Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

1978. június 25., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG }

ti————

Ároktőn, az Irigyli-dü- lőért évtizedek, talán az évszázadok alatt is igen sokan harcoltak, vagy inkább sóvárogtak. Úgy járja a láma, hogy a nevét is azért kapta, mert akié volt, attól igen. sokan irigyelték. Mert ezen a lölddarabon mindig jó termést aratott a gazda. De most is irigyelhetik a Csányból érkezett, már kilencedik szezont kezdő Jó- zsa Pált és családját. Munkájukat dicsérik a végtelen, oly tiszta dinnyesorok, mintha ezen a 40 holdon, azaz 23 hektáron, nem ismernék a gazt.

— Pedig nagyon is ismerjük, Je már túl vagyunk az első kapáláson. Négy családdal,* — szintén csányiak — dolgozzuk a területet. Minden év márciusában ideköltözünk, hogy aztán a falutól négy kilométerre éljünk és műveljük ezt a földdarabot.

— Jó föld van errefelé a dinnyének — szólal meg Jóisa László, Pali bácsi fia. ,,Ó is dinnyés, apjától tanulta a mesterséget. Vele a család; a feleség és a két gyerek, Ibolya1 cs Marika. Kedvelik is a piacon az ároktői dinnyét. Ebben a félig kötött talajban igen jóízű dinnye terem. A homokos területen ugyan két héttel korábban érik be, de nem ilyen ízletes.

— Most itt is később fos beérni, mint tavaly, mert az idei tavasz nekünk sem hozott sok örömet — mondja Pali bácsi, aki 67 évéből több. mint tél évszázada foglalkozik ezzel a földön kúszó gyümölccsel. Ahogy ő mondja, a „diny- nyeföldön születtem” —. Szépen köszöntött pedig az évkezdet. Március 10-én költöztünk .ide, a hónap végére elkészültünk a melegágyakkal. Majd 150 ezer gyepkocka - kivágása,- .ma- gozása után, a melegágyakban neveltük és nagyon vártuk május elejét, hogy kiültessük a palántákat a szabadba. A május megjött. csak amit hozott, az ne jött volna, mert az minden volt, csak május nem. A sok eső és a fagy miatt csak 15-e uán lehetett kiültetni. Voltak, akik a hónap elején kiültették, de pórul jártak, lefagyott.

Pali bácsiéknak talán a sok évtizedes tapasztalat sugallta: várjanak még vele. Most már reménykednek, egy holdon- görögdinynvéből 150 mázsát, sárgálló 100 mázsát is szüretelhet, nek. Az időjárást is figyelembe véve, ez az eredmény jó közepesnek mondható.

A dinnyés életnek megvannak a sajátságai. Ha család van, ilyen a gyerekek iskoláztatása — amit ma már senki sem hanyagol el. Ibolya, a nagyobbik kislány az idén végezte < negyedik osztályt színjelesen. Pedig nem 1 .hét köny- nyü minden tanévet ké iskolában tölteni. Szeptern bértől márciusig Csányban utána Ároktőn járni tovább. De ehhez kell alkal mazkodni, itt kell élni. Igaz az édesapja mindennap kocsival viszi, hozza, mer másképpen fáradságos lenne. Oda is, vissza is nyolc kilométer.

— Nagyon rossz az ide költözés utáni két-három hét — szólal meg Ibolya. — Kezdetben zord a környék- Rajtunk kívül senki, de ahogy közeleg a jó idő. jönnek a falubeliek a határba dolgozni. Élénkül s vidék, s utána már köny- nyebb. Bár a távolság s falutól utána sem kisebb, de valamit enyhít a gépkocsi, a tranúisztdros tévé a gáztűzhely. Minden évben tél évre ott kell hagyniuk az összkomfortot, hogy egyik legkedvencebb gyümölcsünk. a dinnye, az asztalunkon legyen. Érdemes vele foglalkozni, de márciustól szeptemberig bizony kevés a szabad idő. Ezért csak kevesen vállalják ezt r munkát.

Ahol ilyen nagy csalác van — hiszen a „mester’ feleségével, aki maga is ’dinnyés családból származik — hatan vannak, ai nagyon fegyelmezett mun kamégosztást követel. A; asszonyok, hogy együf kezdhessék a férfiakkal : munkát, egy -órával elöbl kelnek, megfőzni. Este ké sőbb fekszenek, mert itt ; dinnyéskunyhóban is var háztartás ■ •.

Apáról fiúra szálló mes térség volt ez évszázadokot át. Mos! már kevesebbet vannak. Hort és C-sány közi ségekben, a dinnye hazájában él még ez a „szokás” A dinnyések tavasszal a; ország különböző vidékeit! költöznek, hogy hozzáértés se] olyan gyümölcsöt tér illesszenek, amit nagyot szeretünk, különösen ha va lóban. édes.

Csanálossi Béla

Az idén több mint 47 ezer fiatal vállalt munkát az ifjúsági építőtáborokban. Az első „fecskék” a hét elején már megérkeztek az építkezések színhelyére. A KISZ KB és az Állami Ifjúsági Bizottság által az országban szervezett hatvanegy központi építőtábor egyike a leninvárosi, amelyet a Tiszai Kőolajfinomí- Lo beruházásának meggyor. sílására hívtak életre. A leninvárosi ifjúsági tábor jellege abban tér el a hagyományos építőtáborokétól, hogy szakosított. Ifjú szakmunkásjelöllek — lakatosok. hegesztők, villanyszerelők. épületburkolók, hőszigetelők és egyéb szakmabeliek — általában másodéves tanulók dolgoznak itt két héten át. öt turnusban. A borsodiakon kiviül szép számmal vannak köztük Bács és Veszprém megyeiek és vasi fiatalok is.

Hajnali ötkor kelni nem a legkellemesebb érzés. Még a korai ébresztéshez szokott embernek is jólesik, ha néhány perccel megtoldhatja a pihenést. A fiatalok még érzékenyebbek, még inkább kívánják az alvást.

Mit lehet ilyen esetben

tenni?

Idejében le kell feküdni. Legkésőbb este tízkor már ágyban is vannak az építőtábor lakói. Van aki ennél korábban álomra hajtja a fejét. Bár mostanság, a loci- világbajnokság idején ennek csekély a valószínűsége, hiszen a fiatalok közül nagyon sokan kedvelik a labdarúgást.

— Nálunk fegyelem van

— mondja Kerekes János másodéves épületburkoló szakmunkásjelölt. — Másképpen — mármint kellő alvás nélkül — aligha tudnánk dolgozni, pedig mi azért jöttünk ide, hogy gyakoroljuk a- szakmát és egyben hasznos munkát végezzünk az épülő kőolajli- nomítonál.

Ügy beszél, mintha ezzel eddigi munkájukat akarná nyugtázni. Valóban, mutatós az elkészült burkolat. A mozaiklapok mértani pontossággal illeszkednek egymáshoz, a fiúk szakszerűen, gondosan vége'znek minden egyes munkafolyamatot.

— Te honnan érkeztél?

— kérdeztem a brigádveze- tötől.

— Miskolcon, a 114-es Eötvös József Ipari Szakmunkásképző Intézetben tanulok. Tizenegyen vagyunk épületburkolók.

Negyvenöt kőművestanuló végzi a központi tncó épülete egy részének teljes falazását és vakolását.

Munkában a borsodi épületburkolók.

Fotó: Remeczki Gábor

Kerekes Jancsi beljebb invitál.

— Tessék megnézni a munkánkat.

A fiúk Orosz Já nos szakoktató felügyelete mellett serényen dolgoztak.

— Másfél nap alatt 120 négyzetméter a teljesítményük — mondja Orosz János nem kis büszkeséggel.

Még hozzáteszi: a gyerekek túlteljesítették a számukra előírt normát, ugyanakkor a minőséggel is elégedettek lehetnek a kivitelező vállalat szakemberei.

A szakoktató, mintegy dicséretképpen elmondja azt is, hogy az épületburkoló brigád első napi munrádiót hallgathatunk, újságot olvasunk, s aki szereti a vizel, szabad időben a strandra is elmehet. Egyszóval jó kis tábor ez.

Molnár Zoltán Szendrő- rói jött..

— Barátságos, szép környezetben tölthetjük el ezt a két hetet, így még a műn-, ka is könnyebben megy.

— Mi a titkolt vágya a brigádnak? — kérdezem.

Szinte kórusban mondják: — Elsők akarunk lenni a brigádok között folyó versenyben.

— A fiúkat serkenti, hogy a három első helyezett brigád a munka befejeztével pénzjutalmat kan, az a brigádtag pedig, aki kimagaslóan dolgozik, külföldi jutalomüdülésben részesül — mondja végezetül a szakoktató.

Érdemes tehát jól dolgozni.

*

Pár száz méterrel távolabb találjuk a lakatosokat. Valamennyien az esztergomi 317-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet 115-ös gépszerelő osztályának tanulói.

Vadonatúj munkaruhában. bakancsban és védőkesztyűvel felszerelve formálják. hajlítják a lemezt, amelyből különböző csöveket, gyűrűket készítenek. Látni a munkájukon, hogy van már gyakorlatuk eb-; ben a szakmában.

— Tavaly Kazincbarcikán, a PVC—III. építkezésén dolgoztunk — mondja Réti Henrik, a fiatalok brigádvezetője.

Mórocz Ferenc szakoktató tízperces szünetet engedélyez.

Cigarettával kínálom a brigádvezétőt, aki sokatmondó pillantást vált a szakoktatóval.

— Rágyújthattok, gyerekek! — adta beleegyezését.

— Ha dolgozunk, erre nincs lehetőség, mert a munkára kell figyelni — fűzte hozza magyarázat- kép pen.

— Hogyan megy a vasas munka? — érdeklődöm.

— Az első napi teljesítményünkre mj is 10 pontot, kaptunk a szakoktatónktól — summázta a brigádvezető.

— Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok a lakatosok munkájáról, szinte a legkisebb hiba nélkül dolgoztak — jegyzi meg Nyíri József, a Hőtechnika Vállalat művezetője.

A fiúk arcáról leolvastam, jólesik nekik a dicséret.

Minden bizonnyal megérdemelték.

Lovas Lajos

káját 10 pontra, a legmagasabbra értékelték.

tizenéves legények rövid szünetet tartanak. Szóba kerül az ellátás, az építőtábor felszereltsége, a szabad idő eltöltése.

— Kitűnő kosztot kapunk — így Kerekes Jancsi. — Az étel nemcsak ízletes, de bőséges is — mondja egy ínásik társa.

Tar Ferenc, a kazincbarcikai 112-es számú Szakmunkásképző Intézet tanulója a városban levő ifjúsági tábor elhelyezését dicséri.

— Jól felszerelt, összkomforttal ellátott szobákban lakunk, tévét nézhetünk,

A siiMük

fülsiketítő lármával követelték vacsorájukat. Úgy gondolom, a sertésnek fáj az éhségérzet, hiszen úgy ordított a falka, mintha, nyúznák. A virgoncabbja nekifutásból akarta átugrani a karámot, a mester azonban erre az eshetőségre is számított, mert nemcsak erősre, magasra is szabta. A mester maga a gazda volt.

Éppen most tolat be egy kétkerekű targoncával a kapun, a kasza beleütve a nagy csomó fűbe.

A hízók szinte, elnémultak a gyönyörtől Ügy bizony, a gyönyörtől. Hiszen tudván tudják, hogy a fű az övék, senki másé. Várakozó álláspontra helyezkedtek, mondhatnám: ugrást'c készen, hogy rávessék magukat az első csomóra.

— Nesztek, itt az előétel! — rikkantja a gazda, közéjük vetve egy öllel. Néhány másodpercig állnia-nézelődnie kell, mert öröme telik a csámcsogó falatozásban, a jóétvágyú tülekedésben. /

Beszélgessünk a gazdával.

— Mindig tudott kaszálni? — kérdezem, azt értve alatta, az apjától tanulta, vagy csak úgy magától?

— Sose tudtam, most se tudok — hangzik az egyértelmű válasz. — De azért egy taligára valót összekapargatok útszélen. árokparton — igazi kaszásokkal nem áll- nám a versenyt.

.— Úgy tubom, könyvelő Miskolcon.

— Jól tudja.

— A közgazdászok különbségei tesznek háztáji és kisegítő gazdaság között — a magáé tehát kisegítő gazdaság. Miért adta tejét serléshizlalásra?

A diplomás „kondás”

— Erre nem nehéz a válasz. — Még vakolatlan házára mulat, az egyelőre üres garázsra. — Érti már? — kérdezi derűsen.

— És kisegítő gazdaságában alkalmazza-e tudományát, a „kettős könyvelést”? Mibe kerül, mennyi a haszon?

— Nem bosszantom magam ilyesmivel

— mondja nevetne. Kicsit tűnődik, tekintete a vacsorázó hízókon pihen. — Tudja

— fordul felém elgondolkozva —, ezt a mázsányi füvet nem könyvelhetem el ráfordításként. A természet ingyen adománya. Láthatta, úgy eszik, mint a cukrot, nekem pedig kikapcsolódás az utánajárás, a kaszálgatás. Nyolc órát ülni egy dohány- füstös irodában, rovatokat ellenőrizni, minden passzoljon, nem leányálom. Jöjjön, nézze meg az „alapanyag-ellátó vállalatomat” — invitál mosolyogva.

A hosszú karámhoz jobbfajta, körülfa- Iazott épület kapcsolódik — a két koca ólja. Hatalmas két állat.

— Ezek hozzák az igazi hasznot — lelkendezik. — Ha vásárolnám a malacot, megnézhetném magam — legyint. — Igen felverte a malac árát a nagy kereslet.

Benyúl az egyik kocához, mely követelőzve tartja a nyakát, vakarja meg gazdi.

Beavat a titokba, hogy lett belőle „diplomás kondás”. Városi gyerekként nőtt fel, es a sertést csak kolbászban, rántott szeletben tudta elképzelni. Felesége tanítónő, itt kapott állást és szolgálati lakást, nyolc

kilométerre Miskolctól. Sajátjában akart lakni. A pedagóguskölcsönből nem futhatott mindenre. A felesége is városi lány. Megszerették a falut, és elhatározták, hogy végképp letelepednek. Három fiuk van — félő, hogy a negyedik is az lenne, felhagylak a „kísérletezéssel” — majd hoznak a fiúk lányt a házhoz. Nem kerestek rosszul, de az öttagú családra elment a fizetés, alig tudtak valamit félrerakni.

Egyszer nézelődik a könyvesbolt kirakatában, szemet szúr neki egy cím, valahogy így hangzott: „Sertéstartás a kisüzemben”. Megvette, s otthon egyfektében kiolvasta. A szerző az anyadisznóra tette a hangsúlyt, előbb azt kel! nevelni. Felesége nézett egy nagyot, amikor — jó két esztendeje — hozzálátott az ólépítéshez, maradék anyagokból. És egyszeresak mit látnak szemei?! Férje hoz valamit égy zsákban, mely két oldalra lecsüng a kerékpárról, a csomók nemcsak mozognak, hangot is adnak, malachangot.

— Akkorák voltak, mint így a két öklöm! — emlékezik örvendezve. — A gyerekek szaladnak, boldogan kiáltozzák, hogv nekünk is lesz disznónk! — Csóvál a fején. — Azt hitték, azt csak nézni, meg vakargatni kell. trágyázni, etetni nem.

■ Széttárja a karját, nevetve mondja:

— Hát így kezdődött. — A karám felé int. — Az idei íialásuk. Huszonegy. Jó, mi ?

Elismerően bólogatok, némi irigykedés- sel jegyzem meg:

— Szép pénz üti a markát!

— Hetvenezerre számítok. — Házára mutat. — Elmegy rá. — Hirtelen elmélkedésbe fog. azt magyarázv hogy a keresetükből nem tudnának félretenni any- nyit, ami most elmegy takarmányra. És ezt érdekesnek tartja. A jószág kiköveteli a jussát, akár tetszik, akár nem, hozni kell az abrakot, amit, persze, ő nem jegyez leadásként. Az állatokra költve rakódik össze a forint. A férőhely árát se „viszi át” a kiadás rovatba, hiszen maga bütykölte össze. Évek alatl kialakult a baráti köre is. van segítség, amit c is igyekszik viszonozni. Az csak természetes, hogy amíg nem jutnak „egyenesbe”, nincs rendben a ház. a garázs is üres. üdülésre nem is gondolhatnak. A szomszédok ugyan igen rendesek, de nem kívánhatja, hogy ennvi jószággal bajoskodjanak. A baromfiudvar teli csirkével, tyúkot tartanak, hogy a tojásért se kellessen pénzt kiadni, meg jobb is. mint a bolti.

— Amikor meglátogat egy-egy munkatársam. megmosolyognak, hogy ..valódi paraszttá" vedlettem. — Elneveti magát, majd megkomolyodva teszi hozzá — Sok küszködéssel jár ez az életmód, de én rájöttem, hogy mások rosszabb helyre is „elrakják” azt az időt. amit én jószagban „megspórolok”A ni-ir-ui/4. füvet még a süldők köti nidranch zé vetette Amelyiknek

kedve van hozzá, száiazgatnat vacsota után. Ó pedig befelé indult a vakolatlan hazba, melyre leszállt az este é«- -i csend.

Gulyás Mihály

Dinnyések az Irifli-il óta

Az első „fecskék"