Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-06 / 131. szám

ÉSZAK-MAGYAEORSZAG 2 1978. június 6., kedd Hidegháborús csúcs Washingtonban Washingtonban az Atlanti- blol''a NATO csúcskonfe­renciája 26 pontból álló köz­iem ^..r.ye] zárult, olyan köz­leménnyel, amely homályos diplomádiai kifejezésekbe van burkolva. Így is közli azon­ban, hogy a NATO-országok 15 évre szóló, nagyszabású mennyiségi és minőségi fegy­verkezési programban álla­podtak meg. Ez nagyságrend­ben az eddigi hadikiadáso­kon túl körülbelül 80 mij- liárd dollárnyi járulékos fegyverkezési kiadást jelent. Luns NATO-főtitk„.' és zá­rói elszólalásában Carter1 el­nök is utalt arra, hogy gon­dosan ellenőrzik majd a fegy­verkezési terv végrehajtá­sát. A visszafogott nyelvezet el­lenére is elárulja a közle­mény, hogy a NATO mos­tani ülésére rávetette árnyé­kát az amerikai politika ke- ményedése és ezen belül az amerikai—szovjet kapcsola­tokban mutatkozó visszaesés. Már az értekezlet „tálalása” is mutatta ezt. Hiszen — pon­tosan időzítve — az alap­hangot Brzezinskj amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó televíziós nyilatkozata adta meg. Ebben rendkívül bru­tális, a hidegháború „leg­szebb napjaira” emlékeztető támadást intézett a Szovjet­unió ellen. Méltóságteljesebb hangnemben a NATO-érte- kezlet befejezése után el­hangzott elnöki beszéd is tükrözte ezt a légkört. Car­ter azt mondotta, hogy a NATO „az erőhelyzetéből kí­ván békés kapcsolatokat po­tenciális ellenfeleivel, a Var­sói Szerződés országaival”. Ez a megfogalmazás is negatív értelemben tér el az utóbbi éve! megszokott hangnemé­től. A NATO-konferenciához fűzött kommentárjában a Pravda joggal jegyzi meg, hogy Carter „felszólalásának fő motívuma a katonai elő­készületek fokozására törté­nő felhívás, kulcsszava pedig az erő volt”. Ami a részleteket illeti, a NATO fegyverkezési prog­ramjának konkrét lépéseiről természetesen zárt ajtók mö­gött tárgyaltak. A konferen­ciát 10 nappal megelőzte a NATO katonai tervező bizott­ságának brüsszeli ülése. Ezen a f 'államok többsége bele­egyezett abba, hogy 3 száza­lékkal növeli katonai költ­ségvetését. Az amerikai ter­vek szerint ezt a 3 százalé­kos növelést a következő öt esztendőben évenként meg kell ismételni. Ugyanezen a tanácskozáson a NATO úgy­nevezett „hosszú lejáratú” vé­delmi programját” is beter­jesztették. Voltaképpen ez az a 10—15" éves fegyverkezési terv, amelyben a csúcsérte­kezlet résztvevői Washing­tonban megállapodtak. A szakértők által benyújtott program a járulékos 80 mil- liárdot a következő katonai célokra fordítja: 1. A szá­razföldi európai NATO-had- erők megerősítése; 2. A tar­talékok gyorsabb mozgósítá­sának terve; 3. Az elektroni- ku hadviselés hatékonyságá­nak fejlesztése; 4. a taktikai nukleáris fegyverek. (Ez utóbbi kapcsolatban van a neutronbomba problémájával is. A csúcsértekezleten Luns NATO-főtitkár . kijelentette: megértik a neutronfegyver gyártásának ideiglenes elha­lasztására vonatkozó ameri­kai döntést, de a kérdés ala­kulása végül attól függ, hogy a Szovjetunió „tesz-e megfe­lelő engedményeket”.) A ka­tonai előkészülethez tartozik, hogy elvben elfogadták egy olyan, különleges harci re­pülőgépekből álló flotta lé­tesítését, amely őrjáratot vé­gez maid az európai NATO- országok keleti határainak mentén. (Ennek a „járőr­légierőnek” létesítése egvma- gában négymilliárd dollárt emészt fel.) Nem változtat a NATO-csúcs egyértelműen negatív meg­ítélésén az sem, trev az At­lanti Szövetség egyes tagjai között továbbra is felfedez­hetők nézetkülönbségek és ellentétek. A tanácskozáson is megnyilvánúlt török—gö­rög Ellentét részletei már jól ismertek. A kisebb — min­denekelőtt észak-európai — NATO-tagállamok túlságosan súlyosnak ítélik a fegyver­kezési terheket, vonakodásuk azonban a lényegen nem vál­toztat. Éppen így nem kell különleges jelentőséget tulaj­donítani annak, hogy Gis- card d’Estaing francia elnök nem vett részt k csúcstalál­kozón. Valójában az utóbbi években Franciaország és a NATO kapcsolatai megerő­södtek és Párizs afrikai fel­lépése egyértelműen a kato­nai tömb és Washington ér­dekeit is szolgálja. Emellett a telek szerint Franciaország is csatlakozik az említett „járőr-légihaderő” létesítésé­hez. Természetesen továbbra is komoly jelentősége van an­nak, hogy Franciaország nem változtatta meg De Gaulle döntését és kívülmarad a NATO katonai szervezetén. Nyílt kérdés azonban, hogy miképpen változik ennek a kívülr- áradásnak tényleges tartalma és értéke. Lényegében tehát a kato­nai tömbön belül meglevő ellentétek vajmi keveset vál­toztatnak azon a tényen, hogy , a NATO washingtoni csúcs- találkozója úgy vonul majd be a történelembe, mint az Atlanti-blokk késői és erő­szakolt kísérlete a hideghá­ború szellemének újjáélesz- .tésére. (—i—c—) Budapestre érkezett Werner Kirchhoff, az NDK Nemzeti Frontjának elnökhelyettese. A vendéget a repfilötéren Sar­lós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára fogadta. Magyar katonai kiiEdlttség Párizsban Oláh István altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezér­kari főnöke — aki Jean La- garde tábornoknak, a fran­cia szárazföldi haderő vezér­kari főnökének meghívására katonai küldöttség élén hiva­talos látogatáson Franciaor­szágban tartózkodik — hét­főn délelőtt találkozott La- garde tábornokkal és eszme­cserét folytatott vele. Ezután Oláh István altábor­nagyot fogadta Yvon Bour- ges francia hadügyminisz­ter. Jelen volt Veress Péter párizsi magyar nagykövet is. A továbbiakban a magyar katonai küldöttség felkereste a párizsi Diadalívet és itt az Ismeretlen katona sírjára Oláh István altábornagy ko­szorút helyezett el. Hétfőn este La garde tábor­nok és felesége az invalidu­sok nemzeti palotájában hi­vatalos vacsorát adott a ma­gyar katonai küldöttség tisz­teletére. A vacsorán megje­lent Richard tábornok, a fran­cia szárazföldi haderő fő­szemlélője, Bley , tábornok, a szárazföldi haderő vezérkari főnökének első helyettese, valamint több más francia katonai személyiség. A vacsorán ott volt Veress Péter magyar nagykövet is. Választások és erőszak Kolumbiában Fej-fej mellett halad a kolumbiai választások két esélyes elnökjelöltje, a libe­rális párti Julio Cesar Tur- bay Ayala és a konzervatív Belisario Betancur. A szavazatszámláló bizott­ság rövid időközönként ki­adott hivatalos közleményei szerint 1—1,5 százalékos el­téréssel hol az egyik, hol a másik jelölt kerül élre. A szavazatok kétharmadá­nak összeszámlálása után hét­főn reggel a konzervatív je­lölt vezetett 20 000 szavazat­tal. Mint az előző hetekben, a választás napján is több erő­szakos cselekmény történt. A fegyveresek tüzet nyitottak egy teherautóra, amely a sza­vazólapokkal teli urnákat szállította a számlálóhelyi­séghez. Két katona életét vesztette. Ű szocialista országok jelenlegi ötéves népgazdasági ter­vük félidejéhez érkeztek. A tervek teljesítésében mind nagyobb szerepet játszik a KGST, amelynek végre­hajtó bizottsága a közelmúltban tartotta meg 83. ülését Moszkvában. A tanácskozáson számvetést készítettek a tagállamok gazdasági fejlődéséről, jóváhagyták a hosszú távú együttműködési programok tervezetét, szó volt a szer­vezet nemzetközi tevékenységéről is. Az 1977-es év eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a tagországok teljesítőképessége az elképzelésekkel összhangban tovább fokozódott. A KGST tagállamainak nem­zeti jövedelme együttesen 5 százalékkal, ipari termelésük pedig 6,3 százalékkal nőtt 1976-hoz képest. A gazdasági növekedésben jelentős szerepet játszott a termelékenység emelése., amely 1977-ben Bulgáriában 6.3, Magyarországon 7.2. Mongóliában 2, az NDK-ban 5.2, Len­gyelországban 8,3, Romániában 9,8. a Szovjetunióban 4.1, Csehszlovákiában 4,7 százalékkal emelkedett. Ha már erről van szó, érdemes megemlíteni, hogy hazánkban teljes egé­szében, a többi Szocialista országban pedig 7p—97 százalék­ban ebből származott az ipari termelésnövekedés. A termelési tervek megvalósításában jelentős szerepet játszik a nyersanyagszükséglet kielégítése. A nyersanyag- ellátás a szocialista országok közösségében sem egyszerű probléma. S ez esetben nem arról van szó, hogy a nyers­anyagokból nincs elegendő, hanem elsősorban arról, hogy a sűrűn lakott vidékeken nem túlságosan nagyok a kész­letek, a szükséges nyersanyagok kibányászása mind na­gyobb befektetést, közös erőfeszítéseket igényelnek. A kö­zös erőfeszítéseket indokolja az is, hogy a tagországok egy része nem rendelkezik nyersanyagokkal. A nehézségek el­lenére a szocialista országok közössége ma gyakorlatilag ön­ellátó a legfontosabb nyersanyagfajtákból, például olajból és a színesfémkohászat ásványi alapanyagaiból. Az együtt­működés távlatait jelzik a tagországok közös erőfeszítései a gázprogram megvalósításában, a KGST-országok által kö­zösen és térítésmentesen finanszírozott geológiai kutatások Mongóliában, a közös erőfeszítések nyomán megvalósuló program a kubai nikkelipar megteremtésére. A legfontosabb termelési és gazdasági mutatók — nein utolsósorban a beruházási tevékenység, amelynek eredmé­nyeként 1977-ben a villamosenergia-termelésben 12 millió kilowattal, a szénbányászatban 60, a vaskohászatban 5, az acélolvasztásban 11 millió tonnával bővült a kapacitás — arról tanúskodnak, hogy a tagállamok sikeresen valósítják meg az ötéves tervben előírt feladatokat, ugyanakkor sok­oldalúbbá válik az együttműködés, amely mind nagyobb figyelmet kelt a világ nem szocialista részén is. Énnek a fo­kozódó érdeklődésnek a jeleként értékelhető, hogy Finnor­szág és Mexikó kapcsolatokat létesített a szervezettel. Jose Lopez Portillo mexikói elnök, aki éppen abban az időben tartózkodott Moszkvában, megjelent és beszédet mondott a KGST Végrehajtó Bizottságában. Meleg szavakkal méltatta a létrejött kapcsolat jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a gazdasági' együttműködés fokozására jó lehetőségek kínál­koznak. Növeli a szervezet tekintélyét, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok jelentős segítséget nyújtanak a fejlődő országok gazdasági életének talpraállításához. az ipari bázis megteremtéséhez. A szocialista közösség jelenleg 75 fej­lődő országnak nyújt gazdasági és pénzügyi támogatást. Az erre a célra adott hosszú lejáratú hitel összege meghaladja a 15 milliárd rubelt. A KGST-orsz’ágok közreműködésével 3000 ipari objektum épül a fejlődő országokban, nem is szól­va a mezőgazdasági termelés modernizálását, továbbá az egészségügyi ellátást és az oktatást elősegítő programokról. A vásárló érdekében Kereskedelmi ellenőrzés a miskolci járásban A lakások számának gya­rapításában mindinkább fon­tos szerepet tölt be a ma­gánerőből történő családi vagy társasházas építkezés. Ezek fejlődését a tanácsok az építési telkek biztosításával tudják elősegíteni. A tervszerű telekkialakítás érdekében a Sárospataki vá­rosi Tanács már korábban felmérte a várható építkezési igényt családiházas telkekre; továbbá összeállította a telek­szükséglet és az ellátás mér­legét. Eszerint — a rendezé­si tervek alapján a kialakít­ható — összes telkek száma alig több mint a várható igény egyharmada. Az állami tartalék telkek és azok az állami tulajdonban levő belterületek, amelyekből egyszerű parcellázás útján lehetett építési telkeket ki- alai ítani, már 1975-ben el- fogvtak. Ez azt jelentette, hogy 197t-től már csak kisa­játítás után adhattak telke­ket családi házak, építésé­hez. Emiatt a tanács arra tö­rekszik, hogy a jövőben még inkább elterjedjen a kor­szerű, csoportos családiházas építési mód. Ez a teleknagy­ság szempontjából is kedve­ző, s nem kell növelni a bel­területek .nagyságát, sem a mezőgazdasági, művelhető te­rület rovására, továbbá lé­nyegesen olcsóbbá válik a közművesítés is. Az állami célcsoportos la­kásépítések telekellátása az Ü* . rtrvnek megfelelően tör­tént. A már említett terület­hiány a célcsoportos lakás­építéseket nem hátráltatta. Az építési telekellátásról megállapítható, hogy a lakos­ság' építkezési kedve jóval túlhaladja a beépíthető tel­kek számát. A telekellátás javításának egyik módja, az állami telekkínálat számának növelése. Ez viszont a fej­lesztési alapot terheli, mert a kisajátítás csak a fejlesz­tési alapból végezhető el. Az ellátás javításának másik módja, a közművesítésre for­dítandó összeg növelése. Többszintes társasházak csak közművesített területen épít­hetők, a magánerős építke­zésekre azonban ez nem jel­lemző, amit az éves tervnél figyelembe kell venni és a fejlesztési alapból erre a cél­ra is megfelelő összeget biz­tosi táni. Alapvető változást jelentett az eljárásokban, hogy a ha­gyományos családiházas tel­keken. kívül a többi építési formában beépíthető állami telkeket csak tartós haszná­latba lehet kiadni 1977 ja­nuár elsejétől. Így a tanács a rendezési tervek alapján a lakás- és üdülőépítésre szol­gáló területeket esetenként határozattal jelöli ki. Igény szerint segítenek az állampol­gárok telektulajdonának meg­állapítása során felmerülő szákmai kérdések elbírálásá­ban is. A tanácsi feladatok közé tartozik az állami telkek használati és igénybevételi díjának megállapítása is. Mindezeket a döntések elő­készítésénél figyelembe kell venni, s a terveket ennek megfelelő megalapozottsággal elkészíteni. Az eddigiekben is számos fórumon szögezték le: küz­deni kell a vásárlók bármi­nemű megkárosítása ellen. Az új belkereskedelmi tör­vény tartalmazza, hogy a ve­vő, a fogyasztó érdekének védelme egész társadalmunk érdekét szolgálja. A miskolci járás községi tanácselnökei, vb-titkárai nemrégiben a fogyasztói ér­dekvédelem tapasztalatait összegezték. Mindenképpen odafigyelésre késztet a tény: a járás községeiben végzett 161 kereskedelmi ellenőrzés során 120 esetben észleltek hiányosságot. Hogy milyen veszélyt rejtenek a mulasz­tások? Elég csak megjegyez­ni, hogy a szabálysértések jó része általános, a vevőt nem kis mértékben károsító volt. Mert jóllehet, a boltokban, a vendéglátóhelyeken gyakran „nem tartják szükségesnek” az arak feltüntetését a veze­tők, mondván, hogy a pontos árjegyzék nekik úgyis a fiókban lapul, ám még ha nem is tévesztik meg a vá­sárlót, mindenesetre meg­fosztják az árak ellenőrzésé­nek lehetőségétől. Súlyosabb szabálysértés viszont, ha az eladó szűkén, tévesen méri a kért árait. A próbavásárlás során nem egy esetben ta­pasztaltak ilyet az ellenőrök. Különösen az italboltokban, az éttermekben gyakori vét­ség, hogy nem alkalmazzák a hite? sített mérőeszközöket. Nos, az alkoholizmus elleni küzdelemnek semmiképp sem ez a megengedett útja! Ellen­kezőleg: az ilyen „tévedése­ket” minden asetben szigorú szabálysértési eljárás követi. Csakúgy, mint a több köz­ségben tapasztalt ügyeske­dést, amelynek ■ során az ol­csóbb üdítő italt a többiéhez hasonló, magasabb áron áru­sítják. Elég csak egy gyors számvetés: vajon naponta hányszor 40—60 fillért nyer így az eladó, a felszolgáló? Ismeretes, hogy a boltok előtti italozás mind nagyobb méretű. Nos, a községek szakigazgatási szerveinek adott az intézkedési lehető­ség. Alsózsolcán például, a tanácsi rendelet értelmében eljárást kezdeményeznek az ilyen szabálysértők ellen. A községi tanácsoknak egyébként igen fontos felada­ta a társadalmi ellenőrzés hatékonyságának segítése, a szabálysértések tényszerű, pontos feltárása. Mindenütt célszerű, ha a községi vezetők igényesek, ha a jogok és kö­telességek összhangja érde­kében keresik a kapcsolatot a kereskedelmi szervekkel. Nem egyszeri tapasztalai pél­dául: a boltvezetők azzal ér­velnek, hogy csak olyan árut árusíthatnak, amilyet a nagy­kereskedelem szállít. Ám egy lejárt szavatossági idejű áru esetében ez nem meg­nyugtató védekezés. A bo.t- vezetőnek épperihogy fel­adata : az ára átvételekor győződjék meg annak minő­ségéről. Mint ahogy azért is felelős, hogy a megfelelő osz­tályba sorolt árut a megfe- leto áron adják el. Az ellen­őrzése) során nem egy zöld­ségboltban tapasztalták a kü­lönböző minőségű áruk ösz- szekeverését. Az ellenőrök a községi, ’alusi boltokban ta­lálkoztak a bizonvlati fegye­lem megsértésével is. A miskolci járásban, csak­úgy. ' in* mindenütt, becsü­lik a kereskedelmi dolgozó­kat. A községi vezetők érté­kelik nehéz munkájukat, sőt nem egy helyütt kérik a ke­reskedelmi közoontot a bolti dolgozók munkakörülményei­nek javítására. Am. hogy szi­gorúak és következetesek a fogyasztók érdekében teti in- ♦ .zkedések. ez eevetlen köz­ségben sem öncélú jelenség. Mindahányunlc érdekét szol­gálja. Sántíts a IST-sÉlan Előtérben i magánerős építkezés

Next

/
Thumbnails
Contents