Észak-Magyarország, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1978. június 23., péntek Budapesten, az Országos Béketanács szék' ,‘zában a szíriai békemozgalmi küldöttség több tagját kitüntették. A képen Georges Saddikni, a Szíriai Békeerők Mozgalma Nemzeti Tanácsának elnöke veszi át a magyar békemozgalom kitün­tető jelvényét Pethő Tibortól, az Országos Béketanács el­nökhelyettesétől. Olasz vendégek Tegnap délelőtt a Vasuta­sok Szakszervezete Területi Bizottsága vendégeként me­gyénkbe látogatott az olasz vasutasok szakszervezetének delegációja. A küldöttség ve­zetője: Mezzanotte Sergio, a CGIL főtitkára. Tagjai: Aron- ne Bruno, a szakszervezet or­szágos titkára és Bianco Ger- vasió, a szakszervezet köz­ponti bizottságának tagja. Koszorús Ferencnek, a Ma­gyar Vasutasok Szakszerve­zete főtitkárának kíséretében ellátogattak a miskolci MÁV Igazgatóságra és a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsára, ahol fogadta őket Tólh Jó­zsef, az SZMT vezető titká­ra. A megbeszéléseken részt vettek a miskolci MÁV Igaz­gatóság gazdasági es tömeg­szervezeti vezetői, valamint a Vasutasok Szakszervezete területi bizottságának képvi­selői. Az olasz szakszerve­zeti vezetők ismerkedtek a vasutas dolgozók élet- és munkakörülményeivel, vala­mint a szakszervezeti mozga­lom időszerű megyei felada­taival. A delegáció tegnap az esti órákban elutazott me­gyénkből. (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves Elvtársak! Barátaink! A Kádár elvtárssal és a magyar párt- és kormány- küldöttséggel folytatott tár­gyalásainknak fontos témái az időszerű nemzetközi kér­dések. Egységesek vagyunk az összes megtárgyalt kér­désben, így a további együ:#.- működés tekintetében, min­denekelőtt abban, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, közö­sen védelmezzük ér folytat­juk az enyhülési politikát Európában és az egész vi­lágon. Országaink következetesen komplex módon megvalósít­ják a történelmi jelentőségű helsinki értekezlet záróok­mányát. Arra törekszünk, hogy erősítsük az enyhülést és kiterjesszük azt a világ valamennyi térségére, s hogy az enyhülés folyamatát visz- szafordithatatlanná tegyük. Ma, inkább, mint bármi­kor az elmúlt évek során, határozottan szembe kell szállni az enyhülésellenes imperialista és antikommu- nista erőkkel, amelyek fo­kozni akarják a fegyverke­zési hajszát, olyan új, tö­megpusztító fegyverek gyár­tását akarják bevezetni, mint a neutronbomba, meg­próbálnak beleszólni füg­getlen országok belügyeibe, ideológiai és politikai diver- zióval kísérlik megrontani az országok közötti kapcsolatok légkörét Európában és a vi­lágon. A béke és a szocia­lizmus nyilvánvaló érdekei­vel szemben ezeket az erő­ket támogatja a kínai veze­tés, amely változatlanul folytatja szovjetellenes poli­tikai vonalát. A fegyverkezési verseny folytatása és a politikai fe­szültség fenntartása sehova sem vezet. A tartós békét csak e hajsza megfékezése, a szocialista országok által előterjesztett leszerelési program elismerése biztosít­ja. Arra számítunk, hogy az ENSZ-közgyűlés hamarosan befejeződő rendkívüli ülés­szaka hozzájárul a légkör javulásához, és előmozdítja a leszerelési tárgyalások eredményességét. Ennek ér­dekében az szükséges, hogy megóvjuk és erősítsük a kölcsönös bizalom enyhülés által megteremtett légkörét, s hogy megértessük: az eny­hülésnek nincs alternatívája. Teljes szívből támogatjuk Leonyid Brezsnyev elvtárs erre vonatkozó nagy jelentő­ségű javaslatait. A békéért, a társadalmi haladásért, és a szocializ­musért folytatott világmére­tű harcban kiemelkedő sze­repet játszanak a kommu­nista és munkáspártok. A berlini értekezlet határoza­tainak talaján erősödik az európai testvérpártok inter­nacionalista szolidaritása es együttműködése. Pártjaink fontos szerepet töltöttek be az értekezlettel kapcsolatban, é~ nagy jelentőséget tulaj­donítanak a nagy fontossá­gú egységprogram megvaló­sításának. Továbbra is fej­leszteni kívánják a konst­ruktív párbeszédet és együtt­működést az összes demok­ratikus erőkkel. Eltökélten tán- ogatjuk, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek tö­rekvését, hogy erősítsék oly nehezen kivívott független­ségüket, és kiépítsék egyen- jogúan a fejlődés számára hasznos nemzetközi gazda­sági kapcsolataikat. Elvtársak! A lengyel kommunisták, a lengyel emberek rokon- szenvvel és elismeréssel adóznak a Magyar Szocia­lista MunK .ímárt, annak Központi Bizottság •. és veze­tője. Kádár „ János elvtárs tevékenységének. Kedves íagyar barátaink, fogadják a lengyel kommunisták és népünk forró üdvözletét, s továbbítsák azt a testvéri Magyar Népköztársaság dol­gozóinak, az egész testvéri magyar népnek. I Éljen és erősödjék párt­jaink egysége, népeink ba­rátsága, a Lengyel Népköz- társaság és a Magyar Nép- köztársaság együttműködé­se! Éljen a szocialista orszá­gok egysége és a nemzet­közi kommunista és mun- *kásmozgalom internaciona­lista szolidaritása! Éljen a béke és a szocia­lizmus! Ezután Kádár János mon­dott beszédet. (Folytatás a 3. oldalon) az imperialisták afrikai beavatkozásáról Moszkvában közzétették a szovjet kormány nyilatkoza­tát az imperialista erők af­rikai beavatkozásáról. A nyilatkozat megállapítja, hogy a legutóbbi időben az imperialista beavatkozás, kü­lönösen cinikussá és nyílttá vált. Ezt bizonyítja például a shabai hadművelet, ame­lyet azért hajtottak végre, hogy fenntartsák a nyugati monopóliumok ellenőrzését Zaire természeti kincsei fe­lett, a Nyugat katonai-stra­tégiai önző érdekeinek bizto­sítására. Az imperializmus akciói között sorolja fel a nyilatkozat az Afrika szarván kirobbant konfliktus szítását, az Angola elleni ka­tonai provokációkat, a Como- re-szigeteken végrehajtott fordulatot. íj, veszélyes tényező Af­rikában, hogy a vezető nyu­gati hatalmak áttértek a kol­lektív és agresszív katonai­politikai akciókra. Megvaló­sításukban az Egyesült Álla­mok tölti be a vezető sze­repet. széles körben használ­ja fel saját céljaira a NA­TO gépezetét. Arról van szó, hogy megkísérlik kiterjesz­teni az agresszív katonai tömb tevékenységét Áfriká- ra. Aggodalmat kelt a NATO néhány tagállamának az a tevékenysége is, amellyel im­perialistabarát katonai-poli­tikai csoportosulást akarnak összekovácsolni Nyugat-Afri- kában és a Vörös-tenger tér­ségében. Ez új szakasz a nyugati hatalmak politikájában, amely arra irányul, hogy minden eszközzel elfojtsák Afrikában az imoerialista- ellenes küzdelem fellobbaná- sát. Az ilyen erőfeszítések egyik összetevője a NATO orszá­gaiban felszított fékevesztett szovjetellenes kampány. Szá­mításuk alapja nyilvánvaló­an az, hogy bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunió és a többi szocialista ország iránt, elszigeteljék Afrikát természetes szövetségeseitől, az afrikai országokat arra kényszerítsék, hogy egyen­ként, külön-külön maradja­nak az újgyarmatosítás és az imperialista reakció egyesült erejével szemben. A szovjet kormánynyilat­kozat kiemeli, teljesen alap­talanok azok az állítások, amelyek szerint a Szovjet­unió és Kuba segítsége né- v hány afrikai országnak és a nemzeti felszabadító mozgal­maknak Afrika déli részén fenyegeti a földrész békéjét és stabilitását, és aláaknázza a nemzetközi feszültség eny­hítésének folyamatát. Ennek a segítségnek jogossága az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének alapokmányából, az ENSZ és más tekintélyes nemzetközi fórumok határo­zataiból származik. Az Afrikában végbemenő változások nem tetszenek a pekingi vezetőknek sem, akik soviniszta, hegemóniára törő és önző elképzeléseikből ki­indulva, azt szeretnék, ha a földrész komoly nemzetközi feszültség és konfliktus szín­tere lenne. A pekingi veze­tés a NATO-val és a Dél-af­rikai Köztársasággal együtt tevékeny résztvevője a fe­szültség növelésének Afriká­ban. A Szovjetunió afrikai poli­tikája világos és következe­tes — hangoztatja a nyilat­kozat. — A fejlődő orszá­gokban éppúgy, mint másutt, azoknak az erőknek oldalán áll. amelvek kitartanak a nemzeti függetlenség, a tár­sadalmi haladás és a demok­rácia ügve mellett. A Szov­jetunió harcostársainak te­kinti őket. Semmiféle előnyt, sem akar a maga számára, nem vadászik koncessziókra. nem törekszik politikai ura­lomra, nem igyekszik kato­nai támaszpontokat kicsikar­ni. Az afrikai államokkal kialakított kapcsolataiban a Szovjetunió következetesen ra­gaszkodik 'azokhoz az elvek­hez', amelyeknek megfelelő­en szolidáris a függetlensé­gért és a szabadságért, a nemzeti és a társadalmi ha­ladásért küzdő erők harcá­val. Természetes tehát, hogy a Szovjetunió következetesen állást foglalt és állást foglal a rhodesiai fajüldöző rend­szer felszámolása, a teljes ha­talom Zimbabwe népének a Hazafias Front személyében történő átadása mellett, amellett, hogy a Dél-afrikai Köztársaság fenntartás nél­kül és teljes mértékben vo­nuljon ki Namíbiából, s ad­ja át a hatalmat a Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet­nek (SWAPO), az ország né­pe igazi képviselőjének és amellett, hogy Dél-Afrikában számolják fel az apartheid rendszerét. A Szovjetunió abból indul ki, hogy tiszteletben kell tar­tani minden nép jogát a fej­lődés neki tetsző útja meg­választására. A Szovjetunió következe­tesen állást foglal amellett, hogy Afrikában számolják fel a lehető leggyorsabban a feszültséggócokat, rendezzék az egyes afrikai országok kö­zött fennálló nézeteltérése­ket. Az afrikai feszültség fel­szitásának valamennyi lehet­séges következményéért a Nyugat agresszív köreit ter­heli a teljes felelősség — hangoztatja a szovjet kor­mány nyilatkozata. — Az af­rikai béke és a fejlődés ér­dekei azt követelik, hogy ha­ladéktalanul szüntessék meg az imperialista beaavatkozást az afrikai országok ügyeibe, tartsák tiszteletben azt a jo­gukat, hogy szabadon és füg­getlenül éljenek. A Szovjetunió a maga ré­széről éppúgy mint eddig ez­után is minden tőle telhetőt megtesz azért hogy Afrika ügyei ebben az irányban fej­lődjenek. Készen áll arra, hogy mindazokkal egyesítse ilyen irányú erőfeszítéseit, akiket ugyanezek a nemes célok vezetnek — állapítja meg a nyilatkozat. Kadhafi éietraiza Muammar Al-Kadhafi ez­redes, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Dzsamahirija Általános Népi Kongresszusa főtitkárságának főtitkára 1942-ben született Sirte térsé­gében a Kadhafa beduin törzsből. Sebhában és Misu- ratában tanult alsó- és kö­zépfokon, majd a benghazi egyetemen történettudományi tanulmányokat folytatott. Az egyetemen ismerkedett meg az arab nacionalizmus gon­dolatával. 1961-ben, amikor felbomlott az egyiptomi—szí­riai unió, aktív szerepet ját­szott az unió melletti tünte­tésben, megszervezésében. Egyetemi tanulmányainak befejezése után az angol Sandhurst katonai akadé­mián tanult tovább. Itt is. merkedett meg a szabad tisztek szervezetével, amely a nasszeri arab nacionaliz­mus eszmei befolyása alatt állt. Később e szervezet ve­zetője lett. 1969. szeptember 1-én ve­zetésével a szabad tisztek vértelen álamcsínnyel meg­döntötték Líbia első és egy­ben utolsó királyának hatal­mát és kikiáltották a Líbiai Arab Köztársaságot. A hatalomátvétel után Muammar Al-Kadhafi lett a forradalmi parancsnokság ta­nácsának elnöke, a fegyveres erők parancsnoka. 1970— 1972 között miniszterelnök és 1973-ig a hadügyminiszteri tárca vezetője is volt. 1977. március 3-án kezde­ményezésére feloszlatták a forradalmi parancsnokság ta- nácsát, s létrehozták az ál­talános népi kongresszust és annak főtitkárságát, amely­nek főtitkára Muammar Al- Kadhafi lett. Az állami struk­túra átszervezésével a nép­tömegeknek a hatalomban való közvetlen részvételét kívánták biztosítani. Ugyan­akkor az ország új elneve­zést is kapott: Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahiri­ja lett. Muammar Al-Kadhafi az 1970-es évek kezdetén aktí­van fellépett, a pánarab esz­mék mellett, szorgalmazta a Líbia, az EAK és Szíria kö­zötti unió megteremtését. Egyidejűleg tevékeny részese az arab országok közötti el­lentétek elsimításának és a hangsúlyt az antiimperialis- ta arab egység megteremté­sére helyezi. 1977 decemberében meg­szervezte Tripoliban a sza- dati politikát elutasító arab államfők csúcskonferenciáját, amely nagy jelentőségű ha­tározatokat hozott a baladó arab országok, az arabközi társadalmi szervezetek ösz- szefogására, a PFSZ követ­kezetes támogatására, az Iz­rael által megszállt arab te­rületek felszabadítására. Muammar Al-Kadhafi az utóbbi években mind na­gyobb mértékben ismerte fel a szocialista országokkal, kü­lönösen a Szovietunióval való szoros együttműködés jelentőségét. Ennek jegyében tett látogatást 1976 decem­berében a Szovietuníóban. s folytatja jelenleg látogatá­sainak sorozatát az európai szocialista országokban. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szóvi­vője június 21-én nyilatkoza­tot tett közzé „Az amerikai kormány jelenlegi politikája” címmel a szovjet sajtóban június 17-én megjelent szer­kesztőségi cikkel kapcsolat­ban, hangsúlyozva, hogy a nyilatkozat az Egyesült Álla­mok kormányának hivatalos válasza a cikkre. A szóvivő, megkerülve az amerikai kormánynak az enyhüléssel ellentétes politi­káját . körvonalazó cikkben felvetett legfontosabb és leg­időszerűbb kérdéseket, csu­pán arra a kijelentésére szo­rítkozott, hogy a kormány a legnagyobb figyelmet szentel­te a Pravda cikkének és tu­domásul vette a cikkben ki­fejtett szovjet álláspontot. „Vannak a cikkben olyan megállapítások, amelyekkel nyilvánvalóan nem értünk egyet — közli a nyilatkozat —, de nem hisszük, hogy a szópárbaj egy újabb meneté­nek a megnyitása hasznos célt szolgálna.” A nyilatkozat rámutat arra, hogy az Egye­sült Államok az elkövetke­ző hónapokra tartalmas prog­ramot készít elő a Szovjet­unióval való tárgyalásokra, ideértve a SALT-tárgyaláso- kat. a kísérleti nukleáris rob­bantások betiltásával kapcso­latos megbeszéléseket és a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalásokat. Bizonyos, hogy „ezeken a tárgyalásokon és más, közös gonddal járó ügyeknél tapasztalható előre­haladás alapvetően hozzájá­rul a hosszú távú. szilárd kapcsolatok kilátásaihoz.” Vállalati klub Rudnanban Eredményesen teljesítették az elmúlt időszak vállalása­it a Rudnai Vasércbá­nyánál. Ennek hatására csat­lakoztak a kulturális jel­legű versenyfelhívásokhoz. Az elért eredmények igazolják, gazdag ideológiai, kultúr- és társadalmi ténykedésüket, amelyet elismert a szakszer­vezetek központi bizottsá­ga. Dicséretet kaptak a já­rási nemzeti tanácstól is. A kitüntetés kötelezi a mun­kásokat és vezetőket, a klub tagjait és aktivistáit a jobb teljesítmények elérésére. Hogy elérjék a legfontosabb célt, megszervezzék a közös munkát a járási szaktanács­csal és az agitációs központ­tal. A klub tagjai a kiemel­kedő évfordulók alkalmából kulturális ünnepségeken is részt vesznek. A forradalmi tradícióval rendelkező rud- nani bányászok klubszobá­ját rendszerecon l»+n«»i»+iák a szakiskolás diákok. A meg­nyitás napjától több mint 5 ezer látogatót üdvözöltek nemcsak Csehszlovákiából, hanem a Szovjetunióból, az NDK-ból, Magyarországról, Lengyelországból, sőt Kubá­ból és Bulgáriából is. A klub könyvtárában hatezer kü­lönböző kötet található. A könyvtár hetente kétszer van nyitva. Irene Palenikova vezetése mellett folyik a dolgozók es az ifjúság iskolán kívüli ok­tatása. Előadásokat, vetélke­dőket rendeznek. Méltókép­pen megünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulóját, a „Könyvvel közelebb a ba­rátomhoz” jelszóval. Az ün­nep évfordulója alkalmából tartottak irodalmi vetélke­dőt „A Szovjetunió a mi ba­rátunk” témában. Csaknem ötven pályaművet válogattak ki, és két kategóriába so­rolták a beérkező munká­kat, a legjobbakat pedig kü- löndíiial jutalmazták. A kü­lönböző művészeti együtte­sek munkája elválaszthatat­lan a klub tevékenységétől. A legaktívabb a Rudnianka bányász fúvószenekar és an­nak szólistái voltak. Kiváló karmesterük közreműködé­sével komoly sikereket értek el nemcsak Rudnanban és a járásban, hanem szerte Szlovákiában is. Mint egyet­len bányászzenekar, részt vettek a VI. országos ver­senyen Prievitzen is. A klub keretén belül fo­tó szakosztály is működik, Vlagyimir Budnovic és Ste­fan Sztaniszlav vezetésével. A klub tagjai szép sikere­ket mondhatnak magukénak a járási sakk versenyeken iá A klub saját rendezvényein kívül vendégfellépéseket biz­tosít amatőr és hivatásos együtteseknek. A klubnak 218 tagja van, de sok akti­vista is támogatja a társa­ságot. Szovjet kormánynyílatkazal iBiriai vétaésy

Next

/
Thumbnails
Contents