Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

1978. június 25., vasárnap ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 5 A levelezésről... A levelezés azok közé a „műfajok” kö­zé tartozik, amelyek hol jobban, hol kevésbé kerülnek előtérbe. Azt is mondhatnám, valamiféle láthatatlan ösz- szefüggés van a bizalomteli légkör és mondjuk a házon nelülj levelezés csökke­nése között. Ez a gyakorlat azonban még­sem mondható általánosnak. Mindez an­nak kapcsán villant fel bennem, hogy nemrég az egyik miskolci üzem vezetője vastagra tömött dossziét mutatott, miköz­ben bosszúsan megjegyezte: ezek a leve­lek egytől egyig házon belül íródtak. A jelentések, el nem végzett munkát indo­koló megjegyzéseket, más munkájával ösz- szefüggő észrevételeket tartalmaztak. Miközben belelapoztam a vastagra tö­mött dossziéba, arra gondoltam, mily sok időre volt szükség ahhoz, hogy az üzem vezetője egytől egyig elolvassa ezeket a leveleket, sűrűn gépelt papírlapokat, nem is beszélve arról, hogy legalább még egy- szerannyi időt vesz igénybe a szóban for­gó levelek megírása. Első becslésre is szembetűnt, hogy ez alatt az idő alatt „lent”, és „jent” egy­aránt hasznosabb, céltudatosabb, megkoc­káztatnám azt is, hatékonyabb munkát le­hetett volna kifejteni. Mennyivel jobb lett volna, ha a gyáron belül egy-egy üzem­ben, órákat igénybevevő levélírás helyett, a jobb munkaszervezéssel, a folyamato­sabb anyagellátással, a veszteségidő feltá­rásával, egyszóval a munkát kedvezően befolyásoló helyzetelemzéssel foglalkoztak volna. És minden bizonnyal az igazgató is tudna hasznosabb dolgokkal foglalkozni, mint hogy ezeket, a többségükben „bizo­nyítványt magyarázó” jelentéseket olvas­gassa, netán válaszoljon is rájuk. Pedig a telefonhálózat vállalaton belül is jónak mondható. És vannak dolgok, amiket leírni, nemcsak nehézkesebb, ha­nem elintézési módjuk szavakban gyor­sabb, esetleg eredményesebb is lehet. Val­lom ezt akkor is, ha fülembe cseng egy másik megjegyzés: az írásos jelentés azért is jobb, mert a papírra vetett szavak ma- radandóak, egyértelműek és ráadásul könnyen ellenőrizhetők. Ezért hát érde­mes lent is és fent is időt szakítani a le­velek, jelentések megírására, illetve elol­vasására és megválaszolására. Bármennyi­re is meggyőzően'hangzik ez utóbbi érve­lés, vannak esetek, amikor megkérdőjele­zi az ember a levelezést. Nem tudok el­képzelni olyan etikai kódexet, amely azt hirdetné; a rend és a tisztelet azt pa . n- csolja, hogy a vezetők és a beosztottak érintkezési formája a lehetőségekhez mér­ten szorítkozzék írásos kifejezési módra. Lehet levelezni, lehet írásban is adni utasításokat és lehet felelős beosztásban levő embereknek fél délelőttön át olvas­gatni a reggeli postát és csaknem ennyi időt tölteni a válaszok megírásával. Ez azonban az egyik legfontosabb tevékeny­ségtől, a hatékony vezetéstől és az embe­rekről való foglalkoztatástól veszi el az időt. Ráadásul, ha nem vigyázunk, bürok­ráciát is szül. Sajnálatos módon vannak, akik úgy gondolják; leírtam a vélemé­nyem, tehát fedezem magam. Elküldtem a levelet postán, most várom a választ. Amíg nem kapok papírt, ezt a témát félretehe- tem. Közben értékes napok, sőt hetek tel­nek el és az ügyben nem történik érdemi változás, miután nem jött válasz az írás­ban továbbított észrevételekre. Amikor az­után hetek múltával, mint gondot jelentő mulasztás napirendre kerül a levelezés té­mája, előkerülnek a panírok, mint sajátos fedezékek és megkezdődik a jogászkodó vita. Ettől azonban továbra sincs határ­időre igényelt termék, hazai, vagy ex­portszállítási igény kielégítése. Pedig az ügyet közvetlen érintkezéssel, rövid szó­váltással, véleménycserével percek alatt el lehetett volna intézni, fölöslegessé téve. esetleg másutt hasznosítva azt a konkrét energiát, amelyet a levelezés igénybe vett. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy semmi szükség a levelezésre, hogy nincs létjogosultsága az írásos előteriesz- téseknek. De, hogy mennyire sok volt az, amit esetenként leírtunk, azt tni sem bi­zonyítja jobban, mint hogy hivatalos fó­rumokon is, már-már meghatározott ter­jedelmekben kell fogalmazni előterjeszté­seket. S ez megint nem a ló másik olda­la. hanem ésszerű korlátozása annak, amit né11« fölöslegesnek tartunk. N incs szükség tehát arra. hogy min­den papírra kerüljön, hogy vezetők és beosztottak asztalát napról napra elborítsák a frissen írt levelek. Mert egy levelet nemcsak meg kell írni, hanem va­lakinek, valahol el is kell olvasnia. Uram bocsa, mi több; választ is kell írni. Paulovits Ágoston Limbok mögött épülnél a lázai AZ UTÓBBI 1—2 évben sok-sok szabályozó, tiltó rendelkezés ellenére sem csökkent az engedély nélküli építkezések száma. Országo­san és megyénkben sem. Bír­ság ide, bírság oda, tovább­ra is látjuk a környezetbe nem illő épületeket, a ví- kendháznak titulált kalyibá­kat. Nemcsak a Miskolc kör­nyéki domboldalakon, ha­nem a megyeszékhelyhez kö­zeli községekben, Hernád- kak, Hernádnémeti, Nyéklád- háza és Mályi területén. Ugyanez mondható el más, távolabbi településekről is. Az ezekkel kapcsolatos ész­revételeket néhány nappal ezelőtt sokan szóvá tették a Miskolci járási Hivatal ál­tal rendezett eszmecserén, ahol a vita sok hozzászólója sürgette: erélyesebben lép­jenek fel a helyi tanácsi szervek az építésügyi rende­leteket semmibevevőkkel szemben. Ne adjanak ki til­tott területre építési enge­délyt, s ha mégis elkészül a lakóház vagy a víkendépület, olyan összegű bírságot szab­janak ki, -hogy a renitenskedő tulajdonosnak megérje lebon­tani az engedély nélküli há­zat. Az említett tanácskozáson a környezetvédelem volt a téma, ám ennek kapcsán jog­gal vetették fel a felszólalók a víkendtelepek engedély nélküli bővítését, az egyik napról a másikra elkészülő lakóházak építését.' Ugyanis mindkettő elválaszthatatlan a környezetvédelemtől. Minden szabálytalanul elkészített lé­tesítmény szennyező forrás lehet, — legtöbbször az is! Másrészt a terület, a víkend- telep összhatását rontó, ilyen­olyan egyéni elképzelések »lapján megtervezett és fel­épített ház, illetve házikó környezetromboló. Hogyan épülnek, épülhet­nek engedély nélkül, rosszul megtervezett házak? A kér­désre így válaszolt a járási hivatal illetékes vezetője: „a lombok mögött..vagyis ellenőrizhetetlenül. Mint elmondta számtalan példa bizonyítja hogy ott, ahol ősszel még az építési készülődés nyomait sem lát­ni, tavasszal a lombok fede­zete alatt egyik napról a má­sikra házak nőnek ki. A fák zöldje elrejti az ott folyó munkát, úgyszólván a min­dennap arrajáró sem veszi észre az építést. Csak ősz­szel, amikor a fák elpergetik lombjukat, akkor derül ki, hány ház, víkendépület ké­szült el. Ám ilyenkor már — lakott épület esetében külö­nösen — sportnyelven szólva alig-alig tud „labdába rúg­ni” a tanács szakigazgatási szerve. A kiszabott bírságot mosolyogva kifizeti az épít­tető ... Vitathatatlan, ennek meg­előzése a legtöbb faluban, településen szinte lehetetlen. Ha mégis megpróbálják — örvendetes, hogy egyre több helyen teszik — emberfeletti munkát kíván a tanácsi szervektől, leköti az egy-két ezzel foglalkozó műszaki és adminisztratív dolgozó min­den idejét. Az elkészült ví- kend- vagy családi ház tu­lajdonosa ugyanis, — bár tudja, hogy szabálytalanul építkezett, — körömszakad- tái.g védi vélt igazát, kihasz­nál minden fellebbezési le­hetőséget. Ebben pedig nincs hiány. Csakhogy mindez hó­napokba telik nemcsak a fel­lebbezőnek, hanem a tanácsi alkalmazottnak is. Ez idő alatt a lombok mögött újabb tucatnyi, engedély nélkül megkezdett épület készül el, tucatjára indíthatják a pe­reket. Ezt a megterhelést az engedélyezési munka mel­lett aligha tudja, bírja elvi­selni és az építésügyi előírá­sokban foglaltaknak érvényt szerezni egy-egy községi ta­nács szakigazgatási, egysze­mélyes apparátusa. Félreértés ne essék, nem az adminisztratív létszám in­dokolatlan növelése mellett szólok. Ám, úgy tűnik, bizo­nyos területeken túlságosan szigorúak az ezzel kapcsola­tos rendelet előírásai, — mó­dosításukkal. envhításükkel talán mód nyílnék rá, hogy a helyi tanácsoknál, járási hivatalokban több műszaki szakember foglalkoztatásával elejét vegyék a lombok mö­götti építkezéseknek, a sza­bálytalan, a környezeti ár­talmakat is magukban hor­dozó szabálytalanul kivitele­zett léesítmények elkészíté­sének. KÖRNYEZETVÉDELEM ... Községekben, falvakban, ki­sebb településeken ez első­sorban, sőt majdnem kizáró­lag a tanácsok feladatát ké­pezi Az iménti, rendelet- enyhítési javaslatom mellett is úgy gondolom, elsősorban mindenütt a helyi tanácsok tehetnek ennek érdekében a legtöbbet. Például olymódon, hogy az egész apparátus be­segít az egyszemélyes szak- igazgatási szervnek, építési, környezetvédelmi előadónak. A falu utcáit járva ugyanis a másik előadó is észrevehet építkezéseket. N. L A 37. kilométerkőnél dolgozik a betonozó gép, 20 cm betonalapot fektet. Gépkocsival az M-3-ason A bagi völgyhíd. Budapest északkeleti kapu­jától, az újpalotai lakótelep mellett kezdődik az épülő M—3 autópálya. Ez jelenleg az ország legnagyobb útépí­tése. Külön engedéllyel — ez­úttal figyelmen kívül hagy­tuk a behajtani tilos táblát. Ráhajtunk a friss burkolat­ra. Az út bal oldalán hala­dunk, itt ugyanis még nem lépett életbe a KRESZ. A be­vezető szakaszon a bitume­nes alapra már ráterítették a hat centi vastag kötőréteget, legfelülre majd még egy négy centiméter vastag ho­mokolt aszfalt szőnyeg kerül. S már nem is sokára, hiszen az autópálya első, Budapest- t31 Gödöllőig húzódó szaka­szát a tervek szerint idén ősszel átadják a forgalom­nak. Az építés további állomá­sai: Bag, Hatvan, Gyöngyös lesz. Ernődnél elágazik majd az út Miskolc és Nyíregyháza felé. Ez a két szakasz nem­zetközi rangra emeli majd az autópályát, mert gyorsfor­galmi kapcsolatot teremt Csehszlovákiával és a Szov­jetunióval. De ez egy tíz-ti­zenöt éves terv perspektívá­ja. Belátható közelségben vi­szont a második szakasz be­fejezése Bag és Hatvan cso­mópontokkal, a határidő; 1980., s aztán az autósoknak újabb két évet kell várni, amíg az út Gyöngyösig elké­szül. BENZINTÖLTŐ ÁLLOMÁS, ÉTTEREM, MOTEL Való igaz: már több mint egy évtizede hallottunk elő­ször az M—3-as tervezéséről, s meglehetősen hosszú idő telt el, amíg riportírás céljá­ból ráhajtottunk a félig kész pályára. — A jelenlegi 3-as út for­galma mér 15 éve indokolta az új forgalmi vonal építését — tájékoztatott Bánoczy Ist­ván, az UVATERV osztály- vezető mérnöke, aki 1968 óta irányítja a tervezést, sőt a tervezői művezetést is. — Az előtervezéshez hozzá is kezd­tünk, de az ország anyagi teherbíró képességét akkor meghaladták a költségek. Érthető ez, hiszen a pálya minden kilométere 60 millió forintba kerül. Beleszámít a tervezés, a házak és mező- gazdasági területek kisajátí­tása. 24 felül- és aluljáró híd, a vízelvezetés, az elekt­romos és postakábel építése, a földmunkák és az út kivi­telezése. Csak a gödöllői sza­kasz — melv 23 5 kilométer —. több mint 1,2 milliárd fo­rintba kerül. • A gyorsforgalmi út a 10-es kilométerkőtől kezdődik, ma még mindkét oldalról mező- gazdasági területek szegélye­zik. — Az M—3-as bejáratához két benzintöltő állomás, ét­ierem. motel épül és az autó­klub gépkocsiszervizt létesít maid. Az út egyébként két­szer két forgalmi sávval és egy-egy leálló sávval épül — mutat mindkét irányba Bá­noczy István tervező. — A forgalmi sávpárok szélessége 7,5 — a teljes útszélesség 28 méter lesz. Az autópálya ugyanazt a burkolatot kapja, mint a megerősített M—7- es, amelynek kitűnő minősé­gét a műszeres vizsgálatok mellett már a tapasztalatok is igazolják. A BABATI-VÖLGYBEN Néhány perc alatt elérhető az első forgalmi csomópont Gödöllő határában. Egy fe­lüljáró már elkészült, csak­úgy, mint az Y-alakú gvalo- goshíd, amelynek az egyik oldalán lépcső van, a mási­kon rámpa segíti a feljutást gyerekkocsival, kerékpárral. A forgalmi csomópontban négy hatalmas hurokkanyar biztosítja majd a le- és fel­hajtást az autópálya mind­két irányából. A városon túl kezdődik az út legszebb sza­kasza: a pálya kettészeli a hegyoldalt. Jobbról 30 méter magas partfal, balról 50 mé­ter mély szakadék kezdődik: a Babati-völgy. Az útkanyar előtt, 20 méter magas tölté­sen halad át a pálya. S még egy adat: építésekor 3 millió köbméter földet kellett meg­mozgatni. A pihenőre csalogató lát­vány után csak néhány perc kell, hogy eljussunk a Má- riabesenyő—Domony és Bag térségében épülő 250 méter hosszú völgyhídig. Erre ka­nyarodik majd rá a pálya, keresztezve a jelenlegi 3-as utat, egy aprócska patakot és a miskolci vasúti fővonalat. A tervek szerint 1980-ra kell a hídnak teljesen elkészül­nie, hogy Bag határában a második forgalmi csomópont­hoz érkezzünk. Ebben a tér­ségben — Hévízgyörkig — öt különleges hidat építenek Az egyik lényegében aluljáró, a modem pálya alatt dülőút halad keresztül: lehetővé te­szi az átjárást az erdőgazda­ság dolgozóinak és a turis­táknak. A hidak igazi külön­legessége, hogy új magyat szabadalom alapján készül­nek: az acélszerkezetű főtar­tókra előregyártott vasbeton­táblákat helyeznek és a hely­színen csak a pályalemezek­kel betonozzák össze. Erről a csomópontról ágazik majd el az autópálya Vác, Túra és Aszód felé. HATVAN ELŐTT — HATVAN UTÁN Az Aszód és Hatvan kö­zötti — harmadik — autópá­lya-szakaszon befejezték már a földmunkákat és megkezd­ték a bitumenes alapréteg leterítését. A Betonútépítő Vállalat — a munkák gene­rálkivitelezője — az új M— 3-as úton üzemelteti a nagy teljesítményű finiser-beren- dezését. Ez a' gép óránként 150 tonna (!) burkolatot tud elteríteni egyszerre 12 méter szélességben. így gyakorlati­lag egy-egy forgalmi sávot fed be. Hatvan után még nem le­het kocsival végighajtani a pálya nyomvonalán. Ezen a negyedik szakaszon, amely Gyöngyösig tart, még csak a földmunkákat végzik. Ez ta­lán a legkevésbé látványos építési fázis, mégis milliók múlnak az összehangolt mun­kán. Erre csupán egyetlen jellemző példa: a talajvíz el­vezetésére több mint száz­millió forint értékben tervez­tek 50 szivárgót, mert a föld­munkák megváltoztatják a környék vízmozgását A Hatvan—Gyöngyös kö­zötti szakaszt öt éven belül nyitják meg a forgalomnak. Addigra a jelenleg még itt dolgozó földmunkagéoek Emődöt is elhagyják: Mis­kolc és Nyíregyháza felé tar­tanak majd ... Kriszt György !

Next

/
Thumbnails
Contents