Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-04 / 130. szám
ÉSZAK-MAG^ARORSZAG 4 1978. junitfs 4.., vasárnap [" Tegnap hivatalosan véget ért az l!)78-as ünnepi könyvhét. TaJan ma még egy-két helyen könyvekkel töltik meg, de többségben már Icoomják a könyvhéti sátrakat, bevontalak a kis pavilonokat, a könyv és az olvasó kapcsolata visszatér megszokott hétköznapi — büszkén mondhatjuk, hogy korábbi évtizedekhez képest mindig is ünnepi! — rendjébe. 12 valóságos és jelképes sátorbontás napjan néhány gondolat feljegyzésének erejéig érdemes visszatekinteni. Borsod-Mis- kolcon az elmúlt könyvheti napokra. m Feljegyzést kíván minden- kepDen. hogy a könyvhét kereskedelmi forgalma igen kedvező képet mutat. Jóllehet, nincsenek még összesített statisztikák, de talán nem is azok az érdekesek. Sokkal inkább az az érdeklődés, amellyel,az emberek a könyvboltokat megtöltötték, a sátrakat körülvették és amilyen csomagokká! otthonaikba tértek. A könyvhét választékáról most már szükségtelen újra írni, annyi azonban feltétlenül megemlítendő, bár nem út dolog, hogy jobb lenne kevesebb kiadvány, de nagyobb példányszámban. Erre utalnak a könyvbolti dolgozók tapasztalatai is. A hét ünnepi kiadványai közül igen sok elfogyott az első napokban. , A könyvheti kiadványok Ikozött elsőként az antológiákat vesszük számba. Igen kevésnek bizonyult például a Rivalda 76—77, valamint a Körkép ’78 és elfogyóbt az írószemmel 1977. A verses- kötetek közül legnagyobb keletje Nagy László Jönnek a ■ harangok értein című kötetének lett volna, de már az első napon elfogyott. A hazai szépprózából igen nagy sikerű volt Balázs József Szeretők és szerelmesek, Bere- ményi Géza Legendárium című regénye, Serfőző Simon Amíg élünk című riportkötete, Sü.j András Nagyenye- di fügevirágja, Raffai Sarolta Jöhetsz holnap is című regénye ég ígér. sokan keresnék Moldova György A beszélő disznó című szatíráinak gyűjteményét, ha már az első napon el nem fogy.- A most útjára bocsátott Ra-Re sorozat valamennyi — hazai és külföldi — darabja mind igen kapós Volt. Az emlékezések kategóriájában Karinthy Ferenc Dialógus című interjú- gyűjteménye, valamint a Magyar krónika volt a legsikeresebb. A külföldi regények közül Heller Valami történtje. Már jeleztük korábban a tényirodalom iránti érdeklődést. -A könyvhét viláthatatlanul legkeresettebb könyvei ezek közül kerülnek ki, cs Kádár Gyula A Ludovikától Sopronkőhidáig című emlékirata volt a legnagyobb siker. továbbá A korona elrablása című emlékirat, Domokos József Két per egy kötetben, A magyar népi demokrácia története, az 1944. március 19. című kötetek voltak a legsikeresebbek Igen keresett Hajdú Tjbor Károlyi Miliályról szóló tanulmánya. A tanulmányok közül Ancsel Éva Történelem és alternatívák, valamint Babits- Mihály Az európai irodalom olvasókönyve című kötetét keresték a legtöbben. Kiemel'kdő siker volt a Bibliai kislexikon, teljesen elfogyott a Földrajzi nevek etimológiai szótára, ugyancsak igen kapós volt a Magyar színo ni maszó tár, a Tanuljunk magyarul! című kötet, valamint A művészet nyomában című ifjúsági kiadvány. E hosszú felsorolás érzékelteti valamennyire a ' közönség érdeklődésének irányulását, amely pedig most eléggé spontán is volt. hiszen a könyvhét előzetes propagandája meglehetősen kesett. Mé ; a nagyon elegáns ajanlófüzel is csak egy-fcét nappal a nyitás előtt íkerült a boltokba. Megemlítendő még az is, hogy például a miskolci boltok — igen helyesen — a könyvhét idején' árusították a helyi múzeumi, valamint könyvtári kiadványokat is. a megmutatkozott: ha ezekhez a közönség a boltokban hozzáfért, úgy keresi és vásárolja is. Kár lenne ezt a gyakorlatot a könyvhét idejére leszűkíteni. © A könyvhét másik hagyományosan szép funkciója az irólc és olvasók találkozásának biztosítása, a könyv, az író és az olvasó hármasának erősítése. Nos. Borsodban e tekintetben aligha ez lesz a legsikeresebb könyvhét. A nyitó ünnepségre négy helyi írót hirdettek. De őket sem mutatta be senki; aki személyesen ismerte őket, rójuk talált a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ előtti tömegben, aki nem, nem. Egyáltalán a helyi írókkal való gazdálkodás, ha szabad ezt a kifejezést használni, most nem volt kielégítő. Jóllehet Ser- föző Simonnak volt szerzői est.ie Miskolcon, de találkozók sorára Szolnok megyébe hívták. Papp Lajost meg Csongrádba, Kalász László volt a lakóhelye környékén egy-két helyen. A megyéből elszármazott Fekete Gyula mindig örömmel látott vendég Borsodban, csakúgy, mint Gergely Mihály, őket már nem is számítjuk vendégíróknak. De ha őket figyelmen kívül hagyjuk, alig-alig akad számottevő, jelentős vendég, még akkor is, ha a találkozók sokasága jellemezte a könyvhetet. Volt író, aki háromórás váltással szaladt egyik faluból a másikba, vagy egyik könyvtárból a másikba. Nem lenne talán, célszerűtlen a számszerűségre törekvés helyett a találkozók szellemi hasznára jobban ügyelni. Legyen esetleg kevesebb találkozó — uram bocsa, akár ne legyen minden kis helyen —, de az színvonalas, tartalmas legyen, és a szervezők gondoskodjanak róla, hogy ezeken napjaink irodalmi életének egykét kiemelkedő reprezentánsa is jelen legyen, találkozhas- sék tisztelőivel. Keresztury Dezső estjén vagy százötvenen lehettek, pedig ez az értékes est több résztvevőt érdemelhetett. Ugyanakkor — ne említsünk nevet — egyikmásik „körutazó” író sok száz, vagy ezer emberre] találkozott, vagy inkább csak megmutatta magát. A találkozók számszei üsége figyelmeztető adat. ® Ebben az évben Miskolcon nem a Szabadság térre koncentrálódott az utcai könyvárusítás. Szétszórták a városban. ami csak bizonyos tekintetben jó. Nem jó, ha a megszokott helyen nem találják meg a könyvet, az sem jó, ha az ünnepi könyvsátor csak, 'átmenetileg álldogál egyik-másik új helyen. Még az év elején arról is folyt vita, fesztivál, legyen-e a könyvhét, legyen-e a könyv körül csinnadrattás műtior. A most zárult hét alighanem e tekintetben is tanulsággal szolgál, nevezetesen, hogy a csinnadrattában több mértéket kell tartani, és hogy a fesztiváljelleg ne a rendezvénye k szá mszer ü sógében, hanem azok milyenségében domborodjék ki. A lényeg azonban egy: a könyv, az olvasás. s az iró kerüljön közelebb a tömegekhez, a tömegek a könyvhöz. A bolti forgalom tükrében ez a közelebb kerülési szándék jól valósult meg. Az író és olvasó kapcsolaton, találkozási lehetőségeken kell még tovább finomítani. Benedek Miklós I Lenkey Zoltán rajza Kocsis Zoltán zongoraestje Az utóbbi időben a miskolci közönség nincs elkényeztetve, legalábbis ami a kamara-, illetve a szólóesteket illeti. Ezért is örültünk annak, hogy a fiatal zongorista nemzedék egyik legnépszerűbb tagja,'Kocsis Zoltán- eleget tett a Molnár Béla Ifjúsági. Ház meghívásának, s a Zeneművészeti Szak- középiskola zsúfolásig telt Bartók-termében eljátszotta teljes egészében másnapi zeneakadémiai koncertjének műsorát. (A hangversenyt egyébként az érdeklődök a rádió harmadik műsorában Miskolcon is hallhatták.) Kocsis Zoltán művészi kvalitásait sokszor méltatták már, s ezekhez én nagyon keveset tudok hozzátenni. Határtalanul biztos technika, szug- gesztív előadásmód, érzékeny muzikalitás, szenvedélyesség jellemzik játékát, s bármit játsszék is, érezzük, hogy maximálisan uralja hangszerét, ez engedelmes eszköz a keze alatt — pedig ez az elhasználódott, öreg Steinway bizony alaposan próbára teszi azt, aki játszani akar rajta. A műsor összeállítása igen érdekes volt, habár kissé aránytalannak éreztem az első félidő két Mozart Szonátája (C-dúr és A-dúr) után elhangzott Debussy-, Liszt-, Bartók-, s a ráadásnak adott Bartók—Rachmaninov—Chopin egyveleget. A Mozart- szonátáknak különösen a két zenei intézmény zongorista növendékéi örültek, hiszen ezek nekik is mindennapos repertoár darabjuk. Kocsis Mozart-játéka nagyon egyéni, erősen eltér a konvencionális felfogástól, olyan szabadságokat (szabadosságokat?) enged meg magának, melyek talán meggyőzőnek tűnnek az előadásában, de ugyanezt más, kevésbé ihletett, nem ilyen szuggesztív előadó esetében modorosságnak is tarthatnánk. Rendkívül tetszett viszont Debussy Suite Bergamascjue című darabjának az előadása annak ellenére, hogy itt is sok, a begyökeresedett hagyománytól eltérő tempót, szírit hallottunk. Jól érzékelhetők voltak a tételek különleges hangulatai, gazdag árnyalatai, számomra talán ez a darab jelentette az est fénypontját, bár a két kései .Liszt-mű (IV. Elfelejtett keringő, Csárdás Obstiné) is igen köze] állt Kocsis Zoltán egyéniségéhez; különösén az utóbbi megformálását tártom maradéktalanul kiválónak. A két Bartók-mű közül az Improvizációk bemutatója sikerült talán kerekebbre, de mindenképen, érezhető volt, hogy Kocsis ma a Bartók- darabok egyik leghivatottabb tolmácsolója. A hatalmas tapsvihar a fiatal művészt újabb és újabb ráadásokra ösztönözte — először a közönség nem kis megdöbbenésére Bartók Gyermekeknek című sorozatából játszott egy csokorravalót, majd Rach* maninov-prelűdök következtek, s végül még egy Chopin í-moll balladára is futotta erejéből. Végezetül elmondhatjuk, hogy a felújítás előtt álló Bartók-terem utolsó koncertje élményt hozott a közönségnek, s remélj üli, hogy a jövőben gyakrabban üdvözölhetjük Kocsis Zoltánt és mú- vésztársait városunkban. Finta Gábor Egy éra Oláh Istvánnal A napokban az ózdi járás ifjúsági klubvezetői találkoztak a Spartacus Klub tagjaival Putnokon. Az Építőipari Szövetkezet épületében működő klub egy fél éve alakult a szövetkezet vezetőségének anyagi • és erkölcsi támogatásával. Papp Sándor, a klub vezetője érdekes, színvonalas programot alakított” ki a klubtagság segítségével. Rendszeres, jól bevált módszereik a vetélkedők, az irodalmi színpad, a könyvankétolc, az olvasókör. Csütörtöki programjukat módszervásárnak is szánták, ötletet, javaslatot kívántak adni a járás más klubjainak. Bemutatkozásul Szabó Lő- rinc-műsorukat idézték fel, majd meghívott vendégüli, Oláh István, a Ki mit tud győztese mutakozott be. Egyórás programjában Ady-ver- seket, s a vetélkedőből jól ismert Karinthy Előszó-jál hallhattuk. Oláh István szuggesztív erővel idézte meg a költőt, s egyben saját egyéniségét is emberközelbe hozta. A Váci Mihály Bitangok és a Jobbágy Károly: Meditáció az örökkévalóságról egy felboncolt hulla fölött című versek kapcsán folyatott eszmecsere azt bizonyította, hogy Oláh István nemcsak a versmondáshoz ért,' hanem egyben népművelő is, aki úgy terjeszt ismeretet, hogy közben a művészi élmény erejével és saját indulatával a szép emberi értékek érvényesülésért is síkraszáll. Sokoldalúságát bizonyította a műsora második részében előadott Szilágyi György és Heltai Jenő' versek sora is. A műsor utáni kötetlen beszélgetésben tervekről, elképzelésekről szóltak a fiatalok. Oláh fslvánt valamennyi jelenlevő klubvezető meghívta vendégül. Takács József né közm. felügyelő Az iskola f f § •* k i es a ovar kozott A diósgyőri 100-as számú, Pataki István Szukmunkás- kepzo Intézel harmadéves tanulói tegnap, június 3-án tartották ballagási ünnepségüket. A nagy hírű intézet három szakmunkásjelöltjét kérdeztük; hogyan vélekednek szakin a- , ról, munkáról, munkáséletről ? —Lehel hivatás egy szakma ! Kurilla István: Azt hiszem, attól, hogy valaki három évig tanul egy szakmát az iskolában, még nem feltétlenül érzi hivatásának. Hivatás szerintem akkor lesz, ha érzi, hogy többet tud, s ezt a többet nyújtani is akarja. Azt akarom mondani, ha ráérez arra, hogy amit csinál, az fontos. Mondok egy példát... Egyszer beteg voit a mesterünk. Mi persze altkor is dolgoztunk... A srácok többsége talán még lelkiismeretesebben, mint ha a mester felügyelt volna ránk. És örültünk, hogy olyannak sikerültek a munkadarabok, amilyennek szerettük volna ... Egyszóval jó érzés, hogy amit. csinálunk, azt használjuk valahol, beépítik egy gépbe, s nincs bennük hiba. '. Javítás Tibor: Egyszer a televízióban egy beszélgetésben azt hallottam, mindenkinek van valamilyen tehetsége.. Az egyik a zenéhez ért, a, másik énekelni tud szépen; van, aki az elméletben járatos, s van, aki a gyakorlati munkához ügyes. Aki szakmunkástanuló intézetbe jelentkezik, az gyakorlati ember __ Miért érne keves ebbel az, akinek ügyes a keze, helyén van a szíve? Nekem van egy osztálytársam, aki egy évig gimnáziumba járt. Otthagyta, most esztergályos lesz, akárcsak én, pedig én is először villanyszerelőnek jelentkeztem. Most mégsem cserélném el a szakmám. Meggyötrődtünk érte... Amikor először állítottak gép mellé minket, öl- ször-hatszor is újra- meg új- rakezdtük, tízszer is lemértük a munkadarabot. Talán százszor is elment a kedvünk ... De ha már azt érezzük, hogy akkor is örülni tudunk egy jól sikerült munkadarabnak, ha senki sem üt a vúllunkra érte, „jól van, fiú”, akkor itt már több kezdődik ... — Alii ér egy szakmunkás-bizonyítvány'! Tóth Katalin: Ha a szakmunkásvizsgám sikerül, esztergályos leszek. Az esztergályos szakmunkás-bizonyítvánnyal sokféle munkát végezhetek. En marós szeretnék lenni. A marógéptől sohasem féltem, s érdekes munkának tartom. Javítás Tibor: Egy jó szakmunkásképző,. úgy vélem, többet ér, mint egy közepes gimnázium. A mi iskolánk jó iskola ... Ránk pedig szükség van. Kell az utánpótlás a gépek mellé... Persze van, aki csak 'rálegyint; „ugyan már, csak szakmunkás”. De hát azt hiszem, egymásra vagyunk utalva. Mi a mérnöT kökre, a technikusokra, ők pedig ránk... Amit ők elgondolnak, azt mi fogjuk megcsinálni. S nem mindegy, hogy hogyan! Kurilla Tibor: Aki szakmunkás-bizonyítványt szerez, az általában szakmunkásként is helyezkedik el. Persze vannak' olyanok is, akik nem a tanult szakmájukban kamatoztatják az iskolában tanultakat. A szakmunkásképző intézetekben, legalábbis a legtöbb szakmában, nincs túljelentkezés. A gimnáziumokban van! Én mégis azt hiszem, jó, hogy letchetünk majd valamit az asztalra, amelyről eddig csali elvettünk. — Hogyan lasz munkás a szakmunkástanuló! Javítás Tibor: Hát nem egyik napról a másikra, az biztos, pedig kijárunk az üzembe. Én például a DI- GÉP-pel kötöttem szerződést. Huszonkét hónapot a szerződésért dolgozom ott... Később is szerelnék maradni. Igazán modern gépekről álmodom ... De hogy melléjük kerülhessek, azért még tanulnom kell. Tóth Katalin: Sokan vannak. s közéjük tartozom én is akik szeretnénk még tanulni. Érettségizni szeretnék, Van rá nem is egy lehetőség... Tanulni éppúgy mindig kell nekünk is, mintakik diplomát szereztek. A szakmunkás-bizonyítvány csak alap... Az első időben ezért a legtöbb helyen nem is állítanak.minket normába. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kell becsületesen dolgoznunk. , — Elég csak becsületesen dolgozni? Javítás Tibor: Azt hiszem,' ez a legfontosabb. Amit én várok: örömet találjak a munkában. Akkor szívesen tanulok is, hogy jobban ismerjem a szakmát, amelyhez az iskolám, azt hiszem, jó alapokat adott. De nem minden. Az iskolában például sokszor vittek minket kiállításra, színházba. Volt, aki sohasem jött el, mert azt mondta, nem érdekli. Én azt hiszem, az élethez az is hozzátartozik, hogy az ember érdeklődjék, néha szívesen vegyen a kezébe egy könvvet, megnézzen egyelő- adást. Legalább annyira fontos, mint hogy szórakozni menjen az barátokkal. — Mi számit akkor, amikor állást, munkahelyet választanak! Tóth Katalin: Sok minden.' Például az, hogy mennyi lesz az órabér, milyen a munkaidő beosztása, s hogy milyen az a kollektíva, ahol dolgozni keli. Tanulni akarok,. jó lenne, ha állandó délelőttös lehetnék. Azután mondtam már, hogy marógépen szeretnék dolgozni. ott biztosan érzem a munkámat... Azután az is számít, hogy hol van hely ... Sokféleképpen alakul ki, hogy hová megy az ember... — Mégis, mi a legfontosabb! Tóth Katalin: Azt hiszem^ az órabér fontos. De nekem nem a legfontosabb. Ha azt mondanák: válassz a pénz meg a kollektíva között, szavamra, a kollektívát választanám. Azt, hogy befogadjanak maguk közé, hogy jól érezzem magam a munkahelyemen ... Az óradíj később úgyis magasabb lesz... * Három fiatal vallott szak-' máról, munkáról, munkáséletről. De bizonyára még nagyon sokan hasonlóképpen fogalmazták volna meg gondolataikat azok közül, akik csak lépésnyire vannak már attól hogy átlépve az iskola küszöbét, belépjenek a gyárak kapuján. Csulorás Annamária
