Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1978. június 24., szombat „Az nem lánynak való... Pályaválasztás — Igények — Lehetőségek Czinder Antal rajza Kandidátusok a tárlaton A Szilágyigyűjtemény Miskolcon Görög tudós görög emlékeket kutat , Korai-e tizennégyéves korban pályát választani? Szükség van-e még ilyen kiterjedt gimnáziumi oktatásra? Ki befolyásolja a gyereket a pályaválasztásban; a szülő, a pedagógus, vagy magának a gyermeknek hái- landósága a fő mérvadó? Ha vita van a szülő és a gyerek között ilyen kérdésben, van-e olyan tekintélye a pedagógusnak, hogy ebben a vitában a döntőbíró szerepét sikerrel betöltheti? Milyen terheket jelent a vállalatnak, hogy az iskoláztatásból jelentős rész hárul rá? Szakmunkásképző iskoláink felszereltsége, kollégiumi állapotai megfelelnek-e az elvárásoknak, s a mai igényeknek? Vannak-e csak lányoknak való szakmák? Egy sor válaszra váró, de egy tanácskozáson belül véglegesen el nem dönthető kérdés hangzott el és fogalmazódott meg sokoldalúan, azon a megbeszélésen, amelyet a megyei pártbizottságon tartottak a napokban a Magyar Nők Országos Tanácsa vezetőinek és megyei tagjainak részvételével, valamint a legilletékesebb párt, tanácsi, szakszervezeti, vállalati, pedagógiai szakemberek bevonásával. A MNOT a fővárosban és öt megyében — köztük Borsodban is — vizsgálja az általános iskolát végzett lányok pálya- választási lehetőségeit. A nálunk szerzett tapasztalatok egy nagyobb, átfogó előterjesztés része lesz, de a tanácskozás jó alkalom volt rá, hogy mi is alaposan felmérjük „házunk táját”, s alkalom volt arra is. hogy összegezett eredményeink, gondjaink továbbítassanak az arra legilletékesebbekhez. Egy cikk keretében mindenről nem eshet szó. ezért kiválasztottuk a szerintünk legfontosabbnak vélt kérdéseket. Női pályák — fiúk kizárva? Közismert, s bizonyos pályákon mér feszültségeket okozó gond, hogy túlsúlyban van a nők aránya. Hiányoznak az általános iskolákból a „tanító bácsik”, örömmel fogadnák kórházaink is ápolói munkakörben a fiúkat, hiszen ellentétben a közhiedelemmel, itt nagyon gyakran akad valóban férfierőt kívánó munka. S egyáltalán, miért ne dolgozhatnának a férfibetegek közt férfi ápolók? A férfi tanítók és tanárok hiánya lassan már nevelési problémákat is felvet. Nagyon találóan jegyezte meg valaki, hogy az egész pályaorientáció olyan pedagógusnők kezében van zömmel, akiknek csak halvány sejtelmük van az üzemi munkáról. a fizikai munkáról. Kimondottan lányoknak ajánlják a fonónő szakmát. Még a pályaválasztási füzetekben is így fogalmazódik meg. Vajon miért? Aki ismeri ezt a szakmát, jól tudja, hogy a szövőnő, fonónő ugyancsak nehéz, fárasztó, nem éppen kizárólag női erőre számító munkát végez. Innen a férfiak teljesen kiszorultak, s indokolatlanul. A körzeti orvos munkája az egyik legnehezebb egészségügyi feladat, falun és városon egyaránt. Hovatovább itt is csak elvétve akadnak már fériiak. Az értelmiségi pályák nagyfokú elnőiesedésénél vissza kell nyúlnunk a tizenévesekhez, mert a dolog itt kezdődik. A továbbtanulni kívánó lányok nagy része gimnáziumba kerül, s ennek egyenes következménye, hogy onnan egyetemre, s az értelmiségi pályákra. Hogyan állunk •a gimnáziummal? Nagyon sok ellentmondás van a gimnáziumok megítélésében. Ez olyan kérdés, amely nem lehet egyelőre mentes a szubjektív megítéléstől. Jelenleg gondot okoz, azon gimnáziumot végzettek sorsa — most mindegy, hogy fiúról vagy lányról van szó — akik nem kívánnak tovább tanulni főiskolán vagy egyetemen. Engedtessék meg ennél a témánál egy — ha úgy tetszik, szintén — szubjektív véleménv. Valamikor, egykét évtizeddel ezelőtt arról álmodoztunk, hogy olyan műveltséget kívánunk megvalósítani országszerte, amelynek során a szakmunkás is érettségizett lesz. Azóta az érettségi fogalma gyakorlatilag szélesebb lett a csak gimnáziumban megszerezhető matffránál. Az emberek tudatában azonban a gimnáziumi érettségi nimbusza mintegy beszűkült, s a gimnáziumban érettségiztetett kislányról a szülők is azt hiszik, hogy „kisasszonyt” neveltek. Amikor később . kitűnt, hogy az érettségizettet nem várja íróasztal, már ott volt a bizonytalanság, elégedetlenség. Elégedetlen a gyerek, a szülő, s elégedetlen a vállalat is, amelyik kénytelen továbbképezni, szakmát adni a fiatal kezébe. Lehet-e kárunk abból, ha sokoldalú, általános műveltséggel -rendelkező szakmunkásaink lesznek? Lehet-e üresjáratnak tekinteni a gimnáziumi éveket akkor, ha utána fizikai szakmára képesíti magát a fiatal? Ha ez tudatosan, jó szándékkal történik, nemcsak azért, mert az illető fiatal nem jutott be egyik felsőfokú iskolába sem, akkor az általános munkásműveltség szempontjából csak hasznos lehet. A megoldás tehát semmiképpen sem lehet a gimnáziumok számának csökkentése. Ha a gimnázium nem kifejezetten értelmiségkénzés-cent- rikus, hanem középfokú általános műveltség nyújtására törekszik, akkor nemcsak továbbtanulásra jogosít, hanem módot ad az egyén különböző szintű műveltségigényének kielégítésére. Ilyen igénye lehet — s kellene, hogy legyen — olyanoknak is. akik életpályának fizikai munkát választanak. Lányok helye a fizikai munkában Előbb kifejtettük, hogy nem szerencsés bizonyos tevékenységi köröket kifejezetten női pályákká minősíteni. Ugyanakkor természetesen — ezt kívánja a helyes arány — felül kell vizsgálni azt a kérdést is. melyek azok a munkakörök, amelyeket a férfiak mellett nők is eredményesen láthatnak el. Ilyen sok van, s hogy a fonónők nehéz fizikai megterhelésénél lényegesen könnyebb munkakörökben zömmel férfiak dolgoznak, annak mélyen gyökerező okai vannak. Kezdjük mindjárt a szakmunkás- képzők kollégiumi helyzeténél. Már ez sem teszi pillanatnyilag lehetővé, hogy bizonyos, nőknek is megfelelő szakmákra lányokat iskolázzanak be nagyobb számmal, mert nehezen tudják elhelyezni a kollégiumban őket. A technika fejlődése, az automatizálás tágítja — s a jövőben még inkább tágítani fogja — az üzemekben azokank a munkaköröknek a számát, ahol férfi és nő egyaránt jól megállja a helyét. Bizonyos vállalatok- . nál máris történtek belső átcsoportosítások, hogy nők számára munkahelyeket szabadítsanak fel. Ahhoz azonban. hogy ez eredményes és valóban érdemi legyen, szakmunkás nő<kre van szükség. Hosszú távon valóban nem várhatjuk a gazdasági szervektől, hogy helyes és igényelt nőpolitikái meggondolásokból — csak a helyesebb arányok kialakítása érdekében — maguk képezzék szakmunkássá azokat a lányokat, akiket foglalkoztatni tudnak. Márcsak azért sem, mert valóban figyelembe kell venni, hogy a vállalatoknak szociálpolitikai feladataik is vannak. Csak a Lenin Kohászati Művekben 1000-re tehető azoknak a csökkent munkaképességűeknek a száma, akiknek könnyebb munkát kell biztosítani. Ez kötelessége a vállalatnak azokkal a férfi dolgozókkal szemben is, akik az ott eltöltött tíz-húsz év alatt végzett nehéz fizikai munka során megbetegedtek, vagy megrokkantak. Az ő kárukra nem lehet nőpolitikái szempontokat figyelembe venni. Ezzel szemben viszont nőpolitikái — és népgazdasági — érdek az, hogy a vállalatok intenzívebben munkálkodjanak azon, hogy a munkahelyeket tegyék alkalmassá női dolgozók fogadására. Tudjuk, ehhez nemcsak szemléletváltozás; pénz is szükségeltetik. A munkahelyek alkalmassá tétele hosz- szú távon modernizálást igényel, -amely jelentős gazdasági ügy, de mindenképpen a fejlődés irányában hat. A fizikai munka becsülete A sok-sok kérdésből csupán néhányat emeltünk ki, s próbáltuk tovább boncolgatni a gondolatokat. Egy dolog azonban igen figyelemre méltó, többször megfogalmazódott: — iskolapolitikánk, ezen belül nevelés- politikánk egyik legfontosabb feladata, hogy visszaadja a fizikai munka becsületét. Évtizedekkel ezelőtt arra kellett agitálni a szülőket, gyerekeket, hogy menjenek egyetemre, l tanuljanak tovább, foglalják el az értelmiségi posztokat. Ez az agitáció „túl jól sikerült”. Most érezzük annak gondját, hogy háttérbe szorult a művelt munkás társadalmi rangjának hangoztatása. A szocializmus építése viszont művelt munkás nélkül elképzelhetetlen. s enél'kül ugyancsak elképzelhetetlen a munkásosztály vezető szerepének érvényre juttatása is. A fizikai munka rangját, tekintélyét már az általános iskolában ápolni kell, s akkor kevésbé lesznek feszítőéit a pályaválasztási gondok. Adamovies Ilona Pénteken délután Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban megnyitották a sátoraljaújhelyi Szilágyi-gyűjtemény anyagából rendezett kiállítást. A rendkívül érdekes, sokrétű, képzőművészeti, ipar- művészeti, népművészeti és egyéb anyagokat tartalmazó gyűjtemény természetesen csak részleteiben látható a múzeumban, az anyag nagyobb része a tulajdonos, Szilágyi Dezső lakásán van. Az országosan ismert gyűjtemény keletkezéséről a tulajdonos a kiállítás katalógusában tájékoztat, és ott mutatja be a legértékesebb darabokat is. Ennek felhasználásával hívjuk fel mi is a figyelmet a Miskolcon látható kiállításra. A gyűjtemény alapjait a szazaaforduló éveiben a jelenlegi tulajdonos édesanyja vetette meg, aki mint tanítónő, oktató-nevélő munkája mellett DivalcL Kornél művészettörténész munkatársa volt és a középkori Felvidék művészeti alkotásaival és azok gyűjtésével foglalkozott. Később, Erdélybe került, ahol néprajzi emlékeket gyűjtött. Különös érdeklődést mutatott a varró, szövő, fazekas, faragó és festő emberek és munkájuk iránt. Igen sokat vásárolt tőlük és azokat szakszerűen rendszerezte. Erdélyi gyűjtéséből származik például egy aranyosszéki templomi mennyezet, egy szász keresztszemes hímzés a XIX. század elejéről. Szilágyi Dezső csaknem fél évszázada vette át és gvarapi- totta a gyűjteményt. Bejárta Európa nagy múzeumait, a híres magángyűjteményeket, többször járt a Távol-Keleten is. Megtalálható a gyűjteményben a festők közül id. Markó Károly, Ligeti Antal, Benczúr Gyula, Ferenczi Károly, Rudnay Gyula, Med- nyánszky László, s több más nagy mester festménye, ipar- művészeti remekek egész sora, keleti szőnyegek igen nagy számban. Felhős—sár- kányos kínai köntösök, a herendi gyár őskorából való remekek, egyéb kerámiai és porcelán értékek láthatók még a kiállításon, amelynek értékeit felsorolni is sok lenne. A figyelmet viszont érdemes rá felhívni. (benedek) A miskolci Herman Ottó Múzeum kedves vendége napjainkban Jorgosz Laiosz athéni professzor, aki a múzeum gazdag görög-anyagában végez kutatásokat. A tudós — a korábbi görög kormányzat elől emigrálva —, tizenöt esztendeig élt hazáján kívül, elsősorban Ausztriában, s" csak a közelmúlt években tért szülőföldjére vissza. Most korábban megjelent tudományos könyveiből, s tudományos kutatómunkájából él. Jorgosz Laiosz kutatási területe az egykor török fennhatóság alatt állt területekről a XVII. és XVIII. században elszármazott görög népesség útjának, sorsának vizsgálata. A diaszpórában élt görögök történetét kutatja. Nyelvészeti és egyéb vizsgálatokkal igyekezett kiszűrni, hogy a törökök elől elmenekült különféle népességek közül melyek voltak valójában görögök. Magyarországon, s benne Miskolcon a XVII. század végén tűntek fel a görögök, a XVIII. század jelentette a fénykorukat, viszont a XIX. század eleién mór nagyrészt visszavándoroltak. Ez nagyjában egybeesett a görög szabadságharc idejével. Az itt letelepült, illetve visszamaradó görög népesség igen rövid idő alatt teljesen asszimilálódott. Miskolc igen gazdag a görög-emlékekben. A Széchenyi utca, a Kossuth utca és a Rákóczi utca, a Sötétkapu környékének telkei szinte kivétel nélkül görög kereskedők tulajdonai voltak, nem egy ma is meglevő ház is hirdeti emléküket. De hirdeti a görögök miskolci virágkorát a nagy hírű ortodox templom a Deák téren, s A kandidátusok, a tudományágak magas szintű művelői nem tárlatot látogatnak ez alkalommal, hanem szereplői annak. Hatvannégyen vannak. A Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárának előterében látható az a kiállítás, amely bemutatja. az egyetem kandidátusi fokozatot szerzett oktatóit. A tárlókban nemcsak a kandidátusok nevei és fényképei láthatók, valamint kandidátusi dolgozataik, különböző egyéb kiemelkedő publikációik, hanem tudományos életrajzaik, publikációik bibliográfiája is. E két utóbbi azt hivatott megvilágítani, milyen utat kellett megtenni, milyen tudományos munkálkodást kellett végezni, amíg a kandidátusi címet elnyerték. A kiállítás rendezői az egyetemi ifiúság elé példának, a munkában, szorgalomban és kitartásban követendőnek kívánják állítani az egyetem hatvannégy kandidátusát. A kiállítás a hónap végéig látható. hirdeti majd a jövő évtől az Ortodox Egyházi Gyűjtemény is. Mindezeken túl számos emléke található Miskolcon a görög kereskedőknek. A korábban megrendezett múzeumi kiállítás igen szokszínű képet adott a kereskedelmi, egyházi, kórházi életükről, a város fejlesztésében betöltött szerepükről. E múzeumi emlékek tanulmányozására jött Miskolcra Jorgosz Laiosz professzor, s tüzetesen tanulmányozza a múzeum anyagát. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a különböző, nagyrészt még feldolgozatlan iratanyagnak, lajstromoknak, egyéb írásos emlékeknek. Ezt az anyagot a Herman Ottó Múzeum történeti osztályának munkatársai folyamatosan dolgozzák fel, s most a görög kutatótól kapott tanácsok, adalékok hasznosításával folytatódik a munka. Csak egy példát említünk: megoldatlan kérdés mindmáig, hogy a repatriált görög kereskedők ingatlanba, illetve iparba nem fektetett pénze hová lett, ha azt haza sem vitték és a határon sem találták náluk? A Jorgosz La'osz professzortól nyert adalékok szerint érdemes újabh kutatásokat folytatni. (Nem a pénzek feltalálásáról van szó, hanem arról, hoev valószínűnek látszó feltevés bukkant elő. mire is fordíthatták hatalmas vagyonaikat — egv harmadik országban.1 A görög tudós miskolci múzeumi kutatásai talán láncszemet is jelenthetnek a Herman Ottó Múzeuró és görög múzeumi szervezetek tudományos együttműködésének megteremtésére. (hm) Felveszünk — beruházási műszaki ellenőrt (építesz és gépész); — műszakfejlesztést előadót'. — tmk-üzemvezetőt; — normaalap-készítőt. AUatlorgalmi cs Húsipari Vállalat, Miskolc. Húskombinát Nyolcas autóbusz végállomás.
