Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. június 25,, vasárnap 1 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 j, Ki eszik, kenyeret nálunk manapság csak úgy, önmagában, minden más nélkül, minden „feliét” nélkül, ahogy köznyelven mondják, „csupaszon, szárazón” A kenyérfogyasztás alakulásából, az egy főre eső kenyérfogyasztás meny- nyiségéből következtetni lehet egy ország lakosságának élelmiszerrel való 'ellátottságára, életszínvonalára. Nagy általánosságban a kenyérfogyasztás csökkenése az életszínvonal emelését jelzi. A viszonylag kevés kenyérigény jó élel- mi szerellátásra, élelmezési lehetőségekre vall. és részben a helyes táplálkozás egyik fő mutatója is. Ahol nagy az éhínség, vagy egyáltalán éhínség van, ott általában nagymértékű a kenyérfogyasztás. Nálunk ez éppen fordítva van. A kenyérgyárak arról adnak hírt, hogy egyre csökken az igény a kenyér iránt, ugyanakkor növekszik a szükséglet péksütemények vonatkozásában. Kj eszik kenyeret nálunk manapság csak úgy, önmagában, minden más nélkül, minden „leltét” nélkül, ahogy köznyelven mondják, „csupaszon, szárazon”? Azt hiszem, kevesen és egyre kevesebben. Egyre inkább csak azok az idős emberek, akik lassan századunkkal egyidősek, akiknek a nélkülözés hosszú évtizedei alatt a kenyér valóban egyet jelentett az élettel, akik úgy tisztelték a kenyeret, hogy ha egy falat a földre hullott belőle, lesimogatták, megkóstolták, akiknek egy darab kenyér sokszor elég volt egyetlen étkezésre. És akik a hoszszú évtizedek alatt hozzászoktak az ízéhez, akiknek ma sem nap a nap, ha legalább egy törésnyit nem csipegetnek el, csak úgy önmagában, csak úgy „csupaszon, szárazon”, ahogy a kenyér „megszületett” — akár éhesek, akár nem, akár kívánják, akár nem. Öle már csak úgy vannak vele, hogy kenyér nélkül, egy falat, csak magában levő kenyérke nélkül nem nap a nap, még ha tele is az éléskamra, vagy a hűtő- szekrény. „Kenyérke”; így tisztelik a mindennapit..'. Ki eszik kenyeret nálunk manapság csak úgy, önmagában, minden más nélkül? Idökorukat tekintve a két szélsőség. Az öreg anyóka, aki arról panaszkodik, hogy falujukban nem harangoznak és éppen ezért délben rádióból • kell „konzerv-ha- rangszót” hallgatni, s amelyet meg is számol. Azt mondja, hogy két részletben harangoznak a rádióban, egyszer tizennyolcszor, egvszer pedig negyvenegyszer. De ő szívesebben hallgatná saját falujuk templomjának harangját. Aztán tovább panaszkodik, sorolja, hogy a menye a boltból vásárolja az előkészített ételeket, a kon- zerveket, amelyeket csak meg kell melegíteni. Kifogásolja ezek ízét, hiszen messzi állnak attól, amit az ember fia elültetett, megtermelt, megtisztított, megfőzött és megfűszerezett. „Konzervelmélete” ezzel nem ér véget. Előítéletei vannak azzal a kenyérrel, amelyet fóliába csomagolnak, s amely napokig eltart, ánélkűl, hogy megszáradna. Kifogásolja, hogy a miskolci piacon, a boltokban „nilonba” csomagolt hámozott krumplit, tisztított zöldséget lehet kapni, amely megfosztja az asz- szonyi-embert egyik legszebb foglalatosságától. A fagyasztott, a mirelit húsokról, csirkékről, csirkeaprólékról pedig a legnagyobb ellenszenvvel szól. És éppen- így nem ért egyet a konzervek légiójával, amelyek a boltokban kaphatók, hiszen ezek elkészítése annak idején az ő dolguk volt, és csak szülőágyban vagy betegágyban volt szabad a befőttet ajándékba elvinni. Kifogásolja az általa nevezett „konzerv- napsütést”, a kvarcolást, amely a gyerekeknek jár, holott az ő mezítlábas korában természetes napfényt kapott, mezítláb. Ellenzi az általa nevezett dobozos szórakozást, a magnetofont, amely egyebet sem tud — mint ő mondja —, csak ismétli önmagát. És csak ismétli önmagát. És csak ismétli önmagát... És a televízióval sincs kibékülve. Mert ez is csak ismétli önmagát. Ami tegnap este volt, az ma délelőtt van, legjobb esetben holnap délelőtt. És ha az ember már ilyen idős, nyugdíjas, akkor mit tehet? Bekapcsolja a készüléket, ül előtte, nézi á bűvös kék fényt és azon spekulál, hogy mikor is és hol látta ezt. Aztán kiderül, hogy tegnap, vagy tegnapelőtt. Este. Főadásban. „Dobozos társadalom a miénk” — mondja és érezni lehet, hogy nem érti robogó-lobogó világunkat. Panaszkodik az unokákra is. Azt mondja, nem hallgatnak rá. Mindenáron el akarnak szakadni tőle. De ő nem hagyja. A háromkerekű hátsó tengelyét spárgával megkötötte, a spárga másik végét fölhúzta az udvaron keresztülszaladó drótra, ahol a kutyák járása van. Az unokák hajtják a kerékpárt úgy, ahogy a spárga engedi a dróton szaladó vaskarikával, kerítéstől kerítésig. De nem elégednek még ezzel. El akarnak menni, el akarnak szabadulni, el akarják szakítani a zsinórt, ki akarnak menni a kapun. De ő nem engedheti. Az a kötelessége, hogy vigyázzon rájuk, amíg a szülők hazajönnek és még azután is, ha a szülők hazajöttek. És panaszkodik. És folyton panaszkodik. A gyerekeknek — mondja — nem kell a kenyér „csupaszon”, önmagában, mert ha a szomszédok meglátják, akkor kicsúfolják őket. Pedig a gyerekek szeretik a kenyeret önmagában úgy, ahogy megtermett. De muszáj tenni rá valamit, mert akkor a szomszédok, a szomszéd gyerekek megszólják őket. És a gyerekeknek nemcsak a „kenyérke” nem kell, hanem a „mesécske” sem. „Odaültetem az ölembe őket. elkezdem a mesét: „Egyszer volt, hol nem volt. volt egyszer egy égbolt, az égbolton csillagok ...” Hagyd abba — mondják. Hagyd abba, nagyi. És inkább a televíziót nézik, a dobozt, ami tulajdonképpen mindent megad számukra. A mesét is.... Ki eszik kenyeret nálunk manapság csak úgy. önmagában, minden más nélkül, minden „feltét” nélkül, ahogy köznyelven mondják, „csupaszon, szárazon”? Az idős emberek, akiknek a kenyér a nélkülözés hosz- szú évtizedei alatt egyet jelentett az élettel. - akik a hosszú évtizedek alatt hozzászoktak az ízéhez, akiknek ma sem nap, ha legalább egy törésnyit nem csipegetnek el. csak úgy önmagában. Fc psr/í!icsak ön' Sub tMiH magában a kenyeret a legkisebbek, a gyerekek, akiknek ez az egyik legjobb falat és akik még nagyon keveset tudnak arról, hogy ez valamikor az életet, jelentette, és akiket — sajnos — sokszor megszólnak a szomszédok, ha csupasz kenyeret rágcsálnak jóízűen. Pedig, pedig ... Oravcc János Laczó József felv. i I 9 Persze, ez már régóta sejthető. Hogy rögtön a közepébe vágjunk: Ádámnál és Évánál kezdődhetett a baj megsejiése, ama bizonyos tudás fája gyümölcsének megkóstolásával. A kíváncsisággal kezdődött a baj és ez a kíváncsiság a későbbi időkben, a már szépen megsokszorozód ol t emberiségnek ismételten sok gondot-bajt okozott. Az emberek közül ugyanis többen nem álállották vizsgálgatni: milyen is a Föld, amelyen élünk? Csupán kíváncsiságból vízs- gálgatni kezdték, ahelyett, hogy hagyták volna meg annak, amit tudni illett róla. nevezetesen azt. hogy a világ közepe és kész. Pedig f ezt abból is lehetett látni, hogy körötte, mármint a Föld körül kering a Nap. a Hold és bizonyos számú csillag. Egyszer aztán valaki addig vizsgálódott, nézelődött, méricskélt, amíg kijelentette, hogy egyrészt forog a Föld — ami persze rettenetes, elképesztő, sőt. nevetséges —. másrészt pedig kering is a Nap körül! Ily módon pedig nem is vagyunk a világ közepe! Magától értetődő, hogy egy szavát sem hitték. Illetve az a furcsa, hogy néhányan mégis akadtak, akik elhitték. Bőt! Az egyikük állítani merészelte azt is. hogy nem mi vagyunk az egyetlen világ, sok világ van, következésképpen más égitesteken is létezhetnek élőlények! No, még csak az kéne! A teremtés koronájának tekintélyét ilyeténképpen már mégsem lehet tépázni! Máglyára vele! És tet ték. És mégis, mégis ezután is egyre többen állították, hogy forog a Föld és azt is, hogy körül kell néznünk alaposabban, tudnunk kell, amit tudhatunk erről a bolygóról. Meg a többiről. Hová jutottunk már a világ közepétől! Egyre inkább a szélére szorulunk, a galaktika szélére — mert Hz „Északi Fény” energiája Már maga a villamos erőmű elnevezése — „Északi Fény” — is arról tanúskodik, hogy az északi em- ’ berek számára készült. Ezeket az úszó erőműveket a szibériai Tyumen város hajógyárában építik. Elkészültük után oda irányítják, ahol központi villamosener- gia-ellátás szükséges, de - valamilyen okból a villamos vezetékek elvezetése nem volt lehetséges. A tyumeni hajóépítők által készülő legújabb úszó villamos erőmű az első darabja annak a sorozatnak, melyet földgázzal kivannak működtetni. Mint ismeretes, a szovjet emberek jelenleg a Távol- Észak, ,Szibéria és Távol- Kelet. természeti kincseinek kiaknázását célzó, nagy jelentőségű program megvalósításán dolgoznak. Többek között Nyugat-Szibériában ebben az ötéves tervben is folytatódik az ország legnagyobb területi termelő komplexumának, a legfontosabb kőolaj- és földgázkitermelő bázisának a létrehozása. A tervek szerint 1980-ban ezen a területen 800—310 millió tonna kőolajat és 125—155 milliárd köbméter földgázt kell kitermelni. Az ország földgáztermelé- sének növekedését mindenekelőtt a, nyugat-szibériai lelőhelyek biztosítják. Az egyik ilyen földgázmezőn — Urengojban — működik majd a Tyumenben jelenleg épülő és gázzal fűtött villamos erőmű, az „Északi Fény”, már tudunk galaktikáról, galaktikákról is — és persze elég sok mindent a Földről. Nemrégiben tudhattuk például meg, hogy a Föld imbolyog. Nem elég a forgás, a keringés, az állandó rohanás, most még imbolyog is! Saját tengelye körül imbolyog, körülbelül úgy, mint a pecázásnál az úszó a vízen. Nem csoda aztán, hogy a ciklonok se szó, se beszéd, csak hirtelen irányt változtatnak, a vulkánok meg nagy dérrel- durral kitörnek, netán fölrobbannak. Ez az imbolygás nem lehet bizony tréfadolog! De még meg sem emészthettük legfrissebb tudásunkat, amikor pár napja közölték velünk: hullámzik a Föld! Nocsak! Áz igaz, hogy elég sok minden szokott hullámzani. A víz, a gabonatábla, a fiúk játéka. a teljesítmény stb. stb., de a Föld eleddig inkább csak forogni,. keringeni, imbolyogmi szokott. De, ezek szerint most már hullámzik is. Az árapály következtében bolygónk egésze deformálódik és a felszínen levő pontok nyugalmi helyzetükhöz viszonyítva naponta többször 10 centiméter amplitúdójú mozgást végeznek. Mit kezdjünk most ezzel a legújabb tudásunkkal? Ijedjünk meg, vagy ne ijedjünk meg? Ez a hullámzási dolog nem nagyon tetszik, ámbár lehetséges, hogy ha ma hullámzik, akkor tegnap, sőt tegnapelőtt is ezt tette, mégis megvoltunk valahogy. Mindenesetre valami baj van ezzel a Földdel. Hol ezen, hol azon a pontján robbanások hallatszanak, de nem vulkánkitöréseké. Robbanások. melyek nyomán gomba alakú felhők emelkednek. Hírek érkeznek róla. hogy az utóbbi időben hányféle élőlény pusztult ki teljes egészében. Meg adatok arról, hogy az ember naponta — óránként, percenként, másodpercenként — hány tonna port, kormot, lémet. mérgező anyagot juttat a levegőbe — saját tüdejébe — meg az ivóvízébe. Arról is. hogy hányán halnak meg éhen. Arról is. hogy a világ élelmiszertermelése ezt nem teszi, azaz nem tenné szükségessé. Hírek érkeznek egyre pontosabban célba találó pusztító eszközökről, meg arról is, hogy a felhalmozóit robbanó energia már réges-régen elegendő lenne ahhoz, hogy Földünket egv az egyben megsemmisítse. © A Föld hullámzásáról szóló anyagból, egyébként azt is meg lehet tudni, hogy bolygónk a Hold és a Nap gravitációs hatására rugalmas testként viselkedik. Meg azt is. hogy Földünk kiváló rugalmas tulajdonságokkal rendelkezik, sokszorta inhb '■ulaidnps-J"nk- kal. mint akár a legkiválóbb acél. Erre a rugalmasságra bizony szükség lesz majd ezután is. Nem az örökös forgás, rohanás, billegés, miegymás miatt, hiszen ezekkel Földünk néhány millió, vagv milliárd éve jó' megvan és megvan az emberiség is, amióta létezik. Ha nem mondják, akár észre sem vesszük. A rugalmasságra másutt van szükség, más bajok, veszélyek megszüntetéséhez, fé- kentartásához. Mi. földlakók tanulhatnánk a Földtől. Priska Tibor-tt——————....................... Eső után...
