagyobb lenne a több­szakmás munkások aránya. A dolognak azonban van egy roppant egyszerű, mégis nehezen megteremthető feltétele, nevezetesen: a több szakmát tudó munkások kellő anyagi elismerése. Magyarul: a vállalatok, a bér­szabályozás mai rendjében aligha fizethetik meg az át­lagosnál több, színvonalasabb tudást és munkát. N em azt mondom, hogy a szakmai kvalifikáció emelése, az alapszakmájuknál lényegesen sok­oldalúbban foglalkoztatható munkások kita­níttatása, „felnevelése” kizárólag az arányosan maga­sabb bérek kifizetésének leltet őségétől függ. De hogy ez nem lényegtelen szempont, az aligha vitatható. Vagyis: megint csak oda kell kilyukadni — mint any- nyi más esetben is —, hogy a vállalatvezetés gondjait csak á gazdálkodás általános környezetével összefüg­gésben lehet megítélni és megoldani. V. Cs. Érződik íze az igazinak Zöldaratás Olyan a széna, hogy csa­varni lehet belőle a vizel. Mar másodszor kapta kint a/, eső. s ahogy Encsre is­mét rádőltek a felhők, el­képzelhető. hogy harmad­szor is megázik. Most még tudják hordani. Hamster ko­csik lécbordái között rázkó­dik az a szinehagyott, ösz- s/etaoadt valami, amit pár héttel ezelőtt a legjobb szé­nának neveztek. Eső jött, majd esőre újra eső, hogy esőszünetben száradjon a ta­karmány. az újabb esőnek. Az átázott rend alatt, újra megnőtt a vörös here annyi­ra, hogy akár már újra ka­szálni lehetne. Enesen, a Zója Termelő- szövetkezetben egymásba folynak a betakarítási idők, hiszen van, ahol már má­sodszor kaszálják a lucernát és van. ahol az első termés tömegéi: még nem tudták beszállítani. Hogy mekkora gond ez. azt Táborfi Tibor elnök így íogalmazza meg: — Nem mondok újdonsá­got azzal, hogy ennek a zöldaratásnak hasznossága, fontossága felér a kenyér­gabona betakarításával. Ál­lattenyésztésünk nagy. télre a silón kívül, mintegy 90 vagon szénát — és jó mi­nőségű szénát — igényel. Tavasszal még áltathattuk magunkat, s i-eménykedhet­tiik a^ban. bogv minden szá­las takarmányt, kellő időben, jó minőségben le tudunk vágni, be tudunk takarítani. Ma már kesernyésebb a vé­lemény, hiszen hiába dol­goztunk május közepétől mindennap, amikor lehetett, az eső, a sok csapadék bi­zony rontotta a minőséget. A mennyiséggel, a hektá­ronkénti hozamokkal nincs baj. A szálas takarmányok­nak kedvezett az időjárás, legalábbis a fejlődéshez, de az is igaz, hogy a gazdá­nak időt nem hagyott arra, hogy ezt a termest megfe­lelően biztonságba helyezze. A nap. a jól bevált; szárító, idén csődöt mondott. Ilyen­kor mi a teendő? — Akármennyire meg­ázott a takarmány, mégis­csak takarmány, s így be­hordjuk. kazlazzuk. Viszony­lag jó minőségű szénát ad­tak ósgyepeink. amelyeket tavasszal mogműtrágy áz­tunk. s így bizonyos fokig kárpótol bennünket a rosz- szabb minőségű lucernáért, vöi ösheréért. Kissé furcsán hangzik, de igaz: Enesen a zöldaratás; minden nehézség ellenére, nem az igazi gond. Gyalog- munkástól a főagronómusig, traktorostól az elnökig, mindenki az igazi aratástól tart. a kenyérgabona vágá­sától. Hiszen az idő tovább­ra sem sok jóval biztat. A •szálas takarmányokat egy év­ben többször lehet kaszálni, ha elvész, tönkremegy egy­egy betakarítás tömege, a kővetkezővel, vagy a kaszá­lások szántanak növelésével, a fü silózásával lehet a ki­eséseket pótolni. De a gabo­na csak egyszer érik. Erre mondta az elnök: — Már most, a zöldaralás időszakában érződik ize az igazinak. Ahogy a kedvezőt­len időjárás következménye­it igyekszünk kivédeni a nagyobb odafigyeléssel, a jobb üzem-, munkaszerve­zéssel, az csak azt mutat­ja: a kalászosok betakarítá­sát csak úgy tudjuk sikere­sen megvalósítani, ha a be­takarítás minden egyes apró részletét előre kidolgozzuk. Így papíron már készen is van az encsi aratás. Hogy ki. milyen géppel, melyik brigádban dolgozik. Az is rajta van, hogy a kombájn­ra kerülő traktorosok helyé­re. honnan, melyik üzemből szerződtetnek. alkalmaznak vontatóvezetőket. (Az Encs környéki ipari üzemek hoz­záállását csak dicsérni lehet, hogy dolgozóiknak, akik a betakarítás ideje alatt trak­tort vezetnek, fizetetlen sza­badságot adnak.) Jelenleg a járási székhely termelőszövet­kezetében — amelyhez még három más község is tarto­zik —. mindössze 26 gyalog­munkás all a nyári betaka­rítási munkákhoz rendelke­zésre! Ezt azért hangsúlyo­zom, mert nem elképzelhe­tetlen, hogy a rossz idő ese­ten, egyes táblákon a ledőlt gabonát csak kézzel lehet, majd aratni. Az elnök nem értett velem egyet.: — Az utóbbi években leg­fontosabb törekvésünk az volt, hogy a növénytermesz­tés munkáiból száműzzük a kézi munkát. Még ilyen csa­padékos nyár sem jelenti azt. hogy kaszával kell arat­ni! nk Van tizenegy kom­bájnunk, köztük egy nagy teljesítményű Claas Domi­nator. egy olyan szárítóbe­rendezésünk. amelyik a já­rásban a legnagyobb. Negy­ven tonna terményt képes egy óra alatt leszárítani. Ne­hézségeink inkább akkor fognak jelentkezni, ha az eres elhúzódik, a gabonát felveri a gyom, a termény pedig még jobban megdől. A gépek ilj’enkor csak lassab­ban tudnak dolgozni, s a betakarítási idő elhúzódik, így nagy lehet a szemvesz­teség. Pedig a több mint 1100 hektáros nyári betakarítási terület. tavasszal minden szempontból ideálisnak tűnt. A kultúrákat úgy válogat­ták össze — a borsótól az őszi búzáig —, hogy a be­takarítás idejét széjjelhúz- zák. Az időjárás viszonl ala­posan felborította a paoír- formát, a kultúrák szinte egvidöben érnek. Ez a tény pedig csak fokozza a gondo- , kát. Minden kommentár he­lyen : az aratás hosszú évek legnehezebb betakarításának ígérkezik Enesen is. — kármán —* 1

Next

/
Thumbnails
Contents