Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
■é-i ü? E^WiÍ6YAR<5feSZAG 6 fj' 1973. Juníus Tf* Yssarnsp \ Szol — A lift még nem működik! —- íigyeimeztet tréfálkozva Hrabóczki Miklós művezető, amikor elindulunk fölfelé. t Tizenegy szint, csaknem kétszáz lépcső. Mire fel- ’ érünk, bizony szaporábban szederrf a levegőt, s izzad- •ságcseppek gyöngyöznek a homlokomon. A panoráma csodálatos. Alattunk nyújtózkodik a város. Rálátni a házak sokaságára, a kéményeikkel füstöt pipáló gyárakra, az ezüstös fényben csillogó út- szalagokra. Távolabb a hegyek gerince hullámzik, kékesszürke levegőfátyolba burkolózva. — Ez a 224. számú épület — riaszt fel nézelődésemből a művezető. — Százkilencvennyolc lakás van benne. Még az idén beköltözhetnek a lakók. Beépítik Miskolc „öreg dombját”, az Avast. Város- nyi lakótelep lesz, csaknem 12 ezer lakással. — Nekünk ez évben 2200 lakás összeszerelése a feladatunk. Ebből erre a brigádra 610 laká6 jut — tájékoztat Szepesik Béla építésvezető. Furdal a kíváncsiság: miért javasolták, hogy erről a kollektíváról írjunk? Előkerülnek a statisztikák, s a számok bizonyítják: ez a brigád a legjobb. Egyetlen mutató: az elmúlt évben 73,5 óra alatt készítettek el egy lakást, szemben a korábbi száz órával. — Székely József — mutatkozik be a brigádvezető. Középmagas, napbarnított, 39 éves. A brigádjáról röviden ennyit mond: — Tizenhárom évvel ezelőtt tartottuk az alakuló gyűlést. Jelenleg huszon- ketten vagyunk. A szakmánk ács, kőműves, lakatos, villanyszerelő, s vannak betanított segédmunkások is. Legutóbb elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Töprengek; vajon mit is takar ez a kitüntetés. A közvéleményben köztudottan nem valami kedvező kép alakult ki az építőiparban dolgozókról. Alig kezdek bele az „aggodalmaskodásba”, a brigádvezető közbevág: — Tudjuk, mit akar mondani. Ittasság, hiányzás, lógás ... Nálunk egyik negatívum sem fordulhat elő. Mi, szerelők nagyon is a figyelem középpontjában állunk. Ügy is fogalmazhatunk, mi diktáljuk a tempót. Nekünk, valamennyiünknek személyre szólóan adott a munkája. Figyelem a tetőn dolgozó embereket. Kis lapáttal rakják a betont a panelek hézagaiba. Mozdulataik gyorsak, de nem kapkodnak. — Látta felfelé jövet, hogy’ kitakarították a helyiségeket? — rábólintok a művezető kérdésére, mire így folytatja: — Ez a gondosság jellemző a brigádra. Daruk magasodnak ki a tájból, hatalmas karjaikkal több tonnás vasbeton paneleket emelnek könnyedén a levegőbe A műúton tehergépkocsi robog el, nyomában porfelhő száll felfelé. — Tudja — szólal meg Palcsó István kőműves —, én még forgattam a vakoló kanalat, markoltam a simító! Panellel építkezni könnyebb, gyorsabb. A munkánkat azonban ma is a szabad ég alatt végezzük, a meleg, a hideg, a hó, az eső most is próbára tesz mindannyiunkat A mi műhelyünk teteje ma is a csillagos égbolt... — Tíz éve építünk panelházakat — említi Székely József. — Az elsőt a Mester utcában raktuk ösz- sze. A belvárosban, a Győri kapuban, a Vörösmarty utcában átadott lakások is a mi kezünk munkáját viselik. Kérdezem, mennyi házat építettek az évtized alatt? Néznek egymásra, töprengenek, végül Hrabóczki Miklós megszólal. — Az elmúlt évben 60S lakás volt az eredmény. Azelőtt volt ennél több is. összesen lehet... 6500 lakás. Imponálóan óriási szám. S azok tudják csak igazán értékelni, akik nap, nap után itt dolgoznak a falakon. Nekik, építőknek nem nyolc óra a műszak. — Bükkábrányból járok be — mondja a brigádvezető. — Ha nappalos vagyok, hajnali 4 órakor indulok, s este fél hétre érek haza. Ha éjszakás műszakba járok, akkor délután fél ötkor vonatra ülök, és másnap reggel fél kilenckor látom ismét a családot — A fizetése? — Az. alapórabérre kapom a teljesítmény-százalékot. Havonta nem egészen ötezer forint... Állok a fal szélén, s lenézek a 36 méteres mélységbe. — Szokott szédülni? — a munkás nemet int a fejével.— Aid szédül, az itt nem dolgozhat Egyébként rendszeresen tartanak orvosi vizsgálatot Ezt ne írja meg, de elhiheti: közülünk bárki végig sétál a 27 centiméteres falon. Persze, tilos... Az építők, a vasárnapot természetesen a fehér asztalnál ünnepük. Jogosan, hiszen őket ünnepli az ország. A brigádkitüntetéssel 1500 forintot kapnak valamennyien. Jönnek már el, de csak nem értem: mit szeretnek a munkájukban? A brigád korelnöke, az 55 éves Gadó Lajos, aki már 1949-től keresi kenyerét a BÁÉV-nél, így felel: — Tetszik a pontosság, hogy szinte milliméterre dolgozunk. Öröm látni azt is, ahogy nőnek a falak. De mindennél jobb érzés tudni, hogy embereknek építünk otthont. Fotó: Lacző József Kolaj László eokvaoy k(SU™<cippboltban idősebb nénike olyan cipőt kér, amilyet a kirakatban lát. Ne a kirakatból tessék választani — hangzik a válasz —, hanem innen, a pultról, ugyanis a kintit csak kirakatrendezéskor lehet bevenni. A néniké nem vitázik. Valóban, benn is találhatók szép cipők, de a nénikének éppen a kirakatban levő tetszett meg, így kifordul a boltból, elmegy. Az, ember már restelli leírni, mégis óhatatlanul az jár eszébe: a kirakatba azért teszik az árut, hogy megmutassák, ez kapható a boltba«., tessék bejönni, megvenni. Ha netán éppen elfogyott, úgy két okból is be kell szedni. Egyrészt, hogy eladják annak, aki kéri (Bizbny!). másrészt pedig, hogy ne froclizzák vele a vásárlókat. A rend — sőt a rendelet — így kívánja, mégis, bizonyos, hogy mindennapos, apró csatározásaink közül sosem tűnik majd el ez a jelenség. Mint sok más jelenség sem. A népi ellenőrök például nemrégiben tej ügyben végeztek vizsgálatot. Észrevételeikre, javaslataikra illetékes helyekről már megérkeztek a válaszok. A válaszokból: „Az előző években végzett munka folytatásaként 1978. évben is intézkedési tervet dolgoztak ki a polipackos csomagolású termékek fo- lyósságának csökkentésére.” Arról van szó, hogy a zacskós tej egy része — nagy része — csöpög, folydogál, tehát úgy kellene megcsinálni a zacskókat, hogy a tejet ne eresszék ki időnek előtte. E célból most ismét intézkedési tervet dolgoztak ki, mint feltehetően már korábban is, a tej azonban erről nem vesz tudomást. Még mindig a tejről: t,Körz levélben fölhívták a tej- és tejtermékeket értékesítő boltvezetőik figyelmét arra, hogy ezen termékek a boltokban záróráig kaphatók legyenek”. Valószínű, hogy a boltvezetők figyelmét nem először hívták fel erre, de azért Miskolcon is be-betér- hetünk több órával zárás előtt boltba, és mégsem tudunk venni tejet. (Nem bizony!) És az üvegvisszaváltás! Szerencsére a buda-. pestihez hasonló, nagy ' üvegcsaták nálunk nem zajlottak, hála érte a boltok dolgozóinak, de azért csak érkezik a panasz innen is, onnan is, vagy éppen személyesen tapasztaljuk: nem veszik vissza az üveget. Mert azt ők nem árulják. Pedig akkor is vissza kell venni. De ki jár utána? Ki szánja rá az ideiét, hogy hosszas bizonygatás, reklamálás, érvelés után mégis érvényt szerezzen igazának? Néhány egyéb árucikk vásárlásának ügyében, úgyis elég sokat kell járkálnunk. Például a tartós fogyasztási cikkeknek nevezett árukért. Persze, nem mindig, esetenként. Több fórumon is elhangzott már, hogy a mi megyénkben a tartós fogyasztási cikkekből kevesebb fogy, mint amennyit az országos átlag embere megvásárol. Nem mintha mi ellentétben a más megyékben élőkkel lebecsülnénk ezeket a cikkeket, henem mert nem. kapunk. Nem mindig kapunk. Mikor nem kapunk? Általában akkor, amikor összegyűlik a szükséges pénzmennyiség. Kóes- té kifizetésekor, nagyobb jutalmakkor — állítólag néhány helyen nagyobb jutalmak is léteznek — , vagy arpikor rászánjuk magunkat a hitelakcióra. Karácsony tájékán például nem lehet magnót kapni. Nem lényeges? De! Már igen! Vagy: pár hónapja Miskolcon aligalig lehetett kapni porszívót. Az egyik üzletben mégis akadt Hajdú-készülék. Másnap vissza kellett vinni. mert nem működött, meg sem mukkant. Cseréljék ki. Nem tudták kicserélni, mivel egyetlen egy darab sem volt. Igaz, már bizalom se nagyon ugyanahhoz a típus-1 hoz. Az eladók is restelltél:, egyikük azt ajánlotta a vevőnek: nézzen ki a Zsibo- góra, a lengyelek már porszívót is szoktak hozni ... A miskolci Zsibogóra egyébként — rajtunk kívül, akik igen kedvelünk itt bóklászni. sőt vásárolgatni is — mostanában érdemes lenne kimenni, körülnézni kereskedelmi szakembereinknek is. Ez a piac a csehszlovákok, de most már főleg a lengyelek jóvoltából, mind színesebb, érdekesebb. Tudnivaló, hogy azok a külor- . szógi emberek, akik itt eladni akarnak, igen érzékenyen mérik fel a kereslet— kínálat arányát, lehetőségét. Egyikük sem bolond olyasmivel megtömni a bőröndjeit, amiből nálunk is bőséges a választék. Azt hoz, amit keresünk. Mit hoz? Tartós fogyasztási cikkeket. Műszaki cikkeket. Kisteleví- ziót, porszívót, (Bizony!) hajszárítót, ami ugyan nálunk is van, de ők fele áron adják, rádiót, magnót, mikrofont, (Próbáljon valaki a mi megyénkben mikrofont vásárolni! A boltban vásárolt magnóhoz sem adnak, aranyért sem. mert nincs!) kazettás szalagot, kitűnő barkácskészletet, sőt, bar- kácsgépeket, kis méretű sátrat, borotvapengét (Hajjaj! Kereskedők! Hol a Wilkinson?) és sok minden mást. Garancia természetesen nincs. Illetve: „Dobzse?” „Dobzse!)” A villannyal működő szerszámokát, eszközöket persze jmár csak otthon lehet kipróbálni, a piacról való távozás után reklamációt nem fogadnak el, de érdekes, hogy mégis mindahányan bizalmat szavazunk ezeknek a gyártmányoknak. Rizikó persze van. Annál a miskolci üzletben vásárolt porszívónál is volt, amelyik otthon már nem szuperált. Egyszóval jó a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt a Zsi bogón is. Reklámul leginkább azok szolgálnak, akik már kitapasztalták a piacot, az itt kapható árut. Reklám. Ismét szólni keR erről is. Már csak azért is, mert itt. Borsod-Abaúj- Zemplénben \s szívesen vennénk tudomásul azokat a lehetőségeket, amelyekről az utóbbi hetekben a budapestieket, vagy más városbelieket tájékoztatják. De nálunk nincsenek ilyen reklámok, föltehetően azért, mert ama lehetőségek sem adottak. Például. Mosógépcserét hirdetnek Budapesten. Aki akarja, annak a lakásán kicserélik régi mosógépét, dupla átvételi felárral, NDK automatára. Minszk hűtőgépcsere. Használt gépért 100 százalékos íelárpt fizetnek. Vagy: Székesfehérváron a nem színes televízióra a Fehérvár Áruházban öt évi garanciát adnak. Illetve adtak, amíg tartott az akció. Nálunk is találhatók persze reklámok, melyei: a vásárlás könnyítését, bizonyos fajta szolgáltatást kívánnak tudtunkra adni. Például a minta utáni Értékesítésről. A lényege: a boltban kiválasztjuk a tartós fogyasztási cikket, közöljük, hogy ezt kérjük. Rendben van, ezt visszük, mondják, és elmennek a raktárba, hogy onnan házhoz szállítsák. Eddig minden rendben. Csakhogy az ember bizalmatlan, kötekedő. Otthon megnézi — mondjuk a hűtőgépet — innen, onnan, nyi- togatja, csukogatja, csuikogatja és úgy találja, hogy ez nem is pontosan olyan, mint amilyet kiválasztott. Lehet pedig, hogy éppen olyan, de a vásárló szép pénzt fizet — úgy érzi, enne,: nem zárul úgy az ajtaja, mint az általa kiválasztottnak. Most mit tegyen? Vigyék vissza, hozzák el, amit én kinéztem! Azaz, várjanak! Majd én elmegyek, és elhozom! Egyáltalában nem biztos, hogy így zajlik le a vásárlás, de elképzelhető, hogy így is. A minta utáni értékesítéshez ugyanis mindenekelőtt megfelelő árufedezet kell. Minőségben, meny- nyiségben is megfelelő árufedezet. És akár csupán prospektus bemutatásával, kiválasztásával lehetne vásárt kötni. Ha mindig lenne raktáron minden típusú hűtőgép, televízió stb. De nincs. Nem valószínű, hogy a minta utáni értékesítési forma — legalábbis egyelőre — nagy sikert arat. Egyszerűbbnek tűnik egy másik szolgáltatás, melynek értelmében a vevő ott az üzletben kiválasztja, kórülta- pogatja az árucikket, közli, hogy ezt hozzák a lakására. Nem ilyel. hanem pontosan ezt. És viszik. Mégis inkább másféle reklámmal találkozhatunk a mi megyénkben. Olvasóink bizonyára tudják már régóta az újságokban megjelenő szöveges hirdetések, reklámok aláírásából (X), hogy miről van szó. Egyszerűen fogalmazva arról, hogy az az újságnak azt a részét a hirdető, reklámozó vállalat megvásárolta, jókora summával megfizette, következésképpen sok dicséret olvasható ezekben a szövegekben. Miről? Kiről? Mindenekelőtt a szóban forgó vállalatról, boltról stb. Meg lehet tudni belőle, hogy ott milyen jól dolgoznak, milyen nagyszerűen látják el a munkájukat. Előfordul az is — jó lenne, ha minél többször fordulna elő —,. hogy korrektül, jól tájékoztatnak bizonyos cikkekről, melyeket ei kívánnak adni, vagy újdonságokról, melyeket most szerezték be. Jó lenné alaposabban megfontolni, mi kerül az „ixesóe”. Nagy a hatása ugyanis az írott szónak, ráadásul erősen meg is kell fizetni minden betűt. A vásárló tájékoztatást vár. Pontos, tisztes tájékoztatást. És nem a díszítő jelzők so-» kaságát. Ezek már eleve gyanakvást keltenek. A „csodálatos”, a „lenyűgöző”. Mi lehet vajon a csodálatos, a lenyűgöző? Mert ■mindkét jelző nemrégiben megjelent, szöveges hirdetésből való. A hirdetésnek ez a része így hangzik: „ ... a disztányéráknál, a csodálatos kávéskészletnél, az ugyancsak lenyűgözően mutatós díszdoboznál mindenki szívesen időzik ■ ■ Tehát kávéskészlet és díszdoboz. Ezt tudjuk nyújtani. Pedig jobban hangzana a televízióra adott ötéves garancia, vagy a hűtőgépek, mosógépek kedvezményes cseréje. Ez utóbbiakhoz persze nincs szükség díszítő jelzőkre. Maga a tény, — díszes. A í*imTví‘l kezdődött ez « »perli a fejtegetés. A cipővel, amely ott volt, lehet most is ott van a kirakatban, rossz reklámként, mert becsap, átver bennünket. Azt közli, hogy lehet kapni, pedig nem leltet. Dísznek van ott, díszítő jelzőnek, mint ama bizonyos hirdetésben a csadálatos ká- yéscsésze. De az ember mégis optimista. Majdcsak sikerrel vívjuk meg ezeket i az apró csatározásokat is. FrisJw Tibor / ;
