Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-23 / 146. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. június 23., péntek Budapesten, az Országos Béketanács szék' ,‘zában a szíriai békemozgalmi küldöttség több tagját kitüntették. A képen Georges Saddikni, a Szíriai Békeerők Mozgalma Nemzeti Tanácsának elnöke veszi át a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét Pethő Tibortól, az Országos Béketanács elnökhelyettesétől. Olasz vendégek Tegnap délelőtt a Vasutasok Szakszervezete Területi Bizottsága vendégeként megyénkbe látogatott az olasz vasutasok szakszervezetének delegációja. A küldöttség vezetője: Mezzanotte Sergio, a CGIL főtitkára. Tagjai: Aron- ne Bruno, a szakszervezet országos titkára és Bianco Ger- vasió, a szakszervezet központi bizottságának tagja. Koszorús Ferencnek, a Magyar Vasutasok Szakszervezete főtitkárának kíséretében ellátogattak a miskolci MÁV Igazgatóságra és a Szakszervezetek Megyei Tanácsára, ahol fogadta őket Tólh József, az SZMT vezető titkára. A megbeszéléseken részt vettek a miskolci MÁV Igazgatóság gazdasági es tömegszervezeti vezetői, valamint a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságának képviselői. Az olasz szakszervezeti vezetők ismerkedtek a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeivel, valamint a szakszervezeti mozgalom időszerű megyei feladataival. A delegáció tegnap az esti órákban elutazott megyénkből. (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves Elvtársak! Barátaink! A Kádár elvtárssal és a magyar párt- és kormány- küldöttséggel folytatott tárgyalásainknak fontos témái az időszerű nemzetközi kérdések. Egységesek vagyunk az összes megtárgyalt kérdésben, így a további együ:#.- működés tekintetében, mindenekelőtt abban, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, közösen védelmezzük ér folytatjuk az enyhülési politikát Európában és az egész világon. Országaink következetesen komplex módon megvalósítják a történelmi jelentőségű helsinki értekezlet záróokmányát. Arra törekszünk, hogy erősítsük az enyhülést és kiterjesszük azt a világ valamennyi térségére, s hogy az enyhülés folyamatát visz- szafordithatatlanná tegyük. Ma, inkább, mint bármikor az elmúlt évek során, határozottan szembe kell szállni az enyhülésellenes imperialista és antikommu- nista erőkkel, amelyek fokozni akarják a fegyverkezési hajszát, olyan új, tömegpusztító fegyverek gyártását akarják bevezetni, mint a neutronbomba, megpróbálnak beleszólni független országok belügyeibe, ideológiai és politikai diver- zióval kísérlik megrontani az országok közötti kapcsolatok légkörét Európában és a világon. A béke és a szocializmus nyilvánvaló érdekeivel szemben ezeket az erőket támogatja a kínai vezetés, amely változatlanul folytatja szovjetellenes politikai vonalát. A fegyverkezési verseny folytatása és a politikai feszültség fenntartása sehova sem vezet. A tartós békét csak e hajsza megfékezése, a szocialista országok által előterjesztett leszerelési program elismerése biztosítja. Arra számítunk, hogy az ENSZ-közgyűlés hamarosan befejeződő rendkívüli ülésszaka hozzájárul a légkör javulásához, és előmozdítja a leszerelési tárgyalások eredményességét. Ennek érdekében az szükséges, hogy megóvjuk és erősítsük a kölcsönös bizalom enyhülés által megteremtett légkörét, s hogy megértessük: az enyhülésnek nincs alternatívája. Teljes szívből támogatjuk Leonyid Brezsnyev elvtárs erre vonatkozó nagy jelentőségű javaslatait. A békéért, a társadalmi haladásért, és a szocializmusért folytatott világméretű harcban kiemelkedő szerepet játszanak a kommunista és munkáspártok. A berlini értekezlet határozatainak talaján erősödik az európai testvérpártok internacionalista szolidaritása es együttműködése. Pártjaink fontos szerepet töltöttek be az értekezlettel kapcsolatban, é~ nagy jelentőséget tulajdonítanak a nagy fontosságú egységprogram megvalósításának. Továbbra is fejleszteni kívánják a konstruktív párbeszédet és együttműködést az összes demokratikus erőkkel. Eltökélten tán- ogatjuk, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek törekvését, hogy erősítsék oly nehezen kivívott függetlenségüket, és kiépítsék egyen- jogúan a fejlődés számára hasznos nemzetközi gazdasági kapcsolataikat. Elvtársak! A lengyel kommunisták, a lengyel emberek rokon- szenvvel és elismeréssel adóznak a Magyar Szocialista MunK .ímárt, annak Központi Bizottság •. és vezetője. Kádár „ János elvtárs tevékenységének. Kedves íagyar barátaink, fogadják a lengyel kommunisták és népünk forró üdvözletét, s továbbítsák azt a testvéri Magyar Népköztársaság dolgozóinak, az egész testvéri magyar népnek. I Éljen és erősödjék pártjaink egysége, népeink barátsága, a Lengyel Népköz- társaság és a Magyar Nép- köztársaság együttműködése! Éljen a szocialista országok egysége és a nemzetközi kommunista és mun- *kásmozgalom internacionalista szolidaritása! Éljen a béke és a szocializmus! Ezután Kádár János mondott beszédet. (Folytatás a 3. oldalon) az imperialisták afrikai beavatkozásáról Moszkvában közzétették a szovjet kormány nyilatkozatát az imperialista erők afrikai beavatkozásáról. A nyilatkozat megállapítja, hogy a legutóbbi időben az imperialista beavatkozás, különösen cinikussá és nyílttá vált. Ezt bizonyítja például a shabai hadművelet, amelyet azért hajtottak végre, hogy fenntartsák a nyugati monopóliumok ellenőrzését Zaire természeti kincsei felett, a Nyugat katonai-stratégiai önző érdekeinek biztosítására. Az imperializmus akciói között sorolja fel a nyilatkozat az Afrika szarván kirobbant konfliktus szítását, az Angola elleni katonai provokációkat, a Como- re-szigeteken végrehajtott fordulatot. íj, veszélyes tényező Afrikában, hogy a vezető nyugati hatalmak áttértek a kollektív és agresszív katonaipolitikai akciókra. Megvalósításukban az Egyesült Államok tölti be a vezető szerepet. széles körben használja fel saját céljaira a NATO gépezetét. Arról van szó, hogy megkísérlik kiterjeszteni az agresszív katonai tömb tevékenységét Áfriká- ra. Aggodalmat kelt a NATO néhány tagállamának az a tevékenysége is, amellyel imperialistabarát katonai-politikai csoportosulást akarnak összekovácsolni Nyugat-Afri- kában és a Vörös-tenger térségében. Ez új szakasz a nyugati hatalmak politikájában, amely arra irányul, hogy minden eszközzel elfojtsák Afrikában az imoerialista- ellenes küzdelem fellobbaná- sát. Az ilyen erőfeszítések egyik összetevője a NATO országaiban felszított fékevesztett szovjetellenes kampány. Számításuk alapja nyilvánvalóan az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránt, elszigeteljék Afrikát természetes szövetségeseitől, az afrikai országokat arra kényszerítsék, hogy egyenként, külön-külön maradjanak az újgyarmatosítás és az imperialista reakció egyesült erejével szemben. A szovjet kormánynyilatkozat kiemeli, teljesen alaptalanok azok az állítások, amelyek szerint a Szovjetunió és Kuba segítsége né- v hány afrikai országnak és a nemzeti felszabadító mozgalmaknak Afrika déli részén fenyegeti a földrész békéjét és stabilitását, és aláaknázza a nemzetközi feszültség enyhítésének folyamatát. Ennek a segítségnek jogossága az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányából, az ENSZ és más tekintélyes nemzetközi fórumok határozataiból származik. Az Afrikában végbemenő változások nem tetszenek a pekingi vezetőknek sem, akik soviniszta, hegemóniára törő és önző elképzeléseikből kiindulva, azt szeretnék, ha a földrész komoly nemzetközi feszültség és konfliktus színtere lenne. A pekingi vezetés a NATO-val és a Dél-afrikai Köztársasággal együtt tevékeny résztvevője a feszültség növelésének Afrikában. A Szovjetunió afrikai politikája világos és következetes — hangoztatja a nyilatkozat. — A fejlődő országokban éppúgy, mint másutt, azoknak az erőknek oldalán áll. amelvek kitartanak a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás és a demokrácia ügve mellett. A Szovjetunió harcostársainak tekinti őket. Semmiféle előnyt, sem akar a maga számára, nem vadászik koncessziókra. nem törekszik politikai uralomra, nem igyekszik katonai támaszpontokat kicsikarni. Az afrikai államokkal kialakított kapcsolataiban a Szovjetunió következetesen ragaszkodik 'azokhoz az elvekhez', amelyeknek megfelelően szolidáris a függetlenségért és a szabadságért, a nemzeti és a társadalmi haladásért küzdő erők harcával. Természetes tehát, hogy a Szovjetunió következetesen állást foglalt és állást foglal a rhodesiai fajüldöző rendszer felszámolása, a teljes hatalom Zimbabwe népének a Hazafias Front személyében történő átadása mellett, amellett, hogy a Dél-afrikai Köztársaság fenntartás nélkül és teljes mértékben vonuljon ki Namíbiából, s adja át a hatalmat a Délnyugat-afrikai Népi Szervezetnek (SWAPO), az ország népe igazi képviselőjének és amellett, hogy Dél-Afrikában számolják fel az apartheid rendszerét. A Szovjetunió abból indul ki, hogy tiszteletben kell tartani minden nép jogát a fejlődés neki tetsző útja megválasztására. A Szovjetunió következetesen állást foglal amellett, hogy Afrikában számolják fel a lehető leggyorsabban a feszültséggócokat, rendezzék az egyes afrikai országok között fennálló nézeteltéréseket. Az afrikai feszültség felszitásának valamennyi lehetséges következményéért a Nyugat agresszív köreit terheli a teljes felelősség — hangoztatja a szovjet kormány nyilatkozata. — Az afrikai béke és a fejlődés érdekei azt követelik, hogy haladéktalanul szüntessék meg az imperialista beaavatkozást az afrikai országok ügyeibe, tartsák tiszteletben azt a jogukat, hogy szabadon és függetlenül éljenek. A Szovjetunió a maga részéről éppúgy mint eddig ezután is minden tőle telhetőt megtesz azért hogy Afrika ügyei ebben az irányban fejlődjenek. Készen áll arra, hogy mindazokkal egyesítse ilyen irányú erőfeszítéseit, akiket ugyanezek a nemes célok vezetnek — állapítja meg a nyilatkozat. Kadhafi éietraiza Muammar Al-Kadhafi ezredes, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija Általános Népi Kongresszusa főtitkárságának főtitkára 1942-ben született Sirte térségében a Kadhafa beduin törzsből. Sebhában és Misu- ratában tanult alsó- és középfokon, majd a benghazi egyetemen történettudományi tanulmányokat folytatott. Az egyetemen ismerkedett meg az arab nacionalizmus gondolatával. 1961-ben, amikor felbomlott az egyiptomi—szíriai unió, aktív szerepet játszott az unió melletti tüntetésben, megszervezésében. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az angol Sandhurst katonai akadémián tanult tovább. Itt is. merkedett meg a szabad tisztek szervezetével, amely a nasszeri arab nacionalizmus eszmei befolyása alatt állt. Később e szervezet vezetője lett. 1969. szeptember 1-én vezetésével a szabad tisztek vértelen álamcsínnyel megdöntötték Líbia első és egyben utolsó királyának hatalmát és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaságot. A hatalomátvétel után Muammar Al-Kadhafi lett a forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke, a fegyveres erők parancsnoka. 1970— 1972 között miniszterelnök és 1973-ig a hadügyminiszteri tárca vezetője is volt. 1977. március 3-án kezdeményezésére feloszlatták a forradalmi parancsnokság ta- nácsát, s létrehozták az általános népi kongresszust és annak főtitkárságát, amelynek főtitkára Muammar Al- Kadhafi lett. Az állami struktúra átszervezésével a néptömegeknek a hatalomban való közvetlen részvételét kívánták biztosítani. Ugyanakkor az ország új elnevezést is kapott: Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirija lett. Muammar Al-Kadhafi az 1970-es évek kezdetén aktívan fellépett, a pánarab eszmék mellett, szorgalmazta a Líbia, az EAK és Szíria közötti unió megteremtését. Egyidejűleg tevékeny részese az arab országok közötti ellentétek elsimításának és a hangsúlyt az antiimperialis- ta arab egység megteremtésére helyezi. 1977 decemberében megszervezte Tripoliban a sza- dati politikát elutasító arab államfők csúcskonferenciáját, amely nagy jelentőségű határozatokat hozott a baladó arab országok, az arabközi társadalmi szervezetek ösz- szefogására, a PFSZ következetes támogatására, az Izrael által megszállt arab területek felszabadítására. Muammar Al-Kadhafi az utóbbi években mind nagyobb mértékben ismerte fel a szocialista országokkal, különösen a Szovietunióval való szoros együttműködés jelentőségét. Ennek jegyében tett látogatást 1976 decemberében a Szovietuníóban. s folytatja jelenleg látogatásainak sorozatát az európai szocialista országokban. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője június 21-én nyilatkozatot tett közzé „Az amerikai kormány jelenlegi politikája” címmel a szovjet sajtóban június 17-én megjelent szerkesztőségi cikkel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a nyilatkozat az Egyesült Államok kormányának hivatalos válasza a cikkre. A szóvivő, megkerülve az amerikai kormánynak az enyhüléssel ellentétes politikáját . körvonalazó cikkben felvetett legfontosabb és legidőszerűbb kérdéseket, csupán arra a kijelentésére szorítkozott, hogy a kormány a legnagyobb figyelmet szentelte a Pravda cikkének és tudomásul vette a cikkben kifejtett szovjet álláspontot. „Vannak a cikkben olyan megállapítások, amelyekkel nyilvánvalóan nem értünk egyet — közli a nyilatkozat —, de nem hisszük, hogy a szópárbaj egy újabb menetének a megnyitása hasznos célt szolgálna.” A nyilatkozat rámutat arra, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező hónapokra tartalmas programot készít elő a Szovjetunióval való tárgyalásokra, ideértve a SALT-tárgyaláso- kat. a kísérleti nukleáris robbantások betiltásával kapcsolatos megbeszéléseket és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokat. Bizonyos, hogy „ezeken a tárgyalásokon és más, közös gonddal járó ügyeknél tapasztalható előrehaladás alapvetően hozzájárul a hosszú távú. szilárd kapcsolatok kilátásaihoz.” Vállalati klub Rudnanban Eredményesen teljesítették az elmúlt időszak vállalásait a Rudnai Vasércbányánál. Ennek hatására csatlakoztak a kulturális jellegű versenyfelhívásokhoz. Az elért eredmények igazolják, gazdag ideológiai, kultúr- és társadalmi ténykedésüket, amelyet elismert a szakszervezetek központi bizottsága. Dicséretet kaptak a járási nemzeti tanácstól is. A kitüntetés kötelezi a munkásokat és vezetőket, a klub tagjait és aktivistáit a jobb teljesítmények elérésére. Hogy elérjék a legfontosabb célt, megszervezzék a közös munkát a járási szaktanácscsal és az agitációs központtal. A klub tagjai a kiemelkedő évfordulók alkalmából kulturális ünnepségeken is részt vesznek. A forradalmi tradícióval rendelkező rud- nani bányászok klubszobáját rendszerecon l»+n«»i»+iák a szakiskolás diákok. A megnyitás napjától több mint 5 ezer látogatót üdvözöltek nemcsak Csehszlovákiából, hanem a Szovjetunióból, az NDK-ból, Magyarországról, Lengyelországból, sőt Kubából és Bulgáriából is. A klub könyvtárában hatezer különböző kötet található. A könyvtár hetente kétszer van nyitva. Irene Palenikova vezetése mellett folyik a dolgozók es az ifjúság iskolán kívüli oktatása. Előadásokat, vetélkedőket rendeznek. Méltóképpen megünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, a „Könyvvel közelebb a barátomhoz” jelszóval. Az ünnep évfordulója alkalmából tartottak irodalmi vetélkedőt „A Szovjetunió a mi barátunk” témában. Csaknem ötven pályaművet válogattak ki, és két kategóriába sorolták a beérkező munkákat, a legjobbakat pedig kü- löndíiial jutalmazták. A különböző művészeti együttesek munkája elválaszthatatlan a klub tevékenységétől. A legaktívabb a Rudnianka bányász fúvószenekar és annak szólistái voltak. Kiváló karmesterük közreműködésével komoly sikereket értek el nemcsak Rudnanban és a járásban, hanem szerte Szlovákiában is. Mint egyetlen bányászzenekar, részt vettek a VI. országos versenyen Prievitzen is. A klub keretén belül fotó szakosztály is működik, Vlagyimir Budnovic és Stefan Sztaniszlav vezetésével. A klub tagjai szép sikereket mondhatnak magukénak a járási sakk versenyeken iá A klub saját rendezvényein kívül vendégfellépéseket biztosít amatőr és hivatásos együtteseknek. A klubnak 218 tagja van, de sok aktivista is támogatja a társaságot. Szovjet kormánynyílatkazal iBiriai vétaésy
