Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
1978. június 24., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 Kié a haszon? — Nincs szükségünk arra a néhány forintra. Még odahaza sem engedem dolgozni a gyereket, nem pedig az építőtáborban — mondta a minap a buszmegállóban várakozó kolléganőjének egy „kedves” szülő. Személyesen nem ismerem a család anyagi körülményeit, a mama szavainak hitelében mégsem kételkedtem. Meggyőzött 'mindenről az, amit a továbbiakban oly terjengősen elsorolt. Nyugodtan mondható: a családnak nincsenek filléres gondjai. Nem kell a fizetés után sokáig rakosgatni az ide- oda fizetendő, törlesztendő összegeket. Szépen berendezett lakással rendelkeznek, van autójuk. Sőt. mint elmondotta, Tapolcán éppen befejezés előtt áll a hétvégi házuk. Mindezek után úgy is mondhatnám, azok közé tartoznak, akiknek megvan mindenük — illetve majdnem mindenük. Valami azonban hiányzik. Olyan valami, amit még soha senkinek nem sikerült pénzzel • megvásárolnia. Hiányzik szemléletükből az egészséges közgondolkodás. Félreértés ne essék! Nem az a baj, hogy a szocializmust építő társadalomban jól élnek az emberek. Ez végső soron célja és feladata társadalmunknak. A baj akkor és ott kezdődik, amikor már egyeseknek életfelfogását, gondolkodás- módját a túlzott, szinte határokat nem ismerő anyagiasság befolyásolja. Biztos vagyok abban, hogy azok a fiatalok, akik az iskola befejeztével az ország különböző építő- és egyéb táboraiba utaznak, vagy netán néhány hétre munkát vállalnak, nem azért teszik, hogy ebből a család lakást, vagy telket vásároljon. De a fiatalok sem a pénzre „mennek”. bár meg kell mondani, részükre az sem közömbös. Teszik mindezt önmagukért, a közösségért, a munkáért és annak becsületéért, öröméért. Kinek használ a nyári munka?! Kár volna elhallgatni, hogy az ifjúsági építőtáborok fennállásának húsz éve óta nélkülük nem valósult volna meg sok, nagyszerű eredmény. Bár az építőtáborok eddigi eredményeiről nem vezettem statisztikát, de jártam a lecsapolt Hanságban, utaztam az építőtáborban levő fiatalok két keze munkájával épült több ezer kilométeres hosszúságú út egy részén, meggyőződhettem a sorjába rakott gyümölcsösládák halmazáról. De még ezeken túl, tovább lehetne sorolni az építőtábor nagyszerű eredményeit. Mindez hasznos a közösség, az egyén számára egyaránt. Idézem az egyik gazdasági vezető véleményét: — Szükségünk van rájuk. Nélkülük nem tudom, hogyan oldanánk meg az időben való betakarítást. Előnyös ez a számunkra és a népgazdaság számára is. örülünk, ha hozzánk jönnek. Érmen ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy jól érezzék magukat, hogy — jobban felkészülhessenek a munkára, a közösségi életre. És mindez így igaz. Kétségtelen, ma már megváltoztak a régi építőtábori életek és szokások. A sátrakat ízléses kőénü'etek váltották fel. Kénvelmes elhelvezés. sportolási és kulturális lehetőségek állnak rendel idézésükre. Az énítőtáhorok hasznát általában sehol sem mérik mázsákban, forintokban. Nem is ez a cél. E kezdeményezés elindítói néhány évvel ezelőtt helyesen látták, amikor így fogalmaztak: — „A régi fiatalság sokszor együtt dolgozott szüleivel, tőlük tanulta az életet, a szakmát. Ma iskolákban tanítjuk, képezzük az ifjakat, eközben valahogy elszakadnak a munkától.” Igen. Az ifjúsági táborok az életre, a munkára kell, hogy neveljenek. És ha már e táborok1 hasznosságáról van szó, akkor e forintban ki nem fejezhető nevelési lehetőségektől fosztja meg gyermekét az, aki az építőtábor eredményét csak forintban tudja mérni. V. M. Megyei vállalat folyamatban levő nagyberuházáshoz és a VI. ötéves terv beruházási feladatainak előkészítési-bonyolítási munkái ellátására, irányítására keres beruházói-kivitelezői gyakorlattal rendelkező A jelentkezéseket kérjük levélben, részletes önéletrajzzal — az eddig betöltött munkakörök és nagyobb feladatok ismertetésével — az „Észak-Magyarország” szerkesztőségébe, „Beruházó” jeligére 1978. július 1-ig Jól felszerelt emeletes iskola működik Zádorfalván. Ügyfelek nyáron is vannak! Cseresznyeszüret A Mezőkövesd és Vidéke Áfész körzetében két hete folyik a cseresznye felvásárlása. Az idény kezdetén főleg Szomolyán. de más környező községekben. így Bogácson, Cserépfaluban és Bükkzsércen is napi 40—50 mázsa cseresznyét sikerült felvásárolniuk, amit a ZÖLDÉRT-hez továbbítottak. Később, amikor az érés gyorsult s a tartósítható fajták is piroslani kezdtek, növekedett a napi felvásárlás, s a Miskolci Hűtőháznak is jutott naponta 100 mázsa a Szo- molya környéki cseresznyéből. Ha nem jön közbe újabb, tartós esőzés s nem repedezik meg még jobban ez a korai gyümölcs, június végéig folyamatos lesz a szállítás a ZÖLDÉRT üzleteibe és a tartósító ipar részére. A konzervipar • „kedvence” a Germersdorfi cseresznye, érése a hónap végére várható. Ami a cseresznye mennyiségét illeti, sajnos az idén kevés terem Bükkalján. A mezőkövesdi áfész legalább 17 vagon felvásárlására számított, de a tavaszi fagyok kártételei miatt, mindössze 10—11 vagonra csökkentek a felvásárlási remények. (IB) A borkombinát KISZ-bi- zottsága együttműködési megállapodást kötött a Moszkvai Köztársaságkori Borászati Üzem Komszomol-szervezetével. Ennek értelmében a két ifjúsági szervezet kölcsönösen kicseréli tapasztalatait az ifjúsági mozgalom továbbfejlesztésében, kulturális és sportrendezvények szervezésében, és lehetővé teszik küldöttségek évenkénti cserelátogatását. Örökzöld nyári gondunk: akit keresünk a hivatalban, az üzemben vagy a gyárban, hogy felvilágosítást adjon, segítsen elintézni ügyes-bajos dolgainkat, az éppen nincs. Rendszerint házon kívül van: „értekezik”, „vidékre ment”, „szabadságát tölti”. A titkárnői vagy kartársi választ legtöbbször legalábbis így kapja az érdeklődő. Az értekezleten, vidéki kiküldetésen való részvételt elfogadja az ügyfél, gondolván; másnap, esetleg még az értekezés után tud szót váltani az illetékes főnökkel. Aztán keserű haraggal tudomásul kell vennie, hogy mégsem tűd, sem aznap, sem a következő napon, mert a főnök megint tárgyal valahol, s ha netán makacsul ragaszkodik a „megvárom”- hoz, udvariasan. színlelt kedvességgel tájékoztatják: ilyen-olyan pesti céghez, dunántúli vállalathoz utazott. Abból a meggondolásból teszik: ha csak nem örült az ügyfél, nem megy utána az ország túlsó részébe. Többszöri érdeklődés tapasztalatából tudom, hogy az évi szabadságot egy-kétnapos házonkivüliség előzi meg. Ennyi kell általában az utazásra, ha nem itthon, hanem a szomszédos országok valamelyikében piheni ki az ember. Márpedig ennyivel aligha kurtítja meg bárki is a pihenés óráit. Inkább a kollégával, titkárnővel kéz, kezet mos alapon megbeszélik a „vidékre ment, értekezik” válaszokat. Az sem titok, az évi rendes szabadság előtti időszakra szoktak ösz- szegyűlni a soha nem volt csúsztatott napok, a ki nem vett szabadszombatok. Egyszóval ezekkel megoldódik az odautazás, a visszajöve- tel, megmarad a tényleges szabadság az üdülőben. Házon belül nincs ebből gond, hisz’ a titkárnő vagy a kolléga visszakapja a segítséget. Félreértés ne essék, cseppet sem irigykedek azokra, akik okosan beosztották, az elkövetkező hetekre és hónapokra tartogatták az évi 2—3 hetes pihenőjüket. Eny- nyi idő mindenkinek szükséges ahhoz, hogy szervezete, idegrendszere regenerálódjék, nemkülönben azért, hogy az egyhuzamban végzett féléves munka után együtt, érezzék: nemcsak munka van, hanem feleség, férj, gyermek vagy gyermekek is. Két dolog van, amiért szót ejtek erről. Az egyikről, a vezető, illetve a kolléga szabadsága előtti letagadásáról már szóltam. A másik az, hogy az üdülésüket most, vagy pár hét múlva megkezdőknek is tudniuk kell: többen dolgoznak a nyári hónapokban. mint amennyien üdülnek, s akik munkájukat végzik — olykor a szabadságon levőkét is — azoknak a nyári hónapokban is akad elintéznivalójuk, ami esetleg éppen a hivatal, a vállalat, az üzem „jóvoltából” nem tűr halasztást, ha nem akar ilyen-olyan bírságot, büntetést fizetni az ügyfél, az üzemi, vállalati dolgozó. Egy szó mint száz: a nyaralásra készülők gondoskodjanak helyettesről, aki távollétükben is segít, tájékoztat, eligazít, elintézi panaszainkat, kéréseinket. S még valamit! Ha valakit maguk helyett erre kijelölnek, lehetőleg olyan megbízással tegyék. hogy a helyettes vagy ügyintéző ne mondhassa: ebben az ügyben a főnök tehet valamit. — ő viszont pár hétig külföldön tartózkodik. N. I. Ha zavar a zavar. — Szőnyegmintás a kép, torz a hang. Pedig a készüléknek semmi baja, a szerelő nemrég’ nézte meg. ö mondta: forduljak magukhoz ... Évente mintegy öt-hatszáz- szor keresik ilyen, vagy ehhez hasonló panasszal a Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága zavarvizsgáló üzemének miskolci csoportját. Az itt dolgozók Észak-Magyarország, pontosabban Heves, Nógrád és Borsod megye területén derítik fel a rádió és televízió adásait zavaró elektromos szerkezeteket. KONTAKTHIBÁS ÖRÖKMÉCSES Mezey Béla régen dolgozik már itt. Ma csak egyedül tartózkodik a Széchenyi út 38. szám alatti üzemben. — Nagyon sokszpr megyünk vidékre, szerdától is kétnapos kiszálláson leszünk. Minden bejelentést felül kell vizsgálni. A zavarvizsgálók munkájuk során nem egy érdekes, néha megdöbbentő esetet tapasztaltak. — Pár éve a Csabai kapuba kellett kimennünk — mondja Mezey —. ahol egy rádiókészüléket zavart valami. Körülbelül nyolcszor szálltunk ki, amig rájöttünk a zavar okára: e~y közeli lakásban örökmécses égett a falon levő szentkép mellett. Addig észre sem vettük, mert általában csak nappal vizsgáltuk a környéket. Akkor, esti fényben láttuk, hogyha az utcán elmegy egy-egy autó, az elektromos örökmécses lángja megrezzen. Kontakthibás volt. — De vannak ettől sokkal megdöbbentőbb dolgok is. A zavarvizsgáló elmondja, hogy nem ritka azoknak a száma sem. akik kényszer- képzetekkel keresik fél őket. Divatba jött a „sima, vagy a lézersugarazás”. — Akár hiszi, akár nem, volt olyan bejelentőnk is, aki csak jelszóra engedett be lakásába, amelynek falai alufóliával voltak betapétázva. Természetesen a ..rosszindulatú sugarazók” ellen. De ki kell menni minden bejelentésre ... SZOMSZÉDOK »HÁBORÚJA« A beérkező panaszokat vidéken legkésőbb Harminc. Miskolcon pedig 15 napon belül ki kell vizsgálni. Egy- egy elektromos berendezés ugy’anis sok rádió- és televízióelőfizetőt bosszanthat — ha 'rossz. Persze a zavarvizsgálók is gyakran bosszankodnak. Mint például akkor, amikor Salgótarjánba vonultak ki egy negyven-valahány aláírásos levéi nyomában. A lakók azt panaszolták, hogy televíziókészülékeiket szinte használhatatlanná tette az újonnan felszerelt CASCO- reklám. Kint a helyszínen kiderült, hogy a lakók csak szívességet tettek aláírásukkal egy, a házban lakó idősebb bácsinak, akinek a készüléke rossz volt. — Mi nem olyanok vagyunk, mint a televíziószerelők, akik kiszállási díjat is felszámolnak. Ingyen dolgozunk, hiszen a „cégünknek” érdeke, hogy műsorait zavartalan körülmények között lehessen látni, hallani. Persze sok eset an. amikor jogos a panasz. Itt van például egy ózdi fogorvos esete, aki magánrendelőjének fogfúrógépével zavarta egyik szomszédja televízióját. Ilyen esetekben közöljük az illetővel. hogv hol a berendezésében a hiba. vagv hogvan tudja azt megiavittatni Sajnos. sokszor ezek a bejelentések — jóllehet mi szigorúan magunknak tartjuk meg a bejelentő nevét — szomszédháborút szülnek. Nagyon sok ilven példát, tudnék felsorolni. amikor értelmes, intelligens emberek közölt romlott meg a ió viszony amiatt mert valaki hozzánk fordult segítségért. SZÁNDÉKOSAN VAGY NEM? Jó lenne a sok félreértést eloszlatni a rádió- és televízió-zavarokról. Gyakorta fordul elő, hogy teljesen feleslegesen hívják ki a zavarvizsgálókat. Sokszor hibás a televízió, vagy a rádiókészülék és a tulajdonos azt hiszi, hogy külső zavar van. Az is előfordul, éspedig gyakran, hogy a legkülönfélébb elektromos berendezések, háztartási gépek használata miatt lehetetlen rádió-, vagy televíziókészülékeket üzemeltetni egy-egy környéken. Ilyen esetben a zavarvizsgálók értesítik e berendezések tulajdonosait és az illetékes szervet — sokszor az ÉMÁSZ-t —, ha esetleg olyan elektromos berendezésről van szó, amelyet szabálytalanul üzemeltetnek. Ha a készülékek környékén magasfeszültségű távvezeték-hálózat húzódik, szintén zavarforrás lehet. Persze — mint azt a zavar- vizsgálók tanasztalatai bizonyítják — ne— egyszer fordult már elő. hogy a ..fúró-barkácsoló szakik” hibás berendezéssel — de nem szándékosan — rontották a környéken a vételt. Volt persze, hogy többször is egymás után. Az ÉMASZ ..erőteljesen” lépett fel ellenük. Sokan pénzbüntetést is fizettek ilyenfajta tevékenvséeük- ért. Azonban — mint ahogy Mezey Béla mondja — sok ilyen kellemetlen incidenst el lehetne kerülni, ha a szomszédság nagvobb tekintettel lenne egymásra Pusztafalvi Tivadar Tapasztalatomé építész-, pépész- és villamosmérnököket
